Sziasztok, meg is hoztam a következő részt a ChenBaekből ^^ Az esti bulin minden is történik, egy futó találka, félreértések kezdődnek és Baekhyun már is képtelen megülni a seggén :D Kellemes olvasást hozzá ^^
2. Fejezet
Jongdae
Fingom sincs, hogy lehet csak úgy köddé válni, de most jól jött volna. Vagy elsüllyedni a föld alá. Mondjuk, ennyi erővel ki is futhatnék innen… Ha nem hallottam ezer jókívánságot, amit Minseoknak és a leendő feleségének címeztek, akkor egyet sem. Hányni tudtam volna az egésztől.
Beletörődve az elkerülhetetlenbe hajtottam rá a fejem az Elyxion hideg pultjára és a mutatóujjammal meglöktem az előttem lévő pohárkát. Azért jöttem, hogy megmutassam Minseoknak, fikarcnyit sem izgat a dolog, de bassza meg, zavart. Kurvára. És akkor még visszafogott voltam.
Nyilván az én hibám is, hogy egy nálam némileg idősebbel kezdtem. Mármint hat év nem a világvége, nem? Meg elvileg nem is volt komoly, de… Házasság? Nem úgy volt, hogy meleg? Mégis mikor szedett egyáltalán össze egy csajt? Hol? És a legfontosabb, mikor akarta elmondani? Csak jogom lett volna tudni, hogy… Mit tudom én…
- Házasság? Meg a faszomat… - egy kicsit már beütött a pia, így egy elég undorító csuklás csúszott ki belőlem, majd kis híján leestem a bárszékről is.
Bágyadtan pillantottam körbe; természetesen az össze barátom Minseok körül volt, mert persze, amúgy az ő barátai is voltak. Innen nézve tökéletesen látható volt, hogy az egész egy pénzes társaság. Még ide is totál puccba vágva jöttek. És itt voltam én, a szakadt, fekete farmeromban és rózsaszínű pulcsimban. Talán mégis adhattam volna magamra. El kellett volna csábítanom még egyszer utoljára Minseokot. Aztán elküldeni a halálfaszára.
- Baszódj meg… - morogtam magam elé, majd összeszedtem a cuccom és megindultam kifelé, csakhogy valaki elkapta a karom. Megfordult körülöttem a világ, ahogy Minseok visszarántott, valószínűleg inkább az alkoholmennyiségtől, mintsem a lendülettől és nekizuhantam. - Baszódj meg, Kim Minseok!
Baekhyun
- Nem ezért jöttem ide és főleg veled - sértődötten fontam karba a kezeimet, miközben baltásgyilkos pillantással ajándékoztam meg az összes embert, akik Yixing körül voltak.
- Csak a felsőd miatt van - kuncogva kacsintott rám, azt követően gyengéden lehúzott maga mellé a boxba és elém tolt egy poharat. - Igazi gyöngyszemeket tartasz a szekrényedben - nagyon csúnyán néztem rá. Röhögve simított végig a fekete, lyukacsos darabon, én meg próbáltam visszaszorítani a megjegyzésem. Hát, persze, hogy erre köré gyűlnek.
Szótlanul ittam bele az italomba, közben sötét szempárom szemügyre vette a tömeget. Milliónyian voltak az Elyxion-ban, ami pénteken este nem volt meglepő. Sosem csaltak még meg, ami azt illeti, ez volt az első kapcsolatom is és gőzöm sem volt, hogy most mit kellett volna csinálnom. Kitombolni magam és felszedni valami csajt? Megmutatni, hogy jól vagyok, és nem érdekel? De érdekel, bassza meg!
Fejem Yixing izmos vállára hajtottam, nem mondott semmit sem, hagyta, hogy hozzábújjak. Ezt mondjuk, otthon is megtehettük volna. Bár apám megöl, ha eltűnik a piája.
- Mi a…
- Hmm? - értetlenül sandítottam fel Yixing meghökkent arcára. Na, megint. Mi a franc van, hogy Yixing ma állandóan megdöbben? - Végre elhívsz valakit randizni?
- Mi? Dehogy! - unottan legyintett, azután összevont szemöldökkel sasolt valakit. Olyan menten hátba szúrlak nézéssel. Még a feje is mozdult, ahogy követte. Ha Yixing előveszi a menő énjét, szerintem valaki helyben letérdel elé és megkéri a kezét. Vegyük úgy, hogy nem mást fog csinálni vele. Merthogy amúgy nem lepődnék meg máson sem.
Jongdae
Na már most a tisztánlátás végett, piásan egy hangyafasznyit befolyásolható vagyok. Egyébként is. Mint látható volt, Chanyeolnak sem nagyon kellett győzködnie, hogy eljöjjek erre a bulinak nevezett kínzásra. Szóval, amikor Minseok csak lágyan csuklón fogott, hogy elvigyen a többiektől, nem igazán volt szüksége arra, hogy rábeszéljen bármire is, mentem én magamtól is.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - pusmogtam alig hallhatóan, amint becsukódott mögöttünk az itt dolgozók öltözőjének az ajtaja. - Minseok…
- Megértem, hogy dühös va-
- Nem dühös vagyok! - szakítottam félbe indulatosan. - Sértett. Átbasztál! Jó, oké, nem volt… Nem beszéltünk semmi konkrétról, ami kettőnket illeti, de… Jézusom, házasság? Egy hete még az én számból nem jöttél ki!
- Ez nem normális házasság - agyhalottként pislogtam rá és esküszöm, kurvára próbáltam rájönni, ezt mégis, hogy a faszomba érti. Miért van nemnormális is? - Nem is ismerem.
- Édes jó istenem, hallod magad? Ez csak rosszabb lesz! - egy kicsit úgy nézhettem ki, mint egy hisztis öt éves, aki nem kapta meg a csokit, amire vágyott. Nem mintha annyira vágytam volna Minseokra, semmi komoly nem volt köztünk, de baszki! Belül a büszkeségem elég hangosan ordít most. Nem vagyok az a tíz per tízes pasi, de na!
Duzzogva siettem el mellette, vagyis csak szerettem volna, mert elkapta a karom és visszahúzott. A mellkasom az övéhez simult és, mielőtt feldolgozhattam volna a szituációt, ajkai megtalálták az enyémeket, s jobbja szorosan magához ölelt. Gondolkozás nélkül viszonoztam a jól ismert csókot és még közelebb is léptem hozzá. Tudom, hogy fasz vagyok. Ezért is kellett már az elején letisztáznom a dolgot, hogy érthető legyen. Így, hogy lassan házas, akkor én most a szeretője vagyok, vagy mi a halál?
Baekhyun
Nem akartam foglalkozni Yixing feszültségével, ám elég nehéz volt úgy szórakozni és elengedni magam, hogy ő majd’ szétrobbant az idegtől. Úgyhogy egy feles után, csakhogy felkészüljek a szarra, megragadtam a csuklóját és félrevontam az egyik csendesebb folyosóra. Csípőre tett kezekkel álltam előtte, miközben ő idegesen nézelődött mindenfelé. Úgy tűnt, a hely jobban izgatja, mint az én éppen kérdőre vonó alakom.
- Nem mintha rád akarnám kenni a dolgot, de végső soron te ajánlottad az ivást. Megint. Zsinórban másodszor. Szóval mi az isten bajod van? - nem válaszolt, helyette csak hátratúrta ében tincseit, ami bőven elég volt nekem ahhoz, hogy tudjam, igencsak frusztrált jelenleg. - Haza menjünk? - kérdeztem végül kedvesebb hangszínre váltva. Bevallom, meglepett, hogy ezután csak egy aprót bólintott. Anyám, ekkora a baj? Mi a francot látott korábban?
Némán léptem mellé, hogy együtt induljunk meg, de akkor váratlanul kivágódott az egyik ajtó és egy kb velünk egykorú, rózsaszín felsős srác viharzott ki rajta elég feldúltan. Túlságosan feltűnő volt a pulóvere, ráadásul, ha akartam volna, se tudtam volna nem észrevenni, ugyanis belém jött, olyan hévvel száguldott ki.
- Bocsánatot kérni én fogok? - ordítottam után és már készültem is utána menni, azonban Yixing nem engedte. Nyugtalanul pillantott afelé a helyiség felé, ahonnan a fiú kifutott, aztán mielőtt még láthattam volna, ki sétál még ki onnan, elrángatott.
- Menjü-
- Nagyon fura vagy ma, Yixing - szólaltam meg gyanakodva. - Közöd van az előbbi sráchoz? - érdekes változások mentek végbe Yixing ábrázatán egyik pillanatról a másikra a kérdésem hatására. Betaláltam, vagy mi?
- Ha azt mondom, igen, haza megyünk végre?
Jongdae
Nem és nem. Nem leszek második. Nem fogok rejtőzködni meg sunyi módon találkozni Minseokkal. Házasodjon csak meg, szarok rá! Ki tudja, mióta hazudik nekem, vagy legalábbis hallgatja el a dolgot. Ha őszinte lett volna… Nem, még akkor sem.
Szét se nézve, villámgyorsan rohantam ki a helyiségből, miután arrébb taszítottam Minseokot és addig meg sem álltam, míg nem értem ki a levegőre. Az éjszakai hideg csípte a szemeimet, mert bár szörnyen ciki volt, könnybe lábadtak a helyzettől. Tudtam, hogy az úgynevezett barátaim más szinteken játszanak, de ezt azért túlzásnak éreztem. Rohadj meg, Kim Minseok!
- Jongdae? - riadtan töröltem meg az orcáimat, mihelyst meghallottam Chanyeol baritonját mögülem, azután felé fordultam és küldtem neki egy vérszegény mosolyt. - Minden oké? Úgy futottál az előbb, mint akit üldöznek.
Még ez a halovány vigyor is az arcomra fagyott szavaira, közben agyam kereste azt a hazugságot, amit el is hinne Chanyeol. Kegyes hazugság lenne. Nem kell a szánalma. Nem is tud semmiről engem és Minseokot illetően. Már nincs is értelme. Csak kérdezgetne, aminek szintén semmi értelme nem lenne. Max annyi, hogy addig is fájna. Nem is volt komoly és mégis… Szarul esik. Kibaszottul.
- Csak kellett a friss levegő. Beütött a pia. Ne haragudj, de… Én asszem, visszamegyek a koleszba. Ö… Örülök Minseoknak - egy pillanatra elhalt a hangom, ám összeszedtem magam. - De nem érzem jól magam.
- Visszamenjek veled? - őszinte aggodalmat láttam a mindig kedves, s meleg szempárban, azonban most nem vágytam senki társaságára, úgyhogy elutasítóan megráztam a fejemet. Szükségem van egy kis egyedüllétre.
Baekhyun
Évek óta ismerem Yixinget és sosem, sosem láttam senkivel sem. Se csajjal, se pasival. Egy ponton azt hittem, esetleg én jövök be neki, azért nem. Mikor ezt elmondtam, körberöhögött és biztosított afelől, hogy én lennék az utolsó, akivel kezdene. A köcsögje! Nem is vagyok olyan rossz barát! Mondjuk, azok után, hogy így megcsaltak, lehet, az vagyok.
És most itt ez a srác. Talán ő Yixing első szerelme, vagy ilyesmi? Valami elbaszódott és most összetalálkoztak? Úristen, mint egy gagyi romantikus filmben? Imádom!
- Értékelném, ha nem vigyorognál úgy, mint aki most nyerte meg a lottót - régi barátom hűvösen pillantott rám a szeme sarkából, mire azonnal eltűnt a vigyorom, pedig eddig azt se tudtam, hogy vigyorgok. Yixing és egy valamirevaló érzelem!
- Bocsi - motyogtam halkan egy bocsánatkérő, aprócska mosollyal és összébb húztam magam körül a kabátot. Sajnos sosem arról voltam híres, hogy képes vagyok kussban maradni, szóval most sem ment. - Akkor az az előbbi sr-
- Semmi közöd hozzá - vágott a szavamba fagyosabban, mint az október éjjeli szél. Automatikusan befogtam a számat, Yixing nagyon ritkán szól így hozzám. Rendszerint csak akkor, amikor zavarom tanulás közben a folytonos szófosásommal. Tehát komoly a dolog.
Nem lehettem valami jó barátja. Észre se vettem, hogy van valami és valószínűleg, ha nincs a klubban ez a szitu, sose tudom meg. Annyira elvesztem a saját kapcsolatomban, hogy fel se tűnt, hogy ő meg boldogtalan. Meg valójában én is. Egy hazug párkapcsolatban éltem, már ki tudja, mióta. Itt az ideje, hogy éljek kicsit és jó barátja legyek Yixingnek. Ha titkos randit szervezek, nagyon tolakodó vagyok?