A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 22. Fejezet

Sziasztok ^^ Meg is jöttem a következő résszel. Egy picit ugrunk az időben, nem sokat és lezárunk valamit, hogy *khm* valami elindulhasson. A LayChen szívem zokog, csakhogy tudjátok :( A ChenBaek meg örül. Nos, igen, valamit valamiért ugyebár :D Élveztem írni, remélem, hogy Nektek is tetszeni fog, kellemes olvasást hozzá ^^

22. Fejezet

Jongdae

Az elmúlt hetek történései után másra sem vágytam, minthogy visszatérjek a megszokott kerékvágásba. Úgyhogy tanultam. De mint az állat. Nem foglalkoztam senki szenvedésével, még a sajátommal sem. 

Nem válaszoltam sem Baekhyun, sem Yixing üzeneteire, Minseokot elkerültem, ha jött, Chanyeolt meg gyakorlatilag megfenyegettem, hogy ha egy szót is szól, megfojtom álmában. Sosem tettem volna ilyet. De elég volt a vérfagyasztóan nyugodt hangom használni ahhoz, hogy soha többet, még csak szóba se hozzon semmit. Még csak véletlen sem, nemhogy poénból. Mondjuk, ha szórakozna velem a jelenlegi állapotomban, lehet, tényleg kinyírnám.

Lezártam Yixinggel ezt az egész kamurandizós faszságot. Vagyis… Nos, nem közös döntés volt, de… Hát, ja. Írtam neki, nem sokat, csak annyit, hogy elmondtam Baekhyunnak és, hogy befejeztem. Viszketett a tenyerem, hogy megkérdezzem, mi van velük, minden oké-e, ráment-e a barátságuk, ám tartottam magam. Nem akartam belefolyni az életükbe többet. Különösen azért nem, mert… Erre nem gondolhatsz, te szerencsétlen!

- Bassza meg! - elkeseredetten feküdtem rá a könyvemre és beletúrtam ezerfelé álló hajkoronámba. Nem igazán voltam mostanában a helyzet magaslatán. Egy hajszálra voltam a totális széthullástól. Mindjárt itt vannak a vizsgák és képtelen vagyok koncentrálni!

Miközben az alsó ajkam rágcsáltam, kezembe vettem mobilom és csak úgy, mint újabban mindig, eltűntettem a felvillanó értesítést. Volna. Megakadt valamin a szemem. Yixing írt. Hogy itt van. Az ajtó mögött. És kész itt is maradni addig, ameddig nem nyitok ajtót.

Baekhyun

Lejjebb csúsztam a széken, a tarkómon összekulcsoltam az ujjaimat és úgy figyeltem Yixing sebesen mozgó kezét. Úgy jegyzetelt, mintha nem lenne holnap. Vagy már délután se. Nekem is ezt kéne. Közeleg a szorgalmi időszak vége. De rohadtul nem volt kedvem hozzá. Semmihez sem mostanában. 

Jongdae-val megszakadt a kapcsolatom a szüleimmel történtek után. Bizonygatta, hogy nem izgatja, s mégis… Elbasztam. Elüldöztem magamtól. Tőlünk. Yixinget sem kereste. Kamu volt, vagy sem, láttam, hogy tényleg jól kijönnek. Talán lehetett volna idővel több is közöttük. Ez miért hangzik olyan… Rossznak? Eddig nem érdekelt, de most olyan… Nem helyénvalónak érződik.

- Elmehetnél hozzá - semmit sem vettem ki a táskámból, úgyhogy óra végén nem volt mit elpakolnom sem, de türelmesen megvártam, míg Yixing elcsomagolja a sok szarját. Nem kéne így hivatkoznom rájuk, valószínűleg ezek mentenek meg a vizsga előtt két nappal majd. - Veled szerintem szóba állna.

- Mondtam már, hogy semelyik üzenetemre sem reagált. Felfogtam, Baekhyun. Nem fogom nyaggatni. Ha… - barátom elharapta a mondatot és félrepillantott. - Ha ezt szeretné, ez lesz. Nem beszélünk többet - suttogta elhalóan.

- Kicsit megerőltethetnéd magad!

- Mi van? Én?! Azok után mennyit loholtam utána miattad, ne-

- Igazából - nyomtam meg erősen a szót. Yixing boldogtalan, látom. És… Jongdae is biztos ritka fosul van. Ha ez kell, hogy… Akkor… - Most már tudom, hogy az érzéseid-

- Jézusom, Baekhyun! Végre kuss van. El ne kezd nekem ezt az egész kerítőnősdit megint, mert esküszöm, kiheréllek! - és elviharzott. Fasza. Szép volt, te istencsapása…

Jongdae

Ügyetlenül simítottam le valamennyire az ágyon lévő pokrócot, azt követően megköszörültem a torkom és letelepedtem rá. Az, hogy zavarban voltam, nem írta le, hogy valójában mennyire is zavarban voltam. Nagyon. Kurvára kibaszottul. Nem számítottam rá, hogy Yixinggel valaha is még egyszer beszélnem kell. De ha már így alakult, akkor…

- Sajnálom. Ez egészet. Én-

- Nem ezért jöttem - vágott gyorsan a szavamba és leült a székre. Közelebb húzódott vele hozzám és véresen komoly tekintettel nézett rám. Istenem, most meg mi a franc van? Nem volt még elég? 

- Öhm, akk… Mármint… Nem? - nyögtem ki végül elveszetten. Elképzelni sem tudtam, hogy miért jöhetett, ha nem azért, mert végre összeszedte magát és most mindent a szememre hány. Bár sok értelme nem lett volna. Végül is ő is benne volt. De akkor is… Kicsesztem vele, amikor elmondtam Baekhyunnak. Hiszen így olyan volt, mintha ő is hazudott volna a legjobb barátjának. Vagyis igen, hazudott, de… Anyám, mindjárt kifutok a világból!

- Nem - ingatta meg a fejét. Nem értem. - Én… Beszéltem Baekhyunnal és-

- Ne - szóltam közbe feszülten és még a kezem is felemeltem. Nem akarok róla hallani. Semmit. - Sajnálom. Komolyan. Remélem, nem tettem tönkre a barátságotokat. De én nem szeretnék még egyszer valami lehetetlen, rohadt idegőrlő szituba kerülni miatta. 

- Én sem, ezért vagyok itt - még közelebb gördült hozzám a székkel, olyannyira, hogy térde az én törökülésben lévő lábamnak nyomódott. - Tisztázni akarok mindent.

- Ti… Tisztázni? De minek? Mi… Tisztáztuk, nem? Amikor még az elején… És… Megbeszéltük, hogy… Hát, a kölcsönös nyugiért van - röhejesen hadonásztam összevissza és éreztem, hogy egyre vörösödöm. Ez halálgáz.

- Tisztáztuk, igen - akadozva bólogatott és lefelé bámult a padlóra, aztán egyszer csak felsandított rám sötétbarna íriszeivel. - De én hazudtam neked. Tényleg kedvellek. Őszintén.

Baekhyun

Hatalmas koncentrációval követtem a játék minden mozzanatát, ujjaim villámgyorsan reagáltak, hogy első legyek a végén. Így lett volna. Tudom. Ha nem villan fel egy üzenet, ami eltakarta egy részét a kijelzőnek. Picsába.

Morogva válaszoltam, majd zsebre vágtam a készüléket és már indultam is kifelé. A Jongdae-val történtek után, anyám nem engedte, hogy egyedül járjak haza. Vagy bárhova, ami azt illeti. Szerintem még az egyetemen is valakije, aki jelenti neki, hogy smárolok-e valahol egy sarokban Jongdae-val. Ehelyett, szóba sem áll velem. Bár gőzöd sincs, drága anyám, de megkaptad, amire vágytál.

Szótlanul dobtam le magam az autó hátsó ülésére és rögtön kimeredtem az ablakon. Igyekeztem anyám létezéséről tudomást sem venni. Azt hittétek, más vezet, igaz? Nos, nem. Anyám a saját két szemével akarja látni, hogy beérek és hazajövök. Egyedül.

- Beszéltél ma vele?

- Nem.

- Láttad?

- Nem.

- Helyes - Minden egyes nyomorult nap ezt játsszuk le. Minden. Egyes. Nap. Már csak az hiányzik, hogy megkérdezze azt is, gondoltam-e rá. Legalább végre újra megbotránkoztathatnám, hiszen gondolni igencsak gyakran szoktam Jongdae-ra. Talán már túlságosan is sokszor.

- Szombaton találkozód lesz - mérhetetlen dühvel fordultam végre felé és néztem rá. Ellentmondást nem tűrően kémlelt a visszapillantó tükörben és tudtam, hogy esélytelen visszakozni. Ezen a ponton biztos voltam benne, hogy képes és szó szerint elcipeltet valakivel a… Találkozóra. Most nem elbasztam, hanem rábasztam.

Jongdae

Folyamatosan visszhangzottak Yixing utolsó szavai a fülemben és bevallom, bármit, de tényleg bármit, megadtam volna azért, hogy ezt ne most mondja nekem. Ha ez előbb kiderül, valószínűleg elmentem volna vele egy rendes randira is. Nem kellett volna, hogy minden hazugság legyen. Jól néz ki, persze, hogy elmentem volna vele, ez tuti.

Egy pillanatra, egy egészen aprócska pillanatra, úgy voltam vele, üsse kő, de aztán… Nem tehetem ezt vele. Nincsenek érzéseim iránta. És jelen helyzetemben nagy eséllyel nem is lesznek. Nem vezethetem meg. Nem lehetek ekkora köcsög.

- Én-

Döbbenten kerekedett el fekete szempárom; hirtelen előredőlt és puhán megcsókolt. Erre eskü, nem számítottam. Ezer és egy tippem lett volna, mi lesz, mondjuk, lelép és többet hozzám se szól, de ez… Ezt nem hittem volna. Nem mintha nem lett volna jó. Yixing jól csókolt. Faszt. Kurva jól csókolt. Csak hát… Én mégsem tudtam másra gondolni, mint világosbarna hajú barátjára.

Harmatgyengén toltam el magamtól és, ahogy összetalálkozott pillantásunk, láttam rajta, hogy ő is tudja, ennek nincs jövője közöttünk. Szomorúan sütöttem le pilláimat és belül ostoroztam magam, hogy végül ennyire megbántottam. Ha viszonozni tudnám az érzéseit, sem érdemelném meg őt. 

- Saj-

- Semmi baj - lepillantott a mutatóujjára, amit a szám elé tett, hogy elhallgattasson. Néhány percig óriási csönd volt, nem mertem levegőt se venni, mert féltem, hogy megzavarom alighanem abban, hogy rendezze magában a dolgokat. A visszautasításom ellenére egy gyönyörű mosolyba görbültek ajkai, azután legnagyobb meglepődésemre homlokon puszilt. - Ne kérj bocsánatot az igaz érzéseid miatt, Jongdae. Soha.

Baekhyun

A szüleim kedélyesen vacsoráztak, míg én egy falatot is alig bírtam legyűrni. Csak rontottam a már amúgy is szar helyzetemen. Most, hogy azt hiszik, randizom Jongdae-val, csak még inkább erőltetik, hogy elvegyek valakit. Bár szerintem apám nem tud arról, ami történt. Anyám tuti nem mondta el neki. Akkor már nem élnék. Még az is jobb lenne.

Eljutottam oda, hogy már az sem izgat, ha kidobnak itthonról. Leszarom. De nem leszek együtt olyannal, akivel nem akarok. Akit nem szeretek. Nincs semmi, amiért az életemet, az egész életemet, egy olyan nővel töltsem, akire ránézvén nem érzek semmit.

- Nem megyek el a vakrandira - összerándultam attól, hogy apám mekkorát rávert az asztalra. A következőt én kapom. Holtbiztos vagyok benne.

- Ez nem vakrandi.

- M-Mi?

- Megvolt az esélyed, hogy magad válassz feleséget - Ez biztos nem azt jelenti, amire gondolok. Nem lehet. - Őt mi választottuk neked. Pontosabban mondva, édesanyád - az említett felé kaptam a fejem és kész voltam én is ráütni az asztalra, ám megakadtam a mozdulatban. Nem tudok mit csinálni. Ha itt maradok, ez lesz. Szóval nem maradhatok.

Hátralöktem a széket és úgy, ahogy voltam, egy melegítőgatyában, pulcsiban, valamint papucsban rohantam el otthonról. Még csak utánam sem szóltak. Mert tudják, hogy visszajövök. Hát, megszívták, mert nem fogok. Nincs az az isten. Magasról teszek az egészre. Akkor csöves leszek. Jó, nem. Azért ott még nem tartunk és vannak barátaim. Például ott van Yixing.

A lábaim automatikusan az egyetem felé vittek és, noha nem volt egy rövid út, szinte észre se vettem a megtett kilométereket. Tudtam, hogy Yixinghez kéne mennem, oda is akartam, tényleg, de a tudatalattim nem arra ment és, amikor Jongdae ajtót nyitott éjnek évadján, még akkor sem realizáltam, hogy hozzá jöttem. Mert olyan természetesnek tűnt.

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 15. Fejezet

Sziasztok, megjöttem a ChenBaek következő részével ^^ Végre véget ér a Park vacsora, illetve... Talán más is? Némely titokra fény derül és esetleg tisztázódik egy s más, mindenesetre gond az lesz bőven :D Imádtam írni a részt, bár aki ismer, az sejti, miért, mindenesetre, remélem, Nektek is tetszeni fog, kellemes olvasást hozzá ^^

15. Fejezet

Jongdae

A lelkem elhagyta a testemet, mihelyst megpillantottam Chanyeol karba font alakját a Baekhyunnal közös kis vécéfülkénk ajtaja mögött. Felvont szemöldökkel nézett hol az egyikünkre, hol a másikunkra és amúgy, ha teljesen őszinte akarnék lenni, más körülmények között magasról tennék is rá, hogy meglátott Baekhyunnal így. De elvileg Yixinggel járok. És nem is ettől zsugorodott centikre a gyomrom.

Ezer százalék, hogy Chanyeol hangja mellett Minseokét is hallottam a folyosón. Ha Chanyeol csak beugrott ide könnyíteni magán, akkor Minseok kint vár rá. Hamarosan fel fog tűnni neki, hogy Chanyeol még mindig nem jött ki és akkor ő meg be fog jönni. Ide. Ide, ahol én is itt vagyok. Édes istenem, még jó, hogy közel a budi, mindjárt elhányom magam.

- Most mégis mi a franc van? Jongdae? - összerándultam Chanyeol számon kérő hangsúlyától és úgy pislogtam rá, mint akit tényleg valami olyanon kaptak, amin nem kellett volna, holott… Nos, végül is semmi rosszat nem csináltam. Annyira. Nem tudom. Rejtőzködni egy másik sráccal annyira rossz lenne?

- Öhm, én… Mi…

- Ez nem az, aminek látszik! - Anyám, Baekhyun, komolyan nem esett még le, hogy ettől a mondattól csak minden szarabbnak hangzik?

- Mondhatjuk, hogy rábólintottál a tanácsomra, miszerint kivesztek egy szobát, hogy folytassátok ott azt, amit itt csináltatok - Chanyeol tekintete végigsiklott Baekhyun öltözékén és úgy, hogy kissé megnyomorgattam azt mind az öleléssel, mind a rángatással, nem festett túl jól a dolog. Ha most még jön egy megcsalásos dráma is, belefojtom magam a vécébe.

- Nem szexeltünk - Meghalok.

Baekhyun

Automatikusan arrébb ugrottam, amikor megláttam Jongdae lábát lendülni a szemem sarkából. Ha még egyszer belém rúg, nem fogok tudni járni rendesen. Hogy lehet ilyen erős egy ilyen vékony srác?

- Akkor mégis mi a halált csináltatok odabent? Együtt, teszem hozzá - Oké, ez tényleg nem néz ki túl jól. Ezért Yixing tuti megöl. Vagy… Végül is ez nem lenne olyan nagy hazugság…

- Jongdae rosszul lett-

- Baekhyun!

- És gáznak érezte szólni, de én kihoztam. Hányt - tettem hozzá még és gondolatban vállon veregettem magam. Ez majdnem igaz. Valóban azt hittem, rosszul van. És asszem, így is volt. Csak nem hányt. De ez még belefér. Remélem.

Chanyeol tartása azonnal megváltozott és aggódva lépett oda Jongdae-hoz. Többször is végigmérte és láttam, hogy huzamosabb ideig elidőzött a kissé karikás szempárnál, illetve a beesett arcát is jól szemügyre vette. Jongdae csakugyan úgy nézett ki, mint aki alig két perce okádta össze magát. Ez életem leghihetőbb füllentése. Bárcsak ilyen jól ment volna a középiskolában is.

- Yixing csak felcsinált? - a szám elé kaptam a kezem, hogy visszaszorítsam a kikívánkozó röhögést, majd inkább a márvány csempére függesztettem pillantásomat, amikor Jongdae szúrós szemekkel rám sandított. - Mondtam neki, hogy ha ez megtörténik, megölöm!

- A picsába már, Chanyeol! - vihogva sétáltam messzebb, hogy bőven elég helyet hagyjak Jongdae-nak, hogy agyonverje a haverját, aztán mikor végre valamennyire lenyugodtam, gondoltam, rendbe szedem kicsit magam. Alig zúdult alá a víz a csapból, kinyílt a mosdó ajtaja és egy férfi állt mögötte. Az exem vőlegénye. Ez valami kurva rossz vicc? Mi a faszt keres ez itt?

Jongdae

Az a kis szín is, amit sikerült valahogy az arcomra varázsolnom, eltűnt abban a pillanatban, amint Minseok belépett a helyiségbe. Holtra váltan meredtem rá és tekintve, hogy tudtam arról, hogy Baekhyunnal is összeszűrte a levet, ez a szituáció maga volt a pokol. Csak Chanyeolnak fingja sincs semmiről.

- Minseok! Nézd csak, kibe botlottam itt! - Chanyeol vigyorogva karolta át a vállam, és a… Kapcsolatunk miatt ez így is cseszett kínos volt, de Baekhyunnal együtt már… Erre szavak sincsenek. - Yixing felcsinálta!

- Chanyeol! - dühösen csattantam fel és riadtan néztem rá Baekhyunra. Nagyon… Ijesztően méregette Minseokot. Olyan… Hát, menten megöllek szemekkel. Annyira szürreális volt az egész, mert közben Minseok csak rám bámult és biztos voltam benne, hogy Chanyeol előbbi megjegyzése miatt. Gyakorlatilag a képébe vágta, hogy lefeküdtem Yixinggel, holott nem. Bassza meg, dehogy!

- Nem kell itt szé-

- Te mi a szart akarsz itt? - Baekhyun baritonja vérfagyasztóan csendült fel félbeszakítva Chanyeolt. Esküszöm, még a mosdó hőmérséklete is leesett vagy tíz fokot. Vagy tényleg elhányom magam, vagy valaki agyonver mindjárt valakit.

Azért ültem Baekhyun mellé a vacsoránál, hogy elkerüljem ezeket a borzalmas szitukat, végül aztán csak rábasztam. Nem akartam azt sem, hogy ők összefussanak, sőt azt se, hogy tudomást szerezzenek itt a másikról. Csak túl szerettem volna élni az estét és, ha már úgy hozta a lehetőség, tisztázni a dolgokat legalább Baekhyunnal. Erre minden visszaütött rám. Ez ennél rosszabb már komolyan nem lehet.

- Chanyeol miatt jöttem be, túl régóta vártam rá - szólalt meg semleges hangon Minseok, miközben végigjártatta íriszeit Baekhyunon. - Már elnézést, de… Te ki vagy?

Baekhyun

Szinte hallottam, ahogy a vérnyomásom felfelé kúszik. Mi az, hogy ki vagyok?! Ez szórakozik velem! Összefogtak az exemmel, hogy még egyszer kibasszanak velem. Nyugalom, Baekhyun. 

Mély levegőt vettem és csak azért nem ráztam le Jongdae óvatos érintését a felkaromról, mert még lehet, ez menti meg a csávót attól, hogy bemossak neki. Jongdae nem hiszem, hogy hagyná, hogy összeverjek bárkit is. Ahhoz túl jó srác. Nem mintha ne lenne meg hozzá minden jogom, hogy szarrá verjem ezt az alakot.

- A menyasszonyod volt barátja - vetettem oda neki hasonló közönnyel és vártam a reakciót. Néma csönd támadt és bevallom, én jobban meglepődtem a döbbent tekinteteken. 

- Te nem… - Jongdae zavartan pislogott rám és elharapta a mondatot félúton. Feszülten rágcsálta az alsó ajkát, majd tagja lecsúszott rólam és elgondolkozva zsebre tette mindkét kezét. Én mi nem?

- Nem tudtam róla - épp oda akartam fordulni Jongdae-hoz és megkérni őt, hogy húzzunk innen a francba, amikor a férfi halkan megmukkant. Persze, hogy nem. Az a nőszemély valószínűleg mindenkinek hazudott mindenről. - Elrendezett házasság.

- Tudom - suttogtam és ezúttal tényleg ránéztem Jongdae-ra. Ki kell jutnom innen. Nem bírom. - Menjünk. Kérlek.

Jongdae nem mondott semmit sem, csak bólintott és meg is indult az ajtó felé, azonban Minseok elkapta a csuklóját. Összevont szemöldökkel vizslattam őket és Chanyeol is kérdőn figyelte a párost. Ismerik egymást?

Jongdae

Kirántottam a karom Minseok markából, mielőtt még annál is kellemetlenebb lesz ez a szarság, mint már amúgy is volt. Az agyamban egymást kergették a gondolatok és némelyikről én magam sem tudtam, hogy igaz-e, vagy sem. Annyi faszság volt már itt, hogy szükségem volt némi nyugalomra, hogy rendezzek magamban mindent. 

Minseok nem kezdett ki Baekhyunnal. Nem volt köztük semmi. Legalábbis olyasmi nem. Minseok Baekhyun barátnőjét nyúlta le, ha jól értem. Miközben velem… Kavart. Vagy mi. Azt hittem, ezen túljutottam már úgy-ahogy, de most megint szarul éreztem magam. Nem azért, ami velem volt, hanem Baekhyun miatt. Elrendezett házasság vagy sem, Baekhyunnak ez biztos nagyon fájt. Fáj. Látom a szemeiben.

- Ne érj hozzám - szűrtem ki idegesen a fogaim között. Most már örültem, hogy a vacsora előtt nem tudtam elmondani neki az igazságot. 

- Te tudod a legjobban, hogy nem arra a nőre vágyom - megrebbentek a szempilláim és önkéntelenül is elpirultam, ahogy felrémlett előttem az elmúlt néhány hónap. Elég jól tudom, igen.

- Srácok, mi az isten van? Ti… Esetleg… - Chanyeol elég tanácstalan arcot vágott, ám mellette ott volt a felismerés is. Rájött, hogy Minseokkal van, vagy inkább volt, valami közöttünk. Már nem csak sejtette. Szép kis barátság. Egyikünk se mondott semmit neki erről. Nem érezheted emiatt szarul magad, Jongdae, Minseok akarta így, nem te!

- Már nem - leheltem erőtlenül. - És nem volt komoly amúgy sem. Mi… - elhalt a hangom. Baekhyun sebesen rohant el mellettem, még nekem is jött kicsit. Nem akartam ezt. Kurvára nem akartam ezt. Megbántani Baekhyunt. Mindenáron el szerettem volna ezt kerülni, s most mégis ez történt. Asszem, most fogom megfizetni a megtévesztés árát.

Baekhyun

Képtelen voltam ott maradni akár még egy másodpercet is. Gőzöm sincs, hogy pontosan milyen érzéseim voltak a csávó felé, dühös voltam persze, de miután a tudomásomra jutott, milyen volt az exem, voltaképpen nem volt miért. Nem kár érte. Fájt, hogy hazugság volt kb az egész kapcsolatom vele; hogy egy ilyen nőre pazaroltam három évet az életemben. 

Igazából csalódott voltam. Amiatt, hogy… Jongdae egy ilyen alakkal kezdett. Hogy… Köze van hozzá. Mármint ezután a beszélgetés után is nyilvánvaló, hogy vége van közöttük és Jongdae most Yixinggel jár, csak… Nem is tudom. Valahogy… Nem jó érzés.

- Baekhyun! - rendületlenül haladtam tovább, még Yixing kedvéért sem voltam hajlandó megállni egy pillanatra sem. Ki kell jutnom innen. Most már nem csak a mosdóból, hanem az épületből is. El ebből a fertőből. Nem bírok Yixingre sem ránézni. - Baekhyun!

- Engedj!

- Mi a franc bajod van? - kínai barátom elkapta mindkét vállam, hogy elérje, megtorpanjak, azután megragadta az állam és kényszerített, hogy végre rendesen is rápillantsak. - Mi a baj? - másodszor a kérdés már sokkal lágyabban hangzott fel, én mégsem tudtam másra gondolni, mint… 

- Te tudtál arról, hogy… - fojtogatta a folytatás a torkom. Nem. Biztos nem. Yixing elmondta volna.

- Mi történt, Baekhyun? Mi zaklatott így fel? - a mindig kedves szempár ezúttal is az volt, illetve aggódó és a szívem legmélyén tudtam, hogy a legjobb barátom sosem baszna így át, mégis…

- Te tudtál arról, hogy Jongdae az exem vőlegényével is együtt volt?

Jongdae

Forgott velem a világ és az a bizonyos semmi most már tényleg kezdett feltörni a gyomromból. Chanyeol elképedt, valamint Minseok reménytelen tekintete szerintem még álmaimban is kísérteni fog. Baekhyun összetört szemeiről ne is beszéljünk. 

- Én… - fingom sincs, mit akartam mondani. Talán valamit, csakhogy ne legyen végre kuss. Nem mintha bármivel is javíthattam volna a dolgokon. 

- Jongdae! 

- Yixing? - ha nem lettem volna már így is kibaszott gáz helyzetben, biztos képen töröltem volna magamat a remegő, ugyanakkor reménykedő hangom miatt. Semmi jogom nem volt örülni a felbukkanásának. Az itt létének. Baekhyunnal kéne lennie.

Némán hagytam kamubarátomnak, hogy csuklón ragadjon és kivonszoljon a helyiségből, azt követően magából a hotelből is. Na, és akkor. Akkor robbant ki belőlem a keserves zokogás. 

Sírhattam volna éppenséggel Minseok miatt is akár és, bár fájt a szívem Chanyeol miatt, valójában… Azt hiszem, magam miatt volt. Elvesztettem magamat. Én sosem voltam hazudozó. Amikor biztos lettem az érzéseimben, elmondtam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, nem titkoltam. Az otthoni barátaim előtt sem és Chanyeol előtt sem. 

Csak egy aprócska füllentés kellett volna, hogy legyen ez az egész. Néhány találkozás Yixinggel a nyugalom érdekében. Aztán vége kellett volna, hogy legyen. Erre… Nem mintha számítottam volna rá, hogy pont… Pont Baekhyun volt barátnője lesz Minseok menyasszonya, de… És mindennek ellenére… Miért Baekhyun csalódott arca villan fel előttem folyton?

 

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 13. Fejezet

Sziasztok ^^ Folytatódik a Park család vacsorája, noha enni még nem ült le senki xD Mindkét fiúkánk beszélgetésbe keveredik és sajnos nem épp a legjobba, de talán valami jó is kisül a dologból. Kellemes olvasást hozzá ^^

13. Fejezet

Jongdae

Feszülten fordultam szembe Minseokkal, immáron a hotel nagytermén kívül és karba fontam a kezeimet, ezzel is mutatva, hogy távolságot tartok tőle. Nem találtam jó ötletnek, hogy beszélünk, pláne nem kettesben egy ilyen félreeső helyen. Úgy hallottam, erre a hétvégére nem sok foglalást fogadtak az esemény miatt, vagy jóval messzebbi részen helyezték el őket. Nem tetszik ez nekem. Nem akarok kettesben lenni Minseokkal. 

A csönd kezdett hosszúra nyúlni és így, hogy rajtunk kívül nem volt senki se közel, se távol, tényleg kurva nagy kuss volt. Hallottam Minseokot nyelni. És hallottam, hogy én ettől milyen hevesen veszem a levegőt. Rohadt emlékek!

- Te hívtál ki, szóval miről van szó? - szörnyen nehezemre esett kipréselni magamból ezt a kérdést. Azért a testemre még mindig hatással volt Minseok. Édes jó istenem, Kim Jongdae, gondolj Yixingre! Inkább rá gondolj, bassza meg!

- Szerintem tudod, miről szeretnék veled beszélni.

- Azt szeretném, ha végre kimondanád. Hallani akarom - halkan szólaltam meg és közben önkéntelenül is megszorítottam karom. Hallani akarom, hogy bocsánatot kér. Hogy lezárhassam végre teljesen ezt. Hogy mi lezárhassuk. Nincs ennek jövője és tudom, hogy ő is tudja. 

Számomra nem Minseok volt az első pasi, mondjuk, az tény, hogy eddig csak korombelivel kezdtem. De ő volt az, akivel több is volt, mint egy-egy csók meg röhejes, kínos nevetés. Nem vagyok biztos benne száz százalékig, de asszem, én első voltam neki és szerintem emiatt jobban ragaszkodik hozzánk, vagy ehhez az akármihez, ami köztünk volt, mint kéne. Egy részem megérti ezt. Komolyan. De ettől nem fogom kevésbé szarul érezni magam amiatt, hogy egy nyomorult sajnálom-ot sem érdemlek. Én…

- Sajnálom, Jongdae.

Baekhyun

Az exem iránti nyugtalanság és gyomorgörcs azon nyomban eltűnt a picsába, amint megláttam Jongdae-t a tulajdon két szememmel itt, a Park vacsorán. Az agyamban egymást lökdösték a gondolatok, egyik nevetségesebb volt, mint a másik és mégis… Jongdae itt van. Hogy? Miért? Minek? És a legfontosabb, Yixingnek erről, hogy nincs tudomása? Nem is… Ki a halál volt az a csávó vele?

- Hallucinálok? Hamar és erősen ütött be a pia így, hogy nem ettem? - értetlenül pillantottam Yixing sápadt arcára és még a gondolataimban lévő kérdésekre is tőle vártam a válaszokat. 

Yixing néma maradt és összevont szemöldökkel nézett abba az irányba, amerre Jongdae és az a faszi elviharzott. Nem láttam a képét, de amúgy sem hiszem, hogy be tudtam volna azonosítani, alig ismerek itt bárkit is. 

Nagy szemekkel szuggeráltam barátomat, hogy méltóztasson már utánuk menni, mégis csak Jongdae az ő barátja, vagy mi. Leendő barátja. Isten tudja. Lefeküdtek és kis cuki puszikával váltak el, tehát csak van valami. De Yixing nem mozdult, csak bámulta az ajtót, amin kimentek, aztán hirtelen véresen komoly arccal felém fordult és megragadta a jobbom. 

- Ígérd meg, hogy itt maradsz!

- M-Mi? Itt akarsz hagyni? Egyedül? - már izzadtam is, pedig még nem ment sehova. Kipurcanok itt egyedül! - Jézusom, ugye nem ölsz meg senkit? Ezer oka lehet, miért fogta Jongdae pracliját!

- Nem ölök meg senkit, de ezt nekem kell intézni, hiszen… - itt hatalmasat nyelt, láttam az ádámcsutkáját mozogni az ing gallérja ellenére is. - Jongdae a barátom.

Jongdae

Úgy ledöbbentem Minseok bocsánatkérésén, hogy csak pislogni tudtam rá. Bevallom, nem számítottam rá. Főleg nem arra, hogy ennyire… Őszintén fog hangzani. Érzelmesnek. Mármint tisztában vagyok vele, hogy nem szórakozott velem, vagy ilyesmi, csak… Azt hittem, hogy úgy mondjam, fellengzősen fogja kezelni. Igazából azt hittem, nem szól hozzám többet. Soha.

Egyre erősebben szorítottam a felkarom, az ujjaim már elfehéredtek és akaratlanul is vettem egy mély levegőt. Vagy többet is. Vártam, hogy a belsőm megkönnyebbüljön, azonban nem jött semmi, sőt csak még zaklatottabb lettem. Nem mintha ez szakítás lett volna, elvégre nem is jártunk hivatalosan, de… Hát, nem érzem valami jól magam.

- Az a srác… Jó hozzád? - érdeklődött csöndesen, ugyan én kettőig nem láttam és ettől a kérdéstől csak még inkább bestresszeltem. Istenem, én ezt nem bírom idegekkel!

- H-Hogy?

- Yixing. Jó hozzád? - kinyílt a szám, hogy válaszoljak, bár inkább csak automatikus reakció volt, viszont hang nem jött ki rajta. Képtelen voltam még több hazugságot mondani, azután, hogy Minseok ilyen őszinte volt, meg végképp. Képmutatás lenne. 

Sosem gondoltam volna, hogy ez a kis füllentés a nyugalom érdekében ilyen fordulatot vehet. Kurvára nem vagyok nyugodt. Ideges vagyok. Minden egyes tetves pillanatban, amikor eszembe jut. Megint a hányás kerülget.

- Minseok… - kész voltam elmondani. Esküszöm. Csak egyszer ki akartam mondani, hogy nem igaz. Hogy Yixinggel nagyon maximum is csak barátok vagyunk. Hiába volt Minseok gyakorlatilag az oka annak, hogy ez az egész elindult, el akartam mondani. Neki. Talán ő érdemelte meg a legjobban. De nem volt rá lehetőségem.

- Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jó legyek hozzá - hullafehéren kaptam oldalra a pillantásomat, amikor Yixing megjelent és pillekönnyen magához húzott a derekamnál fogva. Semmi jogom nem volt bocsánatot követelni Minseoktól. Én sem vagyok jobb.

Baekhyun

Néhány percet kibírtam egyedül, de vészesen fogyott a lelki erőm. Egyébként sem akartam jönni és így egymagamban kész voltam sikítva haza rohanni. Vagyis oda nem. Bárhova, csak oda nem. Apám tuti kicsinálna. Mondjuk, így is mindjárt megpusztulok.

Közel voltam ahhoz, hogy itt helyben ledobjam magam a csilivili padlóra és hisztizni kezdjek, amikor is Yixing felbukkant az ajtóban Jongdae-val. Kerekre tágult szempárral követtem végig, ahogy felém sétálnak együtt. Jongdae nagyon hevesen magyarázott neki és úgy nézett ki, mintha meghalt volna valaki. Mármint egészségtelenül fehér volt. 

A reményem arra, hogy végre újra lesz társaságom, úgy tűnt el, ahogy jött is. Váratlanul. Yixing egy ponton megfogta Jongdae csuklóját és elhúzta az egyik szoba felé. Remek, remélem, a viszontlátás örömére levegőhiányig csókolják egymást. Ez irónia volt. Kurvára nem akarok egyedül lenni.

- Picsába, ez most komoly?

Felmarkoltam mindkét kezemmel egy-egy piát és egy szempillantás alatt ledöntöttem őket. Szarok rá. Akkor jelenetet rendezek, de én ezt nem vagyok képes tovább elviselni. Józanul nem. Ha ájulásig iszom magam, talán egy kedves lány megszán és akkor apám is örülhet. Elhívom randira, aztán eljegyzem és elveszem. És együtt halunk meg. Faszom, nincs is szükségem alkoholra, már most elszálltam!

- Nem lesz ez egy kicsit sok? - az egész testem megmerevedett a női hangra és csak meredtem előre az üres poharakra. Nem baszhat így ki velem az élet. Nem.

Jongdae

Nem mondom, hogy Yixing jókor érkezett. Fasz tudja, hogy mi lett volna, ha elmondom az igazat Minseoknak. Meglehet, hogy nem akadt volna ki. Lehet, igen. És ez utóbbi eshetőségtől rettegtem. Hogy mit mesélne ezek után rólam másoknak. Chanyeolnak. Nem élném túl, ha valami rohadék lennék a szemében. És Baekhyun… Yixing a legjobb barátja. Istenem, ez…

Nem mintha Yixing megérdemelte volna, sőt végső soron én találtam ki ezt a kamurandizást, de sajnos ő volt velem, így nem tudtam másra rázúdítani a frusztrációm, s az aggodalmam. Mindent. Másodpercekre voltam attól, hogy elsírjam magam, ám akkor gyengéden arrébb vonszolt a közönségtől.

- Nagyon elbasztam - motyogtam esetlenül és közben az ujjaimat tördeltem. - És téged is belerángattalak. Saj-

- Ne kérj bocsánatot! - ráhelyezte a kezét az enyémre, hogy lefogja azt, mielőtt még tényleg eltöröm az egyiket. Vagy mindet. Inkább mindet. Még megtörténhet a jelenlegi állapotomban. - Önként mentem bele. Még rá is játszottam. 

- Én… - elhalt a hangom, mihelyst óvatosan magához vont és átölelt. Zavartan pislogtam ki az aprócska cseppeket a szemeimből és egy kis réssel a számon bámultam el a feje mellett. 

Kismillió dolog száguldozott az agyamban és nem állítom, hogy ment a normális gondolkozás, de… Biztos félreértem. Yixing átkozottul kedves és segítőkész mindenkivel. Nekem is segíteni próbált és jó nagy szarba kevertem. Rámehet a barátsága Baekhyunnal. Ezt nem hagyhatom.

Baekhyun

Egy pillanatra elsötétült a világ. Khm, nagyon sokra. Mire magamhoz tértem, exem megkerülte az asztalt és a túloldalról nézett rám. Ártatlan, kíváncsi tekintettel fürkészetett, amitől a vérnyomásom némileg megugrott, úgyhogy szerencsére nem ájultam el helyben és fejeltem le a fát. 

- Mi az istent keresel itt? - sziszegtem neki dühösen. Nem meginni kellett volna a piát, hanem ráborítani! Vagy gáz, ha ezt férfi csinálja?

- A Park család meghív-

- Leszarom, hogy meghívtak - vágtam közbe. - Itt, ennél a rohadt asztalnál, mit keresel? 

- Gondoltam, beszélhetnénk - félig egy horkantás, félig egy röhögés bukott ki belőlem erre és gyorsan lehúztam még egy felest. Bocs, apa, ebből jelenet lesz.

- Mégis mi a halálról? Hogy hány csávóval voltál még rajtam kívül, vagy arról, hogy egy fikarcnyi sem volt igaz abból, amit mondtál? - gondolatban megpaskoltam a vállam; sikerült úgy végigmondanom ezt, hogy nem csuklott el a hangom egy ponton sem. És még egész gunyoros is voltam.

- Nem akarok hozzámenni, ahhoz a-

- Engem ez nem érdekel - meglepő nyugalommal ejtettem vissza a poharat az asztalra és végre rápillantottam, egyenesen a szemeibe. - Nem teljesen értem, hogy én miért nem voltam jó az apádnak, de ez mindegy is. Magasról teszek az eljegyzésre. Engem az basz fel, hogy félrekúrtál. 

Megtöröltem a kezeimet, majd zsebre csúsztattam őket és minden megmaradt erőmmel ismét összekapcsoltam a pillantásunkat. Fingom sincs, honnan jött ez az újfajta erő, de nem is érdekelt. Lezárom ezt itt, s most. A saját józan eszem érdekében. És mert tovább kell ezen lépnem. Hogy találhassak valaki olyat, aki őszinte és, akivel én is azt tudok lenni. Mindenben.

- Nem akarlak látni. Soha többet.