Egyetlen másodperc [ChanLay]

Sziasztok :) Tegnap este megszállt az ihlet egy nem épp boldog pillanatban és ez született belőle. Ígérem, hogy egyszer végre Chanyeol is kap boldog befejezést.

Cím: Egyetlen másodperc

Páros: ChanLay (EXO)

Szereplők: Park Chanyeol, Zhang Yixing (Lay)

Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

Egy nap. Vagy csak egy órácska. Vagy egyetlen másodperc. Már ennyinek is örülnék, amit vele tölthetnék. Csak mi ketten. De még ennyi időnk sincs. Hogy is lehetne? Rohanás az egész életünk. Egyetlen másodperc, ami csak a miénk. Ami az örökkévalóságig tart. Ezt szeretném.

Olyan közel van hozzám most. Végre. Ölelem és… Ennyi. Nekünk nem adatott több. Valójában távol van tőlem és mindig is távol lesz. Mi nem… Mi sosem leszünk együtt. Tudom, hogy úgy érez irántam, mint én iránta, de mindketten tudjuk, hogy több sose lehet köztünk puszta gondolatoknál.

Szeretnék egyetlen másodpercet, amikor rejtve mindenki elől úgy nézhetek rá, ahogy akarok. Szerelmesen. Amikor ő is így néz rám és halkan azt suttogja mennyire szeret. Ehelyett viccnek, szórakozásnak álcázott érintések, szavak jutnak nekünk. Pedig ezek igazak. Valódiak. Számunkra.

Rákaptam tekintetemet, ahogy megéreztem, hogy teste elernyed mellettem. Arcán hiába ült hatalmas mosoly, szemeiben láttam mekkora fájdalmai vannak. Biztos nagyon fájt a dereka. Egyébként sem volt tökéletes rendben ez a testrésze, de mióta balesete volt még annyira sem. Miért nem vigyáztál jobban magadra?

- Hyung… Mindjárt vége. Csak egy kicsit tarts ki, oké?

Nem mondott semmit sem csak bólintott, majd erősen belém markolt. Ezzel próbálta kicsit összébb szedni magát. Szemeimmel jeleztem Joonmyun hyungnak, hogy ideje lenne befejezni a beszédet és gyorsan elköszönni, mert Yixing mindjárt összeesik itt mellettem. A leader szerencsére gyorsan kapcsolt és alig két perccel később már segíthettem is Yixingnek leülni. Csöndesen nyöszörögve fogott rá fájó részére, de egyébként látszódott rajta, hogy rejtegetni próbálja mennyire is fáj neki valójában.

Mindenki sebesen öltözködött, mert minél előbb ágyban akarta találni magát. Kivéve én. Én azért siettem, hogy segíthessek Yixingnek. Szegény elég nehezen váltott ruhát. Mikor kész lettem rögtön előtte termettem és nekiálltam bekötni cipőjét. Hálásan pillantott le rám, majd hagyta, hogy a válla alá nyúlva álló helyzetbe húzzam, hogy felsőt is cserélhessen, illetve, hogy becsatolja övét.

- Chanyeol… - azonnal hátrapillantottam, ahogy meghallottam Minseok hyung hangját. - Mi előre megyünk.

Tudtam, hogy nem azért mondja ezt, mert nem érdekli őket mi van Yixinggel, hanem mert időt akarnak nekünk adni. És ezért nagyon hálás voltam. Végigkövettem szemeimmel, ahogy elmegy, majd újra Yixingnek szenteltem minden figyelmemet. Erőtlenül hagyta, hogy levegyem róla izzadt pólóját, hogy megtörölgessem egy törölközővel, majd hogy ráadjak egy tiszta felsőt. Ez volt a mi egyetlen másodpercünk.

- Channie…

Elmosolyodtam becenevem halva és tekintetemet az ő fáradt íriszeibe fúrtam. Mindig is imádtam mikor ő így hívott. Csak néztem az álmos, barna szemeket és akaratlanul is még jobban kiszélesedett a mosolyom, mire az ő szája is felfelé görbült. Aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra előredőlt és ajkait puhán az enyémekhez nyomta. Mindössze egyetlen másodpercig tartott, mégis örökkévalóságnak tűnt.

A mi egyetlen másodpercünk. Nekünk ennyi jutott. Nem több, de nem is kevesebb. Pont ennyi. És ebben a pillanatban valahogy pont elégnek tűnt. A mi egyetlen másodpercünk.