Sziasztok :) Boldog Új Évet! ^^ A 2017-es év első posztja egy TaeXing lett.
Remélem tetszeni fog nektek, meglepően hamar kész lett. Nem egészen 16+, de
kevesebbet nem akartam adni rá xD Kellemes olvasást ^^
Sors, dögölj meg! extra update: írom, nyugi, viszont már jócskán túl ment a szokott szószámon és még sehol
nem járok a tervezettek leírásában, úgyhogy valószínűleg jó hosszú extra lesz.
Cím: Különleges kapcsolat
Páros: TaeXing
Szereplők: Kim Taewoo (Kasper) és Zhang Yixing (Lay)
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Megjegyzés: Kasper elmúlt két újévi instagram feltöltése ihlette, amiken
Yixinggel van, illetve Yixing Dragon TV-s fellépése. Amin persze ott volt
Kasper is, szóval fanoltam rendesen *khm*
- Nem így próbáltuk - Taewoo hangja semlegesen csengett az apró
helyiségben, amint belépett. Nem volt benne rosszallás, inkább olyan volt,
mintha csak egy egyszerű tényt közölt volna és ez igaz volt. Csak úgy
megemlítette. Semmi több. Nem volt szó
ruhaszéttépésről.
Az idősebb halkan csúsztatta telefonját a kicsiny öltözőszoba hatalmas
sminkes asztalára, majd lassan felemelte a fejét, hogy láthassa a másikat az
óriási tükörben. Végigkövette tekintetével, ahogy komótosan a székéhez sétál,
majd lágyan a vállaira csúsztatta tenyerét. A nagy fehér törölköző sokat
felfogott, viszont még így is érezte a koreai táncosfiú meleg érintését és
akaratlanul is, de megremegett teste.
Elhúzta száját, mikor meglátta a srác fölényes mosolyát, amit a reakciója
végett produkált, de hamar elpárolgott durcássága, mikor az fedetlen mellkasára
simított. Lehunyta pilláit, csöndesen felsóhajtott és most nagyon is örült annak,
hogy előbb az újévi jókívánságokat akarta viszonozni mindenkinek és nem a teste
megszárításával foglalkozott. Igyekezett hangtalan maradni, de sajnos mikor a
csintalan kis ujjak a hasára siklottak túlságosan is hangosan nyögött fel.
- Együtt eszünk a srácokkal. Jössz? - erősen markolt bele saját lábaiba,
mikor meghallotta a kérdést közvetlenül a füle mellől, majd gyorsan felpattant
és egy nem épp finom mozdulattal az asztalhoz lökte a fiatalabbat.
- Más terveim vannak - lehelte halkan a piros ajkakra és kezeit a táncos
csípőjére csúsztatta. Jó érzéssel töltötte el, ahogy a fiú ruhája is szép
lassan nedves lesz az ő cuccai miatt, így legalább nem csak ő volt úgy vele,
hogy milyen kényelmetlen is ez. Sötét szemeivel megkereste a magasabbik
íriszeit, majd jó hosszan elmerült bennük, közben ujjai befurakodtak a fekete
felső alá, így már a puha bőrt terrorizálta hideg, vizes tenyerével.
- Milyen terveid? - kérdezett vissza nagyot nyelve a koreai, de Yixing
szinte meg se hallotta a szavakat, mert csak azzal volt elfoglalva, hogy
végigkövesse az ádámcsutka gyors fel s le mozdulatát. Közelebb lépett és teljes
testével, illetve erejével préselte hozzá a milliónyi smink tárolására szolgáló
tárgyhoz.
Kasper tökéletesen tisztában volt vele, hogy milyen játékot játszottak.
Akárhányszor csak találkoztak mindig valami hasonló helyzetben kötöttek ki;
semmiségekről beszélgettek, közben meg igyekeztek igazából semmiről sem
beszélni. Mert nem is akartak eszmecserét folytatni. Egy ilyen során olyan
dolgok jöhettek volna szóba, amikről egyikük sem akart diskurzust folytatni.
Hevesen kapott kínai ajkai után, de az elhúzta fejét és mielőtt a fiatalabb
újra próbálkozhatott volna, még közelebb fészkelte magát hozzá. Lihegve
pislogott az alacsonyabb szemeibe, majd erősen derékon ragadta és fordított
helyzetükön. Ezúttal meg se kísérelte elérni a másik száját, rögtön az érzékeny
nyakát támadta be és a várt hatás nem maradt el; a vékony ujjak próbálták
eltolni őt, hogy ott ne érhessen hozzá, de nem engedett.
Nyelve fürgén siklott végig az erektől megfeszült bőrön, majd puhán rácsókolt nem sokkal a füle alatti területre. Határozottan fogott rá az
idősebb csuklóira, hogy ne lehessen képes eltaszítani őt, de mikor óvatosan
beleharapott, minden ellenállás megszűnt. Gyengéden ízlelgette, vigyázott
nehogy nyomot hagyjon maga után, de igazából durvaságra nem is volt szükség,
mert Yixing olyan szinten érzékeny volt ezen a testrészén, hogy a legapróbb
dolgok is könnyen elvették az eszét.
Hamarosan elengedte kezeit, hiszen semmi ellenállást nem kapott már, majd
nekiveselkedett, hogy megszabadítsa széttépett ingétől, de akkor a kínai
meglepő dolgot tett; a derekánál fogva lökte le abba a székbe, ahol nem sokkal
ezelőtt ült, majd rátámaszkodott a karfára.
- Komolyan kérdezned kell, hogy milyen tervek? - sunyi vigyor kúszott
szájára, majd vadul a fiatalabb ajkaira mart. Taewoo-ból csöndes nyögés szakadt
fel és, amint ez megtörtént, a jelenleg álló társa nyelve követelőzve indult
felfedezőútra. Nem, valójában nem, már nem először járt ott.
Tisztán emlékezett arra, amikor finoman, de lényegretörően elmondta, hogy
mit szeretne Kaspertől és az egy pillanatra sem ellenkezett. Sőt, igazából
végig sem hallgatta, csak elvonszolta valami használaton kívüli kis raktárba.
Tisztán emlékezett arra is, hogy mennyire észveszejtő volt karjai között
tartani a fiatalabbat, hogy mennyire áldotta azt a - még jó indulattal is alig
nevezhető egy négyzetméteres helyiséget. Olyan szorosan feszültek egymásnak,
hogy még a levegő sem fért volna be közéjük, de ezt egyáltalán nem bánta.
Tisztán emlékezett arra is, hogy a koreai fiú szíve milyen hevesen vert az
övével együtt egy ritmusra. Akkor nem igazán értette, hogy ez mit jelent, de
így egy év távlatából, már nem esett nehezére kitalálni. És semmi pénzért nem
mondott volna le ezekről az órácskákról, amiket a magasabbal töltött. Főleg
most nem.
Egy év. Sosem mondták ki, hogy együtt vannak, nem is viselkedtek úgy, de
vitathatatlan volt a tény, hogy ezen a napon, ebben az órában volt az
évfordulója a különleges kapcsolatuknak. És semmi nem bizonyíthatta jobban,
hogy valami van köztük, mint Yixing csöndes, szinte hangtalan szavai, amitől a
táncos fiú szíve meglódult mellkasában.
- Egyél velem. Csak velem.