Megfagyott nyár [TaeXing]

Sziasztok :) El se hiszem, hogy végre volt időm arra, hogy megírjam ezt a kis TaeXing szöszt, annyira régóta terveztem már, bőven még a ChanLay előtt, ám eddig nem jött ki úgy a lépés. Az OS címén is látszódik, hogy messze nem karácsonyi, de még csak nem is téli történt, hanem nyári. Ennyire rég akartam, khm. (nincs is karácsonyi hangulatom, ami azt illeti…) Rendesen meg is lepődtem, amikor tudatosult bennem, hogy az utolsó, ezzel a párossal írt kis irományom háromnegyed éve volt. Úgyhogy eljött az ideje :D Remélem, tetszeni fog Nektek, kellemes olvasást hozzá, véleménnyel meg dobjatok meg nyugodtan ^^

Cím: Megfagyott nyár

Páros: TaeXing

Szereplők: Kim Taewoo (Kasper) és Zhang Yixing (Lay)

Műfaj: angst

Korhatár: 14+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, hangyányi szexuális utalások (tényleg minimális, kb nincs is)

Megjegyzés: Nem kapcsolódik szervesen a Könnyező tavasz című OS-hoz, megállja a helyét külön történetként is, azonban, ha valaki szeretné, veheti úgy, hogy ahhoz a számomra csak Évszakok-ciklusként emlegetett sorozathoz tartozik, viszont akkor az ELŐTT játszódik jóval.

A látóhatáron feltűnő narancsos napsugarak gyönyörű mintákat festettek a falra, ahogy finoman keresztülhatoltak a függöny virágos díszítésein, aztán elenyésztek egy kóbor felhő miatt, majd ismét felbukkantak. Lágyan libbent meg az anyag egy, a forróságot éppen hogy csak enyhítő kósza szellőnek hála a kora reggeli órákban, ám csupán pár pillanatig tartott a kellemes érzés; amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott.

Csöndes szuszogás töltötte be a kicsiny szoba minden szegletét, majd elhalt minden hang, amikor az egyik test óvatosan megmozdult. A bágyadtan kinyíló sötét íriszek komótosan kémlelték végig az álomszép motívumokat a világosságban, aztán a mellette fekvő karcsú alak felé irányította tekintetét.

A derékig csúszott szürke, néhol fehér csíkokkal tarkított egyszerű pléd, amit még sebtében kutatott ki az este az alacsonyabb számára, épp elrejtette a kíváncsi pillantások elől a vékony, ugyanakkor izmos lábakat, azonban az edzett hátat már nem. A nyári melegben halványan lebarnult bőr aprót rándult, mikor a fiatalabb gyengéden rásimított, közben a másik pillái is megrebbentek. A sűrű szempillák mögött megbúvó barna szemek kábán, illetve némileg ijedten pillantottak körbe a helyiségben, majd az ágyon ülőn állapodtak meg, hogy aztán megnyugodva záródjanak le újfent.

A magasabbik remegő kezekkel érintette meg újra a kínait, tenyere nyirkos lett a hirtelen a testén végigszáguldó érzések miatt, félt, hogy szerelme egy másodperc múlva köddé válik. Itt hagyja, mint mindig teszi. Ám úgy látszódott, ezúttal ez nincs így. Az idősebb száján egy káprázatos mosoly terült el, miközben lassan oldalra fordult, s felült.

A férfi hasán átsejlő kockák vonzották a tekintetét, de csak addig, amíg a csintalan takaró le nem vándorolt a csípőjéig, de aztán már az sem érdekelte kifejezetten. Az ébenhajú egyre közelebb hajolt hozzá, majd egy lágy, de kelőképpen szenvedélyes csókot hintett az ő kiszáradt és cserepes ajkaira. Mérhetetlen öröm költözött a szívébe, ám pillanatok alatt arcul csapta a rút, s fájó valóság.

A meztelen testet egy lélegzetvételnyi idő alatt borították be a ruhák, amit ő csak könnybe lábadt szemekkel és szótlanul figyelt. Miért nem mondott semmit sem? Az apró, sós cseppek egymás után hullottak a selymes ágynemű redőire, hogy egy festői képet alkossanak egy szerteszét ágazó folyóról, ugyan pusztán néhány másodpercig voltak felfedezhetők, hamar felszívódtak.

Hangosan csapódott be a halványra mázolt ajtó a kiviharzó alak mögött és akkor kibukott a környezet számára hangtalan, ám látványra kínkeserves zokogás. A gyötrelmes fájdalom első magjai már hónapokkal ezelőtt el lettek vetve, most pedig ki is csíráztak, hogy szép lassan behálózzák az időközben megkeményedett, fagyos szívet. Ez volt az utolsó.