Sziasztok ^^ Bocsi, hogy a KaiChen után úgy eltűntem, pedig a hét közepén szerettem volna hozni az új részt, de sajnos a munka is nagyon rányomta a bélyeget a napjaimra, illetve össze is szedtem valamit, így elmaradt az új fejezet. Na, de most! Kyungsoo lereagálja a LayChent, Yixing féltékeny, Jongdae meg másra sem tud gondolni, mint élete szerelmére ;) Kellemes olvasást ^^
Welcome back, Baekhyun :3
22. Fejezet
Jongdae
Próbáltam meghallani Kyungsoo szavait, azonban minden érzékszervem Lay-re koncentrált. Lay-re, aki egy szál pólóban állt kint az erkélyemen, mert máshova nem tudott menni. Teret akart hagyni nekem, valamint a menedzseremnek, hogy beszélni tudjunk, és erre kint fagyoskodik. Ha megbetegszik, én isten bizony, megölöm az előttem állót…
- Jongdae! - csattant fel Kyungsoo hangosan, ugyanis rohadtul nem rá figyeltem. A francba is, persze, hogy nem rá! Idegesen csettintett előttem, mire ingerülten toltam el karját.
- Mi a halál bajod van? - mordultam rá türelmetlenül. Szerettem volna nagyon hamar, nagyon rövidre zárni ezt a diskurzust, hogy Lay minél előbb bejöhessen kintről, mielőtt tényleg összeszed egy betegséget.
- Mégis mit keres itt nálad ilyenkor Lay Zhang? - nyugtalanul haraptam bele alsó ajkamba, gőzöm sem volt, mit válaszolhatnék erre. Az igazat nyilván nem, de…
Akaratlanul is ismét Lay-re pillantottam, s a férfi követte pillantásom, majd újfent összetalálkozott a tekintetünk. Szinte láttam a megvilágosodást az arcán, ahogy visszanézett Lay-re és végigmérte. A tegnap utoljára hozzá intézett szavaim, illetve az, hogy Lay-en az én ruháim voltak, bőven elegendők voltak neki ahhoz, hogy összetegyen… Nos, valamit.
- A rohadt életbe, Jongdae! Vele is? - fakadt ki kétségbeesetten és belemarkolt barna hajkoronájába. - Neked teljesen elment az eszed?! Képtelen vagy megállni, hogy ne feküdj öss-
- Nem feküdtem le vele - szakítottam félbe. Legalábbis most nem. Tettem még hozzá gondolatban, ám aztán meg is bántam. Jobb lett volna, ha azt hiszi, egy éjszakai kis affér volt, semmi több, így viszont… Nem tudhatja meg, mi volt és most van közöttünk. Különben egykettőre volt-nincs szerződés és közös munka.
Yixing
Remegve fontam össze karjaimat, íriszeim végigsiklottak az ébredező város innen is belátható részén, azt követően a meglepően tágas erkélyre sandítottam. Nem gondoltam, hogy ilyen világos színekbe ütközök itt; minden halványszürkén, majdhogynem fehéren csillogott. A mögöttem lévő fotel igencsak csábított, azonban nem akartam leülni, mert már így is a fagyhalál határán álltam. Remélem, hamar befejezik, vagy Chen napestig ölelgethet, hogy…
Biztos voltam benne, hogy az elmémen átsuhanó képzelgés hatására orcáim elvörösödtek, de legalább már nem fáztam. Annyira. Önkéntelenül is a mellkasomra helyeztem tenyeremet; szívem szörnyen hevesen vert. Nem állítom, hogy nem voltak aggályaim amiatt, hogy… Újra összejöttünk, ám szerettem volna kiélvezni a lelkemben érzett boldogságot. Mondjuk, konkrétan nem mondtunk ki semmit sem, ugyan Chen - mire vársz még - mondata elég egyértelmű volt. Vagyis az utána történtek voltak elég egyértelműek.
Halk sóhaj csúszott ki belőlem, s feszülten hátrasimítottam fekete tincseimet. Kurvára aggódtam, mi lesz a menedzserével, arról nem is beszélve, hogy… Bassza meg, lefeküdt vele. Zavart. Elmondhatatlanul zavart. Persze, most mondhatnánk, hogy mi az anyámért, mikor ennyi erővel a fél világ zavarhatna, de ő más volt. A menedzsere. És tudom, hogy komoly indoka, vagy érzései lehettek Chennek, amiért ez megtörténhetett. A francba, én sosem voltam az a féltékeny típus. Csak Minseok baszta csőrömet.
Bosszúsan dobbantottam a lábammal, azután félig-meddig megfordultam és belestem az üvegen. Nem úgy tűnt, hogy nyugis a beszélgetés, a férfi elég dühösnek látszódott, amit megértettem, látva Chen flegma ábrázatát. Már megint azt éreztem, amit a legelső nap is a stúdióban. Megkönnyebbülést, hogy veszekednek. Nincs ez így rendjén, Zhang Yixing!
Jongdae
- Rémeket látsz, nem történt köztünk semmi - jelentettem ki érzelemmentes hangon. Unottan legyintettem egyet és gyorsan elsiettem mellette, csakhogy minél előbb befejezzük ezt, ám a férfi megragadta a csuklóm. Igyekeztem olyan közömbösen bámulni rá, amennyire csak tudtam, holott féltem. Rohadtul.
Rettegtem, hogy kiderül, nemcsak a mostani kapcsolatunk Lay-jel, hanem a régi is. Ha megtudják, hogy miatta kerültem botrányba, záros határidőn belül leveszik a projektről és valószínűleg sosem engednek a közelébe még egyszer. És ez nem történhet meg. Még csak most kaptam vissza. Bármit hajlandó vagyok hazudni, hogy leszakadjon a témáról.
- Akkor miért mondtad azt, hogy életed szerelméhez mész? - Kyungsoo baritonja kemény volt, azonban szemei elárulták, hogy a tegnapi szavaim eléggé betaláltak neki. - Ez nem játék, Jongdae! Sem a munka, sem az, ami… Nem fogom eltussolni a szórakozásaidat. Elégszer szedtelek már így is ki a szarból - sértetten, ugyanakkor megtörten pillantott rám, majd keze lecsúszott rólam. Fájt. És az is, amit mondani fogok neki.
- Szabadulni akartam tőled. És csak így tudtam - suttogtam elhalóan, s elfordítottam a fejem. Nem mertem Lay irányába sem nézni, így inkább a konyhára meredtem. Igen, szabadulni vágytam tőle akkor, de mindentől függetlenül, szükségem volt rá. Nem, mint menedzser. Mint… Mi sosem leszünk ténylegesen barátok. Mindig is a munkája leszek. Vagy a srác, akivel alkalomadtán szexelt. Vagy a srác, akibe…
Összeszorítottam a pilláimat, mivel közelebb lépett, pedig azt hittem, mondandóm után eltűnik, aztán mindkét tenyerét a vállaimra simította. Nem jó ez így, még Lay félreérti. Csöndesen szólalt meg, s ketyegőm kínzóan szorult össze.
- Most nekem próbálsz hazudni, vagy magadnak?
Yixing
Nyugtalanul fürkésztem Chen egyre sápadó arcát az üvegen keresztül, akármit is mondott neki a férfi, hullafehér lett. Frusztráltan haraptam bele alsó ajkamba, azt követően lassan ráfogtam a kilincsre. Nem szerettem volna közbeavatkozni, viszont Chent sem akartam valami szar szituban hagyni, mikor akár meg is menthetném tőle. De fingom sincs, miről van szó és arra sem vágyom, hogy Chen megharagudjon rám, mert belepofáztam.
Idegesen toporogtam még egy kicsit, azután csak lenyomtam a fémet, lesz, ami lesz alapon. Ha más nem, legalább a csávó keze letakarodik Chenről. Zavartan nyeltem egyet, amint mindkét szempár rám villant és imáim meghallgatásra leltek, ugyanis Kyungsoo elengedte barátomat, sőt még hátrébb is húzódott. Barátom… Nem gondoltam, hogy még valaha is így fogok Chenre hivatkozni.
- Öhm… Elnézést - motyogtam alig hallhatóan, miközben becsoszogtam az ajtón. - Kezdtem megfagyni kint - elpirulva borzoltam meg kissé a tarkómon a hajam, majd egy röhejes mozdulattal a bejárat felé böktem. - Ha akarjátok, akkor kime-
- Ne! - Chen rohadt hangosan kiáltott fel és az ő hangjával ez tényleg rohadt hangosat jelentett. Fürgén száguldott elém, s bár tisztes távolságra állt meg tőlem, még így is tökéletesen láttam a kétségbeesett tekintetét. Nem akart kettesben lenni Kyungsoo-val. - Befejeztük - közölte határozottan, s még visszanézett a férfira. - Szeretném folytatni a munkát. Itt, ha nem gond - a második mondatát már nekem címezte ismét, mire felvontam szemöldököm. És ezt hogy tervezted, drága Chen?
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Nincs is itt semmi, ami-
- Még jó, hogy nem neked mondtam - vágott a menedzsere szavába ingerülten, még mindig felém fordulva. Aggódva vizslattam a feldúlt fekete íriszeket, jobbom megremegett, ahogy odapréseltem oldalamhoz azt, nehogy még megsimítsak alkarján, aztán aprót bólintottam, miszerint részemről rendben. Chen láthatóan nem volt éppenséggel vidám hangulatban és bevallom, örültem neki, hogy az egész napot kettesben tölthetjük. Munka, vagy sem, a lényeg, hogy kettesben.
Jongdae
Nem akartam, hogy kínos legyen. Khm, hogy kínosabb legyen. Most mégis az volt. Mindkettejük felé. Kyungsoo nem volt hülye. Ha el is tekint a tegnap mondottaktól, az, hogy Lay itt volt nálam, azok után, hogy eddig kb menekültem előle, felettébb furcsának tűnhetett neki. Lay pedig tudott arról, hogy mi történt a férfi és köztem, így igen, kicseszett kínos volt az egész. Finoman szólva.
És csak rosszabb lett az egész, amikor egymást kezdték el méregetni. Elég jól ismertem őket, úgyhogy számomra szinte az arcukra volt írva minden. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy kivetem magam az erkélyen, csakhogy megszabaduljak ettől a szarságtól, ám akkor Kyungsoo megindult kifelé.
- További jó munkát - köszönt el semleges hangon és egy pillanattal később már csak az ajtócsapódás visszhangzott a lakásban. Nem mertem Lay-re pillantani, inkább erősen szuggeráltam a padlót. Féltem, mi lesz a reakciója, ezért is lepett meg, hogy néhány másodperc múltán már magához is húzott és lágyan átölelt. Jóleső meleg kúszott végig gerincem mentén, miközben tenyere végigsiklott hátamon, s elernyedten dőltem neki.
Lay mindig is tudta, mikor nem volt szükségem szavakra, csak erre, azonban nem voltam biztos benne, hogy a múltban történtek, valamint az eltelt évek után még mindig így van. Örülök, hogy ez nem változott. Nem mondom, hogy ott szerettem volna folytatni, ahol abbahagytuk, őrültség lenne, viszont… Az ilyen természetes érintéseket, illetve érzéseket akartam.
Akadozva hajoltam oda a szájához, s óvatosan vettem birtokba. Megkönnyebbült sóhaj csúszott ki belőlem, mihelyst viszonozta csókom, szívem pedig meglódult, amint elmélyítette ajkaink játékát. Bármennyire is boldog voltam, képtelen voltam nem arra gondolni, hogy olyan, mintha ismétlődne a múlt. Chanyeol itt volt, mint örökös féltékenységem forrása, Minseok helyett Kyungsoo, hogy a tudatalattimban folyton feltűnjön, Lay, akivel próbáltam legalább egy napot kibírni egy párként szenvedés nélkül. Hogy dögölnél meg, Sors! Muszáj volt megint így időzítened mindent?