Sziasztok ^^ Boldog Új Évet Nektek, remélem, jól teltek az ünnepek :3
Meg úgy összességében az év vége, nekem szar volt :( Mint láthattátok is a kis oldalsó helyzetjelentés infódobozban (vagy miben), sajnos egy nagyon csúnya szemgyulladást szedtem össze, még október elején és igazából még mindig nem szabadultam meg teljesen tőle. Bár a gyulladás elmúlt, de kb két-két és fél hónapig tartott és a szemem maga is megsérült miatta, így most ennek a kezelése zajlik, viszont végre képes vagyok hát, mondjuk ki, élni, mert ezelőtt még aludni is lehetetlenség volt néha a fájdalomtól, nemhogy még írni. Úgyhogy végre itt vagyok egy újabb résszel ^^ Kellemes olvasást hozzá :3
25. Fejezet
Baekhyun
Félretoltam a könyvet, majd egy ásítás után, átdőltem a másik karomra. Kissé felfelé mozdítottam a fejem, hogy így is rálássak Jongdae-ra és önkéntelenül is elmosolyodtam. Sebesen mozgott a keze a füzete fölött, ahogy jegyzetelt a kihagyott órája kapcsán. Nekem is ezt kellett volna csinálnom. Helyette Jongdae-t bámultam. Pislogás nélkül, oké, nem, már vagy egy órája a könyvtárban. Megeshet, hogy már két órája is van.
- Hagyd abba! - motyogta csöndesen és aprócska mosolyom vigyorrá változott, mihelyst észrevettem, hogy milyen mélyen is elpirult nézésemtől.
- Csak bepótolom a kimaradt időt.
- Pótold, de ne most. Koncentrálnom kell! - somolyogva ültem fel rendesen, azután kicsit előrébb csúsztam a széken és mutatóujjammal a füzete tetejére koppintottam. Elégedetten figyeltem, hogy megtorpan az írásban, de rám nem pillantott. Csak még vörösebb lett. Jongdae rohadtul édes, mikor zavarban van.
- Ennyire elvonom a figyelmedet? Én? Az nem lehet! - ezúttal a kinyújtott karomra feküdtem rá úgy, hogy kezem az övének simult, mire megremegett és gyorsan elrántotta tagját.
- Byun Baekhyun!
- Ez egy könyvtár, Jongdae, halkabban! - visszafojtott kuncogással húztam vissza a karom és rátámasztottam a fejem. Félszemmel láttam, hogy többen is felénk tekintenek a helyiségben és nagyon bíztam benne, hogy anyám egyik embere is itt volt. Nem mintha érdekelne, hogy tényleg megfigyeltet-e. Legalább végre tudnának valami szaftosat is mondani neki. Nem igazán tudom, hányadán állunk Jongdae-val, ám a reggel történtek után, közelebb vagyunk egymáshoz, ez holtbiztos. Nagyon szeretném megismételni azt a csókot.
Jongdae
Nem gondoltam, hogy Baekhyun veled maradok mondata azt hozza magával, hogy tényleg mellettem marad, de így volt. Mármint nyilván az óráimra nem tudott beülni. Bár szerintem, ha lehet, azt is megteszi. Így is mindig ott volt azonnal az ajtóban, amint véget ért egy órám. Végül pedig a könyvtárba is eljött velem.
A reggeli befektetési órám nagyon fontos volt, azért nem fontosabb Baekhyunnál, így muszáj voltam behozni a lemaradást, azonban Baekhyunnal az asztalnál cseszett nehéz volt. Nézett. Folyamatosan. És még ha aludt is volna, mondjuk, akkor is kurva nehéz lett volna. Elég volt rásandítanom, hogy rögtön zavarba jöjjek. Mivel elrohant otthonról, nem volt nála semmi, így az én ruháim virítottak rajta. Úgy vette ki, majd fel a szekrényből a rózsaszín pulcsim, azt, amelyikben először futottunk össze az Elyxion-ban, mintha csak az övé lett volna. Kell egy kis friss levegő.
- Együnk valamit - kértem halkan, miközben már pakoltam is össze a cuccom. Baekhyunt nem nagyon kellett győzködni, rögvest felpattant csillogó szemekkel.
- Végre! Baszki, bocsi! - próbáltam minél kisebbre összehúzni magam, elég csúnyán méregettek minket Baekhyun hangos kiáltására. Istenem, mióta ő is beteszi a lábát a könyvtárba velem, mindig így járok!
Rákvörösen ragadtam meg a csuklóját és villámgyorsan vonszoltam is magam után a kijárat felé, mielőtt még elégnék zavaromban. Kint, miután én megálltam és csak néztem magam elé, Baekhyun megcserélte a kezeinket, hogy ő mutassa az utat. Határozottan lépdelt és reménykedtem benne, hogy nem valami rohadt puccos helyre akar menni ebédelni. Inkább már vacsorázni.
Fázósan bújtam el a sálam mögött, de egy másodperc alatt kimelegedtem, amikor Baekhyun finoman végigsimított a kézfejem, s összefűzte az ujjainkat. December lévén nyilván sötét volt már, mindazonáltal azért ez… A francba is, kurva jól esik!
Baekhyun
Gyengéden vontam magamhoz közelebb Jongdae hevesen ellenkező alakját, aztán hogy megnyugtassam kissé, a kabátom zsebébe rejtettem összekulcsolt ujjainkat. Legalább nem fázik egyikünké sem.
- Nem akarom, hogy szarba kerülj miattam - szólalt meg csöndesen, miközben kiléptünk az egyetem területéről. - A szüleid-
- Mondtam már reggel is, hogy veled szeretnék lenni. Nagyon jól éreztem magam az elmúlt órákban veled, ne rontsd el, kérlek. Ne beszéljünk a családomról, meg az egész elbaszott helyzetemről, oké?
Nem válaszolt, de bólintott és megszorította picit a kezem. Fingom sem volt, hogy ez most azt jelentette-e, hogy járunk, elvégre kézen fogva sétáltunk, de egyelőre nem akartam elsietni semmit. Járunk, vagy sem, tényleg szeretek Jongdae-val lenni. És ezt szeretném ki is élvezni.
Jongdae édesen összezavarodott arcot vágott, amint megérkeztünk a buszmegállóhoz és elcsodálkozva pislogott rám.
- Te tudod, hogy itt van buszmegálló?
- Sértő, hogy azt hiszed, nem tudom.
- Az lenne a sértő, ha azt mondanám, hogy azt hittem, a buszmegállók létezéséről sem tudsz - csúnyán lestem rá világos tincseimen át és először vissza akartam vágni, de végül más mellett döntöttem.
Könnyedén fordultam teljesen felé és olyan közel léptem, hogy majdnem összeért a cipőink orra. Elnyíltak ajkai, ahogy ledöbbenve meredt rám és tudtam, hogy máris nyert ügyem van. Az utcai lámpa gyér fényében is láttam a két kis aranyos piros foltot az orcáin, amiket közelségem váltott ki nála. Asszem, megvan az új kedvenc elfoglaltságom; már nem üldözöm Jongdae-t, helyette inkább zavarba hozom, amikor csak lehet.
Jongdae
Viszonylag elég tapasztaltnak gondolom magam a pasik terén, ugyanakkor a randizás már más kérdés volt. Mióta egyetemre jöttem, Yixinget leszámítva, nem randiztam és hát, ugyebár azt sem mondhatjuk éppenséggel valódi randizásnak. Minseokkal meg… Nos, igen, az nem a randizásról szólt.
Egy kisvárosból származom, szóval ha azt mondom, hogy a meleg fiúk aránya alacsony volt, az nem kifejezés, mennyire is a béka segge alatt volt. De randiztam. Sőt, barátom is volt. Szóval azért nem vagyok analfabéta, ha ilyesmiről van szó. Most mégis olyan szinten zavarban voltam, mint még soha. És ez még csak nem is igazi randi!
Csak kajáltunk egy, szerencsére, hétköznapi kis kifőzdében. Meglepett, hogy Baekhyun ilyet is ismer. Aztán rájöttem, valószínűleg miért. A kiszolgáló megkérdezte tőle, hogy hol hagyta Yixinget. Nem mondom, hogy rosszul lettem, de amúgy, ja, rosszul lettem.
A gyomrom apróra zsugorodott, ahogy realizáltam, Baekhyunnal, Yixing legjobb barátjával, hát ha nem is randizom, de valamit csinálok. Miután Yixing bevallotta az érzéseit nekem. Persze visszautasítottam valami hihetetlenül szerencsétlen és béna módon, de akkor is… Ráadásul elméletileg tényleg jártam Yixinggel. Vagy mi. Chanyeol is úgy tudja, bassza meg!
Úgy sejtettem, Baekhyun gyanítja, hogy valami nincs nálam rendjén, mert tekintete aggodalmaskodó lett, mihelyst visszaült és rám pillantott. Én ajánlottam, hogy együnk, most mégis csak turkáltam az ételt. És csak rosszabb lett minden, amikor Yixing benyitott a kajálda ajtaján. Istenem, sosem szabadulok meg ettől a nyomorult gyomorgörcstől!
Baekhyun
Annyira Jongdae-val voltam elfoglalva, hogy el is felejtettem, Yixingnek vannak valódi érzései is Jongdae iránt. Asszem. Száz százalékig nem vagyok benne biztos. Ez istentelenül ciki lesz.
Feszülten intettem barátomnak, mégse kéne levegőnek nézni, közben Jongdae arrébb csusszant. Értetlenül figyeltem, ahogy sebesen magához húzza a tányérját és enni kezdett, pedig az előbb úgy tűnt, nem is nagyon éhes. Nehéz nála megállapítani. Néha félek, hogy valami gyomor betegsége van, vagy nem tudom. Nem egészséges, hogy így eszik, illetve hogy ilyen vékony.
- Sziasztok! - magamra erőltettem egy vigyort a visszaköszönésemkor, ellenben Jongdae csak halkan motyogott és evett tovább. - Hogy-hogy… Itt?
- Jongdae éhes lett tanulás közben - vágtam rá egyből, mire Yixing felhúzta a bal szemöldökét, Jongdae meg érdekesen felnyikkant.
- És ezt te onnan tudod, hogy…?
- Összefutottunk, amikor jöttem enni - szólt közbe Jongdae alig hallhatóan. - Baekhyun felajánlotta, hogy elkísér, mert ő is éhes volt - zavartan bámultam Jongdae-ra, nem értettem, hogy miért kell erről hazudni. Mármint azt értem, hogy… Még mi se tudjuk, mi van közöttünk, felesleges addig erről beszélni, de abban semmi nincs, hogy együtt voltunk a könyvtárban. Mintha nem lehetne Jongdae csak simán a haverom akár! - Le-Leülsz te is?
- Nem szeretnék… Zavarni…
- Nem zavarsz - suttogta szinte némán Jongdae és gyorsan rendezkedni kezdett az asztalon. Ha tök őszinte akarok lenni, rohadtul furcsa volt ez az egész diskurzus közöttük. És… A kurva életbe, miért érzem féltékenynek magam erre?
Jongdae
Muszáj voltam tömni magam, mert egyébként gőzöm sem volt, hogy mi a szarhoz kezdjek. Tisztában voltam vele, hogy ez kurvára rossz döntés. Mégis ki az isten akarna úgy enni, hogy közben majd’ elhányja magát a szituációtól?
Hallottam már elégszer dumálni a két srácot, így pontosan tudtam, hogy lófaszról sem társalogtak. Csak próbálták kevésbé gázzá tenni. Ez rajtam semmit se segített. Elmondhatatlanul kavargott a gyomrom és most először, valóban hányingerem volt. Nemcsak egy szófordulat volt, vagy ilyesmi, én… Bassza meg, hányni fogok!
- Min… Mindjárt jövök - éreztem magamon mindkettő aggódó pillantását és az, hogy felborítottam az innivalóm, tuti nem javított a dolgon. De tettem rá magasról. Vagy ez, vagy kidobom a taccsot az asztal közepére.
Könnyes szempárral estem be a mosdóba és hálát rebegtem mindennek is, hogy nem volt bent senki, így mindennemű rossz érzés nélkül basztam ki a budi ajtaját, s okádtam el magam. Szerintem kiadtam még azt is, amit az elmúlt hetekben visszatartottam. Jézusom, mit gondoltam? Hazugság, vagy sem, azok után, ami Yixinggel volt, kurvára nem kellett volna még Baekhyunnal is… Franc tudja, mit csinálnom most!
Reszkető tagokkal löktem el magam a vécétől és leültem a földre. Fejem hangosan koppant a fülke falának, ahogy hátradöntöttem azt és összehúztam a szemeimet az erős fény miatt. Ha valamilyen csoda folytán túlélem ép ésszel ezt az egészet, a testem hótziher, hogy nem fogja. Végre lezártam a kamuzást és mégis… Még mindig… Még mindig kísért, pedig… Nem megy. Nem bírom.
Baekhyun
A számát sem tudnám megmondani annak, hogy hányszor festett rosszul Jongdae, mióta ismerem. Azt lehet, könnyebb lenne, hogy hányszor nézett ki jól. De egyik sem vehette volna fel a versenyt a mostanival. Remegő kezekkel támaszkodott rá a széke támlájára, miután visszatért a mosdóból. Fehérebb volt, mint eddig bármikor és komolyan féltem, hogy elájul. Yixing is hasonlóképp vélekedhetett, mert rögvest felpattant és nyugtalanul fogta meg Jongdae-t a vállánál.
- Hé, jól vagy? Valami baj van az étellel? - más körülmények között holtbiztos zavart volna ez a féltő hangnem, de én is eléggé paráztam, hogy mi van Jongdae-val. Óvatosan érintettem meg a másik vállánál, ám akkor elhúzódott mindkettőnktől.
- Nincs semmi, csak… Én most… Visszamegyek a koleszba - lehelte harmatgyengén és felmarkolta a táskáját. Megnyalta a száját és nem kerülte el a figyelmemet a fintorja utána, vagy az, hogy mennyire is ki voltak száradva az ajkai. Bassza meg! Hányt?
- Elkísérlek!
- Már miért pont te kísérnéd el? - mordultam fel felháborodva és dühösen pillantottam Yixing értetlen arcára. Na meg a faszomat kíséri el!
- Talán, mert koleszt mondott és én is úgy is oda mennék?
- Nem kell ez. Semmi szükség rá - pusmogta halkan Jongdae és még a vékony karját is közénk emelte. - Chanyeol pillanatokon belül itt lesz - Idehívta Chanyeolt, hogy ő vigye el?
- De-
- Nem, Baekhyun. Nem vágyom most egyikőtök társaságára sem.