Vihar után szivárvány [LayChen] Prológus

Sziasztok :) Némi csúszással, de itt van a Vihar után szivárvány [LayChen] prológusa. Előbb terveztem feltenni, ám közbejött egy nem várt csuklóhúzódás és sajna még nem fejlesztettem ki azt a képességemet, hogy ne anyázzak, mikor az ügyetlenebbik kezemet használom. Na de, most itt van, remélem, tetszeni fog Nektek ^^ Tudom, még csak egy kis felvezető, de valahol el kell kezdeni. Kellemes olvasást ^^

Prológus

Sosem volt egy szerencsés életem. Persze tizenhat év voltaképp csupán egy aprócska töredéke az egésznek - már ha a statisztikákat nézzük. Végülis előbb is elpatkolhatok. Reménykedtem egy szebb jövőben, s mikor már azt hittem, megkaptam, rá kellett jönnöm, hogy nem más volt, mint egy átverés. Nos, igazából inkább kihasználás.

Egyszer végre mázlistának éreztem magam; voltak barátaim, nem sok, de akadt; egy igazán jó iskolába járhattam, nem egy lepukkant, az árvaház által is finanszírozható, omladozó épületbe. És ha már itt tartunk, kurva jó kajákat ehettem. Nyeszlett, satnya testemre igencsak ráfért némi normális, illetve bőséges étel, na meg egy hangyányi edzés. Mármint nagyon sok. Tényleg rengeteg.

Aztán ott volt Ő is. Annyian intettek óvatosságra Vele kapcsolatban, mégis, ahogy fokozatosan megismertem, elképzelni sem tudtam, miért akarja mindenki azt, maradjak Tőle olyan távol, amennyire csak lehet. Tulajdonképpen nemcsak Tőle, hanem az egész díszes kis társaságtól, bár mondjuk, ők sosem érdekeltek. Egy fikarcnyit sem.

Mindent megtettem azért, hogy beilleszkedjek, pedig sejtettem, nekem nem fog könnyedén menni és igazam is volt. Kitűntem a tömegből. Amúgy nem. Egészen addig nem, míg mások ki nem pécéztek maguknak. A diák, aki később érkezett; a diák, aki protekcióval jött; a diák, akivel valamiért barátkozott Zhang Yixing.

És most itt fekszem egy nevenincs hely poros kis kőtábláján, s épp meghalni készülök. Mégis hogy a jó életbe juthattam ide egy rozzant árvaházból? Ja, tudom. A családi örökségem egy istencsapása… Szó szerint.