Sziasztok, új fejezetet hoztam ^^ A történt továbbra is ChanLay, illetve ChenSoo szálon fut tovább, noha a fiúk... Nos, talán egyikük sem azzal tölti az időt, akivel szeretné. Kellemes olvasást hozzá ^^
A rész korhatára a ChenSoo páros kapcsán azt hiszem, egy erős 16+ kap. A LayChen szívem zokog, de hát, ez van ;')
13. Fejezet
Yixing
Érdeklődve figyeltem Chanyeol hátát, majd mikor kedvesen vállam köré kulcsolta karját, szó nélkül követtem az emeletre. Nem először voltam vele szórakozni, azonban még karaoke bárban sosem voltunk. Nos, nem mintha nem énekeltünk volna minden szabad és nem szabad percünkben az iskolában. Mi az anyáért jöttünk volna ilyen helyre akkor?
Szörnyen zavarban voltam az autóban történtek miatt; ez volt az első alkalom, hogy Chanyeol ennyire egyértelmű jelzést tett érzelmeiről az egyetem első féléve óta. Ráadásul a légkör kísértetiesen emlékeztetett arra, amikor jártunk. Remélem, nem úgy veszi, hogy most randizunk, mert kifutok a világból.
Kíváncsian pillantottam körbe a hatalmas helyiségben; Koreában még sosem voltam ilyen helyen, csak otthon, még a középiskolás éveim legelején. Nem különbözött igazából a kettő, viszont abban biztos voltam, hogy Chanyeol vagy ismeri a tulajt, vagy nem keveset fizetett azért, hogy ketten egy ekkora szobában lehessünk. Ide inkább egy nagyobb csapatot, esetleg egy céges bulit tudtam elképzelni.
- Nem szeretném, ha kényelmetlenül éreznéd magad - szólalt meg csöndesen mellettem. Értetlenül sandítottam fel magas alakjára, aztán ismét körbenéztem. A tágas tér egyik falán egy óriási kivetítő volt, nyilván a szövegnek, vele szemben pedig egy nagy asztal volt egy bazinagy fekete kanapéval. - De azt igen, hogy kicsit elengedd magad, elvégre ez az első normális estéd itt. Szóval egy kis zene. Velem. Mint régen - tette hozzá egy kacsintással együtt.
Elpirulva vizslattam a fekete íriszeket, azt követően inkább elkaptam pillantásomat, úgy éreztem, nem helyes. Szívem hevesen vert, talán túlságosan is. Azért vett ki egy ilyen rohadt nagy helyet, hogy ne érezzem bezárva magam egy kicsibe?
- Köszönöm, Chanyeol - suttogtam halkan, miközben felakasztottam a kabátom a fogasra, s beljebb léptem, holott belsőm azt súgta, nagyon nem kéne. Miért érzem úgy, hogy épp hibát követek el?
Jongdae
Ujjaim eltűntek a sötétbarna tincsek között, meztelen felsőtestem a menedzsereméhez simult, bár kurvára irritált, hogy rajta még ott volt a felsője. Balom fürgén siklott pólója alá, ezúttal nem voltam köcsög - annyira - és nem lefelé, hanem felfelé indultam meg. Elégedett morranás csúszott ki belőlem a kitapintott izmok hatására, s csípőmmel önkéntelenül is megmozdultam. A rohadt életbe, én még nem is láttam ruha nélkül!
Tetteim kapcsán a várt hatás nem maradt el; a férfi hangosan felnyögött, közben az eddig derekamon pihenő kezeit először fenekemre, majd combomra simította és úgy húzott közelebb magához az ölében. Mondanám, hogy illett volna eljutni az ágyig, ám nekem a kanapé is tökéletesen megfelelt. És neki sem volt ellenére.
Szuszogva váltam el a szív alakú ajkaktól egy pillanatra, azután nem szaroztam, megmarkoltam felsője szélét és lerántottam róla. Elégedetten fürkésztem a vágytól csillogó szemeket, többször is végigpillantott rajtam sóvárogva, ami magabiztossággal töltött el. Na, nem amiatt, hogy ennyire kedvére való volt, amit látott, hanem azért, mert holtbiztos voltam benne, hogy ezt ma befejezzük. Oké, nyilván kurvára tetszett, hogy bejött neki a látványom.
- Rengeteg ötletem van, amivel eltölthetjük az éjjelt - duruzsoltam alig hallhatóan fülébe. Jobbom épp azon volt, hogy fél kézzel kigomboljam a nadrágját, aztán amint ez sikerült, belenyúltam alsójába és rámarkoltam merevedésére. Győzedelmes vigyorral kémleltem a mámortól elhomályosult szempárt, miután ráérősen mozgatni kezdtem kezemet. - Mit szeretnél, hmm? - leheltem ajkaira szinte némán kérdésemet, de azért a végére még odatettem nevét is egyfajta kegyelemdöfésként. - Kyungsoo.
Őszintén szólva, nem vártam választ, ugyanakkor az meglepett, milyen könnyedén kapott fel és döntött végig a bőrön. Egy élvezettel teli sóhaj szökött ki számon, ahogy ágyékát az enyémnek nyomta és egyáltalán nem finomkodva karmoltam végig hátán. Nos, igen, ezt még mindig imádom csinálni.
Yixing
Sosem voltam egy nagy ivó, mindig is tudtam, hol van az a határ, amit nem kéne átlépni, most meg aztán végképp tudtam. Egy pohárnál. Ja… Utoljára a diplomaosztó estéjén ittam, ám akkor nagyon és azóta egy kortyot sem gurítottam le. Mondjuk, alkalom se volt rá… Most mégis isten tudja hányadik pohárkával koccintottam épp.
Zavartan haraptam bele alsó ajkamba, majd lehúztam az italt és a képernyőre lestem. Bevallom, gőzöm sincs, hány szám ment már le úgy, hogy egy betűt se énekeltünk el belőlük Chanyeollal, azonban barátom szóval tartott, így érthető, hogy inkább vele beszélgettem. Ámbár kezdtem aggódni. A pia már így is a fejembe szállt és a félhomály, illetve fülledt levegő kettőse nem segített a helyzeten. Legutoljára lesmároltam őt, mikor részeg voltam.
Kábán, akaratlanul billent a fejem a vállára, mire megfeszült és nyugtalanul sandított le rám. Félreértés ne essék, Chanyeol nem szándékozott leitatni, egyszer sem töltött nekem semmit, ittam én magamtól is. A légkör kellemes volt, úgyhogy adta magát a dolog. Khm, talán megeshet, hogy némileg kétségbe voltam esve az egész Chen szitu miatt.
- Yixing… Azt hiszem, hogy… Még van egy kis idő, de talán menni kéne - suttogta fülem mellett, aztán óvatosan felállt velem együtt. Erőtlenül hagytam neki, hogy meginduljon velem. Asszem, részeg vagyok. Pilláim nehézkesen emelkedtek már, a világ összemosódott előttem, ugyan azt még érzékeltem, hogy puhán a hátamra terítenek valamit. A kabátom.
- Sajnálom - motyogtam csöndesen. Annyira jól esett a kedvessége ott fent, a tetőn.
- Mit, Yixing? Ne mondd, kérlek, hogy megint az évekkel ez-
- A majdnemcsókot - szakítottam félbe, s éreztem, hogy testem megdől előre. Tenyerem gyengéden nyomódott neki mellkasának, arcom a nyakába temettem és mély levegőt vettem, mikor megcsapott illata. Alkohol. Ez annyira ő. - Akartam. Nagyon. Mert… Őrülten hiányoztál, Chen.
Jongdae
Összerándultam az ágynemű hideg érintése végett; meztelen testem a felhevült helyzet ellenére libabőrös lett, mire a fölöttem térdelő, már szintén fedetlen alak egy lágy csókot hintett nyakamra, államra, s végül számra. Nemcsak helyes, hanem kurva jó teste is van!
Nem vágytam finomkodásra, tőle nem és főleg nem most. El akartam felejteni az elmúlt napokat, s nem gondolni a jövőre. Még jó is, hogy Luhan nem ért ma rá. Jó volt vele a szex, de nem ilyen… Izgató. Tiltott. Reggel nagyon bánni fogom, hogy összefeküdtem a menedzseremmel is. Mindegy. Hol van az még…
Pihegve szakítottam meg az óvatos csókot, azután határozottan jeleztem neki, ideje a tettek mezejére lépnie; finomon megtoltam lefelé a vállainál fogva. Felziháltam, amint felnézett rám hasamnál, majd egy sunyi mosolyt küldött felém és beleharapott köldökömbe. Túlontúl elhúzta a kényeztetésem, ami más esetben rohadt jó lett volna, na, de ez nem az volt. Ráadásul éppen arról akarok megfelejtkezni, aki mindig ilyen figyelmes volt velem.
- Ne szarozz már! - morogtam türelmetlenül és a hajába markolva nyomtam még lejjebb fejét. Elképedt nyikkanás csúszott ki belőlem, ugyanis elkapta karom és erősen visszaszorította azt az ágyra a fülem mellett. Nos, ki ismer, ki nem, nekem az ilyen körülmények is bejönnek ugyebár.
- Jongdae…
- Ne kezdd! - mordultam rá. - Faszom ki van azzal, hogy folyton a nevem ismételgeted. Azt hittem, azt akarod, hogy ezt én csináljam - nem baszakodtam tovább, csípőm kissé megemeltem és szorosan köré fontam lábaimat. Lassan kezdtem mozogni, s bár a városén kívül ide sok fény már nem ért el, még így is láttam, ahogy a vágytól elsötétül pillantása. Kösz, tudom, hogy király vagyok.
- Tényleg… - egy másodperce megakadt és somolyogva figyeltem, ahogy próbálja összeszedni magát, hogy folytassa. - Tényleg csak egy menetet akarsz?
- Felejteni akarok, Kyungsoo - és nyomatékosítva szavaimat, összekapartam minden az edzés, valamint a tánc közben szerzett erőmet, s árfordítottam magunkat. Leszarom. Akkor alattam fogsz nyögni.
Yixing
Lomhán fordítottam fejem oldalra, szemeimet összehúztam a gyorsan száguldó város láttán, azt követően rápillantottam a mellettem ülőre. Chanyeol karba tett kezekkel meredt ki az autó ablakán és elismerem, eléggé kiütöttem magam, ám azért ilyen távolságból még érzékeltem a feszültséget, ami belőle áradt. Bassza meg! Mi a francot csinálhattam?
Emlékeim elég ködösek az egyik ledöntött pohár után, rémlik, hogy elálmosodtam és, hogy felálltunk, gondolom amiatt, hogy indultunk, de utána… Csak az alkohol bódító illata maradt meg, illetve az, hogy… Mást sem szerettem volna, mint… Chennel lenni.
Tekintetem a vezetőre tévedt, aztán egy óriásit nyeltem, mire felkavarodott a gyomrom. Nem tudom, hogy a piától, vagy a felismeréstől, mindenesetre határozottan rászóltam a férfira, hogy álljon meg, én meg sebesen kiszálltam és rögtön el is hánytam magam ott, a járda mellett. Nem emlékszem, ennek ellenére el tudom képzelni, mit mondhattam Chanyeolnak.
Biztos voltam benne, hogy nem is tévedtem nagyot, mivel Chanyeol csak némán ácsorgott tőlem nagyjából fél méterre, nem segített, vagy érdeklődött hogylétem felől. Ezek után nem is várhatom el.
- Sajnálom… - motyogtam esetlenül a betonnak. Hallottam, hogy felhorkant, s kimerülten felsandítottam rá. Már megint sértett. Érthető.
- Kurvára elegem van ebből a szóból - sziszegte idegesen. - Főleg a te szádból - tette hozzá. Megszorította orrnyergét, majd felsóhajtott és gyengéden a felkarom alá nyúlt, hogy álló helyzetbe húzzon. - Már mondtam neked, nem akarom újraélni az egyetemen történteket. Nem nézem végig, hogy újból tönkretesz az a balfasz - kemény hangsúlya ellenére, kihallottam a fájdalmat is. Annyira sajnálom.
- Régen barátok voltatok - suttogtam alig hallhatóan. Legszívesebben nekidőltem volna, annyira erőtlennek éreztem magam, azonban féltem közelebb lépni hozzá. - Én voltam az, aki tönkretette ezt. Miért nem gyűlölsz érte?
Jongdae
Mindig is az élvezetet hajszoltam, egészen addig, amíg nem jött Lay. Lay és az ő kedvessége. Meg figyelmessége. Meg mosolya. Az a kibaszott gyönyörű mosoly. Utána már a szerelem is kellett. Az élvezetért lovagoltam meg az alattam fekvő férfit, ugyan másra sem vágytam, mint a szerelem érzésére közben. Lay-re vágytam és arra, hogy a szívem is kielégüljön, ne csak a testem.
Zihálva fürkésztem a félig lehunyt pillákat, miközben igyekeztem rágyorsítani még a tempóra, holott őszintén megmondva, nem hittem, hogy képes vagyok rá. Annyira felejteni akartam, mégis folyton Lay arca kúszott elém. Amitől igen, a szex jobb lett, de azért a férfival szemben ez elég undorító volt. Néha azt hiszem, ennél lejjebb már nem juthatok, aztán csak sikerül.
Egy elhaló nyögéssel billent fejem hátra, jobbommal eltakartam arcom, talán amiatt, mert némi… Szégyent éreztem. Igen, én. A Lay-jel való szakítás után a zenébe, valamint a munkába temetkeztem, nem is gondoltam rá, s egyszer csak az lett a megszokott, hogy nem gondoltam rá. Most itt volt és újfent ő tölti ki minden pillanatomat. Istenem, bármit megadtam volna azért a csókért a tetőn.
Szorosan zártam össze szemeimet, azután menedzserem fölé hajoltam - bár lehet, jobb lenne, ha ebben a helyzetben inkább nem így hivatkoznék rá -, s egy igen heves, illetve szenvedélyes csókba hívtam. Beleadtam az összes frusztrációmat, aggályomat és félelmemet, így talán sokkal érzelmesebb voltam, mint szerettem volna. Parázok, hogy a Lay iránt érzett érzéseim is közöttük voltak.
A férfi valószínűleg félre is értette, ugyanis lágyan, megnyugtatóan simított végig hátamon, azt követően vigyázva átfordított minket. Kereste a pillantásom, viszont én kerültem az övét, így inkább közel vontam magamhoz és elnéztem válla fölött. Még akkor sem pillantottam rá, akárcsak egy másodpercre is, amikor elért a gyönyör. Mert rettegtem, elsírom magam azért, hogy nem Lay tekint vissza rám.