A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 16. Fejezet

Sziasztok ^^ Sajnálom, hogy eddig tartott a kövi rész, de ez a július, főleg az utolsó két hete, eléggé betett, mind magánélet, mind munka szempontjából (imádom a munkám, a munkatársaim, de a nyári helyettesítés kikészít), szóval nem igazán volt lelki erőm írni. Valószínűleg az augusztus eleje is ilyen lesz, de igyekszem :3

Na de a lényeg, a hazugságok talán egy új hálója következik? Khm, majd kiderül ;) Remélem, tetszeni fog Nektek, kellemes olvasást hozzá ^^

16. Fejezet

Baekhyun

Próbáltam teljesen kizárni mindent az agyamból. Nem akartam gondolkozni, csak aludni. De nem ment. A csönd, a sötétség csak elősegítette az elmémnek a csesztetést. A hazaúton átvettem az elejétől a végéig az egész estét, többször is, így azt hittem, mire belépek a szobámba, elég lesz bezuhanni az ágyba és azonnal aludni fogok. Hát nem, bassza meg!

Viszont arra tökéletes volt a kis éjjeli séta, merthogy egészen hazáig sétáltam - kurva hosszú séta volt, csakhogy tisztázzuk -, hogy szépen lassan végigvegyek mindent és áldja a jóisten, lezárjak bizonyos dolgokat. 

Beszéltem az exemmel és világ nem dőlt össze. Én nem dőltem össze. Csak majdnem. Beszéltem az új pasijával és vőlegényével, már ha amúgy használhatom ezt a titulust, mert fasz tudja, hogy ezek között így mi lesz. Mármint a csávó meleg. Ha jól értettem. Vagy biszex? Végül is lehet az is. Az exem meg… Hát… Ja. Egy ilyen pasi mellett se fog megmaradni hosszútávon.

Szóval őket elengedtem. Befejeztem. Tényleg úgy éreztem, hogy az életem hozzájuk fűződő részét el tudtam engedni. De Yixing és Jongdae már más kérdés volt.

Zavarosak voltak az érzéseim. Haragudnom kellett volna Yixingre. Ez lett volna a helyes. Legalább egy kicsit. Még mindig hallom a fülemben a halk, ám határozott válaszát. “Igen, tudtam róla, hogy Jongdae találkozgatott Minseokkal.”

Mégsem tudtam haragudni rá. Egyikre sem. Asszem, abban az érzelmileg felfokozott állapotban sértett voltam. Persze, hogy az voltam! De Yixing a jóság mintapéldánya. A definícióhoz hozzárakhatnák a fényképét. Sosem ártana nekem. Tudom, hogy védeni akart. Neki sem lehetett könnyű, amikor rájött a kapcsolatra Jongdae és a férfi között. Meg köztem. Jongdae-ra meg aztán igazán nem neheztelhetek emiatt. Gőze se volt a dologról köztem, illetve Minseok között. Ha tudta volna, iszonyú dühös lettem volna rá, amiért hallgatott, az holtbiztos.

Jongdae

A Chanyeoltól kapott méregdrága öltönyben kuporogtam az ágyamban a takaró alatt. Nem volt lelki erőm átöltözni sem. Még zuhanyozni sem, pedig az biztos jól esett volna. Kibaszott szarul éreztem magam. El szerettem volna menni Baekhyunhoz, megnézni, hogy van, beszélni vele, de égett a pofám. Nem mertem volna még csak rápillantani sem szégyenemben. Édes jézusom, mit gondolhat most rólam?

Yixing egészen az ajtóig kísért volna szerintem, ha engedem neki, azonban a kolesz bejáratánál elég gyorsan és egyetlen szó nélkül fordultam az én részem felé. Képtelen vagyok elviselni még egy drámát és, amikor Chanyeol felbukkan, tuti lesz még. Szóval úgy teszek, mintha aludnék.

- Tudom, hogy nem alszol - Nem jött be. - Ismerlek. Ilyen idegesen sosem tudnál. Az első vizsgád miatt még éjszakáztam is veled. - Kösz, Chanyeol, ettől csak még rosszabb lett.

Nem emeltem a pillantásomat egyetemi barátomra, miután lerúgtam magamról a takarót és felültem, csak meredtem az ujjaimra az ölemben. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy eltörjem őket. Bíztam benne, hogy elmentek az Elyxion-ba, ahogy eredetileg is tervezték a vacsora után, de gyanítom, ez az ötlet is meghalt a hazugságom miatt. Csodás vagy, Kim Jongdae.

- Sajnálom - motyogtam összeszorított szemekkel és vártam a kiakadást, ám az nem jött. Chanyeol némán letelepedett a hátam mögé és gyengéden beleütött a vállával az enyémbe.

- Mit? Minseok elmondta, hogy ő kért meg arra, hogy ne beszélj kettőtökről - Ez most meglepett. - Nem lehetett könnyű titkolózni - tette még hozzá csöndesen. Anyám, ha te azt tudnád, Chanyeol.

Baekhyun

Az egész testem megdermedt, amikor lépéseket hallottam a szobám előtti folyosóról és az eddig a gondolkodást segítő labdát elhajítottam, majd magamra rántottam a takarót. 

- Rohadj meg! - csúszott ki belőlem nem épp halkan. A labda visszapattant és combon talált. Nem is az én szerencsém lenne.

Hosszan imádkoztam magamban, hogy ne valamelyik szülőm legyen az, de mint mondottam volt is, nincs szerencsém. Az anyám volt az. Természetesen. Mert amúgy ki más lehetett volna, most komolyan, Baekhyun?

- Hamar visszaértél - szemforgatva rántottam le a fejemről az anyagot, azt követően karba fontam a kezeimet és továbbra is fekve pislogtam fel rá. Nem elég hamar. 

- Igen? És?

- Nos… Talál-

- Ezt tényleg most kell megbeszélnünk? Éjjel egy van - minden erőmmel azon voltam, hogy visszafogjam a kikívánkozó folytatást. Legszívesebben percekig mondtam volna, hogy milyen szenvedés volt az egész. Hogy megszívtam. De őket ez sosem fogja érdekelni.

- Azért mentél, hogy-

- Pontosan tudom, miért mentem - szóltam közbe, most már azért elég ingerülten. Hogy leszálljatok rólam. Erre megint rábasztam. Csak a változatosság kedvéért. Most ezzel fognak nyaggatni.

- Legalább - sóhajtott fel beletörődően édesanyám - dumáltál egy-két lánnyal, akiket kiválasztottam?

- Egy sráccal dumáltam. Kettesben. A vécén - anyám arca leírhatatlan volt, miután vigyorogva még megtoldottam az egészet az utolsó szóval. Felkiáltott. Nem tudom, mit. De megérte megsüketülni a bal fülemre.

Jongdae

Mindig is bírtam Chanyeol könnyed jellemét, de az, hogy egy kapcsolat miatt, ami nem is volt kapcsolat, olyan széles vigyorral méregetett, mintha a világ legjobb pletykáját hallotta volna, enyhén zavarba ejtő volt. Oké, az ő szemszögéből nézve, két közeli barátja járt, nem, úgyhogy érthető, hogy… Nem, még így sem.

- Menj már ki! - fakadtam ki a fogkefével a számban és nekifeszültem a kétméteres alakjának, hogy kilökjem a fürdőszobából, de Chanyeol nem tágított. Esélyem sincs ellene. 

- Bocs, de most visszamenőleg szívatni foglak ezzel.

- Anyád! - Még megeshet, hogy megbánom, hogy sunyiban nem mondtam el neki. Akkor legalább már rég túl lennénk ezen.

- Köszi, jól van, de hisz te is láttad tegnap este. 

- A sírba viszel! - Őszintén, lehet, hogy az idegeimre megy, azonban ez a fesztelen légkör nagyon is jól esett a kissé széthullott valómnak. Chanyeol nem haragudott meg rám, sőt a hozzáállása sem változott meg az irányomba. 

Már éppen készültem hozzávágni a tusfürdőt, amikor kopogtak, mire mindketten lemerevedtünk és csak bámultunk a bejárati ajtóra. Ahhoz képest, milyen időpontban feküdtünk le, korán volt és tekintve, hogy a baráti társaságunk nagy része ott volt a partin, csak olyan jöhetett, aki szintén ott volt és korán kelt. Vagy le se feküdt. A francba!

- Bárki az - markoltam Chanyeol vastag pulóverébe -, én meghaltam. Szublimáltam. Akármi. De nem vagyok itt!

Baekhyun

Alig sikerült visszafognom magam és nem fütyörészni. Sok mindenre számítottam vasárnap reggel, ám erre nem. Csönd volt. Apámék nem kérdezgettek, nem tettek megjegyzést. Semmi. Csak ettünk. Úgy néz ki, eléggé betett az utolsó mondatom az éjjel. Hmm, meg kéne kérnem Jongdae-t, hogy járjunk kamuból, akkor talán békén hagynának a szüleim egy darabig.

- Fiam… - Későn örültem. - Anyád mondott egy… Nos, nyugtalanító dolgot - Még megtörténhet, hogy ezt élvezni fogom.

- Igazán? Mit? - előrébb dőltem a székben és letettem a kést, miközben érdeklődve figyeltem hol apámat, hol anyámat. Nem mondom, hogy izgatott voltam, de… Ja, izgatott voltam. Istenem, remélem, jól fogok szórakozni!

- Khm… Hát… - megfeszítettem az állkapcsom, hogy ne röhögjek fel kurva hangosan apám tanácstalan tekintetétől, amivel anyámra sandított. Baszki, ezek tényleg azt hiszik, összeszűrtem a levet egy másik sráccal! Beszarok! Erre kénytelen voltam rátenni még egy lapáttal. Egyszerűen nem hagyhattam ki. Bocs. Nem bocs.

- Nem tudnál sietni, kérlek? Találkozóm van.

- H-Hogy? Hogy mid van? Ta-Találkozód? Mármint…? - Bár nem sokat ettem a reggeliből, de ezek után az se érdekel, hogy be kell térnem útközben valahova enni valamit. Akkor is kibaszottul megérte volna, ha semmit se ettem volna még. Ez fergeteges!

- Mit nem lehet ezen érteni? - Színésznek kéne mennem, úgy játszom az értetlent, hogy azért minimum egy Oscar járna. - Találkozó. Találka. Tali. Randinak is hívhatod, ha akarod, de nekem most mennem kell. Jongdae már vár!

Jongdae

Rátapadtam a fürdőszoba ajtóra és úgy próbáltam kivenni a hangokat, azonban nem igazán jött össze. Chanyeolét felismertem, de valószínűleg csak amiatt, hogy tudtam, ő az egyik fél. A lábam már zsibbadt a guggolástól és senki se kérdezze, minek guggoltam, fingom sincs. Hogy kisebb legyek. Asszem. 

A pólóm eszembe se jutott felvenni, azóta is az ölemben szorongattam, a számból továbbra is kiállt a fogkefe és szinte ezer százalékig biztos voltam benne, hogy ez fogja a halálomat okozni. Vagy a szégyen. A picsába, melyikük lehet? Yixing? Minseok? Baekhyun csak nem…

- Jézusom, veled nem éri meg vitatkozni! - felvontam a szemöldököm, igencsak tisztán hallottam Chanyeol bosszús baritonját. Közelebb jött? Aztán kinyílt az ajtó. Én meg kizuhantam. Faszom, ez komoly?!

Nyögve fordultam a hátamra, azután gyorsan kiköptem a fogkefét, mielőtt tényleg megöl és sűrűn pislogtam felfelé. Baekhyunra. És Yixingre. Yixing elég álmosnak tűnt. Elvörösödve terítettem a felsőtestemre a pólót, mikor észrevettem, hogy mindketten, kicsit sem feltűnően, végigmustráltak. Meghalok. Mit keresnek ezek itt? Együtt!

- Nem vagy többé a barátom! - vetettem oda morogva Chanyeolnak és közben fürgén belebújtam a felsőmbe, miután feltápászkodtam. 

- Nagyszerű! - vigyorodott el. - Akkor maradnom sem kell! - Ezért megfojtom álmában.

Feszélyezetten csúsztattam zsebre a kezeimet és bevallom, egy részem örült, hogy Chanyeol elment. Jobb, ha más nem hallja azt, amit most a két srác hozzám vág. Egyik lábamról a másikra álltam idegességemben és azt hiszem, valamennyire azért felkészülten vártam a következőket. Túlesek ezen, aztán…

- Jongdae - szólalt meg magabiztosan Baekhyun -, járnál velem? - Hogy parancsolsz?

Baekhyun

Jongdae kicsit sem finoman ütött mellkason és ezzel egy időben Yixing is a hátamra vágott. Oké, erre számítottam. Nem mehet minden olyan könnyedén, mint a szüleimmel.

- Nem igaziból - motyogtam sértődötten és megsimogattam a hátam. Yixing ütése némileg erősebb volt, mint Jongdae-é. - Nem akarok belerondítani a rózsaszínes kapcsolatotokba, csak… Tettem a szüleimnek egy… Khm… Hát, megjegyzést. Franc, mindegy. Csak gyere át hozzám egy rövid időre, Jongdae. Kérlek.

- Nem vagy normális - jelentette ki Jongdae olyan… Furcsa hangon. Fájdalmasnak hangzott. 

- Nem kérem, hogy csald meg Yixinget, vagy ilyesmi. Ezért hívtalak ide téged is, Yixing - pillantottam az említettre. - Fair akarok lenni. Az se zavar, ha egész idő alatt dumáltok mobilon. Egymáshoz sem kell érnünk. Még barátokként sem. Csak… - ráharaptam az alsó ajkamra és feszülten rágcsáltam azt. - A szüleim… Én nem… 

Kínos volt az egész. Röhejes. Könyörögni egy kapcsolatban lévő párnak, hogy az egyikük kamutalálkozzon velem. De nincs más barátom. Yixing nyilván nem lehet. És Jongdae annyira… Kedves. Jóságos. Nem kéne ezt kihasználnom. Mégis… Nincs más ötletem, hogy másszak ki ebből. Rosszul vagyok a gondolattól is, hogy anyám elkezdjen szervezkedni és vakrandikon végezzem. Ha Jongdae eljönne hozzánk, csak egyszer-kétszer, talán leszállnának rólam. A rohadt életbe, Byun Baekhyun, akkor sem baszhatsz így ki velük!

- A kurva… Sajnálom, nem tudom, mit gondoltam! Én-

- Megteszem!

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 15. Fejezet

Sziasztok, megjöttem a ChenBaek következő részével ^^ Végre véget ér a Park vacsora, illetve... Talán más is? Némely titokra fény derül és esetleg tisztázódik egy s más, mindenesetre gond az lesz bőven :D Imádtam írni a részt, bár aki ismer, az sejti, miért, mindenesetre, remélem, Nektek is tetszeni fog, kellemes olvasást hozzá ^^

15. Fejezet

Jongdae

A lelkem elhagyta a testemet, mihelyst megpillantottam Chanyeol karba font alakját a Baekhyunnal közös kis vécéfülkénk ajtaja mögött. Felvont szemöldökkel nézett hol az egyikünkre, hol a másikunkra és amúgy, ha teljesen őszinte akarnék lenni, más körülmények között magasról tennék is rá, hogy meglátott Baekhyunnal így. De elvileg Yixinggel járok. És nem is ettől zsugorodott centikre a gyomrom.

Ezer százalék, hogy Chanyeol hangja mellett Minseokét is hallottam a folyosón. Ha Chanyeol csak beugrott ide könnyíteni magán, akkor Minseok kint vár rá. Hamarosan fel fog tűnni neki, hogy Chanyeol még mindig nem jött ki és akkor ő meg be fog jönni. Ide. Ide, ahol én is itt vagyok. Édes istenem, még jó, hogy közel a budi, mindjárt elhányom magam.

- Most mégis mi a franc van? Jongdae? - összerándultam Chanyeol számon kérő hangsúlyától és úgy pislogtam rá, mint akit tényleg valami olyanon kaptak, amin nem kellett volna, holott… Nos, végül is semmi rosszat nem csináltam. Annyira. Nem tudom. Rejtőzködni egy másik sráccal annyira rossz lenne?

- Öhm, én… Mi…

- Ez nem az, aminek látszik! - Anyám, Baekhyun, komolyan nem esett még le, hogy ettől a mondattól csak minden szarabbnak hangzik?

- Mondhatjuk, hogy rábólintottál a tanácsomra, miszerint kivesztek egy szobát, hogy folytassátok ott azt, amit itt csináltatok - Chanyeol tekintete végigsiklott Baekhyun öltözékén és úgy, hogy kissé megnyomorgattam azt mind az öleléssel, mind a rángatással, nem festett túl jól a dolog. Ha most még jön egy megcsalásos dráma is, belefojtom magam a vécébe.

- Nem szexeltünk - Meghalok.

Baekhyun

Automatikusan arrébb ugrottam, amikor megláttam Jongdae lábát lendülni a szemem sarkából. Ha még egyszer belém rúg, nem fogok tudni járni rendesen. Hogy lehet ilyen erős egy ilyen vékony srác?

- Akkor mégis mi a halált csináltatok odabent? Együtt, teszem hozzá - Oké, ez tényleg nem néz ki túl jól. Ezért Yixing tuti megöl. Vagy… Végül is ez nem lenne olyan nagy hazugság…

- Jongdae rosszul lett-

- Baekhyun!

- És gáznak érezte szólni, de én kihoztam. Hányt - tettem hozzá még és gondolatban vállon veregettem magam. Ez majdnem igaz. Valóban azt hittem, rosszul van. És asszem, így is volt. Csak nem hányt. De ez még belefér. Remélem.

Chanyeol tartása azonnal megváltozott és aggódva lépett oda Jongdae-hoz. Többször is végigmérte és láttam, hogy huzamosabb ideig elidőzött a kissé karikás szempárnál, illetve a beesett arcát is jól szemügyre vette. Jongdae csakugyan úgy nézett ki, mint aki alig két perce okádta össze magát. Ez életem leghihetőbb füllentése. Bárcsak ilyen jól ment volna a középiskolában is.

- Yixing csak felcsinált? - a szám elé kaptam a kezem, hogy visszaszorítsam a kikívánkozó röhögést, majd inkább a márvány csempére függesztettem pillantásomat, amikor Jongdae szúrós szemekkel rám sandított. - Mondtam neki, hogy ha ez megtörténik, megölöm!

- A picsába már, Chanyeol! - vihogva sétáltam messzebb, hogy bőven elég helyet hagyjak Jongdae-nak, hogy agyonverje a haverját, aztán mikor végre valamennyire lenyugodtam, gondoltam, rendbe szedem kicsit magam. Alig zúdult alá a víz a csapból, kinyílt a mosdó ajtaja és egy férfi állt mögötte. Az exem vőlegénye. Ez valami kurva rossz vicc? Mi a faszt keres ez itt?

Jongdae

Az a kis szín is, amit sikerült valahogy az arcomra varázsolnom, eltűnt abban a pillanatban, amint Minseok belépett a helyiségbe. Holtra váltan meredtem rá és tekintve, hogy tudtam arról, hogy Baekhyunnal is összeszűrte a levet, ez a szituáció maga volt a pokol. Csak Chanyeolnak fingja sincs semmiről.

- Minseok! Nézd csak, kibe botlottam itt! - Chanyeol vigyorogva karolta át a vállam, és a… Kapcsolatunk miatt ez így is cseszett kínos volt, de Baekhyunnal együtt már… Erre szavak sincsenek. - Yixing felcsinálta!

- Chanyeol! - dühösen csattantam fel és riadtan néztem rá Baekhyunra. Nagyon… Ijesztően méregette Minseokot. Olyan… Hát, menten megöllek szemekkel. Annyira szürreális volt az egész, mert közben Minseok csak rám bámult és biztos voltam benne, hogy Chanyeol előbbi megjegyzése miatt. Gyakorlatilag a képébe vágta, hogy lefeküdtem Yixinggel, holott nem. Bassza meg, dehogy!

- Nem kell itt szé-

- Te mi a szart akarsz itt? - Baekhyun baritonja vérfagyasztóan csendült fel félbeszakítva Chanyeolt. Esküszöm, még a mosdó hőmérséklete is leesett vagy tíz fokot. Vagy tényleg elhányom magam, vagy valaki agyonver mindjárt valakit.

Azért ültem Baekhyun mellé a vacsoránál, hogy elkerüljem ezeket a borzalmas szitukat, végül aztán csak rábasztam. Nem akartam azt sem, hogy ők összefussanak, sőt azt se, hogy tudomást szerezzenek itt a másikról. Csak túl szerettem volna élni az estét és, ha már úgy hozta a lehetőség, tisztázni a dolgokat legalább Baekhyunnal. Erre minden visszaütött rám. Ez ennél rosszabb már komolyan nem lehet.

- Chanyeol miatt jöttem be, túl régóta vártam rá - szólalt meg semleges hangon Minseok, miközben végigjártatta íriszeit Baekhyunon. - Már elnézést, de… Te ki vagy?

Baekhyun

Szinte hallottam, ahogy a vérnyomásom felfelé kúszik. Mi az, hogy ki vagyok?! Ez szórakozik velem! Összefogtak az exemmel, hogy még egyszer kibasszanak velem. Nyugalom, Baekhyun. 

Mély levegőt vettem és csak azért nem ráztam le Jongdae óvatos érintését a felkaromról, mert még lehet, ez menti meg a csávót attól, hogy bemossak neki. Jongdae nem hiszem, hogy hagyná, hogy összeverjek bárkit is. Ahhoz túl jó srác. Nem mintha ne lenne meg hozzá minden jogom, hogy szarrá verjem ezt az alakot.

- A menyasszonyod volt barátja - vetettem oda neki hasonló közönnyel és vártam a reakciót. Néma csönd támadt és bevallom, én jobban meglepődtem a döbbent tekinteteken. 

- Te nem… - Jongdae zavartan pislogott rám és elharapta a mondatot félúton. Feszülten rágcsálta az alsó ajkát, majd tagja lecsúszott rólam és elgondolkozva zsebre tette mindkét kezét. Én mi nem?

- Nem tudtam róla - épp oda akartam fordulni Jongdae-hoz és megkérni őt, hogy húzzunk innen a francba, amikor a férfi halkan megmukkant. Persze, hogy nem. Az a nőszemély valószínűleg mindenkinek hazudott mindenről. - Elrendezett házasság.

- Tudom - suttogtam és ezúttal tényleg ránéztem Jongdae-ra. Ki kell jutnom innen. Nem bírom. - Menjünk. Kérlek.

Jongdae nem mondott semmit sem, csak bólintott és meg is indult az ajtó felé, azonban Minseok elkapta a csuklóját. Összevont szemöldökkel vizslattam őket és Chanyeol is kérdőn figyelte a párost. Ismerik egymást?

Jongdae

Kirántottam a karom Minseok markából, mielőtt még annál is kellemetlenebb lesz ez a szarság, mint már amúgy is volt. Az agyamban egymást kergették a gondolatok és némelyikről én magam sem tudtam, hogy igaz-e, vagy sem. Annyi faszság volt már itt, hogy szükségem volt némi nyugalomra, hogy rendezzek magamban mindent. 

Minseok nem kezdett ki Baekhyunnal. Nem volt köztük semmi. Legalábbis olyasmi nem. Minseok Baekhyun barátnőjét nyúlta le, ha jól értem. Miközben velem… Kavart. Vagy mi. Azt hittem, ezen túljutottam már úgy-ahogy, de most megint szarul éreztem magam. Nem azért, ami velem volt, hanem Baekhyun miatt. Elrendezett házasság vagy sem, Baekhyunnak ez biztos nagyon fájt. Fáj. Látom a szemeiben.

- Ne érj hozzám - szűrtem ki idegesen a fogaim között. Most már örültem, hogy a vacsora előtt nem tudtam elmondani neki az igazságot. 

- Te tudod a legjobban, hogy nem arra a nőre vágyom - megrebbentek a szempilláim és önkéntelenül is elpirultam, ahogy felrémlett előttem az elmúlt néhány hónap. Elég jól tudom, igen.

- Srácok, mi az isten van? Ti… Esetleg… - Chanyeol elég tanácstalan arcot vágott, ám mellette ott volt a felismerés is. Rájött, hogy Minseokkal van, vagy inkább volt, valami közöttünk. Már nem csak sejtette. Szép kis barátság. Egyikünk se mondott semmit neki erről. Nem érezheted emiatt szarul magad, Jongdae, Minseok akarta így, nem te!

- Már nem - leheltem erőtlenül. - És nem volt komoly amúgy sem. Mi… - elhalt a hangom. Baekhyun sebesen rohant el mellettem, még nekem is jött kicsit. Nem akartam ezt. Kurvára nem akartam ezt. Megbántani Baekhyunt. Mindenáron el szerettem volna ezt kerülni, s most mégis ez történt. Asszem, most fogom megfizetni a megtévesztés árát.

Baekhyun

Képtelen voltam ott maradni akár még egy másodpercet is. Gőzöm sincs, hogy pontosan milyen érzéseim voltak a csávó felé, dühös voltam persze, de miután a tudomásomra jutott, milyen volt az exem, voltaképpen nem volt miért. Nem kár érte. Fájt, hogy hazugság volt kb az egész kapcsolatom vele; hogy egy ilyen nőre pazaroltam három évet az életemben. 

Igazából csalódott voltam. Amiatt, hogy… Jongdae egy ilyen alakkal kezdett. Hogy… Köze van hozzá. Mármint ezután a beszélgetés után is nyilvánvaló, hogy vége van közöttük és Jongdae most Yixinggel jár, csak… Nem is tudom. Valahogy… Nem jó érzés.

- Baekhyun! - rendületlenül haladtam tovább, még Yixing kedvéért sem voltam hajlandó megállni egy pillanatra sem. Ki kell jutnom innen. Most már nem csak a mosdóból, hanem az épületből is. El ebből a fertőből. Nem bírok Yixingre sem ránézni. - Baekhyun!

- Engedj!

- Mi a franc bajod van? - kínai barátom elkapta mindkét vállam, hogy elérje, megtorpanjak, azután megragadta az állam és kényszerített, hogy végre rendesen is rápillantsak. - Mi a baj? - másodszor a kérdés már sokkal lágyabban hangzott fel, én mégsem tudtam másra gondolni, mint… 

- Te tudtál arról, hogy… - fojtogatta a folytatás a torkom. Nem. Biztos nem. Yixing elmondta volna.

- Mi történt, Baekhyun? Mi zaklatott így fel? - a mindig kedves szempár ezúttal is az volt, illetve aggódó és a szívem legmélyén tudtam, hogy a legjobb barátom sosem baszna így át, mégis…

- Te tudtál arról, hogy Jongdae az exem vőlegényével is együtt volt?

Jongdae

Forgott velem a világ és az a bizonyos semmi most már tényleg kezdett feltörni a gyomromból. Chanyeol elképedt, valamint Minseok reménytelen tekintete szerintem még álmaimban is kísérteni fog. Baekhyun összetört szemeiről ne is beszéljünk. 

- Én… - fingom sincs, mit akartam mondani. Talán valamit, csakhogy ne legyen végre kuss. Nem mintha bármivel is javíthattam volna a dolgokon. 

- Jongdae! 

- Yixing? - ha nem lettem volna már így is kibaszott gáz helyzetben, biztos képen töröltem volna magamat a remegő, ugyanakkor reménykedő hangom miatt. Semmi jogom nem volt örülni a felbukkanásának. Az itt létének. Baekhyunnal kéne lennie.

Némán hagytam kamubarátomnak, hogy csuklón ragadjon és kivonszoljon a helyiségből, azt követően magából a hotelből is. Na, és akkor. Akkor robbant ki belőlem a keserves zokogás. 

Sírhattam volna éppenséggel Minseok miatt is akár és, bár fájt a szívem Chanyeol miatt, valójában… Azt hiszem, magam miatt volt. Elvesztettem magamat. Én sosem voltam hazudozó. Amikor biztos lettem az érzéseimben, elmondtam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, nem titkoltam. Az otthoni barátaim előtt sem és Chanyeol előtt sem. 

Csak egy aprócska füllentés kellett volna, hogy legyen ez az egész. Néhány találkozás Yixinggel a nyugalom érdekében. Aztán vége kellett volna, hogy legyen. Erre… Nem mintha számítottam volna rá, hogy pont… Pont Baekhyun volt barátnője lesz Minseok menyasszonya, de… És mindennek ellenére… Miért Baekhyun csalódott arca villan fel előttem folyton?

 

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 14. Fejezet

Sziasztok ^^ Megjöttem a következő résszel, amiben végre tényleg ételhez nyúlnak a fiúk a Park vacsorán. Mondjuk :D És kicsit közelebb is kerülnek, ha mondhatom így ;) Kellemes olvasást hozzá ^^

14. Fejezet

Baekhyun

Óriási fintorral álltam meg a hatalmas terem egyik ajtajában. Elérkezett hivatalosan is a vacsora ideje. Nyolc-tíz fős, kerek asztalok voltak elhelyezve mértani pontossággal a helyiségben, hófehér terítőkkel és feldíszített székekkel. A terítés úgy verte vissza a lámpák fényét, hogy kis híján megvakultam, de inkább befogtam és nem tettem semmilyen megjegyzést.

Eljutottam idáig. Már csak a kajálás volt hátra és túl voltam az exemmel való találkozáson is. Megeszem, amit elém tesznek, iszok még, aztán lelécelek. Azt, hogy egyedül, vagy Yixinggel, esetleg Yixinggel és Jongdae-val, még nem tudom. Nem is érdekel, csak leléphessek.

- Ez rengeteg ember - rá se néztem Jongdae-ra, csak automatikusan bólintottam. Kurva sok ember.

Pilláim megrezzentek, ahogy mellém ért, s felkarja az enyémhez simult. Valahol örültem neki, hogy már nem csak Yixing volt a társaságom, ám azzal kapcsolatban gőzöm sem volt, hogy érzek, hogy ismeri az egyik Park gyereket. Szobatársa a Park srácnak, hogy pontosak legyünk.

Felnyögött és fura hangot adott ki, mire végre rápillantottam. Sápadtan meredt az egyik irányba, majd az alsó ajkát rágcsálva előbb rám, azután a kicsivel mögötte álló Yixingre sandított. Szótlanul, pusztán a pillantásukkal beszélgettek már megint. Erre én akkor se lennék képes, ha fegyvert fognának a fejemhez, még Yixinggel sem. Ezeknek meg pár hét leforgása alatt ilyen szoros lett a kötelékük. Nos, örülhetsz, Baekhyun, tényleg sikeresen megtaláltad Yixing másik felét.

Jongdae

Kizárt, hogy odaüljek Chanyeolék asztalához. Azok után nem, ami volt Minseokkal. Merthogy ő is ott kapott helyet. Meg a menyasszonya. Természetesen. Akkor sem vagyok hajlandó rá, ha megfenyegetnek. Soha. Semmilyen körülmények között sem. Inkább a koleszig rohanok.

Nem voltam büszke magamra, azonban muszáj voltam szabadulni ettől, úgyhogy bevetettem a legszebb szempilla-rebegtetésem és könyörögve pislogtam Yixingre. Ők Baekhyunnal távolabb kaptak helyet. Baekhyun nyilván nem cserélhet velem, szóval ő maradt. 

Szarul éreztem magam, miközben Yixing elmosolyodott, biccentett és, ahogy elsétált mellettem, megérintette a kezem egy másodpercre. Szar alak vagyok. Nagyon. 

- M-Mi? - Baekhyun értetlenül kapott Yixing után, de kamu barátom villámgyorsan elszlalomozott az asztalok között. - Most mi a fasz van?

- Gyere! - szóltam oda csöndesen neki és még óvatosan megfogtam a zakója ujját is, hogy úgy húzzam magam után a helyünk felé. Tisztáznom kell Baekhyunnal a dolgokat, szép sorjában.

Kellemetlen szájízzel ültem le Yixing székére és a névtábláját sebesen bedobtam az asztal alá. Az utóbbi időben rohadt sok fos szituációban voltam és, bár lehet, nem ez az első, de tuti dobogós. Végül is talán első lesz, attól függően, hogy alakul ma Baekhyunnal. Elmondok neki mindent. Itt-ott ferdítek majd, igen, de csakis Yixing miatt. Őt nem keverhetem szarba. Úgy fogom csűrni-csavarni a történetet, hogy ő ne jöjjön ki rosszul belőle. Csak egy srác lesz, aki azt hitte, valóban randizik velem, én meg átbasztam. Bőven elég, ha Baekhyun egyikünket gyűlöli meg egy életre.

Baekhyun

Kellett egy kis idő, hogy észrevegyem magam, de egyre sűrűbben néztem a mellettem ülő Jongdae-ra. Nagyon rosszul festett. Hullafehér volt és csak bökdöste az egyébként pazar ételeket. Néha összevágott ezt-azt, ám ha jobban megfigyelte az ember, igazából nem evett valami sokat, csak egy-egy falatot alkalomadtán. Ötletem se volt, mi a gond, mert Yixinggel, ugyan messze volt tőle, nem váltak el rosszban, vagy ilyesmi. Csak nem értem, miért nem én cseréltem vele, hogy ők együtt lehessenek. Vagy esetleg… Szakítottak?

- Mi a baj? - közel hajoltam a füléhez, egyrészt a kajálás a vége felé tartott, így nagyobb volt a hangzavar, másrészt nem akartam, hogy más is hallja. - Nem érzed jól magad?

Kerekre tágult szempárral pillantott rám, mire önkéntelenül is nagyot nyeltem. Tekintete fátyolos volt és őszintén, nem lepődtem meg volna, ha hirtelen elhányja magát. Rohadt sápadt szerencsétlen. 

Nem gondolkoztam, csak megragadtam a csuklóját és fürgén kivittem a teremből. Egy viszonylag messzebb lévő mosdóig vonszoltam, ott gyengéden belöktem és türelmesen megvártam kint. Nem sokat volt bent. Fogalmazzunk úgy, hogy semmit. Szinte azonnal kilépett. 

Lehajtott fejjel állt előttem és, noha egy-két centin kívül több nem lehetett közöttünk, most valahogy extrém kicsinek tűnt. Idegesen tördelte az ujjait, amit ebben a kussban szörnyen fájt hallani. Határozottan fogtam rá a kezeire balommal, azt követően a másikkal megemeltem a fejét. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, még fehérebb lett. 

- Baekhyun…

- Nem öllek meg, ha szakítottál Yixinggel.

Jongdae

Döbbenten bámultam Baekhyun fekete íriszeibe és istenem, nem gondoltam, hogy lehetek még ennél is rosszabb, de csak arra tudtam gondolni, hogy itt a lehetőségem. Lezárhatom a dolgot. Szakítottunk Yixinggel és nem kell soha a büdös életben többet erről az egészről beszélnem. Sőt, szakítottam Yixinggel. Így ő még szarba sem kerülhet semmi miatt. Baekhyun sajnálja kicsit, aztán tovább lépnek. 

- Hát… - felkavarodott a gyomromban a semmi. Akárhogy nézzük, ez újfent egy hazugság lenne. Egyszerűen képtelen vagyok rá. De az igazság…

- Mi az, Jongdae? Mi a baj? - Baekhyun baritonja lágyan csendült fel a némaságban és aggódva kémlelt szemeivel. Nem megy. Ezekbe a szemekbe nem bírok belehazudni. Így szemtől szembe nem.

Nagyon közel voltam ahhoz, hogy kidobjam a taccsot, ám akkor egyszer csak hangok verődtek vissza a folyosón. Egy pillanatra elvonta a figyelmemet, de amint felismertem Chanyeolt, illetve Minseokot is bennük, megfordult körülöttem a világ. Ez ennél szarabb már nem lehet. Vagy itt a másik lehetőséged, te balfasz, és egyszerre elintézheted az egészet! 

- Hé, ugye nem fogsz elájulni? - Baekhyun ijedten érintette meg az arcom, majd előrébb lépett és valami fura kéztartással úgy csinált, mintha el akarna kapni, ha valóban összeesnék. 

Akaratlanul is felnevettem, de ez nem tartott sokáig, helyette kicsordultak a visszatartott könnyeim. Elbasztam. Mindenkinek hazudtam a környezetemben, csakhogy megszabaduljak egy pasitól, vagy tudat alatt valójában meg akartam mutatni neki, hogy tudok találni nála sokkal jobbat is. És most mind erre tart. Talán Yixing is velük van, elvégre Chanyeolt ismeri valamilyen szinten. Nekem végem. Kicsinálnak. Ezek gazdagék. Darabokra törnek egy szempillantás alatt.

Baekhyun

Egyre jobban paráztam attól, hogy Jongdae eszméletét veszti. Halál komolyan mondom, szerintem még fehérebb lett. És így, hogy egy nyomorult szót sem nyögött ki, ötletem se volt, hogy mi baja lehet. Hol van az a pont, ahol az ember már nem bírja visszatartani és végül elmondja? Jongdae-nak már közel lehet elnézve őt.

Zavartan félrepillantottam, amikor feltűntek az első könnycseppek, nem szerettem volna még ennél is kényelmetlenebb szituációba hozni. Biztos kellemetlen egy olyan illető előtt elsírni magad, akit alig ismersz. 

- Gyere! - motyogtam szinte alig hallhatóan és behúztam a mosdó ajtaján, mihelyst meghallottam néhány hangot közeledni. Még ismeretlenebbek előtt még szarabb lehet.

A testem magától cselekedett és mire észrevettem magam, már át is öleltem a srácot. Irtó gáz lett volna már elengedni, így csak pislogtam a tükörben magamra. Ha ezt Yixing megtudja, megöl. Holtbiztos. Fingom sincs, hogy most akkor mi van velük, de szólnom kellett volna neki azonnal, amint Jongdae rosszul lett, vagy mi és hagyni, hogy ő intézze a dolgot. Jongdae-nak is biztos kényelmesebb lenne.

Elkerekedett sötét szempárom és hitetlenkedve meredtem még mindig másomra az üvegben; Jongdae viszonozta az ölelésem, sőt még közelebb is simult hozzám. Ügyetlenül simogattam meg a hátát és közben azt kerestem emlékeimben, hogy mikor voltam utoljára én így valakivel is. Akárcsak én, Yixing sem volt ilyen típusú, az exem meg hagyjuk is. Nagyon furcsán érzem magam.

- Sajnálom, Baekhyun.

Jongdae

Szavakba se tudnám önteni, milyen jól esett ezt kimondanom. Nem állítom, hogy könnyebb lett a lelkem, mégis csak egy hatalmas hazugságba kevertem magam és semmi konkrétat nem mondtam Baekhyunnak, mindazonáltal rohadt jól esett legalább ennyit kimondani.

A kinti hangok felerősödtek, ami az jelentette, hogy Chanyeolék közelebb értek. Önkéntelenül is belemarkoltam hátul Baekhyun zakójának selymes anyagába és rémülten szorítottam össze a pilláimat. A picsába, akár ide is jöhetnek! 

- Hé, mit-

Villámgyorsan tapasztottam be Baekhyun ajkait a tenyeremmel, majd sietősen magammal rángattam az egyik vécé felé. Meghökkenve nézett rám a kis fülkében és úgy odaszegezte magát az ajtóhoz, hogy csoda, nem vált vele eggyé. Elmosolyodtam a riadt tekintet láttán, azt követően a füléhez hajoltam és belesuttogtam.

- Nyugi, nem foglak megrontani! - óriásira tágult szemekkel bámult rám, azután ahogy összeszedte magát, megpróbált mellkason vágni, ám fürgén elkaptam a csuklóját és lefogtam a jobbját. Nyílt a szája, hogy gondolom, elküldjön melegebb éghajlatra, azonban mindketten lemerevedtünk, amikor meghallottuk a mosdó ajtaját. A kurva isten bassza meg!

Pislogás nélkül, lélegzetvisszafojtva szemeztünk Baekhyunnal és életemben nem éreztem még ilyen cikinek azt, hogy azt hallgattam, miként hugyozik egy másik férfi. Normális esetben szarok rá, de jelenleg csak arra vártam, mikor végez és tűnik el a francba. 

Olyan volt az egész, mintha a másodpercek visszafelé mentek volna, vagy nem tudom, de kibaszottul lassan telt az idő. És, amikor rájössz, hogy egy másik sráccal rejtőzködsz egy budiban úgy, hogy alig két centire van az arcotok egymástól, még inkább lelassul. Baekhyunnak szépek az ajkai.

Baekhyun

A bakancslistámon nem szerepelt az, hogy szeretnék egyszer egy hotel vécéjében bujkálni a legjobb barátom pasijával. Ilyen cseszett közel. Milyen közel? Éreztem Jongdae leheletét az arcomon! Jézusom, az enyémnek milyen tömény alkohol szaga lehet?!

Esetlenül futottam neki, hogy kicsit arrébb húzódjak, ám ez váratlanul érte Jongdae-t, így kis híján nekem zuhant. Elnyomtam egy nyögést, ami azután kívánkozott ki belőlem, hogy a fejem a fának koppant. Méghozzá jó hangosan. Levegőt se mertünk venni ismét és csak meredtünk a másikra, míg kint léptek zaja hallatszódott, majd jött egy ütés az ajtóra. Nem hiszem el, itt égek el zavaromban!

- Minden oké odabent? - Ez Park Chanyeol, bassza meg! 

Jongdae kicsit sem finoman rúgott bokán, hogy méltóztassak válaszolni, de én csak felháborodottan tártam szét karjaimat, miszerint miért nekem kéne. Erre újra megrúgott. Erről elbeszélgetek vele, ha kijutunk innen.

- I-Igen, persze, hogyne. Aha - Elég lett volna egyszer is megerősíteni, te szerencsétlen!

- Figyu, nincs jogom ebbe beleszólni, de ez egy hotel. Ha… Khm, szeretnétek jól érezni magatokat, kivehettek egy szobát is. Ha megkéritek a recepciósokat, bizalmasan kezelik - most már nem fogtam vissza magam, hagytam, hogy a fejem megint nekikoppanjon az ajtónak. Remek, most már olyan alak vagyok, aki egy hotel budijában gabalyodott össze valakivel egy menetre. Remek. Csak… Remek.

- Kösz, megjegyeztem! - megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor kinyílt, azt követően becsukódott a mosdó ajtaja és elengedve magam dőltem neki a mögöttem lévőnek.

A leélt huszonegy évem alatt még soha nem voltam olyan zavarban, mint most és ahogy elnéztem, ezzel nem voltam egyedül. Csak Jongdae-nak jól állt egy kis pír. Végre nem úgy festett, mint egy hathetes hulla. Némán letisztáztuk, hogy erről nem beszélünk sosem, ha megkínoznak sem, és gyorsan kiléptünk a vécé ajtaján. Egyenesen Park Chanyeol elé.