:3 (azt hiszem, ehhez a rézhez ez bőven elég lesz és mindent elárul, imádtam írni) Kellemes olvasást ^^
26. Fejezet
Jongdae
Egyetlen szó nélkül bújtam a takaróm alá, miután Chanyeol visszahozott a kollégiumba. Mármint a sofőrje. Mindig meglep, hogy Chanyeol milyen jó viszonyt ápol az apja beosztottaival. A sofőrjével különösen jól megértik egymást, akár néhány összenézésből is. Kicsit irritált, hogy némán letárgyalták, hogy jobb kussban lenni a kedvem miatt.
Morogva húzódtam közelebb a falhoz, amikor megéreztem, hogy besüpped az ágy. Rohadtul nem vágytam arra, hogy Chanyeol kérdezősködjön. Vagy megpróbáljon segíteni. Nem tud. Még az igazat se tudja!
- Rossz irányba menekülsz, ez a lábam, nem a fal - ijedten ültem fel, mire belefejeltem az állába. Ne már, baszki!
- Faszom, bocsi! - feszülten csavartam még jobban magam köré a takarót és törökülésbe helyezkedtem, szigorúan úgy, hogy a szemközti képre bámuljak.
- Mi van mostanában veled, Jongdae? Nem ismerjük végül is olyan régóta egymást, de eddig úgy voltam vele, hogy… Hát, hogy ismerjük egymást. Mégis csak együtt élünk. Az utóbbi időben rájöttem, hogy valójában nem mondasz el nekem semmit. Nem is várom el, csak… Minden oké? Szarul… Nézel ki. Kurvára.
Erősen préseltem össze az ajkaimat, hogy még véletlen se kezdjem el fosni a szót, pedig arra lett voltam szükségem, hogy elmondjam valakinek. Valakinek, aki nincs benne ebben a kamuszartengerben. Kiadni magamból mindent.
Baekhyun egy részét tudta, de Yixing vallomásáról fingja sem volt, megint egy másik részét meg Yixing tudta, viszont az érzéseimről Baekhyunt illetően gőze se volt. És most itt volt Chanyeol, aki végképp a sötétben tapogatózott, holott ha már az elején elmondtam volna neki mindent, szerintem segített volna. Vagy megállított volna. Mindenesetre tuti nem lenne ilyen gyomoridegem. Nem, Chanyeol, nem vagyok jól.
Baekhyun
Nem értettem Jongdae-t. Egyáltalán nem. Azt hittem… Alakul valami közöttünk. Nem tudom. Hogy őszinte legyek, nem esett jól, hogy Chanyeolt hívta fel segítségért. Oké, barátok, de… Nem értem, Jongdae, miért nem én?
Félszemmel a mellettem baktatóra pillantottam és, bár haragudni akartam Yixingre, nem bírtam. Csak arra tudtam gondolni, hogy december van és nincs rajta se sál, se sapka. Még a kabátja is nyitva volt. Magamban motyogva ragadtam meg a gallérjánál, hogy megállítsam és a feje tetejéig rántottam a cipzárt. Jó, addig nem, mert nem lehetett. De amúgy legszívesebben addig húztam volna!
- Egyke vagy, igazán vigyázhatnál magadra.
- Minek? Vigyázol te helyettem is - szomorkás mosollyal tekintett le rám, noha azért három centi különbség nem volt a világ vége. De világ vége hangulatot éreztem.
Legjobb barátom elgondolkozva vizslatott és biztos voltam benne, hogy Jongdae ferdítése ellenére valamit sejt. Rólunk. Nem mintha nagyon lehetne többet. Még én… Mi sem tudjuk, mi van. Mély levegőt vettem, karom lecsúszott róla és megszakítottam a szemkontaktust. Yixing… Nagyon becses nekem és… Tudom, hogy… A nyaggatásom miatt nem láttam azt, ami számított, de most már tudom, hogy mindvégig voltak érzései Jongdae iránt. És én elvettem tőle. Istenem, Jongdae ezért…? Ő tudja, hogy…?
- Nincsen semmi baj, Baekhyun - óriásit nyeltem, hogy a kezdődő sírás miatti gombócot eltüntessem a torkomból, ám nem nagyon ment. Yixing hangja gyengéd volt, s beletörődő. Még azok után is, hogy… Hát, hogy gyakorlatilag hátba támadtam.
- Saj-
- Neked is azt tanácsolom, amit Jongdae-nak - szólt közbe lágyan. - Soha ne kérj bocsánatot az igaz érzéseid miatt.
Jongdae
Nem mondom, hogy nem lepett meg, hogy Baekhyun másnap nem volt a teremnél az első órám után, de értékeltem. Teret hagyott nekem és őszintén, ez most nagyon kellett. A kamurandizásom Yixinggel már amúgy is próbára tehette a barátságukat, egy… Szerelmi háromszög biztos csak rontana rajta. Oh, édes jó istenem, nem gondoltam, hogy valaha is egy szerelmi háromszögbe keveredek!
Fázósan rejtőztem el a vastag téli kabátomban és már loholtam is a következő órám felé. A hét maradéka, illetve a jövő hét maradt, azután jönnek is az első körei a vizsgáknak és muszáj, úgy értem, muszáj, sikerülnie mindnek. Nincs más opció. El kell innen szabadulnom a szünet többi részére, vagy megőrülök. Mondjuk, ez már lehet, megtörtént, de mindegy is.
- Mi a… - zavartan haraptam bele az alsó ajkamba. Az ajtóra függesztett papírlap szerint délutánra, inkább már estére, került át az óra a tanár halaszthatatlan magánjellegű problémája miatt. Nem baj, akkor tanulok a könyvtárban.
Szélvészként rohantam az említett helyiség felé, azonban sem sokkal előtte beleütköztem valakibe. Nyögve vágódtam a földre, azt követően miután összeszedtem magam, gyorsan elnézést kértem. Vagyis akartam. Hangom egyből elhalt, amint realizáltam, hogy Yixingbe mentem bele. Ezt eskü, nem hiszem el, mindjárt földhöz baszok valamit!
- Jongdae?
- Ki más lenne? Ilyen az én szerencsém - dünnyögtem magam elé durcásan. Sebesen kapartam össze a cuccom, valamint az övét is, aztán a markába nyomtam és már siettem is volna tovább, de elkapta a csuklóm. Istenem, ez most tényleg komoly? Direkt csinálod ezt velem?
Baekhyun
Egy hangyafasznyit ideges voltam. Yixing elvileg csak beugrott a könyvtárba visszavinni egy könyvet, amivel már így is elkésett, de közben elkezdődött a második óra, és kurvára nem volt sehol sem. Nem gondolhatok arra, hogy a könyvtárban ott lehetett Jongdae is és…
Elnyúltam a padon és lehunytam a szemeimet, de csessze meg, csak azt láttam magam előtt, hogy együtt vannak valahol. Nem volt ez rendjén. Semelyik oldaláról sem.
Jongdae hivatalosan nem a… Nem a barátom, így nincs mire féltékenynek lennem. És Yixing soha, semmilyen körülmények között nem baszna ki velem. Ugyanakkor én megtettem vele. Édes jézusom, hát bátorítottam a kapcsolatra Jongdae-val, erre amikor igaziból lehetett volna közöttük valami, lecsaptam a kezéről! Vagyis… De igen, én csókoltam meg Jongdae-t. Ha nem… Talán később ők…
- Bassza meg! - csúszott ki belőlem hangosan. Nem lepett meg, hogy ezután kint találtam magam rövid időn belül.
- Ba-Baekhyun… - döbbenten kerekedett el szempárom. Jongdae a fal mellett kuporgott, csak akkor pattant fel, amikor észrevett.
- Te mit ker… Öhm… - Jól van, balfaszkám, arra vártál, hogy végre lásd, erre most csak ennyire futja?
- Hát… Én… - pillantásom a kezeire tévedt, amiket zavartan tördelt. Automatikusan fogtam rájuk és fel se tűnt, de kb centikre álltam tőle. Ez mikor történt? Én voltam egyáltalán?
- Tudod, eléggé fárasztó folyton ezt kérdezni, de… Mi a baj, Jongdae?
Jongdae
Baekhyun kérdésének hatására egy pillanatra totál sötétbe ment az agyam, majd kis híján rázúdítottam mindent. Minden szenvedésem, aggályom. De nem tettem, mert nem ezért voltam itt.
- Yixing mondta, hogy-
- Jaj, anyám! - Baekhyun ingerülten szorította meg az orrnyergét és elsétált mellettem. Meghökkenve meredtem utána, azután utána kaptam és visszahúztam. Még el sem kezdtem, baszki!
- Most mi az isten-
- Szóval Yixing csak veled volt - vágott közbe sértetten, már-már dühösen, miközben kirántotta fogva ejtett tagját a markomból. Pár másodpercig értetlenül néztem rá, aztán önkéntelenül is elmosolyodtam. Édes. - Most meg mi olyan rohadt vicces?
- Aranyos, ahogy féltékenykedsz.
- Bekaphatod! - ráharaptam a nyelvemre, hogy erre még véletlen se válaszoljak semmit. Itt még nem tartunk. - Hagytam, hogy… Nagyon aggódtam érted, Jongdae - folytatta csöndesen rengeteg érzelemmel a hangjában. - Aggódom érted. És nem értem, hogy… Nem kértem semmit. Nincsen tapasztalatom… Ebben. Fi-Fiúkkal. Abban bíztam, hogy együtt majd… Tudod, kitaláljuk. Segítesz. De ha Yix-
- Már jóval ezelőtt - itt óvatosan végigsimítottam a kézfején és mikor úgy láttam, nem húzza el, gyengéden megfogtam ismét a kezét. - Visszautasítottam Yixinget. Nincsenek érzéseim iránta. Irántad vannak. De hisz ezt te is tudod.
- De Yix-
- Szerelmes vagyok beléd, Byun Baekhyun.
Baekhyun
Többre kellett volna, hogy fussa, minthogy eltátom a számat. Ebben halálbiztos vagyok. De csak ennyi sikeredett. Olyan hirtelen mondta ki, hogy… Vagyis a szobájában múltkor… Utalt rá. De… Hallani. Igazán. A tulajdon két fülemmel. Ez… Még sosem…
Csak bámultam Jongdae véresen komoly arcára és, ahogy telt a kussban töltött idő, úgy lett egyre cikibb az egész. Most… Most nekem is…?
- Én… - kerestem a szavakat. Esküszöm bármire, amire csak kell és lehet. Jongdae-nak ez az egyenes, magabiztos tartása tanulható valahol? - A picsába! Ne-Nehogy félreértsd!
- Nem értem félre - közelebb lépett és most már mindkét kezemet fogta. Biztos voltam benne, hogy egyre csak pirultam, a helyzet és a balfaszkodásom miatt is. Bassza meg, ez halálgáz! - Most mondtad, hogy ez még új neked. Nem várom el, hogy… Azonnal viszonozd. Csak… Én szeretném, ha te tudnád.
Sűrűn pislogva vörösödtem el, alighanem még jobban, közben Jongdae előredőlt és puhán megcsókolt. Nem is baj. Úgy se találtam a szavakat. Mint rendszerint mindig, amikor vele vagyok. Már lángol szerintem a pofám.
Megadóan simultam határozott alakjának és mindennemű ellenállás nélkül hagytam neki, hogy elmélyítse a csókot. Rohadtul vágytam rá, hogy megismételjük a szobában történtek után. De ez… Annyira más volt. Nemcsak azért, mert Jongdae vezette, valami elképesztő eltökéltséggel, vagy mert az egyetem folyosóján voltunk. Bár ez utóbbi aggaszthatott volna kissé, mégsem érdekelt egy fikarcnyit sem.
Hanem azért, mert… Ha jól értem, akkor… Ez az első csókunk, mint egy pár. Mint egy igazi pár. Asszem, most már hivatalosan is járok Kim Jongdae-val. Egy másik sráccal. Bevallom, kicsit félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése