Sziasztok ^^ Tegnap szerettem volna hozni az új részt, de sajnos nem úgy jött ki a lépés, viszont most itt vagyok vele. Akadt egy kis időm ebédszünet közben :D Sietek, szóval nem is rizsázom, kellemes olvasást hozzá ^^
34. Fejezet
Yixing
Ilyen már rég volt. Kibaszott rég nem nyitottak rám. Ránk. Nem mintha amúgy lett volna rá alkalom az elmúlt években. Miért járunk mindig így? Könyörgöm, Chen lakásán voltunk! Még csak nem is valami random helyen. Mégis mennyi erre az esély?
- Ez valamelyik rohadt rossz vicced, Sors? - ingerülten morogtam magam elé a kérdést, aztán újra vizet fröcsköltem az arcomba, hogy kicsit összeszedjem magam. Még mindig szorít a gatyám. A pólóm meg valahol kint van.
Megviselten fürkésztem ábrázatom Chen fürdőjének a tükrében. Továbbra sem szerettem magam látni, de bevallom, mióta Chennel voltam valamivel azért könnyebb volt. Most meg főleg. A gondolataim teljesen máshol jártak. Chen körül. És akörül, ami lehetett volna. Belegondolni sem merek, milyen régen volt az, hogy ennyire kívántam őt. Legutóbb egészen mások voltak a körülmények. Minden porcikám Chen után áhítozott még most is, pedig eltelt már jó pár perc és ő a lakás túlvégén volt.
Lehunytam pilláimat, közben a mosdó szélére támaszkodtam és vettem egy mély lélegzetet, hogy lenyugodjak. Égett az arcom, ha arra gondoltam, milyen pozícióban voltunk. A rohadt életbe, ezt sose mosom le magamról!
- A francba is, Chen, hogy lehet, hogy nálad mindenki ki-be járkál? - na, most faszán elültettem azt a képzetet a fejemben, hogy tényleg mindenki ki-be járkál nála. Olyan sokan csak nem lehettek. Elvégre híres. Csak nem hozott fel annyi pasit magához! Basszus… Most… Most komolyan féltékeny vagyok erre?!
Jongdae
- Szóval… - Ne, édes istenem, kérlek, ne! - Mégis mi a franc történt, amíg én Amerikában forgattam? - lassan billent a fejem a vadalmaként vigyorgó Byun Baekhyun felé és már éreztem is, ahogy egy izzadságcsepp legördül a meztelen hátamon. Hol a geciben van a pólóm?
- Hát… - motyogtam kb hangtalanul, mialatt íriszeim hevesen keresték eltűnt felsőmet. A kabátot nem vehetem fel. Hogy nézne már az ki? Ráadásul, amilyen világi szerencsés vagyok, abban meg megsülnék és le kéne vennem. Előtte nem. Ezek után tuti nem. Inkább meghalok.
Jó, oké. A tisztán látás végett, nem először nyitottak rám. Nem először nyitottak rám úgy, hogy épp valaki az ajkaival repített a mennyekbe, vagy éppenséggel fordítva. Nem először nyitottak rám úgy, hogy olyan hangosan nyögtem, hogy más valószínűleg zavartan bujdosott volna el. De először nyitott rám a heteró legjobb barátom, miközben a pasim, akivel amúgy évekkel ezelőtt szakítottunk, épp kielégített. A szájával. Ezt évekig fogom hallgatni tőle.
- Baszki, nem mondod? - kérdezte szájtátva, bár tudnám, mit. Nem is mondtam semmit. Fingom sem volt, hogy mit kéne. Vagyis hát…
- Khm, megint… Együtt… Együtt vagyunk. Igen. Járunk - Baszki, lassan tényleg a szomszéd macskája is tudni fogja, hogy ismét együtt vagyunk Lay-jel. Fenomenális!
Nyilván az nem érdekelt, hogy Baekhyun megtudta, sőt! De… Az én esetemben, minél többet tudják, annál rosszabb. Bízom Baekhyunban, illetve Sehunban is, az anyámról és Kyungsoo-ról nem is beszélve, ám így egy titok kurvára nem titok már. És nem derülhet ki, hogy a botrányba keveredett, híres dél-koreai énekes egy másik sráccal jár. Még ha a kettőnek valamilyen szinten köze is van egymáshoz.
Yixing
Nem láttam Baekhyunt Chen huszonkettedik születésnapi partija óta, bár őszintén szólva, nem sok rémlik belőle így sem. Chen szó szerint mindenkivel koccintott az egészségére és mivel ráncigált magával, nekem is innom kellett. Végén már csak kiöntöttem valahova a piát. Alig láttam kettőig és Baekhyun, ha izgatott, hadar és lehetetlenség követni, mit mond. A mai napig gőzöm sincs, mit magyarázott egy hiperszuper kameráról, de talán jobb is így. A szex és a Jongdae-val szavak is a mondatban voltak.
Feszülten simítottam hátra hajamat, majd egy óriási fintorral kivettem a szennyeskosárból egyet Chen használt pólói közül. Nos, legalább nem a padlóra dobálja a koszos ruháit. Többnyire. Tisztában voltam vele, hogy nem bujkálhatok itt életem végéig, valamikor ki kell mennem hozzájuk, noha szívesebben tűntem volna el a föld színéről is ezek után.
- Yixing! - holtra váltan kaptam a fejemet az ajtó felé, amikor meghallottam Baekhyun harsány baritonját és egy fél pillanattal később akkorát rábaszott a fára, hogy csoda, nem esett ki a helyéről.
- Baekhyun, az istenit, hagyd már! - Chen ideges, ugyanakkor szívet melengetően aggódó hangjára elmosolyodtam, nem is ő lenne. - Azt még csodálkozol itt nekem, hogy szart se mondok neked!
- Hát, szarról ne is szövegelj nekem. Na, de ez! Bár egy életre belém égett, ahogy Yi-
Értetlenül vontam össze szemöldökömet a csattanásra, valamint az utána következő totális kussra. Volt egy erős sejtésem afelől, mi lett volna a mondat többi része, úgyhogy örülök, hogy semmi sem lett belőle, azonban ez a hirtelen megjelenő némaság kissé aggasztott. Aztán rájöttem, mi történt. Chen épp készült megfojtani Baekhyunt. A csípőjén ülve. Félmeztelenül. A fürdőszoba ajtaja előtt. Ezt nem értem félre. Ahhoz túl röhejes és hihetetlen.
Jongdae
Rákvörösen, jobbomon Lay-jel és csípőre tett kezekkel vártam, hogy Baekhyun arcáról lerohadjon végre a kurva nagy vigyor, ami az akcióban lévő párosunk látványa miatt virított rajta. Biztos voltam benne, hogy Lay-t elég érzékenyen érintette ez a téma és bevallom, engem is. Na, nem azért, ami történt. Hanem amiatt, hogy… Hát, hogy Lay-jel voltam. Ha például Luhannal lettem volna, valószínűleg még én is poénkodtam volna a dolgon.
- A rohadt életbe, hagyd már abba! Vagy esküszöm, kibaszlak a tizenkilencedikről a bőröndöddel együtt! - fakadtam ki mérgesen. Apropó! - Mi a halálért van nálad bőrönd?
- Nos, gondoltam itt-
- Kizárt!
- Nem mintha nem férnénk el hárman is az ágyadon - kacsintott rám -, de azok után, amit láttam, mindenkinek jobb, ha ti ma éjjel csak kettesben lesztek - a végére felröhögött, Lay testét meg szerintem elhagyta a lelke. Én meg még vörösebb lettem. Baszd meg, Baekhyun! Asszed, ezek után Lay még hozzám ér ebben az évtizedben?!
- Baszódj meg! - morogtam bosszúsan és igen, kibaszottul kielégületlen voltam, úgyhogy közel voltam ahhoz, hogy úgy igazán kimjongdae-san idegbeteg legyek. Ez a gatya cseszettül szűk!
- Hát, engem-
- Egy szót se! - Még egy megjegyzés arról, hogy itt max engem dugnak ma meg és komolyan kivágom az ablakon! - Mi a faszt keresel itt?
- Mi az, hogy mit? - kérdezett vissza felháborodottan, azt követően ajkai újból felvették a vigyori formát. - A szülinapom miatt jöttem. Bulizunk!
Yixing
Na, nem. Biztos, hogy nem. Baekhyunnal akkor megyek el még egyszer szórakozni, ha piros hó esik. Vagy még akkor sem. Ráadásul a Sehunnal való partizás is kész katasztrófa volt a végén. Mondjuk, végül is annyira nem. Elvégre Chennel…
Elpirulva pillantottam a mellettem döbbenten állóra és tekintetem önkéntelenül is végigsiklott fedetlen felsőtestén, majd a nadrágja szélénél gyorsan elkaptam pillantásomat. Én okot sem nagyon keresnék jelenleg arra, miért basznám ki innen legszívesebben Baekhyunt, csak megtenném, hogy végre kettesben maradjunk Chennel. Bár gyanítom, másra sem lennék képes gondolni, minthogy Baekhyun arra gondol, hogy épp szexelünk Chennel. Baszki, de bizarr!
- Hogy… Mi?! Te képes voltál azért megzavarni, hogy… - ahogy elnéztem Chent, nem sok hiányzott neki, hogy úgy hisztizzen, mint egy négy éves, aki nem kapta meg a vágyott cukorkát a boltból. Várjunk csak! Most egy cukorkához hasonlítottam magam?
- Legutóbb, mikor itt voltam, megbeszéltük, hogy bulizunk egy oltárit. Te, én és Sehun. Ha már csak most van lehetőségem hazajönni. Részemről Yixing is jöhet - vont vállat somolyogva. Nem akarok ezekkel bulizni. Öngyilkosság lenne.
Elképzelni sem mertem, mi lenne, ha négyesben elmennénk valahova. Mondtam már párszor, de ehhez már tényleg túl öreg vagyok. Bíztam benne, hogy ebből semmi sem lesz, ugyanis Chen is úgy festett, mint aki a háta közepére sem kívánja ezt.
- Ez még mindig nem magyarázza meg, mi a kínkeserves rohadt anyjáért rontottad ránk az ajtót egy kibaszott kopogás nélkül - dünnyögte maga elé a szavakat Chen, aztán gondterhelten beletúrt tincsei rengetegébe.
- Mert úgy hiányoztál! Siettem hozzád!
- Legközelebb siess a másik irányba - akaratlanul is elmosolyodtam; ez a beszélgetés annyira ők voltak. Chen, flegma mondata ellenére, szintén hiányolta régi barátját, kihallottam a gyilkos hangsúly mögül. Örülök, hogy Baekhyun és Sehun ilyen jó barátai maradtak, miután Chanyeol és én…
Jongdae
Kurva jó lett volna Baekhyunnal és Sehunnal csapatni egyet az este, már csak azért is, hogy kicsit beszélhessek az előbbivel, Sehunnal amúgy sem lehet, és ő tuti eltűnne egy másodperc alatt, ám jelenleg másra sem vágytam, mint kettesben maradni Lay-jel. Jelezném, hogy még mindig gecire szűk a gatyám.
Miután befejezte azt a híres-neves filmakadémiát Európában, Baekhyun egykettőre el is helyezkedett. Amerikában. Szóval még távolabb került. Nem fogok hazudni, nekem sem volt időm arra, hogy tartsam vele a kapcsolatot, nemhogy napi szinten, de még havi szinten sem. Mégis, amikor itthon járt, általában egy hosszabb forgatás után, mindig rám is szakított időt a szülei mellett. És ez, bár sose vallanám be neki, szörnyen jól esett.
- Jól van - sóhajtottam fel beletörődően, mire Lay megragadta a karom, Baekhyun meg izgatottan a levegőbe bokszolt. A fene nagy szívem.
- Chen!
- Csak egy kicsit - kértem csöndesen, miközben félszemmel régi középiskolai barátom győzelmi táncát figyeltem. - Kibaszott rég láttam és fingom sincs, mikor voltunk valahol is utoljára együtt szórakozni. Hi… Khm, egy egészen hangyafasznyian picit talán… Hiányzott - nyögtem ki végül elvörösödve. A picsába!
- Imádom, amikor ilyen vagy - súgta halkan ajkaimra, azután szarva Baekhyunra, megcsókolt. Elismerem, ez meglepett. Lay nem szerette ennyire nyíltan bárki elé is kiteregetni, hogy mi van közöttünk. Max úgy érintett meg, vagy simogatott meg, de megcsókolni? Na, azt nem. Vagy csak kicseszett ritkán.
- Én meg azt, amikor te ilyen vagy - válaszoltam kuncogva, majd belemarkoltam a felsőjébe. - De könyörögve kérlek, ezt vedd le, mert ez az egyik edzős pólóm és rohadt büdös!
Yixing
Feszengve ültem a kanapén, immáron lezuhanyozva Chen egyik… Hát, bulis szerelésében? Nem tudom. Én azóta sem értek ehhez, mindenesetre, mielőtt bezárkóztam volna a fürdőbe, a kezembe nyomott egy adag ruhát, azzal a szöveggel, hogy ez észveszejtően fog kinézni rajtam. Aztán miután végeztem, belőtte a hajam. Oké, biztos sokszor látta, mikor neki csinálták, de… Miért ilyen fura ez nekem?
Feszélyezetten simítottam végig a fekete, istentelenül szarrá szaggatott farmer anyagán, azt követően lopva a mellettem, igencsak kényelembe helyezkedett illetőre sandítottam. Baekhyun hevesen nyomkodta a mobilját, azonban mikor észrevette, hogy őt fürkészem, letette azt. Nem hiszem, hogy készen állok egy erősebb odaszólásra tőle.
- Jól nézel ki - meghökkenve pislogtam rá szavai után és gőzöm sem volt, ezt most mire érti. Úgy általánosságban, vagy az öltözékemre. - És Jongdae is. Rég láttam ilyen boldognak - szóval az előbbire. Mondjuk, ő nem látta a nyeszlett felsőtestem. Bár az sem olyan rossz már, mint Chen előtt volt. Egészen kezdem összeszedni magam. Chennek hála. - Komolyan bocs, hogy megzavartam a-
- Semmi gond! - vágtam gyorsan közbe zavartan. Rohadtul nem akartam tovább firtatni ezt a témát, inkább csak szerettem volna abban reménykedni, hogy amint vége ennek az estének, Chennel végre kettesben lehetünk. Éjjel, hajnalban, vagy reggel, leszarom, csak kettesben.
Ismertem Chent és az, hogy kimondta azokat a szavakat alig egy órával korábban, még ha nehézkesen is, azt jelentette, hogy valóban hiányzott neki Baekhyun és munkájukat tekintve alighanem esélytelen, hogy sűrűn találkozzanak. Úgyhogy engedek, mert tudom, hogy utána Chen úgy is csak az enyém lesz. És mert szeretném boldognak látni őt a barátaival.
- Miről megy a csevej? - nyílt a szám, hogy válaszoljak a hátam mögül felhangzó kérdésre, ám torkomon akadtak a szavak, mihelyst megfordulva megláttam kisétálni Chent a fürdőből. A rohadt életbe! Ha én észveszejtő vagyok ebben a ruhában, akkor ő mi az övében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése