Örökre ~ Vagy talán mégse? [LayXing] 3. Rész [Vége]

Sziasztok :) Hát végre ez is eljött, LayXing :D Meglepően hosszú lett, legalábbis a tervezetthez képest, de már nem szerettem volna szétszedni, úgyhogy így egybe hagytam. És most őszintén bevallom, azért tartott ennyi ideig, mert nem voltam biztos a végét illetően és napokat ültem azon gondolkozva (nincs is szebb, mint harminc fokban az egyetem egyik legmelegebb termében ezen agyalni) most happy end legyen vagy sem. Remélem mindenki tetszését elnyeri a vége, kellemes olvasást ^^

Cím: Örökre ~ Vagy talán mégse?

Szereplők: Zhang Yixing / Lay

Említés szintjén: Kim Joonmyun (Suho), Byun Baekhyun, Park Chanyeol

Páros: LayXing (EXO)

Korhatár: 18+

Figyelmeztetések: fiú x fiú szerelem, incest (twincest) - vagyis vérfertőzés, trágár beszéd, erotikus tartalom, erőszak (?)

Leírás: Két fiatalnak, akik hozzá vannak szokva a titkok okozta izgalmakhoz, az együtt élés kettesben talán kicsit unalmas lehet és az egyik téves következtetést von le emiatt. Lay úgy érzi, már nem szereti Yixinget és mikor rájön tévedett, már késő, Yixing elhidegült tőle. De ez tényleg így van vagy csak a másik nagyon megbántva érzi magát?

A történetben Yixing és Lay két különálló személy; testvérek, ikertestvérek hogy pontos legyek.

Mindenki biztos élt már meg deja vu pillanatot, így nem kell magyarázni milyen. Az érzés, hogy már egyszer megtörtént veled. Mondjuk, nekem nem érzés volt, én tudtam, hogy már megtörtént velem, így… Ez nem is minősül deja vu-nak, igaz? Na, mindegy…

Sosem néztem szét, mikor én voltam színpadon, csak tettem, amit kellett. Hagytam, hadd válasszanak ki engem, a végén úgy is én döntöm el kivel és hol végzem. De aznap este akaratlanul is végigsiklott tekintetem a jelenlévőkön és megpillantottam Yixinget köztük. Ott ült annál az asztalnál, ahol évekkel ezelőtt is észrevettem és most is zavartan nézelődött ide-oda, ami mosolygásra késztetett. Miért találom még mindig ilyen édesnek a rákvörös arcát?

Az évek alatt elég fasza lettem, így nem igazán erőltettem, tettem oda magam egy-egy előadás kedvéért, de most csak azért is meg akartam magam mutatni. Emlékszem, akkor este volt az első alkalom - és az utolsó -, hogy úgy mozogtam a földön, ahogy, csakis Yixing miatt. Most is meg akartam neki mutatni azt a mozdulatot.

A várt hatás nem maradt el, testvérem arca még az előbbinél is pirosabb lett, lenézett az asztal alá, majd gyorsan kiviharzott, mire győzedelmes mosoly kúszott ajkaimra. De nem maradt ott sokáig. Tulajdonképpen miért is foglalkozom én vele? Már rég nem vagyunk együtt. Már rég nincs közöttünk semmi sem…

- Lay… - ezer közül is megismerném ezt a hangot. Yixing ott állt mögöttem az öltözőben és nem értettem hogy került ide. Először is, ide nem jöhet be, másodszor, mit keresett itt. - Lay, beszélni szere-

- Megint feláll? - fordultam felé teljesen, majd lazán nekidőltem az asztalnak. Jól szórakoztam az ismét paradicsompiros fején, de még véletlenül sem akartam sokáig látni. Fájt, hogy ilyen közel van hozzám.

- Öhm… - hirtelen lenézett és én követtem a pillantását. Nadrágja láthatóan dudorodott, mire felkuncogtam. - Mit szeretnél tőlem? Talán verjem ki megint?

- Jézusom, Lay, muszáj… Komolyan szeretnék veled beszélni! - mordult rám, majd egy sóhaj után beletúrt tökéletesen álló hajába. Rövidebb volt, mint utoljára láttam, így jobb rálátásom volt az egész arcára és meglepődve állapítottam meg magamban, hogy ő is eléggé lefogyott. Legalábbis arccsontja jobban kirajzolódott, mint eddig.

- Mit akarsz? Nem hiszem, hogy lenne miről beszélnünk. Max… Jól megvagytok a colossal? - kérdeztem gúnyosan.

- Egyszeri alkalom volt! - válaszolt felháborodottan. - És ne használj ilyen hangot. Egész rohadt életemben két személlyel feküdtem le, veled és vele.

- Ez a baj, drága Yixing. Jártunk és te összefeküdtél valami szedett-vedett sráccal!

- Azok után, hogy… Hogy konkrétan rám se néztél, még csodálkozol? - emelte meg hangját, majd beljebb lépett a szoba és bevágta maga után az ajtót. - Az istenit, Lay, jártunk és te nem szerettél!

- Mégis honnan szedted te ezt a hülyeséget? - ellöktem magamat és odamentem hozzá mindössze egyetlen lépéssel. Túl kicsi ez az szoba. Összehúzott szemöldökkel figyeltem és éreztem, hogy nem sok kell és ismét sikeresen fel fogom kapni a vizet. Ha még nem tettem meg.

- Kérdeztem, de te egy kurva szót nem nyögtél oda nekem!

- Ha már itt tartunk - léptem túlságosan közel hozzá - te szerettél engem?

- Mégis miből gondolod, hogy nem? Neked… - hirtelen elhalt hangja, így megköszörülte torkát, majd folytatta. - Neked adtam… Magam. Mindenemet neked adtam. Mégis honnan-

- Ha jól emlékszem és javíts ki, ha tévedek, de nem sűrűn mondtad nekem azt a bűvös szót - kinyílt a szája, de nem mondott semmit se, mire még jobban odahúzódtam hozzá, ő meg próbált hátrébb menni, de csak annyit ért el, hogy teljesen az ajtóhoz szorítottam. Zavartan harapott bele alsó ajkába és közben mindenhova nézett csak rám nem. Megfogtam.

- Én nem szerettelek… - nyögte ki végül. De bár nem mondott volna semmit se. Összetört szívem fájdalmasan lüktetett mellkasomban és már lendült a kezem, de nem azért, hogy őt megüssem, csak le kell vezetnem a feszültséget. Az ajtót céloztam, de nem értem el, mert lefagytam, mikor újra megszólalt. - Még mindig szeretlek - olyan szinten képtelen voltam reagálni, hogy még a nagyon lassan nyakamra, arcomra, majd tarkómra simuló kezét sem éreztem, csak akkor tértem magamhoz, mikor ajkai puhán enyémekhez értek. Meglepődtem, mert Yixing csak nagy ritkán kezdeményezett csókot, ő általában csak puszikat adott egyszer-egyszer.

Szája puhatolózva mozgott az enyémen, mintha épp egy első csók helyzet lett volna. Mondjuk tényleg olyan volt és az én válaszomra várt. És nem is várakozott sokáig; szenvedélyesen viszonoztam a csókot, átöleltem karcsú derekát és szorosan magamhoz szorítottam testét. Halkan belenyögött a csókba, így ajkai szétnyíltak és nem állt szándékomban nem kihasználni a lehetőséget, úgyhogy elmélyítettem a csókot.

Erősen felkaromba markolt, majd mellkasomra csúsztatta tenyerét és megpróbált arrébb tolni. Kivételesen nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, így rögtön elszakadtam tőle, de nagyon nem tetszett ez nekem. Nagyon kívántam őt és terveim között szerepelt, hogy ma enyém lesz. Valaki hatalmasat vágott az ajtóra, mire Yixing azonnal megugrott és ijedten kapaszkodott belém.

- Ember, normális vagy, baszod? - nyitottam ajtót és nem épp a legszebb nézésemmel ajándékoztam meg azt, aki mögötte állt.

- Igazán siethetnél, más is szeretne ma még hazamenni! - mordult rám, mire kész voltam visszaszólni a srácnak, de Yixing miatt nem tettem; gyengéden csuklón fogott, majd a kezem nyomta a kabátomat és kihúzott a szobából.

- Megérdemelte volna, hogy-

- Nyugodj meg, Lay! Csak… Csak menjünk haza!

- Mármint hozzám vagy…? - igazából halvány gőzöm sem volt, hogy Yixing hol tengette az elmúlt heteket. Oké, most kissé dühösnek érzem magam. Mármint kurvára nagyon annak… - Nem voltunk együtt, így nem róhatom fel neked, de mé-

- Nem feküdtem össze senkivel! - vágott a szavamba ingerülten. Elmosolyodtam kifakadásán, mert igazán jó volt ezt tudni, bár nem ez érdekelt. Jó, oké, nyilván érdekelt. - Anyánál voltam… Szóval, ha nem akarod ott megismételni azt a majdnem lebukást, akkor menjünk hozzád.

- Hozzánk - javítottam ki. - Még hivatalosan ketten béreljük.

Yixing láthatóan megdöbbent, de sok ideje nem volt ezen agyalni, karon ragadtam és szabályosan vonszolni kezdtem. Egy elhaló sóhaj közepette hagyta, hogy a metró felé húzzam, nagyon nem szerette ezt a fajta közlekedést, de ilyen későn már nagyon ritkán jár busz felénk, így muszáj volt azzal mennünk. Gyötrelmes arcát látva egy elég érdekes ötlet kezdett megfogalmazódni bennem, amivel elterelhetem figyelmét. Hmm, inkább perverz…

És mintha az égiek is biztattak volna, olyan sokan voltak a közlekedési eszközön, hogy simán meg is tudtom valósítani tervemet. Azért elismerem, ez egy visszavágás is lesz. Vigyorogva húztam a jármű sarkába és nem is volt nehéz dolgom, szegény gyerek totálisan azzal volt elfoglalva, hogy még véletlenül se érjen hozzá egyik fura szagú egyénhez se. Ahhoz képest, hogy volt az az ivós korszaka, még mindig nem viseli az ilyen embereket, pedig azt hittem megedződött!

Vigyázva döntöttem neki a metró sötét falának és Yixing rögtön kitekintett egy óriási fintorral az arcán. Kuncogva húztam szét kabátja cipzárját, mire visszakapta rám szemeit és olyan édesen ártatlan arcot vágott, hogy átfutott az agyamon egy pillanatra, hogy nem is csinálok inkább semmit se. Egy pillanatra.

Lassan kúsztak ujjaim pólója alá, hogy végigsimíthassanak forró bőrén és ikrem reakciója szinte azon nyomban érkezett, megremegett. Szemei óriásira tágultak és láttam magam előtt, ahogy agyában forognak a kerekek, hogy értelmezni tudja ezt az egészet.

- Lay, mit…

- Shh - tettem mutató ujjam a szájára. - Legyél jó fiú és maradj csöndben, oké? - Nagyot nyelt, bólintott, de nem volt nehéz észrevennem a tekintetében, hogy nem igazán tetszik neki, amit tervezni készülök vele. Pedig tudhatná, hogy elég meredek ötleteim vannak néha.

Minden másodpercet kiélveztem, miközben egyre feljebb nyúltam felsője alatt, hiszen Yixing sosem volt jó abban, hogy elrejtse mennyire is tetszik neki, amit csinálok. Három másodperc kellett neki mindössze ahhoz, hogy eszébe se jusson ellenkezni. Azért ilyen gyorsan még sosem engedett nekem, pedig azért régen is elfordult, hogy nem szeretett volna lefeküdni velem. Mondjuk olyankor nem is basztattam tovább.

Kicsit félrehúztam a kabátját a nyakánál, majd belefúrtam arcomat és óvatosan egy apró csókot nyomtam rá, mire testvérem olyan erősen markolta meg a karomat, hogy egy pillanatig szerintem nem volt vérkeringésem.

- Lay… Még… Még észre ve-

- Ne törődj vele! És nem fogják, ne aggódj! Tudod, hogy kurva jó vagyok az ilyesmiben - ránéztem és megajándékoztam az egyik legfélreérthetőbb vigyorommal, mire azonnal elvörösödött még az eddigieknél is jobban. Ahogy a tenyerem a mellkasa fölé ért, éreztem szívének nagyon heves verdesését és ez elégedettséggel töltött el.

Kezem további utakra indult; körmeimmel végigkarcoltam gerince vonalat, mire erősen alsó ajkába harapott, hogy elfojtson egy nyögést, majd derekán megpihentetve tagomat, szorosan magamhoz húztam testét. Vörös arcát felsőtestembe fúrta és valamit motyogni kezdett, de nem értettem semmit se.

- Emlékszel? Mi csak nagyon közeli ikertestvérek vagyunk - suttogtam csöndesen fülébe. Belemarkolt kabátomba, még jobban tolta arcát, majd egész alakját hozzám, így megéreztem merevedését combomnak nyomódni.

- Kérlek… - nyöszörögte elhaló hangon, mire gonoszul elvigyorodtam.

- Még van hat megálló! - felkapta a fejét és olyan kétségbeesetten nézett fel rám, hogy megsajnáltam. Először. Aztán tovább kínoztam. Jézusom, most hogy belegondolok… A kapcsolatunk elején még minden szeretkezés olyan… Észveszejtő volt. Valahogy mindegyikben volt valami különleges, de egy idő után ezek a dolog el-elmaradoztak. Talán ezért éreztem unalmasnak az együtt töltött időt? Hiányoztak az ilyen vadító helyzetek?

- Lay… Könyörgöm… - jobb orcámat az övéjének simítottam, majd egy apró puszit adtam fülére.

- Oké… Két megálló! - és mielőtt ellenkezni kezdhetett volna, nadrágjába nyúltam és a fenekénél fogva vontam még jobban magamhoz. Remegve hagyta, hogy azt csináljak vele, amit csak akarok azalatt a két megálló alatt. Én nevetségesen kevésnek éreztem az időt, de Yixing biztos többnek tűnt ábrázatát elnézve. Bár azért olyan szemét nem voltam, csak a felső testét ingereltem.

Szorosan magam mellett tartottam őt, miközben a metróról szálltunk le, majd a szabadba vezető úton is és most nem az emberek miatt. Testvérem mondhatni alig állt a lábán és tudtam azért, mert már kb kicsináltam őt.

- Na-Nagyon meleg van… - lehelte szinte hangtalanul. - Hol… Vagyunk?

- Már május van, drága, mit hittél hány fok van? - kuncogva vártam a visszavágást, de csak egy halk sóhajt kaptam, meg egy kezet, ami a könyökömnél szorított meg. Még a sötétben is láttam, hogy nagyon el van pirulva, a könyörgő íriszeiről nem is beszélve. Szinte világítottak a feketeségben a szemei, ahogy esdekelve pislogott rám. Nagyon be volt indulva. Velem együtt. - Egy parkban.

- Pa-Parkban? De hát… Lay, hányszor kérjem, hogy-

- Még párszor - vágtam közbe röhögve és most a várt hatás nem maradt el; a vállamba bokszolt. Mosolyogva néztem, ahogy durcásan csípőre tett kézzel állt a hatalmas és üres park kellős közepén, majd megragadtam csuklóját és az egyik közeli fához löktem. Nyikkanni sem volt ideje, hevesen szájára martam és kifulladásig csókoltam vörös ajkait.

- Mit-Mit csinálsz? Nem megyünk haza?

- Ohh, édes - óvatosan söpörtem félre néhány tincsét, miközben halkan suttogtam. - Imádom, amikor ilyen aranyosan naiv vagy.

Elvigyorodtam, hogy megláttam íriszeiben, hogy leesik neki a dolog, majd elpirulva nézelődött jobbra-balra, de tényleg senki nem volt itt. Mégis melyik épeszű ember járna itt hajnal háromkor? Rajtunk kívül. De nekünk nyomós okunk van; felfrissítjük kapcsolatunkat!

Yixing szó nélkül hagyta, hogy térdei alá nyúlva ölembe húzzam őt, majd lassan ismét célba vettem ajkait, de ezúttal kifejezetten lágyan csókoltam meg. Elégedetten morrant fel; mindig is jobban szerette, hogy gyengéden viszonyulok hozzá, bár azért sosem szólt, ha mégsem.

Egyszer sem mondta, de tudtam róla, hogy azt is szereti, ha durva vagyok, persze csak bizonyos határokig. Yixingnek is volt ilyen oldala, hiszen mégis mi volt az, amit még a szórakozóhelyen tett velem régebben? Kegyetlen kínzás…

- Óvatosan, jó? - pillantott bele szemeimbe aggódva. - Régen nem…

- Tudod, hogy sosem bántanálak - mosolyogva simogattam meg arcát, majd újra odahajoltam hozzá. Halk sóhajjal engedett utat nyelvemnek és olyan hosszan csókolóztunk, mint még soha. Éreztem csókjában a szerelmet és a… Félelmet. Talán mégsem egy parkban kellene ezt. Még szerintem is kicsit túlzás. - Menjünk haza, oké? - súgtam a fülébe, majd el is engedtem őt. Összezavarodva pislogott rám és megértettem őt, jelenleg én is nehezen igazodtam ki magamon, de nem akartam, hogy kényelmetlenül érezze magát együttlétünk alatt.

Gyengéden tartottam ujjaim között az övéit, miközben sétáltunk a kellemes melegben, mert a kibaszott ritkán járó buszt megint lekéstük. Teljes csend honolt, nem csak az utcákon, de köztünk is, viszont ezúttal nem volt kellemetlen, inkább olyan meghitt. Mint kapcsolatunk elején.

Néha magamhoz húztam egy csókra, mikor épp tényleg senki nem volt se közel, se távol és olyankor Yixing mindig édesen elpirult. Viszont, amint beértünk a lakásba már kissé nehezen tudtam tartóztatni magamat. Alig csukódott be mögötte az ajtó azonnal neki is nyomtam és rögtön betámadtam ajkait. Most tényleg semmi ellenkezése nem volt, sőt, felsőmet megmarkolva húzott még közelebb magához.

- Tudod… - lihegte nyakamba, miközben én az övét halmoztam el puszikkal. - Sosem mondtam, de mindig is a konyhában szerettem volna csinálni.

- Ez fura, amikor én akartam, azt mondtad, hogy eszembe se jusson, mert ott eszünk. Na, hogy is van ez? - kérdeztem vigyorogva, majd lábai alá nyúlva ismét az ölembe húztam. Szuszogva karolt át vékony karjaival és egy ártatlan mosolyt villantott rám. Mondtam, van kevésbé visszafogott oldala is. A kis perverz…

- Mindenkivel van kimondatlan belső vágya - rántotta meg a vállát kuncogva, de amint egy apró csókot leheltem ádámcsutkájára, megremegett. Ismertem Yixing testét; a füle töve, a csípőcsontja vékony bőre és a combjai belső része voltak a gyengéi. Meg persze az ádámcsutkája.

- És szeretnéd, hogy most valóra váltsam a tiédet? - döntöttem oldalra a fejemet somolyogva.

- Tudod, hogy igen - motyogta elvörösödve, majd zavartan köhintett egyet és elnézett a vállam fölött. Meglepően gyakran csinálja ezt, ha zavarba jön. Imádom, ilyenkor nagyon édes.

Többet nem is mondtam, csak elindultam vele, hogy teljesítsem “kimondatlan belső vágyát”. Mondjuk már kimondásra került, de mindegy is. Vigyázva tettem le a konyha asztalra és csak néztem egyre jobban pirosodó arcát, amitől akaratlanul is, de felnevettem. Néha el se tudom képzelni, hogy lehet, hogy képes az előzőnél is jobban zavarba jönni.

Ujjaimmal lassan simítottam végig farmerja durva anyagán, majd gyengéden belemarkoltam vékony, de meglepően izmos combjaiba. Oké, nem most kéne, hogy foglalkoztasson ez a dolog, de… Gyúrt vagy mi az isten? Nagyon rég nem láttam ruha nélkül, bassza meg!

Beletúrt a hajamba, majd közelebb csúszva hozzám szenvedélyesen csapott le ajkaimra, amin megint megdöbbentem. Igazán bejött ez a magabiztosabb, szexibb Yixing. Jó, persze eddig is szexinek találtam, de inkább olyan aranyos beütéssel, most nagyon is vonzó, dögös volt a szememben.

Hagytam had irányítson, kurva jól estek csókja akárhol, ahol csak betalált és próbáltam nem totál meghökkent képet vágni, mikor szabályosan letépte a felsőmet. Nem akartam adós maradni, így én is ugyanezt tettem az övével, mire csak felnevetett, majd játékosan meglegyintette a tarkómat.

- Lay… - még az eddigieknél is közelebb jött, meztelen mellkasunk teljesen összesimult és lábait szorosan körém fonta. - Tudom, hogy… Nem gyakran mondom, de ha akarod én… Én minden nap elmondom mennyire szeretlek. Akár napjában többször is. Mert szeretlek. Nagyon. Mindennél és mindenkinél jobban. Ugye tudod? - váratlanul sírni kezdett és hirtelenjében nem is tudtam, hogy mit csináljak, de aztán csak sikerült reagálnom; letöröltem könnyeit és egy nagyon is apró puszit adtam szájára.

- Én is szeretlek. Ugye te is tudod? - hevesen bólogatott, közben valahogy - isten tudja hogy - még közelebb jött. Talán azért tűnt úgy, mert most már a fejét is hozzám nyomta, pontosabban mondva, kb belebújt a nyakamba. Leheletnyi csókot nyomtam füle mögé, mire a várt hatás nem is maradt el, felsóhajtott és úgy helyezkedett, hogy még jobban odaférjek ahhoz a kis területhez.

Nyilvánvalóan nem első alkalom volt, de valamiért mégis úgy éreztem és ezért úgy is nyúltam hozzá, mintha az lenne. Biztos azért éreztem így, mert hosszú ideje nem voltam együtt vele. Lassan simítottam végig hátán és ismét megdöbbenten; csak úgy mint combjain, itt is akadt néhány számomra ismeretlen izom. Talán jobban figyelnem kellett volna rá a metrón, mert ezeket tuti nem a sétálásunk közben találta!

Yixing csak szokásához híven aranyosan zavarban volt, miközben én csodálattal néztem végig rajta, máshol is volt még olyan, amit még én láttam. Óvatosan érintettem meg feszes hasát, mire halkan felnyögött, majd libabőrös lett. Mély levegőt vettem és egy sunyi mosollyal megböktem.

- Valld be, hogy csak el akarsz csábítani!

- Nagyon - vigyorgott vissza. - De amúgy… tetszik, ugye? - kérdezte félve, mire felnevettem és magamhoz öleltem.

- Hogy a viharba ne tetszene! Bár… Más látta már?

- Ne féltékenykedj már! - motyogta durcásan és megpróbált arrébb mászni, de nem engedtem neki. Határozottan fogtam rá ismét lábaira, majd egy gyors mozdulattal karjaim közé vettem és elindultam vele a szobánk felé. Ezt a testet a fekete ágyneműgarnitúra felett és a halom párna között akarom látni. Bele se merek gondolni, hogy hogy nézhet ki miközben belekapaszkodik és sóhajtozik. Jézusom, de szűk a gatyám… - Most meg hova viszel?

- Eladlak a srácnak a harmadikon, szerinted?

- Akkor már inkább annak, aki a hatodikon lakik. Az a pasi eszméletlenül-

- Be se fejezd, mert még megyek és kivágom az ablakon! - tudtam, hogy szórakozik, én sem mondtam komolyan és ez így volt jó. Tényleg úgy éreztem most minden rendben van közöttünk.

Vigyázva tettem le a hatalmas franciaágyra és el kellett nyomnom egy elégedett nyögést, mert tényleg kibaszott jól nézett ki rajta meztelenül. Mondjuk ruhában is biztos az, de anélkül meg aztán... Szerintem fel se tűnt neki, míg leszedtem róla a maradék ruhát.

Megtámaszkodtam felette, közben szemeim mohon járták végig minden négyzetmilliméterét, mire - ahogy Yixingtől már megszoktam - elvörösödött. Zavartan kapta maga elé kezeit, én pedig rögtön utánuk nyúltam és elhúztam őket. Nos, el se hiszem, hogy tényleg visszajutottunk az elejére.

- Ne csináld már megint! Azt hittem ezen már rég túl vagyunk! - kuncogva hajoltam nyakához, hogy a létező összes bőrfelületén otthagyjam jelemet, tehát nem csak ott.

- Ez-Ez… Öhm… Reflex… - motyogta csöndesen. - Engedj el!

- Először is ezt mondtad és ha-

- Baszódj meg... - vágott közbe elhaló hangon és kissé felfelé tolta csípőjét.

- Szeretnéd! - nevetve pillantottam le rá, de mikor egy gyors és döbbenetesen erős mozdulattal maga alá gyűrt, majd ráült derekamra, csak meredten bámultam fel rá. Más reakcióra időm se volt; szenvedélyesen ajkaimra mart, de olyan hévvel, hogy egy másodpercre azt se tudtam, hogy hol vagyok. Vagy ki vagyok. Meg úgy igazából semmit se. Csak annyit, hogy Yixing épp felettem van és… És kurvára bejött ez a vad énje. Anyám, odáig vagyok ezért a kibaszott szexi Yixingért…

- Szeretném... - súgta halkan számra, mikor egy pillanatra elvált tőlem, de aztán folytatta, amit abbahagyott. Önkéntelenül csúsztattam tenyereimet hátára, majd egészen magamhoz szorítottam és köré kulcsoltam lábaimat. Fokozatosan lazultam el és végül teljesen átadtam magam neki, eszembe se jutott visszavenni a domináns szerepet.

- Kíváncsi vagyok, hogy mit és mennyit tanultál - zihálva túrtam be sűrű tincsei közé. Lihegésem csak hevesebb lett, mikor ujját érzékien végigvezette mellkasomon, majd nadrágom végén megállította azt és félig már az anyagba is belekapaszkodott vele.

- Azt hiszem, eleget. De te majd megmondod - vigyorogva kacsintott rám és akkor már tényleg holt biztos voltam benne, hogy ez a felállás nem fog változni az éjjel. Kíváncsi voltam milyen lesz így. Vele. Szűz már nem voltam ebből a szempontból sem nyilvánvalóan, de Yixinggel sosem cseréltem, sosem próbáltuk fordított felállásban. Egyszer sem hozta szóba, ahogy én sem, de - már nem azért - eddig el se tudtam volna róla képzelni, hogy felül legyen. És ezt most minden rossz szándék nélkül mondom.

Jóleső sóhaj csúszott ki belőlem, mikor farmerom lekerült rólam alsómmal együtt és valahol a folyosón kötött ki ikrem dobásától. Csakúgy mint a mai nap már többször, elcsodálkoztam Yixingen; pontosan tudta hol érjen hozzám ahhoz, hogy még jobban kívánjam őt, mint előtte. Persze eddig is tisztában volt vele, hol vagyok a legérzékenyebb, de valahogy most más volt.

Nyöszörögve próbáltam feljebb nyomni magam hozzá, de ő csak mosolyogva lökött vissza az ágyra. Nem hiszem le, hogy végül én végeztem a párnák között. Mondjuk ugyanúgy nézünk ki, de azért megnéztem volna, hogy ő hogy fest ebben a helyzetben. Bár messze még a reggel…

- Lay… Tudom, hogy téged valószínűleg zavarni fog, de… Végülis te is mondtad… Szóval igazán gyönyörű vagy… - nem sűrűn esett meg velem, de Yixingnek ismét sikerült elérnie, hogy elpiruljak. A szavaitól ő maga is felvette egy rák színét, úgyhogy kb versenyezhettünk volna melyikünk vörösebb.

- Tudod, mivel hasonlítunk…

- Igen, ez furán hangzott…

- Mint nálam…

- Nem, nem igazán volt fura. Jó érzés volt hallani. Mármint… - És tessék, a Zhang ikrek lefolytatták életük leggázabb beszélgetését. Talán meg se kellett volna szólalnom…

A kényelmetlen légkör leküzdése céljából megragadtam tarkóját és lerántottam egy csókra, amit azonnal viszonzott is, majd megint átvette az irányítást. Hagytam magam, eléggé izgatónak találtam az egészet. És azt kell mondjam nem is csalódtam. Testvérem kellőképp óvatos volt, de nem fogta vissza magát, amikor kellett elővette vad énjét.

Nem sokat teketóriázott, nem is volt rá szükségem, csak belém hatolt. Jó, oké, azért kellett volna valami előkészítés, mert elég rég volt bárki is a seggem közelében, de őszintén bevallom, azt már képtelen lettem volna kivárni. Elég volt látnom izzadt, izmos testét és másra sem vágytam, minthogy magáévá tegyen.

Egyáltalán nem finomkodva karmoltam végig hátát, felszisszent, de nem mondta, hogy fájna neki, így folytattam a dolgot. Holnap milyen kellemes lesz, mikor majd csókolgatom engesztelésképp…

Lihegve markolt csípőmbe, majd egy rántással átfordított minket, de most nem lepődtem meg, mert nem is igazán foglalkoztam ezzel. Háta helyett mellkasába mélyesztettem bele körmeimet és készségesen lovagoltam meg. Kurvára örültem neki, hogy már egyedül laktunk és nem anyánkkal, mert olyan hangosan nyögtem és kiáltoztam, hogy biztos az egész házban hallani lehetett, de a többi lakóra rohadtul szartam rá.

Yixing erőteljesen fogott rá újból csípőmre, hogy átvegye a tempó irányítását és először nem akartam engedni neki, de mikor rájöttem miért szeretné, azt hittem meghalok helyben a gyönyörtől. Az én mozdulataimmal ellentétesen lökte fel magát és ezzel olyan élvezetet okozott, amit még sose tapasztaltam. Talán többször kellene neki fölül lennie… Fölül… Nos, ahonnan nézzük fölül…

Értékeltem, hogy miután ő elment egy pillanatra sem állt le, míg nem követtem, bár ez csak akkor vetődött fel bennem, mikor már rajta feküdtem. Kissé felemelkedtem róla, már amennyire képes voltam a remegő tagjaim miatt és belenéztem a fáradt, de boldog íriszeibe. Arca ki volt pirulva és nem csak a szex miatt, már megint zavarban volt.

Ismertem Yixinget, másodpercek kérdése volt, hogy jöjjön az aggódás arról, hogy jó volt-e, hogy nekem jó volt-e, hogy nem-e bántam meg és ehhez hasonlók, úgyhogy inkább gyorsan megcsókoltam ezzel belefojtva minden szót. Rögtön elernyedt alattam, így én is kényelmesen elhelyezkedtem raja.

- Lay, ugye szeretsz? - kérdezte tompa hangon, miközben hajammal játszott. Istenem, már megint milyen hülyeségen gondolkodik.?

- Megbeszéltük, nem? Szeretlek. És-

- Úgy értem, mindennel együtt? A hisztijeimmel, az unalommal és minden rosszal együtt? Bármi lesz szeretni fog? Velem maradsz?

- Most épp megkéred a kezem? Vagy úgy vezeted a beszélgetés, hogy végül én kérjelek meg? - játékosan néztem bele sötét íriszeibe, de ahogy megláttam a komolyságot bennük, felsóhajtottam és megsimogattam arcát. - Szeretlek, Yixing. Nem fájt volna úgy, ha nem így lenne. De miért kérded ilyen nagyon?

- Mert… Mert Európában töltöm a nyári gyakorlatot.

- Hogy-Hogy mi? Azok után, hogy ez az egész… - idegesen kelten fel róla, de messzire nem jutottam, megmarkolta csuklóm és visszahúzott.

- Gyere velem! - a haragom egy szempillantás alatt eltűnt, szívem őrült iramban kezdett el verni és hirtelen nem is tudtam mit mondjak. Vagyis, de tudtam. Igent. Nyilván.

- Egy feltétellel! - felvettem a legkomolyabb arckifejezést, amit csak tudtam, mire Yixing szemei ijedtséggel teltek meg, amin én rohadt jól szórakoztam magamban. - Megmutatod nekem, hogy mit is szeretnél, mit csináljak veled a konyhában!

 ***

Írói megjegyzés vagy aminek hívni lehet: Talán lesz még folytatása a fiúk Európai kalandjának, nem tudom, mindenesetre ez a történet ennyi volt. Hozzám nőttek asszem. Remélem tetszett végül a vége, nem volt pofán a LayChen után meg egy sad sztorit hozni :3 xD

Örökre ~ Vagy talán mégse? [LayXing] 2. Rész

Sziasztok :) Megjöttem a LayXing folytatásával, amiben… Valószínűleg megint nem fogtok szeretni, úgyhogy szerintem inkább nem is mondom :D De ismét tiszteletét teszi Sehun, remélem ez javít a dolgon :D Kellemes olvasást ^^

Cím: Örökre ~ Vagy talán mégse?

Szereplők: Zhang Yixing / Lay

Említés szintjén: Kim Joonmyun (Suho), Byun Baekhyun, Park Chanyeol

Páros: LayXing (EXO)

Korhatár: 18+ (ebben még nem)

Figyelmeztetések: fiú x fiú szerelem, incest (twincest) - vagyis vérfertőzés, trágár beszéd, erotikus tartalom, erőszak (?)

Leírás: Két fiatalnak, akik hozzá vannak szokva a titkok okozta izgalmakhoz, az együtt élés kettesben talán kicsit unalmas lehet és az egyik téves következtetést von le emiatt. Lay úgy érzi, már nem szereti Yixinget és mikor rájön tévedett, már késő, Yixing elhidegült tőle. De ez tényleg így van vagy csak a másik nagyon megbántva érzi magát?

A történetben Yixing és Lay két különálló személy; testvérek, ikertestvérek hogy pontos legyek.

Ahogy ősszel megsárgulnak, megbarnulnak, majd eltűnnek a levelek, úgy tűnt el a megmaradt kapcsolatom is Yixinggel. Ahogy beköszöntött a hideg tél, úgy lett egyre fagyosabb, ami köztünk volt. Bár… Volt egyáltalán valami köztünk? Azt sem tudom minek nevezzem magunkat. Yixinggel ugyanúgy együtt laktunk, együtt aludtunk, mint bármikor, de egy szót sem beszéltünk.

Mondanám, hogy gyötrelmes volt, de… Nem. Eleinte így volt, de aztán olyan lett, mint valami… Megszokás. Yixing ott volt, én ott voltam és ennyi. Valamiért mindig csinált nekem ebédet, valamiért én mindig csináltam neki reggelit és valamiért egyikünk sem vacsorázott otthon. Oké, én azért nem, mert este én már rég a sztriptíz bárban voltam, de csak, mint pultos. Yixing kérésére felhagytam a vetkőzéssel.

Viszont arról gőzöm sem volt, hogy ő hol tölti délutáni, esti idejét, de sosem kérdeztem, mert úgy éreztem nincs közöm hozzá. Pedig kellett volna, de nem mertem. Igen, nem voltam merszem ahhoz, hogy megkérdezzem, mert féltem mi lenne rá a válasza. Mi van, ha az mondja, mással van? Ha Suhonál van?

December eleje volt, mikor végre rászántam magam, hogy elé álljak és kérdőre vonjam. Elvégre… Igazából egyikünk se mondta ki, hogy már nem vagyunk együtt, így jogom volt hozzá, nem?

Nem voltam én az a rettegős típus, de mikor megálltam előtte és ő felnézett rám a kanapéról azokkal a hűvös szemeivel egy pillanatra elszállt minden bátorságom. Miért? Miért néz így? Miért haragszik egyáltalán ennyire?

- Kérlek… - súgtam csöndesen a nappali félhomályába, mire Yixing felvonta a szemöldökét. - Kérlek, mondd meg mi a baj… Egyszerűen nem értem, hogy-

- Tényleg nem tudod? - vágott a szavamba szomorúan. - Tényleg fel se tűnik? Lay… Mi változott? Tudod? Nem?

- Muszáj ilyennek lenned? - kérdeztem vissza rögtön. Mondjuk, örülhetek, hogy most nem kapta fel a vizet. - Nem lennél képes csak megmondani, hogy végre megbeszéljük?

- Megbántottál - suttogta halkan. - És nem ez a baj, én… Nem venném fel, de… Istenem, Lay, még csak fel sem tűnt neked! Azzal vádoltál, hogy én szakítottam veled, aztán meg, hogy igazából te nem mondtál ilyet. Valóban nem. De úgy éreztem! Nem értél hozzám, nem mondtad, hogy szeretsz, minden olyan… Megszokott volt közöttünk. Mintha csak… Élnék együtt, mert évek óta ezt csináljuk. Még a… Még a szex is olyan… Unalmas volt. Minden megszokottá és unalmassá vált közöttünk. Ellaposodtál. Ellaposodtunk. És… Hiányzik az a Lay, akibe beleszerettem. A határozott, erős, de gyengéd és kedves Lay - váratlanul elhallgatott, majd egy torokköszörülés után folytatta. - Mostanában gyakran elmentem szórakozni, de… Mindig csak rád gondoltam. Hogy nem vagy ott. Úgy éreztem, hogy… Függök tőled és ettől dühös lettem. De nem akarok nélküled elmenni bulizni - jól esett, hogy Yixing végre őszinte volt velem, de ugyanakkor szarul is. Ennyi? Ennyi volt a baja? Majd fél éve tart a hidegháború, azt hittem ennél nagyobb a gond. Elismerem, nem sűrűn mondtam neki, hogy szeretem, de ő sem és tényleg nem értem hozzá, de csak azért, mert… Mert volt az a pillanat, amikor már nem voltam biztos magamban, de aztán ő volt az, aki nem kért belőlem.

- Mégis miből gondoltad te azt, hogy függsz tőlem? - legszívesebben kiakadtam volna, de visszafogtam magam, mert nem szerettem volna ismét összeveszni vele. Yixing zavartan simított végig szürke laptopja szélén, majd óvatosan lecsukta és végre minden figyelme az enyém lett.

- Mert mindig te vittél el valahova a középiskola alatt, te mondtad mi igyak, hogy kivel álljak szóba. Mindent! És mikor egyedül mentem én… Olyan elveszetten éreztem magam. Azt hittem csak azért, mert első alkalom, de mikor több után is ilyen volt én… Kétségbe estem, hogy egyedül szarra se vagyok képes. Lay… Itt vagyok huszonévesen és képtelen vagyok a bulizásra segítség nélkül! Te nem éreznéd magad rosszul emiatt? Féltem, ha rájössz, hogy milyen balfasz vagyok, hogy mennyire képtelen vagyok önállóan élni, elhagysz és… Ettől kifordultam önmagamból.

- Jaj, istenem, mégis honnan szedtél te ilyen hülyeséget? - halkan nevetve fontam ujjaimat hideg tenyerére, mire rögtön odakapott másik kezével és erősen megszorította.

- Múltkor megkérdeztem, hogy szeretsz-e még és nem mondtál semmit. Azt hittem, hogy… - elakadt, de megpróbálta folytatni, csakhogy elsírta magát, így nem sikerült neki. Gyengéden törölgettem le könnyeit, majd lassan odahajoltam hozzá és puhán megcsókoltam.

- De kis buta vagy. Hiányzik a bulis Lay? Na, akkor azt hiszem itt az ideje előszedni a legszexibb ruhákat a szekrényből!

***

Nem értettem, hogy… Ellaposodtam? Hiszen Yixing kedvéért változtam meg! Csakis őérte fogtam vissza magam. Azért nem vetkőztem már a bárban, mert mikor összejöttünk, bár nem mondta, láttam rajta mennyire zavarja az, hogy hogy néznek rám. Nem voltak kétes ügyeim sem, mert állandóan féltett. Nem találkoztam például Sehunnal sem, mert Yixing irtózatosan féltékeny volt rá. Ezt, ha akarta volna sem kellett volna mondania, tisztán látszódott az arcán mikor ránézett a fiatalabbra.

Azt sem értettem, hogy honnan szedte, hogy nem szeretem. Igen, egy ideig tényleg úgy éreztem, de aztán rájöttem, hogy összekevertem másfajta érzelemmel. Igen, rákérdezett és én nem mondtam semmit se, de szükség volt rá? Már tényleg nem érzi, hogy szeretem? Csakis érte lettem más. Jobb, ha úgy tetszik.

Yixing egy elit egyetemen tanult nemzetközi szakon. Szuper okos volt, szuper jó jegyekkel és ez szuper fasza volt. Igen, az utolsó már ironikus akart lenni. Vajon ő belegondolt, hogy mit érezhetek, mikor eszembe jut, hogy nemzetközi szakon van? Hogy milyen szar lehet a tudat, hogy talán Európában vagy Amerikában köt ki?

Én sosem mondtam neki ezeket, hiába jutott eszembe akár napjában többször is, főleg mikor az ágyon ült rengeteg könyv társaságában és tanult. Az egész életünk, ahogy volt, kibaszott unalmas volt, reggeltől másnap reggelig.

Talán mondhatom, hogy ebből a szempontból örülök az összeveszésünknek, mert végre felrázta a mindennapjainkat, de akkor is… Tényleg ez volt a gond? Még mindig nem tudom feldolgozni. Mély levegőt vettem és próbáltam másfelé terelni a gondolataimat, úgy tűnt végre sínen volt a kapcsolatunk Yixinggel, nem akartam ezt semmivel elrontani.

Elismerően néztem végig ruházatomon, mert bármennyire is hangzik egoistán, bejött, amit láttam. Rég nem volt, hogy ennyire kinyaltam volna magamat. De aztán mikor megláttam Yixinget, amint kilépett a fürdőszobából, már le is szartam magasról, hogy én hogy nézek ki. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, ahogy megpillantottam bulira készen.

Talpig fehérben volt, ezzel is totálisan ellenkezően kinézve, mint én, hiszen rajtam fekete ruha volt végig, haja homlokába lógott, nem oldalra volt fésülve, mint legtöbbször. És azok a füstös szemek… Nem is megyünk mi szórakozni, csak kikötözöm aztán meg…

- Baekhyun megtanította hogy kell jól kifesteni a szemet - gondolataim rögtön megszakadtak, ahogy meghallottam a srác nevét és tudtam, hogy nem bírtam megállni fintor nélkül. - Ne is mondj rá semmit! Ha ő nincs, már rég leléptem volna tőled! Úgyhogy legyél hálás neki!

- Yixing, ugye nem mondtál neki semmit se? - kérdeztem azonnal halálra rémülve. Úristen, ha valaha is kiderül, hogy mi…

- Mégis mennyire nézel te engem hülyének? - kérdezett vissza nyomban gúnyosan. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd elengedve a hangnemet a fülem mellett, közelebb húztam magamhoz. - Igazán kibaszottul jól nézel ki - súgtam a fülébe, mire egyből elpirult és zavartan kezdett el nézelődni a falon a vállam felett.

- Te is… Öhm… Tetszik, amit látok - motyogta vissza, majd belemarkolt felsőmbe és olyan közel lépett hozzám, hogy a levegő sem fért volna közénk szerintem. Lehet, tényleg nem viszem el bulizni.

***

De, persze, hogy elvittem. Az volt a lényeg, hogy végre elengedjük magunkat. Nyilván nem mehettünk egy párként, de mint ikertestvérek, nem volt fura, ha közel voltunk egymáshoz. És kérlek szépen, mindenki tudja, hogy nincs jobb, mint a tűzzel játszani. Egy óvatos érintés a derékon, egy forró lehelet a nyakon, egy apró simítás a combon, egy kacér mosoly, egy izgató szó a fülbe, egy véletlen hozzásimulás a másikhoz.

Yixing szívdöglesztően nézett ki feltüzelt állapotban. Zihálva állt tőlem kb két méterre és még mindig nem tudott táncolni, de nekem akkor is bejött a csípőmozgása. Jézusom, igaza volt, rohadt unalmasak voltunk. Ha csak egy hónap egy napján látom őt így, ilyen ruhában, ilyen állapotban nekem már az is elég lett volna ahhoz, hogy a maradék harminc napban addig szeretkezzek vele, amíg bírjuk szusszal.

Halántékán lecsorgott egy izzadságcsepp a helyiség fülledtsége miatt, de szinte azonnal le is törölte azt, amint észrevette. Nem tudom hogy, de nekem ez kurvára tetszett.

- Kimegyek a mosdóba - jelentette ki, amint mellém ért, majd végigsimított karomon. Direkt, tuti direkt. Nem tudom elhinni, a drága kis érzékeny öcsém épp húzza az agyamat. Bólintottam, majd közöltem vele, amint visszaér, a pultnál megtalál. Szükségem volt valami töményre, mert ha így haladunk istenbizony nem bírom ki és itt a táncparkett közepén esek neki mindenki előtt. És azt nagyon nem kéne, ugye?

- Lay? - unott fejjel fordultam hátra, amint meghallottam a nevemet és majdnem kiköptem a piát, mikor megpillantottam Sehunt. Örültem én neki, de ha Yixing meglátja, biztos visszatér a hidegháború.

- Sehun, te hogy hogy… Öhm… Itt?

- Hát szerinted? - tárta szét karjait. - Szerda este van és bulizok! - ezt olyan természetesen mondta, hogy azt hittem leesik az állam. A buli oké, de hogy szerda este… Jó, mi is most vagyunk itt, de normális esetben nem hoztam volna ma Yixinget. - Ha már így összehozott minket a sors, megtisztelsz egy tánccal?

- Öhm…

- Menjél csak nyugodtan, én úgy is elfáradtam, leülök valahova - hatalmasat nyeltem, mikor meghallottam mögülem Yixing fagyos hangját, majd gyéren rámosolyogtam Sehunra.

- Nem szeretném egyedül hagyni Yixinget, remélem megérted.

- Nem gond. Felőlem táncolhatunk hármasban is - vonta meg a vállát és reagálni sem volt időnk, megragadta a csuklóinkat és behúzott minket a tömegbe. Én nem is értem, hogy hogy lehetnek ilyen kurva sokan szerdán....

Nem voltam én az a zavarba jövő ember, de akkor és ott megtörtént velem. Sehun a hátamhoz simult, de nem emiatt vörösödtem el, hanem Yixing miatt, ugyanis ő a mellkasomhoz tapadt teljes testével és így nagyon közel volt hozzám. És baszki, kívülről tuti úgy tűnt a sok ember miatt van, de én tudtam, hogy nem azért volt, húzott engem.

Felsőtestét szorosan nyomta hozzám, combjait az enyémek közé csúsztatta, szája alig öt centire volt az enyémtől, így éreztem forró, alkoholos leheletét, de ezek még hagyján voltak, az igazi kínzás akkor jött, mikor ágyékát az enyémhez préselte. Abban a pillanatban leszartam ki látja meg, erősen fenekébe markoltam és még jobban magamhoz vontam. De azért hálát rebegtem a félhomálynak; két emberrel arrébb már nem láttam senki arcát sem, úgyhogy bíztam benne, hogy minket sem lehet észrevenni.

Fojtott hangon felnyögött, bár igazából a hangos zene miatt, max akkor hallotta volna meg valaki, ha üvölt, majd kívánatos ajkaival óvatosan súrolta az enyémeket. Tudtam, hogy végem van és mikor megláttam sunyi vigyorát arra is rájöttem, hogy csúnyán rá fogok most baszni.

- Ez ilyen - kezdtem neki lihegve - elégtétel?

- Mondhatjuk így is - kuncogott fülembe, majd ráfújt nyakamra és én úgy megremegtem, hogy véletlenül belekönyököltem Sehun oldalába. Érdekelnie kellett volna, hogy fájt neki vagy annak, hogy odaszólt valamit, de nem. Csak a hozzám szoruló, rohadt dögös test érdekelt. Meg a test tulajdonosának ujjai, amik épp a nadrágomon keresztül simogattak.

Határozottan fogtam rá csuklójára és láttam szemeiben, hogy úgy érzi győzött, de nem állt szándékomban engedni neki, úgyhogy egy apró kis mosollyal irányítottam kezét övemhez. Meglepődve pislogott rám szép íriszeivel, majd elpirulva nézett szét körülöttünk.

- Szart se érdekel mit csinálunk éppen - súgtam vissza neki, majd másik kezét is odairányítottam nadrágomhoz. Yixing egyre vörösebben figyelt és zavarában még a száját is elkezdte rágcsálni. Most biztos nem direkt csinálta, de másra sem vágytam, minthogy én csinálhassam ezt vele, de sajnos az már rohadt feltűnő lett volna, ha nekiállunk smárolni a helyiség közepén. - Na mi az? Visszanyalt a fagyi?

Dac csillant a sötét szemekben és megdöbbenve meredtem rá, miközben gyorsan és határozottan nekiállt kicsatolni az övem. Szerettem volna szólni neki, hogy csak vicceltem, ezt nem itt kéne, de megakadt a torkomon a mondandóm, mikor vékony, forró ujjai merevedésemre kulcsolódtak.

Ismét győzedelmes vigyor kúszott arcára, ahogy rám nézett, de ezúttal már nem érdekelt a dolog, csak kezére figyeltem, meg arra, hogy véletlenül se nyögjek túl hangosan. Elcsodálkoztam azon, hogy a szakavatott ujjak most milyen esetlenül érintettek, hiszen Yixingnek elég nagy gyakorlata volt a dologban.

Régen elég sűrűn feküdtünk le, de közel egy év után talán kiesett a dologból. De ettől függetlenül nagyon is élveztem, amit csinál, mert már rég volt részem ilyesmiben. Jézusom, tényleg egy éve, hogy…?

Összeszorítottam a fogaimat, amikor majdnem elért a gyönyör, de szinte abban a pillanatban, hogy megtörtént volna Yixing elengedett. Zihálva bámultam rá, miközben ő csak kedélyesen mosolygott, de nem tudta előlem elrejteni mennyire is vágyik a folytatásra. És bassza meg, ha kell, itt helyben teszem meg!

- Mit szólnál, ha-

- Yixing! - hangom torkomon akadt, amint meghallottam, hogy egy férfi odaszólt testvéremnek. Bár nem ez volt, ami leginkább zavart, hanem az, hogy Yixing olyan szinten elsápadt, hogy kb világított a helyiségben. - Yixing, tényleg te vagy az! És… Kettő van belőled?

- Ő Lay, az ikertestvérem - Miért fáj mindig annyira, hogy ennél többet sosem mondhat rólam, amikor bemutat? És miért kérdezni mindenki ezt? Sosem mesélt rólam senkinek sem?

- Ó! Szia, Chanyeol - kezet nyújtott, amit el is fogadtam, de aztán a következő mondata után legszívesebben bevertem volna neki egyet. - Yixing, velem jönnél? Hogy kettesbe legyünk kicsit? - olyan félreérthetetlenül pillantott rá, hogy ha akartam volna se érthettem volna félre a dolgot, főleg hogy a megszólított még az előzőnél is fehérebb színt vett fel. Meg egy kis vöröset.

- Most nem alkalmas - sziszegtem idegesen, majd megragadtam ikrem karját és erőszakon húzni kezdtem kifelé. A ruhatárnál kikértem kabátjainkat, az övét ingerülten hozzávágtam és nem is hagytam neki időt, hogy felvegye, csak rángattam kifelé továbbra is. Odakint a télre való tekintettel kibaszott hideg volt, de a méregtől nem is éreztem semmit se.

- Lay, kérlek, állj meg! Én…

- Te?! - ordítottam neki, miután felé fordultam. - Te mi? Haa? Egy rohadt szót se ejts ki a szádon, világos? Imádkozz, hogy lenyugodjak, míg hazaérünk, mert nem tudom, hogy mit csinálok veled, ha nem! - ismét megmarkoltam kezét és úgy vonszoltam végig kb az egész városon, tekintve, hogy elég messzire mentünk otthonról. Mondjuk még ez a szerencséje, mert így sok időm volt kiszellőztetni a fejem.

Még csak félre se érthettem a dolgot, a srác úgy nézett rá, mint aki kész helyben csinálni vele… Azt, amit én akartam. Azt, amihez csak nekem van jogom! A kibaszott életbe, megcsalt? Nem, ezt még csak kérdezni se kell!

Ahogy becsapódott Yixing mögött az ajtó, rögtön a fára simítottam tenyeremet és úgy néztem bele rémült, elkerekedett szemeibe. Nem, tényleg nem értettem félre, ahogy rám néz… Épp attól retteg, vajon mit fogok tenni vele. És nem tagadom, sok minden megfordult a fejemben… Nagyon is szarul éreztem magam, de semmi kedvem nem volt megint egy hosszantartó veszekedéshez.

- Reggelre ne legyél itt! - súgtam csöndesen arcába, majd arrébb toltam és kimentem. Inkább lett volna unalmas az életünk, mint ez… Szóval ilyen érzés mikor megcsalnak? Még sosem történt meg velem, általában én voltam az, akivel rajtakaptak valakit. Tényleg fos érzés… Főleg, mert Yixing tette ezt velem...

***

Halkan másztam ki a hatalmas franciaágyból, majd még annál is halkabban próbáltam összeszedni a ruháimat, de nem figyeltem eléggé, így sajnos mégis felébresztettem a másikat. Bár Sehun mindig is éber alvó volt.

- Hmm… Hova mész? - kérdezte rekedt hangon.

- Sehun… Tisztában vagy vele, hogy nem járunk, ugye? - bólintott, mire felhúztam a szemöldököm. - Akkor meg mit érdekel hova megyek?

- Félek, hogy még öngyilkos leszel - felült, majd álmosan hajába túrt. Suhon kívül senki nem tudta mi van köztünk Yixinggel, így Sehun sem, de nem volt vak, észrevette, hogy valami nem oké velem. Elnézést, hogy mi volt közöttünk.

- Nem leszek, ne aggódj - elég faszán ment a hazudozás régen és meglepő, de még mindig jó voltam benne. Őszinte leszek, azért megfordult a fejemben már párszor, hogy véget vetek az életemnek, mert Yixing nélkül nem éreztem igazán életnek az életet, de… Végül úgy döntöttem ismét szórakozásba fogok. Újra vetkőzni kezdtem, újra felszedtem mindenféle csajt meg pasit. Minden olyan lett, mint a Yixinggel lévő kapcsolatom előtt. És ebbe a mindenbe Sehun is beletartozott.

- Hát jól van, de írj, ha van valami, mert ha elveszítem a legjobb szexpartnerem még a végén én is utána megyek. És addig basztatom, míg azt kívánja, bár életben maradt volna - ezt biztos mindenki viccesen fogná fel, de Sehun olyan komoly fejjel mondta, hogy tudtam, képes és megteszi.

- Ezek után kétszer is átgondolom majd a halálos ágyamon hatvan év múlva, hogy meghaljak-e. Majd mondom a kaszásnak, hogy csak akkor, ha már elvitte Oh Sehunt!

Még a kertben is hallottam Sehun hangos nevetését és ettől az én ajkaim is mosolyra görbültek, pedig ez már lassan három hónapja nem történt meg.

Három hónap… Egy örökkévalóságnak tűnt. Vajon mindenki így érez, akinek összetörték a szívét? Annak idején mikor Suho… Jézusom, nem is ő tehet arról, hogy olyan voltam, amilyen a suliba, hiszen most megint ilyen vagyok, csak most Yixing miatt! Nekem biztos ilyen a természetem…

Semleges arccal néztem bele már otthon a fürdőszobában a tükörbe, majd egy sóhajjal kezdtem neki, hogy leszedjem magamról a sminket. Nekem sosem volt szükségem ilyesmire, de most… Idejét sem tudom, hogy mikor aludtam normálisan, így a szemem alatt olyan karikák voltak, amik szerintem az űrből is láthatóak voltak.

Fáradtan támaszkodtam meg a mosdó két szélén, lehajtottam a fejemet és a következő, amit megpillantottam, az a saját vérem volt. Elkerekedtek a szemeim és meglepődve néztem szembe újra magammal, majd lassan odanyúltam ujjaimmal az orromhoz, hogy letöröljem. Asszem ez is az alvásmegvonás miatt van.

Én tényleg nagyon szerettem volna végre aludni egy jót, de bárhogy is próbáltam, nem ment. Rengetegszer kerestem még ennyi idő után is magam mellett Yixinget, pedig illett volna már hozzászoknom, hogy bizony nincs itt. És nem csak az ágyban kutattam utána, többször is előfordult, hogy vártam az ebédet aztán rájöttem, hogy addig nem eszem, amíg én nem csinálok valamit. Talán ez volt az oka, hogy jó néhány kilótól megszabadultam…

Lassan csoszogtam be a konyhába, hogy egyek valamit, bár éhes nem kifejezetten voltam, azért letuszkoltam valamit a torkomon. Aztán már nem is ettem semmit se, csak meredtem a TV-re egész nap, este szedtem össze magam végül, hogy elmenjek dolgozni. Nem is hittem, hogy meglepetés fog érni a bárban…