Sziasztok :) Elég rég hoztam már OS-t, pedig írtam egyet-kettőt, de nagyon
nem voltam egyikkel sem megelégedve, így hanyagoltam a dolgot kicsit. Most
viszont végre sikerült egy elfogadhatót összehoznom, aminek nagyon örülök.
Remélem tetszeni fog nektek, kellemes olvasást ^^
Cím: Törött egész
Páros: LayBaek
Szereplők: Byun Baekhyun és Zhang Yixing (Lay)
Műfaj: fluff-angst keverék azt hiszem
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, enyhe szexuális utalások
A fiatalabb játékosan simított végig az izmos combon, mire a férfi
frusztráltan mordult egyet, de azért igyekezett úgy tenni mint, aki észre sem
vette az elkalandozó ujjakat. Lopva pillantott a hófehér kézfejre, majd
figyelmeztetés gyanánt óvatosan ráfogott egy másodpercre, végül kicsit arrébb
is lökte, mikor az nem akart leállni. A koreai fiú csalódott fújta ki a
levegőt, de nem adta fel; újfent a másik lábára tévedt érintése, de ezúttal
pusztán csak a durva anyagú fekete nadrágra helyezte tenyerét.
Halk sóhajt hallatva hunyta le pilláit Zhang Yixing, mikor a mellette ülő
ismételten úgy döntött, ideje szórakozni egyet. Erőtlenül fordult az
alacsonyabbik felé és szeretett volna rászólni, de képtelen volt kinyitni
száját, félt, hogy egy illetlen hang csúszik ki belőle. Kezdte megbánni, hogy
hagyta magát rábeszélni az éjjeli filmnézésre. Hogy is hihette azt, hogy Byun
Baekhyunnal az ilyesmi teljesen normálisan fog működni?
Egyszeriben csak elhalt minden hang, ahogy a filmnek váratlanul vége szakadt,
a szoba homályba borult, mert a lámpa is megadta magát. Egyedül a nappali öreg
faliórája szolgáltatott némi zajt, illetve a hold nyújtott egy kevéske fényt. A
magasabbik teste megfeszült, mikor a combján pihenő kéz hirtelen belemarkolt,
majd meghallotta a heves levegővételt, ami arra engedte következtetni, hogy a
fiatalabb még mindig hadilábon áll a sötétséggel.
Yixing gyengéden fonta a másik csuklója köré ujjait, majd óvatosan
megszabadította magát attól, hogy minden vér kiszökjön a lábából, viszont nem
állt szándékában az alacsonyabbat cserben hagyni. Lágyan simította két tenyere
közé a reszkető kezet, majd az erősen a kanapé karfáját szorongató jobbat is.
Aggódva figyelte a szemek sarkában gyülekező apró könnycseppeket és bár kissé
nehezen látott a sötét miatt, Baekhyunt bármikor, bárhol képes lett volna észrevenni,
érezni.
Vigyázva nyúlt oda arcához, hogy letörölje a félhomályban megcsillanó sós
cseppeket, majd, olyan lassan, mint egy lassított felvételen, odahajolt és egy
kellőképp gyengéd, s puha csókot hintett a remegő ajkakra. Meg se lepődött,
mikor viszonzásul egy igen szenvedélyest kapott, ismerte már a fiút, tisztában
volt vele, hogy félelme elfelejtése érdekében bármire képes lenne. Akármire.
Munkájából kiindulva rengeteg lelkileg törött emberrel találkozott, de
sosem fordított olyan figyelmet senkire sem, mint rá. Amikor rájött, hogy
érzelmei megváltoztak, próbált távol maradni a másiktól, de az hallani sem
akart róla, mert, mint kiderült, hasonló érzésekkel viaskodott ő is. Titkos
viszonyt folytattak mindenki háta mögött; a fiú szülei, további orvosai és a
saját kollégái háta mögött is. De nem bánta.
Baekhyun egyre hevesebben falta az idősebb száját, közben igyekezett minél
közelebb húzódni a számára legnagyobb biztonságot nyújtó személyhez és az nem
ellenkezett. Szüksége volt arra, hogy érezze a kínai védelmező karjait maga
körül, azokat a kezeket testén, amik minden egyes rossz döntése után csak
végigsimítottak hátán kedvesen s sosem vádlón vagy kioktatóan.
Átdobta egyik lábát férfi combjain, majd az ölébe ült és úgy próbálta
elmélyíteni az érzelmektől túlfűtött csókot, viszont az láthatóan nem volt vevő
rá. Gyengéden tolta hátrébb az alacsonyabbat, mikor úgy érezte, kezdenek
túlzásba esni, azonban végül mégis engedett Baekhyunnak. Ahogy mindig.
Vigyázva nyúlt Yixing a vékony lábak alá, majd felállt és megindult a
kisebbel a hálószobája felé, közben próbált egy percre sem elszakadni a másik
ajkaitól. Óvatosan tette le a hatalmas franciaágy közepére, majd az
éjjeliszekrényen lévő gyertyához fordult, amit pont az ilyen áramkimaradások
miatt tartott ott és gyorsan meggyújtotta azt, hogy a fiatalabbnak ne legyen
rossz.
Mosolyogva figyelte a hálától csillogó szempárt a láng által megvilágított
fényben, majd puhán bőrére simított, mikor megpillantotta újfent az apró
könnycseppeket. Pályafutása alatt annyi emberrel találkozott, mégsem érzett
úgy, mint most. Szerette látni a lelkileg levetkőzött Baekhyunt, mert ilyenkor
tudta, hogy az érzései valósak. Régen annyira hideg, hűvös alak volt, hogy
bárki messziről elkerülte volna.
A koreai alaposan végigmustrálta a férfi markáns vonásait, majd az idősebb
kézfejére csúsztatta kezét és igyekezett minél szerelmesebb pillantásokkal
bombázni a másikat, csakhogy lássa, mennyire is hálás annak, hogy így vigyáz
rá. Szeretett volna magával köszönetet mondani, de Yixing, mint mindig,
hárította az ajánlatot. Gyengéd csókot lehelt a még mindig remegő, kissé sós
ízű ajkakra, majd finoman az ágyra nyomta az alacsonyabbat, hogy aludjon
inkább.
Nem volt szüksége arra, hogy a fiatalabb a testét ajánlja fel neki és, noha
nagyon csábító volt a gondolat, hogy eltöltsön egy éjszakát végre a
fiatalabbal, úgy érezte, nincs még itt az ideje. Nem akkor, mikor ennyire
sebezhető és nem akkor, mikor ki tudja, hogy valóban akarja-e a dolgot vagy
csak az érzelmei vezérlik. Nem szerette volna, ha a fiú később megbánja
döntését.
Baekhyun pontosan tudja, mit akart. Hogy ki akart. De tisztában volt a
férfi erkölcsös mivoltával és az, hogy egyáltalán megengedte neki, nála aludjon
minden áldott este, ráadásul egy ágyban vele, kész csoda volt. Ám ettől
függetlenül, kívánta Yixinget, úgy érezte, ő a másik fele és bármit megadott
volna azért, hogy tényleg eggyé váljanak. Zhang Yixing begyógyította lelke
széthullott darabjait, majd apránként eltüntette a hegeket összetört szívéről s
így ismét úgy érezte, egész.