A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 15. Fejezet

Sziasztok, megjöttem a ChenBaek következő részével ^^ Végre véget ér a Park vacsora, illetve... Talán más is? Némely titokra fény derül és esetleg tisztázódik egy s más, mindenesetre gond az lesz bőven :D Imádtam írni a részt, bár aki ismer, az sejti, miért, mindenesetre, remélem, Nektek is tetszeni fog, kellemes olvasást hozzá ^^

15. Fejezet

Jongdae

A lelkem elhagyta a testemet, mihelyst megpillantottam Chanyeol karba font alakját a Baekhyunnal közös kis vécéfülkénk ajtaja mögött. Felvont szemöldökkel nézett hol az egyikünkre, hol a másikunkra és amúgy, ha teljesen őszinte akarnék lenni, más körülmények között magasról tennék is rá, hogy meglátott Baekhyunnal így. De elvileg Yixinggel járok. És nem is ettől zsugorodott centikre a gyomrom.

Ezer százalék, hogy Chanyeol hangja mellett Minseokét is hallottam a folyosón. Ha Chanyeol csak beugrott ide könnyíteni magán, akkor Minseok kint vár rá. Hamarosan fel fog tűnni neki, hogy Chanyeol még mindig nem jött ki és akkor ő meg be fog jönni. Ide. Ide, ahol én is itt vagyok. Édes istenem, még jó, hogy közel a budi, mindjárt elhányom magam.

- Most mégis mi a franc van? Jongdae? - összerándultam Chanyeol számon kérő hangsúlyától és úgy pislogtam rá, mint akit tényleg valami olyanon kaptak, amin nem kellett volna, holott… Nos, végül is semmi rosszat nem csináltam. Annyira. Nem tudom. Rejtőzködni egy másik sráccal annyira rossz lenne?

- Öhm, én… Mi…

- Ez nem az, aminek látszik! - Anyám, Baekhyun, komolyan nem esett még le, hogy ettől a mondattól csak minden szarabbnak hangzik?

- Mondhatjuk, hogy rábólintottál a tanácsomra, miszerint kivesztek egy szobát, hogy folytassátok ott azt, amit itt csináltatok - Chanyeol tekintete végigsiklott Baekhyun öltözékén és úgy, hogy kissé megnyomorgattam azt mind az öleléssel, mind a rángatással, nem festett túl jól a dolog. Ha most még jön egy megcsalásos dráma is, belefojtom magam a vécébe.

- Nem szexeltünk - Meghalok.

Baekhyun

Automatikusan arrébb ugrottam, amikor megláttam Jongdae lábát lendülni a szemem sarkából. Ha még egyszer belém rúg, nem fogok tudni járni rendesen. Hogy lehet ilyen erős egy ilyen vékony srác?

- Akkor mégis mi a halált csináltatok odabent? Együtt, teszem hozzá - Oké, ez tényleg nem néz ki túl jól. Ezért Yixing tuti megöl. Vagy… Végül is ez nem lenne olyan nagy hazugság…

- Jongdae rosszul lett-

- Baekhyun!

- És gáznak érezte szólni, de én kihoztam. Hányt - tettem hozzá még és gondolatban vállon veregettem magam. Ez majdnem igaz. Valóban azt hittem, rosszul van. És asszem, így is volt. Csak nem hányt. De ez még belefér. Remélem.

Chanyeol tartása azonnal megváltozott és aggódva lépett oda Jongdae-hoz. Többször is végigmérte és láttam, hogy huzamosabb ideig elidőzött a kissé karikás szempárnál, illetve a beesett arcát is jól szemügyre vette. Jongdae csakugyan úgy nézett ki, mint aki alig két perce okádta össze magát. Ez életem leghihetőbb füllentése. Bárcsak ilyen jól ment volna a középiskolában is.

- Yixing csak felcsinált? - a szám elé kaptam a kezem, hogy visszaszorítsam a kikívánkozó röhögést, majd inkább a márvány csempére függesztettem pillantásomat, amikor Jongdae szúrós szemekkel rám sandított. - Mondtam neki, hogy ha ez megtörténik, megölöm!

- A picsába már, Chanyeol! - vihogva sétáltam messzebb, hogy bőven elég helyet hagyjak Jongdae-nak, hogy agyonverje a haverját, aztán mikor végre valamennyire lenyugodtam, gondoltam, rendbe szedem kicsit magam. Alig zúdult alá a víz a csapból, kinyílt a mosdó ajtaja és egy férfi állt mögötte. Az exem vőlegénye. Ez valami kurva rossz vicc? Mi a faszt keres ez itt?

Jongdae

Az a kis szín is, amit sikerült valahogy az arcomra varázsolnom, eltűnt abban a pillanatban, amint Minseok belépett a helyiségbe. Holtra váltan meredtem rá és tekintve, hogy tudtam arról, hogy Baekhyunnal is összeszűrte a levet, ez a szituáció maga volt a pokol. Csak Chanyeolnak fingja sincs semmiről.

- Minseok! Nézd csak, kibe botlottam itt! - Chanyeol vigyorogva karolta át a vállam, és a… Kapcsolatunk miatt ez így is cseszett kínos volt, de Baekhyunnal együtt már… Erre szavak sincsenek. - Yixing felcsinálta!

- Chanyeol! - dühösen csattantam fel és riadtan néztem rá Baekhyunra. Nagyon… Ijesztően méregette Minseokot. Olyan… Hát, menten megöllek szemekkel. Annyira szürreális volt az egész, mert közben Minseok csak rám bámult és biztos voltam benne, hogy Chanyeol előbbi megjegyzése miatt. Gyakorlatilag a képébe vágta, hogy lefeküdtem Yixinggel, holott nem. Bassza meg, dehogy!

- Nem kell itt szé-

- Te mi a szart akarsz itt? - Baekhyun baritonja vérfagyasztóan csendült fel félbeszakítva Chanyeolt. Esküszöm, még a mosdó hőmérséklete is leesett vagy tíz fokot. Vagy tényleg elhányom magam, vagy valaki agyonver mindjárt valakit.

Azért ültem Baekhyun mellé a vacsoránál, hogy elkerüljem ezeket a borzalmas szitukat, végül aztán csak rábasztam. Nem akartam azt sem, hogy ők összefussanak, sőt azt se, hogy tudomást szerezzenek itt a másikról. Csak túl szerettem volna élni az estét és, ha már úgy hozta a lehetőség, tisztázni a dolgokat legalább Baekhyunnal. Erre minden visszaütött rám. Ez ennél rosszabb már komolyan nem lehet.

- Chanyeol miatt jöttem be, túl régóta vártam rá - szólalt meg semleges hangon Minseok, miközben végigjártatta íriszeit Baekhyunon. - Már elnézést, de… Te ki vagy?

Baekhyun

Szinte hallottam, ahogy a vérnyomásom felfelé kúszik. Mi az, hogy ki vagyok?! Ez szórakozik velem! Összefogtak az exemmel, hogy még egyszer kibasszanak velem. Nyugalom, Baekhyun. 

Mély levegőt vettem és csak azért nem ráztam le Jongdae óvatos érintését a felkaromról, mert még lehet, ez menti meg a csávót attól, hogy bemossak neki. Jongdae nem hiszem, hogy hagyná, hogy összeverjek bárkit is. Ahhoz túl jó srác. Nem mintha ne lenne meg hozzá minden jogom, hogy szarrá verjem ezt az alakot.

- A menyasszonyod volt barátja - vetettem oda neki hasonló közönnyel és vártam a reakciót. Néma csönd támadt és bevallom, én jobban meglepődtem a döbbent tekinteteken. 

- Te nem… - Jongdae zavartan pislogott rám és elharapta a mondatot félúton. Feszülten rágcsálta az alsó ajkát, majd tagja lecsúszott rólam és elgondolkozva zsebre tette mindkét kezét. Én mi nem?

- Nem tudtam róla - épp oda akartam fordulni Jongdae-hoz és megkérni őt, hogy húzzunk innen a francba, amikor a férfi halkan megmukkant. Persze, hogy nem. Az a nőszemély valószínűleg mindenkinek hazudott mindenről. - Elrendezett házasság.

- Tudom - suttogtam és ezúttal tényleg ránéztem Jongdae-ra. Ki kell jutnom innen. Nem bírom. - Menjünk. Kérlek.

Jongdae nem mondott semmit sem, csak bólintott és meg is indult az ajtó felé, azonban Minseok elkapta a csuklóját. Összevont szemöldökkel vizslattam őket és Chanyeol is kérdőn figyelte a párost. Ismerik egymást?

Jongdae

Kirántottam a karom Minseok markából, mielőtt még annál is kellemetlenebb lesz ez a szarság, mint már amúgy is volt. Az agyamban egymást kergették a gondolatok és némelyikről én magam sem tudtam, hogy igaz-e, vagy sem. Annyi faszság volt már itt, hogy szükségem volt némi nyugalomra, hogy rendezzek magamban mindent. 

Minseok nem kezdett ki Baekhyunnal. Nem volt köztük semmi. Legalábbis olyasmi nem. Minseok Baekhyun barátnőjét nyúlta le, ha jól értem. Miközben velem… Kavart. Vagy mi. Azt hittem, ezen túljutottam már úgy-ahogy, de most megint szarul éreztem magam. Nem azért, ami velem volt, hanem Baekhyun miatt. Elrendezett házasság vagy sem, Baekhyunnak ez biztos nagyon fájt. Fáj. Látom a szemeiben.

- Ne érj hozzám - szűrtem ki idegesen a fogaim között. Most már örültem, hogy a vacsora előtt nem tudtam elmondani neki az igazságot. 

- Te tudod a legjobban, hogy nem arra a nőre vágyom - megrebbentek a szempilláim és önkéntelenül is elpirultam, ahogy felrémlett előttem az elmúlt néhány hónap. Elég jól tudom, igen.

- Srácok, mi az isten van? Ti… Esetleg… - Chanyeol elég tanácstalan arcot vágott, ám mellette ott volt a felismerés is. Rájött, hogy Minseokkal van, vagy inkább volt, valami közöttünk. Már nem csak sejtette. Szép kis barátság. Egyikünk se mondott semmit neki erről. Nem érezheted emiatt szarul magad, Jongdae, Minseok akarta így, nem te!

- Már nem - leheltem erőtlenül. - És nem volt komoly amúgy sem. Mi… - elhalt a hangom. Baekhyun sebesen rohant el mellettem, még nekem is jött kicsit. Nem akartam ezt. Kurvára nem akartam ezt. Megbántani Baekhyunt. Mindenáron el szerettem volna ezt kerülni, s most mégis ez történt. Asszem, most fogom megfizetni a megtévesztés árát.

Baekhyun

Képtelen voltam ott maradni akár még egy másodpercet is. Gőzöm sincs, hogy pontosan milyen érzéseim voltak a csávó felé, dühös voltam persze, de miután a tudomásomra jutott, milyen volt az exem, voltaképpen nem volt miért. Nem kár érte. Fájt, hogy hazugság volt kb az egész kapcsolatom vele; hogy egy ilyen nőre pazaroltam három évet az életemben. 

Igazából csalódott voltam. Amiatt, hogy… Jongdae egy ilyen alakkal kezdett. Hogy… Köze van hozzá. Mármint ezután a beszélgetés után is nyilvánvaló, hogy vége van közöttük és Jongdae most Yixinggel jár, csak… Nem is tudom. Valahogy… Nem jó érzés.

- Baekhyun! - rendületlenül haladtam tovább, még Yixing kedvéért sem voltam hajlandó megállni egy pillanatra sem. Ki kell jutnom innen. Most már nem csak a mosdóból, hanem az épületből is. El ebből a fertőből. Nem bírok Yixingre sem ránézni. - Baekhyun!

- Engedj!

- Mi a franc bajod van? - kínai barátom elkapta mindkét vállam, hogy elérje, megtorpanjak, azután megragadta az állam és kényszerített, hogy végre rendesen is rápillantsak. - Mi a baj? - másodszor a kérdés már sokkal lágyabban hangzott fel, én mégsem tudtam másra gondolni, mint… 

- Te tudtál arról, hogy… - fojtogatta a folytatás a torkom. Nem. Biztos nem. Yixing elmondta volna.

- Mi történt, Baekhyun? Mi zaklatott így fel? - a mindig kedves szempár ezúttal is az volt, illetve aggódó és a szívem legmélyén tudtam, hogy a legjobb barátom sosem baszna így át, mégis…

- Te tudtál arról, hogy Jongdae az exem vőlegényével is együtt volt?

Jongdae

Forgott velem a világ és az a bizonyos semmi most már tényleg kezdett feltörni a gyomromból. Chanyeol elképedt, valamint Minseok reménytelen tekintete szerintem még álmaimban is kísérteni fog. Baekhyun összetört szemeiről ne is beszéljünk. 

- Én… - fingom sincs, mit akartam mondani. Talán valamit, csakhogy ne legyen végre kuss. Nem mintha bármivel is javíthattam volna a dolgokon. 

- Jongdae! 

- Yixing? - ha nem lettem volna már így is kibaszott gáz helyzetben, biztos képen töröltem volna magamat a remegő, ugyanakkor reménykedő hangom miatt. Semmi jogom nem volt örülni a felbukkanásának. Az itt létének. Baekhyunnal kéne lennie.

Némán hagytam kamubarátomnak, hogy csuklón ragadjon és kivonszoljon a helyiségből, azt követően magából a hotelből is. Na, és akkor. Akkor robbant ki belőlem a keserves zokogás. 

Sírhattam volna éppenséggel Minseok miatt is akár és, bár fájt a szívem Chanyeol miatt, valójában… Azt hiszem, magam miatt volt. Elvesztettem magamat. Én sosem voltam hazudozó. Amikor biztos lettem az érzéseimben, elmondtam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, nem titkoltam. Az otthoni barátaim előtt sem és Chanyeol előtt sem. 

Csak egy aprócska füllentés kellett volna, hogy legyen ez az egész. Néhány találkozás Yixinggel a nyugalom érdekében. Aztán vége kellett volna, hogy legyen. Erre… Nem mintha számítottam volna rá, hogy pont… Pont Baekhyun volt barátnője lesz Minseok menyasszonya, de… És mindennek ellenére… Miért Baekhyun csalódott arca villan fel előttem folyton?

 

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 13. Fejezet

Sziasztok ^^ Folytatódik a Park család vacsorája, noha enni még nem ült le senki xD Mindkét fiúkánk beszélgetésbe keveredik és sajnos nem épp a legjobba, de talán valami jó is kisül a dologból. Kellemes olvasást hozzá ^^

13. Fejezet

Jongdae

Feszülten fordultam szembe Minseokkal, immáron a hotel nagytermén kívül és karba fontam a kezeimet, ezzel is mutatva, hogy távolságot tartok tőle. Nem találtam jó ötletnek, hogy beszélünk, pláne nem kettesben egy ilyen félreeső helyen. Úgy hallottam, erre a hétvégére nem sok foglalást fogadtak az esemény miatt, vagy jóval messzebbi részen helyezték el őket. Nem tetszik ez nekem. Nem akarok kettesben lenni Minseokkal. 

A csönd kezdett hosszúra nyúlni és így, hogy rajtunk kívül nem volt senki se közel, se távol, tényleg kurva nagy kuss volt. Hallottam Minseokot nyelni. És hallottam, hogy én ettől milyen hevesen veszem a levegőt. Rohadt emlékek!

- Te hívtál ki, szóval miről van szó? - szörnyen nehezemre esett kipréselni magamból ezt a kérdést. Azért a testemre még mindig hatással volt Minseok. Édes jó istenem, Kim Jongdae, gondolj Yixingre! Inkább rá gondolj, bassza meg!

- Szerintem tudod, miről szeretnék veled beszélni.

- Azt szeretném, ha végre kimondanád. Hallani akarom - halkan szólaltam meg és közben önkéntelenül is megszorítottam karom. Hallani akarom, hogy bocsánatot kér. Hogy lezárhassam végre teljesen ezt. Hogy mi lezárhassuk. Nincs ennek jövője és tudom, hogy ő is tudja. 

Számomra nem Minseok volt az első pasi, mondjuk, az tény, hogy eddig csak korombelivel kezdtem. De ő volt az, akivel több is volt, mint egy-egy csók meg röhejes, kínos nevetés. Nem vagyok biztos benne száz százalékig, de asszem, én első voltam neki és szerintem emiatt jobban ragaszkodik hozzánk, vagy ehhez az akármihez, ami köztünk volt, mint kéne. Egy részem megérti ezt. Komolyan. De ettől nem fogom kevésbé szarul érezni magam amiatt, hogy egy nyomorult sajnálom-ot sem érdemlek. Én…

- Sajnálom, Jongdae.

Baekhyun

Az exem iránti nyugtalanság és gyomorgörcs azon nyomban eltűnt a picsába, amint megláttam Jongdae-t a tulajdon két szememmel itt, a Park vacsorán. Az agyamban egymást lökdösték a gondolatok, egyik nevetségesebb volt, mint a másik és mégis… Jongdae itt van. Hogy? Miért? Minek? És a legfontosabb, Yixingnek erről, hogy nincs tudomása? Nem is… Ki a halál volt az a csávó vele?

- Hallucinálok? Hamar és erősen ütött be a pia így, hogy nem ettem? - értetlenül pillantottam Yixing sápadt arcára és még a gondolataimban lévő kérdésekre is tőle vártam a válaszokat. 

Yixing néma maradt és összevont szemöldökkel nézett abba az irányba, amerre Jongdae és az a faszi elviharzott. Nem láttam a képét, de amúgy sem hiszem, hogy be tudtam volna azonosítani, alig ismerek itt bárkit is. 

Nagy szemekkel szuggeráltam barátomat, hogy méltóztasson már utánuk menni, mégis csak Jongdae az ő barátja, vagy mi. Leendő barátja. Isten tudja. Lefeküdtek és kis cuki puszikával váltak el, tehát csak van valami. De Yixing nem mozdult, csak bámulta az ajtót, amin kimentek, aztán hirtelen véresen komoly arccal felém fordult és megragadta a jobbom. 

- Ígérd meg, hogy itt maradsz!

- M-Mi? Itt akarsz hagyni? Egyedül? - már izzadtam is, pedig még nem ment sehova. Kipurcanok itt egyedül! - Jézusom, ugye nem ölsz meg senkit? Ezer oka lehet, miért fogta Jongdae pracliját!

- Nem ölök meg senkit, de ezt nekem kell intézni, hiszen… - itt hatalmasat nyelt, láttam az ádámcsutkáját mozogni az ing gallérja ellenére is. - Jongdae a barátom.

Jongdae

Úgy ledöbbentem Minseok bocsánatkérésén, hogy csak pislogni tudtam rá. Bevallom, nem számítottam rá. Főleg nem arra, hogy ennyire… Őszintén fog hangzani. Érzelmesnek. Mármint tisztában vagyok vele, hogy nem szórakozott velem, vagy ilyesmi, csak… Azt hittem, hogy úgy mondjam, fellengzősen fogja kezelni. Igazából azt hittem, nem szól hozzám többet. Soha.

Egyre erősebben szorítottam a felkarom, az ujjaim már elfehéredtek és akaratlanul is vettem egy mély levegőt. Vagy többet is. Vártam, hogy a belsőm megkönnyebbüljön, azonban nem jött semmi, sőt csak még zaklatottabb lettem. Nem mintha ez szakítás lett volna, elvégre nem is jártunk hivatalosan, de… Hát, nem érzem valami jól magam.

- Az a srác… Jó hozzád? - érdeklődött csöndesen, ugyan én kettőig nem láttam és ettől a kérdéstől csak még inkább bestresszeltem. Istenem, én ezt nem bírom idegekkel!

- H-Hogy?

- Yixing. Jó hozzád? - kinyílt a szám, hogy válaszoljak, bár inkább csak automatikus reakció volt, viszont hang nem jött ki rajta. Képtelen voltam még több hazugságot mondani, azután, hogy Minseok ilyen őszinte volt, meg végképp. Képmutatás lenne. 

Sosem gondoltam volna, hogy ez a kis füllentés a nyugalom érdekében ilyen fordulatot vehet. Kurvára nem vagyok nyugodt. Ideges vagyok. Minden egyes tetves pillanatban, amikor eszembe jut. Megint a hányás kerülget.

- Minseok… - kész voltam elmondani. Esküszöm. Csak egyszer ki akartam mondani, hogy nem igaz. Hogy Yixinggel nagyon maximum is csak barátok vagyunk. Hiába volt Minseok gyakorlatilag az oka annak, hogy ez az egész elindult, el akartam mondani. Neki. Talán ő érdemelte meg a legjobban. De nem volt rá lehetőségem.

- Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jó legyek hozzá - hullafehéren kaptam oldalra a pillantásomat, amikor Yixing megjelent és pillekönnyen magához húzott a derekamnál fogva. Semmi jogom nem volt bocsánatot követelni Minseoktól. Én sem vagyok jobb.

Baekhyun

Néhány percet kibírtam egyedül, de vészesen fogyott a lelki erőm. Egyébként sem akartam jönni és így egymagamban kész voltam sikítva haza rohanni. Vagyis oda nem. Bárhova, csak oda nem. Apám tuti kicsinálna. Mondjuk, így is mindjárt megpusztulok.

Közel voltam ahhoz, hogy itt helyben ledobjam magam a csilivili padlóra és hisztizni kezdjek, amikor is Yixing felbukkant az ajtóban Jongdae-val. Kerekre tágult szempárral követtem végig, ahogy felém sétálnak együtt. Jongdae nagyon hevesen magyarázott neki és úgy nézett ki, mintha meghalt volna valaki. Mármint egészségtelenül fehér volt. 

A reményem arra, hogy végre újra lesz társaságom, úgy tűnt el, ahogy jött is. Váratlanul. Yixing egy ponton megfogta Jongdae csuklóját és elhúzta az egyik szoba felé. Remek, remélem, a viszontlátás örömére levegőhiányig csókolják egymást. Ez irónia volt. Kurvára nem akarok egyedül lenni.

- Picsába, ez most komoly?

Felmarkoltam mindkét kezemmel egy-egy piát és egy szempillantás alatt ledöntöttem őket. Szarok rá. Akkor jelenetet rendezek, de én ezt nem vagyok képes tovább elviselni. Józanul nem. Ha ájulásig iszom magam, talán egy kedves lány megszán és akkor apám is örülhet. Elhívom randira, aztán eljegyzem és elveszem. És együtt halunk meg. Faszom, nincs is szükségem alkoholra, már most elszálltam!

- Nem lesz ez egy kicsit sok? - az egész testem megmerevedett a női hangra és csak meredtem előre az üres poharakra. Nem baszhat így ki velem az élet. Nem.

Jongdae

Nem mondom, hogy Yixing jókor érkezett. Fasz tudja, hogy mi lett volna, ha elmondom az igazat Minseoknak. Meglehet, hogy nem akadt volna ki. Lehet, igen. És ez utóbbi eshetőségtől rettegtem. Hogy mit mesélne ezek után rólam másoknak. Chanyeolnak. Nem élném túl, ha valami rohadék lennék a szemében. És Baekhyun… Yixing a legjobb barátja. Istenem, ez…

Nem mintha Yixing megérdemelte volna, sőt végső soron én találtam ki ezt a kamurandizást, de sajnos ő volt velem, így nem tudtam másra rázúdítani a frusztrációm, s az aggodalmam. Mindent. Másodpercekre voltam attól, hogy elsírjam magam, ám akkor gyengéden arrébb vonszolt a közönségtől.

- Nagyon elbasztam - motyogtam esetlenül és közben az ujjaimat tördeltem. - És téged is belerángattalak. Saj-

- Ne kérj bocsánatot! - ráhelyezte a kezét az enyémre, hogy lefogja azt, mielőtt még tényleg eltöröm az egyiket. Vagy mindet. Inkább mindet. Még megtörténhet a jelenlegi állapotomban. - Önként mentem bele. Még rá is játszottam. 

- Én… - elhalt a hangom, mihelyst óvatosan magához vont és átölelt. Zavartan pislogtam ki az aprócska cseppeket a szemeimből és egy kis réssel a számon bámultam el a feje mellett. 

Kismillió dolog száguldozott az agyamban és nem állítom, hogy ment a normális gondolkozás, de… Biztos félreértem. Yixing átkozottul kedves és segítőkész mindenkivel. Nekem is segíteni próbált és jó nagy szarba kevertem. Rámehet a barátsága Baekhyunnal. Ezt nem hagyhatom.

Baekhyun

Egy pillanatra elsötétült a világ. Khm, nagyon sokra. Mire magamhoz tértem, exem megkerülte az asztalt és a túloldalról nézett rám. Ártatlan, kíváncsi tekintettel fürkészetett, amitől a vérnyomásom némileg megugrott, úgyhogy szerencsére nem ájultam el helyben és fejeltem le a fát. 

- Mi az istent keresel itt? - sziszegtem neki dühösen. Nem meginni kellett volna a piát, hanem ráborítani! Vagy gáz, ha ezt férfi csinálja?

- A Park család meghív-

- Leszarom, hogy meghívtak - vágtam közbe. - Itt, ennél a rohadt asztalnál, mit keresel? 

- Gondoltam, beszélhetnénk - félig egy horkantás, félig egy röhögés bukott ki belőlem erre és gyorsan lehúztam még egy felest. Bocs, apa, ebből jelenet lesz.

- Mégis mi a halálról? Hogy hány csávóval voltál még rajtam kívül, vagy arról, hogy egy fikarcnyi sem volt igaz abból, amit mondtál? - gondolatban megpaskoltam a vállam; sikerült úgy végigmondanom ezt, hogy nem csuklott el a hangom egy ponton sem. És még egész gunyoros is voltam.

- Nem akarok hozzámenni, ahhoz a-

- Engem ez nem érdekel - meglepő nyugalommal ejtettem vissza a poharat az asztalra és végre rápillantottam, egyenesen a szemeibe. - Nem teljesen értem, hogy én miért nem voltam jó az apádnak, de ez mindegy is. Magasról teszek az eljegyzésre. Engem az basz fel, hogy félrekúrtál. 

Megtöröltem a kezeimet, majd zsebre csúsztattam őket és minden megmaradt erőmmel ismét összekapcsoltam a pillantásunkat. Fingom sincs, honnan jött ez az újfajta erő, de nem is érdekelt. Lezárom ezt itt, s most. A saját józan eszem érdekében. És mert tovább kell ezen lépnem. Hogy találhassak valaki olyat, aki őszinte és, akivel én is azt tudok lenni. Mindenben.

- Nem akarlak látni. Soha többet.

 

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 12. Fejezet

Sziasztok ^^ Elérkezett a Park család vacsorája, ahogy az is, hogy... Kiderüljön néhány dolog, ha nem is most, de a következőkben biztos. Kellemes olvasást hozzá ^^

12. Fejezet

Baekhyun

Minden erőmet össze kellett szednem, hogy olyan kiállásom legyen, ami azt tükrözi, jól vagyok, minden király, nem dobtak, miután amúgy a hátam mögött mással is összefeküdt a barátnőm. Többször is. Valamelyest segített az, hogy Yixing is velem volt, néha ráfogott a remegő kezemre, de elég volt az első tíz perc, hogy a hátam közepére se kívánjam ezt az egész tetves partit.

Parkék adtak a puccnak rendesen. Mármint ha úgy nézzük, semmivel sem volt másabb, mint a legtöbb ilyen összejövetel. És legalább annyit ehetek, valamint ihatok, amennyit csak akarok. Inkább az utóbbi csábít. Egy falat se megy le a torkomon. Rosszul vagyok.

- Alig értünk ide - érintette meg figyelmeztetően a felkarom Yixing, amikor észrevette, hogy egy feles pohár felé nyúlok. Megint. - Egy kicsit bírd még ki. Körbemutogatunk, aztán lelépünk.

- Nem lehet. Meg kell találnom a következő Mrs. Byunt.

- Ez szörnyen hangzott - barátom fintorogva kivette a markomból a piát és ledöntötte. Helyettem. - Bocs, erre muszáj volt innom.

- Tény, hogy a következő Mr. Zhang jobban hangzik - Yixing félrenyelte az alkoholt és köhögve, könnyes szemekkel nézett rám. Tuti a gondolattól vörös a képe, nem a köhögéstől!

Még tetézni szerettem volna a dolgot, legalább ennyi örömöm hadd legyen a mai este címszóval, azonban amikor egy másodpercre elpillantottam Yixing feje mellett, a vigyor az ajkaimra fagyott. Ezer közül is felismertem volna azokat a lábakat, amik kivillantak a csillogó, rövid, ám még a jó ízlés határain belül lévő ruha alól, majd a fedetlen vállak vonták el a figyelmemet, végül a jól ismert barna tekintet. Az exem.

Jongdae

Életemben nem éreztem olyan kényelmetlenül magam, mint mikor megérkeztünk Chanyeollal a buli helyéül szolgáló hotel óriási termébe, ahol is az ilyen rendezvények tökéletesen elférnek. Késtünk. Ami egyébként nem lett volna gáz, ha nem Chanyeolról lett volna szó, de ő Park Chanyeol. A házigazda fia. 

Igyekeztem úgy tenni, mintha nem is léteznék és nem lennék kibaszott ideges az egész miatt. Nem a szüleitől féltem, biztos vagyok benne, hogy mint szobatársát már réges-régen lecsekkoltak. Még csak az sem izgatott különösképpen, hogy késtünk, Chanyeol egy vállrándítással elintézi úgy is. Minseok miatt voltam cseszett feszült. Itt lesz ő is. Meg a menyasszonya.

- Engedd már el magad - Chanyeolnak van egy mosolya, ami valóban segít az embernek ellazulni, viszont most ez sem tudott segített. Mindjárt megőrülök. Vagy elhányom magam. - Gyere, koccintsunk egyet a többiekkel!

Tiltakozni sem volt időm, már rángatott is. Nem akartam menni. A többiek-be Minseok is beletartozik nagy valószínűséggel. Látni sem akartam. Sem őt, sem a csaját. Holtbiztos kidobom a taccsot, ha ott lesznek ők is. Nem bírom. Nem kellett volna jönnöm. Eltörhettem volna a lábam, vagy isten tudja és… Jó, oké, nem. Lehet, ez szarul fog hangzani, de nagyon örültem volna, ha itt van velem Yixing. Vagy Baekhyun. Ő biztos fel tudna vidítani.

Már láttam a társaságot és meglepő, de ahogy egyre közelebb értünk, úgy éreztem egyfajta magabiztosságot növekedni magamban. Hazugság, vagy sem, Minseok úgy… Hát, max egyelőre sejti, hogy van valami köztem és Yixing között, úgyhogy csak nem csinál semmit. Eddig se csinált. Különben is, itt a leendő felesége is. És lezártuk azt, ami volt közöttük. Már ha volt valami egyáltalán. Ha így nézzük, nincs is miért aggódnom.

Baekhyun

Remegő kezekkel fröcsköltem folyamatosan vizet az arcomba, Yixing pedig, mint jó barát, felitatta a cseppeket egy kis papírral. Minden egyes rohadt alkalommal. Egy hajszálra voltam attól, hogy elokádjam magam itt, a mosdó fölött. A vécé se lenne messze. De odáig hétszentség, hogy nem jutok el. 

Tisztában voltam vele, hogy nem jutottam túl ezen a szarságon, bármennyire is próbáltam azt mutatni, ám azt azért nem gondoltam volna, hogy így fogok reagálni. Istenem, mi a franc lesz, ha még beszélnünk is kell?

- Ez volt életem legrosszabb ötlete - nyögtem ki keserű szájízzel és a tükörben Yixingre néztem. Sajnálkozva fürkészett, majd ahogy rájött, ezt gyűlölöm, csak gyengéden megtörölte az arcom és megigazította az által gondosan belőtt hajamat. Nem tudom, mi lenne velem nélküle.

- Hiába mondanám azt, hogy nem éri meg foglalkozni vele, tudom, hogy az nem segítene - nem, tényleg nem. - De szerintem abban igaza van az anyádnak, hogy az talán segítene, ha ismerkednél. Ennek a helyes pofinak kevés hölgyemény tudna ellenállni - mosolyogva kacsintott rám és közben még óvatosan megcsipkedte a jobb orcám is. 

- Amíg veled vagyok, engem nem lát senki - viccelődve fogtam rá a csípőmre és rosszallóan mustráltam végig. Yixing talpig feketében volt, még az inge is az volt, egyedül az ékszerei vittek némi színt az öltözékébe. Mélyvörös kövek. Kivételesen most le sem tagadhatná, hogy milyen családból származik. - Bár végül is lehet, hogy most már körbeleng valami foglalt felirat, vagy ilyesmi. El kellett volna hoznunk Jongdae-t is - tettem hozzá egy sóhajjal.

- Jobb neki, hogy nincs itt - furcsán tekintettem Yixingre, hirtelen feszült lett a hangja, azt követően frusztráltan a tincsei közé túrt. - Nehogy még olyannal találkozzon, akivel nem kéne.

Jongdae

Szavakba se tudnám önteni, hogy milyen megkönnyebbülés járt át, amikor realizáltam, Minseok nincs itt a partin. Magamban csak hálálkodtam megállás nélkül, miközben vigyorogva koccintottam mindenkivel és leszartam magasról, hogy ezt hányadik itallal teszem. A srácok azt sem tudták, hogy eljön-e. Szeretném azt hinni, hogy ez miattam van. Miattam és Yixing miatt. Elvégre Minseok hívott meg még az egész előtt.

Először az elmúlt hetek során nem akartam meghalni valahol a kis megtévesztésünk miatt. Csak ezt az estét kellett túlélnem valahogy és most már túl is fogom. Bár még megeshet, hogy kiszúrom a tulajdon szemeimet, ha tovább kell néznem Chanyeolt.

Annyira, de annyira tepert Kyungsoo-nál. És képtelen voltam feldolgozni, miért. Ezen a ponton azért már illett volna, hogy leessen neki, ez esélytelen. Mondjuk, Chanyeol meglepően kitartó személyiség volt, úgyhogy végül is érthető. De szerintem el kéne fogadnia, hogy ez nem jöhet össze.

- Tessék! - mosolyogva nyújtottam oda Chanyeolnak egy feles poharat nem sokkal azután, hogy Kyungsoo elviharzott tőle. Egyetemi barátom szája megrándult, gyanítom, hogy viszonozza a mosolyt és valami sikeredett is, noha a fekete íriszek szomorúan villantak meg. 

- Köszi. Szánalmas, igaz? - gondterhelten támaszkodott rá azt egyik magas asztal szélére és letette maga elé a pohárkát. Baszki, bevallom, nem is ezt terveztem erre az estére.

- Dehogy! Ez… Öhm…

- De, az - motyogta csöndesen és, ha nem figyelek rá, valószínűleg nem hallottam volna a választ, olyan halk volt, a zene meg hangos. - Világéletemben ismertem és tudom, milyen, úgyhogy de, az. Szánalmas. 

Gyakorlatilag együtt élünk, ám még így sem gondoltam volna soha, hogy Chanyeol egy ilyen személyes részét az életének megosztja velem, főleg itt. Ezért is szerettem volna folytatni a beszélgetést, ha már lehetőségem adódott rá, azonban a szavak a torkomon forrtak. Minseok a vállamra tette a kezét és maga felé fordított.

Baekhyun

Nos, a víz szart se segített és Yixing se. Ha csak nem arról volt szó, hogy kivegyen valamit a markomból. Továbbra is reszketett minden tagom. Le kell innom magam. Teszek az egészre. Inkább jelenetet rendezek és, majd később meghallgatom apám ordibálását. Fasznak kell új csaj. A kurva életbe már, hiszen az előzőn se jutottam túl!

- Én ezt nem bírom, Yixing! - totál legyőzötten ragadtam meg kínai barátom finom anyagú zakóját és úgy hajoltam félelmetesen közel hozzá. - Vigyél haza, vagy részegre iszom magam és olyat teszek, amit mindenki meg fog bánni!

- Nyugi, mindjárt eszünk. Mosolyogsz kicsit az asztalnál, aztán elhúzunk a picsába.

- Nem lehetne az utolsóval kezdeni? - kérdeztem elveszve és arcom a nyakába temettem. 

Itt fogok megdögleni. Kész röhej, hogy itt vagyunk. Nem is ismerünk itt szinte senkit. Yixing mindig is távol tartotta magát ettől a fertőtől, engem meg rohadtul nem érdekelt soha, úgyhogy nem is foglalkoztam a dologgal. Az idősebbekről úgy-ahogy tudtam ki kicsoda, önkéntelenül is hallottam ezt-azt, ugyanakkor a gyerekeikről fingom se volt. Alapvetően jól elvoltam az ismeretlen közegben, de nem ebben. Nem úgy, hogy az exem is itt volt. A vőlegényével. Yixing vajon…

- Mi a fasz? - zavartan emeltem fel végre a fejem Yixing nyakából. Csodálom, hogy megengedte, hogy ott maradjak ennyi ideig. Érzékeny ott a bőre és nem szereti, ha valaki ott ér hozzá. Jongdae-nak biztos megengedte.

- Mi van? A szüleim is eljöttek? Nem lennék meglepve, végül is azóta is itthon vannak. Mindjárt lekuporodok itt a sarokban és… - befejezni már nem fejeztem be, helyette követettem Yixing pillantását. A pillantását, amivel egy fiatal férfira tapadt végig az egyik folyosón. Meg Jongdae-ra. Igaza van Yixingnek. Mi a fasz?

Jongdae

A nyugalom, amit éreztem egy pillanat alatt tovatűnt és holtra váltan meredtem Minseok öltönybe bújtatott alakjára. Nem volt miért megijednem. Nem tettem semmi rosszat. Sem most, sem régebben. És tudni sem tudott rólunk senki. Szóval szedd össze magad, te szerencsétlen!

- Minseok? Hát, te is megérkeztél, szuper! - hálás voltam Chanyeolnak, amiért közbe szólt, én csak pislogni voltam képes Minseokra. Ha ő itt van, akkor…

- Jongdae, beszélhetnénk négyszemközt? - rémülten rándultam össze a komoly hangnemre és továbbra is csak bámultam rá. Mint aki még nem látott embert. Minimum. - Fontos lenne. Kérlek…

- Nem ez a megfelelő alkalom - még én is megdöbbentem egy másodpercre, milyen hűvösnek hatottam, nemhogy ők. Lassan fújtam ki a levegőt, amiről azt se tudtam, hogy bent tartottam, majd leráztam az érintését és visszafordultam Chanyeol felé. Nyugi, Jongdae, csak… Engedd el.

- Ha folyton így állsz hozzá, sosem lesz megfelelő alkalom - Minseok megfogta a csuklóm és egy gyengéd, ám határozott mozdulattal újra maga felé fordított. A francba már!

Éreztem magunkon Chanyeol értetlen tekintetét. Ez többnek tűnt holmi baráti veszekedésnél. Annak a hiányában, hogy elvileg nem is vesztünk össze az ő tudása szerint meg még inkább. Bár azt észrevehette volna, hogy az utóbbi időben, ha találkoztunk is, csak alig hallhatóan köszöntünk egymásnak. Régebben elvonultunk kettesben is. Igen gyakran. Khm, elvonultunk, ha érthető.

- Tavasszal megházasodsz, úgyhogy igen, sosem lesz - erősen nyomtam meg a sosem szót és igyekeztem nem dühösnek hangzani. Nem izgatott, hogy vége közöttünk annak, ami volt, bármi is volt az, de az, ahogy tudomást szereztem a házasságról, igenis fájt. Ha Chanyeol nem mondja el, mi lett volna? A nő háta mögött találkozgattunk volna, és végül is az enyém mögött is, elvégre gőzöm sem lett volna róluk?

Rohadtul a szemére akartam hányni Minseoknak mindent ebben a szent minutumban és minden lelki erőmre szükségem volt, hogy ne tegyem meg. Ne itt, a vacsora előtt alig néhány perccel, ne a leendő felesége előtt, hiszen ő is itt lehet, akár még a közelben is, és főleg ne Chanyeol előtt. 

- Jól van, beszéljünk valahol máshol nyugiban.