Egy aprócska csók [LayBaek]

Sziasztok :) Elég rég hoztam már csak úgy random mód OS-t, de találtam egy hónapok óta porosodót a gépemen, kicsit kipofoztam és íme itt van; LayBaek :D Kellemes olvasást ^^

Cím: Egy aprócska csók

Páros: LayBaek

Szereplők: Byun Baekhyun és Zhang Yixing (Lay)

Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

Leírás: Egy pillanat egy repülőtér mosdójában kíváncsi vagy épp rajongó szemektől mentesen.

Az angyali hanggal megáldott srác összehúzott szemöldökkel nézte, ahogy titkon a legkedvencebb hyungja a hatalmas bőröndjét cipeli maga után. Mármint végülis olyan nagyon titkos nem volt, hisz mindenki tudta, hogy milyen jóban is vannak, de a fiatalabb már rég tisztában volt vele, hogy neki nem csak egy közeli barát volt a másik.

Világosan emlékezett rá, hogy már a legelső napon felfigyelt az édes akcentussal beszélő Zhang Yixingre. Persze, akkor még nem volt tisztában érzéseivel és nem is foglalkozott ilyen dolgokkal. Aztán, ahogy egyre idősebb lett lassacskán leesett neki mi is a nagy helyzet; kedvelte a kínait.

Ledobta saját táskáját a földre a repülőtér kellős közepén, majd odasietett Yixinghez, hogy segítsen neki, de az, mint bármikor máskor, elhárította a felkínált kezet. Mindig ezt csinálta. És Byun Baekhyun ezt nem értette. És nem is szerette. Ha fegyvert nyomtak volna a fejéhez sem tudta volna megmondani, hogy a másik miért nem fogadta el sosem a segítségét és nem csak ebben. Tulajdonképpen semmiben sem.

A jelenleg ezüstös, szürkés hajkoronával rendelkező ingerülten fújta ki a levegőt, majd nem épp a legkedvesebben rángatta ki az idősebb kezei közül a táskát. Amaz döbbenten meredt rá, majd enyhén elnyitott ajkakkal utána indult, de csak némi fáziskésés után.

Baekhyun tökéletesen tudtában volt annak a ténynek, hogy Yixing mennyire is fáradt volt valójában, hiába nem látták sosem a másikon. Vagyis ez így nem igaz. Ő látta. Pusztán abból, hogy telefonon keresztül hallotta a társát tudta, hogy az mennyire volt fáradt vagy éppen mennyire volt kicsattanó formában. Igen, ő mindent észrevett. És ehhez nem volt szüksége a szemeire.

Óvatosan tette le a cuccai mellé a kínaiét, majd gyengéden lenyomta maga mellé az egyik székre a váróban. Csöndesen üldögéltek egymás mellett, egyedül Baekhyun hangos levegővétele hallatszódott, ugyanis a másik annyira nézte őt, hogy rendkívül zavarba jött. Yixingnek volt egy olyan tekintete, amiről sosem lehetett tudni, hogy most éppen rájött a dolgokra vagy éppen teljesen máshol járt. És Baekhyun nem tudta, hogy most épp melyik helyzet állt fenn.

Az idősebb váratlanul elmosolyodott, mire Baekhyun szíve csődöt mondott és valami fura fuldokló hangot adott ki, persze ezek után el is tűnt a mosoly, helyére egy aggódó, összepréselt száj került. Yixing mindig is figyelt rá. Figyelt mindenkire. Ez utóbbi kissé zavarta. Jobb szerette volna, ha csak rá irányult volna az óvó viselkedés.

A barna rögtön csuklón ragadta és egészen a mosdóig el se engedte karját, Baekhyun pedig bármit megadott volna azért, hogy hosszabb legyen az út. De sajnos nem volt. Érdeklődve nézte, miközben Yixing a hátitáskájában keresgélt, majd pár pillanattal később elő is került egy üres üveg. Hamar megtelt vízzel és a kínai szájához érintette az üveget, hogy igyon, de ő csak bámult a másikra. Nagyon szerette volna, ha ez a védelmező jellem csak neki szólna, de tudta, hogy ez nincs így.

- Azt hittem… Rosszul vagy. Vagy nem? - Baekhyun továbbra sem tett mást csak meredt előre. Végig mustrálta az idősebb arcának minden egyes részletét; az orrát, a szemöldökét, a homlokát, az állát. Sokáig elidőzött a gyönyörű szemeknél, de mégis a legtöbb időt a másik vastag szájának szentelte. Óriásit nyelt, ahogy eljutott tudatáig, hogy bizony nagyon szeretné most megcsókolni, de alig gondolt bele, jött a szokásos következő gondolat, nem szabad. Ki tudja, hogy ezt a kínai hogy reagálná le.

- Nem, csak… Félrenyeltem - sosem volt gondja a hazudozással, elvégre mégis évek óta rejtegeti, hogy valójában miért is viszonyul úgy Yixinghez, ahogy, de akkor, abban a percben valahogy úgy jött ki, hogy az a mondat mindennek elhihető volt, csak az igazságnak nem. De az idősebb nem firtatta. Lassan elmosolyodott ismét, majd visszacsempészte táskája rejtekébe az üveget és elindult kifelé. Csakhogy a fiatalabbnak ez sem tetszett. Erőteljesen húzta vissza Yixinget a helyiségbe és mielőtt szokásához híven gondolkozott volna, nem tette. Előre dőlt és egy leheletnyi időre összeérintette ajkaikat. Tényleg csak egy tizedpillanat volt, nem több, de végre megcsinálta. A kínai pedig csak mosolygott továbbra is, majd gyengéden kézen fogta és visszasétált vele a cuccaikhoz.