2023. április 30., vasárnap

Sors, dögölj meg! II. [LayChen] 36. Fejezet 18+

Sziasztok ^^ Tegnap este szerettem volna hozni az új részt, de nem volt rá időm és mivel ma meg egy családi összejövetelre vagyok hivatalos, gondoltam, a reggeli órákban gyorsan feldobom a kövi fejezetet. Extra hosszú és mint a figyelmeztetésből is látszik, a fiúk totál eleresztik magukat a bulin ;) Kellemes olvasást hozzá ^^

36. Fejezet

Yixing

Kábán támaszkodtam meg a kezemen és idétlenül vihogva figyeltem Sehunt, ahogy egy nővel próbálkozott. Elég rendesen felöntöttem a garatra, noha ez nem sok pohár piát jelentett. Nagyon alacsonyan volt a határvonalam, mióta nem ittam. Szóval már a negyedik feles után nehezemre esett a fókuszálás. Verjenek meg, sem tudom, hogy Sehun mikor érkezett meg.

Akadozva billent a fejem kissé arrébb Chen és Baekhyun táncoló párosára. Kívülállónak éreztem magam, láthatóan kurva jól elvoltak. Félreértés ne essék, nem voltam féltékeny, vagy ilyesmi, sőt nagyon örültem, hogy jól elvoltak. A zene ütemére táncoltak és folyamatosan beszéltek egymással, a másik szavába vágva, mert néha egyszerre mozdult a szájuk. 

A gond velem volt. Azelőtt sem voltam olyan, aki szórakozóhelyekre járkál és igen, Chennel sokban megfordultam, de az már régen volt. És inkább cipeltek, mintsem szívesen mentem. Meg akkor azért nem feszengtem ennyire. És most képzelhetitek, mennyire feszenghettem, ha becsiccsentve is érzékeltem. Egy tízes skálán úgy kb húsznak tűnt.

- Nem szagol, nem néz, csak ledönt! - döbbenten meredtem Sehunra, majd le a pohárra, azonban ő rögtön elkapta az állam és újra egyenesbe hozta a fejem. - Mondom, nem néz!

- Figyu… Ez azért… - motyogtam halkan, és bár ez akár tiltakozás is lehetett volna, nem volt az. Mert Sehunnak nem lehetett nemet mondani. Úgyhogy ujjaim öntudatlanul is az üveg köré záródtak. Sosem mertem nyíltan megkérdezni, hogy Chen tőle szerezte-e be, vagy még mindig tőle szerzi-e be a bogyóit.

- El kell lazulnod. És az alkohol láthatóan nem segít eleget. Ha többet iszol, akkor attól csak lefejeled az asztalt idő előtt, de ez - bökött maga elé - segíteni fog. Idd meg és menj oda végre Jongdae-hoz és kérdd fel egy nyomorult táncra. Vagy menetre a budiban. Vagy kint. Tökmindegy. Csak csinálj már vele valamit!

Kerekre tágult szemekkel bámultam az előttem az asztalra tehénkedő alakra, azt követően nagyot nyeltem. Jó lett volna elengedni kicsit magam, ám ez nem az én világom volt. Lehet, nekik könnyedén ment, viszont én nem ilyen ember voltam. Azok után nem, hogy tablettákhoz nyúltam, hogy megnyugodjak. De kurva jó lett volna felhőtlenül táncolni egyet Chennel.

Jongdae

Kibaszott nosztalgikus volt az Exodusban lenni. Szórakozni egyet. Az előző alkalom Lay-jel, illetve Sehunnal nagyon hamar gyászos véget ért. Oké, az, hogy utána lefeküdtünk Lay-el nyilván a legjobb estévé tette, de na. Rohadt jó volt végre a barátaimmal lenni. Meg Lay-jel. Bár… Végül is vele annyira nem voltam. Tudom, hogy csak teret akart hagyni nekem, hogy Baekhyunnal legyek - Sehun természetesen egy pacsi, valamit koccintás után már sehol sem volt -, azonban bármit megadtam volna azért, hogy egy kis időt együtt is töltsünk. 

- Uh, ez a mi számunk! - izgatottan ragadta meg Baekhyun a karom és húzott magához, mire incselkedve vontam fel szemöldököm. 

- Még félreértem!

- Azt leszarom! De van mögötted egy csávó, aki nagyon stíröl. Na, ő értse félre! - zavartan kíséreltem meg megfordulni, hogy megnézzem, kiről beszél, ám nem engedte. 

- Csak kíváncsi voltam - morogtam, miközben elvettem a kezét a fejemről. Belül igazából hálás voltam, mind tudjuk, hogy milyen vagyok. De itt van nekem Lay. És esküszöm, bármire, amire kell, én tényleg komolyan gondolom vele és nem akarom elbaszni megint azzal, hogy más felé tekintgetek, csak mert kicsit távolságtartóbb. Ráadásul elég biztos vagyok benne, úgy ezer százalékig, hogy a mai hajnalunk, vagy reggelünk, isteni lesz. 

- Legyél. De inkább arra a srácra, aki már felénk tart - kuncogva kacsintott rám, mire értetlenül pislogtam vissza, fingom sem volt, kire érti. Vagy egy millióan voltak körülöttünk. Aztán észrevettem.

Elvörösödve engedtem el Baekhyunt, holott nem volt miért rosszul éreznem magam és minden figyelmem a felém határozottan közeledő illetőre összpontosítottam. Nem szakítottam meg a szemkontaktust, pedig az a V-kivágású póló igencsak csábító volt. Mi a faszom ez a nézés? Menten megpusztulok!

- Szabad? - Oh, Lay, neked bármit!

Yixing

A derekánál fogva húztam magamhoz közelebb Chent, arcom a nyakába temettem és beszívtam az illatát. Az ismerős parfüm keveredett némi piával, valamint izzadsággal, ám még így is a számomra legtökéletesebb volt. 

- Nem mintha nem örülnék ennek, de ugye minden oké, Lay? - kérdezte csöndesen a fülem mellett. Aprót bólintottam és még szorosabbra fontam körülötte tagjaim. 

- Sehun felajánlott valamit.

- Hogy mit csinált?! - idegesen csattant fel és már neki is veselkedett, hogy kiszabaduljon a karjaim közül, alighanem azért, hogy elküldje a barátját melegebb éghajlatra a hangsúly alapján. - Megölöm!

- Nyugi, nem fogadtam el - békítően öleltem át ismét, s állam megtámasztottam a bal vállán. - De rávilágított, hogy eléggé ignoráltalak az éjjel. Sajnálom - fél lépéssel hátrébb léptem és óvatosan kisöpörtem egy nedves tincset a szeméből. - Csak…

- Tudom - vágott a szavamba lágyan. - Köszönöm.

Elmosolyodtam és elmerültem a félhomályban még feketébb szempárban, aztán meglepődve sandítottam le, amikor lassan összefűzte ujjainkat. Talán most már nem lenne gáz lelécelni. Baekhyun és Sehun itt van egymásnak, még ha az utóbbiról legtöbbször senki sem tudja, hol van. Rengeteg időt töltöttünk együtt Chennel, de tényleg nem vágyom másra, mint kettesben lenni vele. Megcsókolni zavaró pillantásoktól mentesen. 

Nagy eséllyel Chen is hasonló dolgokon gondolkodhatott, ugyanis váratlanul eleresztette az egyik kezem és fürgén megindult a kijárat felé. Összerándultam a hirtelen érzett hidegtől, amint kiértünk a szabadba és láttam Chen fedetlen karjain, hogy neki sem lehetett épp kellemes. Céltudatosan vonszolt maga után és csakhamar az Exodus másik oldalán lévő zsákutcában találtam magunkat. Már épp készültem mondani valamit, amikor is erősen nekitolt a falnak és a számnak esett. Hmm, ez érdekesnek ígérkezik. 

Jongdae

Amellett, hogy Lay nem akart bezavarni Baekhyunékkal, láttam rajta, hogy feszélyezi a tömeg. Biztos voltam benne, hogy ezt sosem mondta volna ki, mert tudta, hogy inkább lelépnék vele, mintsem szar helyzetben hagyjam. Lay, kérlek, törődj magaddal is.

Amúgy is gondoltam rá, hogy talán jót tenne neki, ha kicsit kijönnénk, de az a néhány pillanat bent a villódzó fények alatt teljesen elvette az eszem. A szívem azóta is olyan sebesen ver attól a szerelmes pillantásától, hogy komolyan aggódom azon, hogy infarktust fogok kapni. Lay-re vágytam, ám tisztában voltam vele, hogy ő nem az a típus, aki ilyen helyen keveredik szexbe, de azért… Jól érezhetjük magunkat, nem?

Jóleső sóhaj csúszott ki számon, ujjaim megnyomorgatták kicsit a vékony felsőjét, majd még közelebb simultam hozzá. Felmordultam, mihelyst ráharapott az alsó ajkamra jelzésképp, hogy szeretné elmélyíteni a csókot. Elmondhatatlanul sötét volt, alig láttam őt magát is előttem, mondjuk, nem is az volt a lényeg. Hanem az érzések. Bár ezzel a belőtt séróval… A francba is, Kim Jongdae, ne a haján gondolkozz már!

Elvigyorodtam, ahogy hozzá löktem az ágyékom és megéreztem, hogy nem hagyja hidegen már a smárolásunk sem. Habár ismerve őt…

- Mondd csak… - hajoltam a füléhez suttogva. - Kiverted, mielőtt eljöttünk?

- Baszki, Chen! Ez most komoly?! - röhögve kulcsoltam jobbom övére, azt követően belenéztem a megvilágítatlan utca miatt most feketének tűnő íriszekbe. Bárcsak láthatnám a vörös arcát! 

- Nos, én igen. Amúgy is kb fél perc kellett volna ahhoz, ho-

- Oké! - sietősen tapasztotta be tenyerével a számat, hogy inkább kussoljak, pedig szerintem nagyon tetszett volna neki a mondandóm. - Még ennyi idő után is néha alig hiszem el, hogy tényleg annyira szégyentelen vagy, hogy ezt a nyílt színen mondod - motyogta zavartan. 

Megnyaltam a kezét, mire meghökkenve rántotta el azt, azután hevesen a szája után kaptam, ugyan nem időztem ott sokáig. A meglepődés elég volt ahhoz, hogy Lay ne figyeljen, így mindennemű ellenkezés nélkül szabadítottam ki férfiasságát és ezután sem tököltem, csak térdre ereszkedtem előtte és gyorsan ajkaim közé is vettem. Engedd el magad, Lay, ez fergeteges lesz!

Yixing

Döbbenten kerekedtek el szemeim Chen tettére és már a nyelvemen volt a tiltakozásom, illetve kifakadásom, hogy mégis mi a faszt csinál nyilvánosan, de az egész egy artikulálatlan nyögésbe fulladt. Ennek totál elment az esze! Mégis… A kurva életbe, kibaszott jó!

Kezem ösztönösen a szőke tincsek közé markolt és Chennek elég volt egy mozdulatom is, hogy értse, én szeretném diktálni a tempót. Nem voltam durva vele, sosem lettem volna és amúgy is, Chen még mindig eszméletlenül királyul csinálta. Nem mintha nem lett volna benne elég tapasztalata, khm.

Próbáltam visszafogni magam, a hangomat, ám rohadt nehezen ment. Hogy ha még nem lett volna világos az előző kétezer említésemnél, cseszettül vágytam Chenre. És nem, én valóban nem vertem ki, mielőtt idejöttünk. A jéghideg zuhany segített. Egészen addig, amíg meg nem láttam Chent ebben a szerelésében. Vagy, amíg hozzám nem simult. Nem sok hiányzott, hogy felkapjam és…

- Chen… - egy elhaló sóhaj szakadt fel mellkasomból, koponyám hangosan koppant a falon, ahogy hátrabillent a fejem és gyengéden megszorítottam az előttem térdelő párom hajkoronáját. 

Chen vette a lapot, ugyanis rágyorsított, én meg a számba haraptam, hogy visszafogjam a kikívánkozó kiáltást, ami az orgazmus pillanatában majdnem kicsúszott belőlem. Chen önelégült vigyorral tenyerelt rá a kőre a vállaim felett, majd miután megnyalta az alsó ajkát, egy szenvedélyes csókba hívott. Hasonló hévvel mentem bele a dologba és bevallom, most úgy voltam vele, ha azt mondja, hogy dugjam meg itt és most, én megteszem. Szarok rá, hol vagyunk. Ilyen nyelvjáték után különben sem vagyok benne száz százalékig biztos.

Jongdae

Szorosan tapadtam Lay-hez és igyekeztem a szuszt is kicsókolni belőle. A vágy szép lassan rátelepedett az elmémre és már nem izgatott, hol vagyunk, kik vagyunk - főleg én -, csak élvezni akartam ezeket a perceket Lay-jel. Hetek óta tart a kapcsolatunk és tudom, hogy vannak gondjaink, mindig vannak és mindig lesznek is, de most… Az elmúlt időben, mindent összevetve, igazán boldognak éreztem magam. Nem akartam, hogy vége szakadjon. Faszt csak egy kis szórakozás! Ebből szex lesz, vagy nem tudom, hogy mit csinálok Lay-jel!

Beletúrtam ében hajába, aztán tagom a nyakára siklott és úgy húztam még közelebb magamhoz. Nem akartam, hogy vége szakadjon a tüzes csóknak sem. A tompa zenébe belekeveredett a kéjes nyögésem, amikor Lay belemarkolt fenekembe a farzsebemen keresztül és asszem, itt végleg elvesztettem a fonalat. A dögös, féktelen Lay. Imádom.

- Kérlek… - leheltem csöndesen az éjszakába és többet mondanom sem kellett. Hátam ívbe görbült, mihelyst benyúlt a gatyámba és úgy markolt a seggembe. Mármint konkrétan be-le-nyúlt. Megőrülök.

Lihegve, hatalmasra tágult íriszekkel pásztáztam az égboltot, mialatt Lay belemélyesztette a fogait a nyakamba és kiszívta azt. Fingom sincs, hogy fogom ezt elrejteni az ügynökség elől, vagy megmagyarázni, azonban ez most kurvára nem is érdekelt. Csak Lay perzselő csókjai és ajkai érdekeltek. Meghalok. Isten bizony, meghalok.

Lay vékony zongoraujjai olyan helyeken jártak, hogy felfogni is képtelen voltam. Álltunk - szó minden lehetséges értelmében -, ruha volt rajtunk és olyan szinten egymáshoz feszültünk, hogy még egy falevél se fért volna el közöttünk és mégis… 

- Csináld! A picsába, csináld már, vagy itt döglök meg, bassza meg!

Yixing

Nem is Chen lett volna, ha nem így közli a… Kívánságát. Én is akartam. De még mennyire, hogy akartam. És már egy fikarcnyit sem izgatott, hogy hol vagyunk, hogy megláthatnak, hogy Chennel, a híres énekessel smároltam olyan szinten, hogy azon is csodálkoztam, nem fulladtunk még meg. 

- Pedig kiverted, mielőtt jöttünk, nem? Ezt mondtad - minden szót ráérősen ejtettem ki a számon. Elégedetten figyeltem, ahogy a fekete szempár még inkább elsötétül szavaimra, azt követően huncut fény villant benne. Ezt most visszakapom.

- De - súgta pimaszul, miközben mutatóujjával állam alá nyúlt. - És közben rád gondoltam. Meg arra - hajolt a fülemhez -, hogy miként dughattál volna meg a hatalmas franciaágyamon a kivilágított Szöullal a háttérben.  És csak a rend kedvéért - húzódott vissza az arcomhoz -, nem látni be az ablakokon.

Na, ez volt a végső pont. Egy követhetetlen mozdulattal megfordítottam magunkat és nekilöktem Chent a falnak, majd az ajkaira martam. Egy másodpercre sem szakadtam el tőlük, ezalatt kezeim a nadrágjával voltak elfoglalva, de hamar rájöttem, hogy kizárt, hogy én most a hosszan befűzött bakancsával kezdjek valamit és ez neki is leesett. Csalódottan szakította meg csókunk és mire kettőt pislogtam, már háttal állt nekem.

- Jobb zseb.

Rögtön az említett helyre csúsztattam tagom, közben egy apró puszit adtam arcára. Félig lehunyt pillákkal nézett rám nyakamból, ahol a fejét pihentette és bár momentán ennél szebb látványra aligha vágytam, akaratlanul is felkuncogtam, amint ujjaim egy csomag óvszerre találtak. Ja, nem is Chen lett volna.

Csúnyán tekintett föl rám, ám egy szempillantás alatt tovatűnt a durcás ábrázata; gyengéden csókoltam végig az általam jelenleg elérhető összes bőrfelületét. Szándékomban állt minél jobban elvonni a figyelmét, mielőtt egy óvatos lökéssel beléhatoltam, mert aggódtam, hogy fájni fog neki, hiszen rég voltunk utoljára együtt, de azért így is káromkodott egyet összeszorított fogakkal.

- Szeretlek, Lay, de a kurva isten bassza meg! - Elbűvölő. Az ilyen, és ehhez hasonló mondatokkal vesz le újra, s újra a lábamról.

Jongdae

Lay-jel mindig is kínzás volt ilyen szempontból együtt lenni. Ez most kibaszott rosszul hangzott. Tehát. Arra értettem, hogy igen aktív szexuális életet éltem előtte, utána viszont oké, ritkábban voltak ezen vágyaim kielégítve, ugyanakkor basszus, semmire sem cseréltem volna el azokat a szeretkezéseket. Van fogalmatok róla, hogy miután gyakornok lettem, milyen kicseszett ritkán voltunk együtt? Na, az kínzás volt!

- Ne baszakodj! - szuszogtam halkan és balom a csípőmön lévő kezére fektettem, azután félreérthetetlenül jeleztem egyet neki. Hátranyomtam a seggem. 

Elvigyorodtam rekedtes nyögését halva, aztán sajnos, vagy nem sajnos - inkább az utóbbi -, arcomra fagyott a mosoly. Testem ívbe hajlott az élvezettől, mihelyst mozogni kezdett bennem, a fájdalom, ahogy jött, úgy el is tűnt. Félkézzel belemarkoltam hajába, a másik még mindig az övét szorongatta, és nyögtem. Olyan visszafogottan, amilyen visszafogottan csak képes volt ebben a helyzetben. Istenem, pedig rohadtul akartam, hogy hallja.

Sosem, senki sem tudott olyan örömöt okozni szex közben, mint Lay. És az előjáték… Anyám… Mindig kibaszott jó volt benne. Baszki, pedig ez tényleg csak egy menet. Egy menet egy klub zsákutcájában egy tetves kuka takarásában. Ezt kihúzhatom a képzeletbeli listámról. Nem, szeretkezés. Lay-jel mindig az. Legyünk bárhol, bármilyen helyzetben. Mert szeretem.

Lay az őrületbe kergetett, amikor benyúlt a felsőm alá és érzékien végigsimított többször is a mellkasomon, majd ráfonta ujjait férfiasságomra, hogy egy kicsit még gyötörjön. Szemét! Imádlak! 

Zihálva fordultam felé a fejemmel amennyire csak bírtam ebben a pozícióban és szerencsére azonnal tudta, hogy mit akarok. Lágyan csókolt meg és én is igyekeztem minél puhábban viszonozni azt. Őszinte leszek, kurvára nehezen ment. Alig voltam képes visszatartani a hangos nyögéseim, arról nem is beszélve, hogy legszívesebben a nevét ismételgettem volna mantra módjára. Ordítva. 

Erősen szorítottam rá kezére, ami azóta is a csípőmön volt, illetve véletlenül megharaptam az alsó ajkát, amikor elmentem. Pihegve vizslattam a mámortól csillogó szemeket; figyeltem az arca minden rezdülését, látni akartam az élvezettől világító íriszeket. Szívem gyorsabb tempóra váltott, amint meghallottam mély hangját, hogy a nevem suttogja, miközben őt is elérte a gyönyör. 

- Szóval… Ne baszakodjak? - húzta fel a szemöldökét somolyogva, mire megforgattam a szemem. - Azt hiszem, most pont azt tettem.

- Inkább szedd össze magad, vagy azt akarod, hogy hajnalban így találjanak? Bár… Én jót szakadnék az emberek fején! 

- Chen! - A francba! Most belegondoltam egy következő körbe…

 

2023. április 24., hétfő

Sors, dögölj meg! II. [LayChen] 35. Fejezet

Sziasztok ^^ Új résszel érkeztem, amiben is végre elmennek a fiúk bulizni, bár náluk ugye mindig akad valami :D Kellemes olvasást ^^

35. Fejezet

Jongdae

Kuncogva figyeltem Lay-t, ahogy égnek emeli a tekintetét, miután felé nyújtottam az üveget, majd egy csöndes sóhaj bukott ki belőle és kikapta ujjaim közül a piát. Elég szépen beleivott és bevallom, fingom sem volt, hogy ez amúgy jó ötlet-e, tekintve, hogy még mindig egy fejsérülést rejtett a nagyobbacska ragtapasz a fején. Asszem, tegnap óta nem kellett bevennie semmilyen gyógyszert, szóval jók vagyunk, nem?

Elpillantottam a szórakozóhely melletti utca másik felébe; Baekhyun épp telefonált. Francos időeltolódás. Lay-jel rá vártunk és gondoltam, közben megalapozhatnánk a hangulatot. Láttam Lay-en, hogy elég merev és, bár más körülmények között ez kurva jó lenne, főleg ha egy bizonyos testrészével lenne ez így, most szerettem volna, ha ellazul, és jól érzi magát. 

- Nyugi, jó lesz. Élvezni fogod - vigyorogtam rá, miközben közelebb léptem hozzá és a kabátja alatt átnyúlva, a derekára fontam jobbom. - Ha meg nem, bármikor lelécelhetünk - rántottam meg a vállam. Mondjuk, ez nem is rossz ötlet. Baekhyun is megkapja, amit akar és mi is. 

- Nem ezzel van bajom - bökött az épület felé a fejével. - Hanem azzal, hogy… Baekhyun rohadt sok és másra sem vágyom, mint veled lenni. Kettesben - erőteljesen nyomta meg az utolsó szót, amitől a szívem nagyot dobbant. Elég nagyot ahhoz, hogy aztán dél felé induljon az összes vérem.

Szabad kezemmel belemarkoltam a fekete, rajta kibaszottul szívdöglesztően álló bőrdzsekibe és teljesen felé fordultam úgy, hogy azért a derekát ne engedjem el, azt követően egy szenvedélyes csókba hívtam. Hasonló hévvel viszonozta azt, mire elégedetten nyögtem bele ajkaiba és eskü, egy másodpercre átfutott az agyamon, hogy inkább tényleg húzzunk el a faszba minél előbb, amikor is köhécselést hallottam a hátam mögött. Egyszer az életben nem lehetne, hogy nem zavarnak meg minket, Sors?

- Bemegyek, szerzek helyet. Ti folytassátok csak nyugodtan.

- Baekhyun?

- Igen?

- Rohadj meg!

Yixing

Aggódva követtem Baekhyunt egyre beljebb, Chen az ajtón való belépés után el is tűnt egyből balra a pult irányába. Nem a hely miatt voltam nyugtalan, elégszer látogattam el az egyetemista éveim alatt az Exodusba Chennel. Ami azt illeti, elég nosztalgikus érzés volt. Ha arra gondolok, itt is találkozhattunk volna először Chennel annak idején, nemcsak a kollégiumi szobánkban, mosolyognom kell. Élvezted, mi, Sors?

Aggodalmam tárgya az előttem határozottan sétáló illető volt. Túl barátságosan kezelt. Mintha mi sem történt volna Chennel közöttünk. Persze, gőzöm sincs, mit, vagy mennyit mondhatott neki Chen a szakításunkról, azonban valamit tuti mondott. És ismerve őt, az nem lehetett szép. 

- Gyere! - váratlanul ragadott csuklón Baekhyun és sietősen lehúzott maga mellé az egyik boxba. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy képes lettem volna továbbmenni egymagam. - Mi az? Csak nem Jongdae szexi felsőjén lengetted a szemed? - Ha még csak szexi lenne… A probléma az, hogy kibaszott izgató is…

Elvörösödve csúsztattam zsebre kezeimet az asztal alatt és félrenéztem zavaromban. Baekhyun ártatlan tekintettel pislogott rám és szerintem a válaszom várta, noha biztos voltam benne, hogy esélytelen tőlem bármi is. Chennek visszavágni egy-egy ilyen megszólalásra az egy volt, ám máséra már nem ment ilyen könnyedén. És nem is akartam.

- Kimegyek a mosdóba! - pattantam fel gyorsan és reakciót nem is vártam tőle, csak megiramodtam az említett helyiség felé. Igen, ennyire kényelmetlenül érzem magam vele.

Baekhyun volt Chen azon barátja, akivel semmi esetre sem vágytam kettesben maradni. Rettegtem, hogy milyen szöveget nyomhat le nekem. Még mindig kiállok amellett, hogy az, ami köztünk volt akkor Chennel, már nem igazi kapcsolat volt és jobb volt, hogy szétváltak útjaink. De hallani nem szerettem volna más véleményét is erről. Különösen nem Baekhyunét.

Jongdae

Pihegve érkeztem meg némi alkohollal az asztalunkhoz és sötét íriszeim rögvest Lay-t keresték, csakhogy nem volt sehol. Értetlenül sandítottam régi haveromra, miközben elé toltam az egyik poharat.

- Kirohant a vécére! - háromszor is nekikezdett, mire a hangos zenétől megértettem, mit is mondott, bár erre rendesen összeszartam magam. Lay egyedül a budin ekkora tömegben?

- Mindjárt jövök!

- Nem kell monitoroznod minden percben - húzott vissza és egy erős rántással már mellette is ültem. - Vagy éppenséggel a nyakán lógnod.

- Nem is lógok rajta! - mordultam fel durcásan. Baekhyun csak felvonta szemöldökét, majd elvigyorodott. Oh, jaj!

- Igaz, ő lóg rajtad - röhögött fel, én meg a bordái közé könyököltem. Orcáim rendesen égtek szavaira és gondoltam, könnyítek ezen, úgyhogy fürgén ledöntöttem az egyik italt. Így legalább ráfoghatom a piára, hogy amiatt piros az arcom. - Biztos vagy benne, Jongdae? - meglepődve kaptam rá pillantásom, hangja döbbenetesen lágy lett. Elpirulva bámultam a fára és egy aprót bólintottam. 

Neki sem nagyon tártam fel az érzéseimet a szakítás után, kurva ritkán beszéltünk, találkozni meg még annyit sem tudtunk és valahogy telefonon sosem jött ki úgy a lépés, hogy hosszasan erről dumáljuk.

- Úgy érzem, hogy… Hogy most működik a dolog. Egyszer azt mondtad, sok múlik az időzítésen - feszülten dörzsöltem a tenyeremet a fekete gatyám anyagába, aztán folytattam. - Talán az idő, nem is tudom, de egy kicsit olyan, mintha a miénk egy kései gyerekszerelem lett volna. Vagy pont túl korai. Már akkor is tudtam, hogy Lay-t akarom, viszont tényleges jövőt nem láttam magam előtt. Olyat, amiben ketten vagyunk. Most látom. És akarom. Mindennél jobban akarom.

Yixing

Idegesen akasztottam az ajtó fogasára a kabátom, azután kicsit meghuzigáltam a pólóm nyakát is, azonban szart se segített. Remegő kezekkel támaszkodtam a fára és megpróbáltam szabályozni a légzésem, ám az, hogy rengetegen voltak, nem írta körül, valójában mennyien is voltak. Ráadásul a tudatalattim szüntelen jelzett Baekhyunról, ami szintén nem segített a kezdődő pánikrohamom leküzdésében. Most komolyan szívnom kell megint? A válasz szinte azonnal érkezett.

- Lay! - Chen. Mindig Chen a válasz. 

Erőtlenül ütöttem rá a lapra és ennyi bőven elég volt Chennek, becsúszott a kis résen hozzám, miután sikerült kinyitnom az ajtót. Szótlanul ölelt magához, azt követően felkapta a cuccom, csuklón fogott és egy szempillantás alatt már kint is voltunk ismét a szabadban.

- Ne haragudj! - kértem szinte hangtalanul elnézést. Nem is én lennék, ha nem basznám el a barátaival töltött idejét. 

- Ne, kérlek, ne kérj ezért bocsánatot - oldalra pillantott és mikor látta, hogy senki sincs se közel, se távol egy gyengéd csókot hintett ajkaimra. - Mi történt? Azt hittem… Azt hittem, hogy rendben vagy. Múltkor is Sehunnal… Ha tudom, hogy nem állsz készen arra, hogy ilyen helyre gyere, nem jövünk.

- Semmi ilyesmi - ráztam meg bánatosan mosolyogva a fejem és magamhoz húztam, ugyanis ő már nem viselte a kabátját és féltem, még megfázik. Május ide, vagy oda, az éjjel azért még hideg volt. Francos felső! Most már nem csak majd’ megveszek érte, hanem félthetem is, nehogy megfázzon benne. Meg szúrhatom ki azok szemét, akik ránéznek. 

- Akkor?

- Asszem… Nos, szerintem félek Baekhyuntól.

Jongdae

Úgy meredtem Lay-re, mintha minimum agyalágyult lett volna. Fél Baekhyuntól? Mi van? Oké, elismerem, néha tudott sok lenni. Vagy sokk. De azért félni tőle… Jó, halványlila gőzöm sincs, milyen Lay helyében lenni ilyenkor, hogy mitől kerülhet olyan érzelmi állapotba, hogy az rohamot idézzen elő nála, mindazonáltal mégis hogy lehet félni Baekhyuntól?

- Mi van? - bukott ki végül belőlem, nem mondom, hogy nevetve, ugyan nem álltam messze tőle, hogy a képébe röhögjek. De tartom magam, nehogy a kapcsolatunkba kerüljön még!

- Félek, mit gondol rólam - suttogta csöndesen a fülem mellett és ekkor végre leesett, mi is Lay gondja. Hogy Baekhyun nem szívleli azok után, ami történt közöttünk. Na, várjunk csak! Baekhyun csak olyat tudhat, amit tőlem hallott, vagyis…

- Te most tulajdonképpen attól félsz, hogy elhordtalak neki egy köcsögnek, vagy mi? - sértődötten bontakoztam ki az egyébként igencsak kellemes ölelésből és csípőre tettem a kezem. - Minek nézel te engem?

- Hát…

- Erre inkább ne is válaszolj! - Valószínűleg túl hosszú lenne a lista. - Lay… - halk sóhaj szökött ki számon, aztán beletúrtam a hajamba. - Az csak a kettőnk dolga volt. Persze, hogy tudták, hogy… Szakítottunk. Vaknak kellett volna lenniük, hogy ne vegyék észre. Enyhén szétestem. De sosem… És senkinek sem mondtam el részletesen, mi volt. Max… - torkomon akadtak a szavak. Rohadtul nem akartam most felhozni Chanyeolt. De ő lett volna az, akinek beszéltem volna mindenről.

Zavartan fordultam el Lay kíváncsi szempárjától már csak azért is, mert óriási hiba lett volna Chanyeolt megemlíteni. Az ájulása óta kerültük a témát. Mindketten tudtuk, hogy jobb lesz így, vagy újból balhé lesz belőle és azt egyikünk sem szerette volna. Ha nem jártak volna, ha nem tudnám, hogy Chanyeol érzései mennyire is komolyak, örülnék, ha mind barátok lennénk. Jelenleg a gyomrom is felfordul még csak a gondolatára is, hogy akárcsak hármasban is, de elmenjünk valahova. Csak a holttestemen át!

Yixing

Most kicsit szar alaknak érzem magam. Én tényleg azt hittem, ha másnak nem is, Baekhyunnak mesélt a dologról. És igen, ebbe az is beletartozik, hogy elhordott egy köcsögnek. Mert igenis, elhordott. Lehet akkor nekik nem, azonban azon a délutánon én eleget hallgattam, milyen szemét is vagyok. Úgyhogy nem hiszem, hogy meglepő, hogy azt gondoltam, neki is mondott pár szép szót rólam.

- Baekhyun egyébként sem olyan - pusmogta alig hallhatóan. Volt egy erős sejtésem afelől, hogy nem ezt szándékozta eredetileg mondani, ám nem akartam firtatni, így néma maradtam. Jobb lesz mindenkinek.

Újra köré kulcsoltam tagjaimat és magamhoz szorítottam, hogy felmelegítsem hűvös testét. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor közelebb bújt hozzám és felkuncogtam, ugyanis érzékeltem, hogy a fagyos ujjak a kabátom alá furakodnak további melegedés reményében.

- Kibaszott jó így - motyogta a nyakamba. - De nem mehetnénk vissza? Mindjárt halálra fagyok!

- Senki sem mondta, hogy egy szál semmit vegyél fel - vontam vigyorogva vállat, ugyan szavaim ellenére még jobban magamhoz préseltem testét. Rohadt csábító volt ez a hálós póló, úgy meg aztán főleg, hogy semmi sem volt alatta, még egy trikó sem. Ezzel a tapadós fekete gatyával meg még inkább. Viszont tény és való, hogy nem kintre tervezte hordani. 

- Hmm, lehet. De azért bejön, nem? - somolyogva kacsintott rám, mire felnyögtem és a csuklójára markoltam, hogy visszavonszoljam a klubba. Gőzöm sincs, hol van az a pont, ahol már nem gáz Baekhyunt itt hagyni egyetlenegy szó nélkül, de bízom benne, hogy közel. Nagyon közel. Ha Chen csak még egyszer hozzám simul ebben a felsőjében, én esküszöm, hogy ott helyben le is szaggatom róla!