Sziasztok :) Ismét hoztam egy
rövidke kis történetet a szokásos hangulatommal. Bocsi T.T Tudom, nem a SeXing,
az is készül, de most arra nincs elég energiám. Remélem, tetszeni fog Nektek,
kellemes olvasást hozzá ^^
Cím: Keserédes hajnal
Páros: KaiXing / KaiLay
Szereplők: Kim Jongin (Kai) és
Zhang Yixing (Lay)
Műfaj: angst, egyperces
Korhatár: 14+
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem,
hangyányi szexuális utalás (tényleg nagyon minimális)
A hajnal első sugarai
könnyedén törtek át a vajszínű függöny résein, hogy egy hosszú csíkot
fessenek a halvány falra, majd az idő múlásával az ajtóra. A fiatal férfi
tekintete lassan követte végig, míg odaért a Nap fénye, közben élvezte, ahogy
az ablakon beáramló lágy, kellemes szellő végigcirógatta fedetlen vállait, s
hátát.
A homályban úszó kicsiny szoba
fullasztóan hatott rá a megnyugtató levegő ellenére is, nem azért, mert nem
volt valami hatalmas, hanem azért, mert tisztában volt a ténnyel, nekik csak
ennyi járt, nem több. Egy apró kis hely, ahol elbújhattak mindenki szeme elől
pár órácskára, hogy aztán végül néhány kínos szó után, egyikük balra induljon,
a másikuk meg jobbra.
Pillái megrebbentek, mikor a
mellette fekvő fordult egyet, törökülésben lévő teste megfeszült, nem volt még
kész arra, hogy lefolytassa azt a bizonyos kellemetlen beszélgetést. Szeretett
volna csak még egy kevés időt eltölteni így, nyugodtan, békésen. A reggel
pillanatok múlva eléri őket s minden semmivé válik, meg nem történté.
Íriszei lopva siklottak végig a
vékony takaró alól kikíváncsiskodó barnás bőrön, majd nagyot nyelve elkapta
pillantását, mielőtt még az anyag pereméhez ért volna. Forróság kúszott végig
gerince mentén, ahogy felrémlett előtte a koreai fiú meztelen alakja; a formás
combok érintése csípője körül, az izmos karok szorítása hátán, vállain, időnként
nyakán. Fülében felcsendült néhány rekedtes, csöndes nyögés, aztán pár elfúló
sóhaj, végül egy, a nevét észveszejtően vadító hangon kiejtő bariton maradt
csak meg számára.
Ajkai égni kezdtek emlékei nyomán;
nem csak ezen éjjel miatt, az elmúlt rejtőzködéssel töltött év minden mámorító
alkalma eszébe jutott. A csókok, az érintések, a hangok, az illatok, minden.
Aztán a keserű magány is beköltözött szíve mélyére. Szemeit elhomályosították a
könnyek, ujjai remegve markoltak a takaróba, ahogy ismét azt látta maga előtt, a másik egyszerűen csak fogja és összeszedi a ruháit, felöltözik, aztán
elmegy egy-két kínos, ám fagyos szó után.
A hajnal utolsó sugarai
nehézkesen törtek át a vajszínű függöny résein, hogy egy végső megpróbáltatás
után megkezdődhessen a következő nap. Egy új, ugyanakkor régi fájdalommal, s
kínnal teli, azonban ezúttal nem a kínai akart az lenni, aki csak nézi a
távolodó alakot, de… Akkor miért volt az, hogy végül mégis ő pillantott
vissza a szobában édesen alvóra, miközben becsukta az ajtót?