Örökre ~ Vagy talán mégse? [LayXing] 2. Rész

Sziasztok :) Megjöttem a LayXing folytatásával, amiben… Valószínűleg megint nem fogtok szeretni, úgyhogy szerintem inkább nem is mondom :D De ismét tiszteletét teszi Sehun, remélem ez javít a dolgon :D Kellemes olvasást ^^

Cím: Örökre ~ Vagy talán mégse?

Szereplők: Zhang Yixing / Lay

Említés szintjén: Kim Joonmyun (Suho), Byun Baekhyun, Park Chanyeol

Páros: LayXing (EXO)

Korhatár: 18+ (ebben még nem)

Figyelmeztetések: fiú x fiú szerelem, incest (twincest) - vagyis vérfertőzés, trágár beszéd, erotikus tartalom, erőszak (?)

Leírás: Két fiatalnak, akik hozzá vannak szokva a titkok okozta izgalmakhoz, az együtt élés kettesben talán kicsit unalmas lehet és az egyik téves következtetést von le emiatt. Lay úgy érzi, már nem szereti Yixinget és mikor rájön tévedett, már késő, Yixing elhidegült tőle. De ez tényleg így van vagy csak a másik nagyon megbántva érzi magát?

A történetben Yixing és Lay két különálló személy; testvérek, ikertestvérek hogy pontos legyek.

Ahogy ősszel megsárgulnak, megbarnulnak, majd eltűnnek a levelek, úgy tűnt el a megmaradt kapcsolatom is Yixinggel. Ahogy beköszöntött a hideg tél, úgy lett egyre fagyosabb, ami köztünk volt. Bár… Volt egyáltalán valami köztünk? Azt sem tudom minek nevezzem magunkat. Yixinggel ugyanúgy együtt laktunk, együtt aludtunk, mint bármikor, de egy szót sem beszéltünk.

Mondanám, hogy gyötrelmes volt, de… Nem. Eleinte így volt, de aztán olyan lett, mint valami… Megszokás. Yixing ott volt, én ott voltam és ennyi. Valamiért mindig csinált nekem ebédet, valamiért én mindig csináltam neki reggelit és valamiért egyikünk sem vacsorázott otthon. Oké, én azért nem, mert este én már rég a sztriptíz bárban voltam, de csak, mint pultos. Yixing kérésére felhagytam a vetkőzéssel.

Viszont arról gőzöm sem volt, hogy ő hol tölti délutáni, esti idejét, de sosem kérdeztem, mert úgy éreztem nincs közöm hozzá. Pedig kellett volna, de nem mertem. Igen, nem voltam merszem ahhoz, hogy megkérdezzem, mert féltem mi lenne rá a válasza. Mi van, ha az mondja, mással van? Ha Suhonál van?

December eleje volt, mikor végre rászántam magam, hogy elé álljak és kérdőre vonjam. Elvégre… Igazából egyikünk se mondta ki, hogy már nem vagyunk együtt, így jogom volt hozzá, nem?

Nem voltam én az a rettegős típus, de mikor megálltam előtte és ő felnézett rám a kanapéról azokkal a hűvös szemeivel egy pillanatra elszállt minden bátorságom. Miért? Miért néz így? Miért haragszik egyáltalán ennyire?

- Kérlek… - súgtam csöndesen a nappali félhomályába, mire Yixing felvonta a szemöldökét. - Kérlek, mondd meg mi a baj… Egyszerűen nem értem, hogy-

- Tényleg nem tudod? - vágott a szavamba szomorúan. - Tényleg fel se tűnik? Lay… Mi változott? Tudod? Nem?

- Muszáj ilyennek lenned? - kérdeztem vissza rögtön. Mondjuk, örülhetek, hogy most nem kapta fel a vizet. - Nem lennél képes csak megmondani, hogy végre megbeszéljük?

- Megbántottál - suttogta halkan. - És nem ez a baj, én… Nem venném fel, de… Istenem, Lay, még csak fel sem tűnt neked! Azzal vádoltál, hogy én szakítottam veled, aztán meg, hogy igazából te nem mondtál ilyet. Valóban nem. De úgy éreztem! Nem értél hozzám, nem mondtad, hogy szeretsz, minden olyan… Megszokott volt közöttünk. Mintha csak… Élnék együtt, mert évek óta ezt csináljuk. Még a… Még a szex is olyan… Unalmas volt. Minden megszokottá és unalmassá vált közöttünk. Ellaposodtál. Ellaposodtunk. És… Hiányzik az a Lay, akibe beleszerettem. A határozott, erős, de gyengéd és kedves Lay - váratlanul elhallgatott, majd egy torokköszörülés után folytatta. - Mostanában gyakran elmentem szórakozni, de… Mindig csak rád gondoltam. Hogy nem vagy ott. Úgy éreztem, hogy… Függök tőled és ettől dühös lettem. De nem akarok nélküled elmenni bulizni - jól esett, hogy Yixing végre őszinte volt velem, de ugyanakkor szarul is. Ennyi? Ennyi volt a baja? Majd fél éve tart a hidegháború, azt hittem ennél nagyobb a gond. Elismerem, nem sűrűn mondtam neki, hogy szeretem, de ő sem és tényleg nem értem hozzá, de csak azért, mert… Mert volt az a pillanat, amikor már nem voltam biztos magamban, de aztán ő volt az, aki nem kért belőlem.

- Mégis miből gondoltad te azt, hogy függsz tőlem? - legszívesebben kiakadtam volna, de visszafogtam magam, mert nem szerettem volna ismét összeveszni vele. Yixing zavartan simított végig szürke laptopja szélén, majd óvatosan lecsukta és végre minden figyelme az enyém lett.

- Mert mindig te vittél el valahova a középiskola alatt, te mondtad mi igyak, hogy kivel álljak szóba. Mindent! És mikor egyedül mentem én… Olyan elveszetten éreztem magam. Azt hittem csak azért, mert első alkalom, de mikor több után is ilyen volt én… Kétségbe estem, hogy egyedül szarra se vagyok képes. Lay… Itt vagyok huszonévesen és képtelen vagyok a bulizásra segítség nélkül! Te nem éreznéd magad rosszul emiatt? Féltem, ha rájössz, hogy milyen balfasz vagyok, hogy mennyire képtelen vagyok önállóan élni, elhagysz és… Ettől kifordultam önmagamból.

- Jaj, istenem, mégis honnan szedtél te ilyen hülyeséget? - halkan nevetve fontam ujjaimat hideg tenyerére, mire rögtön odakapott másik kezével és erősen megszorította.

- Múltkor megkérdeztem, hogy szeretsz-e még és nem mondtál semmit. Azt hittem, hogy… - elakadt, de megpróbálta folytatni, csakhogy elsírta magát, így nem sikerült neki. Gyengéden törölgettem le könnyeit, majd lassan odahajoltam hozzá és puhán megcsókoltam.

- De kis buta vagy. Hiányzik a bulis Lay? Na, akkor azt hiszem itt az ideje előszedni a legszexibb ruhákat a szekrényből!

***

Nem értettem, hogy… Ellaposodtam? Hiszen Yixing kedvéért változtam meg! Csakis őérte fogtam vissza magam. Azért nem vetkőztem már a bárban, mert mikor összejöttünk, bár nem mondta, láttam rajta mennyire zavarja az, hogy hogy néznek rám. Nem voltak kétes ügyeim sem, mert állandóan féltett. Nem találkoztam például Sehunnal sem, mert Yixing irtózatosan féltékeny volt rá. Ezt, ha akarta volna sem kellett volna mondania, tisztán látszódott az arcán mikor ránézett a fiatalabbra.

Azt sem értettem, hogy honnan szedte, hogy nem szeretem. Igen, egy ideig tényleg úgy éreztem, de aztán rájöttem, hogy összekevertem másfajta érzelemmel. Igen, rákérdezett és én nem mondtam semmit se, de szükség volt rá? Már tényleg nem érzi, hogy szeretem? Csakis érte lettem más. Jobb, ha úgy tetszik.

Yixing egy elit egyetemen tanult nemzetközi szakon. Szuper okos volt, szuper jó jegyekkel és ez szuper fasza volt. Igen, az utolsó már ironikus akart lenni. Vajon ő belegondolt, hogy mit érezhetek, mikor eszembe jut, hogy nemzetközi szakon van? Hogy milyen szar lehet a tudat, hogy talán Európában vagy Amerikában köt ki?

Én sosem mondtam neki ezeket, hiába jutott eszembe akár napjában többször is, főleg mikor az ágyon ült rengeteg könyv társaságában és tanult. Az egész életünk, ahogy volt, kibaszott unalmas volt, reggeltől másnap reggelig.

Talán mondhatom, hogy ebből a szempontból örülök az összeveszésünknek, mert végre felrázta a mindennapjainkat, de akkor is… Tényleg ez volt a gond? Még mindig nem tudom feldolgozni. Mély levegőt vettem és próbáltam másfelé terelni a gondolataimat, úgy tűnt végre sínen volt a kapcsolatunk Yixinggel, nem akartam ezt semmivel elrontani.

Elismerően néztem végig ruházatomon, mert bármennyire is hangzik egoistán, bejött, amit láttam. Rég nem volt, hogy ennyire kinyaltam volna magamat. De aztán mikor megláttam Yixinget, amint kilépett a fürdőszobából, már le is szartam magasról, hogy én hogy nézek ki. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, ahogy megpillantottam bulira készen.

Talpig fehérben volt, ezzel is totálisan ellenkezően kinézve, mint én, hiszen rajtam fekete ruha volt végig, haja homlokába lógott, nem oldalra volt fésülve, mint legtöbbször. És azok a füstös szemek… Nem is megyünk mi szórakozni, csak kikötözöm aztán meg…

- Baekhyun megtanította hogy kell jól kifesteni a szemet - gondolataim rögtön megszakadtak, ahogy meghallottam a srác nevét és tudtam, hogy nem bírtam megállni fintor nélkül. - Ne is mondj rá semmit! Ha ő nincs, már rég leléptem volna tőled! Úgyhogy legyél hálás neki!

- Yixing, ugye nem mondtál neki semmit se? - kérdeztem azonnal halálra rémülve. Úristen, ha valaha is kiderül, hogy mi…

- Mégis mennyire nézel te engem hülyének? - kérdezett vissza nyomban gúnyosan. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd elengedve a hangnemet a fülem mellett, közelebb húztam magamhoz. - Igazán kibaszottul jól nézel ki - súgtam a fülébe, mire egyből elpirult és zavartan kezdett el nézelődni a falon a vállam felett.

- Te is… Öhm… Tetszik, amit látok - motyogta vissza, majd belemarkolt felsőmbe és olyan közel lépett hozzám, hogy a levegő sem fért volna közénk szerintem. Lehet, tényleg nem viszem el bulizni.

***

De, persze, hogy elvittem. Az volt a lényeg, hogy végre elengedjük magunkat. Nyilván nem mehettünk egy párként, de mint ikertestvérek, nem volt fura, ha közel voltunk egymáshoz. És kérlek szépen, mindenki tudja, hogy nincs jobb, mint a tűzzel játszani. Egy óvatos érintés a derékon, egy forró lehelet a nyakon, egy apró simítás a combon, egy kacér mosoly, egy izgató szó a fülbe, egy véletlen hozzásimulás a másikhoz.

Yixing szívdöglesztően nézett ki feltüzelt állapotban. Zihálva állt tőlem kb két méterre és még mindig nem tudott táncolni, de nekem akkor is bejött a csípőmozgása. Jézusom, igaza volt, rohadt unalmasak voltunk. Ha csak egy hónap egy napján látom őt így, ilyen ruhában, ilyen állapotban nekem már az is elég lett volna ahhoz, hogy a maradék harminc napban addig szeretkezzek vele, amíg bírjuk szusszal.

Halántékán lecsorgott egy izzadságcsepp a helyiség fülledtsége miatt, de szinte azonnal le is törölte azt, amint észrevette. Nem tudom hogy, de nekem ez kurvára tetszett.

- Kimegyek a mosdóba - jelentette ki, amint mellém ért, majd végigsimított karomon. Direkt, tuti direkt. Nem tudom elhinni, a drága kis érzékeny öcsém épp húzza az agyamat. Bólintottam, majd közöltem vele, amint visszaér, a pultnál megtalál. Szükségem volt valami töményre, mert ha így haladunk istenbizony nem bírom ki és itt a táncparkett közepén esek neki mindenki előtt. És azt nagyon nem kéne, ugye?

- Lay? - unott fejjel fordultam hátra, amint meghallottam a nevemet és majdnem kiköptem a piát, mikor megpillantottam Sehunt. Örültem én neki, de ha Yixing meglátja, biztos visszatér a hidegháború.

- Sehun, te hogy hogy… Öhm… Itt?

- Hát szerinted? - tárta szét karjait. - Szerda este van és bulizok! - ezt olyan természetesen mondta, hogy azt hittem leesik az állam. A buli oké, de hogy szerda este… Jó, mi is most vagyunk itt, de normális esetben nem hoztam volna ma Yixinget. - Ha már így összehozott minket a sors, megtisztelsz egy tánccal?

- Öhm…

- Menjél csak nyugodtan, én úgy is elfáradtam, leülök valahova - hatalmasat nyeltem, mikor meghallottam mögülem Yixing fagyos hangját, majd gyéren rámosolyogtam Sehunra.

- Nem szeretném egyedül hagyni Yixinget, remélem megérted.

- Nem gond. Felőlem táncolhatunk hármasban is - vonta meg a vállát és reagálni sem volt időnk, megragadta a csuklóinkat és behúzott minket a tömegbe. Én nem is értem, hogy hogy lehetnek ilyen kurva sokan szerdán....

Nem voltam én az a zavarba jövő ember, de akkor és ott megtörtént velem. Sehun a hátamhoz simult, de nem emiatt vörösödtem el, hanem Yixing miatt, ugyanis ő a mellkasomhoz tapadt teljes testével és így nagyon közel volt hozzám. És baszki, kívülről tuti úgy tűnt a sok ember miatt van, de én tudtam, hogy nem azért volt, húzott engem.

Felsőtestét szorosan nyomta hozzám, combjait az enyémek közé csúsztatta, szája alig öt centire volt az enyémtől, így éreztem forró, alkoholos leheletét, de ezek még hagyján voltak, az igazi kínzás akkor jött, mikor ágyékát az enyémhez préselte. Abban a pillanatban leszartam ki látja meg, erősen fenekébe markoltam és még jobban magamhoz vontam. De azért hálát rebegtem a félhomálynak; két emberrel arrébb már nem láttam senki arcát sem, úgyhogy bíztam benne, hogy minket sem lehet észrevenni.

Fojtott hangon felnyögött, bár igazából a hangos zene miatt, max akkor hallotta volna meg valaki, ha üvölt, majd kívánatos ajkaival óvatosan súrolta az enyémeket. Tudtam, hogy végem van és mikor megláttam sunyi vigyorát arra is rájöttem, hogy csúnyán rá fogok most baszni.

- Ez ilyen - kezdtem neki lihegve - elégtétel?

- Mondhatjuk így is - kuncogott fülembe, majd ráfújt nyakamra és én úgy megremegtem, hogy véletlenül belekönyököltem Sehun oldalába. Érdekelnie kellett volna, hogy fájt neki vagy annak, hogy odaszólt valamit, de nem. Csak a hozzám szoruló, rohadt dögös test érdekelt. Meg a test tulajdonosának ujjai, amik épp a nadrágomon keresztül simogattak.

Határozottan fogtam rá csuklójára és láttam szemeiben, hogy úgy érzi győzött, de nem állt szándékomban engedni neki, úgyhogy egy apró kis mosollyal irányítottam kezét övemhez. Meglepődve pislogott rám szép íriszeivel, majd elpirulva nézett szét körülöttünk.

- Szart se érdekel mit csinálunk éppen - súgtam vissza neki, majd másik kezét is odairányítottam nadrágomhoz. Yixing egyre vörösebben figyelt és zavarában még a száját is elkezdte rágcsálni. Most biztos nem direkt csinálta, de másra sem vágytam, minthogy én csinálhassam ezt vele, de sajnos az már rohadt feltűnő lett volna, ha nekiállunk smárolni a helyiség közepén. - Na mi az? Visszanyalt a fagyi?

Dac csillant a sötét szemekben és megdöbbenve meredtem rá, miközben gyorsan és határozottan nekiállt kicsatolni az övem. Szerettem volna szólni neki, hogy csak vicceltem, ezt nem itt kéne, de megakadt a torkomon a mondandóm, mikor vékony, forró ujjai merevedésemre kulcsolódtak.

Ismét győzedelmes vigyor kúszott arcára, ahogy rám nézett, de ezúttal már nem érdekelt a dolog, csak kezére figyeltem, meg arra, hogy véletlenül se nyögjek túl hangosan. Elcsodálkoztam azon, hogy a szakavatott ujjak most milyen esetlenül érintettek, hiszen Yixingnek elég nagy gyakorlata volt a dologban.

Régen elég sűrűn feküdtünk le, de közel egy év után talán kiesett a dologból. De ettől függetlenül nagyon is élveztem, amit csinál, mert már rég volt részem ilyesmiben. Jézusom, tényleg egy éve, hogy…?

Összeszorítottam a fogaimat, amikor majdnem elért a gyönyör, de szinte abban a pillanatban, hogy megtörtént volna Yixing elengedett. Zihálva bámultam rá, miközben ő csak kedélyesen mosolygott, de nem tudta előlem elrejteni mennyire is vágyik a folytatásra. És bassza meg, ha kell, itt helyben teszem meg!

- Mit szólnál, ha-

- Yixing! - hangom torkomon akadt, amint meghallottam, hogy egy férfi odaszólt testvéremnek. Bár nem ez volt, ami leginkább zavart, hanem az, hogy Yixing olyan szinten elsápadt, hogy kb világított a helyiségben. - Yixing, tényleg te vagy az! És… Kettő van belőled?

- Ő Lay, az ikertestvérem - Miért fáj mindig annyira, hogy ennél többet sosem mondhat rólam, amikor bemutat? És miért kérdezni mindenki ezt? Sosem mesélt rólam senkinek sem?

- Ó! Szia, Chanyeol - kezet nyújtott, amit el is fogadtam, de aztán a következő mondata után legszívesebben bevertem volna neki egyet. - Yixing, velem jönnél? Hogy kettesbe legyünk kicsit? - olyan félreérthetetlenül pillantott rá, hogy ha akartam volna se érthettem volna félre a dolgot, főleg hogy a megszólított még az előzőnél is fehérebb színt vett fel. Meg egy kis vöröset.

- Most nem alkalmas - sziszegtem idegesen, majd megragadtam ikrem karját és erőszakon húzni kezdtem kifelé. A ruhatárnál kikértem kabátjainkat, az övét ingerülten hozzávágtam és nem is hagytam neki időt, hogy felvegye, csak rángattam kifelé továbbra is. Odakint a télre való tekintettel kibaszott hideg volt, de a méregtől nem is éreztem semmit se.

- Lay, kérlek, állj meg! Én…

- Te?! - ordítottam neki, miután felé fordultam. - Te mi? Haa? Egy rohadt szót se ejts ki a szádon, világos? Imádkozz, hogy lenyugodjak, míg hazaérünk, mert nem tudom, hogy mit csinálok veled, ha nem! - ismét megmarkoltam kezét és úgy vonszoltam végig kb az egész városon, tekintve, hogy elég messzire mentünk otthonról. Mondjuk még ez a szerencséje, mert így sok időm volt kiszellőztetni a fejem.

Még csak félre se érthettem a dolgot, a srác úgy nézett rá, mint aki kész helyben csinálni vele… Azt, amit én akartam. Azt, amihez csak nekem van jogom! A kibaszott életbe, megcsalt? Nem, ezt még csak kérdezni se kell!

Ahogy becsapódott Yixing mögött az ajtó, rögtön a fára simítottam tenyeremet és úgy néztem bele rémült, elkerekedett szemeibe. Nem, tényleg nem értettem félre, ahogy rám néz… Épp attól retteg, vajon mit fogok tenni vele. És nem tagadom, sok minden megfordult a fejemben… Nagyon is szarul éreztem magam, de semmi kedvem nem volt megint egy hosszantartó veszekedéshez.

- Reggelre ne legyél itt! - súgtam csöndesen arcába, majd arrébb toltam és kimentem. Inkább lett volna unalmas az életünk, mint ez… Szóval ilyen érzés mikor megcsalnak? Még sosem történt meg velem, általában én voltam az, akivel rajtakaptak valakit. Tényleg fos érzés… Főleg, mert Yixing tette ezt velem...

***

Halkan másztam ki a hatalmas franciaágyból, majd még annál is halkabban próbáltam összeszedni a ruháimat, de nem figyeltem eléggé, így sajnos mégis felébresztettem a másikat. Bár Sehun mindig is éber alvó volt.

- Hmm… Hova mész? - kérdezte rekedt hangon.

- Sehun… Tisztában vagy vele, hogy nem járunk, ugye? - bólintott, mire felhúztam a szemöldököm. - Akkor meg mit érdekel hova megyek?

- Félek, hogy még öngyilkos leszel - felült, majd álmosan hajába túrt. Suhon kívül senki nem tudta mi van köztünk Yixinggel, így Sehun sem, de nem volt vak, észrevette, hogy valami nem oké velem. Elnézést, hogy mi volt közöttünk.

- Nem leszek, ne aggódj - elég faszán ment a hazudozás régen és meglepő, de még mindig jó voltam benne. Őszinte leszek, azért megfordult a fejemben már párszor, hogy véget vetek az életemnek, mert Yixing nélkül nem éreztem igazán életnek az életet, de… Végül úgy döntöttem ismét szórakozásba fogok. Újra vetkőzni kezdtem, újra felszedtem mindenféle csajt meg pasit. Minden olyan lett, mint a Yixinggel lévő kapcsolatom előtt. És ebbe a mindenbe Sehun is beletartozott.

- Hát jól van, de írj, ha van valami, mert ha elveszítem a legjobb szexpartnerem még a végén én is utána megyek. És addig basztatom, míg azt kívánja, bár életben maradt volna - ezt biztos mindenki viccesen fogná fel, de Sehun olyan komoly fejjel mondta, hogy tudtam, képes és megteszi.

- Ezek után kétszer is átgondolom majd a halálos ágyamon hatvan év múlva, hogy meghaljak-e. Majd mondom a kaszásnak, hogy csak akkor, ha már elvitte Oh Sehunt!

Még a kertben is hallottam Sehun hangos nevetését és ettől az én ajkaim is mosolyra görbültek, pedig ez már lassan három hónapja nem történt meg.

Három hónap… Egy örökkévalóságnak tűnt. Vajon mindenki így érez, akinek összetörték a szívét? Annak idején mikor Suho… Jézusom, nem is ő tehet arról, hogy olyan voltam, amilyen a suliba, hiszen most megint ilyen vagyok, csak most Yixing miatt! Nekem biztos ilyen a természetem…

Semleges arccal néztem bele már otthon a fürdőszobában a tükörbe, majd egy sóhajjal kezdtem neki, hogy leszedjem magamról a sminket. Nekem sosem volt szükségem ilyesmire, de most… Idejét sem tudom, hogy mikor aludtam normálisan, így a szemem alatt olyan karikák voltak, amik szerintem az űrből is láthatóak voltak.

Fáradtan támaszkodtam meg a mosdó két szélén, lehajtottam a fejemet és a következő, amit megpillantottam, az a saját vérem volt. Elkerekedtek a szemeim és meglepődve néztem szembe újra magammal, majd lassan odanyúltam ujjaimmal az orromhoz, hogy letöröljem. Asszem ez is az alvásmegvonás miatt van.

Én tényleg nagyon szerettem volna végre aludni egy jót, de bárhogy is próbáltam, nem ment. Rengetegszer kerestem még ennyi idő után is magam mellett Yixinget, pedig illett volna már hozzászoknom, hogy bizony nincs itt. És nem csak az ágyban kutattam utána, többször is előfordult, hogy vártam az ebédet aztán rájöttem, hogy addig nem eszem, amíg én nem csinálok valamit. Talán ez volt az oka, hogy jó néhány kilótól megszabadultam…

Lassan csoszogtam be a konyhába, hogy egyek valamit, bár éhes nem kifejezetten voltam, azért letuszkoltam valamit a torkomon. Aztán már nem is ettem semmit se, csak meredtem a TV-re egész nap, este szedtem össze magam végül, hogy elmenjek dolgozni. Nem is hittem, hogy meglepetés fog érni a bárban…