Sziasztok :) Nos, tőlem szokatlan módon elég sok időre eltűntem, amiért
elnézést kérek, de sajnos önön hibámon kívül történt. Néhány dolog nem volt a
helyén itthon az elmúlt időszakban, előtte pedig egy barátomnak segítettem
tizedmagammal egy vidéki költözésnél, így nem volt időm leülni és írni nagyon,
örültem, hogy a szerepre pont jutott időm. De most itt vagyok! Tudom, nem a
LayChen, ám az is úton van már, reményeim szerint a hétvégén érkezik, addig is
élvezzétek eme röpke kis történetet, ismét egy nem mindennapi párossal.
Kellemes olvasást ^^
Cím: Meghasadt valóság
Páros: ChenHun / SeChen
Szereplők: Kim Jongdae (Chen) és Oh Sehun
Műfaj: smut (+angst?)
Korhatár: 18+
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, erotikus tartalom
Megjegyzés: Tőlem megszokottan nem hangzik el benne név, így bármilyen
párost el lehet képzelni nyugodtan.
Megjegyzés 2: Még mindig nem pártolom a töménytelen szex elvét, így senki se azt keresse ebben a rövidke kis irományban.
Halkan, a csöndben mégis fülsértően reccsent meg a régi, mindennemű
takarítást nélkülöző parketta a meztelen talpak alatt, ahogy gazdája
végigsétált rajta, egészen a vörös színekben pompázó, hatalmas franciaágyig. A
sötét szempár először a halvány falra villant, mikor a kopottas komódon álló
gyertya lángja egy pillanatra megrezdült, ám sokáig nem gyönyörködött a
varázslatos fények játékában, valami sokkal jobban vonzotta figyelmét. Valaki.
A vastag takaró alól kikandikáló hófehér vállak hívogatóan hatottak rá,
szeretett volna végigsimítani rajtuk, megízlelni őket; a párnán szétterülő
hajkorona láttán keze megremegett, oly sokszor érintette már, de úgy érezte,
sosem elég. Ujjai apránként, tincsenként teljesítették kívánságát, ugyan tudta,
ez sem enyhíti sóvárgását. Óvatosan fogott rá a paplan szélére, kissé lejjebb
húzta, mire a vékony test megborzongott a hűvös levegő hatására, túlságosan
hideg volt a kicsiny szobában.
Puhán siklott végig forró tenyere a hasonlóan meleg bőrön, kiélvezett
minden másodpercet, amit csak lehetett. A kívánatos, csókolni való kulcscsont
körüli izmok megfeszültek, amikor ajkai gyöngéden, épphogy csak egy leheletnyi
időre birtokba vették a felületet, ám hamar haladt tovább, s a csábító vállakat
is megajándékozta néhány apró csókkal.
Hangosan sikított föl az ágy, mikor térdei a finom textilbe mélyedtek, a
szekrényen égő gyertya ismét táncra perdült egy röpke pillanatra, ahogy a két
tárgy szinte hangtalanul összekoccant. A nagyszülőktől örökölt rozoga, valaha
igencsak fenséges fekhely minden mozdulatra nyikordult egyet, bármilyen kicsi
is volt az, bár ez a legkevésbé sem izgatta.
A barna, illetve fekete íriszek összekapcsolódtak, ám csupán egy
szempillantás erejéig; a csokoládészemeket védő pillák megrebbentek, majd
lecsukódtak, amint a szépen ívelt nyakra a fiatalabb egy aprócska puszit
lehelt. Forróság áradt szét benne, amikor a formás lábak megremegtek, aztán az
övéhez simultak és bár a takaró akadályozó tényezőként szorult kettejük közé,
mégis, mintha ott sem lett volna valójában.
Kezei kíváncsiskodva merészkedtek a vadító, vörös színű anyag alá, s ahogy
egyre lejjebb tolta azt, tekintete folyamatosan követte az egyre csak
felbukkanó porcelán bőr minden milliméterét; a másik teljesen meztelen volt,
holott nemhogy ilyen fagyos időben nem szokott így lenni, voltaképpen sosem. Furcsállnia
kellett volna.
A lenge felsője puhán hullott a koszos padlóra egy megtépázott, kissé már
megsárgult boldogságot sugárzó fotó mellé, majd nem sokkal később a többi
ruhája is csatlakozott. A szenvedély és a kéj sűrű ködként telepedett elméjére;
semmi sem érdekelte a hátába markoló ujjakon, a csípőjéhez nyomódó combokon, s
a nevét izgatóan nyögő, kellemes baritonon kívül. A töménytelen vágytól
lélegzetelállítóan csillogó sötét szempárnál még sosem látott szebbet,
káprázatosabbat, nem is akart, képtelenség lett volna találnia még egyet.
Borzongás futott végig testén a halk, könyörgő sóhajokat hallva,
elégedetten szemlélte a meg-megránduló lapos, ugyanakkor meglepően kockás has
minden szegletét, a karokon aprón átsejlő izmokat, mikor elmerült a másikban, s
az ádámcsutka gyors le és fel mozgása csak még inkább elbűvölte, így azt a
részt is elhalmozta csókokkal.
Váratlanul borult homályba a helyiség, mikor a gyertya lángja egyszer csak
kialudt, a hideg csontig hatoló lett és a ködön nehézkesen átderengő Nap fénye
sem segített ezen a helyzeten semmit. Minden fagyos lett; a szoba, a levegő, a
lepedő, mert senki nem feküdt ott, a takaróból nem áradt édeskés, mégis férfias
illat, sem egy test melege, a kettejüket ábrázoló, vidám kép pedig nem
létezett. Sosem.