Jó reggelt :) Anyám, én se tudom mit keresek
fenn ilyen korán vasárnap, de muszáj voltam, mert már fel akartam tenni az új
részt. Csak úgy száguldottak az ujjaim a billentyűzeten és nem is szaporítom a
szót, kellemes olvasást ^^ Jaj, elfelejtettem, aki olvassa esetleg a Viszontagságos szerelmet, abból valószínűleg este lesz új rész :3
5. Fejezet
Yixing
Fel se fogtam, hogy ki állt velem szemben teljes
életnagyságban. Másodpercek alatt megrohamoztak az emlékek, amiktől egyszerre
éreztem magam boldognak és szomorúnak. Istenem, már nyolc éve! Semmit se
változott.
- Chen…
- Még van pofád így hívni?! - ordított rám rögtön. -
Mi a faszt keresel itt?
- Ez… Ez a szobám… - nyögtem ki halkan, mire az arca a
vörös egy még sötétebb árnyalatát vette fel.
- Hát az biztos nem! - és bevágta előttem az ajtót.
Döbbenten meredtem a fehérre mázolt fára, majd ijedten ugrottam hátrébb, ahogy
kinyílt, hogy a következő pillanatban kidobja rajta a bőröndöm. - Húzz a
picsába innen! Ne is lássalak, vili?
- Chen…
- Ne hívj így! Tűnj innen! Nem akarlak látni!
Még mindig totál sokkosan indultam meg esetlen
léptekkel a folyosón és ez csak fokozódott mikor megláttam Chanyeolt. Láttam ő
sem értette az egészet és ezt nem is titkolta sokáig.
- Ez meg mi volt Jongdae-val?
Jongdae
Nem tudtam hova tenni a helyzetet. Mit… Mi a jó
francot keres pont itt? És mi az, hogy ez az ő szobája? Kizárt! Nem vagyok
hajlandó együtt élni vele! Én voltam itt először, ez a hely az enyém. Kész és
pont. Mikor először elmosolyodott én azt hittem agyonverem. Még van pofája
vigyorogni azután, amit tett?
Rohadt idegesen csörtettem el az ágyig, de alig ültem
le, fel is álltam. Képtelen voltam egy helyben maradni. Dühösen tördeltem
ujjaimat és tudtam, hogy szükségem lesz valamire, hogy elvonja a
figyelmemet. Nyeltem egyet és kihúztam a fiókot és már nyúltam is volna azért,
amire szükségem volt mikor kinyílt az ajtó és belépett rajta Chanyeol. Lay-jel.
- Mi a szart nem értesz azon, hogy nem akarlak látni
és, hogy tűnj el?
- Jongdae…
- Ne szólj közbe Chanyeol! Nem a te dolgod, semmi
közöd az egészhez.
- Mégis mi bajod Yixinggel? - kérdezett vissza és
éreztem, hogy nekem itt volt kurvára elég. Honnan a jó istenből ismeri?
- Nem tartozik rád! Csak tűnjetek el mindketten. Nincs
kedvem beszélni veled, vele meg pláne nem.
Végre leesett nekik, hogy nem látom őket szívesen, így
elmentek. Fáradtan ültem le az ágyamra és túrtam bele a hajamba. Mégis hogy
történhetett ez meg? Hogy lehet hogy pont ő a szobatársam? Ez valami kurva
rossz vicc?
Yixing
Azt hittem menten elsírom magam az egész helyzet
miatt. Meg se fordult a fejemben, hogy Chen ne látna szívesen. Mármint
megértem, hogy haragudott, de még mindig? Ezt kissé gyerekesnek találtam. Főleg
a reakciója után. Mégis csak húsz éves az isten szerelmére!
Chanyeol kedvesen beinvitált a szobájába, de tudtam,
hogy nem fogom elfogadni az ajánlatát. Mégis milyen lenne már az?
- Aludhatsz az ágyon, én majd alszom a földön.
- Nem, dehogy! Én… Köszi, hogy ilyen kedves vagy, de
majd megoldom a dolgot. Nem kell segítened. Chennel látom jóban vagytok. Nem
akarom, hogy miattam gond legyen köztetek.
- Chen… - motyogta halkan maga elé, majd hirtelen
felém fordult. - Miért hívod így?
- Mert ez a… Öhm… Beceneve.
- Beceneve? Jongdae azt mondta gyűlöli az ilyesmit. Én
is csak ritkán hívom Dae-nek, ha épp elfelejtem.
Annyira gyűlölne, hogy nem bírja elviselni, ha becézik
csak mert én is azt tettem vele annak idején?
Jongdae
Mikor reggel kinyitottam szemeimet már tudtam, hogy ez
a nap is ugyanolyan szar lesz, mint az előző volt. A gondolatát is képtelen
voltam elviselni, hogy nekem látnom kell a fejét. Olyan idegállapotban voltam,
hogy még megtippelni se mertem mit tennék vele, ha meglátnám. Úgyhogy inkább ki
se léptem a szobából, de végül erre basztam rá. Kb tizenegy körül halkan nyílt
az ajtót és ő állt mögötte.
- Chen…
- Ha még egyszer így mersz hívni, én isten bizony
megöllek itt helyben - morogtam neki. Megköszörülte a torkát, majd megszólalt.
- Tu-Tudom, hogy… Hogy nem bírsz elviselni, csak adj
egy kis időt és cserélek valakivel - tetszett az ajánlat és végülis akkor csak
egy kis ideig kell elviselnem. Jobb is lesz így, mert ha a kollégiumi felügyelő
esetleg megtudja, mindketten bajba kerülhetünk. Mondjuk ő nyilván nem érdekelt,
de azért magamat nem akartam bajba keverni már az első héten.
- Egy hét.
- T-Tessék?
- Egy hetet adok, hogy elhúzz. Ha nem, elmesélem
Chanyeolnak milyen kedves is vagy valójában.
Yixing
Éreztem, hogy kiver a víz. Egy hét? Nem is ismerek
senkit se! Mégis kivel intézzem én ezt el? De tulajdonképpen min is
aggódok? Leszarom mit hisz rólam Chanyeol! De ez nem volt igaz. Valójában
bírtam őt. Mármint… Jó érzéssel tölt el, ha vele vagyok. Tegnap is,
felajánlotta, hogy aludhatok nála és egész jól megismertem az este. Jófej srác
volt és nagyon vidám személyiség. Talán majd ő cserél velem, hiszen barátok
Chennel. Nekik is jó lenne.
- Sajnálom - kért bocsánatot azonnal, amint
meghallgatta a kérésemet -, de nem lehet. Jongin miatt nem. Tudod, meséltem,
hogy…
- Ne szabadkozz! - emeletem fel a kezeimet. - El is
felejtettem, hogy ő beteg.
- Sajnálom - ismételte meg, majd elmosolyodott és
kedvesen átölelte a vállamat, hogy a büfé felé kormányozzon. - Szerezzünk
valami ebédszerűséget és közben segítek neked, oké? Biztos kitalálunk valamit!
Jongdae
- Nyugodj már meg! - Minseok hangja idegesen csengett.
Oké, kissé dühös vagyok elismerem, de jogom van hozzá!
- Rohadtul idegesít, hogy Chanyeollal ennyire jóban
van! - szemeimet nem bírtam levenni a két személyről, akik épp besétáltak a
büfébe. Annyira néztem barátom karját, ahogy az általam a földön legjobban gyűlölt
ember vállát szorongatta, hogy már vártam mikor rohad le az a testrésze.
- Mond csak Jongdae - lépett oda hozzánk tálcájával
Kris -, melyikbe vagy ennyire beleesve?
- Mi a faszról beszélsz?! - üvöltöttem el magam, mire
mindenki felénk nézett az étkezdében. Még ők is.
- Ha haragszol a srácra, akkor haragszol. Szard le. Ha
megbántva érzed magad Chanyeol miatt, beszélj vele. Másról sem beszélsz csak
róluk. Enyhén feltűnő. És zavaró. Nézd meg Minseok arcát, általában nyugodt, de
miattad még ő is ideges lesz - az említett felé pillantottam és láttam, hogy
vörös az arca a dühtől. Nem akartam Minseokot így látni.
- Jól van, ezentúl kussolok róluk.
Yixing
Ahogy meghallottam Chen hangját rögtön arra néztem,
majd lesütöttem a szemeimet, és inkább az ételeknek szenteltem a figyelmemet.
Aztán rájöttem, kurvára nem vagyok éhes.
- Ne haragudj Chanyeol, de nem vagyok éhes, inkább…
Inkább… Öhm…
- Tudod igazából én se - vigyorgott rám, de láttam a
szemeiben, hogy megérti a dolgot és ez… Ez nagyon jól esett. - Mit
szólnál, ha gitároznánk egyet. Együtt - nyílt a szám, hogy beleegyezzek, de
aztán eszembe jutott, hogy ő milyen szépen is szólt. Tuti belehalok a
szégyenbe, ha meghallja, hogy én milyen pocsék vagyok.
- Jól hangzik, de-
- Nincs de, jössz és kész! - vágott a szavamba, majd
kihúzott a büféből. Chanyeol lábai jóval nagyobbak voltak, mint az enyéim és
így elég nehéz volt a tempót tartani vele. Lihegve követtem és csak akkor
tudtam kifújni magam mikor megállt a liftnél. Hevesen kapkodtam levegő után, de
már nem azért, mert sietett, hanem mert behúzott maga után a felvonóba.
- Kérlek, Chany-
- Csak zenélünk kicsit. Elvonja a figy… Yixing, jól
vagy? - Nem Chanyeol, rohadtul nem vagyok jól!
A rettegés összeszorította a tüdőm, nem kaptam
rendesen levegőt, féltem. Bár álmaimban gyakran láttam életem legrettenetesebb
pillanatát, most mégis, sokkal valósabb volt, hiszen a hely felerősítette ezt.
Felgyorsított filmként láttam lelki szemeim előtt az öt évvel ezelőtt
történteket és mire feleszméltem, már hangosan zokogtam. És könyörögtem, csak
nem tudtam kinek.
Jongdae
Oké, megígértem, hogy nem beszélek róluk többet, de
akkor is zavart, hogy megint ketten eltűntek valamerre. Kris is hamar
lelépett elég sértetten miután megkért legyek vele délután, de nemet mondtam. Még én se értettem magamat. Viszont
Minseok maradt, amit - őszintén szólva - nem értettem. Inkább hittem volna,
hogy ő húz el megbántva, mintsem Kris.
- Tudom, hogy nem jártok hivatalosan Yifannal, de
azért figyelhetnél rá jobban - szólalt meg szemrehányóan, mire megütközve
néztem rá.
- Járni? Én nem járok senkivel!
- Remélem tudod hogy hangzik ez most - mordult rám,
majd felkapta a tálcáját és elviharzott. Mi a franc baja van ma mindenkinek?
Istenem, alig telt el nap a hétből - az első hétből -
és máris úgy éreztem, hogy lehet jobb lett volna inkább dolgozni menni és nem
egyetemre jönni. Ha tudom, hogy ez lesz, tuti nem jelentkezek. Szerintem már
van minimum egy ősz hajszálam valahol. Biztos meg fogok őrülni hamarosan.
- Chanyeol? - kérdeztem döbbenten, ahogy kinyílt a
lift ajtaja a harmadikon és megláttam őt és Yixinget a földön.
- Segíts, kérlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése