Sziasztok :) Némi csúszással, de itt van a
Vihar után szivárvány [LayChen] prológusa. Előbb terveztem feltenni, ám
közbejött egy nem várt csuklóhúzódás és sajna még nem fejlesztettem ki azt a
képességemet, hogy ne anyázzak, mikor az ügyetlenebbik kezemet használom. Na de,
most itt van, remélem, tetszeni fog Nektek ^^ Tudom, még csak egy kis felvezető,
de valahol el kell kezdeni. Kellemes olvasást ^^
Prológus
Sosem volt egy szerencsés
életem. Persze tizenhat év voltaképp csupán egy aprócska töredéke az egésznek -
már ha a statisztikákat nézzük. Végülis előbb is elpatkolhatok. Reménykedtem
egy szebb jövőben, s mikor már azt hittem, megkaptam, rá kellett jönnöm, hogy
nem más volt, mint egy átverés. Nos, igazából inkább kihasználás.
Egyszer végre mázlistának
éreztem magam; voltak barátaim, nem sok, de akadt; egy igazán jó iskolába
járhattam, nem egy lepukkant, az árvaház által is finanszírozható, omladozó
épületbe. És ha már itt tartunk, kurva jó kajákat ehettem. Nyeszlett, satnya
testemre igencsak ráfért némi normális, illetve bőséges étel, na meg egy
hangyányi edzés. Mármint nagyon sok. Tényleg rengeteg.
Aztán ott volt Ő is. Annyian
intettek óvatosságra Vele kapcsolatban, mégis, ahogy fokozatosan megismertem,
elképzelni sem tudtam, miért akarja mindenki azt, maradjak Tőle olyan távol,
amennyire csak lehet. Tulajdonképpen nemcsak Tőle, hanem az egész díszes kis
társaságtól, bár mondjuk, ők sosem érdekeltek. Egy fikarcnyit sem.
Mindent megtettem azért, hogy
beilleszkedjek, pedig sejtettem, nekem nem fog könnyedén menni és igazam is
volt. Kitűntem a tömegből. Amúgy nem. Egészen addig nem, míg mások ki
nem pécéztek maguknak. A diák, aki később érkezett; a diák, aki protekcióval
jött; a diák, akivel valamiért barátkozott Zhang
Yixing.
És most itt fekszem egy
nevenincs hely poros kis kőtábláján, s épp meghalni készülök. Mégis hogy a jó
életbe juthattam ide egy rozzant árvaházból? Ja, tudom. A családi örökségem
egy istencsapása… Szó szerint.