Sziasztok, megjöttem a ChenBaek következő részével ^^ Végre véget ér a Park vacsora, illetve... Talán más is? Némely titokra fény derül és esetleg tisztázódik egy s más, mindenesetre gond az lesz bőven :D Imádtam írni a részt, bár aki ismer, az sejti, miért, mindenesetre, remélem, Nektek is tetszeni fog, kellemes olvasást hozzá ^^
15. Fejezet
Jongdae
A lelkem elhagyta a testemet, mihelyst megpillantottam Chanyeol karba font alakját a Baekhyunnal közös kis vécéfülkénk ajtaja mögött. Felvont szemöldökkel nézett hol az egyikünkre, hol a másikunkra és amúgy, ha teljesen őszinte akarnék lenni, más körülmények között magasról tennék is rá, hogy meglátott Baekhyunnal így. De elvileg Yixinggel járok. És nem is ettől zsugorodott centikre a gyomrom.
Ezer százalék, hogy Chanyeol hangja mellett Minseokét is hallottam a folyosón. Ha Chanyeol csak beugrott ide könnyíteni magán, akkor Minseok kint vár rá. Hamarosan fel fog tűnni neki, hogy Chanyeol még mindig nem jött ki és akkor ő meg be fog jönni. Ide. Ide, ahol én is itt vagyok. Édes istenem, még jó, hogy közel a budi, mindjárt elhányom magam.
- Most mégis mi a franc van? Jongdae? - összerándultam Chanyeol számon kérő hangsúlyától és úgy pislogtam rá, mint akit tényleg valami olyanon kaptak, amin nem kellett volna, holott… Nos, végül is semmi rosszat nem csináltam. Annyira. Nem tudom. Rejtőzködni egy másik sráccal annyira rossz lenne?
- Öhm, én… Mi…
- Ez nem az, aminek látszik! - Anyám, Baekhyun, komolyan nem esett még le, hogy ettől a mondattól csak minden szarabbnak hangzik?
- Mondhatjuk, hogy rábólintottál a tanácsomra, miszerint kivesztek egy szobát, hogy folytassátok ott azt, amit itt csináltatok - Chanyeol tekintete végigsiklott Baekhyun öltözékén és úgy, hogy kissé megnyomorgattam azt mind az öleléssel, mind a rángatással, nem festett túl jól a dolog. Ha most még jön egy megcsalásos dráma is, belefojtom magam a vécébe.
- Nem szexeltünk - Meghalok.
Baekhyun
Automatikusan arrébb ugrottam, amikor megláttam Jongdae lábát lendülni a szemem sarkából. Ha még egyszer belém rúg, nem fogok tudni járni rendesen. Hogy lehet ilyen erős egy ilyen vékony srác?
- Akkor mégis mi a halált csináltatok odabent? Együtt, teszem hozzá - Oké, ez tényleg nem néz ki túl jól. Ezért Yixing tuti megöl. Vagy… Végül is ez nem lenne olyan nagy hazugság…
- Jongdae rosszul lett-
- Baekhyun!
- És gáznak érezte szólni, de én kihoztam. Hányt - tettem hozzá még és gondolatban vállon veregettem magam. Ez majdnem igaz. Valóban azt hittem, rosszul van. És asszem, így is volt. Csak nem hányt. De ez még belefér. Remélem.
Chanyeol tartása azonnal megváltozott és aggódva lépett oda Jongdae-hoz. Többször is végigmérte és láttam, hogy huzamosabb ideig elidőzött a kissé karikás szempárnál, illetve a beesett arcát is jól szemügyre vette. Jongdae csakugyan úgy nézett ki, mint aki alig két perce okádta össze magát. Ez életem leghihetőbb füllentése. Bárcsak ilyen jól ment volna a középiskolában is.
- Yixing csak felcsinált? - a szám elé kaptam a kezem, hogy visszaszorítsam a kikívánkozó röhögést, majd inkább a márvány csempére függesztettem pillantásomat, amikor Jongdae szúrós szemekkel rám sandított. - Mondtam neki, hogy ha ez megtörténik, megölöm!
- A picsába már, Chanyeol! - vihogva sétáltam messzebb, hogy bőven elég helyet hagyjak Jongdae-nak, hogy agyonverje a haverját, aztán mikor végre valamennyire lenyugodtam, gondoltam, rendbe szedem kicsit magam. Alig zúdult alá a víz a csapból, kinyílt a mosdó ajtaja és egy férfi állt mögötte. Az exem vőlegénye. Ez valami kurva rossz vicc? Mi a faszt keres ez itt?
Jongdae
Az a kis szín is, amit sikerült valahogy az arcomra varázsolnom, eltűnt abban a pillanatban, amint Minseok belépett a helyiségbe. Holtra váltan meredtem rá és tekintve, hogy tudtam arról, hogy Baekhyunnal is összeszűrte a levet, ez a szituáció maga volt a pokol. Csak Chanyeolnak fingja sincs semmiről.
- Minseok! Nézd csak, kibe botlottam itt! - Chanyeol vigyorogva karolta át a vállam, és a… Kapcsolatunk miatt ez így is cseszett kínos volt, de Baekhyunnal együtt már… Erre szavak sincsenek. - Yixing felcsinálta!
- Chanyeol! - dühösen csattantam fel és riadtan néztem rá Baekhyunra. Nagyon… Ijesztően méregette Minseokot. Olyan… Hát, menten megöllek szemekkel. Annyira szürreális volt az egész, mert közben Minseok csak rám bámult és biztos voltam benne, hogy Chanyeol előbbi megjegyzése miatt. Gyakorlatilag a képébe vágta, hogy lefeküdtem Yixinggel, holott nem. Bassza meg, dehogy!
- Nem kell itt szé-
- Te mi a szart akarsz itt? - Baekhyun baritonja vérfagyasztóan csendült fel félbeszakítva Chanyeolt. Esküszöm, még a mosdó hőmérséklete is leesett vagy tíz fokot. Vagy tényleg elhányom magam, vagy valaki agyonver mindjárt valakit.
Azért ültem Baekhyun mellé a vacsoránál, hogy elkerüljem ezeket a borzalmas szitukat, végül aztán csak rábasztam. Nem akartam azt sem, hogy ők összefussanak, sőt azt se, hogy tudomást szerezzenek itt a másikról. Csak túl szerettem volna élni az estét és, ha már úgy hozta a lehetőség, tisztázni a dolgokat legalább Baekhyunnal. Erre minden visszaütött rám. Ez ennél rosszabb már komolyan nem lehet.
- Chanyeol miatt jöttem be, túl régóta vártam rá - szólalt meg semleges hangon Minseok, miközben végigjártatta íriszeit Baekhyunon. - Már elnézést, de… Te ki vagy?
Baekhyun
Szinte hallottam, ahogy a vérnyomásom felfelé kúszik. Mi az, hogy ki vagyok?! Ez szórakozik velem! Összefogtak az exemmel, hogy még egyszer kibasszanak velem. Nyugalom, Baekhyun.
Mély levegőt vettem és csak azért nem ráztam le Jongdae óvatos érintését a felkaromról, mert még lehet, ez menti meg a csávót attól, hogy bemossak neki. Jongdae nem hiszem, hogy hagyná, hogy összeverjek bárkit is. Ahhoz túl jó srác. Nem mintha ne lenne meg hozzá minden jogom, hogy szarrá verjem ezt az alakot.
- A menyasszonyod volt barátja - vetettem oda neki hasonló közönnyel és vártam a reakciót. Néma csönd támadt és bevallom, én jobban meglepődtem a döbbent tekinteteken.
- Te nem… - Jongdae zavartan pislogott rám és elharapta a mondatot félúton. Feszülten rágcsálta az alsó ajkát, majd tagja lecsúszott rólam és elgondolkozva zsebre tette mindkét kezét. Én mi nem?
- Nem tudtam róla - épp oda akartam fordulni Jongdae-hoz és megkérni őt, hogy húzzunk innen a francba, amikor a férfi halkan megmukkant. Persze, hogy nem. Az a nőszemély valószínűleg mindenkinek hazudott mindenről. - Elrendezett házasság.
- Tudom - suttogtam és ezúttal tényleg ránéztem Jongdae-ra. Ki kell jutnom innen. Nem bírom. - Menjünk. Kérlek.
Jongdae nem mondott semmit sem, csak bólintott és meg is indult az ajtó felé, azonban Minseok elkapta a csuklóját. Összevont szemöldökkel vizslattam őket és Chanyeol is kérdőn figyelte a párost. Ismerik egymást?
Jongdae
Kirántottam a karom Minseok markából, mielőtt még annál is kellemetlenebb lesz ez a szarság, mint már amúgy is volt. Az agyamban egymást kergették a gondolatok és némelyikről én magam sem tudtam, hogy igaz-e, vagy sem. Annyi faszság volt már itt, hogy szükségem volt némi nyugalomra, hogy rendezzek magamban mindent.
Minseok nem kezdett ki Baekhyunnal. Nem volt köztük semmi. Legalábbis olyasmi nem. Minseok Baekhyun barátnőjét nyúlta le, ha jól értem. Miközben velem… Kavart. Vagy mi. Azt hittem, ezen túljutottam már úgy-ahogy, de most megint szarul éreztem magam. Nem azért, ami velem volt, hanem Baekhyun miatt. Elrendezett házasság vagy sem, Baekhyunnak ez biztos nagyon fájt. Fáj. Látom a szemeiben.
- Ne érj hozzám - szűrtem ki idegesen a fogaim között. Most már örültem, hogy a vacsora előtt nem tudtam elmondani neki az igazságot.
- Te tudod a legjobban, hogy nem arra a nőre vágyom - megrebbentek a szempilláim és önkéntelenül is elpirultam, ahogy felrémlett előttem az elmúlt néhány hónap. Elég jól tudom, igen.
- Srácok, mi az isten van? Ti… Esetleg… - Chanyeol elég tanácstalan arcot vágott, ám mellette ott volt a felismerés is. Rájött, hogy Minseokkal van, vagy inkább volt, valami közöttünk. Már nem csak sejtette. Szép kis barátság. Egyikünk se mondott semmit neki erről. Nem érezheted emiatt szarul magad, Jongdae, Minseok akarta így, nem te!
- Már nem - leheltem erőtlenül. - És nem volt komoly amúgy sem. Mi… - elhalt a hangom. Baekhyun sebesen rohant el mellettem, még nekem is jött kicsit. Nem akartam ezt. Kurvára nem akartam ezt. Megbántani Baekhyunt. Mindenáron el szerettem volna ezt kerülni, s most mégis ez történt. Asszem, most fogom megfizetni a megtévesztés árát.
Baekhyun
Képtelen voltam ott maradni akár még egy másodpercet is. Gőzöm sincs, hogy pontosan milyen érzéseim voltak a csávó felé, dühös voltam persze, de miután a tudomásomra jutott, milyen volt az exem, voltaképpen nem volt miért. Nem kár érte. Fájt, hogy hazugság volt kb az egész kapcsolatom vele; hogy egy ilyen nőre pazaroltam három évet az életemben.
Igazából csalódott voltam. Amiatt, hogy… Jongdae egy ilyen alakkal kezdett. Hogy… Köze van hozzá. Mármint ezután a beszélgetés után is nyilvánvaló, hogy vége van közöttük és Jongdae most Yixinggel jár, csak… Nem is tudom. Valahogy… Nem jó érzés.
- Baekhyun! - rendületlenül haladtam tovább, még Yixing kedvéért sem voltam hajlandó megállni egy pillanatra sem. Ki kell jutnom innen. Most már nem csak a mosdóból, hanem az épületből is. El ebből a fertőből. Nem bírok Yixingre sem ránézni. - Baekhyun!
- Engedj!
- Mi a franc bajod van? - kínai barátom elkapta mindkét vállam, hogy elérje, megtorpanjak, azután megragadta az állam és kényszerített, hogy végre rendesen is rápillantsak. - Mi a baj? - másodszor a kérdés már sokkal lágyabban hangzott fel, én mégsem tudtam másra gondolni, mint…
- Te tudtál arról, hogy… - fojtogatta a folytatás a torkom. Nem. Biztos nem. Yixing elmondta volna.
- Mi történt, Baekhyun? Mi zaklatott így fel? - a mindig kedves szempár ezúttal is az volt, illetve aggódó és a szívem legmélyén tudtam, hogy a legjobb barátom sosem baszna így át, mégis…
- Te tudtál arról, hogy Jongdae az exem vőlegényével is együtt volt?
Jongdae
Forgott velem a világ és az a bizonyos semmi most már tényleg kezdett feltörni a gyomromból. Chanyeol elképedt, valamint Minseok reménytelen tekintete szerintem még álmaimban is kísérteni fog. Baekhyun összetört szemeiről ne is beszéljünk.
- Én… - fingom sincs, mit akartam mondani. Talán valamit, csakhogy ne legyen végre kuss. Nem mintha bármivel is javíthattam volna a dolgokon.
- Jongdae!
- Yixing? - ha nem lettem volna már így is kibaszott gáz helyzetben, biztos képen töröltem volna magamat a remegő, ugyanakkor reménykedő hangom miatt. Semmi jogom nem volt örülni a felbukkanásának. Az itt létének. Baekhyunnal kéne lennie.
Némán hagytam kamubarátomnak, hogy csuklón ragadjon és kivonszoljon a helyiségből, azt követően magából a hotelből is. Na, és akkor. Akkor robbant ki belőlem a keserves zokogás.
Sírhattam volna éppenséggel Minseok miatt is akár és, bár fájt a szívem Chanyeol miatt, valójában… Azt hiszem, magam miatt volt. Elvesztettem magamat. Én sosem voltam hazudozó. Amikor biztos lettem az érzéseimben, elmondtam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, nem titkoltam. Az otthoni barátaim előtt sem és Chanyeol előtt sem.
Csak egy aprócska füllentés kellett volna, hogy legyen ez az egész. Néhány találkozás Yixinggel a nyugalom érdekében. Aztán vége kellett volna, hogy legyen. Erre… Nem mintha számítottam volna rá, hogy pont… Pont Baekhyun volt barátnője lesz Minseok menyasszonya, de… És mindennek ellenére… Miért Baekhyun csalódott arca villan fel előttem folyton?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése