Sziasztok :) Megjöttem a következő LayChen
fejezettel, amire kicsit többet vártatok, mint szerettem volna, de remélem
megérte. Nem tudom mikor jön a tizedik, tekintve, hogy még mindig van jó néhány
vizsgám, de remélem minél előbb. Ez a rész teljes egészében csak a
fő-főszereplőké (meg egy pillanat erejéig Kris is felbukkan :D) és mondhatni kicsit
közelebb kerülnek. Legalábbis valamilyen szinten. De nem rosszra gondolni ám!
:D Kellemes olvasást ^^
9. Fejezet
Jongdae
Szájtátva, totál elvarázsolva néztem, ahogy a srác
mozog a táncteremben. Még életemben nem láttam ilyen pontos, tökéletes
mozdulatokat. A félhomálytól, a gyors lépésektől, a baseball sapkától nem
láttam ki az, de tudtam, hogy muszáj vagyok vele beszélni arról, hogy segítsen
nekem.
Mikor lihegve megállt nem sokkal tizenegy után kissé
beljebb léptem a helyiségbe. Aztán kaptam egy szívinfarktust mikor megláttam,
hogy Lay az. Először hátat akartam fordítani, de nem tettem. Kellett
a segítsége. Úgyhogy ráharaptam a nyelvemre mielőtt valami csúnyát mondtam
volna és helyette megkérdeztem. Mikor meghallottam saját kétségbeesett hangomat
majdnem arcon csaptam magam. Azért ennyire nem rossz a helyzet, te balfasz!
De rossz volt. Hosszú percek teltek el teljes
némaságban; Lay nem mondott semmit, én pedig a sírás határán álltam. Szükségem
van a segítségére. Nem bukhatok meg félévkor. Ha nem vagyok elég jó
kivágnak. A rohadt életbe, mondj már valamit! De nem mondott semmit sem,
csak kinyújtotta felém a kezét.
Értetlenül pislogtam rá, majd lassan megindultam felé
és komolyan mondom pofon vágtam magam mikor megfogtam a kibaszott kezét.
Halkan felnevetett, mire őt is megajándékoztam egy ütéssel.
- Istenem, látnod kellett volna magadat! Te mindig
ilyen hülyeségeket csinálsz?
- Rohadj meg!
Yixing
Őszintén bevallom először nemet akartam mondani, mert
igaza volt Chanyeolnak, elképzelni sem tudom mi lesz, ha mi kettesben maradunk
Chennel. De aztán látva arcát képtelen voltam rá. Valószínűleg fogalma
sincs mennyire hasonlít a gyerekkori önmagára. Főleg mikor durcás, mint most
is. Vajon miért pofozta fel saját magát?
- Ma már biztos nem próbálunk - mondtam neki
csöndesen. - Nagyon fáradt vagyok. De… Kérnék valamit cserébe.
- Nem adom Chanyeolt!
- Mi? Mi a francról beszélsz? - néztem rá megütközve
némi vörös arcszínnel megspékelve.
- Nem érdekel mennyire odáig van érted, nem engedem,
hogy vele legyél együtt. Csak a halott testemen keresztül.
- Khm… Ezt a témát inkább napoljuk. Azt szeretném
kérni, hogy felejtsd el az alkunkat - Chen elgondolkozva nézett rám, majd
lassan bólintott egyet.
- Végülis így fair. Oké, maradhatsz.
Jongdae
Meglepődtem, hogy milyen nyugalom áradt szét bennem
mikor végre beleegyezett a dologba, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem
aggódom. Egyébként sincs egy egyszerű vérmérsékletem, félek mi lesz, ha
huzamosabb ideig össze leszek vele zárva. Nincs a terveim között egy
életfogytiglan gyilkosság miatt.
Lábaim automatikusan a lift felé lépkedtek, de mikor
feltűnt, hogy Lay nem jön utánam, megtorpantam. Ja igen, ő… Klausztrofóbiás?
Nyeltem egyet, majd megindultam a lépcsők irányába, mire Yixing meglepődve, de
követett.
- Hogy hogy… Öhm… Régóta vagy klausztrofóbiás?
Mármint… Ez így hülye kérdés volt… Bocs, nem akartam ennyire bunkó lenni.
- Ugyan, nem… Ez… Ez egy igen kellemetlen emlékem, nem
szeretnék róla beszélni - nem kerülte el figyelmemet, hogy látványosan
elsápadt, pedig ez jelenleg elég nehéz lehetett számára, hiszem tök piros volt
még a sok tánctól.
- Persze, megértem - bólogattam holott… Nem, nem
értettem meg. Nekem nem volt ilyen problémám. Közel sem volt még csak
hasonló bajom sem. Mikor felértünk kivételesen egész normális voltam vele,
hagytam had menjen el fürödni ő először. Biztos jóval megviseltebb, mint én. Én
meg biztos megőrültem, hogy ilyen vagyok vele…
Yixing
Mire megnyitottam a vizet a fürdőszobában már nem csak
testileg éreztem magam fáradtam, hanem szellemileg is. Chen nem direkt
csinálta, de megint felemlegette azt az emlékemet és azt hittem menten
összeesek a kabinban. Nyöszörögve kuporogtam a kövön és próbáltam elterelni a
figyelmemet bárhogy, de nem jött össze.
A könnyeim hamar utat találtak maguknak, körmeim a
karomba vájtak, hogy inkább érezzem a fizikai fájdalmat a lelki helyett. A
következő pillanatban egy hófehér törölköző repült rám és Chen sötét szemeivel
találtam szembe magam.
- Tuti direkt csináltad, hogy lássalak meztelenül,
valld be! - rongybabaként hagytam neki, hogy felhúzzon a földről, majd
betakargasson az anyagba. Hálás voltam neki, hogy ezzel az egy mondatával
sikerült neki az, ami nekem nem, elterelni a figyelmem. Határozottan
lenyomott az ágyamra és elém térdelve nézegetni kezdte a karomat. - Ez nem
valami szexi.
- Köszönöm… - motyogtam csöndesen a szemeibe
pillantva, mire legyintett egyet.
- Ha nem megyek be még elhasználtad volna az összes
meleg vizet és akkor nekem mi maradt volna?
- A hideg víz biztos felfrissített volna - csak egy
vérszegény vigyorra futotta, de legalább összejött valami.
- Egyszer majd elmondod? - kérdezte halkan még mindig
a karomat nézve.
- Még sose mondtam ki hangosan. Így… Így nem annyira
valóságos.
Jongdae
- Ez neked nem elég valóságos?! - mordultam fel
idegesen a sebét figyelve. Tuti nincs valami rendben az agyával, ha azt hiszi,
hogy ez nem baj. - Ezt saját magaddal tetted az előbb! Nem más, hanem te!
- Jaj, most mit baszakodsz itt! Nem a te dolgod! És
kurvára nincs közöd a dolgaimhoz!
- És még azt hittem haladtunk valamerre! - dühösen
pattantam fel előle, majd indultam el a fürdő felé.
- Te hitted azt?! Miért? Eddig próbálkoztál
egyáltalán?
- Nem mondom, hogy majd belehaltam a „próbálkozásba”,
de legalább ma nyitottam feléd. Komoly fizikai kín volt visszaszorítani a
mondandóm a teremben. Arról nem is beszélve, hogy olyan volt, mintha égetnének
mikor segítséget kértem.
- Tudod mit? Hiba volt az egész. Most alszom és
mostantól nincs közünk egymáshoz!
- Király! - feldúltan csörtettem a fürdő felé és egy
óriási csattanással vágtam be magam mögött az ajtaját. A víztől hamar elszállt
minden haragom és rájöttem, hogy rohadt nagy hülye voltam. Előzőleg is
kényelmetlen volt számára, ami történt és biztos most is az, én meg fasz
erősködtem. Nem kellett volna. És most már tanárom sincs. Kurva jó…
Yixing
Beszarok, már megint seperc alatt kihozott a
sodromból. Hihetetlen, erre tényleg nem képes más… Mérgesen szuszogtam a takaró alatt, ami
egyébként kibaszott vizes volt, de már csak a büszkeségem miatt sem voltam
hajlandó felállni és kicserélni másra. Vagy akár legalább felvenni valamit,
mert még mindig totál meztelen volna a takaró alatt.
Addig-addig fagyoskodtam, míg végül elhatároztam, hogy
mégis kezdek a helyzettel valamit, de akkor meg nyílt a fürdőszoba ajtaja, így
inkább úgy tettem mint, aki alszik. Chen meglepően halkan közlekedett, pedig
azt vártam volna, hogy minél hangosabb lesz, hogy csak azért se tudjak aludni.
Bár nem volt hangos mégis hallottam, hogy elég sokat
járkált és - ha nem kattantam meg tényleg - végül az én ágyamnál állt meg. Egy
pillanattal később kurva hideg lett, ahogy leszedte rólam az anyagot, hogy egy
szárazat terítsen rám helyette. Köpni-nyelni se tudtam hirtelen, csak feküdtem
továbbra is mozdulatlanul. Ez… Ez most mi volt?
- Tudom, alszol, de… - szólalt meg csöndesen. - De
muszáj vagyok kimondani, mert tudom, hogy most tényleg túlzásba vittem.
Sajnálom - én tényleg szerettem volna mondani valamit, de képtelen voltam rá,
így csak hallgattam, ahogy elhalnak az utolsó motoszkálások, ahogy Chen is
aludni tért. Tuti kellett volna mondanom valamit…
Jongdae
Volt már nekem bűntudatom a “hosszú” életem során, de
egyik sem fájdította annyira a szívem, mint a mostani. Vagyis maga Lay volt az,
aki fájdította szívem. Miért kellett pont vele összesodornia a Sorsnak
ismét? Miért pont egy ilyen Lay-jel? Miért nem egy lelkileg teljesen
éppel? Miért?
Elkeseredve vettem egy mély lélegzetet és a másik
oldalamra fordultam hátha úgy sikerül elaludnom, de azzal szembesültem, hogy
Lay is már pózt váltott. Csak meredtünk a másik szemeibe, amiket hála a
holdnak tökéletes láttunk mindketten. Istenem, legalább ő aludhatott
volna...
- Én is sajnálom - motyogta félig a párnájába bújva. -
És nemcsak ezt, hanem azt is, ami régen történt.
- Erről inkább ne beszéljünk.
- Pedig kellene Chen. Csak… Csak meg kéne beszélnünk.
Hogy megmagy-
- Nincs szükségem a magyarázatodra! Nem akarom
hallani!
- Che-
- Nem megmondtam, hogy többet ne hívj így?!
- Kérlek…
- Na jól van! - még magamat se értettem, mikor
felpattantam és a párnámat meg a takarómat megragadva kiviharoztam a szobából. Mint
egy hisztis picsa Kim Jongdae, gratulálok!
Yixing
Döbbenten ültem fel mikor Chen csak úgy kirohant a
szobából a párnájával és a takarójával egyszál alsógatyában. Oké, van
egy sajátos stílusa, na de azért ez… A testem magától cselekedett; magamhoz
szorítottam a pokrócot, amit még ő terített rám és utána siettem.
Szeptemberhez képest kurva hideg volt a padló a
csupasz talpamnak, de nem foglalkoztam vele különösképpen, csak futottam. Nem
is kellett sokáig keresnem az egyik szoba előtt állt és Krisszel beszélgetett.
A magasabb bólintott valamire, majd félre állt az ajtóból, hogy beengedje
Chent.
- Eszedbe se jusson! - kiáltottam oda neki, majd
határozott léptekkel megindultam feléjük. A szőke meglepődve és enyhén
elvörösödve pislogott rám, de nem érdekelt nagyon, csak Jongdae. Mikor odaértem
hozzájuk megmarkoltam szobatársam karját, majd magam után kezdtem ráncigálni. -
Értem, hogy neked ez a tabu téma, de az isten szerelmére, ne rohanj el az
éjszaka közepén ruha nélkül. És egyáltalán semmiképp se, ha a kolesz felügyelő
megtudja kibasznak minket még a végén.
- Lay…
- Többet nem hozom szóba a múltunkat, te meg nem
kérdezősködsz az enyémről, oké? Áll az alku?
- Áll, de figyu… Leesett a pokróc...