Sziasztok ^^ Még mindig nem tudom, hogy érzek ezzel a történettel kapcsolatban, mindenesetre kellemes olvasást hozzá ^^ (Semmi hard yaoi, lehet egy 16+ is elég lenne, de mindegy)
7. Fejezet
A város lármás forgatagában is fülsértően reccsent meg az ágy a két fiatal alatt, ahogy végigdőltek rajta, majd a kopottas komód is nemtetszését fejezte ki, miután a fekhely nekiütközött. A halk, szaggatott sóhaj elillant a nyitott ablaknak hála, azonban az azt követő kéjes nyögés már nem. Sehun nem mert volna megesküdni rá, miképpen is került haza, arra pedig végképp nem, vajon egyedül van-e itthon. Vagyis egyedül vannak-e itthon. Nagyon bízott benne.
Ujjai elvesztek az ében fürtök között, közben félig lehunyt szemei a résnyire húzott függönyök irányába tévedtek. A július végi este feltűnésmentesen érkezett meg, akárcsak a felette térdelő alak. Mint mindig. A kifogástalan öltönybe bújtatott test hívogatta magához; szempárja képtelen volna egy másodpercre is félrepillantani, mikor észrevette az utcán, lábai önálló életre keltek, s odavezették hozzá, holott találkozója lett volna néhány régi barátjával, iskolatársával.
Háta ívbe görbült, mihelyst a forró ajkak bőréhez értek, nyaka önkéntelenül is hátrabicsaklott még több teret felajánlva a másiknak és az élt is vele. A férfi beakasztotta mutatóujját az ujjatlan fekete pólóba és úgy vette célba nemcsak az előző testrészt ismét, hanem a bal vállat is.
Sehun tudta, hogy hiba. Nem ismerte igazán és az a pár alkalom, amikor találkoztak sem segített a dolgon. Kérdések ezrei voltak a fejében, de akárhányszor futottak össze, azok állandóan tovaszálltak. Mint ma is. Egyfolytában rá gondolt. Éjjelei mámorral teltek meg, s lassan nappalai is.
Tenyere ráérősen és nem titkolt kíváncsisággal simított végig a zakón, habár tudta, hogy amit valójában akart, az az anyag alatt volt. Csöndes sóhaj csúszott ki száján, pillái megrebbentek, amint megérezte, hogy a kulcscsontjába harapnak. Kezei kapkodva igyekeztek megszabadítani a felette lévőt az első rétegtől, aztán a másodiktól is, ám az ing makacs volt. Tengernyi gomb repült mindenfelé, az ütemes kopogás viszont elenyészett a harsány nevetésben.
A koreai megbabonázva meredt az időközben combjaira ülőre. A férfi hangosan kacagott, mire orcája mindkét oldalán megjelent egy-egy gödröcske. A barna szempár eltűnt előle, miközben kissé hátradőlt, ugyan nem sokáig fosztotta meg a gyönyörűséges látványtól szerencsére, hamar visszatámaszkodott fölé.
A szétnyílt felső alatt megbúvó izmos mellkas igen hívogató volt Sehun számára, nem is bírta megállni, hogy nem érintse meg. Ujjbegyei puhán siklottak végig az idősebb bőrén, először az említett felületen, majd a kockás hason, végül a nadrágnál torpant csak meg. Aggódva, s talán némileg megijedve sandított a sötét íriszekbe, ellenben azokban nyoma sem volt a türelmetlenségnek, vagy érdektelenségnek, sőt a másik ragyogó szemei tele voltak vággyal és szenvedéllyel. Sosem nézett senki sem így rá, mint ő.
A pillanat megfagyott, ahogy a két fiatal elveszett egymás tekintetében. A fiatalabb szüntelenül a válaszokat kereste, remélvén, ott megtalálja őket, azonban rövidesen újfent elpárologtak, s nem maradt más csupán a vágyódás. Egész valója a kínai érintése után áhítozott és akárcsak az étteremben, itt is azt akarta, hogy ő érjen hozzá, és ne fordítva.
A férfi mintha csak tudta volna, mit gondol, közelebb hajolt és óvatosan végigsimított derekán, aztán csípőcsontján egy másodpercre megpihenve, benyúlt pólója alá. Az egyetemista teste megremegett, amint végre megkapta, amit akart; a vékony zongoraujjak fokozatosan haladtak egy feljebb, felgyűrve az anyagot. Egy szempillantásnyi időre az idősebb keze elidőzött a szíve fölött, utána egy követhetetlen cselekedettel megszabadította első ruhadarabjától, azt követően pedig az összes többitől is.
Az ágy halkan sikított föl az első mozdulatra; Sehun esetlenül karolta át a szépen ívelt nyakat, combjait igyekezett erőteljesen a másik csípőjéhez préselni. Hangja eltűnt az utcán végigszáguldó mentőautó miatt, de még ha hallotta is volna valaki, akkor sem érdekelte volna. Elméjére rátelepedett az élvezet, s a kéj sűrű egyvelege, nem érzékelt senkit és semmit a felette lévő férfin kívül.
Borzongás futott végig gerince mentén a nevét izgatóan nyögő, kissé rekedtes baritontól, feje a párnába fúródott, ahogy megérezte felsőtestéhez simulni a kínaiét, ami akár hiba is lehetett volna, ám korántsem volt az. Összetehetetlenül széthullott, amikor a felkínált bőrfelületet birtokba vették; a vörös ajkak ott csókolták, ahol csak érték.
Sehunnak eddig még nem volt lehetősége megtapasztalni a gyönyört, mindazonáltal ezt nem bánta. Minden várakozást megért az, hogy láthatta az idősebb mérhetetlen vágytól csillogó íriszeit az öröm pillanatában, még akkor is, ha valamiért a testét éltető szerv ekkor kínzóan dobbant meg mellkasában.
- Meghaltál - lehelte némán az immáron világos szobában, miközben tenyere reményvesztetten siklott végig a fekhely túlsó oldalán, a jéghideg lepedőn.