Sziasztok :) Megjöttem a Sors, dögölj meg! ígért írói utószavával vagy
isten tudja, hogy hogyan is nevezzem mivel. Igazából már jó ideje írogatom, de
sosem éreztem úgy, hogy lenne lelkierőm feltenni, mert őszintén bevallom,
nehezen megy az elválás ettől a történettel. Rendesen a szívemhez nőtt, pedig
nem vagyok az az érzelgős típus. Eredetileg még az extra részek előtt terveztem
közzétenni, de nem jött össze, azóta meg még bővítettem kicsit. Akkor, lássuk!
*Story time + Spoiler khm*
Először is, azzal
kezdeném, hogy maga a történet eredetileg 2015 nyarán - egész pontosan július
végén, huszonnyolcadikán - pattant ki a fejemből. Hamar meg is írtam a kis
bevezetőt, a szereplők leírását és az első néhány fejezet meg is volt már
vázlatosan az elmém egy eldugott apró részén. Viszont a kivitelezés jócskán
váratott magára. Az első másfél fejezet után majd’ háromnegyed évet követően
hozzá se nyúltam. Komolyan, még csak bele se szagoltam. Most meg rendesen le
vagyok döbbenve, hogy majdnem 400 oldal lett Wordben O.O
Úgy voltam vele, hogy egy gyors fellángolás volt csak egy új sztori végett
és én sosem szerettem úgy megosztani valamit, hogy nincs legalább egy bizonyos
szintig kiforrott ötletem arról, hogy mi is lesz magában a történetben. Az sem
elhanyagolható tény, hogy közben még a Viszontagságos szerelem címűt írtam és
semmiképp sem akartam kettőt futtatni egyszerre, mert abból tuti nem lett volna
sűrű friss. Akkor kezdtem csak el, mikor a másik kész lett a gépen és már csak
fel kellett tölteni.
Végül 2016. márciusában nyúltam hozzá ismét, majd április elsején közzé is
tettem, hogy új történetbe kezdek bele, aztán negyedikén fel is tettem a
bevezetőt, illetve a leírásokat. Hetedikén pedig az első fejezetet (nyugi, nem
tudom egyik napot sem fejből, lestem a blogról), amire a mai napig nem vagyok
büszke, de mindegy… Véleményem szerint szar kezdés volt, így utólag
visszaolvasva, de hát semelyik író nincs megelégedve minden szavával.
Kb hetente jöttek részek, pedig az első négy rész, ha jól emlékszem már
kész volt, mielőtt egyáltalán feltettem volna akár az elsőt is. Ugye akkoriban
még nem tettem közzé a csoportban, de azért már akkor is volt, aki követte a
fiúk szerencsétlenkedését, ami elég nagy löket volt, hogy folytassam, aztán -
ha jól emlékszem a tizenötödik résznél - tettem közzé, ami szerintem egyik
legjobb döntésem volt.
Igazából az, hogy eljutottam tizenöt részig elég meglepő volt, mert
valamelyik - isten tudja melyik - fejezetnél írtam, hogy max
tizenkét-tizenhárom fejezetes lesz, nem több, de végül több lett, aminek örülök,
mert így - saját bevallásom szerint - jobban kikerekedett a történet. Azért
lássuk be, a fiúk a negyedig végéig nem is találkoztak, szóval nem is tudom mit
gondoltam a max tizenhárommal…
Többször is elgondolkoztam azon, hogy abbahagyom, de nyilván nem csak úgy a
semmibe, kapott volna rendes lezárást. Nevezzük akárhogy, de rosszul vagyok a
tudattól, ha valami nem szép, zárt, kerek egészet alkot. Oké, a szépről azért
vitatkozhatunk ennél a történetnél, de na, remélem értitek.
Először akkor terveztem a végét, mikor Lay - a 17. fejezetben - a parkban
megcsókolta Chent, hogy kipróbálja mégis milyen. Összejöttek volna azt ámen.
Ekkor még úgy voltam vele, hogy happy end lesz. (Anyám, utána ez hányszor
változott…) Aztán az őszi szünet előtt, mikor Lay kijelentette, hogy sosem
fognak járni a 27. fejezetben. Itt gondolom nyilvánvaló, hogy nem boldog vég
lett volna és ez elég sokszor is ment. Az egyik oka annak, hogy olyan lett a
történet maga amilyen, hogy sose tudtam milyen véget szánok neki. Mondjuk ezt
mondtam is többször, esküszöm, az 57. fejezetig tényleg gőzöm se volt róla,
hogy mi lesz végül. (Nem hiába a 7-es a szerencseszámom úgy látszik… Van,
akinek szerencse és van, akinek nem. Szegény fiúk...)
A címét illetően muszáj vagyok megemlíteni, hogy mikor megkapta a Sors,
dögölj meg! elnevezést az csak is azért volt, ahogy találkoztak az egyetemen a
fiúk, illetve Chanyeol és Yixing reptéri-egyetemi összefutása miatt volt. A
véletlenek miatt, amik miatt összefutottak/nem futottak össze sehol sem, úgy
voltam vele, olyan sorsszerű az egész. Először csak vázlatcímként szerepelt így
a mappámban (igazából először csak simán LayChen volt, jó hosszú ideig),
terveztem neki új címet találni, de valahogy semelyik sem volt elég találó,
úgyhogy végül maradt ez és ennek örülök. Azt hiszem nagyon találó lett végül,
nem? Szóval a történéseket és a címválasztás végett először totál semmi köze
nem volt a kettőnek egymáshoz, csak a kezdet miatt kapta azt, amit.
Másodszor, elmesélek
néhány érdekességet pár résszel kapcsolatban. Olyanokat, amiket átírtam, vagy
esetleg nem úgy lettek végül, ahogy akartam. Plusz akad olyan is, amit
konkrétan sosem írtam le, de a sorok között ott volt.
Már rögtön az elején, eredetileg úgy terveztem, hogy Chen és Kris igazán
sokáig élvezik majd egymás társaságát, sőt Joonmyunt nem is terveztem hosszú
ideig behozni, főleg nem Yifan leendő barátjaként.
Minseok és Yixing között sokkal mélyebb barátságot akartam írni, mint végül
sikerült, sőt, valljuk be, nem igazán lettek barátok sem, pedig szerettem volna
úgy írni, de valahogy sose jött úgy össze.
Néhányszor volt szó arról, hogy Jongdae-nak szüksége van gyógyszerre, meg
volt, hogy adott Lay-nek is nyugtatás céljából, például mikor a randijára
készült Chanyeollal vagy mikor rohama volt. Nos, sosem lett kimondva
kerek-perec, de egy időben Chen gyógyszerfüggő volt és ezekkel a részekkel
halványan arra utaltam, azonban ténylegesen már az egyetemen nem élt ezzel a
dologgal, csak ha úgy érezte, kell neki.
Igazából Jongdae szülei mindig tudtak arról, hogy fiúk mikor van éppen a
házukban, de sosem hozták ezt fel neki. Az 55. fejezetben például, mikor Yixing
elmegy hozzájuk Chen keresése közben, nevelőanyja mondja is, hogy itt szokott
aludni, holott Jongdae az ablakon szokott járni. Tehát tudtak arról, hogy ott
van, csak éppenséggel ismerik fiúkat annyira, hogy tudják, nem jó ötlet
felhozni ezt neki.
Az a srác, akivel a végén Chen megcsalta Lay-t, Luhan volt és azért nem
volt név szerint említve, mert Jongdae nem emlékezett rá, hogy már egyszer
összefeküdt vele. Mondjuk ezen meglepődik valaki is?
Az elején, mikor Jongdae és Chanyeol arról beszélget, hogy az Exodusba
mennek, majd Chanyeol kimegy és Chen hallja, hogy egy meglepett hangot ad ki, a
mai napig nem is tudom kit akartam oda írni. Komolyan, gőzöm sincs.
Szerettem volna sokkal, de sokkal részletesebben is írni egy ChanLay
randiról, de valahogy sosem jött ki úgy a történés, hogy ezt bele tudjam írni.
Egyik részben Jongdae-t egy bárból cipelte hazafelé Chanyeol a hátán és
szóba került egy bizonyos összefekvős incidens Chen, illetve két pasi között,
ez valójában sosem történt meg. Miután Chen tisztázta az érzéseit Lay-jel
kapcsolatban, csakis Luhannal feküdte le a történet végén, senki mással.
Baekhyun tényleg a két srácról csinálta a vizsga filmjét. Ezt is szerettem
volna egyszer beleírni, egy újbóli Baekhyun felbukkanás alkalmából, de sosem
jött össze.
Aki emlékszik rá, a 38. fejezetben, Chanyeol azt mondta a fiúknak, hogy egy
lánnyal lesz randija, nos ez amúgy hazugság volt. Csakis azért mondta ezt, hogy
megnyugtassa Jongdae-t. Viszont, amit mondott Lay-nek arról, hogy mennyire
tökéletesnek is találja őket együtt, azt tényleg úgy is gondolta, ezért sem
probálkozott sosem többet, elfogadta, hogy nem ő lesz az, aki mellett Yixing
leélni az életét.
A szemfüleseknek talán feltűnt, hogy az utolsó extra részben lévő képből
van kivágva az eredeti történetet lezáró összekulcsolt kép az 59. fejezetben.
És azért még így a végén megemlíteném, hogy rengetegszer, de tényleg nagyon
sokszor írtam úgy meg valamit, hogy ötletem se volt, hogy később hogy is oldom
meg. (például, egy olyan egész történeten átívelő dolog, mint a családi
problémáik, Lay édesanyjának kérdése sokáig homály volt még nekem is, ötletem se
volt, hogy végül miért is volt az, hogy Yixing egy szót se szólt az afférról az
apja és Jongdae anyja között). Nem tudom van e benne, de kilencvenkilenc
százalékig biztos vagyok benne, hogy akad logikai hiba benne.
Azt hiszem a végére elég nyilvánvaló lett, hogy Chanyeol szerelmes volt
Yixingbe, még ha néha úgy is tűnt, hogy igazából azt se tudja, hogy mi is akar.
Akárcsak Lay-nek, neki sem volt soha kapcsolata egy másik fiúval, így nem
igazán tudta, hogy mi is van, ezért nézett ki úgy, mintha csak együtt akarna
lenni vele, közben meg nem is meg igen is.
Őszintén bevallom, Chanyeol karaktere számomra az egyik kedvenc. Voltak
nehézségei Jongdae-val, de igyekezett jó barát maradni és az is maradt,
félreállt mikor kellett, segített, ha kellett, hiszen nem egyszer beszélt hol
az egyik sráccal, hol a másikkal, csakhogy azok között valami előrehaladás
legyen. Tudom, páran szidtátok őt, de nem volt tényleg legjobb barátja
Jongdae-nak?
A Chanyeolról írt dolgok után szerintem mondhatom, hogy Minseok pont a totális
ellentéte volt neki. Nyilván nem mindenki áll félre, ha az a személy, akibe épp
szerelmes, mást szeret. Mindezek ellenére, őt is imádtam írni, főleg a történet
végén.
Harmadszor, gondoltam
beszélek kicsit a folytatás eshetőségéről is, mert ja, senki ne higgye
azt, hogy ne jutott volna eszembe. Ami azt illeti ötletem is van, de nem
hiszem, hogy valaha megvalósítom, de igen, elképzeltem egy lehetséges következő
évadot, vagy akármit. Azt nem mondom, hogy nincs rá egy kis esély se, de nem
tartóm valószínűnek, hogy megtörténik.
Nagyon hálás vagyok minden véleményért, amit blogon vagy a csoportban vagy
akárhol, ahol kaptam, mert nélkülük nem hiszem, hogy ilyen sokáig tartott volna
a fic. Tényleg nagyon szépen köszönöm ^^ *mikrofon ledob, balra el*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése