Sziasztok ^^ Új résszel érkeztem, amiben is végre elmennek a fiúk bulizni, bár náluk ugye mindig akad valami :D Kellemes olvasást ^^
35. Fejezet
Jongdae
Kuncogva figyeltem Lay-t, ahogy égnek emeli a tekintetét, miután felé nyújtottam az üveget, majd egy csöndes sóhaj bukott ki belőle és kikapta ujjaim közül a piát. Elég szépen beleivott és bevallom, fingom sem volt, hogy ez amúgy jó ötlet-e, tekintve, hogy még mindig egy fejsérülést rejtett a nagyobbacska ragtapasz a fején. Asszem, tegnap óta nem kellett bevennie semmilyen gyógyszert, szóval jók vagyunk, nem?
Elpillantottam a szórakozóhely melletti utca másik felébe; Baekhyun épp telefonált. Francos időeltolódás. Lay-jel rá vártunk és gondoltam, közben megalapozhatnánk a hangulatot. Láttam Lay-en, hogy elég merev és, bár más körülmények között ez kurva jó lenne, főleg ha egy bizonyos testrészével lenne ez így, most szerettem volna, ha ellazul, és jól érzi magát.
- Nyugi, jó lesz. Élvezni fogod - vigyorogtam rá, miközben közelebb léptem hozzá és a kabátja alatt átnyúlva, a derekára fontam jobbom. - Ha meg nem, bármikor lelécelhetünk - rántottam meg a vállam. Mondjuk, ez nem is rossz ötlet. Baekhyun is megkapja, amit akar és mi is.
- Nem ezzel van bajom - bökött az épület felé a fejével. - Hanem azzal, hogy… Baekhyun rohadt sok és másra sem vágyom, mint veled lenni. Kettesben - erőteljesen nyomta meg az utolsó szót, amitől a szívem nagyot dobbant. Elég nagyot ahhoz, hogy aztán dél felé induljon az összes vérem.
Szabad kezemmel belemarkoltam a fekete, rajta kibaszottul szívdöglesztően álló bőrdzsekibe és teljesen felé fordultam úgy, hogy azért a derekát ne engedjem el, azt követően egy szenvedélyes csókba hívtam. Hasonló hévvel viszonozta azt, mire elégedetten nyögtem bele ajkaiba és eskü, egy másodpercre átfutott az agyamon, hogy inkább tényleg húzzunk el a faszba minél előbb, amikor is köhécselést hallottam a hátam mögött. Egyszer az életben nem lehetne, hogy nem zavarnak meg minket, Sors?
- Bemegyek, szerzek helyet. Ti folytassátok csak nyugodtan.
- Baekhyun?
- Igen?
- Rohadj meg!
Yixing
Aggódva követtem Baekhyunt egyre beljebb, Chen az ajtón való belépés után el is tűnt egyből balra a pult irányába. Nem a hely miatt voltam nyugtalan, elégszer látogattam el az egyetemista éveim alatt az Exodusba Chennel. Ami azt illeti, elég nosztalgikus érzés volt. Ha arra gondolok, itt is találkozhattunk volna először Chennel annak idején, nemcsak a kollégiumi szobánkban, mosolyognom kell. Élvezted, mi, Sors?
Aggodalmam tárgya az előttem határozottan sétáló illető volt. Túl barátságosan kezelt. Mintha mi sem történt volna Chennel közöttünk. Persze, gőzöm sincs, mit, vagy mennyit mondhatott neki Chen a szakításunkról, azonban valamit tuti mondott. És ismerve őt, az nem lehetett szép.
- Gyere! - váratlanul ragadott csuklón Baekhyun és sietősen lehúzott maga mellé az egyik boxba. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy képes lettem volna továbbmenni egymagam. - Mi az? Csak nem Jongdae szexi felsőjén lengetted a szemed? - Ha még csak szexi lenne… A probléma az, hogy kibaszott izgató is…
Elvörösödve csúsztattam zsebre kezeimet az asztal alatt és félrenéztem zavaromban. Baekhyun ártatlan tekintettel pislogott rám és szerintem a válaszom várta, noha biztos voltam benne, hogy esélytelen tőlem bármi is. Chennek visszavágni egy-egy ilyen megszólalásra az egy volt, ám máséra már nem ment ilyen könnyedén. És nem is akartam.
- Kimegyek a mosdóba! - pattantam fel gyorsan és reakciót nem is vártam tőle, csak megiramodtam az említett helyiség felé. Igen, ennyire kényelmetlenül érzem magam vele.
Baekhyun volt Chen azon barátja, akivel semmi esetre sem vágytam kettesben maradni. Rettegtem, hogy milyen szöveget nyomhat le nekem. Még mindig kiállok amellett, hogy az, ami köztünk volt akkor Chennel, már nem igazi kapcsolat volt és jobb volt, hogy szétváltak útjaink. De hallani nem szerettem volna más véleményét is erről. Különösen nem Baekhyunét.
Jongdae
Pihegve érkeztem meg némi alkohollal az asztalunkhoz és sötét íriszeim rögvest Lay-t keresték, csakhogy nem volt sehol. Értetlenül sandítottam régi haveromra, miközben elé toltam az egyik poharat.
- Kirohant a vécére! - háromszor is nekikezdett, mire a hangos zenétől megértettem, mit is mondott, bár erre rendesen összeszartam magam. Lay egyedül a budin ekkora tömegben?
- Mindjárt jövök!
- Nem kell monitoroznod minden percben - húzott vissza és egy erős rántással már mellette is ültem. - Vagy éppenséggel a nyakán lógnod.
- Nem is lógok rajta! - mordultam fel durcásan. Baekhyun csak felvonta szemöldökét, majd elvigyorodott. Oh, jaj!
- Igaz, ő lóg rajtad - röhögött fel, én meg a bordái közé könyököltem. Orcáim rendesen égtek szavaira és gondoltam, könnyítek ezen, úgyhogy fürgén ledöntöttem az egyik italt. Így legalább ráfoghatom a piára, hogy amiatt piros az arcom. - Biztos vagy benne, Jongdae? - meglepődve kaptam rá pillantásom, hangja döbbenetesen lágy lett. Elpirulva bámultam a fára és egy aprót bólintottam.
Neki sem nagyon tártam fel az érzéseimet a szakítás után, kurva ritkán beszéltünk, találkozni meg még annyit sem tudtunk és valahogy telefonon sosem jött ki úgy a lépés, hogy hosszasan erről dumáljuk.
- Úgy érzem, hogy… Hogy most működik a dolog. Egyszer azt mondtad, sok múlik az időzítésen - feszülten dörzsöltem a tenyeremet a fekete gatyám anyagába, aztán folytattam. - Talán az idő, nem is tudom, de egy kicsit olyan, mintha a miénk egy kései gyerekszerelem lett volna. Vagy pont túl korai. Már akkor is tudtam, hogy Lay-t akarom, viszont tényleges jövőt nem láttam magam előtt. Olyat, amiben ketten vagyunk. Most látom. És akarom. Mindennél jobban akarom.
Yixing
Idegesen akasztottam az ajtó fogasára a kabátom, azután kicsit meghuzigáltam a pólóm nyakát is, azonban szart se segített. Remegő kezekkel támaszkodtam a fára és megpróbáltam szabályozni a légzésem, ám az, hogy rengetegen voltak, nem írta körül, valójában mennyien is voltak. Ráadásul a tudatalattim szüntelen jelzett Baekhyunról, ami szintén nem segített a kezdődő pánikrohamom leküzdésében. Most komolyan szívnom kell megint? A válasz szinte azonnal érkezett.
- Lay! - Chen. Mindig Chen a válasz.
Erőtlenül ütöttem rá a lapra és ennyi bőven elég volt Chennek, becsúszott a kis résen hozzám, miután sikerült kinyitnom az ajtót. Szótlanul ölelt magához, azt követően felkapta a cuccom, csuklón fogott és egy szempillantás alatt már kint is voltunk ismét a szabadban.
- Ne haragudj! - kértem szinte hangtalanul elnézést. Nem is én lennék, ha nem basznám el a barátaival töltött idejét.
- Ne, kérlek, ne kérj ezért bocsánatot - oldalra pillantott és mikor látta, hogy senki sincs se közel, se távol egy gyengéd csókot hintett ajkaimra. - Mi történt? Azt hittem… Azt hittem, hogy rendben vagy. Múltkor is Sehunnal… Ha tudom, hogy nem állsz készen arra, hogy ilyen helyre gyere, nem jövünk.
- Semmi ilyesmi - ráztam meg bánatosan mosolyogva a fejem és magamhoz húztam, ugyanis ő már nem viselte a kabátját és féltem, még megfázik. Május ide, vagy oda, az éjjel azért még hideg volt. Francos felső! Most már nem csak majd’ megveszek érte, hanem félthetem is, nehogy megfázzon benne. Meg szúrhatom ki azok szemét, akik ránéznek.
- Akkor?
- Asszem… Nos, szerintem félek Baekhyuntól.
Jongdae
Úgy meredtem Lay-re, mintha minimum agyalágyult lett volna. Fél Baekhyuntól? Mi van? Oké, elismerem, néha tudott sok lenni. Vagy sokk. De azért félni tőle… Jó, halványlila gőzöm sincs, milyen Lay helyében lenni ilyenkor, hogy mitől kerülhet olyan érzelmi állapotba, hogy az rohamot idézzen elő nála, mindazonáltal mégis hogy lehet félni Baekhyuntól?
- Mi van? - bukott ki végül belőlem, nem mondom, hogy nevetve, ugyan nem álltam messze tőle, hogy a képébe röhögjek. De tartom magam, nehogy a kapcsolatunkba kerüljön még!
- Félek, mit gondol rólam - suttogta csöndesen a fülem mellett és ekkor végre leesett, mi is Lay gondja. Hogy Baekhyun nem szívleli azok után, ami történt közöttünk. Na, várjunk csak! Baekhyun csak olyat tudhat, amit tőlem hallott, vagyis…
- Te most tulajdonképpen attól félsz, hogy elhordtalak neki egy köcsögnek, vagy mi? - sértődötten bontakoztam ki az egyébként igencsak kellemes ölelésből és csípőre tettem a kezem. - Minek nézel te engem?
- Hát…
- Erre inkább ne is válaszolj! - Valószínűleg túl hosszú lenne a lista. - Lay… - halk sóhaj szökött ki számon, aztán beletúrtam a hajamba. - Az csak a kettőnk dolga volt. Persze, hogy tudták, hogy… Szakítottunk. Vaknak kellett volna lenniük, hogy ne vegyék észre. Enyhén szétestem. De sosem… És senkinek sem mondtam el részletesen, mi volt. Max… - torkomon akadtak a szavak. Rohadtul nem akartam most felhozni Chanyeolt. De ő lett volna az, akinek beszéltem volna mindenről.
Zavartan fordultam el Lay kíváncsi szempárjától már csak azért is, mert óriási hiba lett volna Chanyeolt megemlíteni. Az ájulása óta kerültük a témát. Mindketten tudtuk, hogy jobb lesz így, vagy újból balhé lesz belőle és azt egyikünk sem szerette volna. Ha nem jártak volna, ha nem tudnám, hogy Chanyeol érzései mennyire is komolyak, örülnék, ha mind barátok lennénk. Jelenleg a gyomrom is felfordul még csak a gondolatára is, hogy akárcsak hármasban is, de elmenjünk valahova. Csak a holttestemen át!
Yixing
Most kicsit szar alaknak érzem magam. Én tényleg azt hittem, ha másnak nem is, Baekhyunnak mesélt a dologról. És igen, ebbe az is beletartozik, hogy elhordott egy köcsögnek. Mert igenis, elhordott. Lehet akkor nekik nem, azonban azon a délutánon én eleget hallgattam, milyen szemét is vagyok. Úgyhogy nem hiszem, hogy meglepő, hogy azt gondoltam, neki is mondott pár szép szót rólam.
- Baekhyun egyébként sem olyan - pusmogta alig hallhatóan. Volt egy erős sejtésem afelől, hogy nem ezt szándékozta eredetileg mondani, ám nem akartam firtatni, így néma maradtam. Jobb lesz mindenkinek.
Újra köré kulcsoltam tagjaimat és magamhoz szorítottam, hogy felmelegítsem hűvös testét. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor közelebb bújt hozzám és felkuncogtam, ugyanis érzékeltem, hogy a fagyos ujjak a kabátom alá furakodnak további melegedés reményében.
- Kibaszott jó így - motyogta a nyakamba. - De nem mehetnénk vissza? Mindjárt halálra fagyok!
- Senki sem mondta, hogy egy szál semmit vegyél fel - vontam vigyorogva vállat, ugyan szavaim ellenére még jobban magamhoz préseltem testét. Rohadt csábító volt ez a hálós póló, úgy meg aztán főleg, hogy semmi sem volt alatta, még egy trikó sem. Ezzel a tapadós fekete gatyával meg még inkább. Viszont tény és való, hogy nem kintre tervezte hordani.
- Hmm, lehet. De azért bejön, nem? - somolyogva kacsintott rám, mire felnyögtem és a csuklójára markoltam, hogy visszavonszoljam a klubba. Gőzöm sincs, hol van az a pont, ahol már nem gáz Baekhyunt itt hagyni egyetlenegy szó nélkül, de bízom benne, hogy közel. Nagyon közel. Ha Chen csak még egyszer hozzám simul ebben a felsőjében, én esküszöm, hogy ott helyben le is szaggatom róla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése