Különleges kapcsolat [TaeXing]

Sziasztok :) Boldog Új Évet! ^^ A 2017-es év első posztja egy TaeXing lett. Remélem tetszeni fog nektek, meglepően hamar kész lett. Nem egészen 16+, de kevesebbet nem akartam adni rá xD Kellemes olvasást ^^

Sors, dögölj meg! extra update: írom, nyugi, viszont már jócskán túl ment a szokott szószámon és még sehol nem járok a tervezettek leírásában, úgyhogy valószínűleg jó hosszú extra lesz.

Cím: Különleges kapcsolat

Páros: TaeXing

Szereplők: Kim Taewoo (Kasper) és Zhang Yixing (Lay)

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

Megjegyzés: Kasper elmúlt két újévi instagram feltöltése ihlette, amiken Yixinggel van, illetve Yixing Dragon TV-s fellépése. Amin persze ott volt Kasper is, szóval fanoltam rendesen *khm*

- Nem így próbáltuk - Taewoo hangja semlegesen csengett az apró helyiségben, amint belépett. Nem volt benne rosszallás, inkább olyan volt, mintha csak egy egyszerű tényt közölt volna és ez igaz volt. Csak úgy megemlítette. Semmi több. Nem volt szó ruhaszéttépésről.

Az idősebb halkan csúsztatta telefonját a kicsiny öltözőszoba hatalmas sminkes asztalára, majd lassan felemelte a fejét, hogy láthassa a másikat az óriási tükörben. Végigkövette tekintetével, ahogy komótosan a székéhez sétál, majd lágyan a vállaira csúsztatta tenyerét. A nagy fehér törölköző sokat felfogott, viszont még így is érezte a koreai táncosfiú meleg érintését és akaratlanul is, de megremegett teste.

Elhúzta száját, mikor meglátta a srác fölényes mosolyát, amit a reakciója végett produkált, de hamar elpárolgott durcássága, mikor az fedetlen mellkasára simított. Lehunyta pilláit, csöndesen felsóhajtott és most nagyon is örült annak, hogy előbb az újévi jókívánságokat akarta viszonozni mindenkinek és nem a teste megszárításával foglalkozott. Igyekezett hangtalan maradni, de sajnos mikor a csintalan kis ujjak a hasára siklottak túlságosan is hangosan nyögött fel.

- Együtt eszünk a srácokkal. Jössz? - erősen markolt bele saját lábaiba, mikor meghallotta a kérdést közvetlenül a füle mellől, majd gyorsan felpattant és egy nem épp finom mozdulattal az asztalhoz lökte a fiatalabbat.

- Más terveim vannak - lehelte halkan a piros ajkakra és kezeit a táncos csípőjére csúsztatta. Jó érzéssel töltötte el, ahogy a fiú ruhája is szép lassan nedves lesz az ő cuccai miatt, így legalább nem csak ő volt úgy vele, hogy milyen kényelmetlen is ez. Sötét szemeivel megkereste a magasabbik íriszeit, majd jó hosszan elmerült bennük, közben ujjai befurakodtak a fekete felső alá, így már a puha bőrt terrorizálta hideg, vizes tenyerével.

- Milyen terveid? - kérdezett vissza nagyot nyelve a koreai, de Yixing szinte meg se hallotta a szavakat, mert csak azzal volt elfoglalva, hogy végigkövesse az ádámcsutka gyors fel s le mozdulatát. Közelebb lépett és teljes testével, illetve erejével préselte hozzá a milliónyi smink tárolására szolgáló tárgyhoz.

Kasper tökéletesen tisztában volt vele, hogy milyen játékot játszottak. Akárhányszor csak találkoztak mindig valami hasonló helyzetben kötöttek ki; semmiségekről beszélgettek, közben meg igyekeztek igazából semmiről sem beszélni. Mert nem is akartak eszmecserét folytatni. Egy ilyen során olyan dolgok jöhettek volna szóba, amikről egyikük sem akart diskurzust folytatni.

Hevesen kapott kínai ajkai után, de az elhúzta fejét és mielőtt a fiatalabb újra próbálkozhatott volna, még közelebb fészkelte magát hozzá. Lihegve pislogott az alacsonyabb szemeibe, majd erősen derékon ragadta és fordított helyzetükön. Ezúttal meg se kísérelte elérni a másik száját, rögtön az érzékeny nyakát támadta be és a várt hatás nem maradt el; a vékony ujjak próbálták eltolni őt, hogy ott ne érhessen hozzá, de nem engedett.

Nyelve fürgén siklott végig az erektől megfeszült bőrön, majd puhán rácsókolt nem sokkal a füle alatti területre. Határozottan fogott rá az idősebb csuklóira, hogy ne lehessen képes eltaszítani őt, de mikor óvatosan beleharapott, minden ellenállás megszűnt. Gyengéden ízlelgette, vigyázott nehogy nyomot hagyjon maga után, de igazából durvaságra nem is volt szükség, mert Yixing olyan szinten érzékeny volt ezen a testrészén, hogy a legapróbb dolgok is könnyen elvették az eszét.

Hamarosan elengedte kezeit, hiszen semmi ellenállást nem kapott már, majd nekiveselkedett, hogy megszabadítsa széttépett ingétől, de akkor a kínai meglepő dolgot tett; a derekánál fogva lökte le abba a székbe, ahol nem sokkal ezelőtt ült, majd rátámaszkodott a karfára.

- Komolyan kérdezned kell, hogy milyen tervek? - sunyi vigyor kúszott szájára, majd vadul a fiatalabb ajkaira mart. Taewoo-ból csöndes nyögés szakadt fel és, amint ez megtörtént, a jelenleg álló társa nyelve követelőzve indult felfedezőútra. Nem, valójában nem, már nem először járt ott.

Tisztán emlékezett arra, amikor finoman, de lényegretörően elmondta, hogy mit szeretne Kaspertől és az egy pillanatra sem ellenkezett. Sőt, igazából végig sem hallgatta, csak elvonszolta valami használaton kívüli kis raktárba.

Tisztán emlékezett arra is, hogy mennyire észveszejtő volt karjai között tartani a fiatalabbat, hogy mennyire áldotta azt a - még jó indulattal is alig nevezhető egy négyzetméteres helyiséget. Olyan szorosan feszültek egymásnak, hogy még a levegő sem fért volna be közéjük, de ezt egyáltalán nem bánta.

Tisztán emlékezett arra is, hogy a koreai fiú szíve milyen hevesen vert az övével együtt egy ritmusra. Akkor nem igazán értette, hogy ez mit jelent, de így egy év távlatából, már nem esett nehezére kitalálni. És semmi pénzért nem mondott volna le ezekről az órácskákról, amiket a magasabbal töltött. Főleg most nem.

Egy év. Sosem mondták ki, hogy együtt vannak, nem is viselkedtek úgy, de vitathatatlan volt a tény, hogy ezen a napon, ebben az órában volt az évfordulója a különleges kapcsolatuknak. És semmi nem bizonyíthatta jobban, hogy valami van köztük, mint Yixing csöndes, szinte hangtalan szavai, amitől a táncos fiú szíve meglódult mellkasában.

- Egyél velem. Csak velem.