A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 5. Fejezet

Sziasztok, itt is vagyok a következő résszel ^^ Megtörténik végre a várva-várt találkozás, de nem úgy történnek a dolgok, mint azt Baekhyun elgondolta. Vagy épp nem is gondolta xD Kellemes olvasást hozzá :3

5. Fejezet

Baekhyun

Az én helyzetemben nem nehéz nem bejárni az egyetemre. Úgy se szólnak meg érte. Ha az apám megtudja, majd ő megszól érte. Rendesen. Ez fix. De kihagytam a hét maradékát. Tényleg szarul voltam, miután fejjel betörtem egy ajtón. És a tanulás nem esett ki. Yixing gondoskodott róla. Kitartóan jött minden nap, megnézte élek-e még, hozott kaját is, amiért nagyon hálás voltam. Na, meg a tanulnivalót. Azért annyira nem voltam hálás. 

Minden egyes nyamvadt nap viszketett a tenyerem, hogy megkérdezzem, mi van a sráccal. Elhívta randira, vagy egyből megkérte a kezét. Nekem mindegy. Csak lépjenek szintet. De kussban maradtam. Néha már fizikailag fájt befogni, azonban ilyenkor csak ráharaptam a nyelvemre és pislogtam tovább a jegyzeteire. Ha így haladunk tuti ők okozzák a vesztem. Először a fejem, most meg a nyelvem.

Most is ezt csináltam. Szuggeráltam a gyöngybetűkkel írt szavakat és próbáltam arra gondolni, mi a halálnak használja még erre a kezét. Másra kéne. A srác kezét kéne fognia! Mondjuk. Vagy akár mást is csinálhatna vele.

- Úgy nézel ki, mint aki mindjárt felrobban az idegtől - bambán pillantottam fel Yixing lazán a konyhapultnak dőlt alakjára, majd azt tettem, amit eddig. Haraptam a nyelvemre, nehogy kicsússzon belőlem valami. - Vagy, mint aki menten behugyozik. De tekintve, hogy akkor mész ki vécére, amikor akarsz, gyanítom, nem ez a gond.

- Elhívtad már randira?

- Baszódj meg, Byun Baekhyun! - Igen, erre a reakcióra számítottam. De értékelhetné, hogy napokig visszafogtam magam.

- Nagyon remélem, hogy a közeljövőben ez nem velem történik meg - vigyorogva siklott végig jelentőségteljesen a pillantásom a rákvörös arcán többször is, mielőtt visszafordítottam a figyelmemet a vállalatszervezés könyvre. - Szólj, ha szeretnél elmenni és venni óvszert. Elmennék veled, hiányzik a friss levegő.

- Baekhyun! Az istenit már!

Jongdae

A Minseokkal történtek után Chanyeol úgy érezte, hogy muszáj lépten-nyomon velem lennie és vigyáznia a lelki épségemre. Ami azt jelentette, hogy úgy nézett mindenkire, mintha a milliókat érő cipőjének a talpára ragadt mocskok lettek volna. Minimum. Nos, végül is Minseok egy mocsok.

Persze, aztán ő cseszett ki velem a legjobban. Minseok jó barátja és fingja nem volt még mindig, hogy Minseok volt az, aki összetörte a szívem. Szerinte. Szerintem nem. Csak az önbecsülésemen esett csorba. Tényleg. Jól vagyok.

- Jövő hétvégén te is a tiszteletedet tehetnéd, ha már a nővéred is jön - megrándult a szemem alja és minden erőmmel azon voltam, hogy kizárjam Minseok baritonját. Chanyeollal beszélgettek, míg én tanultam, de éreztem, francokat, biztos voltam benne, hogy Minseok engem kémlelt közben. - Jöhetnél te is, Jongdae!

Valami köhögés, vagy inkább fuldoklásszerű hang csúszott ki belőlem és kész voltam úgy üvölteni, hogy az egész rohadt kollégium hallja, ám minden bent rekedt, amikor Chanyeol helyettem beleegyezett a dologba. 

- Uhh, király, ott lesz! Letudjuk azt az istenverte vacsorát és utána húzunk is az Elyxion-ba! - és intézkedni is kezdett. Ha szemmel ölni lehetne, már halott lenne. Szarnék a sittre. 

- Örülök, hogy jössz te is, Jongdae - összepréseltem a fogaimat, majd egészen véletlen kettétörtem a kezemben szorongatott tollat. Mereven bámultam előre a laptopra, hogy elkerüljem a csípőjével az asztalnak billent Kim Minseok jelenleg igencsak magasnak tűnő alakjának a látványát. A kurva életbe már, ennyit akkor nem találkoztunk, amikor összejártunk!

Baekhyun

Bár nem volt éppen a legmelegebb kint, persze, november elején azért csodát már nem vártam, de legalább a Nap gyönyörűen sütött. Ez jócskán dobott az egyébként is jó kedvemen. Imádom Yixing vérét szívni.

- Még lefordulhatunk itt - somolyogva mutattam az egyik utca felé, mire barátom elkapta a karom és rángatott is tovább. Noha Yixing nem volt vevő a bolti látogatás ötletemre, úgy döntöttem, visszakísérem a koleszhoz. Király volt kimozdulni végre. Max taxival megyek haza. - Van ott is egy cuki kis sarki bolt, tuti van n-

- Jézusom, Baekhyun, te direkt gyilkolod a türelmem, ugye? - vigyorom még szélesebb lett, ahogy azt figyeltem, miként túrja hátra a haját. Ha elég ideig mondom, beadja a derekát.

- Nagyon jól bírja - kacsintottam rá röhögve. - Az első másodperc óta nyúzom, és még mindig kitart. Hihetetlen!

Yixing erre nem mondott semmit, csak megszorította az orrnyergét és sietett tovább, gyanítom azért, hogy minél előbb megszabadulhasson tőlem. De tőlem nem tud. Sosem. Kb háromhavonta keményen próbára teszem a türelmét, mindazonáltal még nem tört meg. Tény, hogy most adok neki, nem is kicsit.

Ugyan máskor is élcelődtem vele a randizás, meg párkapcsolat témák kapcsán, azonban ennyire sosem lovagoltam rajta. Kérdezgettem, azután el is engedtem a dolgot, viszont ezt most nem fogom. Van valami abban a srácban, ami miatt nem tudom elengedni. Úgyhogy addig gyötröm Yixinget, míg meg nem törik és hívja el végre randira.

Jongdae

Mint már említettem, én nem származom tehetős családból. És akkor még szépen fogalmaztam. Itt mindenki kibaszott gazdag. Hogy érthető legyen, miért fogalmaztam szépen először. Nincs ezzel bajom. Mármint a helyzetemmel. Mindent megkaptam és szeretetben nőttem fel, szóval panaszra okom nem lehet.

Tudom, hogy Chanyeolnak semmi hátsószándéka, vagy éppen rossz szándéka nincs - Minseokot inkább hagyjuk - és tényleg azt szeretné, hogy én is ott legyek, ha már… Hát, gyakorlatilag minden itteni barátom ott lesz. De ez a gazdagék találkozója. Megy a nagyzolás, mindenki fenn hordja az orrát és szembe kedves, közben meg amúgy megölne, ha lehetne. Mégis miből gondolja, hogy én ott túlélem akár az első levegővételt is?

És a faszom akarja ott is Minseok fejét lesni. Meg a nőjéét.  A menyasszonyáét. A kamu csajáét. Jó isten tudja, mijét. Még csak öltönyöm sincs ilyen alkalomra! Ha már itt tartunk, semmilyen alkalomra. Ez az egész már most több sebtől vérzik. Engem ott kicsinálnak.

- Mi a francba keveredtél, Kim Jongdae?

- Oh, szóval Jongdae-nak hívnak! - ijedten ugrottam meg és halálra rémülten fordultam kissé oldalra, hogy megnézzem, ki szólt hozzám. Meglepődve pislogtam a hét elején a befektetés alapjai órámra bezuhant gyerekre, majd némileg elpirulva a kínai barátjára. Esküszöm, hogy csak egy hangyafasznyi pirulás volt! - Végre megvan a-

Nem igazán gondolkoztam, csak kinyúltam előre és óvatosan félresöpörtem a fiú homlokát takaró tincseket, hogy szemügyre vehessem magam is, mi lett a sérülésével. Meghökkenve meredt rám és, ahogy észrevettem magam, az arcom lángolni kezdett zavaromban. Nos, ez határozottan lángolás volt, nemcsak holmi pirulgatás.

Baekhyun

Velem nem sűrűn esik meg, hogy belém fagy a szó. Szinte soha. De most ez történt. Csak néztem a fiúra, Jongdae-ra, hatalmasra tágult szempárral és mondhatnám, hogy eszembe jutott valami, vagy legalább csináltam valamit, de nem. Csak bámultam rá pislogás nélkül. Ebben a csodás, napfényes időben igencsak szépeknek találtam a szemeit. Csillogtak. Mi van?! Koncentrálj, Baekhyun!

- Jó-Jól vagyok - motyogtam esetlenül és önkéntelenül is a fejemhez kaptam, mire az ujjaink egy pillanatra összeértek. Csak egy pillanatra. Esküszöm. Utána gyorsan hátraléptem. - Én… Khm… Igen, Baekhyun. A nevem. Byun Baekhyun.

Elég ciki, ám bevallom, leállt az agyam. Erre nem számítottam. Mármint, hogy ilyen… Kedves lesz. Hogy egyáltalán emlékszik rám. Vagy a sebre. Főleg a sebre. Istenem, Baekhyun, szedd már össze magad, itt a lehetőség!

- Ő pedig itt… Ja, igen, ezt már tudod - erősen markoltam meg barátomat a könyöke fölött és magamhoz rántottam, azt követően kissé előrébb is toltam. Most pedig elhúzok a picsába. Biztos jobb lesz a régi időket kettesben rendbe tenni.

Azonban az egész csak rosszabb lett, amikor Yixing váratlanul megfogta a kezem és nem engedte el. Yixing, a francba már, még félreérti! Jongdae hol az egyikünket figyelte, hol a másikunkat és gondolom, elég feltűnő volt a próbálkozásom arra, hogy kiszabadítsam fogva ejtett tagom, mert egyszer csak lepillantott a kezeinkre. A hűvös idő ellenére éreztem, amint egy izzadságcsepp végigszáguld hátul a nyakamon. Láttam Jongdae tekintetében, ahogy leesik neki a dolog. Vagy legalábbis valamit biztos gondolt rólunk. Ezt komolyan nem hiszem el.

Jongdae

Alig jutottam túl azon, hogy letaperoltam egy ismeretlent, erre most meg kiderül, hogy járnak, vagy mi. Én meg fantáziálgattam a barátjáról. Nem úgy fantáziálgattam! Csak… Helyes. Ja. Igen. Mi az, hogy tudom a nevét? Kéne? Bassza meg, múltkor bemutatkozott, én meg nem emlékszem a nevére?! Jézusom, ezt az égést!

- Én… - elhalt a hangom és kerestem, hogy miként hangzana kevésbé gáznak, ha most benyögném, hogy fingom sincs a nevéről. Az milyen lenne, hogy nem értettem a szituáció miatt jól? Vagy valahogy rá kéne vennem Baekhyunt, hogy kimondja. Talán ez a legkevésbé kínos. - Akkor… Öhm…

- Ez nem az, aminek látszik! - fakadt ki egyszeriben csak Baekhyun. Persze, hogy nem.

- Aha… J-Jó. Oké, értem - én vonzom ezeket. Bevonzom az összes meleget, aki nem meri felvállalni. Remek. Tuti ezért jutott nekem Minseok. Nem igaz, hogy nem tudok sétálni egy kicsit nyugiban, minden faszságtól mentesen. Ilyen szerencsétlen nem lehetek. A jóisten is arcon röhög most ezzel a párral. 

- Mi nem-

- Mondom, értem - vágtam közbe kicsit nyersen. Én tényleg nem vagyok az az ideges típus, de ez most kezd betenni a világi nyugalmamnak. Mi a jó életért jöttek ide hozzám egyébként is? - Mit szeretnétek? - kérdeztem végül beletörődve és reménykedtem, hogy hamar megszabadulhatok tőlük. Jelenleg a hátam közepére sem kívántam, hogy a képembe toljanak egy boldog kapcsolatot.

- Hát… Yixing… - Király, végre megvan a kínai neve is. Felvontam a szemöldököm, amikor megnevezett belekönyökölt Baekhyun oldalába, de amaz mintha ezt meg se érezte volna. - Találkozni akart veled!

Baekhyun

Az elmúlt néhány percben Jongdae ábrázatán elég sok változás ment végbe, de ez vitte a pálmát. Óriásira kerekedtek a fekete szemei és kissé még a száját is eltátotta. Baszki, akkora fos történt régen, hogy ennyire elképesztő, hogy Yixing találkozni akart vele? Mi a faszt csináltál, Yixing?

Szúrós pillantást küldtem a kínai felé, mire ő is hasonlóan csúnyán lesett vissza rám. Ha évekkel később is ilyen a helyzet, akkor ezer százalék, hogy jó nagy szar történt. Jongdae is holtbiztos ezért ilyen feszült. Asszem, ezúttal valóban olyanba nyúltam, amibe nem kellett volna.

- Miért?

- H-Hogy? - zavartan nyeltem egy nagyot és nyugtalanul kapcsoltam össze a tekintetem Jongdae fagyosával. Oh, anyám, nagyon, nagyon, nagyon rosszba nyúltam.

- Miért akart találkozni velem? És miért te beszélsz helyette, ha olyan nagyon akarta? Legjobb tudomásom szerint, ő is tud beszélni - és mintegy végszóra Yixingre sandított karba font kezekkel. Azok után, hogy milyen segítőkész volt, amikor beestem az órájára, meg kedves most, mikor megnézte a homlokom, nem hittem volna, hogy ilyen is tud lenni. 

- Öhm… - ez életem legkellemetlenebb pillanata. Ezt sosem fogja semmi megugrani. Képtelenség lenne.

- Gyere, beszéljünk kettesben! - meglepődve billent a fejem Yixing felé, majd elcsodálkozva figyeltem, ahogy óvatosan megérinti Jongdae alkarját. Akkor… Mégis sikerrel jártam?

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 4. Fejezet

Sziasztok ^^ Megjöttem a következő ChenBaek résszel. Előbb szerettem volna hozni, de kemény hetem volt mind munka, mind magánélet szempontjából és nem volt lelki erőm feltölteni a fejezetet, bocsi. Mindenesetre remélem, tetszeni fog Nektek :3

4. Fejezet

Jongdae

Nem számítottam sokra. Mármint tényleg nem. Nem is olyan körülmények között nőttem fel, hogy legyenek elvárásaim. Vágyaim. Nevezzük őket bárminek. De egy kibaszott bocsánat nem egy olyan nagy kérés. Szerintem. De hát, ugye a kőgazdagok között bizonyos dolgok máshogy működnek. 

Lestrapáltan csoszogtam a befektetés alapjai órámra, alighanem vörös szemekkel és félholt arccal. Talán be se engednek a késés miatt. Vagy az ábrázatom miatt. Lehet, jobb is lenne. Szörnyen fáradt vagyok.

- Elnézést! - motyogtam kimerülten és, mivel nem zavartak el, az egyik legközelebbi üres hely felé vettem az irányt, hogy minél előbb kikerüljek mindenki látóteréből. Megviselten hajtottam a fejem a padra, majd el is rejtettem azt a könyökhajlatomban. Hogy ha az arcom látványa nem lett volna elég ahhoz, hogy megértsék, élni sincs kedvem, így remélem, megértik, hogy senki se szóljon hozzám. Lehetőleg a tanár se. Meghalok szégyenemben.

Még egy tetves sajnálom-ot sem érdemlek. Ennyi elég is lett volna nekem. Nem vagyok szomorú, mert vége Minseokkal. Volt minek vége lennie? Jobb is, hogy megszabadultam tőle. Legalább a tanulásra tudok koncentrálni. Mondjuk, azt eddig is tudtam. Az a néhány alkalom, amikor vele voltam, nem vett el sokat az időmből. És titkolóznom sem kell többet Chanyeol előtt, hova megyek, vagy éppen hol voltam. Nem mintha rá tartozna. Én sem kérdezgetem tőle. Találok majd mást, amikor eljön az ideje. De hogy egy nyamvadt bocsánatot nem tudott kinyögni!

- Az a rohadék! - a tanár felháborodottan nézett rám és ezúttal tuti kész volt kibaszni az órájáról, ám akkor hirtelen betört a terembe egy világos barna hajú srác. Úgy értem... Betört. Tényleg. Még a kilincs is leesett. Mi a fasz?!

Baekhyun

Lassan billent a fejem Yixing felé, azt követően karba fontam a kezeimet és ellenkezést nem tűrően pillantottam rá. Ő még mindig a vállam felett bámult át, holott a srác már sehol sem volt. Bement az egyik szemináriumi terembe. Ezek kisebbek, inkább gyakorlati órákra vannak használva, vagy kis létszámú csoportok elméleti óráihoz. Ezekből nem sok van és tekintve, hogy délután van, biztos valami külön óra, ha ilyen helyen van. Szóval nagy eséllyel okos. Remek, tökéletes Yixinghez!

- Ha nem hívod el randira, amint kilép azon az ajtón, én teszem meg! - kínai barátom végre rám nézett. Holtra vált arccal. Jézusom, mintha világmegváltó beszédet kellene előadnia!

- M-Mi?! Mi a frászkarikáról beszélsz? Órára kell mennünk! Elkéstünk így is!

- Szarok rá. Meg a tanárra is. Azt akarom látni, hogy összeszeded a bátorságodat és végre-valahára elhívod egy rohadt randira. Csak egy kérdés, Yixing! - nem hittem volna, hogy egyszer azért fogok könyörögni neki, hogy randira hívjon valakit. Szívtam a vérét vele eleget, de ez most komoly. Halálosan komoly. Nem sokat tudok a srácról, konkrétan semmit, azonban eddig úgy tűnik, pont Yixinghez való. Még jól is néznének ki együtt.

Nem mondott semmit sem erre, csak megragadta a csuklóm és megpróbált elrángatni. Nem adtam könnyedén magam. Úgy civakodtunk, mint egy rossz testvérpár. Filmek alapján így képzelem. Az igazi testvéremmel szörnyű a kapcsolatom. 

Röhejes volt az egész és csak még hihetetlenebb lett, amikor fejjel előre nekivágódtam a srác óráját rejtő ajtónak, majd be is estem magammal véve gyakorlatilag mindent. A terem számát, az órarendet róla. Meg a kilincset. Ilyen szituációba még nem kerültem soha, pedig nem vagyok patyolat tiszta.

Jongdae

A lehetőség pont adott volt, én pedig élni szándékoztam vele. A tanár úgy is épp ki akart tenni az órájáról. Ki se pakoltam a cuccom, úgyhogy nem volt nehéz csak felkapni a táskám és rögtön az ajtón bezuhant fiatalhoz menni, hogy segítsek neki. Egy kicsit fura. Mondhatni csillogó szemekkel néz rám. Igen, ez határozottan fura.

- Fel tudsz állni? - kérdeztem tőle halkan, s kedvesen, miközben a vállai alá nyúltam. A homlokán láthatóan nőni kezdett valami, amit biztos jobb volt most kezeltetni, mielőtt mondjuk, összeesik valahol agyrázkódás miatt, vagy isten tudja. - Gyere, segítek!

Még mindig csak meredt rám hatalmasra tágult szempárral és most már azért tényleg féltem, hogy valami komolyabb baja van. Zavartan lestem át a kissé lenőtt tincseimen, amikor két újabb kar nyúlt a fiú hónalja alá, azután sűrű elnézések következtek a tanár felé. Én meg elbambultam és asszem, talán, lehet, hogy végigstíröltem a megjelenő kínai srácot, amíg kisétáltunk a teremből. Nem. Nem. Baszki, Kim Jongdae, ne is gondolj rá!

- Köszi és bocsi - valami nevetséges nyikkanás csúszott ki belőlem, mihelyst meghallottam a fülemnek igencsak kellemes baritont, ahogy hozzám szól és… Bassza meg, elpirultam! Istenem, hiszen most dobtak, te balfasz! Vagyis… Végül is Minseokkal nem jártunk, vagy mi, szóval… Szedd össze magad, te barom!

- Én… Öhm… - Ezután az égés után, nagyon ajánlom, hogy reggel fel se ébredjek!

- Amikor Baekhyun felspanolja magát, megesik, hogy túlzásba esik - édes, talán kicsit feszélyezett nevetés bukott ki belőle, mire borzongás futott végig a gerincem mentén és inkább lesandítottam az említettre. Ő még mindig ámulva és igen, szájtátva, kémlelt fekete íriszeivel.

- Rendben van a barátod? - ami azt illeti, aggódtam szerencsétlenért. Talán valóban van valami baja és nem az eséstől. - Esetleg… Tudod… Beteg? - Ezt illik így megkérdezni?

- Nyugi, Baekhyun csak a józanész határain belül kattant! - Édes istenem, hol a francban volt eddig ez a pasi? 

Baekhyun

- Ne vigyorogj! - Yixing egyre idegesebben és erősebben szorította neki a jeget a homlokomnak az orvosi szobában. Rohadtul fájt, de megérte. Ez a reakció felért egy köszönömmel. Ezer százalék, hogy látta, hogy néz rá a srác. Mindig látja őket, csak nem foglalkozik velük. Meg kéne tudom a nevét.

Végigmérte. Végigmérték egymást. Láttam. Bejött. Nem hiszem el, tényleg bejött! Bár jobb lett volna, nem kikötni itt egy kibaszottul lüktető fejfájással. Mindegy. Bejött! Idén hamarabb jön a karácsony?

- Nagyon remélem, hogy legközelebb nem faszságokat fogsz mondani neki, hanem elhívod randira! Gyakorlatilag majdnem meghaltam értetek!

- Inkább haltál volna meg! - morogta ingerülten és belevágta az ölembe a jeges kis csomagot. Geci hideg volt. - Megkértelek többször is, hogy ne szólj ebbe bele!

- Nem is szóltam bele, csak… Nos, szembe jött velünk és gondoltam-

- Nem, Baekhyun, te nem gondolkodsz. Ez a baj! - feszülten markolt ében hajkoronájába és innen tudtam, hogy átléptem egy határt nála. Megint. De tényleg csak… Felbukkant a lehetőség. Valakinek élnie kellett vele és, ha nem ő, akkor én. Akármi is történt velük valamikor régen, úgy néz ki, hogy a vonzalom még megvan, szóval… Ha már én nem lehetek boldog, Yixing az lesz és kész!

Nekinyomtam a jeget újra a fejemnek és alsó ajkamat harapdálva pillantottam rá Yixing feldúlt alakjára. Talán… Valami rohadt durva dolog történt közöttük, vagy mi? Yixing olyan… Nagyon zaklatott. Eddig is láttam rajta, hogy elég érzékenyen érinti ez, de nem gondoltam, hogy ennyire szar a helyzet. Abban a hitben voltam, hogy… Hát, tudjátok, zavarban van a srác miatt és csak játssza a fagyos herceget, közben meg vágyakozik utána. Asszem, ezt elbasztam.

Jongdae

Egy ideje már mozdulatlanul, illetve tök némán feküdtem az ágyamon és plafont bámultam, amikor Chanyeol betoppant a szobába. Először észre se vettem úgy elvesztem a gondolataimban. Aggódtam a fiúért, aki beesett befektetésre. Lehet, hogy súlyosan megsérült. És a barátja…

- Úgy látom, visszatért a régi Jongdae - meglepődve pislogtam rá szobatársamra, aztán csak továbbra is szótlanul bólintottam. El is felejtkeztem Minseokról meg úgy az egész szarságról vele. Elvonták a figyelmemet az órán történtek. Örülök. - Minden oké?

- Hmm? - értetlenül néztem Chanyeolra, leült az ágyam szélére és onnan fürkészett tőle szokatlanul komoly tekintettel. - Persze - suttogtam végül. Nem mintha elmondhatnám neki, hogy mi volt Minseokkal. Bármennyire is dühös vagyok rá, nem akarom kiadni a titkát. Az ő döntése, mikor és kinek mondja el, hogy meleg. De arról végül is mesélhetnék, hogy volt valaki…

- Nekem nem úgy tűnik, de ha nem szeretnél róla beszélni…

- Volt… Valaki - nyögtem ki elvörösödve és közben zavaromban a tarkóm piszkáltam. Chanyeol fekete szempárja azonnal felcsillant és már láttam is magam előtt, ahogy egész este, valamint éjjel kikérdez róla, ám gyorsan le is esett neki, milyen igeidőt használtam a mondatban.

- Volt?!

- Hát… Dobtak? Vagy inkább… Dobtam? - barátom sűrűn pislogva vizslatott a kérdő hangsúly miatt, azután felhúzta a bal szemöldökét. Kicsit több, mint egy éve ismerjük egymást és egész hamar meg is tudtuk a fontos dolgokat. Minthogy én a pasikat szeretem. Ez igen fontos infó. Az kellett volna nekem, hogy egyszer csak kihajítson innen.

- Megcsalt? - Hát… Ahonnan nézzük. Gőzöm sincs, hogy hozzáért-e valaha is ahhoz a csajhoz.

- Bántott? - A lelki fájdalom számít? 

Inkább kussban maradtam.

- Megölöm! - Ez nagyon jól esik. Köszönöm, Chanyeol.

Baekhyun

A taxi a maradék életet is kirázta belőlem. Egy hangyafasznyit most már paráztam, hogy ez a fejsérülés rosszabb, mint gondoltam és sok mindent megadtam volna azért, hogy valaki legyen itt velem. Szerintem végleg elüldöztem Yixinget magam mellől. Döbbenetes, hogy pont most sikerült és egy srác miatt. Nem előbb és nem a nagy szám miatt. Bár ez utóbbi valahol hozzáköthető.

Hullafáradtan léptem be a házba, rögtön levágtam a táskám, a kabátom, illetve a cipőm a sarokba és már mentem is tovább a szobám felé. Ez a nap megterhelőbb volt, mint hittem. Vagy inkább én voltam megterhelő és Yixingnek. A picsába, nem kellett volna erőltetnem!

Félig már egy álomban jártam, amikor hangokat hallottam lentről. Ijedten pattantam fel a hatalmas franciaágyról és az egyik legvastagabb tankönyvemet felkapva az asztalról indultam meg lefelé. Ilyen az én szerencsém. Még ez is!

- Add meg magad! - ordítottam és oda se nézve nekidobtam a könyvet a betörőnek, majd nem túl kecses mozdulatokkal hadonászni kezdtem. Ezt eddig max egy horrorfilm paródiában tudtam volna elképzelni.

- Jesszus, Baekhyun! Állj már le! - Yixing megragadta mindkét kezem és leszorította közénk, mielőtt még egyikünknek nagyobb baja lenne. Nem túl szexi az a vörös folt a nyakán, ahol nekihajítottam a könyvet.

- Mi a faszt keresel itt?! És így?! Baszki, Yixing! - ahogy az adrenalin távozott belőlem, visszatért a fejfájás és egy egészen kicsit mintha szédültem is volna.

- Jöttelek megnézni. Mégis mit gondoltál, ki lehet az, ha nem szólalt meg a riasztó?

- Nem tudom. Nem sokat gondolkoztam. Fáj a fejem.

Kínai barátom nem mondott erre semmit, csak gyengéden csuklón fogott és visszavezetett a szobámba, azt követően lefektetett, s betakargatott. Többnyire én el szoktam ezeket viccelni, látványosan nyafogok, de most valóban szarul éreztem magam. Örülök, hogy itt vagy, Yixing.

 

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 3. Fejezet

Sziasztok, meg is jöttem a kövi résszel, kellemes olvasást hozzá ^^ 

3. Fejezet

Baekhyun

Az ötletem, miszerint ezentúl kurva jó barátja leszek Yixingnek és összehozom azzal a sráccal az Elyxion-ból, gyakorlatilag azonnal megdőlt, amint realizáltam, nemhogy azt se tudom, hol keressem, még csak a nevéről sincs fingom se. Örülhetek, hogy még az arca nem halványult el. De az is tuti hamarosan megtörténik. Kb három másodpercig láttam, szóval… Villámgyorsan találj ki valamit, te balfasz!

Zavart vigyorral ejtettem a tollam a füzetre, mikor észrevettem, hogy körülöttem mindenki engem bámul. Idegességemben fel sem tűnt, hogy dobolok vele. Jelenleg bárhol máshol jobb lett volna, mint marketingen ülni, de hát, az egyetem, az egyetem és bár a szüleim szarnak rám, azért jó lenne előbb-utóbb egy diploma, hogy leléphessek tőlük. Ha apám még egyszer szóba hozza, hogy én veszem át az egyik céget, kiugrom innen, a harmadikról.

- Baekhyun! - kábán kaptam jobbra a fejem a kiáltásra. - Mi az isten van veled? Péntek óta olyan vagy, mint aki azt se tudja, merre van arccal - Nos, Yixing, néha tényleg nem tudom, de ezt nem kötöm az orrodra.

- Neked, kis eminensnek, biztos rohadt érdekes minden, ami elhangzik eme falak között, viszont én lassan kitépem a hajam - Yixing megforgatta a szemét és az ajtó felé bökött. 

- Túl szép a hajad ahhoz - kuncogva simított végig a fejemen, mire karba fontam a kezeimet. Ajánlom is neki! Foglalkozok is vele eleget!

- Világossá tetted évekkel ezelőtt, hogy a szíved zárt előttem, úgyhogy ne flörtölgess itt velem! 

Jongdae

Egész hétvégén sötét felhők köröztek fölöttem. Körülöttem. Mindenhol. Eléggé magam alá zuhantam a Minseokkel történtek után. Mármint félreértés ne essék, még mindig nem az zavart, hogy ennyi volt, hanem az egésznek a körülményei. Most komolyan azt hitte, hogy a csaj háta mögött majd összejárok vele?! Mégis mi a fasznak néz?!

- Köcsög… - ilyen és ehhez hasonló, vagy éppen még csúnyább, megjegyzések csúsztak ki csak úgy random mód belőlem. - Rohadék!

- Jesszus, Jongdae! - Chanyeol sebesen kapta el a csuklóm, mielőtt még a könyvem is elszáll valamerre. Olyan feszült voltam, hogy a remegés, illetve kapkodás szavak nem is írhatták le. Minden kiesett a kezemből, vagy el se jutottak a markomig, csak leestek itt-ott. - Mi a franc van veled már napok óta? 

- Semmi! - csattantam fel zaklatottan. - Semmi, mi lenne?! 

- Nos, hacsak nem változtatni akarsz a mindig nyugodt és körültekintő éneden, akkor, amit most csinálsz, az enyhén fura.

- Nekem nem lehet szar időszakom? - idegbetegként hajítottam a táskámba a délutáni óráimhoz szükséges cuccokat, aztán a szobánk ajtajához viharoztam és gyorsan el is húztam. Jobb így. Meg kell nyugodnom. Chanyeol nem tehet semmiről. Leszámítva, hogy ő mutatott be Minseoknak. Faszom!

Chanyeol nővére és Minseok évfolyamtársak voltak még bőven előttünk ugyanezen az egyetemen. Amikor, mint szerény kis ösztöndíjas diák, a nagymenő Park vállalatcsoport örökösének a szobatársa lettem, egyenes utam lett a gazdagok társaságához. Chanyeol, a tévhitekkel ellentétben, meglepően jófej és tényleg bírom őt. Nem játszik meg előttem semmit, de elismerem, amikor visszakerül az ő közegébe, más. Eszembe se jutott a kőgazdag Kim Minseokkel kezdeni ebben a közegben. Ugyanakkor, mikor csak ketten voltunk… Más volt ő is. Csak úgy titkolja, hogy meleg, hogy arra szavak sincsenek.

Baekhyun

Vigyorogva csúsztam kissé előrébb a székben, közben beleharaptam az ebéd szerepét betöltő szendvicsembe. Úgy szuggeráltam Yixinget, hogy ha amúgy éreztem volna szégyenérzetet biztos zavart volna, de nem éreztem, úgyhogy rohadtul nem érdekelt. Barátom mögött nem sokkal ült egy lány, aki félreérthetetlenül stírölte őt. Itt a lehetőségem!

- Hívd már el egy randira! - nem mondtam éppenséggel hangosan Yixingnek, ám ahhoz elég hangosan, hogy a csaj, valamint a barátnője is hallja és természetesen rögtön nevetni kezdtek. 

- Nem, kösz - Yixing hátra sem pillantott, hogy legalább meglesse, kiről beszéltem. Nekem se jön be ez a vihogás, de baszki, Yixing!

- Tudom, hogy szarul vagy, amiatt a s-

- Nehezedre esne kimaradni más életéből? - élesen vágott a mondatomba és ledobta a saját szendvicsét a tálcára. - Mondtam, hogy semmi közöd hozzá. Nem tudsz akkor kussolni róla?

- Én csak… 

- Értem, hogy most mindenkivel foglalkozni akarsz, csakhogy a saját szarságoddal ne kelljen, de engem hagyj ki belőle! 

Nyílt a szám, hogy mondjak valamit, akármit, de képtelen voltam kinyögni bármit is, csak néztem, ahogy idegesen kirohan a hangulatos kajáldából. Kurva rosszul estek a szavai, már csak amiatt is, mert… Volt bennük igazság. Nem akartam az elbaszott kapcsolatomra gondolni, sem arra, mi vezetett ide. Miért csalt meg folyamatosan másik faszikkal, majd most meg megy hozzá megint egy újabbhoz hirtelen. Én miért nem voltam elég jó neki?

Jongdae

Próbáltam magamba erőszakolni némi ételt, mert tudtam, azok után, hogy kb nem ettem semmit az idegtől napok óta, lassan elájulok valahol, de alig ment le valami. Helyette kávét ittam halom számra, ami szintén nem volt túl jó ötlet. Mindegy, hidratált vagyok, vagy sem? Folyadék nélkül bírni amúgy is szarabb.

Ha láttam volna kettőig, kicsit beütött a sok koffein, feltűnt volna az előttem várakozó alak, azonban nem láttam kettőig. Tehát nem vettem észre. Csak akkor, amikor megragadta a karom és már vonszolt is el a teremtől. Én meg túl jól nevelt vagyok ahhoz, hogy kurva anyázni kezdjek az egyetem kellős közepén. Nem kell aggódni, mihelyst ketten maradtunk, megtettem.

- Ne csináld ezt, kérlek. Beszéljük meg! - Minseok igyekezett összekapcsolni a pillantásunkat, de én folyton kitértem előle. Teljesen mindegy, mit mond, a házasság tényén nem változtat. 

- Mégis mit? - mordultam rá. A jobb lábam túlságosan is egészségtelen gyorsasággal dobol. Ebből baj lesz.

- Muszáj elvennem, az apám-

- Jaj, könyörgöm, ezt ne! - frusztráltan fogtam rá két ujjal az orrnyergemre. - Ha az apád azt mondja, ne lélegezz, nem fogsz, vagy mi az isten? - végre rápillantottam az arcára és ott valódi megbánást láttam. Csakhogy ezzel én nem tudok mit kezdeni. Attól még nekem nem lesz jobb. 

- Én…

- Húsz éves vagyok, nem vagyok hülye és nem élek álomvilágban. Elfogadtam, hogy titokban akarsz találkozgatni és nem akarod, hogy bárki megtudja. Amikor leesett, hogy emiatt ez csak alkalmi dolog lehet, elfogadtam. Én tényleg nem vártam sokat. Még csak nem is vagy az esetem! - fakadtam ki kicsit hisztérikusan már. - De bassza meg, Chanyeoltól kell megtudnom, hogy megházasodsz?

Baekhyun

Életunt ábrázattal meredtem a tanárra és próbáltam meghallani bármit is abból, amit mondott, de a tekintetem minduntalan visszatért a sorokkal lejjebb ülő Yixingre. Nem mondom, hogy jól esett, amit hozzám vágott az ebédszünetben, ám egyrészt igaza volt, nem kéne más dolgába ütnöm az orromat, másrészt én már túl voltam az ilyenekből adódó sértődéseken. Legjobb barátok vagyunk, ismerjük egymást minden oldalról, úgyhogy ez sem állhat közénk. 

És valóban. Az óra után Yixing ugyanúgy megállt az én sorom szélén, ami a leghátsó volt és megvárta, míg összeszedem magam. Ami inkább a nyálam letörlését takarta. A szüleim öt félév óta szórják a pénzt az egyetemnek, hogy mindig átcsusszanjak mindenből. A miheztartás végett, nem vagyok szar tanuló, csak lusta. A jegyeim nem rosszak, csak… Ingadozóak. Igen, asszem, ez jó szó lesz rá.

- Bocsi - motyogtam halkan Yixingnek, amint mellé értem. - Igazad volt, jobb mással foglalkoznom, mint a saját nyomorommal. 

- Te se haragudj, kicsit nyers voltam - bocsánatkérően mosolygott rám, már megint a gödröcskéivel együtt. Kizárt, hogy ez ne jönne be annak a srácnak. Zhang Yixing mindenkinek bejön!

- Milyen kicsit? Lényegében eltapostál! - nem volt semmi rosszallás a hangomban, miközben kinyitottam magunknak az ajtót. A szünet rövid, az egyetem rohadt nagy, nekünk meg a következő óránk majdhogynem az egész placc másik részén lesz. 

Lendületesen haladtunk, azért is, mert a távolban már lehetett látni egy nagyon sötét felhőt, ami felénk tartott. A levegő is lehűlt, ahogy beborult, úgyhogy a kapucnimat a szememig húztam, a kabátomat meg szorosan össze. Aggódva sandítottam oldalra, Yixingen csak egy kardigán volt. Sosem figyel arra, amit az időjárásról mondanak. Egyszer erre még ráfázik. Szó szerint.

Jongdae

Mondhatnánk, hogy türelmesen vártam, hogy Minseok kinyögjön valami választ, még szerintem egy hihető hazugsággal is ellettem volna, de ő csak némán bámult rám a barna íriszeivel. Csakhogy tisztázzuk, nem voltam türelmes kedvemben. Viszketett a tenyerem, hogy beverjek neki. Francba már a férfiúi büszkeséggel!

- Tényleg nincs rá mód, hogy… - Beszarok, ez most komoly?!

- Ajánlom, hogy ez a beszélgetésnek nevezett förtelem ne arrafelé menjen, amerre gondolom - életem valószínűleg legfagyosabb pillantását produkáltam neki. Tényleg nincs benne semmi szégyenérzet?

- Jongdae, én nem akarom, hogy ez véget érjen közöttünk - eléggé meglepődtem azon, hogy milyen lágyan ejtette ki a szavakat, nem fogok hazudni. Mozdulatlanul hagytam neki, hogy gyengéden közelebb vonjon magához a vékony kabátomnál fogva és átkarolja a derekam. Nem értem.

Leszámítva, amikor a barátainkkal mentünk el valahova, mi meg direkt kicsit lemaradtunk, nem igazán töltöttünk időt meghitten. Mi olyan összetalálkoztunk itt-ott, hébe-hóba és smároltunk kapcsolatban voltunk. Vagyunk. Nem tudom. Nem randiztunk, nem mondtunk mélyreható dolgokat egymásnak. Sokat beszélgettünk különféle témákról, komolyabbakról is, azonban arról, hogy velünk mi lesz, sosem dumáltunk. 

Vettem a lapot a kétértelmű szavakból, meg a sunyi találkákból. Ő nem áll készen arra, hogy felvállalja magát és mivel megértettem, én is voltam így, nem is erőltettem semmit. Ha sosem jutna el erre a pontra, sem rónám fel neki, de…

- Bocsánatot kérni tőlem olyan megalázó lenne?

Baekhyun

Fürgén tártam ki Yixing előtt a belső udvarról nyíló ajtót, hogy minél előbb, ha nem is melegebb, de legalább szélmentes helyre érjen. Borzongva öleltem át magamat és barátomon is láttam, hogy azért fázik rendesen. Bár ő csak helyesebb lett a széltől kipirult orcáival. Ez eskü, nem fair!

- Hihetetlen - röhögve ráztam a fejemet, miközben megindultam a nagy előadó felé. Yixing értetlen arckifejezéssel követett, ám mondani nem mondott semmit. Abba kéne hagynom ezt, ha így haladunk, még esek bele ahelyett a srác helyett!

- Te vagy hihetetlen, Byun Baekhyun!

- Na! Nem is! - vigyorogva löktem oldalba és örültem, hogy valóban minden rendben volt közöttünk. Ismerős, haver akadt bőven, de olyan, mint Yixing nem volt még egy. 

Mindig is imádtam csak úgy szövegelni és mikor bemutatták, mint új cserediákot a suliban, tudtam, hogy ő is fog belőlem kapni. Ő mindig is csendesebb, visszafogottabb volt, de mielőtt barátok lettünk, szinte nem is beszélt. Nehéz lenne behatárolni, mégis hogy lettünk legjobb barátok, egyszerűen… Így alakult. De azt hiszem, az ilyen barátságoknak így lesznek. Csak megtörténnek.

- Ha nem lennél… - vihogva vártam a folytatást, viszont az nem jött. Zavartan pillantottam rá, de ő a vállam fölött nézett el. Mereven. Döbbenten. Mi van? - Si… Siessünk, már elkezdődött az óra - suttogta alig hallhatóan és elkapta a csuklóm, csakhogy engem nem lehet ilyen könnyen elterelni, különösen akkor, amikor Yixing így megrendül valamin. Jó szó rá ez egyáltalán?

Elkerekedett a szemem, amint rájöttem, mire bámult így. Pontosabban mondva, kire. Az Elyxion-ban látott srácra. Itt volt. Az egyetemen. A mi egyetemünkön. És láthatóan valaki jól megsiratta. A kurva anyját! Yixing leendő párjával ezt senki nem teheti meg!