Sziasztok :) Így hét végére meghoztam a következő SeXing részt. Még mindig
rengeteg kérdést hagyok a hátam mögött és őszintén, én sem tudom, mi lesz,
ugyanis ez egy újra írt fejezet, az eredeti nem ebben az irányban készült. Majd
kiderül, végül mi lesz, én úgy is azt vallom, a történet írja magát, az lesz, ami
lenni akar :D Kellemes olvasást hozzá ^^
3. Fejezet
Hatalmas esőzés áztatta Szöul utcáit már napok óta,
Sehun el se hitte, hogy tényleg nyár volt szülővárosában. Edinburgh-ben
hozzászokott, így igazán nem zavarta a dolog, most is türelmesen, egy
esernyővel a feje fölött várakozott szüleire lent a kapuban, de ha belegondolt,
hol van, azért rendesen elcsodálkozott.
Tekintete lomhán járta végig a vizes utakat, majd az
égre pillantott és valami számára érthetetlen módon szíve hevesen dobbant,
ahogy egy villám kettészelte a sötét felleget. Lelki szemei előtt felrémlett a
vérben fekvő alak hónapokkal ezelőttről, majd szinte rögtön felváltotta azt, a
pár napja látott, gyönyörű szemű, élő férfi.
A testét éltető szerv ismét gyors lüktetésbe kezdett,
mikor fülében újfent felcsendült a kellemes hang, amint a nevét mondja.
Szerencsétlenül érezte magát, ugyanis egy bólintáson kívül semmi mást nem tett,
hogy igazolja, tényleg ő az, ám úgy tűnt, a másiknak ennyi is elég volt, mert
kedves mosolya még jobban kiszélesedett.
Sehun ernyőt tartó keze megremegett az emlék hatására,
mire néhány csintalan esőcsepp utat talált és még sötétebbé varázsolta - a már
amúgy is koromfekete - öltönye anyagát. A fiatal íriszei lassan követték végig
a hajszálér nagyságú foltot egészen addig, míg az el nem apadt valahol a
könyöke hajlatában, majd ismételten a városnak, illetve a viharnak szentelte
minden figyelmét. Mint mostanában mindig.
Szokatlan nyugalom és egyfajta meghittség szállta meg,
akárhányszor csak a környező világot szemlélte egy-egy nagyobb zivatar esetén.
Régen gyűlölte, de nem volt meglepő, hogy az Edinburgh-ben eltöltött ideje után
már inkább szerette, mintsem utálta. Rengeteg időt ütött el azzal, hogy a
szobájából, néhanapján az egyetem könyvtárából, vagy esetleg egy kávézóból
fürkészte, amit egy óriási, sötét felhő rátelepedett a városra.
- Mehetünk? - Sehun vontatottan sandított édesapjára,
amikor meghallotta maga mellől a kérdést, majd értetlenül felvonta szemöldökét,
ugyanis nem értette, miért kezdete ezt, mikor ő várt már rájuk mióta, ám végül
csak biccentett egyet, ahelyett, hogy szóvá is tette volna a dolgot. Gyorsan
összecsukta esernyőjét, aztán fürgén bepattant az autó hátsó ülésére, édesanyja
mögé. Voltaképp ötlete sem volt, hogy hova mennek, a szülei úgy viselkedtek,
mintha magától értetődő lett volna a kis kiruccanás ennyire kiöltözve.
Váratlanul egy hangos csikorgás hangzott fel valahol a
távolban, mire Sehun akaratlanul is, de az előtte lévő üléshez kapott, majd
anyja vállaira csúsztatta tenyereit, biztonságot keresve. Ijedten szorított rá
a vékony testre, ám hamar észrevette magát, főleg a felhangzó fájdalmas nyögés
miatt és azonnal el is engedte őt. Szeretett édesanyja mögött ülni, olyan
érzést keltett benne, hogy mindig védve van, hogy van kihez fordulni baj
esetén.
Zavartan pillantott ki a jármű ablakán és igyekezett
nem foglalkozni a fojtott beszélgetéssel maga előtt, ám az nem igen ment. Tudta,
hogy róla van szó. Kényelmetlen volt, ahogy félszemmel is, de látta, hogy
apja féltő tekintete rávillant a visszapillantó tükörben, majd nem sokkal
később anyja is hátrafordult hozzá. Sűrűn pislogva sütötte le pilláit és inkább
remegő, nyirkos kezeire figyelt a maradék időben, csakhogy véletlenül se vegye
észre a két óvó szempárt.
Nyugtalanító érzés kúszott végig gerince mentén, mikor
az autó lassítani kezdett egy szűkösebb utcában, így óvatosan kilesett az üvegen.
Döbbenten meredt az ódon vaskerítésre, a hatalmas bokrokkal, s fákkal körülvett
területre, ami így, heves esőzés közben, igencsak hátborzongató volt. Sehun
hatalmasat nyelt, ahogy ismét villámlott egyet, ezáltal megvilágítva a helyet,
majd vigyázva kilépett a kis kavicsokkal tarkított, jelenleg nagyon is sáros
földre, végül édesanyjára pillantott.
- Megvárunk itt, édesem. Csak nyugodtan, tiéd a világ
összes ideje.
A fiatal reszkető ujjakkal fogott neki, hogy kinyissa
az esernyőjét, mielőtt még jobban megázik, aztán óvatos léptekkel megindult a
rémisztő temető felé, holott nem tudta, miért is kéne neki bemenni oda. Egyedül.
Lassan, esetlenül ballagott végig a kopottas, megtépázott, ugyanakkor valahol
lenyűgöző sírok között, keresett legalább egyet, amin olyan név állt, amit ismert,
de csalódni kellett, nem talált. Mégis miért volt itt? Kit kéne keresnie?
Váratlanul és túlságosan is hangosan dörrent meg az
ég, ám a villámra még várni kellett, de amikor megérkezett, mindent világosba
borított. Sehun tekintete rémülten meredt előre, kezeiből kiesett a szárazságát
óvó tárgy, bele egyenesen egy nagyobb tócsába. Bosszankodva indult meg érte, de
alig tett pár lépést, ismét átszelte a felleget egy villanás, ezáltal
megvilágítva a pont előtte lévő nyughelyet.
Az egyszerű, ízléses mégis szemkápráztató fehérmárvány
sír telis-tele volt elhalt növényekkel, amik egyszerre keltettek Sehunban
örömöt, s bánatot. Az egykor valószínűleg pompázatos virágok mára már
majdhogynem porrá váltak, talán senki sem jött többet ki meglocsolni, esetleg
kicserélni őket. Elhalmozták szebbnél szebbekkel az elhunytat, aztán… Elfelejtették
őt.
- Zhang Yixing - suttogta csöndesen, ahogy ujjai
végigsiklottak a fekete tintával kitöltött mélyedéseken, majd felpillantott,
amikor rájött, már nem esik. - De hisz nem is tudok kínaiul.
Sziaa.~
VálaszTörlésMost... Határozottan nem szeretlek.:c Istenem, nem értek semmit. Ennek olyan hangulata volt, mintha Sehun csak álmodott volna. Máskülönben a nevet sem tudta volna a végén kiolvasni, ugyebár. De az, hogy te mit formáltál meg az agyadban, nem tudom, és ez eléggé bosszant jelenleg. Utálom, ha nem tudok valamit.xD
Volt benne egy-két elgépelés, de fantasztikus lett, ahogy leírtad a tájat és nyomatékosítottad a párbeszédek megvonásával a feszültséget. Érezni lehetett, hogy valami történni fog, de a végéig említés szinten sem merült fel, vajon mi következhet. Lehet, hogy nem ártana kicsit több párbeszédet belerakni amúgy, mármint itt nem hiányzott, de úgy veszem észre, ezzel a dologgal eléggé hadilábon állsz.:D Pedig ez is elég fontos, ha az ember fejlődni szeretne, nem szabad kizárni olyan dolgokat, amik nehezebben mennek.:)
Egyébként egyre letisztultabban írsz, sokkal lágyabb a fogalmazásmódod, engem egyszerűen magával ránt. Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon várom a következő részt!
Sumire
Szia ^^
TörlésSzép lassan csepegtetek aprócska dolgokat, így nem tűnik fel, mi történt/történik, de Sehun nem álmodott sem ebben a részben, sem az előzőkben, ezt elárulom :D Kissé kezd nagyon elvonttá válni, legalábbis elképzeléseimben, de mint írtam a fejezet elején; hagyom, hadd írja magát a történet, aztán elválik, mi lesz végül. Én is kíváncsi vagyok, bevallom :D Nagyon nem úgy történnek a dolgok, mint először elképzeltem~
Voltaképp nincs bajom a párbeszédekkel, csak olyan kis rövidkéket írok, hogy mindig úgy érzem, nem kell beléjük, de egy hosszabb írás, vagy egy hosszabb történet hosszabb fejezetében valószínűleg lennének. Az eredeti részben amúgy volt párbeszéd, de mivel újraírásra került és ilyen lett, kimaradt végül. De egyébként nem, nem szeretek írni párbeszédet, ha már így szóba került xD
Őszintén bevallom, én észre se veszem az ilyesmit csak írok, az feltűnt, hogy szebben írok, mint mondjuk egy éve, de komolyan nem tudom, hogy látod mindig, nekem nem tűnik fel semmi változás pár hónappal ezelőttről sem, csak a helyesírás~ De köszönöm :3
Én köszönöm, hogy írtál nekem s hogy mindig írsz :3 A következőre kicsit várni kell, a jövőhéten több vizsgám is van, na meg mivel változott a történet irányvonala, szükség lesz egy újraírásra ismét~ (de nyugi, megvan, mi lesz, csak idő kell, hogy megírhassam:D)
Cass
Szia ^^
VálaszTörlésNe haragudj, tudom, hogy a hosszú hétvégére ígértem a véleményem, de sajnos nem volt időm. Táncpróba énekpróba hátán, meg minden. De most lazítottam egy kicsit, és tökéletes volt hozzá a történet, mert ez az esős alap annyira megnyugtatott. Mondjuk nekem kicsit furcsa, hogy eddig minden részben elkezdett esni az eső, de ki tudja, lehet, hogy nem annyira fontos dolog ez. Egy kicsit összezavarodtam, hogy akkor most él-e, vagy Sehun hallucinál. Aztán eszembe jutott egy olyan is, hogy amikor hallotta a csattanást, akkor ők karamboloztak, csak elájult és onnan mindent csak képzelt. Deee ki tudja? Most nagyon kíváncsi lettem, mint minden rész után, ezért hamar elolvastam mindhármat, és türelmetlen vagyok. De nem akarlak siettetni, amikor van időd, akkor írod. Csak olyan izgalmas. *-*
A nyelvtani részéhez nem tudok hozzászólni, de az tetszik, hogy nem cifrázod túl az egészet, mégsem olyan köznyelven íródott. És olyan borús hangulatot ad az egésznek az eső.
Köszönöm, hogy olvashattam ♥
Szia ^^
TörlésSajnálom, hogy ily későn érkezik a válasz tőlem, többször is nekifutottam, de valami mindig megzavart~ Na de most!
Akkor írsz, amikor ráérsz, ha pedig nem tudsz írni, akkor sem történik semmi egetrengető ♥
Voltaképp az egész történt egy nyári esős elképzelés lett, bár terveim szerint a következőben nem fog esni. Legalábbis eddig nem esett, de aztán ki tudja, mit hoz a vége. Valahogy mostanában nagyon szeretek záporokkal írni, komoly kínt jelent, hogy visszafogjam magam és más környezetet teremtsek, ne olyat. Mindenesetre szerintem ehhez a történethez, az elképzelésemhez nagyon illik~
Őszintén bevallom, jelenleg én sem vagyok biztos abban, hogy mi felé megyek el, mi lesz a végkifejlet, de mit írtam is, a fic írja magát, eldönti, mi szeretne lenni :D
Fuu, hát szerintem semmi izgalmas sincs benne xD
Én köszönöm, hogy írtál ♥
Semmi gond, amikor időd van és tudsz válaszolni, akkor majd fogsz. Én mindig ebben bízok. ^^
TörlésNe is mondd, annyira imádom nézni, ahogy esik. Múltkor is szakadt az eső, szürke volt az ég, dörgött és villámlott. De egyben sütött a nap, megvilágította a szürke felhőket és az idő is kellemes volt, ahhoz képest, hogy este hét volt már. Én meg egy könyvvel kiültem az erkélyre és néztem, ahogy esik, közben olvastam egy kicsit és eszembe is jutott a történet.
Hidd el nekem, hogy izgalmas. Ha nem lenne az, nem várnám ennyire. *nagyon várja*
És most megyek tovább, olvasom a frisseket. ^^ ♥