2017. március 25., szombat

Könnyező tavasz [TaeXing]

Sziasztok :) Bár már rég volt, hogy ezen párossal érkeztem volna, mégis gyakori nálam a TaeXing, de nem is bírtam ellenállni nekik. Eredetileg egy négy részes kis aprócska sorozatnak készült, majd meglátom, mi lesz belőle végül. Remélem tetszeni fog nektek, kellemes olvasást hozzá ^^ (tudom-tudom, angst…)

Cím: Könnyező tavasz
Páros: TaeXing
Szereplők: Zhang Yixing (Lay) és Kim Taewoo (Kasper)
Műfaj: Angst
Korhatár: Nincs
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem


Mélyet szippantott a hatalmas park kellős közepén állva, hiszen a rengeteg virágzó fa hihetetlenül kellemes aromát hozott létre. Lassan nyíltak ki eddig lehunyt pillái, majd először a terebélyes lombokra pillantott, aztán a tiszta, kék égre. Szemei lomhán járták végig az egyetlen jelenlévő apró felhőt, majd ismét a föld felé irányította tekintetét.

Mutatóujja olyan óvatosan érintette meg az évekkel ezelőtt a fa törzsébe vésett szavakat, mintha nem is lenne szabad megtennie és sajnos, ez igaz volt. Régen nem volt már joga ahhoz, hogy akárcsak gondoljon azokra az egykor kismillió jelentéssel bíró szavakra. Szomorú mosolyra húzódott szája, ahogy felrémlett előtte az a gyönyörű májusi nap. Mikor egy életre belegravírozták a növénybe szerelmük jelképét.

Halk sóhajt hallatott, majd abbahagyta, amit csinált és inkább leült a néhány lépéssel arrébb lévő padra. Ismét lehunyta íriszeit, hátradőlt és csak élvezte a lágy, hűvös szellőt. Sokszor átkozta magát azért, mert akkor, amikor választás elé került, ő kegyetlenül párja szemébe vágta, hogy csakis második lehet, első sosem. Még így, évek hosszú távlatából is tökéletesen fel tudta idézni a másik könnyektől csillogó arcát, majd a megbántottságtól, illetve a döbbenettől fénylőt, mikor mindent hátrahagyva eljött a közös házukból.

Összerándult, ahogy fülét gyerekzsivaj ütötte meg, de különösképp nem érdekelte a dolog, hiszen a meleg tavaszi nap révén nyilvánvaló volt, hogy a jó időt mindenki ki akarja használni; idősektől kezdve a fiatalokon át a családokig. Elkedvtelenedve, rossz szájízzel kémlelte szeme sarkából, amint két kissrác a fűben rohanva boldogan kacagott, miközben egy nem mindennapi méretekkel megáldott kutya futott utánuk, alighanem az egyik fiú aprócska kezében lóbált bot miatt.

Sűrűn pislogva sütötte le pilláit és igyekezett visszanyelni a kicsordulni vágyó könnyeket, mert ennyi elég is volt, hogy eszébe jusson, mikor vele csinálták pontosan ugyanezt, körülbelül huszonöt évvel ezelőtt. Csupán alig fél év volt közöttük, mégis Taewoo sokkal érettebbnek tűnt már négy évesen is és az iskolás éveik alatt ez még inkább megmutatkozott. Sose felejti el, hogy a fiatalabb vékonyka, aggódó hangon utána kiáltott, hogy ne fusson ennyire azzal a faággal, mert csúnyán meg fog sérülni. És így is lett.

- Nosztalgiázol, Yixing? - a halk, semleges, de ugyanakkor a megszólított számára még mindig melegséget sugárzó szavak a fa túloldalán álló férfi szájából szöktek ki. Az idősebb nyomban a megfelelő irányba lesett, az elmúlt idő alatt sem felejtette a kellemes bariton hangzását, így gondolkoznia sem kellett azon, merre pillantson.

Szemei leplezhetetlenül mérték végig Taewoo lenge, stílusos ruhákba bújtatott alakját és bár mondhatta volna, azért van, hogy megszemlélhesse a másikat, de ez korántsem lett volna igaz. Félt a sötét szempárba nézni, így inkább kerülte azt. Nem akarta látni azt, amit sok-sok évvel ezelőtt is. Szégyenkezve sütötte le tekintetét, majd öltönynadrágjába törölte izzadt tenyerét, ám végül aztán mégiscsak összekapcsolta íriszeiket.

Gyötrelmesen erősen ütötte arcon a valóság; a férfit láthatóan nem érintette meg találkozásuk. Egy hangyányi fájdalom vagy bármely más érzelem sem tűnt fel ábrázatán. Egykedvűen simított végig a fa törzsén, pont ott, ahol az ébenhajú is, majd nekidőlve lepillantott, egyenesen rá. Yixing próbálta állni a szemeket, de képtelen volt néhány másodpercnél tovább tartani a szemkontaktust.

Pár pillanatig azt hitte, hogy felrémlik előtte élete legjobb időszaka, aztán ennyi, erre… Bánta, ami történt, de eddig, míg nem futottak újból össze, szentül meg volt győződve arról, jól döntött, ám most, látva a másikat, már nem volt olyan biztos benne.

Mellkasa bal részén érzett évek óta tartó tompa sajgás hirtelen mérhetetlen kínná változott, szemei könnybe lábadtak és bármit megadott volna azért, hogy hibája semmivé legyen. Tavasszal jöttek össze, tavasszal véstek a fába, tavasszal hagyta ott őt s most tavasszal újra találkoztak.

- Siratom a tavaszt, Taewoo - suttogta csöndesen, erőtlenül, majd felzokogott, mert a lelkében érzett apró remény elszállt, mint a közös fájuk levelei a szélben. Már sosem teheti jóvá, mert valójában nincs is rá szükség.

5 megjegyzés:

  1. Sziaa.~

    Bevallom, eddig mindig csak kerülgettem a történetet. Tudod, legalábbis remélem, hogy már sejtetted, ha elolvasok Tőled valamit, akkor ahhoz muszáj írnom is. De ahogy a szerepetekkel, úgy ezzel is kicsit elmaradtam a nyomasztó napok miatt. Imádom ezt a műfajt, szó szerint egy kincsként tartalak számon, hiszen rengeteg taexing, Yixing és angst van jelen veled együtt, és sokszor nyitom csak úgy meg a blogod, hogy újraolvasok egy-egy írást.
    Bár a fogalmazásod nagyon hétköznapi, ám egyáltalán nem unalmas - hiszen sok ember úgy próbálja feldobni az írásait, hogy költői képeket alkalmaz (khm én), de a tiedből semmi ilyesmi nem hiányzik. Mindig megállás nélkül képes vagyok végigolvasni az első szótól az utolsóig a történetet, annyira gördülékenyen vezeted az egészet, amit nagyon szeretek az írásodban. Ilyet nagyon ritkán érzek, leginkább könyvek olvasásánál.
    Remélem, hogy ennek tényleg lesz folytatása, mert bár engem nem annyira érintett meg Yixing elkeseredésből feltörő sírása, a tartalom maga nagyon megfogott. De jelenleg nem látom azt, hogy ő lenne a dominánsabb fél, amit azért furcsállok.:D
    Ha esetleg tényleg folytatod, mindenképp szeretnék arra is jelölést kérni! Most csak ennyi volnék, sajnos már az alváson kéne amúgy is gondolkoznom, nem pedig azon, hogy minél hitelesebben átadjam, mennyire imádtam és mennyire magába szippantanak a történeteid. Köszönöm, hogy olvashattam!

    Sumire

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia ^^

      Akkor olvasod el, amikor csak akarod, nem szalad el ^^ Pontosan tudom, hogy milyen, amikor minden az ember nyakába szakad és nincs ideje semmire sem ^^
      Én pont a költői képeket irigylem mástól, de sajnos azok használata nem az én műfajom. Egy időben még próbálkoztam vele, de nem ment, úgyhogy hagytam is, de ezek szerint, nem is baj. Örülök, hogy tetszik így neked ^^
      Egy évszakos kis négyrészesnek terveztem és mivel mindketten odáig vagyunk a TaeXingért, valószínűleg szép lassan meg is születnek majd. Már csak azért is, mert úgy se tudnék nekik ellenállni :D
      Kivételesen ebben a történetben nem is terveztem Yixinget dominánsnak :D Bár elképzelésemben Kasper is csak erős akart maradni Yixing miatt, hogy megmutassa neki, jól van, de azt nem sikerült beleírni ><
      Természetesen megjelöllek a következőnél is és köszönöm, hogy írtál, mindig nagyon jól esik olvasni :3

      Cass

      Törlés
  2. Jaj, most nem tudom, mit kezdjek magammal. TT
    Boldog dolgokra lenne szükségem, mert szomorú vagyok, de mégis jó tőled angstokat olvasni. De aztán csak még szomorúbb leszek. De boldog is, mert olvastam tőled.
    A fogalmazásról és a helyesírásról nem tudok mit írni, számomra tökéletes, mint mindig.
    Én furcsállom, hogy Yixing az, aki még mindig bánkódik, és Taewoo már túllépett. Bár remélem, nincs így, csak jól leplezi, hogy neki is fáj. Viszont Yixing sírása most valahogy nem hatott meg, hiszen miatta lett így.
    Remélem fogod folytatni, és akkor mindenképpen jelölj meg! ^^
    Köszönöm, hogy olvashattam ♥

    Chiemi~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy azért boldog is leszel tőle, nem csak szomorú, mert teljesen lehangolni nem akarok senkit sem soha :3
      Yixing sírása direkt volt olyan, hogy ne érződhessen rajta igazán az, hogy tényleg fáj neki és elárulom, Taewoo sem lépett tovább, csak meg akarta mutatni Yixingnek, hogy igenis jól van.
      Egyszer valamikor érkezik majd a következő is belőle, ez biztos, csak azt nem tudom még, hogy mikor ^^ Természetesen jelöllek majd :3
      Én köszönöm, hogy írtál ♥

      Cass

      Törlés
    2. Tudtam, hát engem nem lehet átverni. A kis szemét. :o
      De miért jó neki azt mutatni, hogy jól van? Ezt nem értettem sohasem. Ha csak szenved egy pár egymás nélkül, amikor szétmennek, miért nem maradnak együtt? Oké, vannak gondok, de mindent meg lehet oldani, ha tényleg szeretik egymást. A szerelem bonyolult dolog és jó nagy szívás. :/
      Aztán az a folytatás valami cuki legyen. :3♥

      Törlés