A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 29. Fejezet

Sziasztok ^^ Meghoztam az új részt, amiben a fiúk végre randira mennek *-* Semmi extra, kis aranyos rész, de remélem, azért tetszeni fog Nektek, kellemes olvasást hozzá ^^

29. Fejezet

Jongdae

Fancsali arccal billent a fejem oldalra, majd ismét megpróbáltam megfésülködni, csak ezúttal már a saját ujjaimmal, nem a fésűvel. Meg némi vízzel. Kész katasztrófa volt. Hogy a picsába aludhattam el a hajam? Pont most?!

- Baszódj meg! - csattantam fel idegesen és a tükörnek vágtam a fésűt. Enyhén frusztrált voltam. 

Baekhyun látott már pizsamában, széttúrt hajjal, volt, hogy végül is ő csinálta, csipás szemekkel, szóval nem kellett volna adnom magamra, de bassza meg, nagyon adni akartam magamra. Ha randikról volt szó, nem szoktam készülni. De most… Talán előszedtem az ősrégi parfümömet a fiókból. Megeshet, hogy visszanyúltam a tinédzser Jongdae emlékeihez és tettem fel némi sminket. Erre vehetek sapkát, mert a nyomorult hajam nem képes normálisan állni!

- Ohh, csak nem szerelmet érzek a levegőben? 

- Parfümnek hívják, Chanyeol - morogtam bosszúsan. Fél szemmel végigkövettem, ahogy az ajtófélfának dőlt és már számoltam magamnak, nehogy felhúzzon. Elég csípős hangulatban vagyok, mint látható.

- Én szerelemnek hívom inkább. Elvégre Kim Jongdae nem készül soha, semmire. Pláne nem randira. Bár a haj-

- Ha megjegyzést mersz tenni a hajamra, beléd vágom a borotvám!

- Jesszus, oké! - nevetve emelte maga elé a kezeit egyfajta védekezésképp is. - Azok után, hogy péntek reggel arra jöttem vissza, hogy te az én ágyamban alszol, Baekhyun meg nincs sehol, azt hittem, baj van. Aztán láttam, hogy csókokat dobál neked a könyvtárban egész délután. Felkavaró élmény volt - Nekem mondod? Szerinted akkor én mit éreztem?

Tény és való, hogy előtte Baekhyun figyelmeztetett üzenetben, hogy számítsak erre, műsort akart adni az anyjának. Vagy mi. De akkor is! Azt írta, hogy szaftosat akar adni neki. Nem tudom, mi volt benne a szaftos. Inkább félelmetes volt. Megrázó. Lesújtó. Igazából mind egyszerre.

Baekhyun

Felhorkantottam és zsebre csúsztattam a mobilom. A legjobbkor, ugyanis alig álltam fel, Jongdae már ott is volt a kollégium ajtajában. Anyám kitartóan igyekezett, hogy elérjen. Vagyis, hogy elérje, ne lehessek Jongdae-val. A testvéremet is rám uszította. Családi ebéd a bátyáméknál? Meg a faszomat!

- Szia! - köszönt Jongdae alig hallhatóan, miközben megigazította a baseball sapkáját. Összeszedtem minden bátorságom és miután elé léptem, odahajoltam hozzá egy apró csókért. Megkönnyebbülten engedtem el magam, mihelyst viszonozta, féltem, hogy esetleg távolságtartóbb lesz a történtek után. Asszem, tisztáztuk a dolgokat, de azért Jongdae-t úgy ismertem, hogy még akkor is figyelmes lenne velem szemben, ha én ugranék rá. Nem mintha rá akarnék ugrani!

- Arra gondoltam, hogy… Szóval, khm, amúgy… Öhm… Igazából… - Kész vicc, ha Jongdae-ról van szó, tényleg elfelejtek beszélni!

- Nem találtál ki semmit, igaz? - szórakozottan pillantott rám a sapkája alól, ajkain a már rég látott, aranyos, macskás mosolyával. Akkor már most jól mulat ezek szerint. Ez király. Csak ennyit szeretnék mára. Jongdae jókedvét.

- Hát… Nem - nyögtem ki végül rákvörösen. Nem igazán volt tapasztalatom randikban. Mármint… Tudjátok, igazi randikban. Az exemmel mi maximum kajálni jártunk el puccos éttermekbe, esetleg még az elején moziba, piknikezni, ilyesmi. De azok inkább… Látszat dolgok voltak, így visszagondolva. A szüleinknek, az egész francos gazdag közösségnek. Valószínűleg többet szexeltünk, mint randiztunk.

- Akkor menjünk, aztán lesz valami! Gyere! - és kézen fogott. Hülye ötlet volt ilyen vastagon öltözni, mindenem lángol. Mindenem!

Jongdae

December közepén randira menni talán nem a legjobb. Első randira. Egyébként is kínos és a lehetőségek gyorsan csökkennek, ahogy tudatosul az emberben, a kinti programok esélytelenek. Én azért még trikót is vettem negyedik rétegnek. Meg két pár zoknit. Hát ha Baekhyun tartja magát a zakkant énjéhez és kintre tervezett. Gondolhattam volna, hogy semmit sem tervezett. Nem szokása. 

- Sosem láttam még karácsonyi vásárt.

- Nem? De… Az hogy lehet? - meghökkenve pislogtam rá, majd arra felé pillantottam, amerre ő is. A busz viszonylag kényelmes tempóban haladt, nem volt nehéz megtalálni, merre nézett. - Ezt orvosolni kell!

Fürgén nyomtam rá a megállásjelzőre, közben Baekhyun karja után kaptam és magam mellé húztam. Otthon, az én kis városkámban, ilyenkor mindig mindenféle királyság van, ételek, tárgyak, ajándékok. Hangulat. A hangulat valami… Varázslatos. Mint már mondtam, nem zavar, hogy vidékről származom, egy szerényebb családból, de bevallom, az év legnagyobb százalékban dögunalmas. Ugyanakkor ilyenkor mindig felértékelődik. Hiányzik a meghitt, családias légkör.

Baekhyun elég elveszetten kémlelt körbe a tömegben és nem sokkal később éreztem, hogy a kezem után tapogatózik. Inkább hagyjuk, hogy először hol taperolt le véletlen...

Otthon sosem fogtam nyilvánosan az éppen aktuális barátom kezét, villámgyorsan terjedtek a pletykák és rajtam kívül kurvára titkolta mindenki ott, hogy meleg. Mondtam, tuti vonzom ezeket. Minseokkel is ez volt. Nem mintha én annyira közszemlére akartam volna tenni. De szarul esett a legtöbbször. Ezért is képedtem el, hogy Baekhyun milyen könnyedén kulcsolta össze az ujjainkat és vont szorosan magához. Műsor az anyjának az egy dolog volt, ám ez… Nagyon meglepsz, Baekhyun.

Baekhyun

Annak ellenére, hogy Jongdae hozott ide, nem erősködött semmi kapcsán. Hagyta, hogy arra menjünk, amerre én szeretnék. Fingom se volt, mit akarok, csak mentem előre az emberáradatban, őt pedig vonszoltam magammal. Az összefont ujjaink által. El se tudom, mondani, milyen jól esett a kezét fogni. Noha hideg volt, tagja egyáltalán nem volt az, sőt kellemes melegséget árasztott magából. Néha elkaptam, hogy valaki érdekesen néz ránk, ilyenkor azonnal zavarba jöttem, de aztán sietve el is hessegettem. Leszarom, nem érdekel.

Arra számítottam, hogy kérdezősködni fog arról, hogy miért nem jártam még soha karácsonyi vásárban, azonban nem tette, csak szótlanul nézelődött mindenfelé. Egyszer láttam, hogy az egyik stand felé bámul nagyon, így afelé indultam, úgy se tudtam, hogy én mit akarok, akkor legalább ő hagy vehesse meg azt, amit csak szeretne. 

- Ez rád hasonlít - kuncogva dugott az orrom alá egy porcelán figurát, mire álsértődötten fordultam el. Nem is! - Megveszem! Úgy sincs nagyon a koleszban semmi személyes tárgyam. 

Félrehúzódtam, amíg fizetett és őszintén szólva, én nem terveztem venni semmit, de amikor észrevettem egy édes, faragott macskát, nem bírtam ellenállni. Kísértetiesen hasonlított Jongdae-ra. Sunyiban vettem meg és rejtettem el a kabátom belső zsebébe. Nos, jelenleg nincs hova kitennem, akár hajléktalanként is hivatkozhatnék magamra, de majd csak lesz valami.

- Együnk valamit, úgy is mindjárt ebédidő!

Jongdae

Reggel az idegességtől képtelen voltam enni, így eléggé éhes voltam már. Ez nem a szokásos gyomorgörcs volt. A kamus. A menten rosszul leszek. Ez a randira megyek a sráccal, akibe szerelmes vagyok gyomorgörcs volt. Ez már jobban tetszik.

- Van valami, amit szeretnél enni? - ahhoz képest, hogy Baekhyunnak rendszerint szófosása van, ma nagyon kussol. Lassan már harapófogóval kell kiszednem belőle mindent. Mint például azt, hogy mit akar enni.

- Öhm… Hát…

- Sokféle van - és sorolni kezdtem, cseszett hosszan. Figyelt, láttam rajta, de a jó istennek sem nyögött ki semmit. Semmit az égegyadta világon. Alapvetően türelmes típus vagyok. Mégis csak Chanyeol szobatársa vagyok már harmadik féléve. Viszont most erősen vissza kellett fognom magam és nem kiakadni. Nem azért, mert csöndben volt, hanem mert… Rohadtul frusztrált, hogy úgy éreztem… Nem jó neki. Itt. Velem. Nem úgy festett, mint aki jól szórakozik, pedig ez egy randi. Mindkettőnknek jól kéne éreznie magát. 

Összeszorult a torkom és félbehagytam a felsorolást, ahogy tudatosult bennem, hogy talán mi nem is működünk, sehogy sem, ha nem valami vérciki helyzetben vagyunk, vagy ha nem egy elbaszott hazugság közepette. Vagy nem tudom… Nem… Vonzódik hozzám. A nyugis Kim Jongdae-hoz. A szarság nélkülihez. Ahhoz, amelyik csak le szeretne diplomázni, azt követően egy fasza helyen elhelyezkedni és szerezni egy szép, otthonossá tehető lakást. A valódihoz.

Döbbenten kerekedett el fekete szempár, ott a vásár kellős közepén ragadta meg két oldalt az arcom és hajolt oda, hogy megcsókoljon. És ez nem egy ártatlan kis puszika volt. Oh, nem! Hanem egy olyan, amitől egy pillanatra megrogytak a lábaim és még a világ is megszűnt létezni. 

- Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy keresed a szavakat azzal kapcsolatban, hogy mit mondj nekem? - a hangzavarban alig hallottam a kérdést, de mikor folytatta, rájöttem, hogy nem az volt a lényeg. - Asszem, nálam az a jel, ha nem tudok megszólalni.

Baekhyun

Jongdae hitetlenkedve csillogó íriszei, majd elpirult orcái magukért beszéltek. Mosolyogva csúsztak a kezeim először a nagy, vastag sáljára, azután végigsimítva a karján, megfogtam a kezeit. Igaz, hogy az anyám megbotránkoztatása céljából élveztem mutogatni magam Jongdae-val, de ez most nem azért volt. Nyilván. Igazából most már kicsit zavarban vagyok.

Ahogy Jongdae hangja elhalt, kiült minden az arcára. És ez nála nagy szó volt. Bár legtöbbször egészségtelenül nézett ki, mégis folyton mosolygott és igyekezett jókedvű lenni. Mindig vigyázott rá, hogy ne fedjen fel többet, vagy inkább semmit, a fájdalmából. Az emberek nagyon nehezen tárják ki magukat mások előtt. Saját tapasztalat.

Halványlila gőzöm sem volt, mit mondhatnék neki. Mint általában mindig. Úgyhogy inkább megcsókoltam. Itt, a tömegben. Nem gondolkodtam. Szokásomhoz mértem. A szavaimon sem. És pont ezért volt jó. Szerintem, ha Jongdae-ról lesz szó, soha nem fogok tudni összetenni egy normális mondatot ilyen helyzetben.

Gyengéden húztam magammal az egyik kis bódé felé. Felfigyeltem rá, hogy az egyik kajánál izgatottabban csengett a hangja, így sejtettem, hogy mit szeretne enni. És Jongdae nem sűrűn éhes!

- Áldja az ég, van pia is! - megkönnyebbülten nyögtem fel és már kértem is gyorsan egyet. Kettőt. Az enyém lesz a második is. Magamhoz kell térnem.

- Alig múlt dél! - mordult fel Jongdae felháborodottan és megpróbálta kivenni a kezemből az elsőt, aztán a másodikat is. Nem kifejezetten viaskodtunk és… De viaskodtunk. Szóval semmi meglepő nem volt abban, amikor az italok a kabátomon landoltak. Ez még tuti a zavarunk utóhatása volt. - Baszki, bocsi!

- Nincs gond, nyugi - a zsebkendő nem tudott segíteni a dolgon és némi idő után kezdett most már tényleg hajléktalan szagom lenni. Nem lenne túl jó a nap további részében alkoholistának tűnni… - Öhm, a kolesz innen messzebb van, mint a házunk és… Ha-Hazajössz… Velem?

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 28. Fejezet

Sziasztok ^^ Bocsiii, itt vagyok, élek, nem tűntem el, nem felejtettem el a fiúkat, eskü! Khm, megkezdődik az estéje a párosnak, hihi :3 De nem rosszra gondolni ám, elvégre ez itten egy friss kapcsolat még! Kellemes olvasást hozzá ^^

28. Fejezet

Jongdae

Gondterhelten fújtam ki a levegőt, azután ezredszerre is vizet fröcsköltem az arcomba. Chanyeol sikeresen még zavarba ejtőbbé tette az egészet Baekhyunnal. Tudom, hogy akkor is ezt csinálta, amikor Yixinggel kamurandiztam, de az… Más volt. Yixinggel nem voltunk együtt. Baekhyunnal tényleg megtörténhetne, hogy… Mi… Ráadásul a sok szarság, idegesség miatt, meg mert már nincs Minseok, rohadt rég volt, hogy… Kieresztettem a gőzt. A francba már, nincs mit szépíteni rajta, rég voltam kielégítve és Baekhyun így is az idegeimmel játszott már azelőtt is, hogy járni kezdtünk!

- Picsába… - motyogtam magam elé, azt követően mély levegőt vettem és ellöktem magam a mosdótól. Feszülten kapcsoltam össze szempárom a sajátommal a fürdőszoba tükrében, majd lekevertem egyet magamnak, persze, azért csak visszafogottan. Koncentrálj, Kim Jongdae!

Alig fél napja járunk Baekhyunnal és előttem sosem pillantott még csak rá sem másik pasira. Biztos, így is nagyon kényelmetlen neki. Mármint remélem, hogy jól érzi magát velem, csak… A testiség más. Oké, érett felnőtt vagyok, kb, nem holmi kanos tinédzser, menni fog!

Halk sóhajjal csuktam be magam mögött a fürdő ajtaját és elszámoltam tízig, mielőtt Baekhyun felé fordultam. Kínos volt. És nem Chanyeol faszsága miatt. Kicsit az is közrejátszott, de inkább amiatt, hogy szerintem egyikünk se tudta, hogy most mi az isten legyen. Farkasszemet néztünk a szoba két végéből, én még mindig ugyanott toporogtam, Baekhyun pedig az ágyamon ült. Mint, aki karót nyelt. Azt se tudtam, hogy képes ilyen egyenesen ülni. Ez egy hosszú éjszaka lesz.

Baekhyun

Azt hittem, elég lesz az idő, amíg Jongdae nincs itt, hogy összeszedjem a gondolataimat, de… Hát, nem igazán ment. Gyakorlatilag üres volt a fejem. Csak bámultam magam elé és röhejes, vagy sem, mikor kilépett végre hozzám, felcsuklottam. 

Őszintén? Nem számítottam rá, hogy kettesben maradunk, egy ilyen viszonylag kicsi helyiségben, főleg nem egy tisztességes első randi előtt. Azt se tudom, hogy… Hol a faszba fogok aludni. Chanyeol ágyában csaknem. A padló… Nos, az elég kecsegtető most, ami azt illeti.

Nem mintha nem aludtunk volna már együtt Jongdae-val. Többször is igazából. Csak akkor még nem voltunk együtt. De én… Élveztem. Jó volt Jongdae-val aludni. Megnyugtatott a közelsége. Mondjuk, jelenleg minden vagyok, csak nyugodt nem.

- Tudom, hogy halálgáz, de bassza meg, nem alszom a földön, Chanyeol ágyában, pedig pláne nem! - hadartam el villámgyorsan, összeszorított pillákkal. 

- Nincs ebben semmi halálgáz - szólalt meg Jongdae szelíden, a megszokott kedvességgel a hangjában, aztán éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Kipattantak a szemeim, amint megfogta a kezem, s összefűzte az ujjainkat.

- De, az. Kibaszottul halálgáz. Igaz, hogy csak egy kapcsolatom volt, viszont az három évig tartott, mégsem tudom, hogy álljak hozzád. Hozzánk - tettem még hozzá csöndesen és lesandítottam a kezeinkre. Erre vágytam. Jongdae kezét fogni. És tényleg kurva jó. Én nem szoktam… Gondolkodni. Bármilyen hülyén is hangzik ez. Én… Csak… 

Nem agyaltam tovább, inkább előrelendültem és tettem, amit akartam. Mint általában mindig. Nem is most kéne elkezdenem amúgy sem a gondolkodást. Nem Jongdae-val. Talán mégis jó lesz, hogy kettesben maradtunk.

Jongdae

Egy hangyafasznyit meglepődtem, hogy Baekhyun megcsókolt ebben a helyzetben. Oké, nem kéne, elvégre járunk, bármikor megteheti. De olyan tanácstalannak tűnt az előbb, hogy azt hittem, eliszkol zuhanyozni, azt követően elbújik a takaró alatt és reggelig többet nem is látom. Erre…

Felbátorodva viszonoztam a csókját, amikor határozottabb lett és próbáltam, rohadtul próbáltam, nem foglalkozni az ölemben lévő összekulcsolt tagjainkkal. Nehezen ment. Maradjunk ennyiben. Biztos voltam benne, hogy kicsit görcsös a tartásom, féltem, hogy meddig mehetek el. Nem szerettem volna kellemetlen szituációba hozni Baekhyunt. Jól akartam ezt csinálni. Nagyon.

A világ egy pillanatra megszűnt létezni körülöttem, amikor Baekhyun a tarkómra csúsztatta a tenyerét és közben gyengéden ráharapott az alsó ajkamra. Orcáim lángba borultak, ahogy meghallottam a saját nyögésem, ezzel szemben ő elégedetten vigyorgott bele a csókba. Először úgy voltam vele, hogy sértetten arrébb húzódok, ám végül más mellett döntöttem. Erősen markoltam szabad kezemmel a felsőjébe, majd közelebb rántottam magamhoz. Láttam a döbbenetet átsuhanni az arcán, aztán édesen elpirult. 

Vágyakozva pillantottam le a szájára és ezúttal én zártam be azt a néhány centit közöttünk. Három éves kapcsolat ide, vagy oda, valahogy nem hiszem, hogy Baekhyun smárolt egy klub félreeső sarkában, miközben a ruhája alatt nyúlkáltak. Féktelenül, mintha nem lenne holnap. Legalábbis azok alapján, amiket mondott hébe-hóba, nem tudom elképzelni róla. Nem is baj. Jobb is, hogy nem tudom elképzelni róla.

Baekhyun

Totál elkábultam, Jongdae csókja hihetetlenül szenvedélyessé változott. Még sosem éreztem ilyet. Még sosem volt ilyen. Ilyen… Tüzes. Melegem lett. Kimelegedett… Mindenem. Rengetegszer csókolóztam már, de esküszöm, ezt, most, Jongdae-val, még a kislábujjamban is éreztem. Meg a legapróbb hajszálamban is. Meg… Hát… Szóval… Mindenemben. 

Jobbom végigsiklott a hátán, egyfajta jelzésként, hogy minden oké, ugyanis szörnyen mereven ült. Nem kéne a merev szóra gondolnom. Biztos miattam aggodalmaskodik. Azért, mert még sosem nyúltam másik sráchoz. Nem kell. Ahogy érzékelem magamon, nincs ellenemre. Szerencsére. Jézusom, te balfasz, fel ne izgulj egy kis csókolózástól, mert soha nem mosod le magadról!

Harmatgyengén toltam kissé arrébb Jongdae karcsú testét, mielőtt még tényleg valami kibaszott ciki szituba kerülnék, és pihegve pillantottam bele a jelenleg még az éjnél is sötétebb fekete íriszekbe. Múltkor is úgy láttam, mintha sötétebb lenne… Tőlem. Valóban az.

- Bocsi - suttogta alig hallhatóan és már készült is felugrani, de fürgén elkaptam a csuklóját. Forró arcomat a nyakába temettem és igyekeztem lelassítani a szívem heves tempóját. Kurvára nem akart sikerülni. Nem igaz, hogy pusztán a csókjától… Így reagálok. 

Nagyon erőlködtem, hogy az agyam összetegyen egy épkézláb mondatot, noha tudtam, hogy esélytelen. Jongdae körözött benne. Teljes egészében. Hallottam a sebes lélegzetvételeit, bőréből áradt a dezodor férfias illata mellett az a kellemes virágos is, amire előzőleg is felfigyeltem már. Ami úgy megnyugtatott, miután eljöttem otthonról. Ha akkor nincs Jongdae, én…

Ezer meg egy szarság volt az életemben a családom miatt és mégis valamiért sosem fordultam az exemhez. Nem mutattam, hogy a gond amúgy rohadt nagy gond. Én… Istenem, sosem szerettem igazán az exem. Egy fikarcnyit sem.

Jongdae

Kész gyilkos volt ezt a helyzet. Így, ebben a pózban. Baekhyun meleg orcái szinte égették a nyakam vékony bőrét, a karomat határozottan fogó ujjakról meg ne is beszéljünk inkább. Annyira… Közel van. Mondhatni hozzám bújt. Ha egy ágyba alszunk, én megőrülök!

Szabad bal kezemmel reszketve nyúltam át a hónalja alatt és óvatosan magamhoz öleltem. Pilláim megrebbentek, fészkelődött picit, majd megemelte a fejét, végül a vállamra támasztotta az állát és onnan lesett rám. Mindketten cseszett nagy zavarban voltunk, efelől szemernyi kétségem sem volt. 

- Így maradhatunk egy kicsit? - kérdezte halkan és mikor egy aprót biccentettem, visszahajtotta a fejét a nyakamba. Édes jézus, eskü, meghalok!

Elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is így fogok érezni valaki iránt. Ilyen… Intenzíven. Tizenévesen persze, minden kapcsolat olyan tipikus romantikus filmesnek érződik, meg ugye tombolnak a hormonok, és oké, nem vagyok most sem sokkal idősebb, de bevallom, pont ezért, nem számítottam rá még egy jó darabig, hogy… Szerelmes leszek.

Minseokkal elvoltam, azonban nyilvánvalóan mély érzéseim nem voltak, ahogy az eddigi pasik iránt sem, akikkel jártam. Én úgy voltam vele, talán a harmincas éveimben találkozom valakivel, aki jobban megmozgat bennem valamit. De nem az egyetemen. És főleg nem olyan, mint Baekhyun. 

Baekhyun

Kirángattam a táskámból Jongdae rózsaszín pulóverét, azt, amelyiket lenyúltam tőle még a múltkor, és egy elégedett vigyorral nyújtottam vissza neki, mielőtt még mennék zuhanyozni. Zavarban vagyok miatta. Kurvára. Húzom az időt. Azóta sem tisztáztuk, hogy hol alszom. Ezt nem bírom idegekkel!

- Legalább kimostad? - Jongdae fancsali képpel vette el tőlem a némileg gyűrött ruhadarabot, aztán ledobta a széke támlájára. 

- Mégis hol az anyámba mostam volna ki? - megrázta a fejét, azt követően a fürdő felé bökött és a markomba nyomott egy törölközőt. Meg ruhát. Megint. Meglepően sűrűn hordjuk a másik ruháját amúgy. 

- Kár volt kérdeznem - motyogta maga elé. Szerintem is. Nem kell járnunk sem ahhoz, hogy tudja, sosem mostam volna ki. - Fü-Fürödj le, addig én… Tanulok - elpirulva fordult el és gyorsan leült, miközben felcsapott egy könyvet. Nem tudom, miért nyugtat meg folyton, amikor rájövök, hogy ő is orbitális zavarban van. 

Mint egy balfasz, forogtam körbe-körbe a fürdőszobában. Leszámítva egy-két polc elhelyezkedését, meg nyilván a személyes tárgyakat, ugyanolyan volt, mint Yixingé, szóval nem ezért nem volt fingom se, hogy mit csináljak. Felrémlett előttem, mikor Jongdae kizuhant innen. Félmeztelenül. Végigmértem. Emlékszem, hogy így volt. Szép ívű a nyaka. És van egy anyajegy a kulcscsontjánál. Meg lapos a hasa. Nagyon is. Picsába!

Megsemmisülten hunytam le szemeimet és feszülten túrtam világos hajkoronámba. Nem lesz ez így jó. Mármint de, ez rendben van. Járunk. Rendben van, hogy… Úgy nézek Jongdae-ra. Az lenne a gond, ha nem tudnék. De nem gondoltam, hogy… Hát, hogy ilyen hamar így lesz. Bele fogok őrülni ebbe az éjszakába.

Jongdae

Már komolyan a súlyosan gáz határán volt, hogy mennyi időt töltöttem Baekhyun után a fürdőben. Odázni akartam az alvást. Minél tovább. Már többször is aludtunk együtt és tudom, hogy totális rábaszás lesz nekem. Remélem, nem hiszi azt, hogy épp kiverem és azért tart eddig a fürdés. Bár lehet, azt kellett volna. Talán akkor nem akarnám lassan kitépni az összes szál hajam. 

Életem legmélyebb levegőjét vettem, mielőtt kiléptem a helyiségből. Baekhyun a szoba kellős közepén ácsorgott és ezer százalékig biztos voltam benne, hogy azóta ott állt, hogy én elmentem zuhanyozni.

- Én… N-Nem beszéltük meg végül, hogy… És… Hát… Bunkóság lett volna csak úgy… Befeküdni egyedül és… Öhm… - nyílt a szám, hogy mondjak valamit, akármit, csakhogy ne legyen ennél is cikibb az egész, ám váratlanul elkapta a csuklóm és magához vont. Arcom kivörösödött, ahogy átkarolt és egyszerűen végigdőlt velem az ágyon. Szorosan ölelt magához és ezúttal végre én feküdtem rajta, s nem fordítva. Mondjuk, ez is az őrületbe kerget.

- Baekhyun, mit…

- Nem akarom, hogy ilyen… Kínos legyen közöttünk a dolog - súgta csöndesen és erősebben húzott magához. - Érzem, hogy… Próbálsz nem megijeszteni. De nincs gond. Szeretnék veled egy teljes kapcsolatot.

- Ezzel mit… Mit akarsz mondani? - kérdeztem kissé remegős hangon. Ez valahogy olyan… 

- Azt, hogy ha felizgulnál-

- Baekhyun! Baszki! - kis híján felugrottam róla, de egy villám sebességével elkapta a csípőm és visszarántott magára. Mi a faszt csinál ez?! - Engedj! Majd alszom én Chanyeol ágyában! Vagy a földön!

- Nem! Gondolkoztam és-

- Te? Az kizárt! - vágtam rá hevesen és újfent nekifutottam, hogy kiszabaduljak a karjai közül, azonban döbbenetes erővel fogott. Ennek elmentek otthonról, az fix. Már így is… Édes istenem, miért kínzol?

Baekhyun

Tényleg átgondoltam. Volt elég időm, amíg vártam, hogy végre végezzen a fürdőszobában. Sokáig volt bent. Nem akarok belegondolni, hogy miért. Ebbe nem. De neki is rohadtul kellemetlen lehet az egész. És én nyomultam rá. Most is, amikor idejöttem és végül is, akkor is, amikor Yixing miatt üldöztem. 

Jongdae túl jól nevelt ahhoz, hogy rám másszon. Ebben halálbiztos vagyok. Ami azt jelenti, hogy nekem kell kezdeményeznem. Nem úgy és nem most! Csak… Tisztázni vele, hogy… Nem gond. Ha akar valamit. Asszem. Igazából gőzöm sincs.

- Nekem is bejössz - motyogtam alig hallhatóan és újból felvillant előttem a félmeztelen alakja. Túlságosan is kristálytisztán, ami felveti a kérdést, vajon múltkor mennyire bámultam meg. Kurvára valószínűleg.

A rajtam fekvő néma maradt, ugyan éreztem a mellkasomon a sebes szívverését, úgyhogy bíztam benne, hogy nem aludt el. Aztán egyszer csak feltérdelt fölöttem, mire nem mondom, hogy nem vörösödtem el talpig, majd gyengéden megcsókolt. Önkéntelenül is felsóhajtottam és egy részem, amit legszívesebben elástam volna, egyelőre, kibaszottul sajnálta, hogy milyen hamar vége lett a csóknak. Finoman ráharapott az alsó ajkamra, azután a fülemhez hajolt és belesuttogott.

- Ezért fogok inkább Chanyeol ágyában aludni ma este - nem válaszoltam, csak bólintottam. Féltem, mi jönne ki a számon. Nyögés. Nagy eséllyel. Jongdae rekedt hangja nagyon szexi.

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 27. Fejezet

Sziasztok ^^ Az előző rész után, gondolom, sejthető volt, hogy most kicsit boldogabb vizekre evezünk, illetve a tőlem megszokott vicces, kínos felé :3 Imádtam írni, jókat szórakoztam közben, remélem, Nektek is tetszeni fog, kellemes olvasást az új fejezethez ^^

27. Fejezet

Baekhyun

A felhők fölött voltam három méterrel. Minimum. Lehet, többel. Olyan vigyorral a képemen léptem be a harmadik órámra, hogy mindenki utánam fordult, amíg sétáltam felfelé a szokásos helyem felé, a leghátsó sorhoz. 

Boldogságom egészen addig maradt meg, ameddig Yixing fel nem bukkant alig pár másodperccel a tanár előtt és le nem ült ő is a szokott padjához. Szörnyen festett. Jongdae elmondta, mielőtt szétváltunk, hogy Yixing hatására jött oda hozzám, miatta beszélt velem, őszintén, az érzéseiről. Erre én meg kicsináltam gondolatban, nem is egyszer. Szép kis barát vagyok.

Óra után villámsebességgel érkeztem meg Yixinghez és rögtön lerántottam magam mellé, nehogy elsprinteljen még. Egy darabig csak figyeltem, aztán lerángattam a válláról a táskát és magamhoz öleltem. Szorosan. 

- Köszönöm, Yixing. Nem is kívánhatnék nálad jobb barátot.

- Legjobb barátot - javított ki kuncogva, s közben hasonló erővel viszonozta tettem. Igen, nekem van a legjobb legjobb barátom. - Tehát… Akkor…?

Zavartan pirultam el a hangsúlyától, tudtam, mire kérdez rá. Ugyanakkor fingom sincs; nem lennék kegyetlen, ha előtte lejtenék örömtáncot? Végül inkább csak egy aprót bólintottam, miszerint igen, összejöttünk Jongdae-val. 

- Szóval a legvégén csak te végezted egy másik sráccal - halkan nevetve támaszkodott rá karjára, majd rá is feküdt és úgy nézett fel rám egy sunyi mosollyal. - Visszakapod. Az egészet. Kamatostul. Szerintem, ha megkéred Jongdae, biztos segít kiszámolni, hogy ez mennyit is jelent. 

- Baszódj meg!

- Ohh, drága barátom, most visszanyal a fagyi. Jelenleg úgy állunk, hogy téged előbb megdugnak, mint engem. Mikor szeretnél elmenni óvszert venni, hmm?

Jongdae

Rohadtul kínosnak éreztem, ahogy Baekhyunra vártam a teremnél, bár azért igyekeztem tisztes távolságra állni az ajtótól. Mivel egyetemen még nem jártam senkivel, gőzöm se volt, ilyenkor mit szokás csinálni. Együtt illene ebédelnünk, nem? De nem jött ki, pedig ki kellett volna. Már rég elhúzott mindenki más. Tudom, hogy bent van, szóval…

Esetlenül toporogtam egyik lábamról a másikra állva és már a zsebemet túrtam a mobilomért, hogy írjak neki, mi a fasz van, amikor végre felbukkant. Yixinggel a nyomában. Egy hangyafasznyit lehet, hogy elhagyott a lelkem. Ez a kibaszott gyomorgörcs!

Yixing rám mosolygott, miközben elsétált mellettem a lépcsők felé és próbáltam viszonozni neki, de szerintem a képemen minden lehetett, csak mosoly nem. Aztán az egész döbbenetbe váltott; Baekhyun arcon puszilt, amint mellém ért.

- Mi a… - lángoltak az orcáim és ötletem se volt, hova nézzek. Baekhyunra biztos nem. Elégek zavaromban.

- Akkor ezentúl majd te jössz én utánam? - kérdezte somolyogva, de azért láttam, hogy ő is elpirult. 

- Csak… Arra gondoltam, ebédelhetnénk… Együtt… - motyogtam még mindig elvörösödve és félresandítottam a fekete szempártól. Nem bírom tartani a szemkontaktust. Ez olyan… De ilyen kell, hogy legyen, nem? Ilyen… Zavarba ejtő. - De ha Yixinggel szeretnél-

- Yixingnek haza kell mennie - szólt közbe meglepően komolyan. - Mármint haza-haza. A hét maradékában nem lesz itt. - Cseszett gáz, hogy ennek most örülök.

Baekhyun

Érdekes, hogy Jongdae milyen könnyedén rávesz, hogy az egyetem kajáldájában egyek. Ennyit eddig összesen a két és fél évem alatt nem jártam itt, mint mióta ismerem őt. Tetszik.

- Hétvégére van valami terved? - érdeklődtem és bekaptam egy falatot. Hmm, nem rossz. 

- Tanulok - vágta rá sebesen, mire enyhén megbántva éreztem magam. Jó, oké, nem mondtam ki kerek perec, hogy… Randira szeretnék menni vele, de azért ilyen gyorsan válaszolni… 

- Bocs, hogy rákérdeztem - morogtam alig hallhatóan és letettem az evőeszközöket. Tudom, hogy fontos neki az egyetem, a jegyei, viszont nem hiszem, hogy sokat kértem. Mármint egy közös délután még nem a világ vége, nem?

- Ohh… Én… Hamarosan itt vannak a vizsgák - pilláim megrebbentek, ahogy átnyúlt az asztalon és egy pillanatra megérintette a kezem. Ez olyan… Nem, nem furcsa, csak… Hozzá tudnék szokni. Nagyon ritkán fogtuk az exemmel egymás kezét, szinte soha. Jongdae-nak nagyon szeretném. 

- Elfelejtettem, hogy ösztöndíjas vagy - suttogtam csöndesen és rámosolyogtam, bár elég haloványra sikeredett. Ezt nem vehetem el tőle. Okos. Sokra fogja még vinni, erre a nyakamat tenném. Kibírom. Utána úgy is teljesen az enyém lesz. Mi? Ez… Jézusom, szedd össze magad, te szerencsétlen!

Az arcom égett a váratlanul felszínre törő gondolatok miatt. De ez rendben van. Járunk. Jongdae a barátom, szóval… Gondolhatok ilyet. Nem? Baszki, alig két órája vagyunk együtt, én meg már most totál elszálltam! 

- Tudod mit? Menjünk!

Jongdae

Jól esett volna már nekem is egy kis kikapcsolódás, végre rendeztem a dolgokat, úgy-ahogy, és végül is egy szombat délután belefér. Ráadásul nem akartam Baekhyunt megbántani sem. És… És én is szerettem volna vele lenni kicsit. Kettesben. Randin. Mert gondolom, ez egy randi. Remélem, hogy az.

Még most is alig hiszem el, hogy összeszedtem a bátorságomat és elmondtam neki az érzéseimet. Igaz, a szobámban történtek után, gyanítom, sejtette, hogy… Mi van. És tény, hogy Yixing utolsó lökése kellett hozzá, mindazonáltal még mindig elfuthattam volna a végén. Kibaszott boldog vagyok, hogy nem tettem.

- A szüleid… - hangom elhalt és gőzöm se volt, hogy folytassam. Tudtam, hogy Baekhyunnak ez érzékeny téma és, hogy kurvára nem akar erről beszélgetni, de muszáj lenne. Jegyese van. Neki is. Anyám, gyakorlatilag tényleg ott tartunk, mint az egész elején. Inkább jobb lesz témát váltani. - Ha-Hazamentél végül?

- Yixingnél dekkolok a szobatársa legnagyobb örömére. Mondjuk, most nem tudom, mi lesz, így hogy… - elharapta a mondatot, félrepillantott és beletúrt a hajába. Az, hogy Yixing hazament, csakugyan ekkora szó? - Talán nem is gond. Annyi ruháját elcsórtam, hogy majdnem ráment a barátságunk - felnevetett, ám semmi vidámság nem volt benne. 

Annyira szerettem volna megoldást ajánlani neki, de ötletem se volt. Mármint én nyilván haza mentem volna, csakhogy nála ez nem opció. Már csak a természetéből adódóan sem, én biztos mélyre zártam volna a bajomat és tűrtem volna. Ami szintén nem épp a legjobb, de… Ja, én ilyen vagyok. 

- Majd lesz valahogy - legyintett és tudtam, hogy ez azt jelenti, befejezte a témát. Elvigyorodott, ugyan nem jó kedvében, legalábbis még nem, és rám kacsintott. - Most csak a hétvégére akarok gondolni - Nos, az este előbb eljön, mint a szombat, kedves Baekhyun.

Baekhyun

Szavakba önthetetlenül hülyén éreztem magam. Jongdae kollégiumi szobájának az ajtaja előtt álldogáltam, mint valami szerencsétlen. Hát, az is voltam igazából. Így, hogy Yixing elment, nyilván nem aludhattam nála. Vagy így a szobatársával. Ha esetleg csak holnap lépett volna le, már jól jártam volna. Holnap péntek és este a srác már nincs itt. Szóval csak egy estéről lenne szó és-

- Te mi a halált keresel itt? - ijedten kerekedett el szempárom és kis híján sikítva elrohantam. Helyette a falhoz tapadtam és úgy követtem végig, ahogy Chanyeol odasétál hozzám. Karba font kezekkel torpant meg előttem és úgy méregetett, mintha csak… Nem tudom, el akarnám rabolni Jongdae-t. 

- Hát… Öhm… Az van, hogy… - Mi a faszt mondjak? Tudja egyáltalán, hogy…? Szórakozott múltkor is rajtunk, mikor itt aludtam, de az… Az más volt. Most már tényleg együtt vagyunk Jongdae-val és valószínűleg rohadt fura lenne, ha itt aludnék. Velük. Hármasban aludnánk úgy, hogy mi Jongdae-val... Ez gondolatban is rémesen hangzik.

- Nézd, ha Yixing miatt jöttél… - Jesszus, tisztázni kéne vele is, mi a helyzet, mert ez így istentelenül kínos! - Kérlek, ne. Jongdae ma végre boldognak tűnt. Evett is rendesen és ez nála nagy szó. Értem… Megértem, hogy jót akarsz a barátodnak, de én is Jongdae-nak, úgyhogy… - és elmutatott a folyosón. Hát, ez… Remek. 

Idegesen billegtem jobbra-balra a lábaimon és fingom se volt, mi a fasz legyen. Persze, hogy megértettem. Ő is jót akart Jongdae-nak, mint ahogyan én is Yixingnek, amikor üldözni kezdtem Jongdae-t egy randiért neki. De már… Én vagyok, akivel… 

- Én-

- Baekhyun? - Istenem, köszönöm, Jongdae! Azt hittem, itt süllyedek el.

Jongdae

Chanyeol elég különös tekintettel meredt rám, miután csöndesen beinvitáltam hozzánk Baekhyunt. Jobb lesz ezt a négy fal között lebonyolítani. Volt egy erős sejtésem afelől, hogy Baekhyun miért jött, főleg azután, hogy miről dumáltunk ebédkor.

Nagyon igyekeztem megerőltetni magam és összekaparni néhány normális szót, de nem igen ment, így aztán végül csak óvatosan Baekhyun karjáért nyúltam, s összefűztem az ujjainkat. Meg elvörösödtem. Csoda, hogy nem kaptam lángra zavaromban. 

Chanyeol döbbenten, illetve tátott szájjal bámult ránk és már vártam a szavait. A megjegyzéseit. Azt, hogy rám hányjon mindent. Hogy lehet, hogy Yixing legjobb barátjával vagyok most, milyen köcsög, szemét vagyok, elment az eszem, meg a többi. Bármit. Azonban csak nézett ránk, pislogás nélkül. Pontosabban mondva a kezeinkre. Percekkel később egyszer csak előrelendült, ami az ő lábaival igazából egy lépést jelentett, és rávert a mellkasomra. Nem igazán volt benne erő és a vigyora árulkodó volt arról, hogy tényleg nem úgy gondolta.

- Ezért volt ma ilyen jó kedved, mi? Te kis sunyi! - Mindig meglep, hogy Chanyeol milyen könnyedén vesz dolgokat. Na, de azt tuti nem fogja, amikor kiderül, hogy átbasztam őt is. - Bár… Azért ez Yixinggel szemben…

A gyomorgörcsöm egy másodperc alatt visszatért, pedig ma egész jól elvoltam, tényleg jól ettem, és kiszáradt a torkom. Itt az idő. Nem húzhatom tovább. El kell mondanom Chanyeolnak is. Talán megszán minket Baekhyunnal és engedi, hogy legalább még ma itt aludjunk. Csak holnap reggel dob ki innen és töröl az életéből egy… Hát, életre, a hazugságom miatt.

- Yixinggel mi so-

- Megbeszéltem vele - szólt közbe komoran Baekhyun, miközben rászorított a kezemre. - Jók vagyunk.

Baekhyun

Nem hagyhattam, hogy Jongdae barátsága Chanyeollal széthulljon emiatt a nyomorult kamuzás miatt. Jongdae elégszer bizonyította már, hogy rohadtul nem akarta ezt. Majdnem az egészsége is ráment. 

- Yixing még mindig a legjobb barátom - erősítettem meg a dolgot Chanyeolnak és úgy tűnt, ez elég neki.

- Akkor… Ez a bejelentő műsor lett volna nekem? 

- Hát… Végül is… Valamilyen szinten, de… Khm… - zavartan köszörültem meg a torkom és egy feszült pillantást vetettem Jongdae-ra. Szemeztünk egy darabig és biztos voltam benne, hogy tudja, miért vagyok itt, mégsem mondott semmit. Nem utasította vissza az itt alvásom, ugyan bele sem egyezett. Édes jézusom, de kibaszottul gáz!

- Oh! - értetlenül néztünk Chanyeolra és ebben a szent pillanatban értettem, hogy Jongdae miért használja néha azt a vérfagyasztó halk hangsúlyt nála. Az a vigyor… - Kettesben akartok lenni. Vágtam. Itt se vagyok!

Égő arccal figyeltem, ahogy összeszedi pár cuccát, ezzel szemben a balomon álló lassan lyukat ütött Chanyeol hátába úgy stírölte. Abban a hitben voltam, hogy ez ennél cikibb már nem lehet, de akkor Chanyeol folytatta, mire a lelkem elszállt a picsába.

- Az én ágyamban nem szexelhettek és, ha felcsinálod Jongdae-t, megöllek. 

- Miért hiszed azt, hogy engem csak felcsinálni lehet? - mordult fel Jongdae és már lendült is a karja, ám haverja fürgén elsietett mellette, egyenesen az ajtóhoz. Ez… Én… Én nem is… Most… Mi van? Én nem fogok… Jongdae-val… Mi?

- Ne tegyetek olyat, amit én se tennék és jó szórakozást! És védekezzetek! - kiáltott még vissza, a csukott ajtón keresztül. Tehát az egész folyosó hallotta. Atya úr isten, ez Yixingnek is ilyen volt? Hogy az anyámba bírta ezt ki?

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 26. Fejezet

 :3 (azt hiszem, ehhez a rézhez ez bőven elég lesz és mindent elárul, imádtam írni) Kellemes olvasást ^^

26. Fejezet

Jongdae

Egyetlen szó nélkül bújtam a takaróm alá, miután Chanyeol visszahozott a kollégiumba. Mármint a sofőrje. Mindig meglep, hogy Chanyeol milyen jó viszonyt ápol az apja beosztottaival. A sofőrjével különösen jól megértik egymást, akár néhány összenézésből is. Kicsit irritált, hogy némán letárgyalták, hogy jobb kussban lenni a kedvem miatt. 

Morogva húzódtam közelebb a falhoz, amikor megéreztem, hogy besüpped az ágy. Rohadtul nem vágytam arra, hogy Chanyeol kérdezősködjön. Vagy megpróbáljon segíteni. Nem tud. Még az igazat se tudja!

- Rossz irányba menekülsz, ez a lábam, nem a fal - ijedten ültem fel, mire belefejeltem az állába. Ne már, baszki!

- Faszom, bocsi! - feszülten csavartam még jobban magam köré a takarót és törökülésbe helyezkedtem, szigorúan úgy, hogy a szemközti képre bámuljak. 

- Mi van mostanában veled, Jongdae? Nem ismerjük végül is olyan régóta egymást, de eddig úgy voltam vele, hogy… Hát, hogy ismerjük egymást. Mégis csak együtt élünk. Az utóbbi időben rájöttem, hogy valójában nem mondasz el nekem semmit. Nem is várom el, csak… Minden oké? Szarul… Nézel ki. Kurvára. 

Erősen préseltem össze az ajkaimat, hogy még véletlen se kezdjem el fosni a szót, pedig arra lett voltam szükségem, hogy elmondjam valakinek. Valakinek, aki nincs benne ebben a kamuszartengerben. Kiadni magamból mindent. 

Baekhyun egy részét tudta, de Yixing vallomásáról fingja sem volt, megint egy másik részét meg Yixing tudta, viszont az érzéseimről Baekhyunt illetően gőze se volt. És most itt volt Chanyeol, aki végképp a sötétben tapogatózott, holott ha már az elején elmondtam volna neki mindent, szerintem segített volna. Vagy megállított volna. Mindenesetre tuti nem lenne ilyen gyomoridegem. Nem, Chanyeol, nem vagyok jól.

Baekhyun

Nem értettem Jongdae-t. Egyáltalán nem. Azt hittem… Alakul valami közöttünk. Nem tudom. Hogy őszinte legyek, nem esett jól, hogy Chanyeolt hívta fel segítségért. Oké, barátok, de… Nem értem, Jongdae, miért nem én?

Félszemmel a mellettem baktatóra pillantottam és, bár haragudni akartam Yixingre, nem bírtam. Csak arra tudtam gondolni, hogy december van és nincs rajta se sál, se sapka. Még a kabátja is nyitva volt. Magamban motyogva ragadtam meg a gallérjánál, hogy megállítsam és a feje tetejéig rántottam a cipzárt. Jó, addig nem, mert nem lehetett. De amúgy legszívesebben addig húztam volna! 

- Egyke vagy, igazán vigyázhatnál magadra.

- Minek? Vigyázol te helyettem is - szomorkás mosollyal tekintett le rám, noha azért három centi különbség nem volt a világ vége. De világ vége hangulatot éreztem. 

Legjobb barátom elgondolkozva vizslatott és biztos voltam benne, hogy Jongdae ferdítése ellenére valamit sejt. Rólunk. Nem mintha nagyon lehetne többet. Még én… Mi sem tudjuk, mi van. Mély levegőt vettem, karom lecsúszott róla és megszakítottam a szemkontaktust. Yixing… Nagyon becses nekem és… Tudom, hogy… A nyaggatásom miatt nem láttam azt, ami számított, de most már tudom, hogy mindvégig voltak érzései Jongdae iránt. És én elvettem tőle. Istenem, Jongdae ezért…? Ő tudja, hogy…?

- Nincsen semmi baj, Baekhyun - óriásit nyeltem, hogy a kezdődő sírás miatti gombócot eltüntessem a torkomból, ám nem nagyon ment. Yixing hangja gyengéd volt, s beletörődő. Még azok után is, hogy… Hát, hogy gyakorlatilag hátba támadtam. 

- Saj-

- Neked is azt tanácsolom, amit Jongdae-nak - szólt közbe lágyan. - Soha ne kérj bocsánatot az igaz érzéseid miatt.

Jongdae

Nem mondom, hogy nem lepett meg, hogy Baekhyun másnap nem volt a teremnél az első órám után, de értékeltem. Teret hagyott nekem és őszintén, ez most nagyon kellett. A kamurandizásom Yixinggel már amúgy is próbára tehette a barátságukat, egy… Szerelmi háromszög biztos csak rontana rajta. Oh, édes jó istenem, nem gondoltam, hogy valaha is egy szerelmi háromszögbe keveredek! 

Fázósan rejtőztem el a vastag téli kabátomban és már loholtam is a következő órám felé. A hét maradéka, illetve a jövő hét maradt, azután jönnek is az első körei a vizsgáknak és muszáj, úgy értem, muszáj, sikerülnie mindnek. Nincs más opció. El kell innen szabadulnom a szünet többi részére, vagy megőrülök. Mondjuk, ez már lehet, megtörtént, de mindegy is.

- Mi a… - zavartan haraptam bele az alsó ajkamba. Az ajtóra függesztett papírlap szerint délutánra, inkább már estére, került át az óra a tanár halaszthatatlan magánjellegű problémája miatt. Nem baj, akkor tanulok a könyvtárban.

Szélvészként rohantam az említett helyiség felé, azonban sem sokkal előtte beleütköztem valakibe. Nyögve vágódtam a földre, azt követően miután összeszedtem magam, gyorsan elnézést kértem. Vagyis akartam. Hangom egyből elhalt, amint realizáltam, hogy Yixingbe mentem bele. Ezt eskü, nem hiszem el, mindjárt földhöz baszok valamit!

- Jongdae?

- Ki más lenne? Ilyen az én szerencsém - dünnyögtem magam elé durcásan. Sebesen kapartam össze a cuccom, valamint az övét is, aztán a markába nyomtam és már siettem is volna tovább, de elkapta a csuklóm. Istenem, ez most tényleg komoly? Direkt csinálod ezt velem?

Baekhyun

Egy hangyafasznyit ideges voltam. Yixing elvileg csak beugrott a könyvtárba visszavinni egy könyvet, amivel már így is elkésett, de közben elkezdődött a második óra, és kurvára nem volt sehol sem. Nem gondolhatok arra, hogy a könyvtárban ott lehetett Jongdae is és…

Elnyúltam a padon és lehunytam a szemeimet, de csessze meg, csak azt láttam magam előtt, hogy együtt vannak valahol. Nem volt ez rendjén. Semelyik oldaláról sem. 

Jongdae hivatalosan nem a… Nem a barátom, így nincs mire féltékenynek lennem. És Yixing soha, semmilyen körülmények között nem baszna ki velem. Ugyanakkor én megtettem vele. Édes jézusom, hát bátorítottam a kapcsolatra Jongdae-val, erre amikor igaziból lehetett volna közöttük valami, lecsaptam a kezéről! Vagyis… De igen, én csókoltam meg Jongdae-t. Ha nem… Talán később ők…

- Bassza meg! - csúszott ki belőlem hangosan. Nem lepett meg, hogy ezután kint találtam magam rövid időn belül. 

- Ba-Baekhyun… - döbbenten kerekedett el szempárom. Jongdae a fal mellett kuporgott, csak akkor pattant fel, amikor észrevett. 

- Te mit ker… Öhm… - Jól van, balfaszkám, arra vártál, hogy végre lásd, erre most csak ennyire futja?

- Hát… Én… - pillantásom a kezeire tévedt, amiket zavartan tördelt. Automatikusan fogtam rájuk és fel se tűnt, de kb centikre álltam tőle. Ez mikor történt? Én voltam egyáltalán?

- Tudod, eléggé fárasztó folyton ezt kérdezni, de… Mi a baj, Jongdae?

Jongdae

Baekhyun kérdésének hatására egy pillanatra totál sötétbe ment az agyam, majd kis híján rázúdítottam mindent. Minden szenvedésem, aggályom. De nem tettem, mert nem ezért voltam itt. 

- Yixing mondta, hogy-

- Jaj, anyám! - Baekhyun ingerülten szorította meg az orrnyergét és elsétált mellettem. Meghökkenve meredtem utána, azután utána kaptam és visszahúztam. Még el sem kezdtem, baszki! 

- Most mi az isten-

- Szóval Yixing csak veled volt - vágott közbe sértetten, már-már dühösen, miközben kirántotta fogva ejtett tagját a markomból. Pár másodpercig értetlenül néztem rá, aztán önkéntelenül is elmosolyodtam. Édes. - Most meg mi olyan rohadt vicces?

- Aranyos, ahogy féltékenykedsz.

- Bekaphatod! - ráharaptam a nyelvemre, hogy erre még véletlen se válaszoljak semmit. Itt még nem tartunk. - Hagytam, hogy… Nagyon aggódtam érted, Jongdae - folytatta csöndesen rengeteg érzelemmel a hangjában. - Aggódom érted. És nem értem, hogy… Nem kértem semmit. Nincsen tapasztalatom… Ebben. Fi-Fiúkkal. Abban bíztam, hogy együtt majd… Tudod, kitaláljuk. Segítesz. De ha Yix-

- Már jóval ezelőtt - itt óvatosan végigsimítottam a kézfején és mikor úgy láttam, nem húzza el, gyengéden megfogtam ismét a kezét. - Visszautasítottam Yixinget. Nincsenek érzéseim iránta. Irántad vannak. De hisz ezt te is tudod.

- De Yix-

- Szerelmes vagyok beléd, Byun Baekhyun.

Baekhyun

Többre kellett volna, hogy fussa, minthogy eltátom a számat. Ebben halálbiztos vagyok. De csak ennyi sikeredett. Olyan hirtelen mondta ki, hogy… Vagyis a szobájában múltkor… Utalt rá. De… Hallani. Igazán. A tulajdon két fülemmel. Ez… Még sosem…

Csak bámultam Jongdae véresen komoly arcára és, ahogy telt a kussban töltött idő, úgy lett egyre cikibb az egész. Most… Most nekem is…?

- Én… - kerestem a szavakat. Esküszöm bármire, amire csak kell és lehet. Jongdae-nak ez az egyenes, magabiztos tartása tanulható valahol? - A picsába! Ne-Nehogy félreértsd!

- Nem értem félre - közelebb lépett és most már mindkét kezemet fogta. Biztos voltam benne, hogy egyre csak pirultam, a helyzet és a balfaszkodásom miatt is. Bassza meg, ez halálgáz! - Most mondtad, hogy ez még új neked. Nem várom el, hogy… Azonnal viszonozd. Csak… Én szeretném, ha te tudnád.

Sűrűn pislogva vörösödtem el, alighanem még jobban, közben Jongdae előredőlt és puhán megcsókolt. Nem is baj. Úgy se találtam a szavakat. Mint rendszerint mindig, amikor vele vagyok. Már lángol szerintem a pofám.

Megadóan simultam határozott alakjának és mindennemű ellenállás nélkül hagytam neki, hogy elmélyítse a csókot. Rohadtul vágytam rá, hogy megismételjük a szobában történtek után. De ez… Annyira más volt. Nemcsak azért, mert Jongdae vezette, valami elképesztő eltökéltséggel, vagy mert az egyetem folyosóján voltunk. Bár ez utóbbi aggaszthatott volna kissé, mégsem érdekelt egy fikarcnyit sem. 

Hanem azért, mert… Ha jól értem, akkor… Ez az első csókunk, mint egy pár. Mint egy igazi pár. Asszem, most már hivatalosan is járok Kim Jongdae-val. Egy másik sráccal. Bevallom, kicsit félek.