Törött egész [LayBaek]

Sziasztok :) Elég rég hoztam már OS-t, pedig írtam egyet-kettőt, de nagyon nem voltam egyikkel sem megelégedve, így hanyagoltam a dolgot kicsit. Most viszont végre sikerült egy elfogadhatót összehoznom, aminek nagyon örülök. Remélem tetszeni fog nektek, kellemes olvasást ^^

Cím: Törött egész

Páros: LayBaek

Szereplők: Byun Baekhyun és Zhang Yixing (Lay)

Műfaj: fluff-angst keverék azt hiszem

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, enyhe szexuális utalások

A fiatalabb játékosan simított végig az izmos combon, mire a férfi frusztráltan mordult egyet, de azért igyekezett úgy tenni mint, aki észre sem vette az elkalandozó ujjakat. Lopva pillantott a hófehér kézfejre, majd figyelmeztetés gyanánt óvatosan ráfogott egy másodpercre, végül kicsit arrébb is lökte, mikor az nem akart leállni. A koreai fiú csalódott fújta ki a levegőt, de nem adta fel; újfent a másik lábára tévedt érintése, de ezúttal pusztán csak a durva anyagú fekete nadrágra helyezte tenyerét.

Halk sóhajt hallatva hunyta le pilláit Zhang Yixing, mikor a mellette ülő ismételten úgy döntött, ideje szórakozni egyet. Erőtlenül fordult az alacsonyabbik felé és szeretett volna rászólni, de képtelen volt kinyitni száját, félt, hogy egy illetlen hang csúszik ki belőle. Kezdte megbánni, hogy hagyta magát rábeszélni az éjjeli filmnézésre. Hogy is hihette azt, hogy Byun Baekhyunnal az ilyesmi teljesen normálisan fog működni?

Egyszeriben csak elhalt minden hang, ahogy a filmnek váratlanul vége szakadt, a szoba homályba borult, mert a lámpa is megadta magát. Egyedül a nappali öreg faliórája szolgáltatott némi zajt, illetve a hold nyújtott egy kevéske fényt. A magasabbik teste megfeszült, mikor a combján pihenő kéz hirtelen belemarkolt, majd meghallotta a heves levegővételt, ami arra engedte következtetni, hogy a fiatalabb még mindig hadilábon áll a sötétséggel.

Yixing gyengéden fonta a másik csuklója köré ujjait, majd óvatosan megszabadította magát attól, hogy minden vér kiszökjön a lábából, viszont nem állt szándékában az alacsonyabbat cserben hagyni. Lágyan simította két tenyere közé a reszkető kezet, majd az erősen a kanapé karfáját szorongató jobbat is. Aggódva figyelte a szemek sarkában gyülekező apró könnycseppeket és bár kissé nehezen látott a sötét miatt, Baekhyunt bármikor, bárhol képes lett volna észrevenni, érezni.

Vigyázva nyúlt oda arcához, hogy letörölje a félhomályban megcsillanó sós cseppeket, majd, olyan lassan, mint egy lassított felvételen, odahajolt és egy kellőképp gyengéd, s puha csókot hintett a remegő ajkakra. Meg se lepődött, mikor viszonzásul egy igen szenvedélyest kapott, ismerte már a fiút, tisztában volt vele, hogy félelme elfelejtése érdekében bármire képes lenne. Akármire.

Munkájából kiindulva rengeteg lelkileg törött emberrel találkozott, de sosem fordított olyan figyelmet senkire sem, mint rá. Amikor rájött, hogy érzelmei megváltoztak, próbált távol maradni a másiktól, de az hallani sem akart róla, mert, mint kiderült, hasonló érzésekkel viaskodott ő is. Titkos viszonyt folytattak mindenki háta mögött; a fiú szülei, további orvosai és a saját kollégái háta mögött is. De nem bánta.

Baekhyun egyre hevesebben falta az idősebb száját, közben igyekezett minél közelebb húzódni a számára legnagyobb biztonságot nyújtó személyhez és az nem ellenkezett. Szüksége volt arra, hogy érezze a kínai védelmező karjait maga körül, azokat a kezeket testén, amik minden egyes rossz döntése után csak végigsimítottak hátán kedvesen s sosem vádlón vagy kioktatóan.

Átdobta egyik lábát férfi combjain, majd az ölébe ült és úgy próbálta elmélyíteni az érzelmektől túlfűtött csókot, viszont az láthatóan nem volt vevő rá. Gyengéden tolta hátrébb az alacsonyabbat, mikor úgy érezte, kezdenek túlzásba esni, azonban végül mégis engedett Baekhyunnak. Ahogy mindig.

Vigyázva nyúlt Yixing a vékony lábak alá, majd felállt és megindult a kisebbel a hálószobája felé, közben próbált egy percre sem elszakadni a másik ajkaitól. Óvatosan tette le a hatalmas franciaágy közepére, majd az éjjeliszekrényen lévő gyertyához fordult, amit pont az ilyen áramkimaradások miatt tartott ott és gyorsan meggyújtotta azt, hogy a fiatalabbnak ne legyen rossz.

Mosolyogva figyelte a hálától csillogó szempárt a láng által megvilágított fényben, majd puhán bőrére simított, mikor megpillantotta újfent az apró könnycseppeket. Pályafutása alatt annyi emberrel találkozott, mégsem érzett úgy, mint most. Szerette látni a lelkileg levetkőzött Baekhyunt, mert ilyenkor tudta, hogy az érzései valósak. Régen annyira hideg, hűvös alak volt, hogy bárki messziről elkerülte volna.

A koreai alaposan végigmustrálta a férfi markáns vonásait, majd az idősebb kézfejére csúsztatta kezét és igyekezett minél szerelmesebb pillantásokkal bombázni a másikat, csakhogy lássa, mennyire is hálás annak, hogy így vigyáz rá. Szeretett volna magával köszönetet mondani, de Yixing, mint mindig, hárította az ajánlatot. Gyengéd csókot lehelt a még mindig remegő, kissé sós ízű ajkakra, majd finoman az ágyra nyomta az alacsonyabbat, hogy aludjon inkább.

Nem volt szüksége arra, hogy a fiatalabb a testét ajánlja fel neki és, noha nagyon csábító volt a gondolat, hogy eltöltsön egy éjszakát végre a fiatalabbal, úgy érezte, nincs még itt az ideje. Nem akkor, mikor ennyire sebezhető és nem akkor, mikor ki tudja, hogy valóban akarja-e a dolgot vagy csak az érzelmei vezérlik. Nem szerette volna, ha a fiú később megbánja döntését.

Baekhyun pontosan tudja, mit akart. Hogy ki akart. De tisztában volt a férfi erkölcsös mivoltával és az, hogy egyáltalán megengedte neki, nála aludjon minden áldott este, ráadásul egy ágyban vele, kész csoda volt. Ám ettől függetlenül, kívánta Yixinget, úgy érezte, ő a másik fele és bármit megadott volna azért, hogy tényleg eggyé váljanak. Zhang Yixing begyógyította lelke széthullott darabjait, majd apránként eltüntette a hegeket összetört szívéről s így ismét úgy érezte, egész.

Egy aprócska csók [LayBaek]

Sziasztok :) Elég rég hoztam már csak úgy random mód OS-t, de találtam egy hónapok óta porosodót a gépemen, kicsit kipofoztam és íme itt van; LayBaek :D Kellemes olvasást ^^

Cím: Egy aprócska csók

Páros: LayBaek

Szereplők: Byun Baekhyun és Zhang Yixing (Lay)

Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

Leírás: Egy pillanat egy repülőtér mosdójában kíváncsi vagy épp rajongó szemektől mentesen.

Az angyali hanggal megáldott srác összehúzott szemöldökkel nézte, ahogy titkon a legkedvencebb hyungja a hatalmas bőröndjét cipeli maga után. Mármint végülis olyan nagyon titkos nem volt, hisz mindenki tudta, hogy milyen jóban is vannak, de a fiatalabb már rég tisztában volt vele, hogy neki nem csak egy közeli barát volt a másik.

Világosan emlékezett rá, hogy már a legelső napon felfigyelt az édes akcentussal beszélő Zhang Yixingre. Persze, akkor még nem volt tisztában érzéseivel és nem is foglalkozott ilyen dolgokkal. Aztán, ahogy egyre idősebb lett lassacskán leesett neki mi is a nagy helyzet; kedvelte a kínait.

Ledobta saját táskáját a földre a repülőtér kellős közepén, majd odasietett Yixinghez, hogy segítsen neki, de az, mint bármikor máskor, elhárította a felkínált kezet. Mindig ezt csinálta. És Byun Baekhyun ezt nem értette. És nem is szerette. Ha fegyvert nyomtak volna a fejéhez sem tudta volna megmondani, hogy a másik miért nem fogadta el sosem a segítségét és nem csak ebben. Tulajdonképpen semmiben sem.

A jelenleg ezüstös, szürkés hajkoronával rendelkező ingerülten fújta ki a levegőt, majd nem épp a legkedvesebben rángatta ki az idősebb kezei közül a táskát. Amaz döbbenten meredt rá, majd enyhén elnyitott ajkakkal utána indult, de csak némi fáziskésés után.

Baekhyun tökéletesen tudtában volt annak a ténynek, hogy Yixing mennyire is fáradt volt valójában, hiába nem látták sosem a másikon. Vagyis ez így nem igaz. Ő látta. Pusztán abból, hogy telefonon keresztül hallotta a társát tudta, hogy az mennyire volt fáradt vagy éppen mennyire volt kicsattanó formában. Igen, ő mindent észrevett. És ehhez nem volt szüksége a szemeire.

Óvatosan tette le a cuccai mellé a kínaiét, majd gyengéden lenyomta maga mellé az egyik székre a váróban. Csöndesen üldögéltek egymás mellett, egyedül Baekhyun hangos levegővétele hallatszódott, ugyanis a másik annyira nézte őt, hogy rendkívül zavarba jött. Yixingnek volt egy olyan tekintete, amiről sosem lehetett tudni, hogy most éppen rájött a dolgokra vagy éppen teljesen máshol járt. És Baekhyun nem tudta, hogy most épp melyik helyzet állt fenn.

Az idősebb váratlanul elmosolyodott, mire Baekhyun szíve csődöt mondott és valami fura fuldokló hangot adott ki, persze ezek után el is tűnt a mosoly, helyére egy aggódó, összepréselt száj került. Yixing mindig is figyelt rá. Figyelt mindenkire. Ez utóbbi kissé zavarta. Jobb szerette volna, ha csak rá irányult volna az óvó viselkedés.

A barna rögtön csuklón ragadta és egészen a mosdóig el se engedte karját, Baekhyun pedig bármit megadott volna azért, hogy hosszabb legyen az út. De sajnos nem volt. Érdeklődve nézte, miközben Yixing a hátitáskájában keresgélt, majd pár pillanattal később elő is került egy üres üveg. Hamar megtelt vízzel és a kínai szájához érintette az üveget, hogy igyon, de ő csak bámult a másikra. Nagyon szerette volna, ha ez a védelmező jellem csak neki szólna, de tudta, hogy ez nincs így.

- Azt hittem… Rosszul vagy. Vagy nem? - Baekhyun továbbra sem tett mást csak meredt előre. Végig mustrálta az idősebb arcának minden egyes részletét; az orrát, a szemöldökét, a homlokát, az állát. Sokáig elidőzött a gyönyörű szemeknél, de mégis a legtöbb időt a másik vastag szájának szentelte. Óriásit nyelt, ahogy eljutott tudatáig, hogy bizony nagyon szeretné most megcsókolni, de alig gondolt bele, jött a szokásos következő gondolat, nem szabad. Ki tudja, hogy ezt a kínai hogy reagálná le.

- Nem, csak… Félrenyeltem - sosem volt gondja a hazudozással, elvégre mégis évek óta rejtegeti, hogy valójában miért is viszonyul úgy Yixinghez, ahogy, de akkor, abban a percben valahogy úgy jött ki, hogy az a mondat mindennek elhihető volt, csak az igazságnak nem. De az idősebb nem firtatta. Lassan elmosolyodott ismét, majd visszacsempészte táskája rejtekébe az üveget és elindult kifelé. Csakhogy a fiatalabbnak ez sem tetszett. Erőteljesen húzta vissza Yixinget a helyiségbe és mielőtt szokásához híven gondolkozott volna, nem tette. Előre dőlt és egy leheletnyi időre összeérintette ajkaikat. Tényleg csak egy tizedpillanat volt, nem több, de végre megcsinálta. A kínai pedig csak mosolygott továbbra is, majd gyengéden kézen fogta és visszasétált vele a cuccaikhoz.