2025. február 20., csütörtök

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 28. Fejezet

Sziasztok ^^ Bocsiii, itt vagyok, élek, nem tűntem el, nem felejtettem el a fiúkat, eskü! Khm, megkezdődik az estéje a párosnak, hihi :3 De nem rosszra gondolni ám, elvégre ez itten egy friss kapcsolat még! Kellemes olvasást hozzá ^^

28. Fejezet

Jongdae

Gondterhelten fújtam ki a levegőt, azután ezredszerre is vizet fröcsköltem az arcomba. Chanyeol sikeresen még zavarba ejtőbbé tette az egészet Baekhyunnal. Tudom, hogy akkor is ezt csinálta, amikor Yixinggel kamurandiztam, de az… Más volt. Yixinggel nem voltunk együtt. Baekhyunnal tényleg megtörténhetne, hogy… Mi… Ráadásul a sok szarság, idegesség miatt, meg mert már nincs Minseok, rohadt rég volt, hogy… Kieresztettem a gőzt. A francba már, nincs mit szépíteni rajta, rég voltam kielégítve és Baekhyun így is az idegeimmel játszott már azelőtt is, hogy járni kezdtünk!

- Picsába… - motyogtam magam elé, azt követően mély levegőt vettem és ellöktem magam a mosdótól. Feszülten kapcsoltam össze szempárom a sajátommal a fürdőszoba tükrében, majd lekevertem egyet magamnak, persze, azért csak visszafogottan. Koncentrálj, Kim Jongdae!

Alig fél napja járunk Baekhyunnal és előttem sosem pillantott még csak rá sem másik pasira. Biztos, így is nagyon kényelmetlen neki. Mármint remélem, hogy jól érzi magát velem, csak… A testiség más. Oké, érett felnőtt vagyok, kb, nem holmi kanos tinédzser, menni fog!

Halk sóhajjal csuktam be magam mögött a fürdő ajtaját és elszámoltam tízig, mielőtt Baekhyun felé fordultam. Kínos volt. És nem Chanyeol faszsága miatt. Kicsit az is közrejátszott, de inkább amiatt, hogy szerintem egyikünk se tudta, hogy most mi az isten legyen. Farkasszemet néztünk a szoba két végéből, én még mindig ugyanott toporogtam, Baekhyun pedig az ágyamon ült. Mint, aki karót nyelt. Azt se tudtam, hogy képes ilyen egyenesen ülni. Ez egy hosszú éjszaka lesz.

Baekhyun

Azt hittem, elég lesz az idő, amíg Jongdae nincs itt, hogy összeszedjem a gondolataimat, de… Hát, nem igazán ment. Gyakorlatilag üres volt a fejem. Csak bámultam magam elé és röhejes, vagy sem, mikor kilépett végre hozzám, felcsuklottam. 

Őszintén? Nem számítottam rá, hogy kettesben maradunk, egy ilyen viszonylag kicsi helyiségben, főleg nem egy tisztességes első randi előtt. Azt se tudom, hogy… Hol a faszba fogok aludni. Chanyeol ágyában csaknem. A padló… Nos, az elég kecsegtető most, ami azt illeti.

Nem mintha nem aludtunk volna már együtt Jongdae-val. Többször is igazából. Csak akkor még nem voltunk együtt. De én… Élveztem. Jó volt Jongdae-val aludni. Megnyugtatott a közelsége. Mondjuk, jelenleg minden vagyok, csak nyugodt nem.

- Tudom, hogy halálgáz, de bassza meg, nem alszom a földön, Chanyeol ágyában, pedig pláne nem! - hadartam el villámgyorsan, összeszorított pillákkal. 

- Nincs ebben semmi halálgáz - szólalt meg Jongdae szelíden, a megszokott kedvességgel a hangjában, aztán éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Kipattantak a szemeim, amint megfogta a kezem, s összefűzte az ujjainkat.

- De, az. Kibaszottul halálgáz. Igaz, hogy csak egy kapcsolatom volt, viszont az három évig tartott, mégsem tudom, hogy álljak hozzád. Hozzánk - tettem még hozzá csöndesen és lesandítottam a kezeinkre. Erre vágytam. Jongdae kezét fogni. És tényleg kurva jó. Én nem szoktam… Gondolkodni. Bármilyen hülyén is hangzik ez. Én… Csak… 

Nem agyaltam tovább, inkább előrelendültem és tettem, amit akartam. Mint általában mindig. Nem is most kéne elkezdenem amúgy sem a gondolkodást. Nem Jongdae-val. Talán mégis jó lesz, hogy kettesben maradtunk.

Jongdae

Egy hangyafasznyit meglepődtem, hogy Baekhyun megcsókolt ebben a helyzetben. Oké, nem kéne, elvégre járunk, bármikor megteheti. De olyan tanácstalannak tűnt az előbb, hogy azt hittem, eliszkol zuhanyozni, azt követően elbújik a takaró alatt és reggelig többet nem is látom. Erre…

Felbátorodva viszonoztam a csókját, amikor határozottabb lett és próbáltam, rohadtul próbáltam, nem foglalkozni az ölemben lévő összekulcsolt tagjainkkal. Nehezen ment. Maradjunk ennyiben. Biztos voltam benne, hogy kicsit görcsös a tartásom, féltem, hogy meddig mehetek el. Nem szerettem volna kellemetlen szituációba hozni Baekhyunt. Jól akartam ezt csinálni. Nagyon.

A világ egy pillanatra megszűnt létezni körülöttem, amikor Baekhyun a tarkómra csúsztatta a tenyerét és közben gyengéden ráharapott az alsó ajkamra. Orcáim lángba borultak, ahogy meghallottam a saját nyögésem, ezzel szemben ő elégedetten vigyorgott bele a csókba. Először úgy voltam vele, hogy sértetten arrébb húzódok, ám végül más mellett döntöttem. Erősen markoltam szabad kezemmel a felsőjébe, majd közelebb rántottam magamhoz. Láttam a döbbenetet átsuhanni az arcán, aztán édesen elpirult. 

Vágyakozva pillantottam le a szájára és ezúttal én zártam be azt a néhány centit közöttünk. Három éves kapcsolat ide, vagy oda, valahogy nem hiszem, hogy Baekhyun smárolt egy klub félreeső sarkában, miközben a ruhája alatt nyúlkáltak. Féktelenül, mintha nem lenne holnap. Legalábbis azok alapján, amiket mondott hébe-hóba, nem tudom elképzelni róla. Nem is baj. Jobb is, hogy nem tudom elképzelni róla.

Baekhyun

Totál elkábultam, Jongdae csókja hihetetlenül szenvedélyessé változott. Még sosem éreztem ilyet. Még sosem volt ilyen. Ilyen… Tüzes. Melegem lett. Kimelegedett… Mindenem. Rengetegszer csókolóztam már, de esküszöm, ezt, most, Jongdae-val, még a kislábujjamban is éreztem. Meg a legapróbb hajszálamban is. Meg… Hát… Szóval… Mindenemben

Jobbom végigsiklott a hátán, egyfajta jelzésként, hogy minden oké, ugyanis szörnyen mereven ült. Nem kéne a merev szóra gondolnom. Biztos miattam aggodalmaskodik. Azért, mert még sosem nyúltam másik sráchoz. Nem kell. Ahogy érzékelem magamon, nincs ellenemre. Szerencsére. Jézusom, te balfasz, fel ne izgulj egy kis csókolózástól, mert soha nem mosod le magadról!

Harmatgyengén toltam kissé arrébb Jongdae karcsú testét, mielőtt még tényleg valami kibaszott ciki szituba kerülnék, és pihegve pillantottam bele a jelenleg még az éjnél is sötétebb fekete íriszekbe. Múltkor is úgy láttam, mintha sötétebb lenne… Tőlem. Valóban az.

- Bocsi - suttogta alig hallhatóan és már készült is felugrani, de fürgén elkaptam a csuklóját. Forró arcomat a nyakába temettem és igyekeztem lelassítani a szívem heves tempóját. Kurvára nem akart sikerülni. Nem igaz, hogy pusztán a csókjától… Így reagálok. 

Nagyon erőlködtem, hogy az agyam összetegyen egy épkézláb mondatot, noha tudtam, hogy esélytelen. Jongdae körözött benne. Teljes egészében. Hallottam a sebes lélegzetvételeit, bőréből áradt a dezodor férfias illata mellett az a kellemes virágos is, amire előzőleg is felfigyeltem már. Ami úgy megnyugtatott, miután eljöttem otthonról. Ha akkor nincs Jongdae, én…

Ezer meg egy szarság volt az életemben a családom miatt és mégis valamiért sosem fordultam az exemhez. Nem mutattam, hogy a gond amúgy rohadt nagy gond. Én… Istenem, sosem szerettem igazán az exem. Egy fikarcnyit sem.

Jongdae

Kész gyilkos volt ezt a helyzet. Így, ebben a pózban. Baekhyun meleg orcái szinte égették a nyakam vékony bőrét, a karomat határozottan fogó ujjakról meg ne is beszéljünk inkább. Annyira… Közel van. Mondhatni hozzám bújt. Ha egy ágyba alszunk, én megőrülök!

Szabad bal kezemmel reszketve nyúltam át a hónalja alatt és óvatosan magamhoz öleltem. Pilláim megrebbentek, fészkelődött picit, majd megemelte a fejét, végül a vállamra támasztotta az állát és onnan lesett rám. Mindketten cseszett nagy zavarban voltunk, efelől szemernyi kétségem sem volt. 

- Így maradhatunk egy kicsit? - kérdezte halkan és mikor egy aprót biccentettem, visszahajtotta a fejét a nyakamba. Édes jézus, eskü, meghalok!

Elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is így fogok érezni valaki iránt. Ilyen… Intenzíven. Tizenévesen persze, minden kapcsolat olyan tipikus romantikus filmesnek érződik, meg ugye tombolnak a hormonok, és oké, nem vagyok most sem sokkal idősebb, de bevallom, pont ezért, nem számítottam rá még egy jó darabig, hogy… Szerelmes leszek.

Minseokkal elvoltam, azonban nyilvánvalóan mély érzéseim nem voltak, ahogy az eddigi pasik iránt sem, akikkel jártam. Én úgy voltam vele, talán a harmincas éveimben találkozom valakivel, aki jobban megmozgat bennem valamit. De nem az egyetemen. És főleg nem olyan, mint Baekhyun. 

Baekhyun

Kirángattam a táskámból Jongdae rózsaszín pulóverét, azt, amelyiket lenyúltam tőle még a múltkor, és egy elégedett vigyorral nyújtottam vissza neki, mielőtt még mennék zuhanyozni. Zavarban vagyok miatta. Kurvára. Húzom az időt. Azóta sem tisztáztuk, hogy hol alszom. Ezt nem bírom idegekkel!

- Legalább kimostad? - Jongdae fancsali képpel vette el tőlem a némileg gyűrött ruhadarabot, aztán ledobta a széke támlájára. 

- Mégis hol az anyámba mostam volna ki? - megrázta a fejét, azt követően a fürdő felé bökött és a markomba nyomott egy törölközőt. Meg ruhát. Megint. Meglepően sűrűn hordjuk a másik ruháját amúgy. 

- Kár volt kérdeznem - motyogta maga elé. Szerintem is. Nem kell járnunk sem ahhoz, hogy tudja, sosem mostam volna ki. - Fü-Fürödj le, addig én… Tanulok - elpirulva fordult el és gyorsan leült, miközben felcsapott egy könyvet. Nem tudom, miért nyugtat meg folyton, amikor rájövök, hogy ő is orbitális zavarban van. 

Mint egy balfasz, forogtam körbe-körbe a fürdőszobában. Leszámítva egy-két polc elhelyezkedését, meg nyilván a személyes tárgyakat, ugyanolyan volt, mint Yixingé, szóval nem ezért nem volt fingom se, hogy mit csináljak. Felrémlett előttem, mikor Jongdae kizuhant innen. Félmeztelenül. Végigmértem. Emlékszem, hogy így volt. Szép ívű a nyaka. És van egy anyajegy a kulcscsontjánál. Meg lapos a hasa. Nagyon is. Picsába!

Megsemmisülten hunytam le szemeimet és feszülten túrtam világos hajkoronámba. Nem lesz ez így jó. Mármint de, ez rendben van. Járunk. Rendben van, hogy… Úgy nézek Jongdae-ra. Az lenne a gond, ha nem tudnék. De nem gondoltam, hogy… Hát, hogy ilyen hamar így lesz. Bele fogok őrülni ebbe az éjszakába.

Jongdae

Már komolyan a súlyosan gáz határán volt, hogy mennyi időt töltöttem Baekhyun után a fürdőben. Odázni akartam az alvást. Minél tovább. Már többször is aludtunk együtt és tudom, hogy totális rábaszás lesz nekem. Remélem, nem hiszi azt, hogy épp kiverem és azért tart eddig a fürdés. Bár lehet, azt kellett volna. Talán akkor nem akarnám lassan kitépni az összes szál hajam. 

Életem legmélyebb levegőjét vettem, mielőtt kiléptem a helyiségből. Baekhyun a szoba kellős közepén ácsorgott és ezer százalékig biztos voltam benne, hogy azóta ott állt, hogy én elmentem zuhanyozni.

- Én… N-Nem beszéltük meg végül, hogy… És… Hát… Bunkóság lett volna csak úgy… Befeküdni egyedül és… Öhm… - nyílt a szám, hogy mondjak valamit, akármit, csakhogy ne legyen ennél is cikibb az egész, ám váratlanul elkapta a csuklóm és magához vont. Arcom kivörösödött, ahogy átkarolt és egyszerűen végigdőlt velem az ágyon. Szorosan ölelt magához és ezúttal végre én feküdtem rajta, s nem fordítva. Mondjuk, ez is az őrületbe kerget.

- Baekhyun, mit…

- Nem akarom, hogy ilyen… Kínos legyen közöttünk a dolog - súgta csöndesen és erősebben húzott magához. - Érzem, hogy… Próbálsz nem megijeszteni. De nincs gond. Szeretnék veled egy teljes kapcsolatot.

- Ezzel mit… Mit akarsz mondani? - kérdeztem kissé remegős hangon. Ez valahogy olyan… 

- Azt, hogy ha felizgulnál-

- Baekhyun! Baszki! - kis híján felugrottam róla, de egy villám sebességével elkapta a csípőm és visszarántott magára. Mi a faszt csinál ez?! - Engedj! Majd alszom én Chanyeol ágyában! Vagy a földön!

- Nem! Gondolkoztam és-

- Te? Az kizárt! - vágtam rá hevesen és újfent nekifutottam, hogy kiszabaduljak a karjai közül, azonban döbbenetes erővel fogott. Ennek elmentek otthonról, az fix. Már így is… Édes istenem, miért kínzol?

Baekhyun

Tényleg átgondoltam. Volt elég időm, amíg vártam, hogy végre végezzen a fürdőszobában. Sokáig volt bent. Nem akarok belegondolni, hogy miért. Ebbe nem. De neki is rohadtul kellemetlen lehet az egész. És én nyomultam rá. Most is, amikor idejöttem és végül is, akkor is, amikor Yixing miatt üldöztem. 

Jongdae túl jól nevelt ahhoz, hogy rám másszon. Ebben halálbiztos vagyok. Ami azt jelenti, hogy nekem kell kezdeményeznem. Nem úgy és nem most! Csak… Tisztázni vele, hogy… Nem gond. Ha akar valamit. Asszem. Igazából gőzöm sincs.

- Nekem is bejössz - motyogtam alig hallhatóan és újból felvillant előttem a félmeztelen alakja. Túlságosan is kristálytisztán, ami felveti a kérdést, vajon múltkor mennyire bámultam meg. Kurvára valószínűleg.

A rajtam fekvő néma maradt, ugyan éreztem a mellkasomon a sebes szívverését, úgyhogy bíztam benne, hogy nem aludt el. Aztán egyszer csak feltérdelt fölöttem, mire nem mondom, hogy nem vörösödtem el talpig, majd gyengéden megcsókolt. Önkéntelenül is felsóhajtottam és egy részem, amit legszívesebben elástam volna, egyelőre, kibaszottul sajnálta, hogy milyen hamar vége lett a csóknak. Finoman ráharapott az alsó ajkamra, azután a fülemhez hajolt és belesuttogott.

- Ezért fogok inkább Chanyeol ágyában aludni ma este - nem válaszoltam, csak bólintottam. Féltem, mi jönne ki a számon. Nyögés. Nagy eséllyel. Jongdae rekedt hangja nagyon szexi.