Sors, dögölj meg! [LayChen] 7. Fejezet

Sziasztok :) Igen jól látjátok, ismét új LayChen rész :D Ne szokjatok hozzá, kivételes alkalom a három (nekem négy hehe) napos hétvége miatt. Sajnos itt a vizsgaidőszak, ami nekem is tanulást jelent ezerrel, de azért igyekszem tartani az átlagos egy hetes frissítést. A végét leszámítva gyorsan írtam a fejezetet, ezért is lett rövidebb picivel, mint szokott. Nehezen akart összejönni a vége és nem is abba az irányba megy maga a fic, mint először terveztem, de hát ez van, mint tudjuk a sztori írja magát :D Na de szót se többet, kellemes olvasást ^^

7. Fejezet

Yixing

Alig egy pillanat alatt történt minden; Chanyeol előre lendült és bemosott egyet Chennek, aki hátra tántorodott egyenesen Minseok karjai közé. Ezzel együtt Kris - mint megtudtam nevét - is mozdult, méghozzá Chanyeol felé. És igen, elég szép verekedés alakult ki. Meg se tudom mondani, hogy végül ezek után hogy lehet, hogy nem Kris, hanem Chen volt az, akit Chanyeol megvert. Nem hittem volna, hogy ilyen jól verekszik, ezért még időben elvonszoltam Chent nehogy nagyobb kárt tegyen benne.

Idegesen rángattam magam után és nem érdekelt, hogy folyton rinyál, hogy neki mennyire fáj. Teljesen megőrült? Ha jó barátja nyilván tudja, hogy milyen jól bunyózik! Amint bevágtam az ajtót, s őt lelöktem az ágyra rögtön megfelelő kellékek után kezdtem keresgélni.

- Na engem te csak ne ápolgass! - mordult fel azonnal, amint leguggoltam elé. - Nem kell a- Ááá! Ez fájt! - megforgattam szemeimet, ahogy Chen vergődését figyeltem miután hozzányomtam a fertőtlenítős vattát a szája széléhez.

- Ne gyerekeskedj már!

- Mi a francért vagy itt velem ahelyett, hogy Chanyeolt babusgatnád?

- Mert érted jobban aggódóm!

Jongdae

Sosem hittem volna, hogy egyszer Chanyeoltól kapok majd egy ütés. Persze számíthattam volna rá. Miért vagyok ilyen szerencsétlen, ha a legjobb barátokról van szó? És miért kell nekik még találkozni is…

Nem akartam, hogy más is belekeveredjen, így félretoltam Krist mielőtt kap még egyet barátom hatalmas öklétől, de az így engem talált el. A következő néhány perc ki is esett, arra eszméltem, hogy Lay leguggol elém egy vattapamaccsal. Hogy őszinte legyek meglepett, hogy nem Chanyeollal van, az pedig még inkább, hogy aggódik értem. Annyira leállt az agyam, hogy minden megszólalás nélkül hagytam, hogy ellássa sebeimet, majd hogy az arcomhoz nyomjon egy csomag jeget. Amiről fogalmam sincs, hogy honnan szerezte.

Reggel az első dolog, amit megpillantottam az egy bögre tea volt, egy szendvics és egy levél miszerint pihenjek. Chanyeol aláírásával. Kurvára ledöbbentem, annyira hogy miközben ettem, még akkor is a papírt bámultam. Megbánta volna? Az az igazság, hogy szerintem én jobban bánom, ami történt. Nem kellett volna úgy viselkednem ahogy, csak figyelmen kívül kellett volna hagynom Lay létezését és megkérni Chanyeolt ne is beszéljen kettőjükről.

- Jól vagy? - elmélázásomból az általam legjobban gyűlölt személy hangja hozott vissza.

- Ugye tudod, hogy nem foglak kevésbé gyűlölni csak mert ilyen vagy? - kérdeztem vissza flegmán, mire megvonta a vállát és hasonló stílusban válaszolt.

- Ugye tudod, hogy nem érdekel a nyomorod?

Yixing

Elegem volt Chenből. Az ember csak segíteni akar, de ő azonnal támad és ez a hanghordozás… Értem, vágom, haragszik. De igazán lehetne valamivel normálisabb is. Nem várom el tőle, hogy öleljen magához, barátkozzon velem vagy akármi, de egy kicsit megerőltethetné magát.

Látszódott rajta, hogy őt is meglepte válaszom, de hamar rendezte arcvonásait.

- Nocsak, már nem is próbálkozol?

- Belefáradtam Jongdae. Bírd még ki három napig és eltűnök valahova.

- Ohh istenem, bár ott tartanánk már!

- Baszd meg! - vetettem oda neki dühösen, majd kisiettem a helyiségből.

- Amíg itt vagy nem tudom! - üvöltött utánam. Idegesen rohantam végig az egész koleszon, majd kint az udvaron leültem egy padra. Frusztráltan túrtam bele a hajamba, majd miután realizáltam milyen izzadt a futástól, egy óriási fintort villantottam. Hogy a picsába lehet, hogy ennyire fel tud bosszantani? Alapjáraton is nehéz engem kihozni a sodromból, de neki rohadt könnyen megy…

- Látom megint veszekedtetek - felpillantottam Minseok arcára, majd egy sóhaj hagyta el ajkaimat.

- Nem a veszekedés a probléma. Az hogy… Jongdae-nak van egy egyfajta…

- Stílusa - fejezte be helyettem az idősebb mosolyogva.

- Milyen szépen fogalmaztál! Régen ez sosem zavart, mert nem felém irányult. Velem egészen másképp beszélt.

- Ti ennyire jól ismeritek egymást?

Jongdae

- A kurva életbe! - fakadtam azonnal, amint Lay elhagyta a szobát. - Miért kellett már megint feleslegesen pofáznom? Most döntöttem el, hogy nem is veszem észre a létezését. Csak egyszer fognád be Kim Jongdae!

- Nos, az nem lenne rossz.

- Chanyeol… - legalább annyira meglepődtem barátom megjelenésén, mint azon, hogy levelet hagyott nekem. - Miért… Vagy itt?

- Bocsánattal tartozom - mondta halkan egy nagy levegő után. - Én… Megütöttelek és ez… Nagyon nem volt legjobb baráthoz méltó. Szóval sajnálom.

- Provokáltalak. Ami szintén nem volt legjobb baráthoz méltó. Én is sajnálom.

És ennyi elég is volt. Csak kimondtuk és ismét rendben voltunk. Chanyeol jókat röhögött a lila foltjaimon és meg szokásomhoz híven szapultam őt, de így voltunk rendben. De tudtam, ha felhozom a Yixing-témát ismét gond lehet közöttünk, de muszáj voltam, mert tudni akartam, hogy mi van köztük. Tényleg érdekelt. Mert Chanyeol a legjobb barátom volt és a legjobbat akarom neki.

- Yixinggel… Megvagytok? - akármennyire is próbáltam még saját magam is tudtam, hogy elég furán ejtettem ki a szavakat és ezt ő is hallotta, de nem tette szóvá.

- Ami azt illeti… Randira hívtam - hatalmasat kellett nyelnem, hogy visszaszorítsam a kikívánkozni akaró reakciómat, végül összeszorított fogakkal reagáltam.

- Örülök, haver!

Yixing

- Chen nem beszélt arról, hogy régen egy suliba jártunk? - kérdeztem meglepődve Minseoktól.

- Nem, csak annyit mondott ismer téged. És hogy jobb elkerülni téged, mert nem vagy kedves ember - összevonta a szemöldökét. - Csak nem értem miért. Az első találkozásunkkor vigyáztál rám. Én nem egy szemét srácnak ismertelek meg.

- Lehet, hogy… Szóval nem ismersz még eléggé. Chen jogosan viselkedik velem úgy ahogy. Én… Olyat tettem vele, ami… Ami rohadt nagy köcsögség volt. És… És tényleg nem várom el a megbocsájtását, de… De zavar, hogy nem veszi észre, hogy… Hogy tényleg sajnálom - éreztem, hogy kicsordul egy könnycsepp a szememből, de gyorsan le is töröltem.

- Próbáltad már így elmondani neki, hogy hogy érzel?

- Minseok, kérlek… Chennel én sehogy se tudok beszélni. Csak ordibál vagy lekezelő velem. Bármennyire is akarom mi nem tudunk beszélgetni normálisan két mondatot se. Viszont… Tudod, észrevettem.

- Hmm? Mit?

- Hogy… Te… - lassan, megfontoltan beszéltem és még így sem tudtam, hogy végül hogy is fogalmazzam meg, amit akarok.

- Igen? - a harmadéves szemei érdeklődve tekintettek rám és láttam bennük, hogy nagyon nem érti mire akarok kilyukadni.

- Hogy hogy nézel Jongdae-ra.

Jongdae

Örültem én tényleg, hogy Chanyeol boldog, de bárcsak ne Lay lenne az, aki miatt. Egyszerűen még a sejtjeim is tiltakoznak az ellen, hogy ne fojtsam meg rögtön, amit meglátom. Tönkre tette a családom, összetört engem és meg se bűnhődött érte. Még csak lehetőségem se volt, hogy a fejéhez vágjam az egészet, mert elhúzott a családjával a picsába! Én tényleg rohadtul gyűlölöm őt!

- Ez az öreg tuti nem százas - súgta halkan a fülembe Chanyeol. Kábán bólogattam szavaira, de, hogy őszinte legyek még azt se tudtam melyik órán ülök, nemhogy ki a tanár. Ezután ismét az új kedvenc időtöltésemnek szenteltem az időt, nyitott szemmel aludtam, csak a tanár utolsó mondatára kaptam fel a fejem.

- És csakhogy tudják, ezért kapják a jegyet majdnem az össze tantárgyból!

- Mi a faszról beszélt ez, Chanyeol? - ijedten markoltam barátom karjába, mire fájdalmasan felszisszent.

- Baszki, te sose figyelsz?

- Mi a francért kérdezel olyat, amiről tudod úgy is, hogy mi lesz a válasz?

- Anyám… A tanár most közölte, hogy mi lesz a félév végi feladat. Egy színpadon kell előadni, amit a tanárok értékelnek majd és erre kapjuk a jegyeket. Ének, tánc, ruha, jellem és a többi szar. Ezeket fogják pontozni.

- A rohadt életbe! Én nem is tudok táncolni!

- Akkor kapkodd magad az órákon. Szerencséd, hogy még csak most kezdődött a szemeszter. Vagy keress valakit, aki jól nyomja és hajlandó segíteni!