A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 27. Fejezet

Sziasztok ^^ Az előző rész után, gondolom, sejthető volt, hogy most kicsit boldogabb vizekre evezünk, illetve a tőlem megszokott vicces, kínos felé :3 Imádtam írni, jókat szórakoztam közben, remélem, Nektek is tetszeni fog, kellemes olvasást az új fejezethez ^^

27. Fejezet

Baekhyun

A felhők fölött voltam három méterrel. Minimum. Lehet, többel. Olyan vigyorral a képemen léptem be a harmadik órámra, hogy mindenki utánam fordult, amíg sétáltam felfelé a szokásos helyem felé, a leghátsó sorhoz. 

Boldogságom egészen addig maradt meg, ameddig Yixing fel nem bukkant alig pár másodperccel a tanár előtt és le nem ült ő is a szokott padjához. Szörnyen festett. Jongdae elmondta, mielőtt szétváltunk, hogy Yixing hatására jött oda hozzám, miatta beszélt velem, őszintén, az érzéseiről. Erre én meg kicsináltam gondolatban, nem is egyszer. Szép kis barát vagyok.

Óra után villámsebességgel érkeztem meg Yixinghez és rögtön lerántottam magam mellé, nehogy elsprinteljen még. Egy darabig csak figyeltem, aztán lerángattam a válláról a táskát és magamhoz öleltem. Szorosan. 

- Köszönöm, Yixing. Nem is kívánhatnék nálad jobb barátot.

- Legjobb barátot - javított ki kuncogva, s közben hasonló erővel viszonozta tettem. Igen, nekem van a legjobb legjobb barátom. - Tehát… Akkor…?

Zavartan pirultam el a hangsúlyától, tudtam, mire kérdez rá. Ugyanakkor fingom sincs; nem lennék kegyetlen, ha előtte lejtenék örömtáncot? Végül inkább csak egy aprót bólintottam, miszerint igen, összejöttünk Jongdae-val. 

- Szóval a legvégén csak te végezted egy másik sráccal - halkan nevetve támaszkodott rá karjára, majd rá is feküdt és úgy nézett fel rám egy sunyi mosollyal. - Visszakapod. Az egészet. Kamatostul. Szerintem, ha megkéred Jongdae, biztos segít kiszámolni, hogy ez mennyit is jelent. 

- Baszódj meg!

- Ohh, drága barátom, most visszanyal a fagyi. Jelenleg úgy állunk, hogy téged előbb megdugnak, mint engem. Mikor szeretnél elmenni óvszert venni, hmm?

Jongdae

Rohadtul kínosnak éreztem, ahogy Baekhyunra vártam a teremnél, bár azért igyekeztem tisztes távolságra állni az ajtótól. Mivel egyetemen még nem jártam senkivel, gőzöm se volt, ilyenkor mit szokás csinálni. Együtt illene ebédelnünk, nem? De nem jött ki, pedig ki kellett volna. Már rég elhúzott mindenki más. Tudom, hogy bent van, szóval…

Esetlenül toporogtam egyik lábamról a másikra állva és már a zsebemet túrtam a mobilomért, hogy írjak neki, mi a fasz van, amikor végre felbukkant. Yixinggel a nyomában. Egy hangyafasznyit lehet, hogy elhagyott a lelkem. Ez a kibaszott gyomorgörcs!

Yixing rám mosolygott, miközben elsétált mellettem a lépcsők felé és próbáltam viszonozni neki, de szerintem a képemen minden lehetett, csak mosoly nem. Aztán az egész döbbenetbe váltott; Baekhyun arcon puszilt, amint mellém ért.

- Mi a… - lángoltak az orcáim és ötletem se volt, hova nézzek. Baekhyunra biztos nem. Elégek zavaromban.

- Akkor ezentúl majd te jössz én utánam? - kérdezte somolyogva, de azért láttam, hogy ő is elpirult. 

- Csak… Arra gondoltam, ebédelhetnénk… Együtt… - motyogtam még mindig elvörösödve és félresandítottam a fekete szempártól. Nem bírom tartani a szemkontaktust. Ez olyan… De ilyen kell, hogy legyen, nem? Ilyen… Zavarba ejtő. - De ha Yixinggel szeretnél-

- Yixingnek haza kell mennie - szólt közbe meglepően komolyan. - Mármint haza-haza. A hét maradékában nem lesz itt. - Cseszett gáz, hogy ennek most örülök.

Baekhyun

Érdekes, hogy Jongdae milyen könnyedén rávesz, hogy az egyetem kajáldájában egyek. Ennyit eddig összesen a két és fél évem alatt nem jártam itt, mint mióta ismerem őt. Tetszik.

- Hétvégére van valami terved? - érdeklődtem és bekaptam egy falatot. Hmm, nem rossz. 

- Tanulok - vágta rá sebesen, mire enyhén megbántva éreztem magam. Jó, oké, nem mondtam ki kerek perec, hogy… Randira szeretnék menni vele, de azért ilyen gyorsan válaszolni… 

- Bocs, hogy rákérdeztem - morogtam alig hallhatóan és letettem az evőeszközöket. Tudom, hogy fontos neki az egyetem, a jegyei, viszont nem hiszem, hogy sokat kértem. Mármint egy közös délután még nem a világ vége, nem?

- Ohh… Én… Hamarosan itt vannak a vizsgák - pilláim megrebbentek, ahogy átnyúlt az asztalon és egy pillanatra megérintette a kezem. Ez olyan… Nem, nem furcsa, csak… Hozzá tudnék szokni. Nagyon ritkán fogtuk az exemmel egymás kezét, szinte soha. Jongdae-nak nagyon szeretném. 

- Elfelejtettem, hogy ösztöndíjas vagy - suttogtam csöndesen és rámosolyogtam, bár elég haloványra sikeredett. Ezt nem vehetem el tőle. Okos. Sokra fogja még vinni, erre a nyakamat tenném. Kibírom. Utána úgy is teljesen az enyém lesz. Mi? Ez… Jézusom, szedd össze magad, te szerencsétlen!

Az arcom égett a váratlanul felszínre törő gondolatok miatt. De ez rendben van. Járunk. Jongdae a barátom, szóval… Gondolhatok ilyet. Nem? Baszki, alig két órája vagyunk együtt, én meg már most totál elszálltam! 

- Tudod mit? Menjünk!

Jongdae

Jól esett volna már nekem is egy kis kikapcsolódás, végre rendeztem a dolgokat, úgy-ahogy, és végül is egy szombat délután belefér. Ráadásul nem akartam Baekhyunt megbántani sem. És… És én is szerettem volna vele lenni kicsit. Kettesben. Randin. Mert gondolom, ez egy randi. Remélem, hogy az.

Még most is alig hiszem el, hogy összeszedtem a bátorságomat és elmondtam neki az érzéseimet. Igaz, a szobámban történtek után, gyanítom, sejtette, hogy… Mi van. És tény, hogy Yixing utolsó lökése kellett hozzá, mindazonáltal még mindig elfuthattam volna a végén. Kibaszott boldog vagyok, hogy nem tettem.

- A szüleid… - hangom elhalt és gőzöm se volt, hogy folytassam. Tudtam, hogy Baekhyunnak ez érzékeny téma és, hogy kurvára nem akar erről beszélgetni, de muszáj lenne. Jegyese van. Neki is. Anyám, gyakorlatilag tényleg ott tartunk, mint az egész elején. Inkább jobb lesz témát váltani. - Ha-Hazamentél végül?

- Yixingnél dekkolok a szobatársa legnagyobb örömére. Mondjuk, most nem tudom, mi lesz, így hogy… - elharapta a mondatot, félrepillantott és beletúrt a hajába. Az, hogy Yixing hazament, csakugyan ekkora szó? - Talán nem is gond. Annyi ruháját elcsórtam, hogy majdnem ráment a barátságunk - felnevetett, ám semmi vidámság nem volt benne. 

Annyira szerettem volna megoldást ajánlani neki, de ötletem se volt. Mármint én nyilván haza mentem volna, csakhogy nála ez nem opció. Már csak a természetéből adódóan sem, én biztos mélyre zártam volna a bajomat és tűrtem volna. Ami szintén nem épp a legjobb, de… Ja, én ilyen vagyok. 

- Majd lesz valahogy - legyintett és tudtam, hogy ez azt jelenti, befejezte a témát. Elvigyorodott, ugyan nem jó kedvében, legalábbis még nem, és rám kacsintott. - Most csak a hétvégére akarok gondolni - Nos, az este előbb eljön, mint a szombat, kedves Baekhyun.

Baekhyun

Szavakba önthetetlenül hülyén éreztem magam. Jongdae kollégiumi szobájának az ajtaja előtt álldogáltam, mint valami szerencsétlen. Hát, az is voltam igazából. Így, hogy Yixing elment, nyilván nem aludhattam nála. Vagy így a szobatársával. Ha esetleg csak holnap lépett volna le, már jól jártam volna. Holnap péntek és este a srác már nincs itt. Szóval csak egy estéről lenne szó és-

- Te mi a halált keresel itt? - ijedten kerekedett el szempárom és kis híján sikítva elrohantam. Helyette a falhoz tapadtam és úgy követtem végig, ahogy Chanyeol odasétál hozzám. Karba font kezekkel torpant meg előttem és úgy méregetett, mintha csak… Nem tudom, el akarnám rabolni Jongdae-t. 

- Hát… Öhm… Az van, hogy… - Mi a faszt mondjak? Tudja egyáltalán, hogy…? Szórakozott múltkor is rajtunk, mikor itt aludtam, de az… Az más volt. Most már tényleg együtt vagyunk Jongdae-val és valószínűleg rohadt fura lenne, ha itt aludnék. Velük. Hármasban aludnánk úgy, hogy mi Jongdae-val... Ez gondolatban is rémesen hangzik.

- Nézd, ha Yixing miatt jöttél… - Jesszus, tisztázni kéne vele is, mi a helyzet, mert ez így istentelenül kínos! - Kérlek, ne. Jongdae ma végre boldognak tűnt. Evett is rendesen és ez nála nagy szó. Értem… Megértem, hogy jót akarsz a barátodnak, de én is Jongdae-nak, úgyhogy… - és elmutatott a folyosón. Hát, ez… Remek. 

Idegesen billegtem jobbra-balra a lábaimon és fingom se volt, mi a fasz legyen. Persze, hogy megértettem. Ő is jót akart Jongdae-nak, mint ahogyan én is Yixingnek, amikor üldözni kezdtem Jongdae-t egy randiért neki. De már… Én vagyok, akivel… 

- Én-

- Baekhyun? - Istenem, köszönöm, Jongdae! Azt hittem, itt süllyedek el.

Jongdae

Chanyeol elég különös tekintettel meredt rám, miután csöndesen beinvitáltam hozzánk Baekhyunt. Jobb lesz ezt a négy fal között lebonyolítani. Volt egy erős sejtésem afelől, hogy Baekhyun miért jött, főleg azután, hogy miről dumáltunk ebédkor.

Nagyon igyekeztem megerőltetni magam és összekaparni néhány normális szót, de nem igen ment, így aztán végül csak óvatosan Baekhyun karjáért nyúltam, s összefűztem az ujjainkat. Meg elvörösödtem. Csoda, hogy nem kaptam lángra zavaromban. 

Chanyeol döbbenten, illetve tátott szájjal bámult ránk és már vártam a szavait. A megjegyzéseit. Azt, hogy rám hányjon mindent. Hogy lehet, hogy Yixing legjobb barátjával vagyok most, milyen köcsög, szemét vagyok, elment az eszem, meg a többi. Bármit. Azonban csak nézett ránk, pislogás nélkül. Pontosabban mondva a kezeinkre. Percekkel később egyszer csak előrelendült, ami az ő lábaival igazából egy lépést jelentett, és rávert a mellkasomra. Nem igazán volt benne erő és a vigyora árulkodó volt arról, hogy tényleg nem úgy gondolta.

- Ezért volt ma ilyen jó kedved, mi? Te kis sunyi! - Mindig meglep, hogy Chanyeol milyen könnyedén vesz dolgokat. Na, de azt tuti nem fogja, amikor kiderül, hogy átbasztam őt is. - Bár… Azért ez Yixinggel szemben…

A gyomorgörcsöm egy másodperc alatt visszatért, pedig ma egész jól elvoltam, tényleg jól ettem, és kiszáradt a torkom. Itt az idő. Nem húzhatom tovább. El kell mondanom Chanyeolnak is. Talán megszán minket Baekhyunnal és engedi, hogy legalább még ma itt aludjunk. Csak holnap reggel dob ki innen és töröl az életéből egy… Hát, életre, a hazugságom miatt.

- Yixinggel mi so-

- Megbeszéltem vele - szólt közbe komoran Baekhyun, miközben rászorított a kezemre. - Jók vagyunk.

Baekhyun

Nem hagyhattam, hogy Jongdae barátsága Chanyeollal széthulljon emiatt a nyomorult kamuzás miatt. Jongdae elégszer bizonyította már, hogy rohadtul nem akarta ezt. Majdnem az egészsége is ráment. 

- Yixing még mindig a legjobb barátom - erősítettem meg a dolgot Chanyeolnak és úgy tűnt, ez elég neki.

- Akkor… Ez a bejelentő műsor lett volna nekem? 

- Hát… Végül is… Valamilyen szinten, de… Khm… - zavartan köszörültem meg a torkom és egy feszült pillantást vetettem Jongdae-ra. Szemeztünk egy darabig és biztos voltam benne, hogy tudja, miért vagyok itt, mégsem mondott semmit. Nem utasította vissza az itt alvásom, ugyan bele sem egyezett. Édes jézusom, de kibaszottul gáz!

- Oh! - értetlenül néztünk Chanyeolra és ebben a szent pillanatban értettem, hogy Jongdae miért használja néha azt a vérfagyasztó halk hangsúlyt nála. Az a vigyor… - Kettesben akartok lenni. Vágtam. Itt se vagyok!

Égő arccal figyeltem, ahogy összeszedi pár cuccát, ezzel szemben a balomon álló lassan lyukat ütött Chanyeol hátába úgy stírölte. Abban a hitben voltam, hogy ez ennél cikibb már nem lehet, de akkor Chanyeol folytatta, mire a lelkem elszállt a picsába.

- Az én ágyamban nem szexelhettek és, ha felcsinálod Jongdae-t, megöllek. 

- Miért hiszed azt, hogy engem csak felcsinálni lehet? - mordult fel Jongdae és már lendült is a karja, ám haverja fürgén elsietett mellette, egyenesen az ajtóhoz. Ez… Én… Én nem is… Most… Mi van? Én nem fogok… Jongdae-val… Mi?

- Ne tegyetek olyat, amit én se tennék és jó szórakozást! És védekezzetek! - kiáltott még vissza, a csukott ajtón keresztül. Tehát az egész folyosó hallotta. Atya úr isten, ez Yixingnek is ilyen volt? Hogy az anyámba bírta ezt ki?

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 26. Fejezet

 :3 (azt hiszem, ehhez a rézhez ez bőven elég lesz és mindent elárul, imádtam írni) Kellemes olvasást ^^

26. Fejezet

Jongdae

Egyetlen szó nélkül bújtam a takaróm alá, miután Chanyeol visszahozott a kollégiumba. Mármint a sofőrje. Mindig meglep, hogy Chanyeol milyen jó viszonyt ápol az apja beosztottaival. A sofőrjével különösen jól megértik egymást, akár néhány összenézésből is. Kicsit irritált, hogy némán letárgyalták, hogy jobb kussban lenni a kedvem miatt. 

Morogva húzódtam közelebb a falhoz, amikor megéreztem, hogy besüpped az ágy. Rohadtul nem vágytam arra, hogy Chanyeol kérdezősködjön. Vagy megpróbáljon segíteni. Nem tud. Még az igazat se tudja!

- Rossz irányba menekülsz, ez a lábam, nem a fal - ijedten ültem fel, mire belefejeltem az állába. Ne már, baszki!

- Faszom, bocsi! - feszülten csavartam még jobban magam köré a takarót és törökülésbe helyezkedtem, szigorúan úgy, hogy a szemközti képre bámuljak. 

- Mi van mostanában veled, Jongdae? Nem ismerjük végül is olyan régóta egymást, de eddig úgy voltam vele, hogy… Hát, hogy ismerjük egymást. Mégis csak együtt élünk. Az utóbbi időben rájöttem, hogy valójában nem mondasz el nekem semmit. Nem is várom el, csak… Minden oké? Szarul… Nézel ki. Kurvára. 

Erősen préseltem össze az ajkaimat, hogy még véletlen se kezdjem el fosni a szót, pedig arra lett voltam szükségem, hogy elmondjam valakinek. Valakinek, aki nincs benne ebben a kamuszartengerben. Kiadni magamból mindent. 

Baekhyun egy részét tudta, de Yixing vallomásáról fingja sem volt, megint egy másik részét meg Yixing tudta, viszont az érzéseimről Baekhyunt illetően gőze se volt. És most itt volt Chanyeol, aki végképp a sötétben tapogatózott, holott ha már az elején elmondtam volna neki mindent, szerintem segített volna. Vagy megállított volna. Mindenesetre tuti nem lenne ilyen gyomoridegem. Nem, Chanyeol, nem vagyok jól.

Baekhyun

Nem értettem Jongdae-t. Egyáltalán nem. Azt hittem… Alakul valami közöttünk. Nem tudom. Hogy őszinte legyek, nem esett jól, hogy Chanyeolt hívta fel segítségért. Oké, barátok, de… Nem értem, Jongdae, miért nem én?

Félszemmel a mellettem baktatóra pillantottam és, bár haragudni akartam Yixingre, nem bírtam. Csak arra tudtam gondolni, hogy december van és nincs rajta se sál, se sapka. Még a kabátja is nyitva volt. Magamban motyogva ragadtam meg a gallérjánál, hogy megállítsam és a feje tetejéig rántottam a cipzárt. Jó, addig nem, mert nem lehetett. De amúgy legszívesebben addig húztam volna! 

- Egyke vagy, igazán vigyázhatnál magadra.

- Minek? Vigyázol te helyettem is - szomorkás mosollyal tekintett le rám, noha azért három centi különbség nem volt a világ vége. De világ vége hangulatot éreztem. 

Legjobb barátom elgondolkozva vizslatott és biztos voltam benne, hogy Jongdae ferdítése ellenére valamit sejt. Rólunk. Nem mintha nagyon lehetne többet. Még én… Mi sem tudjuk, mi van. Mély levegőt vettem, karom lecsúszott róla és megszakítottam a szemkontaktust. Yixing… Nagyon becses nekem és… Tudom, hogy… A nyaggatásom miatt nem láttam azt, ami számított, de most már tudom, hogy mindvégig voltak érzései Jongdae iránt. És én elvettem tőle. Istenem, Jongdae ezért…? Ő tudja, hogy…?

- Nincsen semmi baj, Baekhyun - óriásit nyeltem, hogy a kezdődő sírás miatti gombócot eltüntessem a torkomból, ám nem nagyon ment. Yixing hangja gyengéd volt, s beletörődő. Még azok után is, hogy… Hát, hogy gyakorlatilag hátba támadtam. 

- Saj-

- Neked is azt tanácsolom, amit Jongdae-nak - szólt közbe lágyan. - Soha ne kérj bocsánatot az igaz érzéseid miatt.

Jongdae

Nem mondom, hogy nem lepett meg, hogy Baekhyun másnap nem volt a teremnél az első órám után, de értékeltem. Teret hagyott nekem és őszintén, ez most nagyon kellett. A kamurandizásom Yixinggel már amúgy is próbára tehette a barátságukat, egy… Szerelmi háromszög biztos csak rontana rajta. Oh, édes jó istenem, nem gondoltam, hogy valaha is egy szerelmi háromszögbe keveredek! 

Fázósan rejtőztem el a vastag téli kabátomban és már loholtam is a következő órám felé. A hét maradéka, illetve a jövő hét maradt, azután jönnek is az első körei a vizsgáknak és muszáj, úgy értem, muszáj, sikerülnie mindnek. Nincs más opció. El kell innen szabadulnom a szünet többi részére, vagy megőrülök. Mondjuk, ez már lehet, megtörtént, de mindegy is.

- Mi a… - zavartan haraptam bele az alsó ajkamba. Az ajtóra függesztett papírlap szerint délutánra, inkább már estére, került át az óra a tanár halaszthatatlan magánjellegű problémája miatt. Nem baj, akkor tanulok a könyvtárban.

Szélvészként rohantam az említett helyiség felé, azonban sem sokkal előtte beleütköztem valakibe. Nyögve vágódtam a földre, azt követően miután összeszedtem magam, gyorsan elnézést kértem. Vagyis akartam. Hangom egyből elhalt, amint realizáltam, hogy Yixingbe mentem bele. Ezt eskü, nem hiszem el, mindjárt földhöz baszok valamit!

- Jongdae?

- Ki más lenne? Ilyen az én szerencsém - dünnyögtem magam elé durcásan. Sebesen kapartam össze a cuccom, valamint az övét is, aztán a markába nyomtam és már siettem is volna tovább, de elkapta a csuklóm. Istenem, ez most tényleg komoly? Direkt csinálod ezt velem?

Baekhyun

Egy hangyafasznyit ideges voltam. Yixing elvileg csak beugrott a könyvtárba visszavinni egy könyvet, amivel már így is elkésett, de közben elkezdődött a második óra, és kurvára nem volt sehol sem. Nem gondolhatok arra, hogy a könyvtárban ott lehetett Jongdae is és…

Elnyúltam a padon és lehunytam a szemeimet, de csessze meg, csak azt láttam magam előtt, hogy együtt vannak valahol. Nem volt ez rendjén. Semelyik oldaláról sem. 

Jongdae hivatalosan nem a… Nem a barátom, így nincs mire féltékenynek lennem. És Yixing soha, semmilyen körülmények között nem baszna ki velem. Ugyanakkor én megtettem vele. Édes jézusom, hát bátorítottam a kapcsolatra Jongdae-val, erre amikor igaziból lehetett volna közöttük valami, lecsaptam a kezéről! Vagyis… De igen, én csókoltam meg Jongdae-t. Ha nem… Talán később ők…

- Bassza meg! - csúszott ki belőlem hangosan. Nem lepett meg, hogy ezután kint találtam magam rövid időn belül. 

- Ba-Baekhyun… - döbbenten kerekedett el szempárom. Jongdae a fal mellett kuporgott, csak akkor pattant fel, amikor észrevett. 

- Te mit ker… Öhm… - Jól van, balfaszkám, arra vártál, hogy végre lásd, erre most csak ennyire futja?

- Hát… Én… - pillantásom a kezeire tévedt, amiket zavartan tördelt. Automatikusan fogtam rájuk és fel se tűnt, de kb centikre álltam tőle. Ez mikor történt? Én voltam egyáltalán?

- Tudod, eléggé fárasztó folyton ezt kérdezni, de… Mi a baj, Jongdae?

Jongdae

Baekhyun kérdésének hatására egy pillanatra totál sötétbe ment az agyam, majd kis híján rázúdítottam mindent. Minden szenvedésem, aggályom. De nem tettem, mert nem ezért voltam itt. 

- Yixing mondta, hogy-

- Jaj, anyám! - Baekhyun ingerülten szorította meg az orrnyergét és elsétált mellettem. Meghökkenve meredtem utána, azután utána kaptam és visszahúztam. Még el sem kezdtem, baszki! 

- Most mi az isten-

- Szóval Yixing csak veled volt - vágott közbe sértetten, már-már dühösen, miközben kirántotta fogva ejtett tagját a markomból. Pár másodpercig értetlenül néztem rá, aztán önkéntelenül is elmosolyodtam. Édes. - Most meg mi olyan rohadt vicces?

- Aranyos, ahogy féltékenykedsz.

- Bekaphatod! - ráharaptam a nyelvemre, hogy erre még véletlen se válaszoljak semmit. Itt még nem tartunk. - Hagytam, hogy… Nagyon aggódtam érted, Jongdae - folytatta csöndesen rengeteg érzelemmel a hangjában. - Aggódom érted. És nem értem, hogy… Nem kértem semmit. Nincsen tapasztalatom… Ebben. Fi-Fiúkkal. Abban bíztam, hogy együtt majd… Tudod, kitaláljuk. Segítesz. De ha Yix-

- Már jóval ezelőtt - itt óvatosan végigsimítottam a kézfején és mikor úgy láttam, nem húzza el, gyengéden megfogtam ismét a kezét. - Visszautasítottam Yixinget. Nincsenek érzéseim iránta. Irántad vannak. De hisz ezt te is tudod.

- De Yix-

- Szerelmes vagyok beléd, Byun Baekhyun.

Baekhyun

Többre kellett volna, hogy fussa, minthogy eltátom a számat. Ebben halálbiztos vagyok. De csak ennyi sikeredett. Olyan hirtelen mondta ki, hogy… Vagyis a szobájában múltkor… Utalt rá. De… Hallani. Igazán. A tulajdon két fülemmel. Ez… Még sosem…

Csak bámultam Jongdae véresen komoly arcára és, ahogy telt a kussban töltött idő, úgy lett egyre cikibb az egész. Most… Most nekem is…?

- Én… - kerestem a szavakat. Esküszöm bármire, amire csak kell és lehet. Jongdae-nak ez az egyenes, magabiztos tartása tanulható valahol? - A picsába! Ne-Nehogy félreértsd!

- Nem értem félre - közelebb lépett és most már mindkét kezemet fogta. Biztos voltam benne, hogy egyre csak pirultam, a helyzet és a balfaszkodásom miatt is. Bassza meg, ez halálgáz! - Most mondtad, hogy ez még új neked. Nem várom el, hogy… Azonnal viszonozd. Csak… Én szeretném, ha te tudnád.

Sűrűn pislogva vörösödtem el, alighanem még jobban, közben Jongdae előredőlt és puhán megcsókolt. Nem is baj. Úgy se találtam a szavakat. Mint rendszerint mindig, amikor vele vagyok. Már lángol szerintem a pofám.

Megadóan simultam határozott alakjának és mindennemű ellenállás nélkül hagytam neki, hogy elmélyítse a csókot. Rohadtul vágytam rá, hogy megismételjük a szobában történtek után. De ez… Annyira más volt. Nemcsak azért, mert Jongdae vezette, valami elképesztő eltökéltséggel, vagy mert az egyetem folyosóján voltunk. Bár ez utóbbi aggaszthatott volna kissé, mégsem érdekelt egy fikarcnyit sem. 

Hanem azért, mert… Ha jól értem, akkor… Ez az első csókunk, mint egy pár. Mint egy igazi pár. Asszem, most már hivatalosan is járok Kim Jongdae-val. Egy másik sráccal. Bevallom, kicsit félek. 

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 25. Fejezet

Sziasztok ^^ Boldog Új Évet Nektek, remélem, jól teltek az ünnepek :3 

Meg úgy összességében az év vége, nekem szar volt :( Mint láthattátok is a kis oldalsó helyzetjelentés infódobozban (vagy miben), sajnos egy nagyon csúnya szemgyulladást szedtem össze, még október elején és igazából még mindig nem szabadultam meg teljesen tőle. Bár a gyulladás elmúlt, de kb két-két és fél hónapig tartott és a szemem maga is megsérült miatta, így most ennek a kezelése zajlik, viszont végre képes vagyok hát, mondjuk ki, élni, mert ezelőtt még aludni is lehetetlenség volt néha a fájdalomtól, nemhogy még írni. Úgyhogy végre itt vagyok egy újabb résszel ^^ Kellemes olvasást hozzá :3

25. Fejezet

Baekhyun

Félretoltam a könyvet, majd egy ásítás után, átdőltem a másik karomra. Kissé felfelé mozdítottam a fejem, hogy így is rálássak Jongdae-ra és önkéntelenül is elmosolyodtam. Sebesen mozgott a keze a füzete fölött, ahogy jegyzetelt a kihagyott órája kapcsán. Nekem is ezt kellett volna csinálnom. Helyette Jongdae-t bámultam. Pislogás nélkül, oké, nem, már vagy egy órája a könyvtárban. Megeshet, hogy már két órája is van.

- Hagyd abba! - motyogta csöndesen és aprócska mosolyom vigyorrá változott, mihelyst észrevettem, hogy milyen mélyen is elpirult nézésemtől. 

- Csak bepótolom a kimaradt időt.

- Pótold, de ne most. Koncentrálnom kell! - somolyogva ültem fel rendesen, azután kicsit előrébb csúsztam a széken és mutatóujjammal a füzete tetejére koppintottam. Elégedetten figyeltem, hogy megtorpan az írásban, de rám nem pillantott. Csak még vörösebb lett. Jongdae rohadtul édes, mikor zavarban van.

- Ennyire elvonom a figyelmedet? Én? Az nem lehet! - ezúttal a kinyújtott karomra feküdtem rá úgy, hogy kezem az övének simult, mire megremegett és gyorsan elrántotta tagját.

- Byun Baekhyun!

- Ez egy könyvtár, Jongdae, halkabban! - visszafojtott kuncogással húztam vissza a karom és rátámasztottam a fejem. Félszemmel láttam, hogy többen is felénk tekintenek a helyiségben és nagyon bíztam benne, hogy anyám egyik embere is itt volt. Nem mintha érdekelne, hogy tényleg megfigyeltet-e. Legalább végre tudnának valami szaftosat is mondani neki. Nem igazán tudom, hányadán állunk Jongdae-val, ám a reggel történtek után, közelebb vagyunk egymáshoz, ez holtbiztos. Nagyon szeretném megismételni azt a csókot.

Jongdae

Nem gondoltam, hogy Baekhyun veled maradok mondata azt hozza magával, hogy tényleg mellettem marad, de így volt. Mármint nyilván az óráimra nem tudott beülni. Bár szerintem, ha lehet, azt is megteszi. Így is mindig ott volt azonnal az ajtóban, amint véget ért egy órám. Végül pedig a könyvtárba is eljött velem. 

A reggeli befektetési órám nagyon fontos volt, azért nem fontosabb Baekhyunnál, így muszáj voltam behozni a lemaradást, azonban Baekhyunnal az asztalnál cseszett nehéz volt. Nézett. Folyamatosan. És még ha aludt is volna, mondjuk, akkor is kurva nehéz lett volna. Elég volt rásandítanom, hogy rögtön zavarba jöjjek. Mivel elrohant otthonról, nem volt nála semmi, így az én ruháim virítottak rajta. Úgy vette ki, majd fel a szekrényből a rózsaszín pulcsim, azt, amelyikben először futottunk össze az Elyxion-ban, mintha csak az övé lett volna. Kell egy kis friss levegő.

- Együnk valamit - kértem halkan, miközben már pakoltam is össze a cuccom. Baekhyunt nem nagyon kellett győzködni, rögvest felpattant csillogó szemekkel. 

- Végre! Baszki, bocsi! - próbáltam minél kisebbre összehúzni magam, elég csúnyán méregettek minket Baekhyun hangos kiáltására. Istenem, mióta ő is beteszi a lábát a könyvtárba velem, mindig így járok!

Rákvörösen ragadtam meg a csuklóját és villámgyorsan vonszoltam is magam után a kijárat felé, mielőtt még elégnék zavaromban. Kint, miután én megálltam és csak néztem magam elé, Baekhyun megcserélte a kezeinket, hogy ő mutassa az utat. Határozottan lépdelt és reménykedtem benne, hogy nem valami rohadt puccos helyre akar menni ebédelni. Inkább már vacsorázni. 

Fázósan bújtam el a sálam mögött, de egy másodperc alatt kimelegedtem, amikor Baekhyun finoman végigsimított a kézfejem, s összefűzte az ujjainkat. December lévén nyilván sötét volt már, mindazonáltal azért ez… A francba is, kurva jól esik!

Baekhyun

Gyengéden vontam magamhoz közelebb Jongdae hevesen ellenkező alakját, aztán hogy megnyugtassam kissé, a kabátom zsebébe rejtettem összekulcsolt ujjainkat. Legalább nem fázik egyikünké sem. 

- Nem akarom, hogy szarba kerülj miattam - szólalt meg csöndesen, miközben kiléptünk az egyetem területéről. - A szüleid-

- Mondtam már reggel is, hogy veled szeretnék lenni. Nagyon jól éreztem magam az elmúlt órákban veled, ne rontsd el, kérlek. Ne beszéljünk a családomról, meg az egész elbaszott helyzetemről, oké?

Nem válaszolt, de bólintott és megszorította picit a kezem. Fingom sem volt, hogy ez most azt jelentette-e, hogy járunk, elvégre kézen fogva sétáltunk, de egyelőre nem akartam elsietni semmit. Járunk, vagy sem, tényleg szeretek Jongdae-val lenni. És ezt szeretném ki is élvezni. 

Jongdae édesen összezavarodott arcot vágott, amint megérkeztünk a buszmegállóhoz és elcsodálkozva pislogott rám. 

- Te tudod, hogy itt van buszmegálló?

- Sértő, hogy azt hiszed, nem tudom.

- Az lenne a sértő, ha azt mondanám, hogy azt hittem, a buszmegállók létezéséről sem tudsz - csúnyán lestem rá világos tincseimen át és először vissza akartam vágni, de végül más mellett döntöttem. 

Könnyedén fordultam teljesen felé és olyan közel léptem, hogy majdnem összeért a cipőink orra. Elnyíltak ajkai, ahogy ledöbbenve meredt rám és tudtam, hogy máris nyert ügyem van. Az utcai lámpa gyér fényében is láttam a két kis aranyos piros foltot az orcáin, amiket közelségem váltott ki nála. Asszem, megvan az új kedvenc elfoglaltságom; már nem üldözöm Jongdae-t, helyette inkább zavarba hozom, amikor csak lehet.

Jongdae

Viszonylag elég tapasztaltnak gondolom magam a pasik terén, ugyanakkor a randizás már más kérdés volt. Mióta egyetemre jöttem, Yixinget leszámítva, nem randiztam és hát, ugyebár azt sem mondhatjuk éppenséggel valódi randizásnak. Minseokkal meg… Nos, igen, az nem a randizásról szólt.

Egy kisvárosból származom, szóval ha azt mondom, hogy a meleg fiúk aránya alacsony volt, az nem kifejezés, mennyire is a béka segge alatt volt. De randiztam. Sőt, barátom is volt. Szóval azért nem vagyok analfabéta, ha ilyesmiről van szó. Most mégis olyan szinten zavarban voltam, mint még soha. És ez még csak nem is igazi randi!

Csak kajáltunk egy, szerencsére, hétköznapi kis kifőzdében. Meglepett, hogy Baekhyun ilyet is ismer. Aztán rájöttem, valószínűleg miért. A kiszolgáló megkérdezte tőle, hogy hol hagyta Yixinget. Nem mondom, hogy rosszul lettem, de amúgy, ja, rosszul lettem.

A gyomrom apróra zsugorodott, ahogy realizáltam, Baekhyunnal, Yixing legjobb barátjával, hát ha nem is randizom, de valamit csinálok. Miután Yixing bevallotta az érzéseit nekem. Persze visszautasítottam valami hihetetlenül szerencsétlen és béna módon, de akkor is… Ráadásul elméletileg tényleg jártam Yixinggel. Vagy mi. Chanyeol is úgy tudja, bassza meg!

Úgy sejtettem, Baekhyun gyanítja, hogy valami nincs nálam rendjén, mert tekintete aggodalmaskodó lett, mihelyst visszaült és rám pillantott. Én ajánlottam, hogy együnk, most mégis csak turkáltam az ételt. És csak rosszabb lett minden, amikor Yixing benyitott a kajálda ajtaján. Istenem, sosem szabadulok meg ettől a nyomorult gyomorgörcstől!

Baekhyun

Annyira Jongdae-val voltam elfoglalva, hogy el is felejtettem, Yixingnek vannak valódi érzései is Jongdae iránt. Asszem. Száz százalékig nem vagyok benne biztos. Ez istentelenül ciki lesz.

Feszülten intettem barátomnak, mégse kéne levegőnek nézni, közben Jongdae arrébb csusszant. Értetlenül figyeltem, ahogy sebesen magához húzza a tányérját és enni kezdett, pedig az előbb úgy tűnt, nem is nagyon éhes. Nehéz nála megállapítani. Néha félek, hogy valami gyomor betegsége van, vagy nem tudom. Nem egészséges, hogy így eszik, illetve hogy ilyen vékony.

- Sziasztok! - magamra erőltettem egy vigyort a visszaköszönésemkor, ellenben Jongdae csak halkan motyogott és evett tovább. - Hogy-hogy… Itt?

- Jongdae éhes lett tanulás közben - vágtam rá egyből, mire Yixing felhúzta a bal szemöldökét, Jongdae meg érdekesen felnyikkant.

- És ezt te onnan tudod, hogy…?

- Összefutottunk, amikor jöttem enni - szólt közbe Jongdae alig hallhatóan. - Baekhyun felajánlotta, hogy elkísér, mert ő is éhes volt - zavartan bámultam Jongdae-ra, nem értettem, hogy miért kell erről hazudni. Mármint azt értem, hogy… Még mi se tudjuk, mi van közöttünk, felesleges addig erről beszélni, de abban semmi nincs, hogy együtt voltunk a könyvtárban. Mintha nem lehetne Jongdae csak simán a haverom akár! - Le-Leülsz te is?

- Nem szeretnék… Zavarni…

- Nem zavarsz - suttogta szinte némán Jongdae és gyorsan rendezkedni kezdett az asztalon. Ha tök őszinte akarok lenni, rohadtul furcsa volt ez az egész diskurzus közöttük. És… A kurva életbe, miért érzem féltékenynek magam erre?

Jongdae

Muszáj voltam tömni magam, mert egyébként gőzöm sem volt, hogy mi a szarhoz kezdjek. Tisztában voltam vele, hogy ez kurvára rossz döntés. Mégis ki az isten akarna úgy enni, hogy közben majd’ elhányja magát a szituációtól? 

Hallottam már elégszer dumálni a két srácot, így pontosan tudtam, hogy lófaszról sem társalogtak. Csak próbálták kevésbé gázzá tenni. Ez rajtam semmit se segített. Elmondhatatlanul kavargott a gyomrom és most először, valóban hányingerem volt. Nemcsak egy szófordulat volt, vagy ilyesmi, én… Bassza meg, hányni fogok!

- Min… Mindjárt jövök - éreztem magamon mindkettő aggódó pillantását és az, hogy felborítottam az innivalóm, tuti nem javított a dolgon. De tettem rá magasról. Vagy ez, vagy kidobom a taccsot az asztal közepére. 

Könnyes szempárral estem be a mosdóba és hálát rebegtem mindennek is, hogy nem volt bent senki, így mindennemű rossz érzés nélkül basztam ki a budi ajtaját, s okádtam el magam. Szerintem kiadtam még azt is, amit az elmúlt hetekben visszatartottam. Jézusom, mit gondoltam? Hazugság, vagy sem, azok után, ami Yixinggel volt, kurvára nem kellett volna még Baekhyunnal is… Franc tudja, mit csinálnom most!

Reszkető tagokkal löktem el magam a vécétől és leültem a földre. Fejem hangosan koppant a fülke falának, ahogy hátradöntöttem azt és összehúztam a szemeimet az erős fény miatt. Ha valamilyen csoda folytán túlélem ép ésszel ezt az egészet, a testem hótziher, hogy nem fogja. Végre lezártam a kamuzást és mégis… Még mindig… Még mindig kísért, pedig… Nem megy. Nem bírom.

Baekhyun

A számát sem tudnám megmondani annak, hogy hányszor festett rosszul Jongdae, mióta ismerem. Azt lehet, könnyebb lenne, hogy hányszor nézett ki jól. De egyik sem vehette volna fel a versenyt a mostanival. Remegő kezekkel támaszkodott rá a széke támlájára, miután visszatért a mosdóból. Fehérebb volt, mint eddig bármikor és komolyan féltem, hogy elájul. Yixing is hasonlóképp vélekedhetett, mert rögvest felpattant és nyugtalanul fogta meg Jongdae-t a vállánál. 

- Hé, jól vagy? Valami baj van az étellel? - más körülmények között holtbiztos zavart volna ez a féltő hangnem, de én is eléggé paráztam, hogy mi van Jongdae-val. Óvatosan érintettem meg a másik vállánál, ám akkor elhúzódott mindkettőnktől. 

- Nincs semmi, csak… Én most… Visszamegyek a koleszba - lehelte harmatgyengén és felmarkolta a táskáját. Megnyalta a száját és nem kerülte el a figyelmemet a fintorja utána, vagy az, hogy mennyire is ki voltak száradva az ajkai. Bassza meg! Hányt?

- Elkísérlek!

- Már miért pont te kísérnéd el? - mordultam fel felháborodva és dühösen pillantottam Yixing értetlen arcára. Na meg a faszomat kíséri el!

- Talán, mert koleszt mondott és én is úgy is oda mennék?

- Nem kell ez. Semmi szükség rá - pusmogta halkan Jongdae és még a vékony karját is közénk emelte. - Chanyeol pillanatokon belül itt lesz - Idehívta Chanyeolt, hogy ő vigye el?

- De-

- Nem, Baekhyun. Nem vágyom most egyikőtök társaságára sem.