A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 5. Fejezet

Sziasztok, itt is vagyok a következő résszel ^^ Megtörténik végre a várva-várt találkozás, de nem úgy történnek a dolgok, mint azt Baekhyun elgondolta. Vagy épp nem is gondolta xD Kellemes olvasást hozzá :3

5. Fejezet

Baekhyun

Az én helyzetemben nem nehéz nem bejárni az egyetemre. Úgy se szólnak meg érte. Ha az apám megtudja, majd ő megszól érte. Rendesen. Ez fix. De kihagytam a hét maradékát. Tényleg szarul voltam, miután fejjel betörtem egy ajtón. És a tanulás nem esett ki. Yixing gondoskodott róla. Kitartóan jött minden nap, megnézte élek-e még, hozott kaját is, amiért nagyon hálás voltam. Na, meg a tanulnivalót. Azért annyira nem voltam hálás. 

Minden egyes nyamvadt nap viszketett a tenyerem, hogy megkérdezzem, mi van a sráccal. Elhívta randira, vagy egyből megkérte a kezét. Nekem mindegy. Csak lépjenek szintet. De kussban maradtam. Néha már fizikailag fájt befogni, azonban ilyenkor csak ráharaptam a nyelvemre és pislogtam tovább a jegyzeteire. Ha így haladunk tuti ők okozzák a vesztem. Először a fejem, most meg a nyelvem.

Most is ezt csináltam. Szuggeráltam a gyöngybetűkkel írt szavakat és próbáltam arra gondolni, mi a halálnak használja még erre a kezét. Másra kéne. A srác kezét kéne fognia! Mondjuk. Vagy akár mást is csinálhatna vele.

- Úgy nézel ki, mint aki mindjárt felrobban az idegtől - bambán pillantottam fel Yixing lazán a konyhapultnak dőlt alakjára, majd azt tettem, amit eddig. Haraptam a nyelvemre, nehogy kicsússzon belőlem valami. - Vagy, mint aki menten behugyozik. De tekintve, hogy akkor mész ki vécére, amikor akarsz, gyanítom, nem ez a gond.

- Elhívtad már randira?

- Baszódj meg, Byun Baekhyun! - Igen, erre a reakcióra számítottam. De értékelhetné, hogy napokig visszafogtam magam.

- Nagyon remélem, hogy a közeljövőben ez nem velem történik meg - vigyorogva siklott végig jelentőségteljesen a pillantásom a rákvörös arcán többször is, mielőtt visszafordítottam a figyelmemet a vállalatszervezés könyvre. - Szólj, ha szeretnél elmenni és venni óvszert. Elmennék veled, hiányzik a friss levegő.

- Baekhyun! Az istenit már!

Jongdae

A Minseokkal történtek után Chanyeol úgy érezte, hogy muszáj lépten-nyomon velem lennie és vigyáznia a lelki épségemre. Ami azt jelentette, hogy úgy nézett mindenkire, mintha a milliókat érő cipőjének a talpára ragadt mocskok lettek volna. Minimum. Nos, végül is Minseok egy mocsok.

Persze, aztán ő cseszett ki velem a legjobban. Minseok jó barátja és fingja nem volt még mindig, hogy Minseok volt az, aki összetörte a szívem. Szerinte. Szerintem nem. Csak az önbecsülésemen esett csorba. Tényleg. Jól vagyok.

- Jövő hétvégén te is a tiszteletedet tehetnéd, ha már a nővéred is jön - megrándult a szemem alja és minden erőmmel azon voltam, hogy kizárjam Minseok baritonját. Chanyeollal beszélgettek, míg én tanultam, de éreztem, francokat, biztos voltam benne, hogy Minseok engem kémlelt közben. - Jöhetnél te is, Jongdae!

Valami köhögés, vagy inkább fuldoklásszerű hang csúszott ki belőlem és kész voltam úgy üvölteni, hogy az egész rohadt kollégium hallja, ám minden bent rekedt, amikor Chanyeol helyettem beleegyezett a dologba. 

- Uhh, király, ott lesz! Letudjuk azt az istenverte vacsorát és utána húzunk is az Elyxion-ba! - és intézkedni is kezdett. Ha szemmel ölni lehetne, már halott lenne. Szarnék a sittre. 

- Örülök, hogy jössz te is, Jongdae - összepréseltem a fogaimat, majd egészen véletlen kettétörtem a kezemben szorongatott tollat. Mereven bámultam előre a laptopra, hogy elkerüljem a csípőjével az asztalnak billent Kim Minseok jelenleg igencsak magasnak tűnő alakjának a látványát. A kurva életbe már, ennyit akkor nem találkoztunk, amikor összejártunk!

Baekhyun

Bár nem volt éppen a legmelegebb kint, persze, november elején azért csodát már nem vártam, de legalább a Nap gyönyörűen sütött. Ez jócskán dobott az egyébként is jó kedvemen. Imádom Yixing vérét szívni.

- Még lefordulhatunk itt - somolyogva mutattam az egyik utca felé, mire barátom elkapta a karom és rángatott is tovább. Noha Yixing nem volt vevő a bolti látogatás ötletemre, úgy döntöttem, visszakísérem a koleszhoz. Király volt kimozdulni végre. Max taxival megyek haza. - Van ott is egy cuki kis sarki bolt, tuti van n-

- Jézusom, Baekhyun, te direkt gyilkolod a türelmem, ugye? - vigyorom még szélesebb lett, ahogy azt figyeltem, miként túrja hátra a haját. Ha elég ideig mondom, beadja a derekát.

- Nagyon jól bírja - kacsintottam rá röhögve. - Az első másodperc óta nyúzom, és még mindig kitart. Hihetetlen!

Yixing erre nem mondott semmit, csak megszorította az orrnyergét és sietett tovább, gyanítom azért, hogy minél előbb megszabadulhasson tőlem. De tőlem nem tud. Sosem. Kb háromhavonta keményen próbára teszem a türelmét, mindazonáltal még nem tört meg. Tény, hogy most adok neki, nem is kicsit.

Ugyan máskor is élcelődtem vele a randizás, meg párkapcsolat témák kapcsán, azonban ennyire sosem lovagoltam rajta. Kérdezgettem, azután el is engedtem a dolgot, viszont ezt most nem fogom. Van valami abban a srácban, ami miatt nem tudom elengedni. Úgyhogy addig gyötröm Yixinget, míg meg nem törik és hívja el végre randira.

Jongdae

Mint már említettem, én nem származom tehetős családból. És akkor még szépen fogalmaztam. Itt mindenki kibaszott gazdag. Hogy érthető legyen, miért fogalmaztam szépen először. Nincs ezzel bajom. Mármint a helyzetemmel. Mindent megkaptam és szeretetben nőttem fel, szóval panaszra okom nem lehet.

Tudom, hogy Chanyeolnak semmi hátsószándéka, vagy éppen rossz szándéka nincs - Minseokot inkább hagyjuk - és tényleg azt szeretné, hogy én is ott legyek, ha már… Hát, gyakorlatilag minden itteni barátom ott lesz. De ez a gazdagék találkozója. Megy a nagyzolás, mindenki fenn hordja az orrát és szembe kedves, közben meg amúgy megölne, ha lehetne. Mégis miből gondolja, hogy én ott túlélem akár az első levegővételt is?

És a faszom akarja ott is Minseok fejét lesni. Meg a nőjéét.  A menyasszonyáét. A kamu csajáét. Jó isten tudja, mijét. Még csak öltönyöm sincs ilyen alkalomra! Ha már itt tartunk, semmilyen alkalomra. Ez az egész már most több sebtől vérzik. Engem ott kicsinálnak.

- Mi a francba keveredtél, Kim Jongdae?

- Oh, szóval Jongdae-nak hívnak! - ijedten ugrottam meg és halálra rémülten fordultam kissé oldalra, hogy megnézzem, ki szólt hozzám. Meglepődve pislogtam a hét elején a befektetés alapjai órámra bezuhant gyerekre, majd némileg elpirulva a kínai barátjára. Esküszöm, hogy csak egy hangyafasznyi pirulás volt! - Végre megvan a-

Nem igazán gondolkoztam, csak kinyúltam előre és óvatosan félresöpörtem a fiú homlokát takaró tincseket, hogy szemügyre vehessem magam is, mi lett a sérülésével. Meghökkenve meredt rám és, ahogy észrevettem magam, az arcom lángolni kezdett zavaromban. Nos, ez határozottan lángolás volt, nemcsak holmi pirulgatás.

Baekhyun

Velem nem sűrűn esik meg, hogy belém fagy a szó. Szinte soha. De most ez történt. Csak néztem a fiúra, Jongdae-ra, hatalmasra tágult szempárral és mondhatnám, hogy eszembe jutott valami, vagy legalább csináltam valamit, de nem. Csak bámultam rá pislogás nélkül. Ebben a csodás, napfényes időben igencsak szépeknek találtam a szemeit. Csillogtak. Mi van?! Koncentrálj, Baekhyun!

- Jó-Jól vagyok - motyogtam esetlenül és önkéntelenül is a fejemhez kaptam, mire az ujjaink egy pillanatra összeértek. Csak egy pillanatra. Esküszöm. Utána gyorsan hátraléptem. - Én… Khm… Igen, Baekhyun. A nevem. Byun Baekhyun.

Elég ciki, ám bevallom, leállt az agyam. Erre nem számítottam. Mármint, hogy ilyen… Kedves lesz. Hogy egyáltalán emlékszik rám. Vagy a sebre. Főleg a sebre. Istenem, Baekhyun, szedd már össze magad, itt a lehetőség!

- Ő pedig itt… Ja, igen, ezt már tudod - erősen markoltam meg barátomat a könyöke fölött és magamhoz rántottam, azt követően kissé előrébb is toltam. Most pedig elhúzok a picsába. Biztos jobb lesz a régi időket kettesben rendbe tenni.

Azonban az egész csak rosszabb lett, amikor Yixing váratlanul megfogta a kezem és nem engedte el. Yixing, a francba már, még félreérti! Jongdae hol az egyikünket figyelte, hol a másikunkat és gondolom, elég feltűnő volt a próbálkozásom arra, hogy kiszabadítsam fogva ejtett tagom, mert egyszer csak lepillantott a kezeinkre. A hűvös idő ellenére éreztem, amint egy izzadságcsepp végigszáguld hátul a nyakamon. Láttam Jongdae tekintetében, ahogy leesik neki a dolog. Vagy legalábbis valamit biztos gondolt rólunk. Ezt komolyan nem hiszem el.

Jongdae

Alig jutottam túl azon, hogy letaperoltam egy ismeretlent, erre most meg kiderül, hogy járnak, vagy mi. Én meg fantáziálgattam a barátjáról. Nem úgy fantáziálgattam! Csak… Helyes. Ja. Igen. Mi az, hogy tudom a nevét? Kéne? Bassza meg, múltkor bemutatkozott, én meg nem emlékszem a nevére?! Jézusom, ezt az égést!

- Én… - elhalt a hangom és kerestem, hogy miként hangzana kevésbé gáznak, ha most benyögném, hogy fingom sincs a nevéről. Az milyen lenne, hogy nem értettem a szituáció miatt jól? Vagy valahogy rá kéne vennem Baekhyunt, hogy kimondja. Talán ez a legkevésbé kínos. - Akkor… Öhm…

- Ez nem az, aminek látszik! - fakadt ki egyszeriben csak Baekhyun. Persze, hogy nem.

- Aha… J-Jó. Oké, értem - én vonzom ezeket. Bevonzom az összes meleget, aki nem meri felvállalni. Remek. Tuti ezért jutott nekem Minseok. Nem igaz, hogy nem tudok sétálni egy kicsit nyugiban, minden faszságtól mentesen. Ilyen szerencsétlen nem lehetek. A jóisten is arcon röhög most ezzel a párral. 

- Mi nem-

- Mondom, értem - vágtam közbe kicsit nyersen. Én tényleg nem vagyok az az ideges típus, de ez most kezd betenni a világi nyugalmamnak. Mi a jó életért jöttek ide hozzám egyébként is? - Mit szeretnétek? - kérdeztem végül beletörődve és reménykedtem, hogy hamar megszabadulhatok tőlük. Jelenleg a hátam közepére sem kívántam, hogy a képembe toljanak egy boldog kapcsolatot.

- Hát… Yixing… - Király, végre megvan a kínai neve is. Felvontam a szemöldököm, amikor megnevezett belekönyökölt Baekhyun oldalába, de amaz mintha ezt meg se érezte volna. - Találkozni akart veled!

Baekhyun

Az elmúlt néhány percben Jongdae ábrázatán elég sok változás ment végbe, de ez vitte a pálmát. Óriásira kerekedtek a fekete szemei és kissé még a száját is eltátotta. Baszki, akkora fos történt régen, hogy ennyire elképesztő, hogy Yixing találkozni akart vele? Mi a faszt csináltál, Yixing?

Szúrós pillantást küldtem a kínai felé, mire ő is hasonlóan csúnyán lesett vissza rám. Ha évekkel később is ilyen a helyzet, akkor ezer százalék, hogy jó nagy szar történt. Jongdae is holtbiztos ezért ilyen feszült. Asszem, ezúttal valóban olyanba nyúltam, amibe nem kellett volna.

- Miért?

- H-Hogy? - zavartan nyeltem egy nagyot és nyugtalanul kapcsoltam össze a tekintetem Jongdae fagyosával. Oh, anyám, nagyon, nagyon, nagyon rosszba nyúltam.

- Miért akart találkozni velem? És miért te beszélsz helyette, ha olyan nagyon akarta? Legjobb tudomásom szerint, ő is tud beszélni - és mintegy végszóra Yixingre sandított karba font kezekkel. Azok után, hogy milyen segítőkész volt, amikor beestem az órájára, meg kedves most, mikor megnézte a homlokom, nem hittem volna, hogy ilyen is tud lenni. 

- Öhm… - ez életem legkellemetlenebb pillanata. Ezt sosem fogja semmi megugrani. Képtelenség lenne.

- Gyere, beszéljünk kettesben! - meglepődve billent a fejem Yixing felé, majd elcsodálkozva figyeltem, ahogy óvatosan megérinti Jongdae alkarját. Akkor… Mégis sikerrel jártam?

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 3. Fejezet

Sziasztok, meg is jöttem a kövi résszel, kellemes olvasást hozzá ^^ 

3. Fejezet

Baekhyun

Az ötletem, miszerint ezentúl kurva jó barátja leszek Yixingnek és összehozom azzal a sráccal az Elyxion-ból, gyakorlatilag azonnal megdőlt, amint realizáltam, nemhogy azt se tudom, hol keressem, még csak a nevéről sincs fingom se. Örülhetek, hogy még az arca nem halványult el. De az is tuti hamarosan megtörténik. Kb három másodpercig láttam, szóval… Villámgyorsan találj ki valamit, te balfasz!

Zavart vigyorral ejtettem a tollam a füzetre, mikor észrevettem, hogy körülöttem mindenki engem bámul. Idegességemben fel sem tűnt, hogy dobolok vele. Jelenleg bárhol máshol jobb lett volna, mint marketingen ülni, de hát, az egyetem, az egyetem és bár a szüleim szarnak rám, azért jó lenne előbb-utóbb egy diploma, hogy leléphessek tőlük. Ha apám még egyszer szóba hozza, hogy én veszem át az egyik céget, kiugrom innen, a harmadikról.

- Baekhyun! - kábán kaptam jobbra a fejem a kiáltásra. - Mi az isten van veled? Péntek óta olyan vagy, mint aki azt se tudja, merre van arccal - Nos, Yixing, néha tényleg nem tudom, de ezt nem kötöm az orrodra.

- Neked, kis eminensnek, biztos rohadt érdekes minden, ami elhangzik eme falak között, viszont én lassan kitépem a hajam - Yixing megforgatta a szemét és az ajtó felé bökött. 

- Túl szép a hajad ahhoz - kuncogva simított végig a fejemen, mire karba fontam a kezeimet. Ajánlom is neki! Foglalkozok is vele eleget!

- Világossá tetted évekkel ezelőtt, hogy a szíved zárt előttem, úgyhogy ne flörtölgess itt velem! 

Jongdae

Egész hétvégén sötét felhők köröztek fölöttem. Körülöttem. Mindenhol. Eléggé magam alá zuhantam a Minseokkel történtek után. Mármint félreértés ne essék, még mindig nem az zavart, hogy ennyi volt, hanem az egésznek a körülményei. Most komolyan azt hitte, hogy a csaj háta mögött majd összejárok vele?! Mégis mi a fasznak néz?!

- Köcsög… - ilyen és ehhez hasonló, vagy éppen még csúnyább, megjegyzések csúsztak ki csak úgy random mód belőlem. - Rohadék!

- Jesszus, Jongdae! - Chanyeol sebesen kapta el a csuklóm, mielőtt még a könyvem is elszáll valamerre. Olyan feszült voltam, hogy a remegés, illetve kapkodás szavak nem is írhatták le. Minden kiesett a kezemből, vagy el se jutottak a markomig, csak leestek itt-ott. - Mi a franc van veled már napok óta? 

- Semmi! - csattantam fel zaklatottan. - Semmi, mi lenne?! 

- Nos, hacsak nem változtatni akarsz a mindig nyugodt és körültekintő éneden, akkor, amit most csinálsz, az enyhén fura.

- Nekem nem lehet szar időszakom? - idegbetegként hajítottam a táskámba a délutáni óráimhoz szükséges cuccokat, aztán a szobánk ajtajához viharoztam és gyorsan el is húztam. Jobb így. Meg kell nyugodnom. Chanyeol nem tehet semmiről. Leszámítva, hogy ő mutatott be Minseoknak. Faszom!

Chanyeol nővére és Minseok évfolyamtársak voltak még bőven előttünk ugyanezen az egyetemen. Amikor, mint szerény kis ösztöndíjas diák, a nagymenő Park vállalatcsoport örökösének a szobatársa lettem, egyenes utam lett a gazdagok társaságához. Chanyeol, a tévhitekkel ellentétben, meglepően jófej és tényleg bírom őt. Nem játszik meg előttem semmit, de elismerem, amikor visszakerül az ő közegébe, más. Eszembe se jutott a kőgazdag Kim Minseokkel kezdeni ebben a közegben. Ugyanakkor, mikor csak ketten voltunk… Más volt ő is. Csak úgy titkolja, hogy meleg, hogy arra szavak sincsenek.

Baekhyun

Vigyorogva csúsztam kissé előrébb a székben, közben beleharaptam az ebéd szerepét betöltő szendvicsembe. Úgy szuggeráltam Yixinget, hogy ha amúgy éreztem volna szégyenérzetet biztos zavart volna, de nem éreztem, úgyhogy rohadtul nem érdekelt. Barátom mögött nem sokkal ült egy lány, aki félreérthetetlenül stírölte őt. Itt a lehetőségem!

- Hívd már el egy randira! - nem mondtam éppenséggel hangosan Yixingnek, ám ahhoz elég hangosan, hogy a csaj, valamint a barátnője is hallja és természetesen rögtön nevetni kezdtek. 

- Nem, kösz - Yixing hátra sem pillantott, hogy legalább meglesse, kiről beszéltem. Nekem se jön be ez a vihogás, de baszki, Yixing!

- Tudom, hogy szarul vagy, amiatt a s-

- Nehezedre esne kimaradni más életéből? - élesen vágott a mondatomba és ledobta a saját szendvicsét a tálcára. - Mondtam, hogy semmi közöd hozzá. Nem tudsz akkor kussolni róla?

- Én csak… 

- Értem, hogy most mindenkivel foglalkozni akarsz, csakhogy a saját szarságoddal ne kelljen, de engem hagyj ki belőle! 

Nyílt a szám, hogy mondjak valamit, akármit, de képtelen voltam kinyögni bármit is, csak néztem, ahogy idegesen kirohan a hangulatos kajáldából. Kurva rosszul estek a szavai, már csak amiatt is, mert… Volt bennük igazság. Nem akartam az elbaszott kapcsolatomra gondolni, sem arra, mi vezetett ide. Miért csalt meg folyamatosan másik faszikkal, majd most meg megy hozzá megint egy újabbhoz hirtelen. Én miért nem voltam elég jó neki?

Jongdae

Próbáltam magamba erőszakolni némi ételt, mert tudtam, azok után, hogy kb nem ettem semmit az idegtől napok óta, lassan elájulok valahol, de alig ment le valami. Helyette kávét ittam halom számra, ami szintén nem volt túl jó ötlet. Mindegy, hidratált vagyok, vagy sem? Folyadék nélkül bírni amúgy is szarabb.

Ha láttam volna kettőig, kicsit beütött a sok koffein, feltűnt volna az előttem várakozó alak, azonban nem láttam kettőig. Tehát nem vettem észre. Csak akkor, amikor megragadta a karom és már vonszolt is el a teremtől. Én meg túl jól nevelt vagyok ahhoz, hogy kurva anyázni kezdjek az egyetem kellős közepén. Nem kell aggódni, mihelyst ketten maradtunk, megtettem.

- Ne csináld ezt, kérlek. Beszéljük meg! - Minseok igyekezett összekapcsolni a pillantásunkat, de én folyton kitértem előle. Teljesen mindegy, mit mond, a házasság tényén nem változtat. 

- Mégis mit? - mordultam rá. A jobb lábam túlságosan is egészségtelen gyorsasággal dobol. Ebből baj lesz.

- Muszáj elvennem, az apám-

- Jaj, könyörgöm, ezt ne! - frusztráltan fogtam rá két ujjal az orrnyergemre. - Ha az apád azt mondja, ne lélegezz, nem fogsz, vagy mi az isten? - végre rápillantottam az arcára és ott valódi megbánást láttam. Csakhogy ezzel én nem tudok mit kezdeni. Attól még nekem nem lesz jobb. 

- Én…

- Húsz éves vagyok, nem vagyok hülye és nem élek álomvilágban. Elfogadtam, hogy titokban akarsz találkozgatni és nem akarod, hogy bárki megtudja. Amikor leesett, hogy emiatt ez csak alkalmi dolog lehet, elfogadtam. Én tényleg nem vártam sokat. Még csak nem is vagy az esetem! - fakadtam ki kicsit hisztérikusan már. - De bassza meg, Chanyeoltól kell megtudnom, hogy megházasodsz?

Baekhyun

Életunt ábrázattal meredtem a tanárra és próbáltam meghallani bármit is abból, amit mondott, de a tekintetem minduntalan visszatért a sorokkal lejjebb ülő Yixingre. Nem mondom, hogy jól esett, amit hozzám vágott az ebédszünetben, ám egyrészt igaza volt, nem kéne más dolgába ütnöm az orromat, másrészt én már túl voltam az ilyenekből adódó sértődéseken. Legjobb barátok vagyunk, ismerjük egymást minden oldalról, úgyhogy ez sem állhat közénk. 

És valóban. Az óra után Yixing ugyanúgy megállt az én sorom szélén, ami a leghátsó volt és megvárta, míg összeszedem magam. Ami inkább a nyálam letörlését takarta. A szüleim öt félév óta szórják a pénzt az egyetemnek, hogy mindig átcsusszanjak mindenből. A miheztartás végett, nem vagyok szar tanuló, csak lusta. A jegyeim nem rosszak, csak… Ingadozóak. Igen, asszem, ez jó szó lesz rá.

- Bocsi - motyogtam halkan Yixingnek, amint mellé értem. - Igazad volt, jobb mással foglalkoznom, mint a saját nyomorommal. 

- Te se haragudj, kicsit nyers voltam - bocsánatkérően mosolygott rám, már megint a gödröcskéivel együtt. Kizárt, hogy ez ne jönne be annak a srácnak. Zhang Yixing mindenkinek bejön!

- Milyen kicsit? Lényegében eltapostál! - nem volt semmi rosszallás a hangomban, miközben kinyitottam magunknak az ajtót. A szünet rövid, az egyetem rohadt nagy, nekünk meg a következő óránk majdhogynem az egész placc másik részén lesz. 

Lendületesen haladtunk, azért is, mert a távolban már lehetett látni egy nagyon sötét felhőt, ami felénk tartott. A levegő is lehűlt, ahogy beborult, úgyhogy a kapucnimat a szememig húztam, a kabátomat meg szorosan össze. Aggódva sandítottam oldalra, Yixingen csak egy kardigán volt. Sosem figyel arra, amit az időjárásról mondanak. Egyszer erre még ráfázik. Szó szerint.

Jongdae

Mondhatnánk, hogy türelmesen vártam, hogy Minseok kinyögjön valami választ, még szerintem egy hihető hazugsággal is ellettem volna, de ő csak némán bámult rám a barna íriszeivel. Csakhogy tisztázzuk, nem voltam türelmes kedvemben. Viszketett a tenyerem, hogy beverjek neki. Francba már a férfiúi büszkeséggel!

- Tényleg nincs rá mód, hogy… - Beszarok, ez most komoly?!

- Ajánlom, hogy ez a beszélgetésnek nevezett förtelem ne arrafelé menjen, amerre gondolom - életem valószínűleg legfagyosabb pillantását produkáltam neki. Tényleg nincs benne semmi szégyenérzet?

- Jongdae, én nem akarom, hogy ez véget érjen közöttünk - eléggé meglepődtem azon, hogy milyen lágyan ejtette ki a szavakat, nem fogok hazudni. Mozdulatlanul hagytam neki, hogy gyengéden közelebb vonjon magához a vékony kabátomnál fogva és átkarolja a derekam. Nem értem.

Leszámítva, amikor a barátainkkal mentünk el valahova, mi meg direkt kicsit lemaradtunk, nem igazán töltöttünk időt meghitten. Mi olyan összetalálkoztunk itt-ott, hébe-hóba és smároltunk kapcsolatban voltunk. Vagyunk. Nem tudom. Nem randiztunk, nem mondtunk mélyreható dolgokat egymásnak. Sokat beszélgettünk különféle témákról, komolyabbakról is, azonban arról, hogy velünk mi lesz, sosem dumáltunk. 

Vettem a lapot a kétértelmű szavakból, meg a sunyi találkákból. Ő nem áll készen arra, hogy felvállalja magát és mivel megértettem, én is voltam így, nem is erőltettem semmit. Ha sosem jutna el erre a pontra, sem rónám fel neki, de…

- Bocsánatot kérni tőlem olyan megalázó lenne?

Baekhyun

Fürgén tártam ki Yixing előtt a belső udvarról nyíló ajtót, hogy minél előbb, ha nem is melegebb, de legalább szélmentes helyre érjen. Borzongva öleltem át magamat és barátomon is láttam, hogy azért fázik rendesen. Bár ő csak helyesebb lett a széltől kipirult orcáival. Ez eskü, nem fair!

- Hihetetlen - röhögve ráztam a fejemet, miközben megindultam a nagy előadó felé. Yixing értetlen arckifejezéssel követett, ám mondani nem mondott semmit. Abba kéne hagynom ezt, ha így haladunk, még esek bele ahelyett a srác helyett!

- Te vagy hihetetlen, Byun Baekhyun!

- Na! Nem is! - vigyorogva löktem oldalba és örültem, hogy valóban minden rendben volt közöttünk. Ismerős, haver akadt bőven, de olyan, mint Yixing nem volt még egy. 

Mindig is imádtam csak úgy szövegelni és mikor bemutatták, mint új cserediákot a suliban, tudtam, hogy ő is fog belőlem kapni. Ő mindig is csendesebb, visszafogottabb volt, de mielőtt barátok lettünk, szinte nem is beszélt. Nehéz lenne behatárolni, mégis hogy lettünk legjobb barátok, egyszerűen… Így alakult. De azt hiszem, az ilyen barátságoknak így lesznek. Csak megtörténnek.

- Ha nem lennél… - vihogva vártam a folytatást, viszont az nem jött. Zavartan pillantottam rá, de ő a vállam fölött nézett el. Mereven. Döbbenten. Mi van? - Si… Siessünk, már elkezdődött az óra - suttogta alig hallhatóan és elkapta a csuklóm, csakhogy engem nem lehet ilyen könnyen elterelni, különösen akkor, amikor Yixing így megrendül valamin. Jó szó rá ez egyáltalán?

Elkerekedett a szemem, amint rájöttem, mire bámult így. Pontosabban mondva, kire. Az Elyxion-ban látott srácra. Itt volt. Az egyetemen. A mi egyetemünkön. És láthatóan valaki jól megsiratta. A kurva anyját! Yixing leendő párjával ezt senki nem teheti meg!

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 2. Fejezet

Sziasztok, meg is hoztam a következő részt a ChenBaekből ^^ Az esti bulin minden is történik, egy futó találka, félreértések kezdődnek és Baekhyun már is képtelen megülni a seggén :D Kellemes olvasást hozzá ^^

2. Fejezet

Jongdae

Fingom sincs, hogy lehet csak úgy köddé válni, de most jól jött volna. Vagy elsüllyedni a föld alá. Mondjuk, ennyi erővel ki is futhatnék innen… Ha nem hallottam ezer jókívánságot, amit Minseoknak és a leendő feleségének címeztek, akkor egyet sem. Hányni tudtam volna az egésztől.

Beletörődve az elkerülhetetlenbe hajtottam rá a fejem az Elyxion hideg pultjára és a mutatóujjammal meglöktem az előttem lévő pohárkát. Azért jöttem, hogy megmutassam Minseoknak, fikarcnyit sem izgat a dolog, de bassza meg, zavart. Kurvára. És akkor még visszafogott voltam. 

Nyilván az én hibám is, hogy egy nálam némileg idősebbel kezdtem. Mármint hat év nem a világvége, nem? Meg elvileg nem is volt komoly, de… Házasság? Nem úgy volt, hogy meleg? Mégis mikor szedett egyáltalán össze egy csajt? Hol? És a legfontosabb, mikor akarta elmondani? Csak jogom lett volna tudni, hogy… Mit tudom én…

- Házasság? Meg a faszomat… - egy kicsit már beütött a pia, így egy elég undorító csuklás csúszott ki belőlem, majd kis híján leestem a bárszékről is. 

Bágyadtan pillantottam körbe; természetesen az össze barátom Minseok körül volt, mert persze, amúgy az ő barátai is voltak. Innen nézve tökéletesen látható volt, hogy az egész egy pénzes társaság. Még ide is totál puccba vágva jöttek. És itt voltam én, a szakadt, fekete farmeromban és rózsaszínű pulcsimban. Talán mégis adhattam volna magamra. El kellett volna csábítanom még egyszer utoljára Minseokot. Aztán elküldeni a halálfaszára.

- Baszódj meg… - morogtam magam elé, majd összeszedtem a cuccom és megindultam kifelé, csakhogy valaki elkapta a karom. Megfordult körülöttem a világ, ahogy Minseok visszarántott, valószínűleg inkább az alkoholmennyiségtől, mintsem a lendülettől és nekizuhantam. - Baszódj meg, Kim Minseok!

Baekhyun

- Nem ezért jöttem ide és főleg veled - sértődötten fontam karba a kezeimet, miközben baltásgyilkos pillantással ajándékoztam meg az összes embert, akik Yixing körül voltak.

- Csak a felsőd miatt van - kuncogva kacsintott rám, azt követően gyengéden lehúzott maga mellé a boxba és elém tolt egy poharat. - Igazi gyöngyszemeket tartasz a szekrényedben - nagyon csúnyán néztem rá. Röhögve simított végig a fekete, lyukacsos darabon, én meg próbáltam visszaszorítani a megjegyzésem. Hát, persze, hogy erre köré gyűlnek.

Szótlanul ittam bele az italomba, közben sötét szempárom szemügyre vette a tömeget. Milliónyian voltak az Elyxion-ban, ami pénteken este nem volt meglepő. Sosem csaltak még meg, ami azt illeti, ez volt az első kapcsolatom is és gőzöm sem volt, hogy most mit kellett volna csinálnom. Kitombolni magam és felszedni valami csajt? Megmutatni, hogy jól vagyok, és nem érdekel? De érdekel, bassza meg!

Fejem Yixing izmos vállára hajtottam, nem mondott semmit sem, hagyta, hogy hozzábújjak. Ezt mondjuk, otthon is megtehettük volna. Bár apám megöl, ha eltűnik a piája. 

- Mi a…

- Hmm? - értetlenül sandítottam fel Yixing meghökkent arcára. Na, megint. Mi a franc van, hogy Yixing ma állandóan megdöbben? - Végre elhívsz valakit randizni?

- Mi? Dehogy! - unottan legyintett, azután összevont szemöldökkel sasolt valakit. Olyan menten hátba szúrlak nézéssel. Még a feje is mozdult, ahogy követte. Ha Yixing előveszi a menő énjét, szerintem valaki helyben letérdel elé és megkéri a kezét. Vegyük úgy, hogy nem mást fog csinálni vele. Merthogy amúgy nem lepődnék meg máson sem.

Jongdae

Na már most a tisztánlátás végett, piásan egy hangyafasznyit befolyásolható vagyok. Egyébként is. Mint látható volt, Chanyeolnak sem nagyon kellett győzködnie, hogy eljöjjek erre a bulinak nevezett kínzásra. Szóval, amikor Minseok csak lágyan csuklón fogott, hogy elvigyen a többiektől, nem igazán volt szüksége arra, hogy rábeszéljen bármire is, mentem én magamtól is.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - pusmogtam alig hallhatóan, amint becsukódott mögöttünk az itt dolgozók öltözőjének az ajtaja. - Minseok…

- Megértem, hogy dühös va-

- Nem dühös vagyok! - szakítottam félbe indulatosan. - Sértett. Átbasztál! Jó, oké, nem volt… Nem beszéltünk semmi konkrétról, ami kettőnket illeti, de… Jézusom, házasság? Egy hete még az én számból nem jöttél ki!

- Ez nem normális házasság - agyhalottként pislogtam rá és esküszöm, kurvára próbáltam rájönni, ezt mégis, hogy a faszomba érti. Miért van nemnormális is? - Nem is ismerem.

- Édes jó istenem, hallod magad? Ez csak rosszabb lesz! - egy kicsit úgy nézhettem ki, mint egy hisztis öt éves, aki nem kapta meg a csokit, amire vágyott. Nem mintha annyira vágytam volna Minseokra, semmi komoly nem volt köztünk, de baszki! Belül a büszkeségem elég hangosan ordít most. Nem vagyok az a tíz per tízes pasi, de na!

Duzzogva siettem el mellette, vagyis csak szerettem volna, mert elkapta a karom és visszahúzott. A mellkasom az övéhez simult és, mielőtt feldolgozhattam volna a szituációt, ajkai megtalálták az enyémeket, s jobbja szorosan magához ölelt. Gondolkozás nélkül viszonoztam a jól ismert csókot és még közelebb is léptem hozzá. Tudom, hogy fasz vagyok. Ezért is kellett már az elején letisztáznom a dolgot, hogy érthető legyen. Így, hogy lassan házas, akkor én most a szeretője vagyok, vagy mi a halál?

Baekhyun

Nem akartam foglalkozni Yixing feszültségével, ám elég nehéz volt úgy szórakozni és elengedni magam, hogy ő majd’ szétrobbant az idegtől. Úgyhogy egy feles után, csakhogy felkészüljek a szarra, megragadtam a csuklóját és félrevontam az egyik csendesebb folyosóra. Csípőre tett kezekkel álltam előtte, miközben ő idegesen nézelődött mindenfelé. Úgy tűnt, a hely jobban izgatja, mint az én éppen kérdőre vonó alakom.

- Nem mintha rád akarnám kenni a dolgot, de végső soron te ajánlottad az ivást. Megint. Zsinórban másodszor. Szóval mi az isten bajod van? - nem válaszolt, helyette csak hátratúrta ében tincseit, ami bőven elég volt nekem ahhoz, hogy tudjam, igencsak frusztrált jelenleg. - Haza menjünk? - kérdeztem végül kedvesebb hangszínre váltva. Bevallom, meglepett, hogy ezután csak egy aprót bólintott. Anyám, ekkora a baj? Mi a francot látott korábban?

Némán léptem mellé, hogy együtt induljunk meg, de akkor váratlanul kivágódott az egyik ajtó és egy kb velünk egykorú, rózsaszín felsős srác viharzott ki rajta elég feldúltan. Túlságosan feltűnő volt a pulóvere, ráadásul, ha akartam volna, se tudtam volna nem észrevenni, ugyanis belém jött, olyan hévvel száguldott ki. 

- Bocsánatot kérni én fogok? - ordítottam után és már készültem is utána menni, azonban Yixing nem engedte. Nyugtalanul pillantott afelé a helyiség felé, ahonnan a fiú kifutott, aztán mielőtt még láthattam volna, ki sétál még ki onnan, elrángatott. 

- Menjü-

- Nagyon fura vagy ma, Yixing - szólaltam meg gyanakodva. - Közöd van az előbbi sráchoz? - érdekes változások mentek végbe Yixing ábrázatán egyik pillanatról a másikra a kérdésem hatására. Betaláltam, vagy mi?

- Ha azt mondom, igen, haza megyünk végre?

Jongdae

Nem és nem. Nem leszek második. Nem fogok rejtőzködni meg sunyi módon találkozni Minseokkal. Házasodjon csak meg, szarok rá! Ki tudja, mióta hazudik nekem, vagy legalábbis hallgatja el a dolgot. Ha őszinte lett volna… Nem, még akkor sem. 

Szét se nézve, villámgyorsan rohantam ki a helyiségből, miután arrébb taszítottam Minseokot és addig meg sem álltam, míg nem értem ki a levegőre. Az éjszakai hideg csípte a szemeimet, mert bár szörnyen ciki volt, könnybe lábadtak a helyzettől. Tudtam, hogy az úgynevezett barátaim más szinteken játszanak, de ezt azért túlzásnak éreztem. Rohadj meg, Kim Minseok!

- Jongdae? - riadtan töröltem meg az orcáimat, mihelyst meghallottam Chanyeol baritonját mögülem, azután felé fordultam és küldtem neki egy vérszegény mosolyt. - Minden oké? Úgy futottál az előbb, mint akit üldöznek.

Még ez a halovány vigyor is az arcomra fagyott szavaira, közben agyam kereste azt a hazugságot, amit el is hinne Chanyeol. Kegyes hazugság lenne. Nem kell a szánalma. Nem is tud semmiről engem és Minseokot illetően. Már nincs is értelme. Csak kérdezgetne, aminek szintén semmi értelme nem lenne. Max annyi, hogy addig is fájna. Nem is volt komoly és mégis… Szarul esik. Kibaszottul.

- Csak kellett a friss levegő. Beütött a pia. Ne haragudj, de… Én asszem, visszamegyek a koleszba. Ö… Örülök Minseoknak - egy pillanatra elhalt a hangom, ám összeszedtem magam. - De nem érzem jól magam.

- Visszamenjek veled? - őszinte aggodalmat láttam a mindig kedves, s meleg szempárban, azonban most nem vágytam senki társaságára, úgyhogy elutasítóan megráztam a fejemet. Szükségem van egy kis egyedüllétre.

Baekhyun

Évek óta ismerem Yixinget és sosem, sosem láttam senkivel sem. Se csajjal, se pasival. Egy ponton azt hittem, esetleg én jövök be neki, azért nem. Mikor ezt elmondtam, körberöhögött és biztosított afelől, hogy én lennék az utolsó, akivel kezdene. A köcsögje! Nem is vagyok olyan rossz barát! Mondjuk, azok után, hogy így megcsaltak, lehet, az vagyok.

És most itt ez a srác. Talán ő Yixing első szerelme, vagy ilyesmi? Valami elbaszódott és most összetalálkoztak? Úristen, mint egy gagyi romantikus filmben? Imádom!

- Értékelném, ha nem vigyorognál úgy, mint aki most nyerte meg a lottót - régi barátom hűvösen pillantott rám a szeme sarkából, mire azonnal eltűnt a vigyorom, pedig eddig azt se tudtam, hogy vigyorgok. Yixing és egy valamirevaló érzelem!

- Bocsi - motyogtam halkan egy bocsánatkérő, aprócska mosollyal és összébb húztam magam körül a kabátot. Sajnos sosem arról voltam híres, hogy képes vagyok kussban maradni, szóval most sem ment. - Akkor az az előbbi sr-

- Semmi közöd hozzá - vágott a szavamba fagyosabban, mint az október éjjeli szél. Automatikusan befogtam a számat, Yixing nagyon ritkán szól így hozzám. Rendszerint csak akkor, amikor zavarom tanulás közben a folytonos szófosásommal. Tehát komoly a dolog.

Nem lehettem valami jó barátja. Észre se vettem, hogy van valami és valószínűleg, ha nincs a klubban ez a szitu, sose tudom meg. Annyira elvesztem a saját kapcsolatomban, hogy fel se tűnt, hogy ő meg boldogtalan. Meg valójában én is. Egy hazug párkapcsolatban éltem, már ki tudja, mióta. Itt az ideje, hogy éljek kicsit és jó barátja legyek Yixingnek. Ha titkos randit szervezek, nagyon tolakodó vagyok?