Pillanatnyi szünet [ShowXing]

Sziasztok :) Most nem a LayChennel jöttem, hanem egy ShowXinggel. Igen, Yixingtől senki sem szabadul ezen az oldalon :D muhahaha :D Nyugi, egyébként már tervben van más is :D A ficről annyit, hogy rövid meg… Nem is tudom, nagyon nincs benne semmi :D De remélem azért tetszeni fog, kellemes olvasást ^^

Btw, ugye mindenki hallotta, látta már? 
https://www.youtube.com/watch?v=YbHAtjDaB9U 
Én meghaltam közben, kétszer! :D

Cím: Pillanatnyi szünet

Páros: ShowXing

Szereplők: Luo Zhixiang (Show Luo) és Zhang Yixing (Lay)

Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

Luo Zhixiang mindent imádott a fiatalabban. Nem kell óriási dolgokra gondolni, csak apróságokra. Yixing hihetetlenül édes volt mikor aludt, amit a másik számtalanszor meg is örökített. Vagy mikor vékony, zongora ujjakkal dobolt térdén és halkan dúdolt egy új dallamot, hogy semmiképp ne felejtse el. De amit a férfi legjobban szeretett benne, az a tőle kapott fülbevaló volt. Igen, egy egyszerű karika fülbevaló. Vagyis inkább a hozzá fűződő érzelmek.

Yixing örömmel rakta be azonnal fülébe mikor megkapta csak úgy és hevesen bizonygatta, hogy ezt többet ki sem veszi onnan. Ez az idősebb szívét melegséggel töltötte el, hiszen Yixing olyan komolyan mondta ezt, mintha csak az élete múlt volna rajta, pedig nem volt több egy ékszernél. És még csak drága sem volt, mert a másik nem szerette, ha horribilis összegekért vett neki valamit.

- Álmos vagyok - motyogta csöndesen a fiatalabb, mire elmosolyodott.

- Te mindig álmos vagy - kuncogott fel. - Gyere! - tárta széjjelebb karjait és Yixing rögtön befészkelte magát az ölébe. Show Luo beletúrt a fekete tincsekbe, majd gyengéden masszírozni kezdte a fejét. - Hamarosan kezdődik a forgatás, de addig aludj nyugodtan, majd én felébresztelek.

Már csak azért sem akarta, hogy Yixing fennmaradjon, mert félt, hogy esetleg megint rosszul lesz, ha nem pihen eleget. Na meg mert látni szerette volna, hogy alszik. Sosem mondott neki olyanokat, hogy milyen szép meg gyönyörű és társai, mert tiszteletben tartotta a tényt, hogy Yixing is férfi és nyilván zavarta volna. Pedig mikor aludt, az volt. Gyönyörű.

A barna hajú óvatosan lehajolt, hogy egy csókot nyomjon a homlokára, de amaz gyorsabb volt és pimasz. Enyhén elfordította a fejét, így ajkaik találkoztak egy apró csókban.

- Csak mert olyan spúr vagy néha! Még egy csókot is sajnálsz tőlem!

- Hogyne Yixing, de most aludj. Te ne legyél az, hadd nézzem, hogy alszol. Így is alig van már rá időm, tizenkét perc múlva vége a szünetnek.

A másik zokszó nélkül teljesítette a kérést, s bár nyilván nem aludt el, de lehunyta pilláit, hogy úgy tegyen. Show Luo ujja véletlenül hozzáért a fülbevalóhoz simogatás közben, mire Yixing rögtön megmozdult és odakapott. Határozottan fogott rá az ujjakra, majd össze is fűzte őket a sajátjaival és utána tényleg elaludt.

Sors, dögölj meg! [LayChen] 8. Fejezet

Sziasztok :) Sebtében összedobtam a következő fejezetet, mivel valamivel jobban érzem magam. És mert tanulás helyett inkább ír az ember. Nyilván :D Kellemes olvasást ^^

8. Fejezet

Yixing

Minseok arca leírhatatlan volt mikor rájött, hogy tudom a titkát. Percekig nem is reagált sehogy, még csak nem is pislogott, talán még levegőt se vett. Végül nyelt egy hatalmasat, majd nevetni kezdett.

- Jaj, honnan szedtél ilyen hülyeséget? - láttam szemeiben, hogy erről nem akar beszélni, így inkább csak levettem róla a pillantásomat és a környező tájat kezdtem el figyelni. Néztem a diákok sokaságát, ahogy sietnek egyik helyről a másikra, vagy éppen kényelmesen üldögélnek a fűben és beszélgetnek. Hiányzott, hogy én is így lehessek a barátaimmal, de jelenleg abban se voltam biztos, hogy van-e legalább egy.

- Minseok… - szólítottam meg halkan. - Te a barátom vagy?

- Yixing, elég furcsákat kérdezel… Minden oké?

- Én… Nekem nincsenek barátaim… Vágyom egyre. Nem lehetnél az az egy te?

- Yixing… - Nem, nem lehetünk, mert szereted Chent és ő előrébb van, mint én.

- Ahj, basszus, ne is figyelj rám, franc tudja épp mi bajom - legyintettem álvigyorogva, majd felpattantam. - Most jut eszembe, hogy van egy kis dolgom. Nem gond, ha megyek, ugye? Szia!

Gyorsan szedtem a lábaimat és másra sem vágytam, minthogy végre egyedül legyek. Egyedül én és a nyomorom. Gitár. Gitárra van szükségem.

Jongdae

Tánc. Öljenek meg és reinkarnálódjak más testébe, de akkor sem fogok tudni táncolni. Olyan két ballábas vagyok, hogy az szavakba önthetetlen. Jól - mit jól? Kibaszott jól - éneklek, de a tánc nem az én műfajom. Fingom sincs mit fogok csinálni azon az értékelésen, hogy át is menjek legalább egy kettessel. Négy évesek szintjét megütve rinyáltam a szoba közepén mikor kinyílt az ajtó és Lay vöröslő fejével találtam szembe magam.

- Ha most kiröhögsz, elveszek az alkunkból egy napot!

- Vegyél, mert ezt tuti nem bírom ki - alig mondta ki, el is nevette magát, de annyira, hogy összegörnyedt és a térdét ütögette. Csak néztem őt és elérzékenyültem. Most olyan volt, mint régen, vidám. Néha, ha elgondolkodom, eszembe jut az, ami a liftnél történt, hogy milyen összetört volt és, hogy milyen gyengének, esetlennek tűnt akkor.

- Oké - fontam össze a karom - Akkor most vesztettél egy napot.

- Behugyozok mindjárt - röhögött még mindig. - Talán még mindig óvodás vagy?

- Persze… Azért járok egyetemre…

- Mi a baj? - kérdezte kedvesen. Már csak a szemeiben látszódott mennyire élvezte a helyzetet alig fél perccel ezelőtt.

- Nem tartozik rád - morogtam neki, majd ledobtam magam az ágyamra.

- Tényleg nem - rázta meg a fejét -, de szeretnék segíteni. Felvidítottal és ezt most viszonozni szeretném - fölém hajolt és akaratlanul is elvörösödtem a helyzettől. Yixingnek még mindig szép mosolya volt, csak már férfiasabbak lettek a vonásai.

Yixing

Érdeklődve pislogtam Jongdae arcára, vártam a válaszát és reménykedtem benne, hogy elmondja mi a baja. Bár halványlila frászkarika gőzöm sincs miben bíztam, hiszen max annyira lehet kedve velem megosztania gondját, mint egy körömgombát elviselnie. Sőt, szerintem inkább választaná a gombát, mintsem az én társaságom. Így enyhén szólva is meglepődtem mikor kifújta a levegőt és beszélni kezdett.

- Tudod… Van ez az… Értékelés vagy vizsga vagy mi - lassan bólintottam, pontosan tudtam miről beszélni. A félév végi fellépés, amire majd jegyeket adnak a tanárok. Nincs bajom ezzel, csak bár ne az egész iskola előtt kéne előadni. Egyedül egy színpadon, míg százak merednek rád és analizálnak. Nem vagyok elég jó ehhez. - És… Az a gond, hogy… Eléggé… Béna vagyok… Táncban… - nyögte ki végre.

- Senkinek sem megy minden - mosolyogtam rá. - Mindenkinek van valami, amiben hiányosságai vannak. Én például nem hiszem, hogy elég jó vagyok, hogy előadjak egy dalt mindenki előtt. Te nem tudsz táncolni. Még mindig jobb helyzetben vagy, a tiéd gyakorlással javítható, amire egyébként van bő négy hónapod, míg az enyém inkább mentális probléma.

- De akkor is! Mégis kitől tanuljak?

- Nyilván a tanártól. Mr. Lee elég jó.

- Az nem elég. És különben is, csoport szinten nincs rám elég ideje. Arra sem vagyok képes, hogy lemásoljam a mozdulatait, nemhogy még tartsam is a tempót - frusztráltan ült fel és túrt bele a hajába. Látva elkeseredését már a nyelven hegyén volt, hogy felajánlom neki a segítségem, de nem tettem, mert tudtam úgyse fogadja el.

Jongdae

Nagyon szükségem volt valakire, aki segít nekem. Chanyeol esélytelen lett volna arra, hogy tanítson. Néha sétálás közben is elesik a saját óriás lábaiban. Aztán mint egy isteni szikra, bevillant. Minseok.

- Hogy? Te táncot akarsz tanulni tőlem? - az idősebb úgy ledöbbent, hogy még a száját is eltátotta, mire felnevettem. Hevesen bólogattam, viszont az örömöm nem tartott sokáig.

- Nem nagyon van rá időm - nézett rám bocsánatkérően. - Ráadásul nem hiszem, hogy megfelelő tanár lehetnék a számodra. Lehet, hogy feljebb járok, de nem vagyok egy táncos zseni. Ne haragudj, tényleg. Segítenék, de szerintem velem rosszul járnál. Miért nem próbálkozol Yifannal?

- Kris? - pislogtam rá kb, mint egy agyhalott. Tényleg. Ő eszembe se jutott. - Azt hiszem akkor megpróbálkozom nála.

- Biztos nem gond?

- Nem, dehogy! Jobb, hogy őszinte vagy, így nem vesztegetjük egymás idejét legalább. Képzeld, ha napokat szenvedtünk volna azzal, hogy próbálkozunk! - egyszerre nevettünk fel, majd elköszöntem és Kris szobája felé vettem az irányt. Csak ismerek valakit, aki jó a táncban! Kizárt, hogy egy zenei suliban ne legyen legalább a diákság kilencven százaléka jó benne!

Yixing

Én tényleg szívesen segítettem volna Chennek, hisz láttam mennyire reményvesztett, de nem is mertem megpróbálkozni azzal, hogy felajánlom a segítségem. Oké, azért őszinte leszek; féltem, hogy annyira kétségbeesett, hogy elfogadja az ajánlatom és kettesben leszünk. Kizárt, hogy abból bármi jó sült volna ki.

- Yixing!

- Hmm? Jaj, ne haragudj, Chanyeol!

- Semmi gond, csak… Van valami baj? - kérdezte aggódóan, mire rögtön ellenkezni kezdtem.

- Semmi-Semmi. Csak… Gondolkoztam…

- Ójaj - vigyorgott rám, mire játékosan oldalba böktem.

- Chen biztos mondta, hogy némi problémája van a tánccal - Chanyeol bólintott egyet, így hát folytattam. - Szerintem én tudnék neki segíteni, csak…

- Csak félsz mi lesz, ha ti ketten együtt maradtok - fejezte be helyettem.

- Ja - helyeseltem. - Este is valahogy úgy alakítjuk a dolgokat, hogy egyikünk már tuti alszik, mire a másik jön.

- Tudod, ez azért rohadt beteges. Jongdae-nak engednie kéne. Makacs, mint egy öszvér - ingerülten fújta ki a levegőt, majd rám pillantott és elmosolyodott. - Gondolj arra, hogy a holnap milyen jó lesz!

Jongdae

Khm, nos, amiért Krishez jöttem az váratott magára, ugyanis egyedül volt a szobában, így kihasználtuk a lehetőséget, hogy kettesben vagyunk. Kris tényleg rohadt jó volt benne, de most nem volt olyan jó a szex, mint előtte és volt is egy halovány sejtésem róla, hogy miért, de ebbe féltem belegondolni. Olyan rég volt már, nem lehet, hogy…!

- Mi a gond, Jongdae?

- A faszomat már! Ne kérdezgessétek folyton, hogy „Mi a gond”! Mintha nem lehetne, hogy valami bajom van! Ember vagyok én is, bassza meg!

- Jól van, nyugi már! - Kris csitítóan ragadt meg a vállaimat és megpróbált visszanyomni az ágyra, de nem hagytam neki. Idegesen kapkodtam magamra a ruhákat, hogy minél előbb egyedül lehessek. Nyugalomra van szükségem!

Hurrikánként rohantam végig a kolesz folyosóján, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amint végre kijutottam a szabadba. Istenem, hiszen még csak tizenkettő voltam! Tuti nem érzek még mindig ugyanúgy, mint akkor! Csak… Csak mert újra látom, biztos azért van! A tánc miatti kétségbeeséshez most hozzájött még egy probléma. Ohh, hogy dögölnél meg, Sors!

Úgy döntöttem, hogy levezetem fölös energiáimat, így a tánctermek felé vettem az irányt. Két legyet egycsapásra, a kellemeset a hasznossal. Nem számítottam rá, hogy más is lesz abban a teremben, ahol én akartam gyakorolni, de volt. És nem is akárki. És nem is akárhogy mozgott. Rá van szükségem!

Yixing

Chanyeol már megint emlékeztetett arra, hogy szombaton elmegyek vele egy randira. Vagy valami olyasmire. Kedveltem én őt, csak azt nem tudom, hogy úgy, mint ő engem. Féltem, hogy megbántom őt így is és úgy is. Nem hiszem, hogy egy olyan, mint én hozzá való lenne. Még a végén belőle is valami negatív szarkupac lesz, és azt nem szeretném.

Mély levegőt vettem, majd nekiálltam bemelegíteni, nyújtottam egy kicsit. Minden izmomat jól megmozgattam, majd bekapcsoltam a zenét és táncolni kezdtem. Az agyam rögtön kikapcsolt, csak arra koncentráltam, amit hallottam és elfelejtettem minden gondomat. Nem érdekelt Chen, Chanyeol, Minseok, a vizsga miatti aggodalmam, semmi.

Zenét zene követett, talán órák is elteltek, mikor végre úgy döntöttem, hogy ennyi elég lesz. Izzadtan, csapzottan dobtam le magam a földre, hevesen kapkodtam levegő után. Nem sokáig maradtam vízszintesben, nagy nehezen összeszedtem magam, hogy elinduljak vissza a koleszba. 23:12. Már biztos alszik Chen. Kifújtam magam, majd indultam is volna, de megláttam egy alakot az ajtóban állni.

- Segítesz nekem? - kérdezte halkan, azon a kétségbeesett hangon, amit hallottam ma már tőle párszor. Erre mégis mit mondjak?

Sors, dögölj meg! [LayChen] 7. Fejezet

Sziasztok :) Igen jól látjátok, ismét új LayChen rész :D Ne szokjatok hozzá, kivételes alkalom a három (nekem négy hehe) napos hétvége miatt. Sajnos itt a vizsgaidőszak, ami nekem is tanulást jelent ezerrel, de azért igyekszem tartani az átlagos egy hetes frissítést. A végét leszámítva gyorsan írtam a fejezetet, ezért is lett rövidebb picivel, mint szokott. Nehezen akart összejönni a vége és nem is abba az irányba megy maga a fic, mint először terveztem, de hát ez van, mint tudjuk a sztori írja magát :D Na de szót se többet, kellemes olvasást ^^

7. Fejezet

Yixing

Alig egy pillanat alatt történt minden; Chanyeol előre lendült és bemosott egyet Chennek, aki hátra tántorodott egyenesen Minseok karjai közé. Ezzel együtt Kris - mint megtudtam nevét - is mozdult, méghozzá Chanyeol felé. És igen, elég szép verekedés alakult ki. Meg se tudom mondani, hogy végül ezek után hogy lehet, hogy nem Kris, hanem Chen volt az, akit Chanyeol megvert. Nem hittem volna, hogy ilyen jól verekszik, ezért még időben elvonszoltam Chent nehogy nagyobb kárt tegyen benne.

Idegesen rángattam magam után és nem érdekelt, hogy folyton rinyál, hogy neki mennyire fáj. Teljesen megőrült? Ha jó barátja nyilván tudja, hogy milyen jól bunyózik! Amint bevágtam az ajtót, s őt lelöktem az ágyra rögtön megfelelő kellékek után kezdtem keresgélni.

- Na engem te csak ne ápolgass! - mordult fel azonnal, amint leguggoltam elé. - Nem kell a- Ááá! Ez fájt! - megforgattam szemeimet, ahogy Chen vergődését figyeltem miután hozzányomtam a fertőtlenítős vattát a szája széléhez.

- Ne gyerekeskedj már!

- Mi a francért vagy itt velem ahelyett, hogy Chanyeolt babusgatnád?

- Mert érted jobban aggódóm!

Jongdae

Sosem hittem volna, hogy egyszer Chanyeoltól kapok majd egy ütés. Persze számíthattam volna rá. Miért vagyok ilyen szerencsétlen, ha a legjobb barátokról van szó? És miért kell nekik még találkozni is…

Nem akartam, hogy más is belekeveredjen, így félretoltam Krist mielőtt kap még egyet barátom hatalmas öklétől, de az így engem talált el. A következő néhány perc ki is esett, arra eszméltem, hogy Lay leguggol elém egy vattapamaccsal. Hogy őszinte legyek meglepett, hogy nem Chanyeollal van, az pedig még inkább, hogy aggódik értem. Annyira leállt az agyam, hogy minden megszólalás nélkül hagytam, hogy ellássa sebeimet, majd hogy az arcomhoz nyomjon egy csomag jeget. Amiről fogalmam sincs, hogy honnan szerezte.

Reggel az első dolog, amit megpillantottam az egy bögre tea volt, egy szendvics és egy levél miszerint pihenjek. Chanyeol aláírásával. Kurvára ledöbbentem, annyira hogy miközben ettem, még akkor is a papírt bámultam. Megbánta volna? Az az igazság, hogy szerintem én jobban bánom, ami történt. Nem kellett volna úgy viselkednem ahogy, csak figyelmen kívül kellett volna hagynom Lay létezését és megkérni Chanyeolt ne is beszéljen kettőjükről.

- Jól vagy? - elmélázásomból az általam legjobban gyűlölt személy hangja hozott vissza.

- Ugye tudod, hogy nem foglak kevésbé gyűlölni csak mert ilyen vagy? - kérdeztem vissza flegmán, mire megvonta a vállát és hasonló stílusban válaszolt.

- Ugye tudod, hogy nem érdekel a nyomorod?

Yixing

Elegem volt Chenből. Az ember csak segíteni akar, de ő azonnal támad és ez a hanghordozás… Értem, vágom, haragszik. De igazán lehetne valamivel normálisabb is. Nem várom el tőle, hogy öleljen magához, barátkozzon velem vagy akármi, de egy kicsit megerőltethetné magát.

Látszódott rajta, hogy őt is meglepte válaszom, de hamar rendezte arcvonásait.

- Nocsak, már nem is próbálkozol?

- Belefáradtam Jongdae. Bírd még ki három napig és eltűnök valahova.

- Ohh istenem, bár ott tartanánk már!

- Baszd meg! - vetettem oda neki dühösen, majd kisiettem a helyiségből.

- Amíg itt vagy nem tudom! - üvöltött utánam. Idegesen rohantam végig az egész koleszon, majd kint az udvaron leültem egy padra. Frusztráltan túrtam bele a hajamba, majd miután realizáltam milyen izzadt a futástól, egy óriási fintort villantottam. Hogy a picsába lehet, hogy ennyire fel tud bosszantani? Alapjáraton is nehéz engem kihozni a sodromból, de neki rohadt könnyen megy…

- Látom megint veszekedtetek - felpillantottam Minseok arcára, majd egy sóhaj hagyta el ajkaimat.

- Nem a veszekedés a probléma. Az hogy… Jongdae-nak van egy egyfajta…

- Stílusa - fejezte be helyettem az idősebb mosolyogva.

- Milyen szépen fogalmaztál! Régen ez sosem zavart, mert nem felém irányult. Velem egészen másképp beszélt.

- Ti ennyire jól ismeritek egymást?

Jongdae

- A kurva életbe! - fakadtam azonnal, amint Lay elhagyta a szobát. - Miért kellett már megint feleslegesen pofáznom? Most döntöttem el, hogy nem is veszem észre a létezését. Csak egyszer fognád be Kim Jongdae!

- Nos, az nem lenne rossz.

- Chanyeol… - legalább annyira meglepődtem barátom megjelenésén, mint azon, hogy levelet hagyott nekem. - Miért… Vagy itt?

- Bocsánattal tartozom - mondta halkan egy nagy levegő után. - Én… Megütöttelek és ez… Nagyon nem volt legjobb baráthoz méltó. Szóval sajnálom.

- Provokáltalak. Ami szintén nem volt legjobb baráthoz méltó. Én is sajnálom.

És ennyi elég is volt. Csak kimondtuk és ismét rendben voltunk. Chanyeol jókat röhögött a lila foltjaimon és meg szokásomhoz híven szapultam őt, de így voltunk rendben. De tudtam, ha felhozom a Yixing-témát ismét gond lehet közöttünk, de muszáj voltam, mert tudni akartam, hogy mi van köztük. Tényleg érdekelt. Mert Chanyeol a legjobb barátom volt és a legjobbat akarom neki.

- Yixinggel… Megvagytok? - akármennyire is próbáltam még saját magam is tudtam, hogy elég furán ejtettem ki a szavakat és ezt ő is hallotta, de nem tette szóvá.

- Ami azt illeti… Randira hívtam - hatalmasat kellett nyelnem, hogy visszaszorítsam a kikívánkozni akaró reakciómat, végül összeszorított fogakkal reagáltam.

- Örülök, haver!

Yixing

- Chen nem beszélt arról, hogy régen egy suliba jártunk? - kérdeztem meglepődve Minseoktól.

- Nem, csak annyit mondott ismer téged. És hogy jobb elkerülni téged, mert nem vagy kedves ember - összevonta a szemöldökét. - Csak nem értem miért. Az első találkozásunkkor vigyáztál rám. Én nem egy szemét srácnak ismertelek meg.

- Lehet, hogy… Szóval nem ismersz még eléggé. Chen jogosan viselkedik velem úgy ahogy. Én… Olyat tettem vele, ami… Ami rohadt nagy köcsögség volt. És… És tényleg nem várom el a megbocsájtását, de… De zavar, hogy nem veszi észre, hogy… Hogy tényleg sajnálom - éreztem, hogy kicsordul egy könnycsepp a szememből, de gyorsan le is töröltem.

- Próbáltad már így elmondani neki, hogy hogy érzel?

- Minseok, kérlek… Chennel én sehogy se tudok beszélni. Csak ordibál vagy lekezelő velem. Bármennyire is akarom mi nem tudunk beszélgetni normálisan két mondatot se. Viszont… Tudod, észrevettem.

- Hmm? Mit?

- Hogy… Te… - lassan, megfontoltan beszéltem és még így sem tudtam, hogy végül hogy is fogalmazzam meg, amit akarok.

- Igen? - a harmadéves szemei érdeklődve tekintettek rám és láttam bennük, hogy nagyon nem érti mire akarok kilyukadni.

- Hogy hogy nézel Jongdae-ra.

Jongdae

Örültem én tényleg, hogy Chanyeol boldog, de bárcsak ne Lay lenne az, aki miatt. Egyszerűen még a sejtjeim is tiltakoznak az ellen, hogy ne fojtsam meg rögtön, amit meglátom. Tönkre tette a családom, összetört engem és meg se bűnhődött érte. Még csak lehetőségem se volt, hogy a fejéhez vágjam az egészet, mert elhúzott a családjával a picsába! Én tényleg rohadtul gyűlölöm őt!

- Ez az öreg tuti nem százas - súgta halkan a fülembe Chanyeol. Kábán bólogattam szavaira, de, hogy őszinte legyek még azt se tudtam melyik órán ülök, nemhogy ki a tanár. Ezután ismét az új kedvenc időtöltésemnek szenteltem az időt, nyitott szemmel aludtam, csak a tanár utolsó mondatára kaptam fel a fejem.

- És csakhogy tudják, ezért kapják a jegyet majdnem az össze tantárgyból!

- Mi a faszról beszélt ez, Chanyeol? - ijedten markoltam barátom karjába, mire fájdalmasan felszisszent.

- Baszki, te sose figyelsz?

- Mi a francért kérdezel olyat, amiről tudod úgy is, hogy mi lesz a válasz?

- Anyám… A tanár most közölte, hogy mi lesz a félév végi feladat. Egy színpadon kell előadni, amit a tanárok értékelnek majd és erre kapjuk a jegyeket. Ének, tánc, ruha, jellem és a többi szar. Ezeket fogják pontozni.

- A rohadt életbe! Én nem is tudok táncolni!

- Akkor kapkodd magad az órákon. Szerencséd, hogy még csak most kezdődött a szemeszter. Vagy keress valakit, aki jól nyomja és hajlandó segíteni!