Törött egész [LayBaek]

Sziasztok :) Elég rég hoztam már OS-t, pedig írtam egyet-kettőt, de nagyon nem voltam egyikkel sem megelégedve, így hanyagoltam a dolgot kicsit. Most viszont végre sikerült egy elfogadhatót összehoznom, aminek nagyon örülök. Remélem tetszeni fog nektek, kellemes olvasást ^^

Cím: Törött egész

Páros: LayBaek

Szereplők: Byun Baekhyun és Zhang Yixing (Lay)

Műfaj: fluff-angst keverék azt hiszem

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, enyhe szexuális utalások

A fiatalabb játékosan simított végig az izmos combon, mire a férfi frusztráltan mordult egyet, de azért igyekezett úgy tenni mint, aki észre sem vette az elkalandozó ujjakat. Lopva pillantott a hófehér kézfejre, majd figyelmeztetés gyanánt óvatosan ráfogott egy másodpercre, végül kicsit arrébb is lökte, mikor az nem akart leállni. A koreai fiú csalódott fújta ki a levegőt, de nem adta fel; újfent a másik lábára tévedt érintése, de ezúttal pusztán csak a durva anyagú fekete nadrágra helyezte tenyerét.

Halk sóhajt hallatva hunyta le pilláit Zhang Yixing, mikor a mellette ülő ismételten úgy döntött, ideje szórakozni egyet. Erőtlenül fordult az alacsonyabbik felé és szeretett volna rászólni, de képtelen volt kinyitni száját, félt, hogy egy illetlen hang csúszik ki belőle. Kezdte megbánni, hogy hagyta magát rábeszélni az éjjeli filmnézésre. Hogy is hihette azt, hogy Byun Baekhyunnal az ilyesmi teljesen normálisan fog működni?

Egyszeriben csak elhalt minden hang, ahogy a filmnek váratlanul vége szakadt, a szoba homályba borult, mert a lámpa is megadta magát. Egyedül a nappali öreg faliórája szolgáltatott némi zajt, illetve a hold nyújtott egy kevéske fényt. A magasabbik teste megfeszült, mikor a combján pihenő kéz hirtelen belemarkolt, majd meghallotta a heves levegővételt, ami arra engedte következtetni, hogy a fiatalabb még mindig hadilábon áll a sötétséggel.

Yixing gyengéden fonta a másik csuklója köré ujjait, majd óvatosan megszabadította magát attól, hogy minden vér kiszökjön a lábából, viszont nem állt szándékában az alacsonyabbat cserben hagyni. Lágyan simította két tenyere közé a reszkető kezet, majd az erősen a kanapé karfáját szorongató jobbat is. Aggódva figyelte a szemek sarkában gyülekező apró könnycseppeket és bár kissé nehezen látott a sötét miatt, Baekhyunt bármikor, bárhol képes lett volna észrevenni, érezni.

Vigyázva nyúlt oda arcához, hogy letörölje a félhomályban megcsillanó sós cseppeket, majd, olyan lassan, mint egy lassított felvételen, odahajolt és egy kellőképp gyengéd, s puha csókot hintett a remegő ajkakra. Meg se lepődött, mikor viszonzásul egy igen szenvedélyest kapott, ismerte már a fiút, tisztában volt vele, hogy félelme elfelejtése érdekében bármire képes lenne. Akármire.

Munkájából kiindulva rengeteg lelkileg törött emberrel találkozott, de sosem fordított olyan figyelmet senkire sem, mint rá. Amikor rájött, hogy érzelmei megváltoztak, próbált távol maradni a másiktól, de az hallani sem akart róla, mert, mint kiderült, hasonló érzésekkel viaskodott ő is. Titkos viszonyt folytattak mindenki háta mögött; a fiú szülei, további orvosai és a saját kollégái háta mögött is. De nem bánta.

Baekhyun egyre hevesebben falta az idősebb száját, közben igyekezett minél közelebb húzódni a számára legnagyobb biztonságot nyújtó személyhez és az nem ellenkezett. Szüksége volt arra, hogy érezze a kínai védelmező karjait maga körül, azokat a kezeket testén, amik minden egyes rossz döntése után csak végigsimítottak hátán kedvesen s sosem vádlón vagy kioktatóan.

Átdobta egyik lábát férfi combjain, majd az ölébe ült és úgy próbálta elmélyíteni az érzelmektől túlfűtött csókot, viszont az láthatóan nem volt vevő rá. Gyengéden tolta hátrébb az alacsonyabbat, mikor úgy érezte, kezdenek túlzásba esni, azonban végül mégis engedett Baekhyunnak. Ahogy mindig.

Vigyázva nyúlt Yixing a vékony lábak alá, majd felállt és megindult a kisebbel a hálószobája felé, közben próbált egy percre sem elszakadni a másik ajkaitól. Óvatosan tette le a hatalmas franciaágy közepére, majd az éjjeliszekrényen lévő gyertyához fordult, amit pont az ilyen áramkimaradások miatt tartott ott és gyorsan meggyújtotta azt, hogy a fiatalabbnak ne legyen rossz.

Mosolyogva figyelte a hálától csillogó szempárt a láng által megvilágított fényben, majd puhán bőrére simított, mikor megpillantotta újfent az apró könnycseppeket. Pályafutása alatt annyi emberrel találkozott, mégsem érzett úgy, mint most. Szerette látni a lelkileg levetkőzött Baekhyunt, mert ilyenkor tudta, hogy az érzései valósak. Régen annyira hideg, hűvös alak volt, hogy bárki messziről elkerülte volna.

A koreai alaposan végigmustrálta a férfi markáns vonásait, majd az idősebb kézfejére csúsztatta kezét és igyekezett minél szerelmesebb pillantásokkal bombázni a másikat, csakhogy lássa, mennyire is hálás annak, hogy így vigyáz rá. Szeretett volna magával köszönetet mondani, de Yixing, mint mindig, hárította az ajánlatot. Gyengéd csókot lehelt a még mindig remegő, kissé sós ízű ajkakra, majd finoman az ágyra nyomta az alacsonyabbat, hogy aludjon inkább.

Nem volt szüksége arra, hogy a fiatalabb a testét ajánlja fel neki és, noha nagyon csábító volt a gondolat, hogy eltöltsön egy éjszakát végre a fiatalabbal, úgy érezte, nincs még itt az ideje. Nem akkor, mikor ennyire sebezhető és nem akkor, mikor ki tudja, hogy valóban akarja-e a dolgot vagy csak az érzelmei vezérlik. Nem szerette volna, ha a fiú később megbánja döntését.

Baekhyun pontosan tudja, mit akart. Hogy ki akart. De tisztában volt a férfi erkölcsös mivoltával és az, hogy egyáltalán megengedte neki, nála aludjon minden áldott este, ráadásul egy ágyban vele, kész csoda volt. Ám ettől függetlenül, kívánta Yixinget, úgy érezte, ő a másik fele és bármit megadott volna azért, hogy tényleg eggyé váljanak. Zhang Yixing begyógyította lelke széthullott darabjait, majd apránként eltüntette a hegeket összetört szívéről s így ismét úgy érezte, egész.