Sziasztok :) Így iskolakezdés alkalmából, csak
hogy lássátok milyen jófej vagyok megjöttem a LayChen új részével :D Amúgy
nekem még nem kezdődött el, úgyhogy nem érzem át, de hajdanán én is éreztem, nyugi
:D Kellemes olvasást ^^ (LayXing készül, de lusta voltam átnézni, helyette ezt
írtam, bocsi :D)
38. Fejezet
Jongdae
Kibaszott dühös voltam. És nem azért, mert Chanyeol is
ott volt, vagy azért, mert Lay mellette ült. Akárhogy nézzük mindenképp mellé
került volna, hiszen csak hárman voltunk. Magamra voltam mérges, mert
egyszerűen képtelen voltam arra, hogy ne érezzek féltékenységet. Vagy
legalábbis úgy tenni mint, aki nem az. Gyűlöltem még a gondolatát is annak,
hogy ők ketten egy helyen vannak. Oké, kicsit Chanyeol is zavart nyilván…
Aztán összeszorult szívem, mert Chanyeol a legjobb
barátom - vagy volt, még mindig nem tudom, hogy hogy is jellemezzem őt - és olyan
undorító dolgokat képzeltem róla, hogy még az én erős gyomrom is felfordult
tőlük. Istenem, de elbaszott gyerek vagyok! Miért nem bírom elviselni ezt?
Tudom, hogy Lay engem szeret, akkor meg miért baszakodok itt?
- Gondolom a szokásosat ennéd, igaz Jongdae? - fordult
felém mosolyogva Chanyeol, majd fel is pattant. - Yixingnek is azt kérem,
biztos ízleni fog neki. Legalább nem fordul kétszer szerencsétlen csávó -
röhögött föl és már ment is a pulthoz. A kurva életbe! Ne higgy semmit
arról, hogy Lay-nek mi ízlik!
- Fogd már vissza magad! - sziszegte Lay ingerülten,
amint ketten maradtunk. - Nem értem mégis mi bajod szegénnyel. Igen, jártunk,
de nem szerettem. Most veled járok és téged szeretlek, oké? Nyugi - mindig
meglepődöm, hogy Lay idegessége milyen könnyen elpárolog, a második mondatánál
már sehol sem volt. Erre nagyon irigy voltam. Ohh, jézusom, milyen könnyedén
ejtette ki, hogy engem szeret… Meghalok… Nyugtatóan tette kezét combomra és
nem is vette el onnan addig, míg Chanyeol vissza nem ért. Egy rossz pont
ismét Chanyeolnak; minél később jön, annál később veszi el rólam pracliját
barátom.
- Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem meg végül, miután
úgy éreztem, hogy eléggé megembereltem magamat ahhoz, hogy ne rendezzek
jelenetet. Anyám, ha féltékeny hisztis picsa lesz belőlem, felakasztom
magamat…
- Tulajdonképp… - zavartan nézett rá Lay-re, mire
szemöldököm akaratlanul is kb a homlokom végéig szaladt, kezeim ökölbe
szorultak. Oké, nyugi! - Randim lesz… - Hogy mije lesz?!
Yixing
Nagyon meglepődtem azon, hogy pont ott és akkor van
Chanyeol is a kajáldánál, mint mi, de igazán azon döbbentem meg, hogy nem
éreztem zavart. Mármint váratlanul ért, mikor Chen ajtót nyitott és megláttam
őt, de ahhoz képest, hogy azt hittem elájulok, ha megint találkozok vele, nem
történt semmi egetrengető. Leszámítva Chent.
Leírt róla, hogy háta közepére sem kívánja az egész
dolgot és még csak nem is titkolta, minden ott volt az arcán. Sütött róla a
féltékenység és ezt nem értettem. Tudta, hogy őt szeretem, hogy vele akarok
lenni, erre meg… Most úgy érzem, hogy Chen nem elég felnőtt…
Mikor szóvá tettem ezt neki, visszafogta magát és
próbálkozott a beszélgetéssel, aminek örültem. Aztán ahogy lezajlott az első
párbeszéd valami… Furcsát éreztem. Talán szarul esett? Randi? Komolyan?
- Még csak most találkozunk először, szóval… -
Chanyeol elpirulva vonta meg vállát és közben zavartan megvakarta tarkóját.
- Szerencsés fiú, hogy veled találkozhat - mosolyogtam
rá, mire Chen mellettem nyikkant egyet, úgyhogy figyelmeztetésképp ismét
combjára helyeztem tenyeremet. Hát ezt nem hiszem el…
- Hát igazából… Lány… - nyögte ki végül, én meg
hirtelenjében nem is tudtam mit mondani, de Chen reakciója nem maradt el; épp
ivott mikor meghallotta ezt és rögtön fulladozni kezdett, majd hevesen
magyarázni valamit arról, hogy nem szedi újra össze. Hát ez kurvára szarul
esett… Tényleg olyan maradandó élményt okoztam neki, hogy már nem is akar
sráccal kezdeni?
Jongdae
Abban a pillanatban, amikor Chanyeol kijelentette,
hogy egy lánnyal fog találkozni, rögtön úgy éreztem magamat, mint régen.
Rengetegszer mesélt nekem nőügyeiről, hiszen roppantmód könnyen lett szerelmes
és pont emiatt esett mindig pofára, de kurva fájdalmasan. Talán tényleg jobb
lenne neki egy pasi mellett. Na nem mintha Lay végül boldoggá tette volna.
Mégis mi francra gondolok épp?!
- Az isten szerelmére, könyörgöm, ne csinálj
hülyeséget, oké? Csak nézz a csajra, beszélgess vele és a harmadik randi előtt
ne legyél szerelmes! - Anélkül, hogy feltűnt volna magyaráztam neki a szokásos
szöveget, amire mindig egy legyintést meg egy mérges fújtatást kaptam, de ezek
most elmaradtak. Helyettük egy meghatott mosolyt villantott rám, mire zavartan
köszörültem meg a torkom, majd lejjebb csúsztam a széken. Anyám, könnyen
ment a visszatérés a régi időkbe…
- Jól van, majd figyelek! - kuncogott fel halkan, majd
kiitta maradék innivalóját. Amúgy is rohadt melegem volt kabátban, sálban, de a
kifakadás még rátett a lapátra, na meg Lay keze, ami ismét lábamon landolt,
csak most azért, hogy így hálálja meg az előbbit, így vetkőzni kezdtem. Hogy
a picsába lehet, hogy most meg mindjárt meggyulladok? Az előbb kész voltam
halálra fagyni, baszki!
- Azt a leborult…! Hát nem apróztátok el - értetlenül
néztünk Chanyeolra, de ő csak meredt rám, pontosabban a nyakamra. - Szerintem…
A sálat inkább ne vedd le - nyögte ki végül, majd felnevetett. - Aszta… Ilyet
még nem láttam rajtad!
- Mégis mi a faszról beszélsz? - annyira röhögött,
hogy nem is tudott válaszolni kérdésemre és már készültem mondani neki valami kimjongdaesat,
tudjátok, olyan nagyon szépet, mikor Lay gyengéden maga felé fordított, majd
pirulva nekiállt újra körém tekerni a sálat. Hát mi az isten van, valaki
mondja már meg?!
- Ne haragudj, hogy nem szóltam, olyan… Természetesnek
tűnt, hogy ott van és… Nem is látszódott még ennyire, mikor öltöztél és… -
haljak meg helyben sem értettem, hogy mégis mi van ezekkel. Vagy én vagyok
nagyon lelassulva?
- Jézusom már, mi a szar van? És érthetően, ha
kérhetem!
- Kissé nagyon ki van szívva a nyakad!
Yixing
Mikor még öltöztünk is láttam a szívás nyomokat
Chenen, de nem gondoltam volna, hogy egy kis idő elteltével ennyire
látszódni fognak. Jézusom, tényleg ilyen nagyon kiszívtam a nyakát?
Egyre jobban vörösödve hallgattam Chanyeol hangos nevetését és mikor benyögte
Chennek miért is van ez az egész, hát én… Szerintem egy részem meghalt ott
zavarában.
Az egyetlen valamilyen szintű megnyugvást az
jelentette, hogy ezek után Chenen is hasonló változás ment végbe; az arca
pirosabb lett, mint a helyiség bordós fala. Csak bámultunk a másikat, majd Chen
felpattant és eliramodott a pult felé. Olyan szinten zavarba jött, hogy
menekült. Hát ez nagyon édes!
- Jól néztek ki együtt - szólalt meg hirtelen Chanyeol
csöndesen.
- Chany-
- Nehogy magyarázkodni kezdj! - vágott gyorsan közbe
és még helyesen is, ugyanis tényleg arra készültem. - Tényleg rosszul éreztem
magam miután… Elárulva… De ahogy lehetőségem volt átgondolni, rájöttem, hogy
rajtatok mindig is látszódott, hogy… Hiszen néha olyanok voltatok, mint egy
házaspár! Jongdae a mindenre ugró feleség, te meg a férj, aki mindig nyugodtan
kezeli ezt és ott segít neki, ahol csak tud. Pedig közben neked is voltak…
Gondjaid, amikben ő pontosan tudta, hogy mit csináljon. Már a legelső
alkalomnál is… - egyszerre érzékenyültem el szavaitól és döbbentem meg, mert
igaza volt. Mi tényleg mindig segítettünk a másikon, pedig Chen engem ki sem
állhatott, én meg nem kerestem a táraságát, mert nem akartam, hogy rossz legyen
neki. Hogy nekem rossz legyen. Nem szerettem volna hallani sértéseit. Talán
már jóval azelőtt szerettem őt, minthogy beismertem magamnak.
- Azért azt hadd mondjam el, hogy sajnálom, hogy
átvertelek. Hogy nem voltam már az elején őszinte.
- Semmi gond. Mármint fájt. Tényleg. Kurvára -
óvatosan tette arrébb a szalvétát az asztalon, majd belenézett egyenesen a
szemeimbe. - De nem hiszem, hogy úgy szerettelek, mint most Jongdae. Ilyen
szerelmet… Nem kap akárki akárkitől. Komolyan, jók vagytok együtt. Talán
Jongdae is összeszedi kicsit magát - elvigyorodott, mire én is. Ez
esélytelen.
- Még valami... - pillantottam fel rá halál komolyan.
- Chen előtt nehogy kimond, hogy “feleség”, mert mindketten is pusztulunk!
Jongdae
Mérhetetlenül zavarban voltam az egész incidens miatt.
Csak tudnám miért! Eddig kurvára nem érdekelt, hogy hogy néztem ki egy
alkalom után. Bár… Azok nem Lay-jel voltak. És ez sem csak egy alkalom volt,
annál jóval több.
Kibaszottul éhes voltam és nagyon szükségem volt
valamire, amivel elfedhetem zavaromat, így nem túl kedvesen rákérdeztem, hogy
mégis mi a franc van az étellel, amit már rohadt rég kikért Chanyeol. Elég
sűrűn jártunk ide még középiskola alatt és akkoriban nem volt ilyen lassú a
kiszolgálás. Fél év, azt volt-nincs normális munkaerő…
Egy hatalmasan sóhajjal sétáltam vissza az
asztalunkhoz, ahol a két srác láthatóan nagyon jól elvolt, hangosan nevettek
valamin. Oké, nyugi, ne legyél már mindig ilyen kibaszott féltékeny! De
baszki, nagyon az voltam. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy
ők ketten jártak és az, hogy ilyen jól megvoltak, rohadtul baszta a
csőrömet.
Karba tett kézzel vágtam le magam székemre és
szerintem már a szemem alja is rángott, mert nem vettek észre. Jól
szórakoztak még mindig magukban. Tudtam, nem sok kell és a jön a
hisztis-féltékeny Chen. Ahj már, nem tudom elhinni, hogy én is azok közé
tartozom, akik ilyen kibaszott féltékenyek típusok. Mekkora gáz már ez? Tényleg
felakasztom magam…
- Minden rendben? - pillantott rám végre Lay. Csak
hogy észrevettél, baszod!
- Hát persze… - morogtam ingerülten, mire barátom
felvonta szemöldökét, majd valami megcsillant sötét íriszeiben, aztán végül
mosolyogva combomra simított - ismét. Egyszer ebbe még belehalok… Most ez
lesz az új szokása? Na nem mintha ellenemre lenne!
- Nyugi már! - fülemhez hajolt és halkan suttogott
bele, de ez nem segített. Vagyis Chanyeolról elterelte a figyelmemet, de már
tekintetben nem segített. Imádtam, ha fülembe súgott dolgokat. Bármit.
- Jól van… - motyogtam vissza, de ismertem magam,
nehezen fog menni, hogy ebben a kedvére tegyek. Mondjuk ez sokat segített, hogy
ezután olyan szép mosolyt produkált nekem, hogy egy pillanatra nem
kaptam levegőt. Próbáltam újra ellazulni Chanyeol társaságában és ez sikerült
is és nem, nem volt köze a közben megjövő kajának hozzá vagy Lay lábamon
lévő kezéhez.
Meglepően kellemes légkör alakult ki, egészen addig,
amíg Lay egy hívás miatt fel nem állt, majd jött vissza, miután befejezte a
beszélgetést. Chanyeollal egyszerre álltunk fel, mikor visszaért; arca
hullasápadt volt, kezei remegtek, miközben leejtette a telefont az asztalra és
egy pillanatra azt hittem össze is esik. Rosszabbul nézett ki, mint egy
rohama előtt és ez azért nagy szó volt!
- Lay… Mi történt?
- Az apám volt. Itt vannak Koreában. A családom…
Itt van… Koreában…