Töredezett való [SeHo]

Sziasztok ^^ Ezúttal egy rövidke kis SeHo történetet hoztam. Az elmúlt írásmentes idő alatt sem változott az ízlésem, így tőlem megszokottan angst, bocsi :D Eredetileg a Grey Suit album megjelenése kapcsán szerettem volna hozni, de sajnos nem volt időm befejezni. Ezt sem. Na, mindegy, remélem, tetszeni fog Nektek a hangulata ellenére is. Kellemes olvasást ^^

 

Cím: Töredezett való

Páros: SeHo / HunHo

Szereplők: Kim Joonmyun (Suho) és Oh Sehun

Műfaj: angst

Korhatár: nincs

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

Megjegyzés: szokás szerint név nem hangzik el benne.

 

Az éjjel feltűnésmentesen érkezett meg a hóviharral együtt. Az a néhány ember, aki még ilyenkor is kint tartózkodott, igyekezett fedelet találni, hazatérni, ám nem mindenki vélekedett így. A szövetkabát hevesen örvénylett a haragos égi áldás hatására a magas alak körül, azonban az nem foglalkozott vele.

 

A fiatal férfi céltudatosan, ugyanakkor aggódva sietett végig a szűk utca mocskos kövein; nem érdekelte a látását zavaró aprócska, ellenben rengeteg hópehely, továbbá a számtalan, hatalmas tócsa, vagy a szemernyi, saras hókupac sem. Félt, sőt rettegett. Szívének oly kedves, s mélyen őrzött szerelme nem volt a szokott találkozóponton, sem otthon. Nem ez volt az első alkalom, mégis a pánik irdatlan erővel szorította össze tüdejét, mert máshol sem lelte.

 

Fáradtan emellett nem titkolt kétségbeeséssel küszködve hunyta le egy másodpercre szempárját, közben ujjai idegesen szántották végig nedves, sötét tincseit. Elveszetten kémlelt körbe a kiterjedt úthálózaton, miután kiért a házak közül; sebesen fürkészte a monumentális épületeket, s tépelődött, mi tévő legyen. 

 

Túlontúl sok óra telt már el, és bár a férfi szerinte csekély mennyiségű helyre látogatott volna el nélküle, ahova igen, ott az elmondások alapján nem bukkant fel a délután folyamán. A testét éltető szerv fájdalmasan facsarodott össze, amint felrémlett előtte a tél miatt sivár, noha elbűvölő piciny park, ahol minden nap végén élvezték az együtt töltött időt, ugyanis a másik ma nem jött el. Ez volt az egyetlen stabil pont életükben. Aminek meg kellett történnie, akármi is legyen.

 

Reményvesztetten, illetve tanácstalanul fordult le balra és csak tette egymás után lábait. Leverten veselkedett neki, hogy ismét tárcsázza azt a számot, amit álmából felkelve is tudna, visszafelé, holott biztos volt benne, esélytelen a válasz. Dühösen morgott az éjszakába, mikor sejtelme valósággá vált, majd elrejtette a készüléket a zsebében kezeivel együtt. 

 

Az évszak hűvössége hamar inkább fagyossá, dermesztővé változott, míg az utcákon kóborolt, és jóllehet volt egyfajta hangulata, a fiatal bármit megadott volna azért, hogy kettesben legyen választottjával egy kellemes kis helyen. Fázósan ölelte át saját magát, miközben egyre csak nézelődött hol erre, hol arra; íriszei sietve mustrálták végig a boltokat, házakat, udvarokat. Semmi.

 

Kedvtelenül, valamint feltűnésmentesen tévedt be abba az apró parkba, ahol a találka lett volna. Bakancsa alatt hangosan ropogott a hó, ráadásul meg mert volna rá esküdni, még be is ázott, mindazonáltal annyira át volt már hűlve egész valója, hogy nem is izgatta. Tekintetét elhomályosította néhány parányi csepp; a rémületnek már nyoma sem volt, helyette színtiszta aggodalom maradt.

 

Bár látása a sötét, illetve a könnyek miatt eléggé korlátozott volt, hallása továbbra is tökéletes volt, így rögtön a hang irányába kapta pillantását, mihelyst megütötte fülét kedvese derűs baritonja. Belsőjében forróság áradt szét, amint az idősebb elé ért és azonnal átkarolta. Az eddig a szemeit égető gyöngyök kicsordultak, ugyan nem a bánattól, hanem a megkönnyebbüléstől, s boldogságtól. Azonban az öröm egykettőre tovaszállt.

 

A férfi lelkesen nyújtotta felé a vékony ujjai között szorongatott virágcsokrot, aztán puha csókot lehelt a fiatalabb jeges kézfejére, végül vidáman boldog első évfordulót kívánt. Felhőtlen pillanat kellett volna, hogy legyen, de nem volt az. Mert nem az első volt, még csak nem is a második, ám a másik nem emlékezett az együtt töltött, hosszú időre.