A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 27. Fejezet

Sziasztok ^^ Az előző rész után, gondolom, sejthető volt, hogy most kicsit boldogabb vizekre evezünk, illetve a tőlem megszokott vicces, kínos felé :3 Imádtam írni, jókat szórakoztam közben, remélem, Nektek is tetszeni fog, kellemes olvasást az új fejezethez ^^

27. Fejezet

Baekhyun

A felhők fölött voltam három méterrel. Minimum. Lehet, többel. Olyan vigyorral a képemen léptem be a harmadik órámra, hogy mindenki utánam fordult, amíg sétáltam felfelé a szokásos helyem felé, a leghátsó sorhoz. 

Boldogságom egészen addig maradt meg, ameddig Yixing fel nem bukkant alig pár másodperccel a tanár előtt és le nem ült ő is a szokott padjához. Szörnyen festett. Jongdae elmondta, mielőtt szétváltunk, hogy Yixing hatására jött oda hozzám, miatta beszélt velem, őszintén, az érzéseiről. Erre én meg kicsináltam gondolatban, nem is egyszer. Szép kis barát vagyok.

Óra után villámsebességgel érkeztem meg Yixinghez és rögtön lerántottam magam mellé, nehogy elsprinteljen még. Egy darabig csak figyeltem, aztán lerángattam a válláról a táskát és magamhoz öleltem. Szorosan. 

- Köszönöm, Yixing. Nem is kívánhatnék nálad jobb barátot.

- Legjobb barátot - javított ki kuncogva, s közben hasonló erővel viszonozta tettem. Igen, nekem van a legjobb legjobb barátom. - Tehát… Akkor…?

Zavartan pirultam el a hangsúlyától, tudtam, mire kérdez rá. Ugyanakkor fingom sincs; nem lennék kegyetlen, ha előtte lejtenék örömtáncot? Végül inkább csak egy aprót bólintottam, miszerint igen, összejöttünk Jongdae-val. 

- Szóval a legvégén csak te végezted egy másik sráccal - halkan nevetve támaszkodott rá karjára, majd rá is feküdt és úgy nézett fel rám egy sunyi mosollyal. - Visszakapod. Az egészet. Kamatostul. Szerintem, ha megkéred Jongdae, biztos segít kiszámolni, hogy ez mennyit is jelent. 

- Baszódj meg!

- Ohh, drága barátom, most visszanyal a fagyi. Jelenleg úgy állunk, hogy téged előbb megdugnak, mint engem. Mikor szeretnél elmenni óvszert venni, hmm?

Jongdae

Rohadtul kínosnak éreztem, ahogy Baekhyunra vártam a teremnél, bár azért igyekeztem tisztes távolságra állni az ajtótól. Mivel egyetemen még nem jártam senkivel, gőzöm se volt, ilyenkor mit szokás csinálni. Együtt illene ebédelnünk, nem? De nem jött ki, pedig ki kellett volna. Már rég elhúzott mindenki más. Tudom, hogy bent van, szóval…

Esetlenül toporogtam egyik lábamról a másikra állva és már a zsebemet túrtam a mobilomért, hogy írjak neki, mi a fasz van, amikor végre felbukkant. Yixinggel a nyomában. Egy hangyafasznyit lehet, hogy elhagyott a lelkem. Ez a kibaszott gyomorgörcs!

Yixing rám mosolygott, miközben elsétált mellettem a lépcsők felé és próbáltam viszonozni neki, de szerintem a képemen minden lehetett, csak mosoly nem. Aztán az egész döbbenetbe váltott; Baekhyun arcon puszilt, amint mellém ért.

- Mi a… - lángoltak az orcáim és ötletem se volt, hova nézzek. Baekhyunra biztos nem. Elégek zavaromban.

- Akkor ezentúl majd te jössz én utánam? - kérdezte somolyogva, de azért láttam, hogy ő is elpirult. 

- Csak… Arra gondoltam, ebédelhetnénk… Együtt… - motyogtam még mindig elvörösödve és félresandítottam a fekete szempártól. Nem bírom tartani a szemkontaktust. Ez olyan… De ilyen kell, hogy legyen, nem? Ilyen… Zavarba ejtő. - De ha Yixinggel szeretnél-

- Yixingnek haza kell mennie - szólt közbe meglepően komolyan. - Mármint haza-haza. A hét maradékában nem lesz itt. - Cseszett gáz, hogy ennek most örülök.

Baekhyun

Érdekes, hogy Jongdae milyen könnyedén rávesz, hogy az egyetem kajáldájában egyek. Ennyit eddig összesen a két és fél évem alatt nem jártam itt, mint mióta ismerem őt. Tetszik.

- Hétvégére van valami terved? - érdeklődtem és bekaptam egy falatot. Hmm, nem rossz. 

- Tanulok - vágta rá sebesen, mire enyhén megbántva éreztem magam. Jó, oké, nem mondtam ki kerek perec, hogy… Randira szeretnék menni vele, de azért ilyen gyorsan válaszolni… 

- Bocs, hogy rákérdeztem - morogtam alig hallhatóan és letettem az evőeszközöket. Tudom, hogy fontos neki az egyetem, a jegyei, viszont nem hiszem, hogy sokat kértem. Mármint egy közös délután még nem a világ vége, nem?

- Ohh… Én… Hamarosan itt vannak a vizsgák - pilláim megrebbentek, ahogy átnyúlt az asztalon és egy pillanatra megérintette a kezem. Ez olyan… Nem, nem furcsa, csak… Hozzá tudnék szokni. Nagyon ritkán fogtuk az exemmel egymás kezét, szinte soha. Jongdae-nak nagyon szeretném. 

- Elfelejtettem, hogy ösztöndíjas vagy - suttogtam csöndesen és rámosolyogtam, bár elég haloványra sikeredett. Ezt nem vehetem el tőle. Okos. Sokra fogja még vinni, erre a nyakamat tenném. Kibírom. Utána úgy is teljesen az enyém lesz. Mi? Ez… Jézusom, szedd össze magad, te szerencsétlen!

Az arcom égett a váratlanul felszínre törő gondolatok miatt. De ez rendben van. Járunk. Jongdae a barátom, szóval… Gondolhatok ilyet. Nem? Baszki, alig két órája vagyunk együtt, én meg már most totál elszálltam! 

- Tudod mit? Menjünk!

Jongdae

Jól esett volna már nekem is egy kis kikapcsolódás, végre rendeztem a dolgokat, úgy-ahogy, és végül is egy szombat délután belefér. Ráadásul nem akartam Baekhyunt megbántani sem. És… És én is szerettem volna vele lenni kicsit. Kettesben. Randin. Mert gondolom, ez egy randi. Remélem, hogy az.

Még most is alig hiszem el, hogy összeszedtem a bátorságomat és elmondtam neki az érzéseimet. Igaz, a szobámban történtek után, gyanítom, sejtette, hogy… Mi van. És tény, hogy Yixing utolsó lökése kellett hozzá, mindazonáltal még mindig elfuthattam volna a végén. Kibaszott boldog vagyok, hogy nem tettem.

- A szüleid… - hangom elhalt és gőzöm se volt, hogy folytassam. Tudtam, hogy Baekhyunnak ez érzékeny téma és, hogy kurvára nem akar erről beszélgetni, de muszáj lenne. Jegyese van. Neki is. Anyám, gyakorlatilag tényleg ott tartunk, mint az egész elején. Inkább jobb lesz témát váltani. - Ha-Hazamentél végül?

- Yixingnél dekkolok a szobatársa legnagyobb örömére. Mondjuk, most nem tudom, mi lesz, így hogy… - elharapta a mondatot, félrepillantott és beletúrt a hajába. Az, hogy Yixing hazament, csakugyan ekkora szó? - Talán nem is gond. Annyi ruháját elcsórtam, hogy majdnem ráment a barátságunk - felnevetett, ám semmi vidámság nem volt benne. 

Annyira szerettem volna megoldást ajánlani neki, de ötletem se volt. Mármint én nyilván haza mentem volna, csakhogy nála ez nem opció. Már csak a természetéből adódóan sem, én biztos mélyre zártam volna a bajomat és tűrtem volna. Ami szintén nem épp a legjobb, de… Ja, én ilyen vagyok. 

- Majd lesz valahogy - legyintett és tudtam, hogy ez azt jelenti, befejezte a témát. Elvigyorodott, ugyan nem jó kedvében, legalábbis még nem, és rám kacsintott. - Most csak a hétvégére akarok gondolni - Nos, az este előbb eljön, mint a szombat, kedves Baekhyun.

Baekhyun

Szavakba önthetetlenül hülyén éreztem magam. Jongdae kollégiumi szobájának az ajtaja előtt álldogáltam, mint valami szerencsétlen. Hát, az is voltam igazából. Így, hogy Yixing elment, nyilván nem aludhattam nála. Vagy így a szobatársával. Ha esetleg csak holnap lépett volna le, már jól jártam volna. Holnap péntek és este a srác már nincs itt. Szóval csak egy estéről lenne szó és-

- Te mi a halált keresel itt? - ijedten kerekedett el szempárom és kis híján sikítva elrohantam. Helyette a falhoz tapadtam és úgy követtem végig, ahogy Chanyeol odasétál hozzám. Karba font kezekkel torpant meg előttem és úgy méregetett, mintha csak… Nem tudom, el akarnám rabolni Jongdae-t. 

- Hát… Öhm… Az van, hogy… - Mi a faszt mondjak? Tudja egyáltalán, hogy…? Szórakozott múltkor is rajtunk, mikor itt aludtam, de az… Az más volt. Most már tényleg együtt vagyunk Jongdae-val és valószínűleg rohadt fura lenne, ha itt aludnék. Velük. Hármasban aludnánk úgy, hogy mi Jongdae-val... Ez gondolatban is rémesen hangzik.

- Nézd, ha Yixing miatt jöttél… - Jesszus, tisztázni kéne vele is, mi a helyzet, mert ez így istentelenül kínos! - Kérlek, ne. Jongdae ma végre boldognak tűnt. Evett is rendesen és ez nála nagy szó. Értem… Megértem, hogy jót akarsz a barátodnak, de én is Jongdae-nak, úgyhogy… - és elmutatott a folyosón. Hát, ez… Remek. 

Idegesen billegtem jobbra-balra a lábaimon és fingom se volt, mi a fasz legyen. Persze, hogy megértettem. Ő is jót akart Jongdae-nak, mint ahogyan én is Yixingnek, amikor üldözni kezdtem Jongdae-t egy randiért neki. De már… Én vagyok, akivel… 

- Én-

- Baekhyun? - Istenem, köszönöm, Jongdae! Azt hittem, itt süllyedek el.

Jongdae

Chanyeol elég különös tekintettel meredt rám, miután csöndesen beinvitáltam hozzánk Baekhyunt. Jobb lesz ezt a négy fal között lebonyolítani. Volt egy erős sejtésem afelől, hogy Baekhyun miért jött, főleg azután, hogy miről dumáltunk ebédkor.

Nagyon igyekeztem megerőltetni magam és összekaparni néhány normális szót, de nem igen ment, így aztán végül csak óvatosan Baekhyun karjáért nyúltam, s összefűztem az ujjainkat. Meg elvörösödtem. Csoda, hogy nem kaptam lángra zavaromban. 

Chanyeol döbbenten, illetve tátott szájjal bámult ránk és már vártam a szavait. A megjegyzéseit. Azt, hogy rám hányjon mindent. Hogy lehet, hogy Yixing legjobb barátjával vagyok most, milyen köcsög, szemét vagyok, elment az eszem, meg a többi. Bármit. Azonban csak nézett ránk, pislogás nélkül. Pontosabban mondva a kezeinkre. Percekkel később egyszer csak előrelendült, ami az ő lábaival igazából egy lépést jelentett, és rávert a mellkasomra. Nem igazán volt benne erő és a vigyora árulkodó volt arról, hogy tényleg nem úgy gondolta.

- Ezért volt ma ilyen jó kedved, mi? Te kis sunyi! - Mindig meglep, hogy Chanyeol milyen könnyedén vesz dolgokat. Na, de azt tuti nem fogja, amikor kiderül, hogy átbasztam őt is. - Bár… Azért ez Yixinggel szemben…

A gyomorgörcsöm egy másodperc alatt visszatért, pedig ma egész jól elvoltam, tényleg jól ettem, és kiszáradt a torkom. Itt az idő. Nem húzhatom tovább. El kell mondanom Chanyeolnak is. Talán megszán minket Baekhyunnal és engedi, hogy legalább még ma itt aludjunk. Csak holnap reggel dob ki innen és töröl az életéből egy… Hát, életre, a hazugságom miatt.

- Yixinggel mi so-

- Megbeszéltem vele - szólt közbe komoran Baekhyun, miközben rászorított a kezemre. - Jók vagyunk.

Baekhyun

Nem hagyhattam, hogy Jongdae barátsága Chanyeollal széthulljon emiatt a nyomorult kamuzás miatt. Jongdae elégszer bizonyította már, hogy rohadtul nem akarta ezt. Majdnem az egészsége is ráment. 

- Yixing még mindig a legjobb barátom - erősítettem meg a dolgot Chanyeolnak és úgy tűnt, ez elég neki.

- Akkor… Ez a bejelentő műsor lett volna nekem? 

- Hát… Végül is… Valamilyen szinten, de… Khm… - zavartan köszörültem meg a torkom és egy feszült pillantást vetettem Jongdae-ra. Szemeztünk egy darabig és biztos voltam benne, hogy tudja, miért vagyok itt, mégsem mondott semmit. Nem utasította vissza az itt alvásom, ugyan bele sem egyezett. Édes jézusom, de kibaszottul gáz!

- Oh! - értetlenül néztünk Chanyeolra és ebben a szent pillanatban értettem, hogy Jongdae miért használja néha azt a vérfagyasztó halk hangsúlyt nála. Az a vigyor… - Kettesben akartok lenni. Vágtam. Itt se vagyok!

Égő arccal figyeltem, ahogy összeszedi pár cuccát, ezzel szemben a balomon álló lassan lyukat ütött Chanyeol hátába úgy stírölte. Abban a hitben voltam, hogy ez ennél cikibb már nem lehet, de akkor Chanyeol folytatta, mire a lelkem elszállt a picsába.

- Az én ágyamban nem szexelhettek és, ha felcsinálod Jongdae-t, megöllek. 

- Miért hiszed azt, hogy engem csak felcsinálni lehet? - mordult fel Jongdae és már lendült is a karja, ám haverja fürgén elsietett mellette, egyenesen az ajtóhoz. Ez… Én… Én nem is… Most… Mi van? Én nem fogok… Jongdae-val… Mi?

- Ne tegyetek olyat, amit én se tennék és jó szórakozást! És védekezzetek! - kiáltott még vissza, a csukott ajtón keresztül. Tehát az egész folyosó hallotta. Atya úr isten, ez Yixingnek is ilyen volt? Hogy az anyámba bírta ezt ki?