Haldokló percek [Kray]

Sziasztok :) Nos, elég rég – legalábbis magamhoz mérten régen - hoztam bármit is és ezúttal sem egy csöpögős OS-sal jöttem, amin szerintem senki sem lepődik már meg. Azt hiszem, nem angst, de isten tudja. Nem igen tudom besorolni sose, amit írok. Bízom benne, hogy azért senkit se siratok meg, nem az volt a célom, sőt! De sajnos, amit szerettem volna nem jött össze. Na, kellemes olvasást ^^

Sors, dögölj meg! extra 2/2 update: íródik, jövőhét végefelé szeretném hozni, remélem sikerül.

Cím: Haldokló percek

Páros: FanXing / Kray /KrisLay

Szereplők: Wu Yifan (Kris) és Zhang Yixing (Lay)

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, hangyányi szexuális tartalom

Megjegyzés: E/1-ben íródott, viszont csak apró kis utalások vannak a szemszögre vonatkozóan, sőt igazából még név sem hangzik el benne, így bárki beleképzelhető az OS-ba nyugodtan.

A lemenő nap fénye gyönyörű képet festett a szoba falára, én mégis csak a közém és a fal közé szorult alakra tudtam figyelni. Hófehér ábrázata a helyiségnél is varázslatosabb volt így, hiszen sápadt, beesett valója mondhatni eltűnt a fenséges színek játékától. Lágyan vontam közelebb testemhez és ő nem volt rest rögtön olyan szinten közel préselni magát hozzám, hogy már egy papírlap sem fért volna el mellkasaink között.

Ujjaim leheletfinoman szántották végig gerince vonalát, majd csípőjén pihentek meg egy pillanatra, de nem sokkal később már tovább is indultak. Csöndes sóhaj szakadt fel belőle tettemre és érdekes, de én voltam az, aki elpirult, nem ő. Kissé hátrébb húzódtam tőle, hogy megállapítsam tényleg így van-e és… Igen, így volt.

Szemernyi zavar sem látszódott arcán, de az íriszei… Az íriszei ezer dolgot is elárultak nekem; de ami a legjobban kitűnt mind közül, az a mélységes szeretet volt, amit irántam érzett. Mosolyogva csúsztatta tenyereit orcáimra és minden további nélkül csókolt rá ajkaimra mérhetetlen szenvedéllyel, ugyanakkor kellő óvatossággal, illetve lágysággal.

Nagyon ritka eset volt, hogy így kezdeményeztem nála és az, hogy neki ilyen hamar leesett mit is szeretnék, meg még inkább. Mi nem tartoztunk azok közé, akik hetente többször is összegabalyodnak; egyrészt, mert... Nekünk sosem adatott meg, hogy találkozzunk egy héten akár kétszer is; másrészt pedig, mert egy alkalom nekünk rengeteget jelentett az első esetből következően.

Csodálattal a tekintetemben hajoltam fölé és mértem végig az ágyon remegő testét, majd gyengéden - a csontfehér felsője nagy kivágása miatt - fedetlen vállára hintettem egy csókot. Elégedettséget, illetve egyfajta megkönnyebbülést éreztem, ahogy meghallottam elhaló nyögését, mert mindig is féltem attól, hogy egyszer már nem fogok tudni ilyen reakciókat kicsalni belőle.

Bár nem az első együttlétünk volt, mégis féltően érintettem minden egyes porcikáját, hogy még véletlenül se riasszam el, ami igazából nagyon is vicces volt, tekintve, hogy ha eddig kitartott mellettem, emiatt biztos nem hagyna el. Vigyázva simítottam végig felhevült bőrén, közben ajkaim puhán hozzányomtam érzékeny nyakához, mire ismét megajándékozott egy igen hangos véleménnyel.

Nem szerettem elsietni egy pillanatot, nem olyan voltam, és egy ilyen helyzetben meg aztán végképp nem. Elámulva figyeltem kipirult arcát, ami hangja miatt vette fel a vörös színt, végre igazán élettel telinek találtam őt. Jóllehet tetszett a látvány, de muszáj voltam hamar elszakítani tekintetemet onnan és a vágytól homályos szemekbe nézni.

Szívem őrült tempót vett fel, karjaim megrogytak és kis híján ráestem, ahogy íriszeink összekapcsolódtak. Az övéi valami hihetetlenül csillogtak, ahogy pislogott rám velük, talán még az előbbinél is több szeretetet tudtam kiolvasni belőlük. Nyakába temettem arcomat, hogy elrejtsem előle kicsordulni készülő könnyeimet, mert nem akartam, hogy felnőtt férfi létemre így lásson. Hogy nézhet így rám azok után, hogy úgy otthagytam? Egyetlen szó nélkül…

Kedvesen simított végig hátamon, mintha tudná, hogy mi a baj és igazából ebben nem is kételkedtem. Még így, hogy évek óta nem láttam, nem beszéltük is pontosan tudta, hogy mi a gond és akárcsak régen, most sem kérdezett semmit sem, nem nyugtatott meg. Nem volt rá szükség, csak is rá volt szükségem. Arra, hogy itt legyen, arra, hogy velem legyen.

Ránehezedtem testére egész súlyommal, de nem szólt egy szót sem érte, továbbra is rendületlenül simogatott. Beletúrtam tincseibe, mire rögtön felém mozdult feje és így szembe találtam magam egy lélegzetelállító mosollyal. Nem értem, tényleg nem haragszik egy kicsit sem?

- Bármit megtennék, hogy viszonozzam azt, amit tőled kapok - súgtam halkan fülébe, majd átölelve derekát átfordítottam magunkat. Zavartan pislogott fölöttem és muszáj voltam elvigyorodni édes ábrázatán. Ismertem őt már annyira, hogy tudjam, valójában gőze sincs arról, hogy mennyit tesz értem, csupán azzal, hogy itt van, hogy bármeddig képes rám várni.

- Ebben a percben, ebben az órában velem vagy. Hogy kívánhatnék ennél többet? - motyogta értetlenül, majd lassan felém hajolt és mérhetetlenül szerelmes csókot hintett a könnyektől sós ajkaimra. Ha tudnád, hogy ez mennyit jelent nekem… Vársz majd még rám? Így fogsz vélekedni később is ezekről a kis találkákról? Vagy egyszerűen beleunsz a várakozásba és a percekből semmi sem marad?

Pihenő nap [Kray] 18+

Sziasztok :) Ma is jöttem egy - az előző oldalon is fennlévő - történettel :)

Cím: Pihenő nap

Páros: Kray/FanXing (említés szintjén SeKai)

Szereplők: Wu Yifan (Kris), Zhang Yixing (Lay) (+ Kim Jongin, Oh Sehun)

Korhatár: 18+

Figyelmeztetések: fiú x fiú szerelem, szexuális tartalom, trágár beszéd

- Nem bírom tovább! - fakadt ki párom egyik délután. Álmos szemekkel pislogtam rá a kanapéról; meg tudtam érteni. Többnyire én vigyáztam egész nap Zhinre és nem volt könnyű. Persze hogy is lehetne könnyű egy egy éves babára vigyázni?

- Akkor tudod mit érzek nap mint nap.

- Sajnálom. Én sem akarom, hogy te legyél az egyetlen az életében, csak…

- Tudom, a munka - sóhajtottam fel. - De azért lehetnél többet itthon. Ha nem is miattam, de miatta.

Zhin egy nagyon édes tizenegy hónapos baba volt.  Yifan egy jó barátjának a fia volt, de mikor egy munkahelyi balesetben súlyosan megsérült megkérte barátomat, hogy vigyázzon a gyerekére. Sajnos rá három nappal meghalt. Zhin pedig azóta is velünk van. Hivatalosan Yifan fogadta örökbe, de én jóval több időt töltök vele. A munkámat itthon is tudom végezni, így legtöbbször én vagyok vele.

Az aranyos pofijával bárkit elbűvöl, nagy szemeivel olyan értelmesen tud nézni, hogy mindig meglepődöm. Imádom az időmet rá fordítani, de őszintén bevallom, fárasztó. Yifan ezt az egy délelőttöt töltötte vele egyhuzamban hosszú ideje és látom sok volt neki. Mi lesz vele, ha közlöm, hogy holnap muszáj vagyok bemenni az irodába?

***

- Gyere haza, jó? Kérlek!

- Yifan, nem tudok, muszáj maradnom. Bírd még ki egy kicsit!

Ha tudom mi vár rám mikor hazaérek, lehet inkább maradok bent dolgozni. Vagy inkább el se megyek otthonról. Az egész ház úgy nézett ki, mint valami katasztrófa sújtotta övezet. A nappali közepén fel volt állítva Zhin kis kádja - nem ez volt a baj, hanem, ami körülötte volt. A szőnyeg úszott a vízben, minden környező bútor habbal volt tele és a legnagyobb baj az volt, hogy… csönd volt. Nem hallottam sem páromat, sem a babát. És ez nem volt jó előjel. Zhin sosem volt egy csöndes típus.

Lassan haladtam, a ház minden szobájába benéztem, s végül Zhin szobájában leltem rájuk. A kiságy mellett voltak, Yifan az ölében tartotta őt és mindketten halkan szuszogtak. Aludtak. Hála az égnek! Már komolyan azt hittem szívinfarktust kapok miattuk. Óvatosan vettem ki párom kezei közül Zhint, majd lefektettem és betakargattam.

- Yifan - szinte hangtalanul ébresztgettem őt, nehogy Zhin felkeljen a hangokra. Eltelt jó néhány perc mire sikerrel jártam. Mikor észrevett megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait és szorosan magához ölelt.

- Ne hagyj itt még egyszer így. Oké?

Még a zuhany alatt is jókat mosolyogtam Yifan arckifejezésén. Szegény annyira rémültnek tűnt mikor mondtam neki, hogy sose lehet tudni mikor hívnak be megint. Tudom, hogy nehéz Zhinnel és én is igazán boldog lennék, ha végre lenne két szabad percünk, amit egymással tölthetnénk, de nincs.

- Most napokig ezt fogom hallgatni tőled? - kérdezte morcosan immár az ágyban.

- Nem. Dehogy - újra nevetni kezdtem, de azért próbáltam magam visszafogni. - Bocsi. Tényleg. Most úgy se kell mennem egy ideig, majd vigyázok rá én - néhány pillanatig csönd volt, majd olyan mondott, ami megmelengette a szívemet.

- Szeretnék már veled tölteni egy kis időt. Kettesben. Rég… nagyon rég voltunk együtt.

- Öt hónapja és tizenkét napja. De kiszámolja? - A kérdésre a válasz: Zhang Yixing.

- Öt és fél hónapja nem szexeltünk?

- Aha. Fel se tűnt, igaz? Félelmetes hogy telik az idő.

Nem mondott semmit sem csak fölém gördült és már épp meg akart csókolni mikor a szomszéd szobában Zhin felsírt. Felnyögött és a nyakamba temette az arcát.

- Megyek, megnézem - mondtam halkan, majd kimásztam alóla. Nem tudom, hogy Zhin megérzi vagy mi, de még egy csókig se jutunk el és ő már sír is.

***

- Szörnyen néztek ki.

- Igazán köszi Jongin, ha nem mondod fel se tűnik - morgott nem túl kedvesen Yifan a fiatalabbra.

- Ne is figyeljetek rá, mostanában frusztrált - legyintettem egyet és rámosolyogtam Jonginra és Sehunra. Nagyon régi barátaink voltak, még az egyetemen ismerkedtünk meg egy buli alkalmából. Cserediákok voltak Koreából és a végén annyira megtetszett neki Kína, hogy maradtak egyetem után és most itt dolgoznak. Mindig is szép pár voltak, ha jól emlékszem már akkor is együtt voltak mikor először jöttek ide.

- Csak úgy körbelengi a szexuális frusztráltság. Yixing, mégis mikor engedted neki utoljára, hogy megdugjon?

- Néha igazán paraszt tudsz lenni Sehun. Szerinted mikor van rá időnk? - Yifannak még mindig nincs jó kedve.

- Ne beszélj így - mondtam neki halkan. - Ilyenkor te is parasztnak tűnsz - közben odafordultam Zhinhez, mert nyöszörögni kezdett. Szerencsére csak egy kis simogatásra vágyott, hogy tovább aludjon. Gyengéden cirógattam meg hasát, azt mindig is imádta.

- Ha szeretnétek… - Jongin rápillantott barátjára, aki bólintott, majd visszanézett ránk - vigyázunk rá. Hogy végre legyen egy kis időtök egymásra.

- Ez kedves tőletek, de nem akarom, hogy-

- Szívesen tesszük - szakított félbe Sehun.

- Yixing, jó lenne egy szabadnap. Csak ketten.

- Nem is tudom - motyogtam halkan az alsó ajkam harapdálva. Igaz, hogy nagyon jó lenne egy kis pihenés, de nehéz Zhinnel. Ki tudja, hogy tudnak-e vigyázni egy babára. De végülis fel tudnak hívni, ha van valami baj.

- Jó, legyen. De ha bármi van…

- Hívunk. Nyugi, sokat vigyáztam a húgomra még mikor kicsi volt. Menni fog - megnyugtattak Jongin szavai, de azért nem teljesen. Sose lehet tudni mi történik.

***

- Ha bármi van-

- Yixing, könyörgöm! Most mondod századszor. Nem lesz baj, ha mégis, hívunk - úgy tűnt Sehun mindjárt elveszti a vizet, így inkább befogtam.

- Lazíts már, édes - súgta a fülembe Yifan, miközben azt néztük, ahogy elhajtanak kocsival.

- Próbálok csak…

- Tudom - gyengéden végigsimított a karomon, majd egy puszit nyomott arcomra. - Tudod, nagyon imponál, ahogy így aggodalmaskodsz.

- Nem is értem, hogy te miért nem - motyogtam.

- Én is aggódok - sóhajtott fel, majd bement a házba és egyenesen a tévé felé indult. Benyomta valamelyik adót és azt kezdte el nézni. Követtem és mellé ültem. - De megbízok bennük - szólalt meg egy kis idő múlva ismét. - Tudom, ha bármi lesz felelősségteljesen fognak viselkedni. És ha kell hívnak minket.

Nem tudom miért, talán mert végre komolyan hallottam Yifantól, hogy aggódik, de megnyugodtam. Éreztem, hogy a testem ellazul a kanapén, nekidőltem vállának és úgy néztem a filmet. Hamar elaludtam és végre nyugodt volt az álmom; nem ébresztett fel Zhin vagy az, hogy aggódok, amiért csönd van nála.

Reggel kellemes illatokra ébredtem az ágyamban. Gyorsan felkaptam valami talált ruhát és lesiettem a konyhába. Nagyon ritka alkalom volt mikor Yifan készített ételt; nem azért, mert rossz volt benne, hanem mert sosem ért rá. Reggelit, ebédet és vacsorát is mindig én csináltam. Egyébként meg istenien főzött. Lábujjhegyre állva sem láttam át vállán, így karja alatt átbújva szagoltam bele a kajába.

- Isteni illata van!

- Neked is szép jó reggelt, édes - kuncogott fel, majd egy csókot nyomott fejem búbjára.

- Jó reggelt! Szóval, mit eszünk?

Yifan csak hangosan nevetett kérdésemen és a fejét rázta. Majdnem kész volt, úgyhogy gyorsan megterítettem, annál előbb élvezhetem finom főztjét.

- És mit szeretnél csinálni? - kérdezte mikor már majdnem végeztünk a reggelivel.

- Hmm… Nem is tudom, talán megnézhetnénk egy filmet. Sőt, jó lenne végre kitakarítani rendesen a lakást. Egy ideje nem nagyon foglalkoztam ilyesmivel.

Egy apró bólintással fogadta mondandómat Yifan, más egyebet nem mondott, bár kissé mintha csalódott lett volna. Lehet jobban tetszett neki a filmnézős ötlet?

***

- Mégis mi a fene bajod van? - fakadtam ki este. Egész nap szinte hozzám se szólt és ez nagyon zavart. - Megértem, hogy nem sok kedved van takarítani még ilyenkor is, de azért igazán megpróbálhattál volna valami jobb képet vágni hozzá. És- Áhhh, mindegy is. Megyek a fürdőbe - idegesen kaptam fel a törülközőt a szék támlájáról, majd kiviharoztam a szobából.

Legtöbbször zuhanyozni szoktam, főleg, hogy mostanában másra nincs is idő (van, hogy még arra sem, ha olyan fáradt vagyok), de most úgy éreztem, hogy szükségem van egy pihentető fürdőre. Az se érdekel, ha Yifan két órát vár a fürdőszobára…

Szerintem elaludhattam, mert a következő, amire emlékszem, hogy puha ajkaik nyomódnak az enyémekhez.

- Haragszol? - suttogta a számra. Még szép, te-te-te…

- Nem - motyogtam. Próbáltam arrébb helyezkedni, de nem jött össze. Kettőnknek a kád elég szűkös volt.

- Sajnálom, csak… Takarítani? Yixing, végre ketten vagyunk és ahelyett, hogy - nem engedtem neki, hogy befejezze, vadul ajkai után kaptam. Szenvedélyesen csókoltam, közben valahogy az ölébe másztam és hozzá préseltem testemet.

- Azt hitted én nem vágyom erre? - leheltem a fülébe. - Türelmetlen vagy kissé, nem gondolod? - kérdeztem huncutul mosolyogva egy pornóst is megszégyenítő hangsúllyal.

- Bassza meg! - Yifan sebesen kapott csípőm után, majd a következő pillanatban felállt. - Kapaszkodj!

Gyors léptekkel haladt végig a folyosón, majd csurom vizesen beestünk a szobába. Nekinyomott az ajtónak, majd a levegőt is kicsókolta belőlem. Belemarkoltam a kissé vizes sötétbarna tincsekbe és még közelebb próbáltam magamhoz húzni.

- Nagyon gyorsan térj a lényegre! - ziháltam a fülébe, miközben ajkai a nyakamat kényeztették.

- Kívánságod számomra parancs - a következő másodpercem egyáltalán nem finomkodva dobott az óriási franciaágyra. Libabőrös lettem, ahogy a hideg anyag a bőrömhöz ért, de nem foglalkoztam vele különösebben. Annál jobban érdekelt barátom szája, ami elég gyorsan haladt lefelé testemen, hogy végül merevedésem vegye kezelésbe. Hangos nyögés tőrt fel belőlem mikor ajkai körém fonódtak és vadul belekaptam hajába, hogy aztán még jól meg is tépjem őt.

Miközben szája kényeztetett három ujját belém tolta. Nem érdekelt, hogy Yifan egyáltalán nem volt óvatos, ahhoz túl régen voltunk együtt utoljára. Talán közönségesnek tűnök miatta, de másra sem vágytam csakhogy végre megdugjon. Nem is kellett sokáig várnom, előszedett egy óvszert, felhúzta, majd rögtön belém is hatolt. Fájdalmas nyögés hagyta el ajkaim. Anyám, nem is emlékeztem, hogy ez ennyire fáj!

- Basszus, szűkebb vagy, mint emlékszem - apró csókokat adott vállamra, s közben még beljebb tolta magát bennem.

- Mégis mit vártál közel fél év után? Talán- Ó!

- Fáj? - kérdezte ijedten.

- Nem - motyogtam és átkaroltam nyakát. - Most jó. Ott jó.

- Ne haragudj. Óvatosabbnak kellett volna lennem, rég csináltuk. Gondolhattam volna rá, hogy-

- Oké, ennyi elég. Ne beszélj, csináld!

És tényleg nem mondott többet, hanem lassan mozogni kezdett, de hamar meguntam a tempóját és inkább én vettem át az irányítást. Átfordítottam magunkat, kezeimmel megtámaszkodtam mellkasán és féloldalas mosollyal néztem le rá. Még jobban ráültem, s befogadtam teljes hosszát, mire Yifan megszorította a combomat én pedig ismét felnyögtem.

- Imádom mikor ilyen vagy - motyogta rekedt hangon.

Elvigyorodtam, lehajoltam ajkaihoz, majd vadul csókolni kezdtem őt - mindenhol, nemcsak a száján. Közben lassan, majd egyre jobban fokozva a sebességet mozogtam rajta, újra és újra kicsalva magunkból kéjesebbnél kéjesebb hangokat. Nyakába haraptam és jól meg is szívtam azt, hogy nyoma maradjon az esténknek, eközben erősen megtéptem a haját megint. Ha így folytatom kitépem az összes hajszálát.

Váratlanul megragadta a csuklóimat és maga alá szorított, mire széles mosolyra húzódott a szám. Általam sosem látott tempóban mozgott tovább egyre nagyobbakat lökve, amitől úgy éreztem bármelyik pillanatban magával ragadhat a gyönyör. Szemérmetlenül hangosan kiáltottam a nevét minden mozdulata után, míg ő ezzel ellentétben csak halkan súgott nyakamba mindenfélét; a nevemet, hogy mennyire szeret, hogy mennyire gyönyörűnek talál. A szívem egyébként is őrült iramban vert tevékenységünktől, de ettől még sebesebben dobogott mellkasomban.

Hátam ívbe feszült, ahogy elért az orgazmus, kezeim elernyedten zuhantak az ágyra, szemeimmel fáradtan pislogtam szerelmemre, aki még mindig a mámort próbálta elérni. Szuszogva túrtam hajába, hogy lehúzzam fejét magamhoz és a fülébe tudjak harapni. Attól mindig izgalomba jött. Most sem volt másképp; alig nyaltam végig cimpáján egyszer, majd haraptam meg a hegyét, megszorított csípőmet és egy mély nyögéssel ő is elélvezett.

Percekig más sem hallatszódott csak hangos zihálásunk, aztán Yifan felém fordult és édes hangon olyat kérdezett tőlem, amitől kitört belőlem a nevetés.

- Mit szólnál, ha Sehunék sűrűbben vigyáznának Zhinre?