Sors, dögölj meg! II. [LayChen] 12. Fejezet

Sziasztok ^^ Elég kaotikus napok állnak mögöttem és még fognak is, így hogy közeledik az év vége, szóval nem volt időm előbb hozni az új részt, pedig a hét közepén szerettem volna, de most itt vagyok vele. És legalább Chanyeol szülinapján *-* A fejezetben a sztori kettéválik és ChanLay, illetve ChenSoo szálon fut tovább. Akik ChenSoo pártiak azt hiszem, örülni fognak a résznek. Na, de szót se többet, remélem, tetszeni fog, kellemes olvasást hozzá ^^

12. Fejezet

Jongdae

Üveges szemekkel meredtem ki a sötétített ablakú autón, bár kint akkora vihar tombolt, hogy sokat nem láttam. Némán vártam, hogy a menedzserem visszaszálljon; valaki hívta és gőzöm sincs, ki volt az, de jobbnak látta inkább szakadó esőben lebonyolítani a dolgot. Biztató. Lassan megpördítettem ujjaim között szorongatott telefonomat, majd feloldva újból végigolvastam az üzenetet. Luhan nem ér ma rá. Faszom.

Feszülten dobtam a másik ülésre a készüléket, aztán kapucnimat lejjebb húztam és még jobban belesüppedtem a bőrbe. Kívülről biztos nem tűnt úgy, összevesztünk Lay-jel, max némi nézeteltérésünk volt, viszont én tudtam, hogy túllőttem a célon. Megint. Chanyeol mindig is a konfliktusunk forrás volt, ám most már semmi jogom nem volt ahhoz, hogy ezt szóvá is tegyem. Pontosabban mondva, megjegyzést tegyek. Bármilyen megjegyzést.

Természetesen a menedzserem tudni akarta, mi volt az a szóváltás a stúdióban, azonban kussban maradtam és szerencsére nem faggatott, mert érzékelte, hogy jobb most békén hagyni. Egy örökkévalóságnak érződött az a néhány perc, amíg szótlanul ültünk bent. Féltem elindulni, ugyanis tudtam, hogy Lay gyalog fog lemenni, így nyilván, ha én meg lifttel megyek, előbb érek le és még a végén összetalálkozunk. Mivel egyikünknek sincs szerencséje. Csak Sors nevű barátja. Hogy rohadna meg!

Úgyhogy kicsivel később lódultunk neki a férfival, ami mint utólag kiderült, ugyanúgy hiba volt. Még pont szerencsém volt elkapni, ahogy Chanyeol egy esernyőt emel Lay fölé, illetve megöleli. Abban a pillanatban elmondhatatlanul hálás voltam a maszknak, valamint a napszemüvegnek. Legalább senki nem látta, amikor atomjaimra hullottam. Ismét.

Yixing

Apró mosolyt küldtem Chanyeol felé, miközben megigazítottam a lábaim között tartott csuromvizes ernyőt, azután a lámpára sandítottam. Nem régóta voltunk úton, s noha emlékeim megkoptak Szöult illetően, abban biztos voltam, hogy nem a hotel felé tartottunk. 

Meglepett, hogy az üzenetében azt írta, eljött az ügynökséghez és megvár, de ha őszinte akartam lenni, valójában kicsit sem lepett meg. Mert ez volt Chanyeol. Mindig kedves, mindig segítőkész, mindig jófej. Néha megesett, hogy felvetődött bennem, mi lett volna, ha… Vele maradok. Talán beleszerettem volna idővel. Hülyeségeket beszélek. Amit Chen iránt éreztem… Érzek, nem sokaknak adatik meg. Pláne nem úgy, hogy viszonzásra is talál.

- Félek megkérdezni, de… Milyen volt… Khm, milyen volt ma? Jongdae-val… Megvoltatok? - muszáj voltam elmosolyodni óvatos kérdése hallatán, bármennyire is fájt igazából a szívem miatta. Tudtam, hogy ugyan tőlem tudakolta meg, ugyanúgy kíváncsi volt arra is, Chen hogy van. Emlékszem a dalára a barátságról. Még most is kínzóan dobban meg miatta ketyegőm.

- Hát… Chen… Nos, Chen volt - motyogtam csöndesen. Zavartan vakartam meg állam, azt követően automatikusan a vállamra tévedt kezem, ám gyorsan a combomra simítottam tenyeremet. Nincs gond. - Szőke. Jól áll neki - tettem még hozzá könnyed hangon. Nem hiszem, hogy Chanyeolt ez érdekelte.

- Értem - lesütöttem pillantásomat a semleges hangnem miatt. Többet kellett volna mondanom neki, csakhogy mégis mit? Hogy továbbra sem tud mit kezdeni a vérmérsékletével? És hogy emiatt valószínűleg szar se lesz az albumból? A megjegyzéséről róla meg aztán ne is beszéljünk… Esetleg hogy láthatóan kurva jól megvan a menedzserével, vagy isten tudja, hogy még mi? Hogy mindennek ellenére ugyanolyan figyelmes, mint régen? Hogy…

- Majdnem csókolóztunk - csúszott ki a számon, mire Chanyeol úgy rálépett a fékre, hogy féltem, megfulladok az övtől. Ezt rohadtul nem kellett volna.

Jongdae

Megviselten nyomtam le a lakás kilincsét, majd elcsodálkozva merevedtem le, hisz az működött. Megkönnyebbült sóhaj szökött ki számon és egy másodpercre nekidöntöttem a homlokomat az ajtófélfának. Testem azon nyomban megfeszült, mihelyst megéreztem a gyengéd érintést vállaimon, menedzserem bekísért a hatalmas nappaliba. Nem maradhat. Vállalhatatlan állapotban vagyok. Még megtippelni sem tudom, mit fogok tenni.

Rémülten kerekedtek el fekete szemeim, a férfi váratlanul elém lépett és tenyerét fejemnek szorította. Nem vagyok lázas, baszki! Közel volt, túlságosan is és jelenleg másra sem vágytam, mint elfelejteni a mai napot, ami az én esetemben egy, de inkább több menetet jelentett, némi piával megfűszerezve. Erősen ütöttem félre tagját és sebesen elviharoztam mellette, a fürdő irányába, ám elkapta csuklómat.

- Mi az isten van veled, Jongdae? 

- Azok után, amit ma mondtál nekem, kurvára ne érdekeljen - sziszegtem vissza ingerülten. Határozottan téptem ki a karom a markából és ismét megindultam a fürdő felé, csakhogy legalább két külön helyiségben legyünk, amíg eltakarodik. Ajánlom neki, hogy sürgősen vegye a lapot. - Hazahoztál, most már léphetsz is - morogtam dühösen.

- Most is ugyanolyan gyerekes vagy, mint délelőtt - érkezett rögvest a válasz, mire azonnal visszafordultam és odatrappoltam elé. Idegesen próbáltam meg mellkason bökni, azonban elkapta a kezemet, s mikor megkíséreltem ugyanezt a másikkal is, azt is megfogta. A rohadt életbe, ez most komoly?!

- Engedj el!

- Láthatóan valami nagy gondod van - füle botját sem mozdította előbbi felkiáltásomra, bár hangja sokkal lágyabb lett. - Tényleg szeretnék neked segíteni, miért nem hagyod?

- Szóval segíteni szeretnél? Oké! - mivel karjaim még mindig rabságban voltak, így azok nélkül kellett boldogulnom. Szerencsére könnyedén toltam meg hátrafelé, egészen az óriási tévé mellett álló, albumokkal, rajongói ajándékokkal és régi emlékekkel teli, eredetileg könyvespolcként szolgáló szekrényig. Amint nekilöktem, ágyékomat félreérthetetlenül az övének nyomtam és kihívóan belenéztem a meghökkent, s elképedt íriszekbe. Na, erre mit lépsz?

Yixing

Gondterhelten haraptam bele alsó ajkamban, miközben Chanyeol ujjait mustráltam a kormányon, ahogy egyre csak fehérednek a szorítástól. A vihar elmosta a város hangjait, ugyan biztos voltam benne, hogy a heves dudaszó mellé nem kevés kedves hozzászólást kaptunk, amiért a középső sávban álltunk meg. Mondjuk, gondolhattam volna rá, hogy ne útközben mondjam el neki. A francba is, sehogy és semmikor se kellett volna elmondanom!

- Chanyeol…

- Hogy… Hogy mi? - nyögte ki végül, azt követően végre rám pillantott. Még a félhomály ellenére is meg tudtam állapítani, hogy ábrázata igencsak csalódott és… Sértett. Ez utóbbit nem értem. - Az istenit, Yixing, hónapokig vártál rá! Egy rossz szavad sem volt, mindent elnéztél neki! - csattant fel.

Nyílt a szám, hogy megvétózzam, amit mondott, de torkom akadtak a szavak. Volt benne valami. Nem, igaz volt. Akármi is volt, azt én sosem tettem szóvá. Vagyis, de, persze, mindazonáltal én hamar ráhagytam Chenre a dolgokat. Nem akartam veszekedni vele. Viszont neki… Azt nem mondhatom, hogy semmi sem tetszett, ugyanakkor szinte mindig volt valami, ami nem volt az ínyére való. Nos, mondjuk ki; Chanyeol kapcsán mindennel is baja volt.

- Ő nem látta, hogy milyen reménykedve várod a hívását, vagy az érkezését - szólalt meg suttogva, közben kezei lecsúsztak a kormányról, s kissé felém fordult. - Hát, nem emlékszel, mikor úgy volt… Mikor megígérte, hogy eljön a félév végi vizsgára, majd baszott eljönni? - Hogyne emlékeznék. Akkor jöttem rá, hogy képtelen vagyok tovább várni. Aztán mégis megtettem.

Jongdae

- Azt mondtad, segíteni akarsz - súgtam a férfi ajkaira néhány milliméter távolságból, miután jó pár perc után sem mondott, vagy tett semmit, csak meredt rám döbbenten. - Nos? - aprót löktem a csípőmmel, mire megremegett, én meg rájöttem, magammal is jól kibasztam. Bevallom, először nem voltak tényleges szándékaim felé, ám most nagyon gyorsan megindult a vérem dél felé. Helyes, vagy sem, bejön, vagy sem, ezt most elkúrtam. De most már nem hátrálok meg. Kim Kibaszott Jongdae nem jön ki egy ilyen helyzetből vesztesen!

- Jongdae… - éreztem, hogy szorítása jelentősen gyengül csuklóim körül, tekintete fátyolos lett és nem mertem volna megesküdni rá, azonban mintha pillantása a számra tévedt volna egy tizedmásodpercre. Nocsak!

Magabiztosan veselkedtem neki, hogy kiszabadítsam tagjaimat a fogságból, mert tudtam, ezúttal nem fogok ellenállásba ütközni. Huncut vigyorral támaszkodtam neki a polc szélének, s még közelebb húzódtam. Forró lehelete ajkaimnak csapódott és féltem, túlzásba esek még, így inkább irányt váltottam, s füléhez hajoltam. Csak kicsit kibaszok vele. Semmi több. 

- Nem mondom el senkinek, ha te sem - duruzsoltam alig hallhatóan a fülébe, közben óvatosan derekára fontam jobbom. Anyám, baszki, olyan rég csináltam már ilyet, hogy rendesen hiányzott! - A mi kis titkunk marad - suttogtam továbbra is ugyanoda.

- Jongdae…

- Hmm, igen, így hívnak - kuncogtam fel. Ezt most nem fogja zsebre tenni. - De mit szólnál, ha inkább… - ügyelve, hogy minél lassabb, illetve izgatóbb legyek, becsúsztattam kezem felsője alá és ujjbegyeimmel végigsimítottam alhasán. - Alattam, vagy felettem mondanád a nevem? Vagyis… Nyögnéd - leheltem fülébe olyan erotikus hangon, amilyenen már rohadt rég nem ejtettem ki egy betűt sem.

Olyan hirtelen történt minden; a férfi egy szempillantás alatt mozdult és átfordított minket. Az állvány hangosan nyikordult meg, ahogy a testem meglökte, néhány tárgy le is esett róla. Kábán kémleltem a vágytól elködösült sötét szemeket, elmémre rátelepedett a sóvárgás okozta fekete lepel, és immáron kurvára nem érdekelt, hogy újfent a csuklóimat szorongatta. Igazából most már bejött. Szarok az egészre. Remélem, ebből ma dugás lesz.

Yixing

Összerándultam, amint kiballagtam a kisbolt ajtaján; egy esőcsepp hullott a nyakamra az ereszről. Némán léptem oda Chanyeolhoz, aki a járda szélén ácsorgott és egy üveg vizet nyújtottam felé, amit ő egy bólintással köszönt meg. Szótlanul álltunk egymás mellett, s szerintem egyikünk sem tudott mit kezdeni a helyzettel. Legalábbis én tuti nem. 

- Csak egy gyenge pillanat volt - szólaltam meg halkan. - Mindketten tudjuk, hogy… - megráztam a fejem és összekulcsoltam karjaimat. - Amúgy se menne - hangom teljesen elhalt a végére. Ez volt a szomorú valóság. Őszintén szólva azt se tudtam, hogy ezt mire értettem. Hogy nem bírnánk Chennel járni, vagy arra, hogy nekem nem menne a dolog. Chen rövidúton kitérne a hitéből, ha nemhogy szex nem lenne, de még csók se nagyon.

- Nem akarom, hogy újra átéld azt a fájdalmat, amit akkor is - szívem furcsán dobbant meg Chanyeol lágy baritonja miatt és inkább félrepillantottam. Sosem volt egyértelmű, hogy… Hogy vajon akar-e tőlem valamit. Még a szakítás, vagy a csókom után sem, ám mindig ilyen… Kedves és aranyos szavakat mondott nekem. Tudom, hogy azóta is szerelmes belém, mégsem próbálkozott egyszer sem.

Zavartan pirultam el, ugyanis minden előzmény nélkül elém lépett és finoman végigsimított vállaimon, majd az autója felé bökött. Csöndesen szálltunk vissza és már indította volna be a kocsit, mikor ráfogtam kezére, jelezvén, várjon egy kicsit. Tisztáznom kell vele a… Csókot. Akkoriból.

- Szörnyen viselkedtem veled az egyetemen - láttam, hogy nyílik a szája, hogy szokásához híven biztosítson afelől, ez nem igaz - holott, de, igaz -, úgyhogy fürgén az ajkai elé tettem a mutatóujjam. - Sajnálom. És… Sajnálom a csókot is. Elbaszott egy állapotban voltam és hülyeséget csináltam.

Mellkasom összeszorult, ahogy a szomorkás, ugyanakkor sértett szempár rám nézett és inkább kitekintettem az ablakon. Mi a francért sértett megint? Meglepődve sandítottam le, Chanyeol puhán fonta balom köré ujjait, azután gyengéden felemelte azt és egy leheletnyi puszit nyomott kézfejemre.

- Én nem sajnálom - mosolyodott el. A rohadt életbe! Zhang Yixing, nem jöhetsz most zavarba!

Jongdae

Menedzserem olyan hevesen vette a levegőt, hogy minden egyes apró mozdulattal hozzáért ajkaimhoz a sajátjaival. Kurvára nehezemre esett, de türelmesen vártam, mert tudtam, ebből nyertesen jövök ki. Kizárt, hogy kibírja. Láttam a barna íriszekben, hogy nagyon viaskodik magával, viszont valahányszor leheletfinoman megérintette számat, odalesett. Akarja.

- Elment az eszed - motyogta szexi, rekedt hangon. Szavai dacára nem moccant egy tapodtat sem; ujjai határozottan, s erősen, ám nem fájdalmasan szorították továbbra is csuklóimat. Még mindig bejön.

- Nem - válaszoltam pimasz vigyorral és úgy döntöttem, ideje lépni, vagy még a végén hoppon maradok. Csak egy kicsit még. - Tudni akartad, mi bajom. Ez. Kielégületlen vagyok… Kyungsoo. Szexre vágyom. Rád vágyom - valószínűleg már az is elég volt, hogy a nevét olyan kéjes hangsúllyal ejtettem ki, mint aki tényleg kurva rég nem dugott, s utolsó szavaim csak rátettek még egy lapáttal. Pedig hazugság volt. Nem rá vágytam.

Egy alig hallható nyikkanás csúszott ki belőlem, a férfi a karjaimnál fogva rántott el az állványtól, majd eltaszított magától, ami bevallom, kissé szarul esett. Zaklatottan markolt hajába, s elfordult tőlem, alighanem amiatt, amit láttam. Rohadtul tetszett neki, amit mondtam. 

- Ne szórakozz, Jongdae! - morogta idegesen, azt követően csípőre tette kezeit és sebesen köröket kezdett róni a tágas nappali közepén. - Nem vagy normális! Mégis… Mégis, hogy gondoltad, hogy… Elment az eszed! - fakadt ki ismét és feldúltan széttárta tagjait. 

- Hmm… Szerintem tudok segíteni abban, hogy ezt a frusztrációt ma este levezesd - döntöttem oldalra a fejem somolyogva és se szó, se beszéd megragadtam pulóverom alját a pólóméval együtt, s lekaptam magamról. Tekintete azon nyomban végigsiklott rajtam, holott nem egyszer látott már ruha nélkül, azonban ezúttal máshogy nézett meg magának. Végigmért. Nem. Felmért.

Csábos mosollyal sétáltam oda hozzá, ujjaim övére kulcsoltam úgy, hogy azért még a bőrén is végigsimítottam és odahajoltam ajkaihoz. Most nem hagytam neki időt, szenvedélyesen rájuk martam, s fél kézzel tincsei közé túrtam. Száját szorosan zárta össze egészen… Nos, kb három rohadt másodpercig, azután hasonló hévvel viszonozta a dolgot. Nyertem.