Meghasadt valóság [ChenHun] 18+

Sziasztok :) Nos, tőlem szokatlan módon elég sok időre eltűntem, amiért elnézést kérek, de sajnos önön hibámon kívül történt. Néhány dolog nem volt a helyén itthon az elmúlt időszakban, előtte pedig egy barátomnak segítettem tizedmagammal egy vidéki költözésnél, így nem volt időm leülni és írni nagyon, örültem, hogy a szerepre pont jutott időm. De most itt vagyok! Tudom, nem a LayChen, ám az is úton van már, reményeim szerint a hétvégén érkezik, addig is élvezzétek eme röpke kis történetet, ismét egy nem mindennapi párossal. Kellemes olvasást ^^

Cím: Meghasadt valóság

Páros: ChenHun / SeChen

Szereplők: Kim Jongdae (Chen) és Oh Sehun

Műfaj: smut (+angst?)

Korhatár: 18+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, erotikus tartalom

Megjegyzés: Tőlem megszokottan nem hangzik el benne név, így bármilyen párost el lehet képzelni nyugodtan.

Megjegyzés 2: Még mindig nem pártolom a töménytelen szex elvét, így senki se azt keresse ebben a rövidke kis irományban. 

Halkan, a csöndben mégis fülsértően reccsent meg a régi, mindennemű takarítást nélkülöző parketta a meztelen talpak alatt, ahogy gazdája végigsétált rajta, egészen a vörös színekben pompázó, hatalmas franciaágyig. A sötét szempár először a halvány falra villant, mikor a kopottas komódon álló gyertya lángja egy pillanatra megrezdült, ám sokáig nem gyönyörködött a varázslatos fények játékában, valami sokkal jobban vonzotta figyelmét. Valaki.

A vastag takaró alól kikandikáló hófehér vállak hívogatóan hatottak rá, szeretett volna végigsimítani rajtuk, megízlelni őket; a párnán szétterülő hajkorona láttán keze megremegett, oly sokszor érintette már, de úgy érezte, sosem elég. Ujjai apránként, tincsenként teljesítették kívánságát, ugyan tudta, ez sem enyhíti sóvárgását. Óvatosan fogott rá a paplan szélére, kissé lejjebb húzta, mire a vékony test megborzongott a hűvös levegő hatására, túlságosan hideg volt a kicsiny szobában.

Puhán siklott végig forró tenyere a hasonlóan meleg bőrön, kiélvezett minden másodpercet, amit csak lehetett. A kívánatos, csókolni való kulcscsont körüli izmok megfeszültek, amikor ajkai gyöngéden, épphogy csak egy leheletnyi időre birtokba vették a felületet, ám hamar haladt tovább, s a csábító vállakat is megajándékozta néhány apró csókkal.

Hangosan sikított föl az ágy, mikor térdei a finom textilbe mélyedtek, a szekrényen égő gyertya ismét táncra perdült egy röpke pillanatra, ahogy a két tárgy szinte hangtalanul összekoccant. A nagyszülőktől örökölt rozoga, valaha igencsak fenséges fekhely minden mozdulatra nyikordult egyet, bármilyen kicsi is volt az, bár ez a legkevésbé sem izgatta.

A barna, illetve fekete íriszek összekapcsolódtak, ám csupán egy szempillantás erejéig; a csokoládészemeket védő pillák megrebbentek, majd lecsukódtak, amint a szépen ívelt nyakra a fiatalabb egy aprócska puszit lehelt. Forróság áradt szét benne, amikor a formás lábak megremegtek, aztán az övéhez simultak és bár a takaró akadályozó tényezőként szorult kettejük közé, mégis, mintha ott sem lett volna valójában.

Kezei kíváncsiskodva merészkedtek a vadító, vörös színű anyag alá, s ahogy egyre lejjebb tolta azt, tekintete folyamatosan követte az egyre csak felbukkanó porcelán bőr minden milliméterét; a másik teljesen meztelen volt, holott nemhogy ilyen fagyos időben nem szokott így lenni, voltaképpen sosem. Furcsállnia kellett volna.

A lenge felsője puhán hullott a koszos padlóra egy megtépázott, kissé már megsárgult boldogságot sugárzó fotó mellé, majd nem sokkal később a többi ruhája is csatlakozott. A szenvedély és a kéj sűrű ködként telepedett elméjére; semmi sem érdekelte a hátába markoló ujjakon, a csípőjéhez nyomódó combokon, s a nevét izgatóan nyögő, kellemes baritonon kívül. A töménytelen vágytól lélegzetelállítóan csillogó sötét szempárnál még sosem látott szebbet, káprázatosabbat, nem is akart, képtelenség lett volna találnia még egyet.

Borzongás futott végig testén a halk, könyörgő sóhajokat hallva, elégedetten szemlélte a meg-megránduló lapos, ugyanakkor meglepően kockás has minden szegletét, a karokon aprón átsejlő izmokat, mikor elmerült a másikban, s az ádámcsutka gyors le és fel mozgása csak még inkább elbűvölte, így azt a részt is elhalmozta csókokkal.

Váratlanul borult homályba a helyiség, mikor a gyertya lángja egyszer csak kialudt, a hideg csontig hatoló lett és a ködön nehézkesen átderengő Nap fénye sem segített ezen a helyzeten semmit. Minden fagyos lett; a szoba, a levegő, a lepedő, mert senki nem feküdt ott, a takaróból nem áradt édeskés, mégis férfias illat, sem egy test melege, a kettejüket ábrázoló, vidám kép pedig nem létezett. Sosem.