Sziasztok ^^ Nos, azt hiszem, hogy a bejegyzés címe melletti kis figyelmeztetés bőven elég összefoglaló ehhez a részhez ;) A szokottnál hosszabb, ugyanakkor a fiúk továbbra is cukik és persze, szerencsétlenek, mint mindig :D Kellemes olvasást ^^
26. Fejezet
Jongdae
Ujjaim eltűntek az ében tincsek között, testem ösztönösen közelebb húzódott Lay-éhez, miközben barátom ajkai olyan lágyan csókoltak, mint talán sosem. Lay kezdeményezett. Ilyenkor mindig meglep. Ennyi idő után is. Főleg azután, hogy ismét összetalálkozott azzal a fasszal. Tudtam, hogy erős, de döbbenetes, hogy folyton emlékeztet rá, mennyire is. Nem hiszem, hogy él a Földön nála kedvesebb és erősebb ember.
Reszkető kézzel markoltam felsője puha anyagába, amint megéreztem, hogy belsőm forrósággal telik meg és még jobban mellkasához simultam. Totál elszédültem, csak akkor csúszott ki belőlem néhány csalódott szitokszó, amikor elszakadt számtól, ám hamar elkábultam újfent, ugyanis nyakamba csókolt, majd óvatosan beleharapott a fülembe. Édes. Jó. Istenem.
- Ezt azóta is imádod? - kérdezte olyan kibaszott szexi hangon, hogy egy pillanatra felvetődött bennem, kizárt, hogy senkivel nem volt kapcsolata az elmúlt évek alatt. Túl jól csinálja. Még mindig. Ohh, anyám! Ha arra gondolok, hogy ezek az ajkak, illetve ujjak senkit sem érintettek azóta sem rajtam kívül… Hát… Mindegy.
Nem volt szükség válaszra szóban, pontosan tudta, mit mondanék erre, helyette a testem reagált. Határozottan szorítottam neki a helyiség egyetlen kis asztalának a csípőmmel, aztán beletúrtam hajába és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy szempillantás alatt rájöttem, túl vehemens voltam, azonban úgy tűnt, nincs Lay ellenére a dolog, így felbátorodva mélyítettem el ajkaink játékát. Annyi hotelszobában megfordultam már, hogy lehet, hogy Lay-jel ez az első alkalom?
Szívem olyan hevesen vert, hogy féltem, kiugrik a helyéről. Nem fogom meghazudtolni önmagam, persze, hogy arra vágytam, hogy Lay-jel lefeküdjek végre, mégis, az, hogy értem, miattam ilyen könnyedén túllépett a volt tanárával történteken, elmondhatatlanul jól esett. Mert ez elárulta az érzéseiről, hogy egy cseppet sem változtak. Tényleg. Egy hangyafasznyit sem.
Yixing
Én esküszöm, hogy meg szándékoztam beszélni Chennel a Chanyeol-témát, de… Rövid, ám kedves szavai pillekönnyen vonták el a figyelmemet mindenről, ami nem ő volt. Mint állandóan.
Jobbom magától értetődően fenekére tévedt, s belemarkoltam, mire elégedetten mordult fel, majd combját lábaim közé csúsztatta, csakhogy kicsit játsszon még az idegeimmel. Már az újbóli találkozásunk után sejtettem, hogy ha vele gabalyodnék össze, nem lenne vele bajom. Ettől függetlenül a kis hang a fejemben nem igazán akart engedni, viszont a testem ebben a szituációban automatikusan vette a jeleket és rohadtul tetszett neki. A szívem meg repes, hogy Chennel vagyok.
- Mi a francért nem vettünk ki sosem egy hotelszobát? - zihálta ajkaimba, aztán újra lecsapott rájuk, közben a fürge kis ujjak a pólóm alá kíváncsiskodtak. - Adtam volna egy szerepjátékot - suttogta, s egy gyors mozdulattal lenyomott az asztalra. Zavartan pislogtam rá, ő pedig csak némán várt, oké-e ez így nekem. Egyszer sírba visz a figyelmes Chen.
- És képes lettél volna eljátszani egy szende szűz szerepet? - vontam fel a szemöldököm incselkedve és igyekeztem nem foglalkozni a hasamon pihenő két kivételesen forró tenyérrel. Alighanem ez a szerep állhatott a legmesszebb tőle. - Vagy - hajoltam oda hozzá annyira, hogy szám súrolja az övét - neked is ilyen klisés tűzoltós-rendőrös fantáziáid vannak?
Esetlenül támaszkodtam meg alkarjaimon, amikor több perc elteltével sem csinált mást, mint meredt rám nagy szemekkel. Egy ponton túl kezdtem azon aggódni, elaludt, vagy teljesen elszállt az agya máshova, ám akkor villámgyorsan, mégis meglepő gyengédséggel ajkaim után kapott. Bőröm azonnal megérezte a hiányt, ahogy elvette kezeit, de nem sokáig kellett nélkülöznöm őket, lágyan arcomra simította tagjait.
- Kurvára hiányzott már ez - értetlenül sandítottam rá a halk motyogás után és már a nyelvem hegyén volt válaszom, miszerint értékelném, ha szexnél azért többre tartaná a dolgot, azonban hamar folytatta. - A szóváltások. A felszabadult Lay. Az a Lay, aki velem vagy.
Jongdae
Lay a legtöbb dologban nem változott. Abban, ami igazán ő volt, nem. Segítőkészsége mindenen túltett, mégis, ami a legjobban hiányzott belőle, az ez volt. A könnyed, fesztelen hangnem. Hogy mindenre volt egy visszavágása. Rajta kívül senki nincs és szerintem nem is lesz soha, aki elbírt volna hallgattatni egy-egy ilyen mondattal.
- Hiányoztál - súgtam olyan szerelmes hangon neki, amennyire csak tudtam úgy, hogy közben alig vártam, hogy végre a lényegre térjünk. A francba is, két éve? Vagy három? Baszki, Jongdae, rohadtul mindegy most! Szóval régóta arra várok, hogy ilyen helyzetben legyünk, de… Nagyon kikívánkozik. - Annyira… Kibebaszottul… Hiányoztál.
- Te is nekem - kuncogott fel, miközben puhán végigsiklott tenyere hátamon, majd kissé oldalra fordítva fejét egy apró puszit nyomott halántékomra. Elvörösödve bújtam nyakába és próbáltam nem meghalni zavaromban. Gőzöm sincs, miért éreztem magam így, hiszen Lay-nek rengetegszer mondtam ilyen kurva nyálas szöveget, amíg együtt voltunk. Néha hányni tudtam volna magamtól, de hát ugyebár Lay-ről volt szó.
Ezúttal jól akartam csinálni. Nem sokaknak adatik meg második esély. Vagy ezredik. Ahonnan nézzük. Tudom, hogy nem tettem eleget hozzá a kapcsolatunkhoz a végén. Temérdek ilyen, vagy olyan órám volt, alig volt időm kettőnkön gondolkodni, ha pedig volt, sosem azt láttam, hogy valójában nem is beszéltem vele napok, a kurva életbe, néha hetek óta. Csak az lebegett előttem, mikor találkozhatunk újra. Ez hatalmas különbség volt kettőnk között. Én arra koncentráltam, mikor láthatom ismét, ő arra, meddig nem. Jobban kellett volna rá figyelnem.
Fokozva saját, lassan már mérhetetlen zavarom, nyúltam ki egyik karja felé és elpirulva összefűztem ujjainkat. Mostanában felettébb gyakran csináltam ezt és biztos voltam benne, hogy ez Lay-nek is feltűnt. Magam mellett akarom tudni őt, érezni, hogy igazából itt van és mutatni neki, hogy én is arra vágyom, hogy ő itt legyen. Velem. Egy fikarcnyival sem szeretem kevésbé, sőt asszem, még jobban szeretem, mi ezelőtt bármikor.
- Chen?
- Hmm? - kábán pillantottam fel rá mellkasáról, totál elvesztem a gondolataimban.
- Valami fura reccsenést hallottam - összevont szemöldökkel nézett rám és, mint egy végszóra, az asztal, amin terpeszkedtünk, megadta magát. Nos, ez sem változott ezek szerint, kibaszott szerencsétlenek vagyunk továbbra is. Király…
Yixing
Mondhatnám, hogy meglepődtem azon, hogy kitört a fasz tudja hány kilónk alatt az asztal lába, ám őszintén szólva, kicsit sem csodálkoztam. Ilyen a mi szerencsénk. Ezt vajon ki kell fizetnem? És mi az anyámat mondok, mi történt? Még a végén valami beteg állatnak fognak hinni…
A másik meg az, hogy… Hát, nem bántam. Chen kezei most már hűvösen simultak hátamra ott, ahol megütöttem, ajkai óvatos csókokat hintettek felhevült bőrömre. Az egyetlen, ami cseszettül feszélyezett az az volt, hogy… Milyen nyeszlett voltam. Idegesen kíséreltem meg eltakarni tagjaimmal leginkább a hasam, mert talán ott volt a legszembetűnőbb, mennyit is fogytam, azonban Chen természetesen rögtön kapcsolt és elkapta mindkét csuklóm. Bánatos mosollyal figyelt, aztán hirtelen egy határozott mozdulattal hátradöntött az ágyon és, mire feleszméltem, a zavaró bőrfelület minden elérhető négyzetmilliméterére egy-egy leheletnyi puszit adott.
- Nekem mindenhogy tökéletes vagy. Ezt sose felejtsd el - Kim Jongdae és a szerelmes megnyilvánulások. Nem hittem a tökéletes fogalmában, de tisztában voltam azzal, hogy Chennel szemben ebben a témában sosem nyernék. Úgyhogy inkább…
Fürgén fordítottam át magunkat és időt sem hagytam neki semmilyen reagálásra, csak lecsaptam szájára, hogy tutira belefojtsak minden további szót. Felnyögött, közben ujjai végigszántották hátam, s csípőjével félreérthetetlenül lökött egyet felfelé. A vágy újult erővel száguldott végig rajtam, már ha egyáltalán elhagyott valamennyire is, majd célba vettem a nyakát, hogy szarva a későbbi kérdésekre egy szép kis foltot szívjak rá. Körmei erősen vájtak bőrömbe, innen is tudtam, hogy nem bánja, rohadtul bejön neki és kurvára szarik rá ő is, ki mit fog gondolni. De azért nem felejtett el szóban is megerősíteni benne.
- Ajánlom, hogy ma megdugj - morogta a fülembe és egy istenes rántással szabályosan kitépte az övemet a helyéről. Be kell, hogy valljam, nekem meg az ilyen és ehhez hasonló mondatok hiányoztak. Egy kicsit. Csak egy egészen kicsikét.
Jongdae
Igyekeztem észnél maradni, ugyan a pólóm alatt kotorászó kezek miatt ez nagyon nehezen ment. Félig már valamilyen önkívületi állapotban voltam, csak az járt a fejemben, hogy Lay kibaszott szívdöglesztő teste, miként fog festeni fölöttem szex közben. Oké, tudom, hogy cseszett dögös lesz, de mikor láthatom már, a jó isten áldja meg?!
Nem finomkodva karmoltam bele felkarjába, amikor egy gyengéd puszit nyomott az ádámcsutkám környéki érzékeny felületre, azt követően elképesztő sebességgel megszabadított a felsőmtől. Nem vallottam magam csúnyának, sem régen, most meg pláne nem, viszont nem is voltam emiatt kérkedő, vagy ilyesmi, azonban az mindig is elégedettséggel töltött el, ha Lay nézett meg magának. Persze, neki nyilván be is akartam jönni.
Lihegve markoltam az összegyűrődött világos színű ágytakaróba, hátam önkéntelenül is ívbe görbült, amint Lay kidugva nyelvét végignyalt felsőtestemen fentről lefelé, végül beleharapott köldökömbe. És bassza meg, nem torpant meg ott.
Az agyam egy eldugott része tudta, hogy illett volna legalább rákérdeznem, biztos ezt szeretné-e, ám az totálisan leállt működni, ezúttal végleg és csak barátom ajkaira voltam képes koncentrálni. Mégis mikor vette le a többi ruhám?
Magasról szartam arra, ki hallja - hajnalok hajnalán, egy hotelben -, milyen rohadt hangosan is nyögtem, csak Lay érzékien mozgó szájára tudtam figyelni. Meg arra, hogy azért ne kopasszam meg szegényt. Esküszöm mindenre, ami szent, mikor Lay abbahagyta a kényeztetésem hajszálpontosan akkor, amikor már tényleg nem sok volt hátra, majdnem agyonvertem. A tudásától, ami a kínzásomat érinti szex terén, igazán megfelejtkezhetett volna. Ezt mondjuk, nem bántam volna.
- Hogy rohadnál meg - ziháltam rekedt hangon és próbáltam elkapni a vállánál fogva, csakhogy ő gyorsabb volt. Szóban.
- Én is szeretlek - Most már komolyan kezdem azt hinni, álmodom.
Yixing
Pontosan tudtam, hogy mit mondtam neki, de ténylegesen nem szerettem volna belegondolni. Annyira… Magától értetődő volt ebben a helyzetben. Ezután a tipikus kimjongdae-s mondata után. Úgyhogy csak úgy kicsúszott automatikusan, mint válasz. Talán így volt a legjobb. Mikor ez legutoljára szóba jött közöttünk, mindketten kínosan éreztük magunkat. Chen kereste a szavakat, nekem pedig gőzöm sem volt, hogy tényleg akarom-e hallani. Még most sem vagyok biztos benne.
Zavartan pislogtam felfelé, úgy elmerültem gondolataimban, hogy fel se tűnt, Chen átfordított minket, csak akkor eszméltem fel, amikor mérhetetlenül lágyan megcsókolt. Ez volt Chen válasza a szavaimra. Egy mérhetetlenül lágy csók. Kábán viszonoztam puha csókját, tenyereim lassan siklottak végig fedetlen combjain, csípőjén, aztán beletúrtam a kissé nedves szőke tincsek rengetegébe. Jobbom a mellkasára simult, kíváncsi voltam, hogy az ő szíve is olyan sebesen ver-e, mint az enyém. Hát, minimum olyan sebesen.
A puhatolózó, gyengéd csókok hamar szenvedélyesebbé váltak, olyan volt, mintha a levegő felforrósodott volna, miközben felültem és magam köré kulcsoltam vékony lábait. Balja erősen ölelte körbe a nyakam, másik keze a nadrágomnál matatott, ám nem igen akart sikerrel járni, amit nem felejtett el néhány gyönyörű, válogatott káromkodással véleményezni. Nem is ő lenne.
Kuncogva fontam az idegességtől reszkető ujjai köré sajátjaimat, azután nekiálltam én kigombolni a gatyám, mielőtt még letépni rólam ezt is, vagy isten tudja. Hangom elhalt, ugyanis közben apró puszikat adott a nyakam egyik legérzékenyebb pontjára és sajnos, vagy nem sajnos, az én kezeim is remegni kezdtek. Chennek bőven elég volt, hogy megoldottam a gomb-problémát, a többivel már boldogult ő maga is. Szerencsére.
Jongdae
Elégedetten figyeltem Lay vágytól elködösült íriszeit, amint kezem eltűnt nadrágjában és baszki, muszáj vagyok beismerni, hogy eddig azért voltak kétségeim aziránt, hogy Lay valóban akar-e engem. Na, már nem volt. Hatalmas vigyorral fürkésztem a sötétbarnán csillogó szempárt, azt követően lecsaptam ajkaira, s közben karom mozgásba lendült. Nem sokáig időztem szájánál, olyan kurva rég hallottam sóhajait, illetve nyögéseit, hogy semmi esetre sem szándékoztam megfosztani magam eme boldogságtól most. Szóval szívtam én is egy csinos kis foltot a nyakára.
- Baszd meg - motyogta csalódottan, mihelyst elengedtem merevedését és enyhén hátradőltem az ölében. Most visszakaptad!
- Én abban reménykedtem, hogy te fektetsz meg engem. De persze hosszú még a… Mai nap - somolyogva kacsintottam rá oldalra billentett fejjel, aztán, hogy biztosítsam afelől, nincsenek igényeim a domináns szerepre, lerántottam magammal az ágyra úgy, hogy ő kerüljön újfent felülre.
Nem akartam tovább húzni az időt; évek, ismétlem, évek óta arra vártam, hogy Lay végre megdugjon megint és egy kibaszott perccel sem voltam hajlandó többet várni. A francba is, az elmúlt hetekben kész kínzás volt az is, hogy nem értünk így egymáshoz!
Imáim valószínűleg meghallgatásra leltek, mert Lay sem húzta a dolgot, ugyanakkor ugyanolyan figyelmes volt velem, mint mindig. Annak ellenére, hogy egy ideje nem járt senki a hátsóm közelében, nem igazán éreztem fájdalmat, még a harmadik ujjánál sem, olyan óvatos volt. Nagyon vágytam már arra, hogy akcióban lássam, mégis a kedves, s csöndes szavak a fülemben, a gyengéd csókok úgy meglódították ketyegőm, hogy akár még órákon keresztül is feküdtem volna így alatta, mindennemű folytatás nélkül. Istenem, Lay, annyira…
- Szeretlek.
Yixing
Határozottan hallani akartam. Abban a pillanatban, hogy kiejtette száján, már biztos voltam benne. Utolsó emlékem erről a szóról az volt, amikor sírva üvöltötte nekem azon az elbaszott délutánon. Ezért is féltem hallani. Azóta is reményvesztetten, keservesen, szívfacsaróan és csalódottan visszhangzott a fülemben ez az egy csodálatos, azonban akkor nyomorúságos szó, ám most Chen egyetlen halk, bársonyos, s végtelenül szerelmes szavára el is illant a szörnyű hang.
Lágyan vettem birtokba a továbbra is alkohol ízű ajkait, majd beletúrtam hajába és közben érzékeltem, hogy ő meg a maradék ruhámat veszi célba. Szótlanul, ellenállás nélkül hagytam neki, hogy levegyen mindent, aztán egy jóleső sóhaj bukott ki belőlem, ahogy derekam köré kulcsolta csupasz lábait és teljesen magához szorított. Tenyerem öntudatlanul siklott végig testét, néhol elidőztem az ismeretlen izmok miatt, de sehol sem sokáig, hamar az orcájára simítottam kezem és így ösztönöztem, hogy nézzem rá. Oh, drága Chen, a tekinteted mindent elmond.
Elmosolyodtam a könyörgő fekete szemeket látva, s újra megcsókoltam. Chen szerintem egy élet-halál helyzetben sem lenne képes elrejteni azt, ha be lenne indulva, nemhogy most.
- Könyörögjek, vagy mi a franc? - mordult fel láthatóan igencsak feszülten, mire mosolyom vigyorba ment át.
- Hát…
- Hogy ba… Rohadnál meg a mosolyoddal együtt - szavai ellenére hangsúlya rengeteg érzelemmel volt tele, illetve durcás arca rohadt édes volt. Én pedig mindent meg akartam adni neki.
Jongdae
Bármennyire is sietni vágytam, nem szerettem volna Lay-jel szemben türelmetlen lenni. Abban most már ezer százalékig biztos voltam, hogy akarja és a legapróbb jelekből is tudtam szerencsére, ha baja volt, szóval attól nem tartottam, hogy rosszul lesz, de sürgetni sem szándékoztam. Csak bámultam rá két, remélhetőleg elég sóvárgással teli szemmel, hát ha megszán.
Megszánt. Mondjuk. Vagy ennyire akart ő is engem. Tuti az utóbbi. Hevesen esett ismét ajkaimnak, amit nem voltam rest én sem hasonló elánnal viszonozni, közben finoman megemelte a csípőm és áldja az összes istenség, tovább nem húzta a dolgot. Még számomra is kurva rég hallott kéjjel teli kiáltás tört fel torkomból, mikor belém hatolt, körmeim szokásomhoz híven rögtön a hátába mélyesztettem. Zihálva pillantottam bele a sötétbarna szempárba, mire egyszerre izgultam fel és jöttem zavarba még jobban, pedig eskü, nem hittem, hogy lehetséges. Lay mámortól, s szerelemtől csillogó tekintete maga volt a… Nem tudom. Minden, amire vágytam?
Pilláim akaratlanul is lehunytam, testem ívbe görbült, amint mozogni kezdett bennem. Még mindig ugyanolyan eszméletlenül kibebaszottul jó volt és én mindenképpen jelezni kívántam neki ezt, úgyhogy istentelenül hangosan nyögtem minden egyes mozdulatára. Gőzöm sincs, kinek köszönjem meg, hogy ez sem változott.
- Édes istenem, Lay, imádlak - lihegtem a fülébe, miközben még szorosabban átkaroltam. Alig hallhatóan nevetett bele nyakamba és fingom sincs, hogy, de azért még fokozta az iramot. Én meg még hangosabb lettem. És most már kicsit érdekelt. Nem sok mindenért szokott égni a pofám, azonban ezért holtbiztos, hogy fog, mikor kilépek innen.
Évek óta ez volt az első alkalom, hogy valódi gyönyört éreztem a szex végén. Nem, szeretkezés. Lay-jel mindig is az volt. A szívem majd’ ki akart szakadni a helyéről Lay ragyogó íriszeit látva, s végre a lelkem is kielégült, nemcsak a testem. Ne szakítsd el tőlem még egyszer, Sors, kérlek. Tényleg vele szeretném leélni az életem.
