Sziasztok ^^ Megjöttem a következő résszel, amiben végre tényleg ételhez nyúlnak a fiúk a Park vacsorán. Mondjuk :D És kicsit közelebb is kerülnek, ha mondhatom így ;) Kellemes olvasást hozzá ^^
14. Fejezet
Baekhyun
Óriási fintorral álltam meg a hatalmas terem egyik ajtajában. Elérkezett hivatalosan is a vacsora ideje. Nyolc-tíz fős, kerek asztalok voltak elhelyezve mértani pontossággal a helyiségben, hófehér terítőkkel és feldíszített székekkel. A terítés úgy verte vissza a lámpák fényét, hogy kis híján megvakultam, de inkább befogtam és nem tettem semmilyen megjegyzést.
Eljutottam idáig. Már csak a kajálás volt hátra és túl voltam az exemmel való találkozáson is. Megeszem, amit elém tesznek, iszok még, aztán lelécelek. Azt, hogy egyedül, vagy Yixinggel, esetleg Yixinggel és Jongdae-val, még nem tudom. Nem is érdekel, csak leléphessek.
- Ez rengeteg ember - rá se néztem Jongdae-ra, csak automatikusan bólintottam. Kurva sok ember.
Pilláim megrezzentek, ahogy mellém ért, s felkarja az enyémhez simult. Valahol örültem neki, hogy már nem csak Yixing volt a társaságom, ám azzal kapcsolatban gőzöm sem volt, hogy érzek, hogy ismeri az egyik Park gyereket. Szobatársa a Park srácnak, hogy pontosak legyünk.
Felnyögött és fura hangot adott ki, mire végre rápillantottam. Sápadtan meredt az egyik irányba, majd az alsó ajkát rágcsálva előbb rám, azután a kicsivel mögötte álló Yixingre sandított. Szótlanul, pusztán a pillantásukkal beszélgettek már megint. Erre én akkor se lennék képes, ha fegyvert fognának a fejemhez, még Yixinggel sem. Ezeknek meg pár hét leforgása alatt ilyen szoros lett a kötelékük. Nos, örülhetsz, Baekhyun, tényleg sikeresen megtaláltad Yixing másik felét.
Jongdae
Kizárt, hogy odaüljek Chanyeolék asztalához. Azok után nem, ami volt Minseokkal. Merthogy ő is ott kapott helyet. Meg a menyasszonya. Természetesen. Akkor sem vagyok hajlandó rá, ha megfenyegetnek. Soha. Semmilyen körülmények között sem. Inkább a koleszig rohanok.
Nem voltam büszke magamra, azonban muszáj voltam szabadulni ettől, úgyhogy bevetettem a legszebb szempilla-rebegtetésem és könyörögve pislogtam Yixingre. Ők Baekhyunnal távolabb kaptak helyet. Baekhyun nyilván nem cserélhet velem, szóval ő maradt.
Szarul éreztem magam, miközben Yixing elmosolyodott, biccentett és, ahogy elsétált mellettem, megérintette a kezem egy másodpercre. Szar alak vagyok. Nagyon.
- M-Mi? - Baekhyun értetlenül kapott Yixing után, de kamu barátom villámgyorsan elszlalomozott az asztalok között. - Most mi a fasz van?
- Gyere! - szóltam oda csöndesen neki és még óvatosan megfogtam a zakója ujját is, hogy úgy húzzam magam után a helyünk felé. Tisztáznom kell Baekhyunnal a dolgokat, szép sorjában.
Kellemetlen szájízzel ültem le Yixing székére és a névtábláját sebesen bedobtam az asztal alá. Az utóbbi időben rohadt sok fos szituációban voltam és, bár lehet, nem ez az első, de tuti dobogós. Végül is talán első lesz, attól függően, hogy alakul ma Baekhyunnal. Elmondok neki mindent. Itt-ott ferdítek majd, igen, de csakis Yixing miatt. Őt nem keverhetem szarba. Úgy fogom csűrni-csavarni a történetet, hogy ő ne jöjjön ki rosszul belőle. Csak egy srác lesz, aki azt hitte, valóban randizik velem, én meg átbasztam. Bőven elég, ha Baekhyun egyikünket gyűlöli meg egy életre.
Baekhyun
Kellett egy kis idő, hogy észrevegyem magam, de egyre sűrűbben néztem a mellettem ülő Jongdae-ra. Nagyon rosszul festett. Hullafehér volt és csak bökdöste az egyébként pazar ételeket. Néha összevágott ezt-azt, ám ha jobban megfigyelte az ember, igazából nem evett valami sokat, csak egy-egy falatot alkalomadtán. Ötletem se volt, mi a gond, mert Yixinggel, ugyan messze volt tőle, nem váltak el rosszban, vagy ilyesmi. Csak nem értem, miért nem én cseréltem vele, hogy ők együtt lehessenek. Vagy esetleg… Szakítottak?
- Mi a baj? - közel hajoltam a füléhez, egyrészt a kajálás a vége felé tartott, így nagyobb volt a hangzavar, másrészt nem akartam, hogy más is hallja. - Nem érzed jól magad?
Kerekre tágult szempárral pillantott rám, mire önkéntelenül is nagyot nyeltem. Tekintete fátyolos volt és őszintén, nem lepődtem meg volna, ha hirtelen elhányja magát. Rohadt sápadt szerencsétlen.
Nem gondolkoztam, csak megragadtam a csuklóját és fürgén kivittem a teremből. Egy viszonylag messzebb lévő mosdóig vonszoltam, ott gyengéden belöktem és türelmesen megvártam kint. Nem sokat volt bent. Fogalmazzunk úgy, hogy semmit. Szinte azonnal kilépett.
Lehajtott fejjel állt előttem és, noha egy-két centin kívül több nem lehetett közöttünk, most valahogy extrém kicsinek tűnt. Idegesen tördelte az ujjait, amit ebben a kussban szörnyen fájt hallani. Határozottan fogtam rá a kezeire balommal, azt követően a másikkal megemeltem a fejét. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, még fehérebb lett.
- Baekhyun…
- Nem öllek meg, ha szakítottál Yixinggel.
Jongdae
Döbbenten bámultam Baekhyun fekete íriszeibe és istenem, nem gondoltam, hogy lehetek még ennél is rosszabb, de csak arra tudtam gondolni, hogy itt a lehetőségem. Lezárhatom a dolgot. Szakítottunk Yixinggel és nem kell soha a büdös életben többet erről az egészről beszélnem. Sőt, szakítottam Yixinggel. Így ő még szarba sem kerülhet semmi miatt. Baekhyun sajnálja kicsit, aztán tovább lépnek.
- Hát… - felkavarodott a gyomromban a semmi. Akárhogy nézzük, ez újfent egy hazugság lenne. Egyszerűen képtelen vagyok rá. De az igazság…
- Mi az, Jongdae? Mi a baj? - Baekhyun baritonja lágyan csendült fel a némaságban és aggódva kémlelt szemeivel. Nem megy. Ezekbe a szemekbe nem bírok belehazudni. Így szemtől szembe nem.
Nagyon közel voltam ahhoz, hogy kidobjam a taccsot, ám akkor egyszer csak hangok verődtek vissza a folyosón. Egy pillanatra elvonta a figyelmemet, de amint felismertem Chanyeolt, illetve Minseokot is bennük, megfordult körülöttem a világ. Ez ennél szarabb már nem lehet. Vagy itt a másik lehetőséged, te balfasz, és egyszerre elintézheted az egészet!
- Hé, ugye nem fogsz elájulni? - Baekhyun ijedten érintette meg az arcom, majd előrébb lépett és valami fura kéztartással úgy csinált, mintha el akarna kapni, ha valóban összeesnék.
Akaratlanul is felnevettem, de ez nem tartott sokáig, helyette kicsordultak a visszatartott könnyeim. Elbasztam. Mindenkinek hazudtam a környezetemben, csakhogy megszabaduljak egy pasitól, vagy tudat alatt valójában meg akartam mutatni neki, hogy tudok találni nála sokkal jobbat is. És most mind erre tart. Talán Yixing is velük van, elvégre Chanyeolt ismeri valamilyen szinten. Nekem végem. Kicsinálnak. Ezek gazdagék. Darabokra törnek egy szempillantás alatt.
Baekhyun
Egyre jobban paráztam attól, hogy Jongdae eszméletét veszti. Halál komolyan mondom, szerintem még fehérebb lett. És így, hogy egy nyomorult szót sem nyögött ki, ötletem se volt, hogy mi baja lehet. Hol van az a pont, ahol az ember már nem bírja visszatartani és végül elmondja? Jongdae-nak már közel lehet elnézve őt.
Zavartan félrepillantottam, amikor feltűntek az első könnycseppek, nem szerettem volna még ennél is kényelmetlenebb szituációba hozni. Biztos kellemetlen egy olyan illető előtt elsírni magad, akit alig ismersz.
- Gyere! - motyogtam szinte alig hallhatóan és behúztam a mosdó ajtaján, mihelyst meghallottam néhány hangot közeledni. Még ismeretlenebbek előtt még szarabb lehet.
A testem magától cselekedett és mire észrevettem magam, már át is öleltem a srácot. Irtó gáz lett volna már elengedni, így csak pislogtam a tükörben magamra. Ha ezt Yixing megtudja, megöl. Holtbiztos. Fingom sincs, hogy most akkor mi van velük, de szólnom kellett volna neki azonnal, amint Jongdae rosszul lett, vagy mi és hagyni, hogy ő intézze a dolgot. Jongdae-nak is biztos kényelmesebb lenne.
Elkerekedett sötét szempárom és hitetlenkedve meredtem még mindig másomra az üvegben; Jongdae viszonozta az ölelésem, sőt még közelebb is simult hozzám. Ügyetlenül simogattam meg a hátát és közben azt kerestem emlékeimben, hogy mikor voltam utoljára én így valakivel is. Akárcsak én, Yixing sem volt ilyen típusú, az exem meg hagyjuk is. Nagyon furcsán érzem magam.
- Sajnálom, Baekhyun.
Jongdae
Szavakba se tudnám önteni, milyen jól esett ezt kimondanom. Nem állítom, hogy könnyebb lett a lelkem, mégis csak egy hatalmas hazugságba kevertem magam és semmi konkrétat nem mondtam Baekhyunnak, mindazonáltal rohadt jól esett legalább ennyit kimondani.
A kinti hangok felerősödtek, ami az jelentette, hogy Chanyeolék közelebb értek. Önkéntelenül is belemarkoltam hátul Baekhyun zakójának selymes anyagába és rémülten szorítottam össze a pilláimat. A picsába, akár ide is jöhetnek!
- Hé, mit-
Villámgyorsan tapasztottam be Baekhyun ajkait a tenyeremmel, majd sietősen magammal rángattam az egyik vécé felé. Meghökkenve nézett rám a kis fülkében és úgy odaszegezte magát az ajtóhoz, hogy csoda, nem vált vele eggyé. Elmosolyodtam a riadt tekintet láttán, azt követően a füléhez hajoltam és belesuttogtam.
- Nyugi, nem foglak megrontani! - óriásira tágult szemekkel bámult rám, azután ahogy összeszedte magát, megpróbált mellkason vágni, ám fürgén elkaptam a csuklóját és lefogtam a jobbját. Nyílt a szája, hogy gondolom, elküldjön melegebb éghajlatra, azonban mindketten lemerevedtünk, amikor meghallottuk a mosdó ajtaját. A kurva isten bassza meg!
Pislogás nélkül, lélegzetvisszafojtva szemeztünk Baekhyunnal és életemben nem éreztem még ilyen cikinek azt, hogy azt hallgattam, miként hugyozik egy másik férfi. Normális esetben szarok rá, de jelenleg csak arra vártam, mikor végez és tűnik el a francba.
Olyan volt az egész, mintha a másodpercek visszafelé mentek volna, vagy nem tudom, de kibaszottul lassan telt az idő. És, amikor rájössz, hogy egy másik sráccal rejtőzködsz egy budiban úgy, hogy alig két centire van az arcotok egymástól, még inkább lelassul. Baekhyunnak szépek az ajkai.
Baekhyun
A bakancslistámon nem szerepelt az, hogy szeretnék egyszer egy hotel vécéjében bujkálni a legjobb barátom pasijával. Ilyen cseszett közel. Milyen közel? Éreztem Jongdae leheletét az arcomon! Jézusom, az enyémnek milyen tömény alkohol szaga lehet?!
Esetlenül futottam neki, hogy kicsit arrébb húzódjak, ám ez váratlanul érte Jongdae-t, így kis híján nekem zuhant. Elnyomtam egy nyögést, ami azután kívánkozott ki belőlem, hogy a fejem a fának koppant. Méghozzá jó hangosan. Levegőt se mertünk venni ismét és csak meredtünk a másikra, míg kint léptek zaja hallatszódott, majd jött egy ütés az ajtóra. Nem hiszem el, itt égek el zavaromban!
- Minden oké odabent? - Ez Park Chanyeol, bassza meg!
Jongdae kicsit sem finoman rúgott bokán, hogy méltóztassak válaszolni, de én csak felháborodottan tártam szét karjaimat, miszerint miért nekem kéne. Erre újra megrúgott. Erről elbeszélgetek vele, ha kijutunk innen.
- I-Igen, persze, hogyne. Aha - Elég lett volna egyszer is megerősíteni, te szerencsétlen!
- Figyu, nincs jogom ebbe beleszólni, de ez egy hotel. Ha… Khm, szeretnétek jól érezni magatokat, kivehettek egy szobát is. Ha megkéritek a recepciósokat, bizalmasan kezelik - most már nem fogtam vissza magam, hagytam, hogy a fejem megint nekikoppanjon az ajtónak. Remek, most már olyan alak vagyok, aki egy hotel budijában gabalyodott össze valakivel egy menetre. Remek. Csak… Remek.
- Kösz, megjegyeztem! - megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor kinyílt, azt követően becsukódott a mosdó ajtaja és elengedve magam dőltem neki a mögöttem lévőnek.
A leélt huszonegy évem alatt még soha nem voltam olyan zavarban, mint most és ahogy elnéztem, ezzel nem voltam egyedül. Csak Jongdae-nak jól állt egy kis pír. Végre nem úgy festett, mint egy hathetes hulla. Némán letisztáztuk, hogy erről nem beszélünk sosem, ha megkínoznak sem, és gyorsan kiléptünk a vécé ajtaján. Egyenesen Park Chanyeol elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése