Sziasztok ^^ Bár ezúttal nem készültem semmivel Sehun szülinapját illetően, azért gondoltam, felteszek egy új részt :3 Igaz, nem szerepel benne, viszont a helyzet kicsik felforrósodik a fiúk között, szóval mondjuk, 16+? Tudom, köcsög vagyok a vége miatt, de nyugi, a következőkben jól jár drága párosunk, csak bírják ki xD Vajon ki érkezett? Tippek? Na de kellemes olvasást a fejezethez ^^
Ez a hétvégi fanmeeting előhozta a régi BaekYeol érzéseimet, meg úgy minden exo érzést, ahjajjaj... :3
33. Fejezet
Jongdae
Nyugtalanul pillantottam félre anyám aggódó íriszeitől, kurvára irritáltak. Persze, a kisírt, vörös szemeim nyilván nem festettek éppenséggel jól és furcsa is lehetett a nemrég elhangzott, minden fasza után. Nem bánom, hogy őszinte voltam Lay-jel, de nem most kellett volna és nem így. Ha az anyám most előveszi a féltő szülő szerepét, én esküszöm, világgá megyek.
Testem egy pillanatra megdermedt, ahogy Lay a lábamra csúsztatta jobbját, hogy megnyugtasson. Szokás szerint bevált. Édes mosolyt villantott rám, mire a maradék idegességem is tovaszállt, helyette éreztem, hogy elpirulok. Lay mosoly a legszebb ezen a tetves bolygón.
- Tudom, hogy most bárhol máshol szívesebben lennél, mint itt velem - szólalt meg csöndesen édesanyám és ezzel együtt a szerelmes kis elpirulásom szégyellem magam vörösbe váltott. Nem igaz.
Lesütöttem tekintetem és erősen rámarkoltam Lay kezére. Vagy ez, vagy még eltöröm a saját ujjaimat a feszültségtől. Mintha csak víz alól hallottam volna a saját hangomat. Kevés dolgot bántam az életben és, aminek nem volt köze Lay-hez, talán még kevesebb volt. De azt a telefonbeszélgetést anyámmal nagyon bántam.
Fülemben csengtek ingerült szavaim, amikben a fejéhez vágtam, hogy törhette meg az esküjét, amit apámnak tett. Hogy hogy volt képe otthagyni egy büdös szó nélkül, magyarázat nélkül és, ami a legfontosabb, hogy szakíthatott el így Lay-től, a legjobb barátomtól és életem szerelmétől. Végső soron ennek is köze van Lay-hez. Mint mindennek kb.
- Nem akarom újrakezdeni - folytatta halkan. - Mármint, de, persze, szeretném. Viszont így, hogy tudom, mit érzel, nem fogom rád erőltetni magam, vagy ilyesmi. De Yixing közös pont lesz mindig is és-
- Nem volt igaz - szakítottam félbe elhaló hangon. Tudnia kell, hogy… - Sajnálom.
Yixing
Óvatos pillantást vetettem a mellettem ülőre és, bár legszívesebben szóvá tettem volna, hogy mindjárt eltöri a kezem, nem tettem. Chennek annyira alacsonyan voltak azok a szociális készségei, amik a családhoz, különösen a szüleihez kötődtek, hogy csoda, hogy ilyen hamar kinyögte a bocsánatkérését. Gőzöm sincs, ténylegesen mi hangzott el akkor közöttük, ám Chen hullafehér ábrázata nem sok jót mutatott. Ha még őt is ennyire felkavarja, elképzelni sem tudom, mit mondhatott anyának.
- De, de az volt - döbbenten kerekedtek el szemeim, hát, még Chené. - Tudom, hogy ez akkor már régóta érett benned. És, ha nincs Yixing, gondolom az első másodpercben a szemre is hánytad volna ott, a kórházban évekkel ezelőtt. Minden szavad igaz és jogos volt.
Chen még erősebben rászorított a kezemre, mire akaratlanul is felszisszentem. Azonnal rám nézett és bűnbánóan simított végig kézfejemen. Nem kellene itt lennem. Látom, hogy szüksége van rám, mindazonáltal ezt egymás között kellene megbeszélniük. Én itt felesleges és zavaró tényező vagyok.
- Miért nem… Mondtad el, hogy… Tizenkét éves voltam, megértettem volna! - fakadt ki Chen váratlanul. - Bármennyire is analfabétának és hülyének tűnök az esetek legnagyobb százalékában, nem vagyok az! Elvetted a lehetőségét annak, hogy… - hirtelen elharapta a mondatot és oldalra sandított.
- Minek, Jongdae?
- Hogy… - akármit is akart mondani, végül néma maradt. Szótlanul vártuk mindketten, hogy megnyíljon, nem akartuk siettetni. Az Chennél sosem válna be. Bevallom, szörnyen kíváncsi voltam. Azok alapján, amennyit felfogtam a dologból, azt hiszem, ez fájt a legjobban neki.
- Hogy veled menjek.
Jongdae
Az életem biztos, hogy száznyolcvan fokos fordulatot vett volna, ha akkor az anyám elvisz magával. Ha őszinte és rám bízza a választást. Lehet, akkor is felkaptam volna a vizet és nem mentem volna vele, de lehet, hogy igen. Vele és… Lay-jel. Lay-jel élhettem volna. Persze, akkor tényleg testvérekként nőttünk volna fel és esély sem lett volna arra, hogy valami legyen köztünk. Úgy holtbiztos, hogy ő csak és kizárólag testvéreként gondolt volna rám.
Ugyanakkor… Ott lehettem volna… Akkor. Segíthettem volna neki. Talán meg is akadályoztam volna, hogy az a szörnyűség történjen vele. Annyi minden alakulhatott volna másképp. De… Nem vagyok biztos benne, hogy bánom.
Szomorúan pillantottam Lay csillogó sötétbarna íriszeibe és ismét megszorítottam a kezét, ám ezúttal nem fájdalmasan. Inkább ez egy olyan… Örülök, hogy itt vagy és köszönöm szorítás volt. Mert valóban így volt. Lay minden, amire vágyom. Nélküle… Akárhogy is alakult, nem hiszem, hogy más körülmények között módom lett volna rá, hogy megcsókoljam, hogy vele legyek. Úgy igazán. És hogy szeressem.
- De nem bánom, hogy nem mentem veled. Csak azt, hogy nem bíztál bennem annyira, hogy őszinte legyél - Igen, akármilyen fos is volt, nem bánom, hogy most itt vagyok és így.
- Sajnálom, drágám - elvörösödtem, nemcsak a bocsánatkéréstől, hanem a megszólítástól is. Lay-t néha édesemnek hívja és tudja, hogy én nem kedvelem az ilyesmit, de azért... Szóval jólesik. Istenem, mennyit szívtam régen Lay vérét azzal, hogy utánoztam anyám hangját és édesemnek hívtam!
Zavarom még magasabb szinteket öltött, ugyanis felállt és szorosan magához ölelt. Ez annyira nem jött be, mert így Lay elengedett, viszont édesanyám ölelése egyike volt azon dolgoknak, amik kibaszottul hiányoztak Lay mellett a szakításunk után. De szerintem ezt sosem szokom meg és mindig zavarba ejtő lesz.
- Khm, oké. Akkor most már ehetünk?
Yixing
Elgondolkozva bámultam a taxi után, amiben az anyám ült, majd miután eltűnt a távolban, visszabattyogtam az étterembe Chenhez. Vigyorogva figyeltem undorba húzódó száját az ajtófélfának dőlve, miközben valamit kipöckölt a tányér szélére, azután végül csak bekapott egy falatot.
- Nincsenek nagy igényeim, de ez kritikán alulian szar volt - morogta, s ledobta a villát. Kinyújtotta felém a karját és intett egyet, hogy menjek oda hozzá. Érdeklődve vontam fel szemöldököm, de természetesen odamentem. Megmarkolta a csuklóm és, mielőtt kettőt pislogtam volna, lerántott az ölébe. - Mit szólnál, ha kitenném a ne zavarjanak táblát?
- Azt, hogy embereld meg magad és tartsd a farkad a gatyádban.
- Kész kínzás veled kapcsolatban lenni - motyogta a nyakamba. Részletkérdés, veled is. - Anya… Elment?
- Aha. Azt mondta, hogy jó szívvel hagy itt minket. Nyugodt, mert együtt vagyunk - elmosolyodtam, ahogy megéreztem, hogy fészkelődik, aztán megláttam elpirult arcát, így már egyértelmű volt, hogy zavarban van. Nem gondoltam, hogy ez az egész így fog végződni. Szerintem Chen most megszabadult minimum egy mázsás súlytól. - De azt üzeni, ignoráld még egyszer a hívását és visszarepül!
Kuncogva túrtam a festett, szőke tincsek közé a morgását hallva, azt követően nem húztam tovább az időt, lecsaptam az ajkaira. Elégedetten mordult fel és hasonló hevességgel viszonozta csókomat. Nem mintha ellenemre lett volna, de azért bevallom, egyfajta jutalomként mentem bele, elvégre elképesztően büszke voltam rá ezért a napért. Jó, oké, a kis akciója a vécében meg előtte még mindig élénken élt bennem.
- Már kitettem a táblát - suttogtam a fülébe és gyengéden bele is haraptam, mire felsóhajtott. - De bírd ki, kérlek, hazáig.
- A picsába!
Jongdae
Kibírtam. Kibaszott nehezen, de kibírtam. És csak azért, ha Lay-jel bármi történne, míg felérünk a lakásomra, észnél legyek. Ezúttal is hófehér lett, amint megérkezett a lift, azonban egyéb reakció nem érkezett tőle, sőt egy meglepően szép és nem harmatgyenge mosolyt villantott rám, amikor teljesen felé fordultam és megfogtam a kezét biztatásképpen. Most már komolyan gondolkozom azon, hogy tényleg lejjebb kéne költöznöm.
Na, de otthon már nem szaroztam. Pillekönnyen hajítottam félre a táskáját, a sapkám, a napszemüvegem, valamint a maszkom. Sok szar. Egyáltalán nem finomkodva löktem neki a nappalit, illetve a konyhát elválasztó pultnak és szenvedélyesen szájára martam. Ujjaim csakhamar övére kulcsolódtak és baszki, nem hiszem el, de nem ellenkezett. Mármint úgy nem ellenkezett, hogy lassítsunk. Nocsak, Lay!
- Ennyire akarsz? - kérdeztem vigyorogva alig két centiről tőle. Térdeim egy másodpercre megrogytak, ahogy belenézem a vágytól elhomályosult szemekbe és igazából válaszra ezek után nem is volt szükségem. De kaptam.
- Vidd egy kicsit arrébb a kezed és megtudod, mennyire akarlak - A francba, a francba, a francba! Ez az, amit annyira kurvára hiányoltam. Az ilyen visszavágások. Remélem, hogy Lay nem fogja magát kényelmetlenül érezni amiatt, hogy vékonyabb, mint volt. Nekem mindenhogy szexi és amikor így beszél meg… Hmm, ezt rohadtul nem engedhetem el.
- Lássuk csak - leheltem csöndesen és egy fürge mozdulattal jobbom gyorsan el is tűnt az időközben sunyiban kigombolt nadrágjában, mire bennrekedt a levegő Lay-ben. Fölényes vigyorral fürkésztem az elsötétülő tekintetét, ugyanis eszem ágában sem állt most leállni. Oh, de még mennyire nem!
Yixing
Zihálva túrtam Chen hajkoronájába és áldottam az eget, hogy rá bírtam venni, hogy jöjjünk vissza hozzá. Nem hiszem, hogy az a nyugis szoba képes lett volna visszafogni a hangunkat. Vagy nekünk kellett volna, az meg szar lett volna. Nem fogok hazudni, persze, hogy én is vágytam erre, ám Chennel ellentétben azért én jobb szerettem négy fal között lebonyolítani eme tevékenységünk. Oké, megesett, hogy nem csak ott szexeltünk, de na.
Önkéntelenül is előre löktem csípőmet, mire Chen felmordult, ugyan egy pillanatra sem szakadt el nyakamtól, amire már most tudom, hogy egy óriási foltot szívott. Fejem öntudatlanul hátrabillent nagyobb teret adva neki, közben az eddig a pult szélét szorongató másik tagom belemarkolt fekete bőrkabátjába.
- Nem a kezedtől akarok elmenni - lihegtem kiszáradó torokkal, noha burkolt kérésem, miszerint álljon le, süket fülekre talált. Sőt! A köcsögje!
Keze még gyorsabb tempóra váltott, én pedig egyre hangosabban nyögtem és tényleg abban a hitben voltam, hogy mindjárt elmegyek, amikor is megállt. Döbbenten meredtem rá, azonban ő csak egy széles vigyorral elengedett. Hogy rohadnál meg!
- Csak biztosítottam, hogy ebből ma tuti szex legyen - igyekeztem a legcsúnyább nézésemmel vizslatni röhögő alakját, majd nem túl kedvesen vállon bokszoltam.
- Nehogy azt hidd, hogy belehalok, ha-
A mondatot sem tudtam befejezni, hevesen kapott ajkaim után, közben nekiesett kabátomnak és rövidesen az a helyiség másik végében is volt. A pólómmal együtt. Gerincem mentén kellemes bizsergés futott végig, ahogy elhúzott a pult szélétől és lágyan végigsimított hátamon, oldalamon. Belemosolyogtam a szájába, azután puhán megcirógattam orcáját és belemerültem a gyengéd, mégis forró csókba.
- Én belehalok, ha ma nem dugsz meg. Csakhogy tisztázzuk - szuszogta halkan nem kevés sóvárgással a hangjában. Ohh, Chen! Azok után, amit az elmúlt időben műveltél velem, alig várom, hogy elégtételt vegyek.
Jongdae
Jóleső sóhajjal simultam közelebb Lay-jel; a meleg tenyerek lassan siklottak egyre feljebb, aztán lejjebb felsőm alatt, ezzel is az őrületbe kergetve. Hasam megremegett és közben el is pirultam. Lay mutatóujja többször is körbejárta a kockáimat, végül beleakasztotta azt a gatyám elejébe. Aggódva pillantottam a sötétbarna íriszekbe, vártam, hogy vajon rosszul fogja-e érinteni. Nem az, hogy nekem vannak, hanem, hogy neki már nincsenek. De úgy tűnt, minden oké.
- Nem mondom, hogy nem jönnek be kurvára - súgta ajkaimra, s folytatta is mély, erotikus hangon, mire szabályosan lángba borult az arcom. - Nagyon izgató.
Bármilyen dögös koncepciót is talált ki az ügynökség, sosem mutogattam magam. A rajongóim gyakran követelték, ám egy idő után ez már amolyan rejtélyként maradt fent. Azokon kívül, akikkel összefeküdtem, senki sem látta még a testem. Mégis Lay volt azóta is az egyetlen, aki így nézett meg magának és ilyen dolgokat mondott. Kyungsoo sosem mert ilyeneket mondani nekem, Luhannal meg ez valahogy hülyén jött volna ki, más meg szóra sem érdemes. Persze, hogy Lay mindig kivétel.
- Akkor mondjuk, levehetnéd a pólóm és megnézhetnél a két csodaszép szemeddel is.
- Hmm, csodaszépek a szemeim? - asszem, választ nem várt, mert bár csigalassúsággal, de nekiállt letolni a vállamról a kabátot és azt követően az említett ruhadarabtól is megszabadított. Meggyulladok. Igen, még úgy is, hogy felül már semmi sincs rajtam!
- Csak nézni? - odahajolt a nyakamhoz és egy óvatos csókot hintett rá. - Nem az a lényeg, hogy… - áttért a másik oldalra és oda is adott egy apró puszit. - Hozzáérjek? - De, de az a lényeg, bassza meg! Csináld már!
Fejem hátrabicsaklott, mihelyst mellkasomat vette célba, majd egy fél pillanattal később már előttem is térdélt, hogy a hasamat is elhalmozza csókokkal. Mivel múltkor sem láttam jelét annak, hogy gond lenne, így ezúttal sem állítottam meg, amikor kicsatolta az övem és egy rántással bokáig tolta alsó ruházatom. Félig már majdnem kiáltva túrtam hajába, amint szája férfiasságom köré zárult és magamban azon imádkoztam, hogy ne menjek el túl hamar, mert az kibaszott gáz lesz.
- Csak azért nézem el, hogy basztál felvenni a telefont, mert épp Yixing az, aki leszop és nem más - Mi a faszom?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése