Megfagyott nyár [TaeXing]

Sziasztok :) El se hiszem, hogy végre volt időm arra, hogy megírjam ezt a kis TaeXing szöszt, annyira régóta terveztem már, bőven még a ChanLay előtt, ám eddig nem jött ki úgy a lépés. Az OS címén is látszódik, hogy messze nem karácsonyi, de még csak nem is téli történt, hanem nyári. Ennyire rég akartam, khm. (nincs is karácsonyi hangulatom, ami azt illeti…) Rendesen meg is lepődtem, amikor tudatosult bennem, hogy az utolsó, ezzel a párossal írt kis irományom háromnegyed éve volt. Úgyhogy eljött az ideje :D Remélem, tetszeni fog Nektek, kellemes olvasást hozzá, véleménnyel meg dobjatok meg nyugodtan ^^

Cím: Megfagyott nyár

Páros: TaeXing

Szereplők: Kim Taewoo (Kasper) és Zhang Yixing (Lay)

Műfaj: angst

Korhatár: 14+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, hangyányi szexuális utalások (tényleg minimális, kb nincs is)

Megjegyzés: Nem kapcsolódik szervesen a Könnyező tavasz című OS-hoz, megállja a helyét külön történetként is, azonban, ha valaki szeretné, veheti úgy, hogy ahhoz a számomra csak Évszakok-ciklusként emlegetett sorozathoz tartozik, viszont akkor az ELŐTT játszódik jóval.

A látóhatáron feltűnő narancsos napsugarak gyönyörű mintákat festettek a falra, ahogy finoman keresztülhatoltak a függöny virágos díszítésein, aztán elenyésztek egy kóbor felhő miatt, majd ismét felbukkantak. Lágyan libbent meg az anyag egy, a forróságot éppen hogy csak enyhítő kósza szellőnek hála a kora reggeli órákban, ám csupán pár pillanatig tartott a kellemes érzés; amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott.

Csöndes szuszogás töltötte be a kicsiny szoba minden szegletét, majd elhalt minden hang, amikor az egyik test óvatosan megmozdult. A bágyadtan kinyíló sötét íriszek komótosan kémlelték végig az álomszép motívumokat a világosságban, aztán a mellette fekvő karcsú alak felé irányította tekintetét.

A derékig csúszott szürke, néhol fehér csíkokkal tarkított egyszerű pléd, amit még sebtében kutatott ki az este az alacsonyabb számára, épp elrejtette a kíváncsi pillantások elől a vékony, ugyanakkor izmos lábakat, azonban az edzett hátat már nem. A nyári melegben halványan lebarnult bőr aprót rándult, mikor a fiatalabb gyengéden rásimított, közben a másik pillái is megrebbentek. A sűrű szempillák mögött megbúvó barna szemek kábán, illetve némileg ijedten pillantottak körbe a helyiségben, majd az ágyon ülőn állapodtak meg, hogy aztán megnyugodva záródjanak le újfent.

A magasabbik remegő kezekkel érintette meg újra a kínait, tenyere nyirkos lett a hirtelen a testén végigszáguldó érzések miatt, félt, hogy szerelme egy másodperc múlva köddé válik. Itt hagyja, mint mindig teszi. Ám úgy látszódott, ezúttal ez nincs így. Az idősebb száján egy káprázatos mosoly terült el, miközben lassan oldalra fordult, s felült.

A férfi hasán átsejlő kockák vonzották a tekintetét, de csak addig, amíg a csintalan takaró le nem vándorolt a csípőjéig, de aztán már az sem érdekelte kifejezetten. Az ébenhajú egyre közelebb hajolt hozzá, majd egy lágy, de kelőképpen szenvedélyes csókot hintett az ő kiszáradt és cserepes ajkaira. Mérhetetlen öröm költözött a szívébe, ám pillanatok alatt arcul csapta a rút, s fájó valóság.

A meztelen testet egy lélegzetvételnyi idő alatt borították be a ruhák, amit ő csak könnybe lábadt szemekkel és szótlanul figyelt. Miért nem mondott semmit sem? Az apró, sós cseppek egymás után hullottak a selymes ágynemű redőire, hogy egy festői képet alkossanak egy szerteszét ágazó folyóról, ugyan pusztán néhány másodpercig voltak felfedezhetők, hamar felszívódtak.

Hangosan csapódott be a halványra mázolt ajtó a kiviharzó alak mögött és akkor kibukott a környezet számára hangtalan, ám látványra kínkeserves zokogás. A gyötrelmes fájdalom első magjai már hónapokkal ezelőtt el lettek vetve, most pedig ki is csíráztak, hogy szép lassan behálózzák az időközben megkeményedett, fagyos szívet. Ez volt az utolsó.

Könnyező tavasz [TaeXing]

Sziasztok :) Bár már rég volt, hogy ezen párossal érkeztem volna, mégis gyakori nálam a TaeXing, de nem is bírtam ellenállni nekik. Eredetileg egy négy részes kis aprócska sorozatnak készült, majd meglátom, mi lesz belőle végül. Remélem tetszeni fog nektek, kellemes olvasást hozzá ^^ (tudom-tudom, angst…)

Cím: Könnyező tavasz

Páros: TaeXing

Szereplők: Zhang Yixing (Lay) és Kim Taewoo (Kasper)

Műfaj: Angst

Korhatár: Nincs

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

Mélyet szippantott a hatalmas park kellős közepén állva, hiszen a rengeteg virágzó fa hihetetlenül kellemes aromát hozott létre. Lassan nyíltak ki eddig lehunyt pillái, majd először a terebélyes lombokra pillantott, aztán a tiszta, kék égre. Szemei lomhán járták végig az egyetlen jelenlévő apró felhőt, majd ismét a föld felé irányította tekintetét.

Mutatóujja olyan óvatosan érintette meg az évekkel ezelőtt a fa törzsébe vésett szavakat, mintha nem is lenne szabad megtennie és sajnos, ez igaz volt. Régen nem volt már joga ahhoz, hogy akárcsak gondoljon azokra az egykor kismillió jelentéssel bíró szavakra. Szomorú mosolyra húzódott szája, ahogy felrémlett előtte az a gyönyörű májusi nap. Mikor egy életre belegravírozták a növénybe szerelmük jelképét.

Halk sóhajt hallatott, majd abbahagyta, amit csinált és inkább leült a néhány lépéssel arrébb lévő padra. Ismét lehunyta íriszeit, hátradőlt és csak élvezte a lágy, hűvös szellőt. Sokszor átkozta magát azért, mert akkor, amikor választás elé került, ő kegyetlenül párja szemébe vágta, hogy csakis második lehet, első sosem. Még így, évek hosszú távlatából is tökéletesen fel tudta idézni a másik könnyektől csillogó arcát, majd a megbántottságtól, illetve a döbbenettől fénylőt, mikor mindent hátrahagyva eljött a közös házukból.

Összerándult, ahogy fülét gyerekzsivaj ütötte meg, de különösképp nem érdekelte a dolog, hiszen a meleg tavaszi nap révén nyilvánvaló volt, hogy a jó időt mindenki ki akarja használni; idősektől kezdve a fiatalokon át a családokig. Elkedvtelenedve, rossz szájízzel kémlelte szeme sarkából, amint két kissrác a fűben rohanva boldogan kacagott, miközben egy nem mindennapi méretekkel megáldott kutya futott utánuk, alighanem az egyik fiú aprócska kezében lóbált bot miatt.

Sűrűn pislogva sütötte le pilláit és igyekezett visszanyelni a kicsordulni vágyó könnyeket, mert ennyi elég is volt, hogy eszébe jusson, mikor vele csinálták pontosan ugyanezt, körülbelül huszonöt évvel ezelőtt. Csupán alig fél év volt közöttük, mégis Taewoo sokkal érettebbnek tűnt már négy évesen is és az iskolás éveik alatt ez még inkább megmutatkozott. Sose felejti el, hogy a fiatalabb vékonyka, aggódó hangon utána kiáltott, hogy ne fusson ennyire azzal a faággal, mert csúnyán meg fog sérülni. És így is lett.

- Nosztalgiázol, Yixing? - a halk, semleges, de ugyanakkor a megszólított számára még mindig melegséget sugárzó szavak a fa túloldalán álló férfi szájából szöktek ki. Az idősebb nyomban a megfelelő irányba lesett, az elmúlt idő alatt sem felejtette a kellemes bariton hangzását, így gondolkoznia sem kellett azon, merre pillantson.

Szemei leplezhetetlenül mérték végig Taewoo lenge, stílusos ruhákba bújtatott alakját és bár mondhatta volna, azért van, hogy megszemlélhesse a másikat, de ez korántsem lett volna igaz. Félt a sötét szempárba nézni, így inkább kerülte azt. Nem akarta látni azt, amit sok-sok évvel ezelőtt is. Szégyenkezve sütötte le tekintetét, majd öltönynadrágjába törölte izzadt tenyerét, ám végül aztán mégiscsak összekapcsolta íriszeiket.

Gyötrelmesen erősen ütötte arcon a valóság; a férfit láthatóan nem érintette meg találkozásuk. Egy hangyányi fájdalom vagy bármely más érzelem sem tűnt fel ábrázatán. Egykedvűen simított végig a fa törzsén, pont ott, ahol az ébenhajú is, majd nekidőlve lepillantott, egyenesen rá. Yixing próbálta állni a szemeket, de képtelen volt néhány másodpercnél tovább tartani a szemkontaktust.

Pár pillanatig azt hitte, hogy felrémlik előtte élete legjobb időszaka, aztán ennyi, erre… Bánta, ami történt, de eddig, míg nem futottak újból össze, szentül meg volt győződve arról, jól döntött, ám most, látva a másikat, már nem volt olyan biztos benne.

Mellkasa bal részén érzett évek óta tartó tompa sajgás hirtelen mérhetetlen kínná változott, szemei könnybe lábadtak és bármit megadott volna azért, hogy hibája semmivé legyen. Tavasszal jöttek össze, tavasszal véstek a fába, tavasszal hagyta ott őt s most tavasszal újra találkoztak.

- Siratom a tavaszt, Taewoo - suttogta csöndesen, erőtlenül, majd felzokogott, mert a lelkében érzett apró remény elszállt, mint a közös fájuk levelei a szélben. Már sosem teheti jóvá, mert valójában nincs is rá szükség.

Különleges kapcsolat [TaeXing]

Sziasztok :) Boldog Új Évet! ^^ A 2017-es év első posztja egy TaeXing lett. Remélem tetszeni fog nektek, meglepően hamar kész lett. Nem egészen 16+, de kevesebbet nem akartam adni rá xD Kellemes olvasást ^^

Sors, dögölj meg! extra update: írom, nyugi, viszont már jócskán túl ment a szokott szószámon és még sehol nem járok a tervezettek leírásában, úgyhogy valószínűleg jó hosszú extra lesz.

Cím: Különleges kapcsolat

Páros: TaeXing

Szereplők: Kim Taewoo (Kasper) és Zhang Yixing (Lay)

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

Megjegyzés: Kasper elmúlt két újévi instagram feltöltése ihlette, amiken Yixinggel van, illetve Yixing Dragon TV-s fellépése. Amin persze ott volt Kasper is, szóval fanoltam rendesen *khm*

- Nem így próbáltuk - Taewoo hangja semlegesen csengett az apró helyiségben, amint belépett. Nem volt benne rosszallás, inkább olyan volt, mintha csak egy egyszerű tényt közölt volna és ez igaz volt. Csak úgy megemlítette. Semmi több. Nem volt szó ruhaszéttépésről.

Az idősebb halkan csúsztatta telefonját a kicsiny öltözőszoba hatalmas sminkes asztalára, majd lassan felemelte a fejét, hogy láthassa a másikat az óriási tükörben. Végigkövette tekintetével, ahogy komótosan a székéhez sétál, majd lágyan a vállaira csúsztatta tenyerét. A nagy fehér törölköző sokat felfogott, viszont még így is érezte a koreai táncosfiú meleg érintését és akaratlanul is, de megremegett teste.

Elhúzta száját, mikor meglátta a srác fölényes mosolyát, amit a reakciója végett produkált, de hamar elpárolgott durcássága, mikor az fedetlen mellkasára simított. Lehunyta pilláit, csöndesen felsóhajtott és most nagyon is örült annak, hogy előbb az újévi jókívánságokat akarta viszonozni mindenkinek és nem a teste megszárításával foglalkozott. Igyekezett hangtalan maradni, de sajnos mikor a csintalan kis ujjak a hasára siklottak túlságosan is hangosan nyögött fel.

- Együtt eszünk a srácokkal. Jössz? - erősen markolt bele saját lábaiba, mikor meghallotta a kérdést közvetlenül a füle mellől, majd gyorsan felpattant és egy nem épp finom mozdulattal az asztalhoz lökte a fiatalabbat.

- Más terveim vannak - lehelte halkan a piros ajkakra és kezeit a táncos csípőjére csúsztatta. Jó érzéssel töltötte el, ahogy a fiú ruhája is szép lassan nedves lesz az ő cuccai miatt, így legalább nem csak ő volt úgy vele, hogy milyen kényelmetlen is ez. Sötét szemeivel megkereste a magasabbik íriszeit, majd jó hosszan elmerült bennük, közben ujjai befurakodtak a fekete felső alá, így már a puha bőrt terrorizálta hideg, vizes tenyerével.

- Milyen terveid? - kérdezett vissza nagyot nyelve a koreai, de Yixing szinte meg se hallotta a szavakat, mert csak azzal volt elfoglalva, hogy végigkövesse az ádámcsutka gyors fel s le mozdulatát. Közelebb lépett és teljes testével, illetve erejével préselte hozzá a milliónyi smink tárolására szolgáló tárgyhoz.

Kasper tökéletesen tisztában volt vele, hogy milyen játékot játszottak. Akárhányszor csak találkoztak mindig valami hasonló helyzetben kötöttek ki; semmiségekről beszélgettek, közben meg igyekeztek igazából semmiről sem beszélni. Mert nem is akartak eszmecserét folytatni. Egy ilyen során olyan dolgok jöhettek volna szóba, amikről egyikük sem akart diskurzust folytatni.

Hevesen kapott kínai ajkai után, de az elhúzta fejét és mielőtt a fiatalabb újra próbálkozhatott volna, még közelebb fészkelte magát hozzá. Lihegve pislogott az alacsonyabb szemeibe, majd erősen derékon ragadta és fordított helyzetükön. Ezúttal meg se kísérelte elérni a másik száját, rögtön az érzékeny nyakát támadta be és a várt hatás nem maradt el; a vékony ujjak próbálták eltolni őt, hogy ott ne érhessen hozzá, de nem engedett.

Nyelve fürgén siklott végig az erektől megfeszült bőrön, majd puhán rácsókolt nem sokkal a füle alatti területre. Határozottan fogott rá az idősebb csuklóira, hogy ne lehessen képes eltaszítani őt, de mikor óvatosan beleharapott, minden ellenállás megszűnt. Gyengéden ízlelgette, vigyázott nehogy nyomot hagyjon maga után, de igazából durvaságra nem is volt szükség, mert Yixing olyan szinten érzékeny volt ezen a testrészén, hogy a legapróbb dolgok is könnyen elvették az eszét.

Hamarosan elengedte kezeit, hiszen semmi ellenállást nem kapott már, majd nekiveselkedett, hogy megszabadítsa széttépett ingétől, de akkor a kínai meglepő dolgot tett; a derekánál fogva lökte le abba a székbe, ahol nem sokkal ezelőtt ült, majd rátámaszkodott a karfára.

- Komolyan kérdezned kell, hogy milyen tervek? - sunyi vigyor kúszott szájára, majd vadul a fiatalabb ajkaira mart. Taewoo-ból csöndes nyögés szakadt fel és, amint ez megtörtént, a jelenleg álló társa nyelve követelőzve indult felfedezőútra. Nem, valójában nem, már nem először járt ott.

Tisztán emlékezett arra, amikor finoman, de lényegretörően elmondta, hogy mit szeretne Kaspertől és az egy pillanatra sem ellenkezett. Sőt, igazából végig sem hallgatta, csak elvonszolta valami használaton kívüli kis raktárba.

Tisztán emlékezett arra is, hogy mennyire észveszejtő volt karjai között tartani a fiatalabbat, hogy mennyire áldotta azt a - még jó indulattal is alig nevezhető egy négyzetméteres helyiséget. Olyan szorosan feszültek egymásnak, hogy még a levegő sem fért volna be közéjük, de ezt egyáltalán nem bánta.

Tisztán emlékezett arra is, hogy a koreai fiú szíve milyen hevesen vert az övével együtt egy ritmusra. Akkor nem igazán értette, hogy ez mit jelent, de így egy év távlatából, már nem esett nehezére kitalálni. És semmi pénzért nem mondott volna le ezekről az órácskákról, amiket a magasabbal töltött. Főleg most nem.

Egy év. Sosem mondták ki, hogy együtt vannak, nem is viselkedtek úgy, de vitathatatlan volt a tény, hogy ezen a napon, ebben az órában volt az évfordulója a különleges kapcsolatuknak. És semmi nem bizonyíthatta jobban, hogy valami van köztük, mint Yixing csöndes, szinte hangtalan szavai, amitől a táncos fiú szíve meglódult mellkasában.

- Egyél velem. Csak velem.