Sziasztok :) Elég rég hoztam már csak úgy random mód OS-t, de találtam egy
hónapok óta porosodót a gépemen, kicsit kipofoztam és íme itt van; LayBaek :D
Kellemes olvasást ^^
Cím: Egy aprócska csók
Páros: LayBaek
Szereplők: Byun Baekhyun és Zhang Yixing (Lay)
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Leírás: Egy pillanat egy repülőtér mosdójában kíváncsi vagy épp rajongó
szemektől mentesen.
Az angyali hanggal megáldott srác összehúzott szemöldökkel nézte, ahogy
titkon a legkedvencebb hyungja a hatalmas bőröndjét cipeli maga után. Mármint
végülis olyan nagyon titkos nem volt, hisz mindenki tudta, hogy milyen jóban is
vannak, de a fiatalabb már rég tisztában volt vele, hogy neki nem csak egy
közeli barát volt a másik.
Világosan emlékezett rá, hogy már a legelső napon felfigyelt az édes
akcentussal beszélő Zhang Yixingre. Persze, akkor még nem volt tisztában
érzéseivel és nem is foglalkozott ilyen dolgokkal. Aztán, ahogy egyre idősebb
lett lassacskán leesett neki mi is a nagy helyzet; kedvelte a kínait.
Ledobta saját táskáját a földre a repülőtér kellős közepén, majd odasietett
Yixinghez, hogy segítsen neki, de az, mint bármikor máskor, elhárította a
felkínált kezet. Mindig ezt csinálta. És Byun Baekhyun ezt nem értette. És nem
is szerette. Ha fegyvert nyomtak volna a fejéhez sem tudta volna megmondani,
hogy a másik miért nem fogadta el sosem a segítségét és nem csak ebben.
Tulajdonképpen semmiben sem.
A jelenleg ezüstös, szürkés hajkoronával rendelkező ingerülten fújta ki a
levegőt, majd nem épp a legkedvesebben rángatta ki az idősebb kezei közül a
táskát. Amaz döbbenten meredt rá, majd enyhén elnyitott ajkakkal utána indult,
de csak némi fáziskésés után.
Baekhyun tökéletesen tudtában volt annak a ténynek, hogy Yixing mennyire is
fáradt volt valójában, hiába nem látták sosem a másikon. Vagyis ez így nem
igaz. Ő látta. Pusztán abból, hogy telefonon keresztül hallotta a társát tudta,
hogy az mennyire volt fáradt vagy éppen mennyire volt kicsattanó formában.
Igen, ő mindent észrevett. És ehhez nem volt szüksége a szemeire.
Óvatosan tette le a cuccai mellé a kínaiét, majd gyengéden lenyomta maga
mellé az egyik székre a váróban. Csöndesen üldögéltek egymás mellett, egyedül
Baekhyun hangos levegővétele hallatszódott, ugyanis a másik annyira nézte őt,
hogy rendkívül zavarba jött. Yixingnek volt egy olyan tekintete, amiről sosem
lehetett tudni, hogy most éppen rájött a dolgokra vagy éppen teljesen máshol
járt. És Baekhyun nem tudta, hogy most épp melyik helyzet állt fenn.
Az idősebb váratlanul elmosolyodott, mire Baekhyun szíve csődöt mondott és
valami fura fuldokló hangot adott ki, persze ezek után el is tűnt a mosoly,
helyére egy aggódó, összepréselt száj került. Yixing mindig is figyelt rá.
Figyelt mindenkire. Ez utóbbi kissé zavarta. Jobb szerette volna, ha csak rá
irányult volna az óvó viselkedés.
A barna rögtön csuklón ragadta és egészen a mosdóig el se engedte karját, Baekhyun
pedig bármit megadott volna azért, hogy hosszabb legyen az út. De sajnos nem
volt. Érdeklődve nézte, miközben Yixing a hátitáskájában keresgélt, majd pár
pillanattal később elő is került egy üres üveg. Hamar megtelt vízzel és a kínai
szájához érintette az üveget, hogy igyon, de ő csak bámult a másikra. Nagyon
szerette volna, ha ez a védelmező jellem csak neki szólna, de tudta, hogy ez
nincs így.
- Azt hittem… Rosszul vagy. Vagy nem? - Baekhyun továbbra sem tett mást
csak meredt előre. Végig mustrálta az idősebb arcának minden egyes részletét;
az orrát, a szemöldökét, a homlokát, az állát. Sokáig elidőzött a gyönyörű
szemeknél, de mégis a legtöbb időt a másik vastag szájának szentelte. Óriásit
nyelt, ahogy eljutott tudatáig, hogy bizony nagyon szeretné most megcsókolni,
de alig gondolt bele, jött a szokásos következő gondolat, nem szabad. Ki tudja,
hogy ezt a kínai hogy reagálná le.
- Nem, csak… Félrenyeltem - sosem volt gondja a hazudozással, elvégre mégis
évek óta rejtegeti, hogy valójában miért is viszonyul úgy Yixinghez, ahogy, de
akkor, abban a percben valahogy úgy jött ki, hogy az a mondat mindennek
elhihető volt, csak az igazságnak nem. De az idősebb nem firtatta. Lassan
elmosolyodott ismét, majd visszacsempészte táskája rejtekébe az üveget és
elindult kifelé. Csakhogy a fiatalabbnak ez sem tetszett. Erőteljesen húzta
vissza Yixinget a helyiségbe és mielőtt szokásához híven gondolkozott volna,
nem tette. Előre dőlt és egy leheletnyi időre összeérintette ajkaikat. Tényleg
csak egy tizedpillanat volt, nem több, de végre megcsinálta. A kínai pedig csak
mosolygott továbbra is, majd gyengéden kézen fogta és visszasétált vele a
cuccaikhoz.