Sziasztok :) Új LayChennel jöttem, amiben ismét
elszabadulnak a fiúk és megy a káromkodás ezerrel :D Chen apja egyelőre jégre kerül és csak a fiúké a főszerep. Remélem tetszeni fog és
bocsánat a sok trágár szóért, kellemes olvasást ^^
24. Fejezet
Yixing
Szinte biztos voltam benne, hogy megint bepánikolok,
ezért Chen erősen tartott a felkaromnál fogva, nehogy összeessek. Nagy
szemekkel pislogtam rá, miközben próbáltam szabályozni a légzésemet, de nagyon
nem akart összejönni.
- Ha most rosszul leszel, én nem tudom mit csinálok
veled… - suttogta a fülembe.
- Az apád-
- Nyugi már! - mordult rám. Lehet neki nem nagy
gond, de nekem igenis az! Mégis mit fog rólam gondolni?
- De az apád idejön! Ezt… Ezt nem bírom ki! Hadd… -
Chen határozottan rám markolt és esze ágában sem volt elengedni, sőt közelebb
húzott magához. Hatalmasat nyelve meredtem a férfira, akinek az ex-felesége
jelenleg a mostohaanyám. Chen semmiben sem hasonlított az apjára, mindenét az édesanyjától
örökölte, kvázi akár ellentéteknek is mondhattam volna őket. A férfi nagyon
magas volt és láthatóan erős, a fekete öltönyön át is tisztán kivehetőek voltak
az izmai. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy Chen egy vézna srác volt,
de messze nem érte el az apja szintjét.
- Ne parázz, nem fog megenni. Legalábbis szerintem.
Aztán ki tudja - vigyorgott rám. Szavaitól rohadtul nem éreztem jobban magam és
tényleg féltem, hogy összeesek. Ahogy figyeltem, hogy egyre közelebb ér az
apja, úgy sápadtam el, Chen viszont kifejezetten jól szórakozott, de szemeiben
láttam, hogy ez valójában nincs így. Ő is legalább annyira nyugtalan volt
apja miatt, mint én.
Jongdae
Lay-nek fogalma sincs arról, hogy mennyire megromlott
a kapcsolatom az apámmal, miután az anyám lelépett. Régen imádtunk együtt
lenni, nemcsak mi ketten, anyám is rengetegszer jött velünk, illetve, ha Lay
családja ráért, ők is velünk tartottak. Igazán szoros volt a kapcsolat a két
család között, de mikor az anyám Lay apjával megcsalta az enyémet, minden
tönkre ment. Teljesen széthullott a családom.
Lehet, hogy már képtelen vagyok Lay-t úgy gyűlölni,
mint hajdanán, de most, hogy eszembe jutott, hogy mennyit veszítettem miatta… Képes
lennék újra. De nem akarom. Jelenleg azt hiszem Lay az egyetlen pozitívum
az életembe, még ha ezt sose ismerném be szemtől szembe senkinek se. Főleg
neki nem. Vagy magamnak.
Mióta apámnak új… Nője van - mondjuk így - totálisan
megváltozott. Előtte is karizmatikus személyiség volt, de azóta, hogy egy
tizenöt évvel fiatalabbal jár még köcsög is lett. Szépen mondva. Szemernyi
figyelmet nem fordított rám, így lettem meleg. Nem vicc, komolyan. Na jó,
nyilván amúgy is kiderült volna számomra előbb vagy utóbb, de apám határozottan
rásegített.
Bevallom, akkor tizenöt évesen nagyon vágytam a
figyelmére és úgy akartam felkelteni azt, hogy melegnek állítottam be magam.
Csak úgy a semmiből elé álltam Joonmyunnal és bemutattam őt neki, mint a
barátomat. Sosem felejtem el a fejét mikor meglátott vele kézen fogva. Vagy
mikor nem jött be a jóslata, miszerint egy hónapig se bírom majd ki egy másik
sráccal. Vagy amikor ránk nyitott szex közben.
Elvigyorodtam az emlékektől, de kurvára nem éreztem
magam boldognak, csak szerettem volna minél előbb túl lenni ezen a szaron és
visszamenni a koleszba. Nem volt kedvem apám epés megjegyzéseit hallgatni és
azt meg főleg nem akartam, hogy Lay-nek mondjon bármit is. Szerencsétlen
srác elég törött már, nincs szüksége arra, hogy apám még porrá is zúzza az apró
darabokat.
Yixing
- Szóval ő az, akinek kifizettem a számláját… - nagyot
nyeltem, amint apja elénk ért és lábaim megrogytak, ahogy az első szavak
elhagyták száját. Rettegtem, hogy most mi lesz. - Azt mondtad, hogy egy barátodnak
kell segítség. Azt hittem Chanyeol lesz az, nem ő. Ha tudom-
- De kurvára nem tudsz semmit! - vágott Chen a
szavába, nem épp a legtiszteletteljesebben.
- Vigyázz a szádra! Mégis csak én vagyok az apád! -
félájult állapotban hallgattam szóváltásukat és kész voltam összeesni, mikor is
Chen jobb karja a derekam köré kulcsolódott.
- Ő nem csak egy barátom - és itt voltam totál
kész. Chen mi a gecit csinálsz? Mintha nem hazudnánk kurvára mindenkinek!
Nincs ezen a kibaszott bolygón egy személy - beleértve magunkat is -, akinek ne
hazudnánk valamiről… Istenem, mi lesz ebből?
- Szóval még mindig buzi vagy és ő is… Igazán szép.
Nem is csodálom, hogy olyan jóban voltatok… - nagyon nem tetszett a hangnem,
amit használt és mielőtt még gondolkoztam volna csak úgy kicsúsztak a szavak a
számon. Nem érdekelt, hogy rólam mi volt a véleménye, vagy hogy mit mondott nekem,
de azt nem bírtam elviselni, hogy Chennel ilyen lekezelően beszélt.
- Megtenné, hogy nem használja azt a szót, hogy “buzi”?
Megértem, hogy engem nem kedvel, de ne beszéljen így Chennel! Ha a fiától
tiszteletet vár, adja meg maga is neki ugyanazt! Azt hittem az ember a korral
csak okosabb lesz, de maga… - nem bírtam befejezni, mert pofon vágtak. De nem a
férfi volt, hanem Chen.
Jongdae
- Hármunk közül, neked van a legkevesebb jogod
bárminemű tiszteletről beszélni - szinte csak leheltem a szavakat, de így is
tökéletesen lehetett hallani a kihalt kórházi folyosón. - Az, hogy én hogy
beszélek vele, csak ránk tartozik, te ne szólj bele! - Lay döbbenten figyelt
arcára szorított kézzel és, hogy őszinte legyek, már akkor megbántam, hogy
megütöttem, mikor a tenyerem még meg se érintette az arcát. Ha Lay-t is
elüldözöm magam mellől, tényleg nem marad senkim.
- Próbáljon téged védeni az ember… - motyogta halkan,
majd se szó, se beszéd hátraarcot csinált és elsietett. Gratulálok, Jongdae,
most már hivatalos, nem maradt az égvilágon senkid…
- Most akkor szakítottatok? - vonta fel vigyorogva a
szemöldökét az apám, mire bevágtam egy fejet és otthagytam. Gyors léptekkel
mentem Lay után, hogy bocsánatot kérjek tőle, de meglepően hamar eltűnt.
Idegesen túrtam bele a hajamba, miközben jobbra-balra tekingettem az utcán, de
aztán rájöttem, hogy mivel máshova nem mehet, tuti valahol az egyetem környékén
lesz. Rövidesen meg is leltem a suli udvarán; egy szál pólóban kuporgott az
egyik padon és láthatóan még mindig feldúlt volt, mert sebesen járt fel s alá a
jobb lába.
- Sajnálom! - le akartam tenni a seggem mellé, de
amint észrevett feltette a lábát a fára, hogy még véletlenül se ülhessek le. -
Komolyan?
- Komolyan. Szerintem nekünk nincs miről beszélnünk.
Ami… Ami volt köztünk… Jobb, ha inkább semmi sem lesz. És most húzzál el!
- Lay-
- Mit nem értesz azon, hogy „húzzál el”?! - tiszta
deja vu… Asszem én ugyanígy üvöltöttem fel a félév elején… Elmosolyodtam,
ahogy a méregtől vörös arcot figyeltem, Lay kifejezetten vicces volt így. Talán
azért, mert sosem láttam ennyire dühösnek. Vidámságom egy pillanat alatt
eltűnt, ahogy realizáltam a tényt, hogy bizony ez miattam volt. - Tényleg
nagyon sajnálom! Kérlek, bocsáss meg!
Yixing
Sosem voltam egy haragtartó típus, de Chen most
tényleg kihúzta a gyufát. Csak is amiatt maradtam ott, mert nem volt hajlandó
elengedni, aztán mikor az apja beszólt neki, megvédtem. Erre mi a hála? Megüt!
Franc az egészbe, nem ér ennyit. Eddigi életem során két pánikrohamom volt,
erre idejövök, ismét találkozunk és asszem jelenleg négynél tartok. Könnyebb
volt az életem nélküle.
- Mégis mit kezdjek a bocsánatoddal? Szerinted kevésbé
ég akkor az arcom vagy mi a fasz? - sziszegtem neki dühösen, majd inkább
felálltam, hogy elmenjek valahova. Akárhova csak távol legyek tőle. Alig
emeltem fel a lábamat, ő megragadt a csuklómat és visszahúzott, majd a
következő pillanatban tenyerét a fájó arcomra simította. Összerezzentem, ahogy
megéreztem fagyos érintését, de nem mozdultam előle, mert rohadtul ledöbbentem.
- Általában hideg a kezem, most az? Jól esik? -
kérdezte halkan, de képtelen voltam válaszolni neki, mert még mindig úgy meg voltam
lepődve, hogy nem jöttek a szavak a számra, így csak bámultam rá, mintha valami
ufó lett volna.
- Aha - nyögtem ki végül nagy nehezen, de utána ismét
jött még egy sokk; másik kezét is rám helyezte.
- Kurva nagyot üthettem, ha ilyen forró az arcod.
Tényleg sajnálom! Én csak… Nem volt fair, ahogy az apámmal beszéltél és
megtörtént mielőtt gondolkoztam volna. Nem akartam, eskü! - Most azután,
hogy talán élete első normális bocsánatkérését előadta, mondjam meg neki, hogy
zavarban vagyok a testi kontaktustól és azért forró az arcom? Gáz lenne, ugye?
- Én sem gondolkoztam mikor megszólaltam, de én csak
téged védtelek! Ezért haragszom rád! Felszólaltam miattad az apáddal szemben
mikor rettegtem a vele való találkozástól, olyannyira, hogy majdnem megint
rohamom lett, de megtettem. Erre te megütöttél! Értem én, hogy egy köcsög
vagyok, mert kussoltam a viszonyról, így nincs jogom beleszólni, de igazán
értékelhetted volna, hogy ezt most érted tettem! És miattad maradtam ott, mert
nem engedtél el! Ott sem lettem volna, ha nem erősködsz! - ismét nem
gondolkoztam és a szavak csak úgy kicsúsztak belőlem, de ez nagyon érett már
bennem. Lehet jobb lett volna inkább csak elfogadni a bocsánatkérést és
csöndben maradni, mert elég furcsa változás ment végbe az arcán, olyan szinten,
hogy féltem megint bever egyet.
Jongdae
Hogy őszinte legyek, kurva jól esett, hogy Lay miattam
szólt vissza az apámnak. Bár inkább volt lebaszás, amit mondott, mégis jó
érzéssel töltött el. Túlságosan is jóval, mert arra eszméltem, hogy egyre
közelebb hajolok hozzá, viszont ő meg ijedten próbált hátrébb húzódni.
- Most mi van? - pislogtam rá értetlenül és el is engedtem,
mire rögtön hátralépett vagy kettőt.
- Mi az, hogy “mi van”?! Azt hittem beversz még egyet!
- Dehogy! Miből gondoltad ezt? - szerintem elég
világosan látható volt mit akartam tőle, de ezek szerint neki nem. - Meg
akartalak csókolni! - Oké, lehet ezt nem kellett volna hangosan is
kimondani.
- He? Elment az eszed? Nincs elég bajunk, még nyilvánosan
is kavarnod kell a szart?
- Most meg mi a franc bajod van? Normálisan
viszonyulok végre hozzád, erre-
- Ja! Végre normálisan! Egyszer a rohadt
életben, de a legrosszabb pillanatban! Azt hiszed megbocsátok? Hát meg a
francokat! Igenis kurva szarul esett, hogy megütöttél! - Egyszerűen képtelen
vagyok követni Lay hangulatváltozásait. Bár gondolkoztam, de a számat nem
bírtam megállítani, így ki is mondtam, amit gondoltam, csak sajnos más
köntösben.
- Rosszabb vagy, mint egy csaj mikor menstruál!
- Ó, hát te már csak tudod, mert olyan sok csaj van a
környezetedben, nem igaz? - tényleg úgy éreztem, hogy megint a félév elején
vagyunk; ismét hangosan ordibáltunk a másikkal, de most olyan volt, mintha
fordított szerepben lettünk volna. Lay volt az, aki meg volt sértve, én pedig
békülni akartam, de ahelyett, hogy valahogy kiengeszteltem volna, csak
kiabáltam én is. Vissza akartam szólni, de sikerült visszafognom magam, csak
egy hangos sóhajt engedtem ki, így távozott a feszültségem nagy része is. Úgy
fél percre...
- Lay, kérlek…
- Mi a faszért nem húzol már el? - üvöltött rám, mire megint
felkaptam a vizet és megint a nem megfelelő szavakkal válaszoltam.
- Azért, mert szeretlek és ki akarok békülni veled,
baszd meg!